163. Pozsony, 1848 március 20. Kossuth felszólalásai az országgyűlés évenkénti tartásáról, a hitelintézet felállításáról és sajtó…
163.
Pozsony, 1848 március 20.
Kossuth felszólalásai az országgyűlés évenkénti tartásáról, a hitelintézet felállításáról és sajtóról szóló törvényjavaslatok vitájában.
Pozsony, 1848 március 20.
Kossuth felszólalásai az országgyűlés évenkénti tartásáról, a hitelintézet felállításáról és sajtóról szóló törvényjavaslatok vitájában.
Az országgyűlés évenkénti tartásáról szóló, Szemere által szerkesztett törvényjavaslat* 4. §-ával kapcsolatban Kende Zsigmond figyelmeztette a rendeket, hogy az országgyűlés feloszlatásával kapcsolatban nincs a törvényjavaslatban rendelkezés. Kossuth a kérdéssel kapcsolatban a következőket mondotta:
L. előbb, 190. l., 51. jegyzet.
Az eloszlatásról rendelkezni kell. Az isméti összehivásnak is nem csak minden 3 év mulva, de néha időközben is kell történnie. Azt bajos kimondani, hogy a kormány el ne oszlathassa időközben, mert attól ugy sincs mit tartani, hogy evvel a kormány tréfálna, hisz az által revolutiót támasztana! és bizakodhatni, hogy ha a kormány erre fölhatalmaztatik, azt csak igazoló ok mellett használja majd; – ha tudniillik azt reményli, hogy a hon javára czélzó javaslatában más követek majd jobban támogatják, – tehát csak ez esetre oszlatja el; de ha az uj választások után, igy a népre hivatkozván, ismét nem nyer többséget: természetes, hogy akkor ott kell hagynia kormányt, különben lázadást idéz elő. A kérdés maga magát egyenliti ki a tárgyaknak befejeztetésök iránt; azt nem lehet mondani, hogy míg minden tárgy befejezve nincsen; de ha a ministerium némi tárgynál halasztást kér a jövő országgyűlésig; ha megegyeznek benne, jó; – ha nem: szavazásra kerül a dolog, és ha a ministerium nem nyer többséget, s a dolgot nem tekinti fontosnak, az tárgyalás alá jön, a ministerium közönyös marad: ha ellenben fontosságot helyez az elhalasztásban, lemond, és expediálja magát. – De van egy társ mégis, a mellynek befejeztetése nélkül az országgyűlést nem szabad eloszlatni, és ez a „budget”, t. i. a kölcségvetés, és számadás, a mi nélkül az egész administratio megakadna. Ugy hiszi, ebben Szatmármegye követe is – miután határozott javaslatot elő nem terjesztett – megegyez.* – Somsich P.: A ministeriumtól nem lehet megtagadni az eloszlatási hatalmat, különben az nem lehetne felelős; – tehát, hogy az ki nem zárassék, ugy legyen mondva: „legalább minden harmadik évben.”. – Kossuth: Egyenesen kimondani kivánja, hogy a ministeriumnak lehet eloszlania.
Kende Zsigmond, aki a törvényjavaslat fogyatékosságaira felhívta a figyelmet.
Nemzeti Ujság, márc. 24. sz.
Többen is szóltak a tárgyhoz s az eredmény két uj § lett a 4. § után, amelyek a király feloszlatási jogát írták körül.* Ezután Batthyány, az újdonsült miniszterelnök terjesztette elő a hitelintézet létesítéséről szóló törvényjavaslatot.* Először Kende és Pázmándy szóltak a javaslathoz: mindketten keveselték a hitelintézet tartaléktőkéjéül kijelölt 500.000 forintot, Pázmándy ehelyett 2,000.000 forintot javasolt. Utánuk Kossuth is felszólalt:
A tárgy még aznap országos ülésbe került s jelentéktelen változtatásokkal – két kis módosítást Kossuth is ajánlott – elfogadást nyert. (V. ö. Napló, 171. s köv. l.)
A törvényjavaslatot – elfogadott formájában – l. Iratok, 85. l.
Szivesen járul mindenhez, a mi a tetemes áldozatokat hozott nemesség könnyitésére czélszerüen szolgál, a nélkül, hogy a hitelintézet sikerét s fenállását comprommitálná. Ha 100 kárositott közül 90-en segithetünk, csupán azért, hogy a többi 10-ről is gondoskodva legyen, a 90-rőli gondoskodás alapjait megrenditeni nem lehet. – Onnét indul hát ki, hogy minél többnek helyzete legyen könnyitve, s kevesek miatt a többség ne szenvedjen, s a szerkezetet pártolja. Szathmár követének megfelelt már Komárom követe: ha a hypothékabank jegybankkal kapcsoltatnék össze, ez által hitelében vesztene, mert ez utóbbinak hitele, ha a jegyek kibocsátásában mértéket nem tart, minden uj jegykibocsátás által csökken, sőt ha kibocsátásban rendén tul nem megy is, ki van téve a rögtöni megrohanásnak; ellenben a hitelbanknál a papirok kibocsátása nemcsak nem csökkenti a biztosságot, sőt emeli, mert minden uj papír uj hypothekális biztosság szerzésére mutat. Ha a bank tisztán csak hypothékán alapul, nem kell tartani, hogy készpénzt kivánjanak tőle, mellynek agiója nincs, minden ember örömestebb fogadván el a papirokat, miknek kelete emelkedhetik. Arra, hogy tartaléktőke alapitására 2 millió vétessék fel, nem akarná kötelezni a ministeriumot; elég, ha erre neki csak engedelem adatik; tartaléknak igen valószinüleg elég lesz annyi, mennyi a törvényjavaslatban emlittetik, miután a tőke bizonyos ideig fel nem mondható, s a hitelező örömest fogad el pénz helyett papirt, melly a fizetésnek currens mediuma. – A komárom inditványt, hogy t. i. az urbéri felszabadult telkek is biztositási alapul vétessenek, ő is ohajtaná, de nem tartja lehetségesnek először a bank érdekében, másodszor a birtokosokéban. A bank érdekében nem, mert noha szóló hiszi, hogy az első magyar kormány az adott nemzeti becsületszónak beváltásához lételét fogja kötni, lehet mégis ember, ki aggódik, s ha az urbéri telkek is hypothékaul vétetnének, következése az lehetne, hogy a legjobb hypothékával fedezett papirok hitele is csökkene; mihelyt pedig ezen papirok örömestebb nem fogadtatnak, mint a készpénz, azonnal rosszul állana a dolog, s végtelen összegekre lenne szükség. – De a birtokosok érdekében sem. Mert ha ez alkalommal valamelly minimum, p. o. 100 ft kimondatnék, psychologiai kényszerüség fekszik abban, hogy azt evalvátió utján magasbra emelni nem lehetend többé.
A többség a § szövegét változtatás nélkül elfogadta. A következő, 4. §-nál, a birtokosok kármentesítésével kapcsolatban azonban megint kiújult az előbbi vita: sokan – a nemzet becsületére való hivatkozással – azt kivánták, hogy a felszabadult jobbágytelkek is kölcsönbiztosítási alapul szolgáljanak. Ezeknek ismét Kossuth felelt s védelmezte a minisztérium törvényjavaslatát:
Hitelintézetről levén szó, ez természetesen csak olly valamire alapittathatik, amit exequalni lehet; a nemzeti becsületet pedig, bármilly szent legyen is, exequalni nem lehet, s igy a hitelintézet papirjai realisálhatók nem lehetvén, hitellel természetesen nem birhatnának. Baranya követének azon mondása által, hogy a telek urbéri jövedelme becsültessék meg, segitve nincs; mert hogy hitel legyen, meg kell lenni az executió alapjául szolgáló fundusnak, természetben. A hold földet exequálhatni, de a megszüntetett robotot nem exequálhatni. S azt kivánják e az érdemes követek, hogy addig, míg az evalvátió végbe nem megy, semmi sem történjék a birtokosok javára? – Ha a követurak bölcs eljárásnak látják, hogy ingerültséget provocáljanak, – ám tegyék! terjesztgessék a hitet, hogy igy nem bizhatni a nemesség kártalanitásában, de nyujtsanak hát egy kivihetőbb tervet, mondják meg, hol vegye a nemzet az urbéri viszonyok megszüntetéséhez szükséges 100 milliókat stb.
„Végre gr. Batthyány L. ministerelnök kijelentvén, hogy ő törvényjavaslatát azon alapokra fekteté, mellyeket Pest követe fejtegetett, s ha ezen alapokat a RR el nem fogadják, úgy ő a törvényjavaslatot magáénak nem ismerheti – a 4-ik §-us szerkezete s az egész törvényjavaslat elfogadtatott.”
A délutáni kerületi ülésben a sajtótörvény javaslata* került napirendre; a rendek a közvélemény által oly nagy ellenszenvvel fogadott törvényjavaslatot különösebb vita nélkül fogadták el. Kossuth a törvényjavaslat 17. §-ával kapcsolatban szólalt fel: Tormássynak felelt, aki keveselte az esküdtszéki tagoknál megkívánt évi 200 forintos jövedelmi cenzust:
V. ö. Iratok, 86. s köv. l.
Békés követének észrevétele igen megérdemelné a szorosb megfontolást, ha az esküttszék az idézett 1843/4-ki munkálat szerint* nálunk is ugy állana, mint másutt, hol az esküttbirák sorshuzás szerint jőnek sorra, de itt ez csak qualificatio arra, hogy valaki esküttbíróvá választathassék, s vannak még ezentul az emlitett munkálatban más kivántatóságok is kifejezve; u. m. irni s olvasni tudás, 24 éves kor stb. Itt a 200 ftos qualificátió csak azért emlittetik meg, mert a bírói eljárásról szóló javaslatban az esküttszéki képességre csak 100 ft kivántatik. Sőt kijelenti szóló, mint előleges óvást, hogy Magyarország viszonyaiban, a választói jogra képesitő qualificátió az esküttszéki qualificátiónál kisebb lehet ugyan, de nagyobb semmi esetre nem. Jónak tartaná ezen eljárásról szóló törvényjavaslatot, mellyre hivatkozás történik, a szerkezetbe befoglalni.
V. ö. előbb, 657. l., 12. jegyzet.
A 30. §. 2-ik pontja ellen, melly a cautiót a naponként megjelenő pliticai lapoknál 20 ezer ftra szabja, többek részéről történt felszólalás. Paczolay, Stur, stb., nagyon sokallák azt. Kossuth azonban csak akkor tartaná soknak, ha e somma a birságok szempontjából itéltetnék meg, de tekintetbe kell venni azt is, hogy a kiadók pénzt szednek fel az előfizetőktől, s ha a szabadsajtó élénkebben mozog, az előfizetők száma is szaporodni fog, kiket biztositás nélkül hagyni nem lehet. Továbbá azt is felhozá, hogy későbben, a politikai fejlettség nagyobb fokán, csak azon lapok fognak felállhatni, mellyek bizonyos politicai pártok határozott szint viselő organumai, egy illy pártnak pedig legkönnyebb lesz a megkivántató nagyobb sommát is kiállitani, s magát valamelly kitünő tehetség körül öszpontositani.
A biztosítási összeg tehát megmaradt, csupán azon módosítással, mellyet Bónis S. javasolt, s többen pártoltak, hogy ezen cautió nemcsak készpénzben, hanem fekvő birtokra árvai biztosítékkal betáblázott kötelezvényben is adathassék. Némelly kifejlett eszmék uj §§-okba foglaltattak.
Pesti Hírlap, márc. 23., 26. sz.
