a) Kossuth indítványa a horvátokhoz intézendő proklamáció kibocsátásáról és a megyei népképviseleti rendszer ideiglenes rendezésé…
a)
Kossuth indítványa a horvátokhoz intézendő proklamáció kibocsátásáról és a megyei népképviseleti rendszer ideiglenes rendezéséről.
Kossuth indítványa a horvátokhoz intézendő proklamáció kibocsátásáról és a megyei népképviseleti rendszer ideiglenes rendezéséről.
A kerületi ülésben ismét az ország törvényhatóságainak a forradalmi átalakulást érintő határozatai és a folyamatban lévő tárgyakkal kapcsolatos izenetek szerepeltek a tárgysorozaton. Ezek bevégzése után Kossuth állott elő két indítvánnyal:
Kettőt tartok szükségesnek megemliteni. Az első az: mikint azt gondolom, hogy Horvátországnak Magyarországgali tökéletes barátságban egyetértésbeni föntartása ha megzavartatnék, az csak két körülménynek lehetne következése. Az egyik körülmény volna: ha a magyar a szabadság napjaiban a horvát nemzetiség iránt kellő méltánylattal nem viseltetnék. A 2-ik, ha egyes embernek bujtogatásai a nép fölvilágositásában megelőznék az országgyűlést. Én ugy tudom, mikint a magyar országgyűlésnek lépései Horvátországban s a kapcsolt részekben a nép között mindenütt, hol annak tudomására jutott, hálával, lelkesedéssel, s a Magyarország iránti hü ragaszkodás nyilvánulásával fogadtattak. – De tudom, hogy van néhány egyén – Istennek hála igen kevés – kik a zavarosban halászva készek volnának Horvátország szabadságát, alkotmányát koczkára vetni, talán maguk nagyravágyási czéljaikért. Arról vagyok meggyőződve, hogy Horvátország szabadsága Magyarországéval szoros kapcsolatban találja biztositékát, ugy a nép, mint a földesurak irányában. Tudnék mondani esetet, hol a magyar mozgalom ellen tentatiok tétettek, és a nép tömeggel kelt föl, mert tudta azoknak aristocraticus irányát.* Más részről tudom, hogy a horvátországi birtokosság a maga kármentesitését csak Magyarországgali kapcsolatban találja föl. Ugy látom tehát, mind a földesurnak, mind a népnek Magyarországhozi ragaszkodása nyugtathatja meg csak a birtokosokat. Erre nézve, miként már többször volt szerencsém jelenteni, hogy a közös szabadság a nemzetek egymás iránti gyülöletét ki szokta engesztelni, ugy a magyar nemzet részéről szoros kötelességnek elismernem, s ezen kötelességben mindnyájan osztozunk, hogy Horvátország népeit nyugtassuk meg: miszerint Magyarország az ő nemzetiségüket respectálja. S ezen szempontból szükségesnek tartanám, hogy a másik tábla hozzájárulásával nádor ő fensége kéretnék meg, s a minister elnök úr szólittatnék föl: miképen egy azon nép felfogásához alkalmazandó módon, egy minél előbb kibocsájtandó proclamátióban adja annak az országgyűlés tudtára azon concessiókat, mellyek a földesurak részéről történtek. Ezt országgyűlés fölszólitása következtében tegye a nádor ezt minélelőbb. Ha ez meg fog történni, Horvátországban is elég támasza lesz a népnek, miszerint azon néhány zavargó el legyen tiporva, ki a horvát nemzet jólétének biztositékát holmi magános czélokból megtámadni merné.
Azaz: a nép felismerte, hogy a nacionalista jelszavakkal izgatók valójában a magyar forradalom társadalmi vívmányai, a jobbágyfelszabadítás és a közteherviselés ellenségei s Horvátországban a feudális előjogokat akarják fenntartani. Kossuthnak ez a véleménye azonban természetesen nem volt érvényes a horvát nacionalisták haladó rétegére, amelynek programmjában ugyancsak szerepelt a feudalizmus felszámolása.
Második alázatos kérésem az volna: miután a t[ekintetes] RR most a képviseleti rendszer iránt intézkedni fognak, és az országgyűlés népképviseleti alapra lesz fektetve: Én ismerem ugyan a határt, mellyet az országgyűlés magának kitüzött, hogy t. i. semmi ollyan tárgyba nem avatkozik, mit meg nem kiván a rendnek és szabadságnak addigi biztositéka, míg a nép által választandó országgyűlés összejön. De épen e szempontból azon vélekedésben vagyok, hogy egy ollyan országgyűléssel szemközt, melly nép képviseleti alapon van, a megye, melly pusztán aristocraticus elvekre van fektetve, meg nem állhat. Népképviselet az országgyűlésen és a nemesség a megyékben, ezen kettő egymással meg nem fér. E szempontból indulva a jelen percz teendői közé számítom, hogy a megye gyűlések tekintetében történjék ideiglenes rendelkezés. Én t[ekintetes] RR a jelen mozgalmak között semmi által annyira meglepetve nem vagyok, mint egy jelenet által, ez abban áll miképen ugy tapasztalom, hogy sok megyékben a megyei municipiumra, azon szent kincsre, mellyet nem aristocraticus, hanem népbasison megörökitve szeretnék látni, mondom magokban a megyékben kevés figyelemmel voltak arra; mint egy általugortattak annak formái, és minden más szint kezd magára ölteni. A megyei rendszert, mint a szabadság kellékét, támaszát, melly nélkül szabadságot nem ismerhetek, akarom a nép millióinak alapján fentartani. E szempontból engedjék meg a t[ekintetes] RR, hogy egy rövid törvényczikket behozhassak arra nézve, hogy ideiglenesen mondassék ki törvény által, miként a megyei közgyűlések népképviseleti alapra fektettetnek, s a megye gyűlése más egy szóval nem lehet, mint képviseleti a lehető legtágabb bázison, egyszersmind a tisztválasztások a jövő országgyűlésig fölfüggesztessenek;* mert ha kimondjuk, hogy a megyei rendszer a nép millióira van alapitva, s a tisztválasztás rendszerét nem rendezzük, lehetetlenné tennők a tisztválasztást mindazok befolyásával, kiknek a tisztválasztásba befolyást adni kell; ha csak indirect választást fölvenni nem akarunk, mire hajlandó nem vagyok. Ezt értem a kerületekre nézve is, minthogy az országgyűlési követek egyenes választása azokban szinte illy tág bázison an. – De mégis lehetnek esetek, mellyekben a tisztválasztást a jövő törvényhozásig fölfüggeszteni nem lehet. Erre nézve ideiglenes rendelkezés szükséges, mire a RR figyelmét kiterjesztetni kivánnám. Még egyet kivánok kijelenteni. – Kutfőkből, mellyeket okom van hiteleseknek hinni, hallottam, hogy egy bizonyos megyében épen most tisztválasztási tekintetben roppant mozgalmak, korteskedések történnek; 100 pfton vásároltatnak szavazatok; s hogy e tekintetben bizonyos javak a régibb kormányrendszer következtében fölhasználtatnak. Gyanusitni nem akarok, de kimondom a szót, hogy a nemzet constitutionalis kormánya minden fillérről, mellyek törvénytelen eszközökre – habár az előbbi kormány rendelése következtében – törvénytelenül elfecséreltetnek, felelősséget vesz magára. E szót kimondtam s azt hiszem, akárki lesz tagja a ministeriumnak, korteskedésre a nemzet kincsét senki sem használhatja, habár a volt cancellártól vette is utasitását.
A törvényjavaslat Kossuth által fogalmazott eredetijét l. O. Lt. Arch. Regn. Lad. XX. n. 21. CC. 57. sz.
A 3-ik mire figyelmeztetni kivántam a Rket, a főherczeg nádor még ma meg fog érkezni; s az általa lehozandó resolutiokból fogják látni a RR, hogyan állnak dolgaink. – Az országgyűlésnek minél előbbi berekesztését mindenek előtt szeretném biztositva látni; azt hiszem, nagyobb szerencsétlenség nem történhetnék, mint ha bizonyos urak Bécsben most is azon álomban ringatnák magukat, hogy a magyar nemzettel a régi hosszas alkudozás utja lehetséges. Ez compromittálná a trónt, compromittálná az ország békéjét és nyugalmát. Sok tekintetből szükségesnek látom s hogy az országgyűlés orientálhassa magát, melly napon lesz vége, ohajtanám: mondja ki az országgyűlés, miként hiszi, reméli és ohajtja, hogy ő felsége az szabadságot megalapitó országgyűlést személyes jelenlétével rekessze be. S hogy e részben a RR tudják magokat orientálni, kérjük meg nádor ő felségét, a királyi helytartót, adja tudtára az országgyűlésnek, mikor fog ő felsége Pozsony falai közt a törvények vég sanctioja végett megjelenni.
A javaslatokat a tábla egyhangúlag elfogadta. Ezután Kossuth megemlékezett Vas megye követe, Szabó Miklós haláláról:
Olly barátot veszténk – mondá – ki hiven részt vett a küzdelmekben, a nélkül, hogy annak gyümölcsét élvezhette volna; ő hiszi, miszerint ezen veszteséget mindnyájan érezvén, az elhunyt barátnak azon tiszteletet is megadandják, mellyet megérdemlett, és holnap magyar gyászruhában holt tetemeit sirba kisérendik.
Nemzeti Ujság, ápr. 2. sz.
