215.
Buda, 1848 június 19.
Kossuth rendelete Trangous Lajos bányászati osztályigazgatóhoz a székelyek és moldvai csángó magyarok telepítéséről.
Perényi Zsigmond, Erdélybe kiküldött királyi biztos június 3-án a belügyminiszterhez fordult a székelyek ügyében. A székelység Háromszékben és Csíkszékben nagyon elszaporodott (a 10–12 tagból álló családok nem ritkák), ennek következtében földje nagyon elaprózódott. A székelyek között román jobbágyok laknak, ha ezek földje most felszabadul az úrbéri terhek alól, a kisebb székely birtokosoknak alig marad földje. Ez pedig a székelyek és a románok között kiélezi az ellentéteteket. A székelyek telepítésével lehetne a bajon segíteni, a telepítés helyéül a Bánság és a Bácska volna alkalmas. Itt a telepesek a magyar érdekek védelmezői is lehetnének. A telepítési felhívásnak sürgősen meg kell történnie, még mielőtt kihirdetik az úrbéri tartozásokat megszüntető törvényt. A telepítés előmozdítására a székelyek közül többen (így Berzenczey László) vállalkoztak. A székelyek erdős vidéken szeretnek élni, ezért javasolja elsősorban a Bánság erdős területét, majd a Tisza melletti kincstári pusztákat. Áttelepülésre csak szegények vállalkoznának, így állami támogatásra van szükségük. 20 ezer vagy még több székely átköltöztetésére lehet számítani. Felhívja végül a kormány figyelmét a Moldvában Iaşi közelében lakó székelyekre és a csángó magyarokra, akik 40 ezren vannak. Lehet, hogy ezek is áttelepülnének, de előbb pontosabban tájékozódni kellene, hajlandóságukról. Szemere B. belügyminiszter Perényi jelentéséből a telepítésekre vonatkozó részt átküldte Kossuthnak, aki a következő rendeletet adta ki:
A határszélek biztosítása egyrészről, – másrészről a nemzetiség érdeke igen fontossá tevén azt, hogy a túlnépesedett székely vidékek nem külömben a moldvai csángó magyarok Magyar országba s különösen a Bánátba telepítessenek, – olly tömegekben, mellynek szükség esetében az ellenségnek ellenállani, minden esetre pedig nemzetiségüket fenntartani képesek legyenek. – Ezen emberek hegyes vidékre kívánkoznak, és azért közlése mellett báró Perényi Zsigmond országos biztos e tárgyra vonatkozó értesítvényének, kérdést teszek az iránt, ha valjon: a bányászati kerületben nem lehetne-e, és ha igen mennyit, és minő feltételek alatt megtelepíteni? – A dolognak gyakorlati kivitele tudom, hogy sok nehézségekkel jár, s azért nem is részletes tervezetet kívánok, hanem a dolognak mind honvédelmi, mind nemzetiségi érdekből kezdeményeztetnie kell, a halogatás káros következményű leendhetvén – minél fogva osztály igazgató úr fenebbi kérdésemre véleményt mi hamarébb kérem.
Tisztázat Kossuth s. k. alárásával.
O. Lt. 1526 utáni gy. 97. (6) sz. –
(Pü. sz.: 1005. P. M.)
A bányászati igazgatóságon 87/B. O. I. számot kapott, innét emelték ki és a 87-es számot kitörülték. Perényi jelentésének másolata a 87/B. O. I. szám alatt található.
Kossuth rendeletét és Perényi jelentésének másolatát Trangous L. június 22-én megküldte Gränzenstein Gusztávnak, a bánsági bányászati igazgatóság főnökének azzal az utasítással, hogy mielőbb jelentse: milyen lehetőségek (üres házhelyek, felesleges majorsági földek) volnának az oravicai kerületben. (Uo.) Gränzenstein G. június 30-án részletes jelentésben válaszolta, hogy az oravicai kerületben Reşiţa közelében öt helyre 740 családot lehetne telepíteni és még további helyeket lehet számításba venni. Javaslatot tesz a telepítési feltételekre vonatkozólag is. Trangous L. július 6-án terjesztette a jelentést a pénzügyminisztériumhoz. (Uo. 101/1848. B. O. I. Mellette Gränzenstein jelentése.) Június 26-án Kossuth törvényjavaslatot terjesztett elő a kincstári javakon eszközlendő magyar telepítésekről. Ld. a 332. számot.