183. Pest, 1848 április 14. Kossuth válasza Vasvári Pál üdvözlő beszédére a minisztérium pesti fogadtatásakor.
183.
Pest, 1848 április 14.
Kossuth válasza Vasvári Pál üdvözlő beszédére a minisztérium pesti fogadtatásakor.
Pest, 1848 április 14.
Kossuth válasza Vasvári Pál üdvözlő beszédére a minisztérium pesti fogadtatásakor.
Az országgyűlés ápr. 11.-i ünnepélyes bezárása után a minisztérium Pestre költözött, hogy a törvényalkotás időszaka után megkezdje a hétköznapi munkát. Deák és Eötvös már 13.-án Pestre érkeztek, Batthyány, Széchenyi és Kossuth pedig a másnap esti hajóval jöttek. A fogadtatáson, amelyen az eső ellenére soha nem látott lelkes tömeg vett részt,* Kossuth az alábbi beszédet mondta:
L. a bevezető tanulmányt, 80. l.
Uraim! Polgártársak!
A vándor, ki hosszas távollét után honába megtér, s az elhagyott sivatag helyett virágzó édent talál, honának viszontlátott földét ájtatos csókkal ileti, s szivének minden dobbanása egy egy imádság a népek Istenéhez.
Igy vagyunk mi, midőn Pestnek partjára lépünk. Csak 3 hónapig valánk távol, s távozásunk és visza tértünk között a világtörténet egy olly vonala fekszik, minőben Isten évezredekben egyszer szokta revelálni mindenható hatalmát.
Revelatiónak mondom a jelen időszakot, mert ha valaha, most igaz az, hogy a historia nem emberek müve, hogy a történetet nem emberek csinálják.
Vannak nagy időszakok a világ évkönyveiben, – az emberiség aerainak forduló pontjai – de a historia mindig ki tudja jelölni az embert, a ki ha nem volt volna, vagy nem azon helyen volt volna, a történet máskint alakul. Most nem ugy van – most nincs ember Europában, nincs hazánkban, a ki rá tehetné kezét az eseményekre, s mondhatná: én csináltalak.
Az egyéni nagyság szinekválva van; – az emberiség nagy egyénisége lépett helyébe.
Illy érzéssel vesszük önök fogadtatását Uraim. – Alázatos szivvel hajlunk meg Isten ujja előtt, melly minket a nemzet szolgáivá hivott meg, hogy legyünk felelős sáfárjai a nemzet akaratának, melly ön sorsának urává lőn.
Kezeinkre nagy kincsek bizvák – mögöttünk egy örvény, mellybe e nemzet historiája eltemettetett – előttünk egy uj vidék, alaktalan még, mellynek formái szülemlés alatt vannak, – s mi még nem tudjuk Achill vagy Thersites fog e születni – de azt tudjuk, hogy midőn a világ megrázkódik, nem vakond turás van készülőben s ki egy ezredév sziklájához támaszkodik, nem áll biztosabban, mintha egy nádszálhoz fogódznék.
Legyenek Önök Uraim gyámolaink. Mi a szabadság választottai, mi a törvény szolgái vagyunk. És mi azt mondjuk: „a törvény szent” – Pest a nemzet szive, s a nemzet testében a vér akkint kering, mikint ereibe a szivből ömlik – rohan ha a szivben for, nyugodtan folyik, ha a sziv nyugott. Gyönyörű szerep a sziv szerepe, de roppant felelősséggel jár, ha öntudatosan lüktet. Nyujtsanak nekünk kezet uraim, hogy a szabadságot a rend talapján megszilárditsuk, s adják meg nekünk annak lehetségét hogy ha majd nem sokára a nemzet törvényszerző hatalma Pest falai közt öszegyül, hogy tőlünk számot vegyen, tisztelő hódolattal mondhassuk, itt van, a mit kezeinkre biztatok, mentve, fejlesztve sértetlenül.
Pestnek férfias, határozott állása, melly az elmálasztó zsibbatságtol, mint a féktelen tuláradástol egyaránt távol álland, az ország sorsa felett határoz.
A szabadság Istene terjessze áldását Magyarhon nagylelkű fővárosára.
Kossuth sk. ceruzafogalmazványa. O. Lt. Kossuth-Archiv 501. fasc, 254–55. l.
