174. Pozsony, 1848 április 1. Kossuth üdvözlő beszéde István nádor előtt.
174.
Pozsony, 1848 április 1.
Kossuth üdvözlő beszéde István nádor előtt.
Pozsony, 1848 április 1.
Kossuth üdvözlő beszéde István nádor előtt.
A Bécsben járt küldöttség tagjai egyértelmüen azt vallották, hogy a kedvező döntés elsősorban István nádor erélyes fellépésének köszönhető.* Ezért az alsótábla márc. 31.-i esti ülésében elhatározta, hogy másnap ünnepi felvonulással köszönti a nádort. A nádori palota elé felvonult tömeg nevében Kossuth beszélt:
Károlyi i. m.-ben (84. s köv. l.) a tárgyalások eredeti okmányai alapján ír arról, hogy valójában mennyi része volt a siker kivívásában a nádornak és mennyi azoknak a jelentéseknek, amelyek az ország forradalmi hangulatának erősödéséről szóltak. (L. még a bevezető tanulmányt, 70. s köv. l. és a 706. l., 5. jegyzetét.)
Fenséges Ur! Magyarhonnak s kapcsolt részeinek országgyűlési egész testülete jövünk Fenségedhez hálát s köszönetet mondani egy szabaddá lett nemzet nevében; hálát s köszönetet mondani a hű honszeretetért, a fáradhatlan buzgalomért, a férfias küzdelmekért hazánk szabadsága ügyében; hálát s köszönetet az eldöntő sulyért, mellyet Fenséged e nemzet sorsának mérlegébe vetett. – Fél évvel ezelőtt, midőn Fenséged a magyart hazája minden vidékein házi tüzhelyénél meglátogatá, az ország behinté Fenséged utjait a legszebb remények virágaival, a népnek milliói, kik akkor még a szabadság templomán kívűl állottak, letörlék egy pillanatra homlokukról az öröklött szolgaság veritékét, s robot munkájok közben megállva felörvendettek Fenséged látásnak, mintha nyilni látnák az ígéret földjének kapuját hosszas szenvedés után; a mult novemberben ez országgyűlés eljegyzette Fenségedet e hon boldogságának, e hon szabadságának, e hon dicsőségének a bizodalom szent gyürüjével. Az óta egy rövid fél év mult el; s ez ország szabad! A nemesség, e honnak első szülötje osztályra bocsátá a jog és szabadság közös kincseit s Fenségedet szabadalmazott osztályzatok helyett egy szabad nemzet állja körül, melly sorsának, jövendőjének urává lőn. Örvendjen Fenséged mi velünk, s ha látandja mikint e hon a szabadság napjának éltető sugárai alatt paradicsommá virul, dobogjon fel Fenséged szive magasan az isteni gondolattól, hogy Fenséged e honnak megváltója lett. Mi, ez átalakulás szerény munkásai sok gondban, sok munkában sokan osztozánk. Istennek az eseményekben nyilatkozott hangja a szolgaság sirjából feltámasztá a nemzetet, – de ezen tömérdek esemény között, egy dicsőség egyedül fenségedé: Fenségedé azon dicsőség, hogy a tegnapi nap, ha Isten is úgy akarja, mint mi, e hont polgár vér özöntől mentette meg. A népek Istenének áldása száljon ezért Fenségedre, a népek Istene adja meg fenségednek a mennyei örömet, hogy ős Buda várából sokáig lássa e nemzet óriásilag növekedendő boldogságát. Végezze fenséged hasonló nemes határozottsággal, a mi még hátra vagyon. Legyen eszközlője a király előtt, hogy a honpolgári jogoknak szentesitésében aprólékos vonalozások ne zavarják a köz elégedés lelkesült hangulatát. Támogassa Fenséged a Trón előtt ama szent igazságot, hogy a lehető legnagyobb számnak elégedése a stabilitásnak legrendithetlenebb támasza, s hogy azon trón áll legszilárdabban, mellynek alapját a szabadságban egyéolvadott milliók hüsége teszi. – És ha ezzel a jelen országgyűlés nagy munkáját szerencsésen bevégezé, Fenséged azon magasztos érzéssel álland meg, a törvényszentesités perczében – körünkbe sóvárogva várt kegyes fejedelmünknek, Herczegséged felséges báttyának királyi széke mellett, hogy Magyarhont önállóvá, szabaddá, boldoggá tette, s Magyarhon szabadságával az Austriai háznak fényét, hatalmát, dicsőségét magasbra emelte, rendithetetlenebbé tette, mint valaha volt. – E nemzetben nem fog a király, nem fog Fenséged megcsalatkozni. Isten áldja, Isten éltesse a Királyt! Isten áldja, Isten éltesse Magyarhon teljhatalmu királyi Helytartóját.
A nádor rövid válaszában utalt ara, hogy az eredménytől az uralkodó iránti hüség erősödését és a birodalom és Magyarország kapcsolatának szilárdulását várja s kérte a rendeket, hogy minden erejükkel igyekezzenek az ország rendjének és nyugalmának megőrzésére.
Kossuth sk. fogalmazványa, O. Lt. Kossuth-Archiv 509. fasc. 285. l.
