161. Pozsony, 1848 március 18. Kossuth felszólalásai kerületi és országos ülésekben az országgyűlés újabb nyilatkozata, az úrbéri…
161.
Pozsony, 1848 március 18.
Kossuth felszólalásai kerületi és országos ülésekben az országgyűlés újabb nyilatkozata, az úrbéri viszonyok és az egyházi tized megszüntetése tárgyában.
Pozsony, 1848 március 18.
Kossuth felszólalásai kerületi és országos ülésekben az országgyűlés újabb nyilatkozata, az úrbéri viszonyok és az egyházi tized megszüntetése tárgyában.
Kossuth mindjárt az ülés elején szót kért, és „a szent ügy hű szolgálatában elrekedt hangon némi szükséges intézkedések megtételére hívta fel a rendeket, mik által a szabadság ügye s a rend és csend biztositva legyen”.*
A Pesti Hírlap tudósításának szavai. (Márc. 22. sz.)
A mostani körülményekben nem látja szükségét a motivationak most a szükségesnek motivatioját minden honfi kebel önmagában találja föl. De a körülmények némelly intézkedéseket sürgetnek, a mellyek az ország szabadságát és a rendet biztositsák. Ez országgyűlésnek föladata már nem soká tart, mert annak ideje lejárt, hogy egy osztály képviselői a haza fölött még soká intézkedhessenek; de egy általános képviseletnek kell bekövetkeznie, a melly az egész nemzet kifolyása legyen. Ez országgyűlésnek tehát csak az lehet már föladata, hogy az ilyen nemzeti országgyűlésnek alapját vethesse meg, mellynél fogva az, minél hamarább Pestre hivassék össze; továbbá, hogy az újonnan nyert magyar ministerium hatásköre törvényben körülirassék; – átalában a szabadság fundamentális garantiáit, és a nép iránti igazságot, megállapitsa. Szóval: azt tegye meg, a mi addig sem halasztható, míg azon nemzeti gyülekezet összeülhet. Bizalomra szólitja föl tehát a RRt a ministerium és egymás iránt, s ez utóbbinál fogva azt inditványozza, hogy míg e jelen országgyűlés tart, addig megyei, városi, kerületi, és káptalani követek egyenlő szavazattal birjanak. (Ezt szünni nem akaró éjen! követé és taps, kivált a városi követektől.) Legelőbb tehát erről kiván határozatot hozatni, ha senkinek sincs ellene észrevétele. (Nincs!) Ezzel – folytatá – talán roppant felelősséget vállal magára; de ebben olly bizalmat mutat, a melly szerint ezentul senki se tekintse magát egy bármi osztály vagy testület képviselőjének, de csak honfinak. – Ezután ki kivánná mondatni a ker. ülés permanentiáját, hogy ha el is oszlanak a RR egykét órára, azért éjjel nappal folyvást összeüljenek, mert most munkának, nem pihenésnek van ideje; és hiszi, hogy ezt a főrendek átlátván, hasonlóan tesznek. – Itt rögtön, és átalános elvben kell intézkedni, a részletekről majd rendelkezik azon pesti nemzeti gyűlés. Ohajtaná ezeket egy nyilatkozványba foglalva az országon szét – és különösen mentül hamarább Pestre megküldeni. (Ekkor jelentetett, hogy 2 órára főRR ülés van kitüzve.) Személynök ő m[éltósá]gát is föl kellene kérni, hogy országos gyűlés tartásra mindenkor kész legyen. (Elnök jelenti, hogy ő m[éltósá]ga valóban mindenkor kész.)
Ezután Pázmándy felolvasta a nyilatkozatot, amelyet Kossuth útmutatása alapján szerkesztett:
Nyilatkozata a KK és RRnek a jelen országgyűlés feladata iránt.
„Azon országos választmány, melly az alsó és felső tábla által az országgyűlési teendők tárgyában egyes akarattal megállapított felírásnak Ő Felsége eleibe leendő terjesztése végett Bécsbe felküldetett, a legnagyobb sikerrel járt el hivatásában.
Martius 16-án a küldöttség a fenséges nádornak vezérlete alatt, Ő Felsége koronás királyunk által kegyelmesen fogadtatván, a nemzet hő kivánatait magában foglaló felírást a trónnak zsámolyához letette. Melly alkalommal kijelentette Ő Felsége, hogy folytonosan atyai szivén viselvén a trónja alatt álló népeknek boldogságát, az általa különösen kedvelt magyar nemzet óhajtásait mielőtt sikeresiteni óhajtja. És még azon a napon a nádorhoz intézett k[egyelmes] k[irályi] leirata szerint megegyezvén abban, hogy a magyar beldolgoknak önállólag leendő kormányzása végett egy független felelős magyar ministerium haladéktalanul összeszerkesztessék és activitásba lépjen, e czélból a nádort, mint törvényeink értelmébeni kir. helytartót felhatalmazni méltóztatott, hogy gr. Batthyány Lajost a törvények értelmében a független magyar ministerium elnökévé kinevezvén, a gróf minister-társait belátása szerint akként és olly számmal tegye legfelsőbb k[egyelmes] megerősítés végett javaslatba, a mint azt a ministerium feladatához, a ministertársai törvények utján meghatározandó hatásköréhez, és felelőségéhez képest szükségesnek itéli.
A nemzetnek képviseleti táblája elfogulatlanul tekintve vissza a történtekre, akként van meggyőződve, hogy mindazon összes sérelmeknek, mellyek e nemzet alkotmányán századokon ejtettek, alap oka, valamint szinte a nemzet alkotmányos szabadsága kifejlésének, az összes nép anyagi és szellemi hátramaradásának egyedüli akadálya abban fekszik, hogy a nemzet nem független magyar felelős ministerium által kormányoztatott eddigelé.
Egy szabad alkotmányos országban, ugy a törvényhozó, mint a végrehajtó hatalomnak szoros összhangzásban kell lennie. Mindkettőt, csak olly egyének gyakorolhatják sikerrel, kik a nemzet többsége akaratának kifolyásai. Hazánkban már a törvényhozó hatalom sem gyakoroltatott mindig az összes nemzet érdekében. országgyűlésünk csak a nemzet egy részének képviselője. A végrehajtó hatalom pedig, a nemzeten kivüli álló idegen elemekre lévén bizva, a megalkotott korszerü törvényeknek jótékony hatását a végrehajtásban többnyire meghiusitá.
Ezeknél fogva a KK és RR a teendők elsejének tartják, melly minden más alkotmány törekvéseiknek szilárd alapját képezendi, a végrehajtó hatalomnak akkinti átalakitását, hogy ez az összes nemzet többsége akaratából legyen kénytelen meriteni minden erejét. Ugy vannak a KK és RR meggyőződve, hogy minden idegen hatalomtól független felelős magyar ministerium az, melly békés átalakulásuknak s az összes nép boldogságának lehetőségét foglalja magában, és midőn az ekép alakitandó miniszterium elnökévé gr. Batthyány Lajos neveztetett ki s azon ministerium alakitásával megbizatott, melly által a nádor, mint a királynak távollétében törvényes teljhatalmú helytartója, az országot a haza szivéből Buda-Pestről kormányozandja, a nemzet, és trón boldog jövőjének alapja biztositva van.
A képviseleti tábla egy részről alkotmányos szabadságunk kifejlését most már a ministerium hatáskörének és felelősségének törvény által minél előbb leendő meghatározása által garantirozva lenni látja, míg más részről a törvényhozói hatalomnak, az országgyűlésnek – olly összeszerkesztését tartja szükségesnek, melly képviseleti alapra fektetve az összes magyar nemzet többsége akaratának erőteljes, méltó organuma legyen. Mellyért is jelen országgyűlést nem tartja hivatva lenni arra, hogy mindazon törvényeknek részletes kidolgozásába és megállapitásába ereszkedjék, mellyek a nemzet boldogságának felvirágzására általában szükségesek.
Sőt ugy van meggyőződve, hogy törvény által meghatározván az alapokat, mellyen a képviseleti rendszer szerint néhány hónap alatt Pesten tartandó országgyűlés alakitassék, mindazon törvényeknek alkotását, mellyek az ország belbékéjének és a nemzeti szabadságnak biztositása végett rögtöni intézkedést nem kivánnak, az ezen Pesten tartandó nemzeti gyűlésre halassza.
Ennek folytában halaszthatatlannak tartja még az országgyűlésen:
1-ör: Az uj kormányzási rendszernek, a felelős ministeriumnak törvény általi körülírását és megalapitását.
2-or: A Pesten rövid idő alatt tartandó országgyűlésnek képviseleti alapra fektetett szerkesztési módját.
3-or: A közös teherviselésnek minden közterhekre nézve az ország minden lakosaira egyenlően leendő kiterjesztését és életbe léptetését.
4-er: Az urbéri viszonyoknak a magán birtokosokra nézve közállományi kárpótlás melletti megszüntetését.
5-ör: Az ország belbékéjének és szabadságának fentartása végett a nemzeti őrseregnek azonnali felállitását.
6-or: A censura eltörlésével a sajtó szabadságnak esküdtszéki institutióval biztositását.
Az országos KK és RR kijelentik, hogy mindezen tárgyaknak főbb elemeikben törvény által még ez országgyűlésen néhány rövid nap alatt okvetlen leendő elintézése után a jelen körülményekben törvényhozói kötelességüket befejezettnek lenni gondolják és meg vannak győződve, hogy addig is, míg a közelebbi országgyűlés Pesten, mint az összes nemzet többsége akaratának képviseleti alapra fektetett kifolyása, e haza boldogsága felvirágzására czélzó részletes törvényeket alkotand, fenséges nádorunknak, mint teljes hatalommal ellátott Helytartónak, gróf Batthyány Lajosnak mint minister elnöknek, s az általa választandó és Ő Felsége által megerősítendő minister-társainak személyeikbe fektetett bizalom e haza minden egyes polgárait lelkesiteni fogja, a tulajdon szentségének sérthetetlen megőrzése mellett, a közbéke és rend fentartására.”.
Iratok, 80. s köv. l.*
A nyilatkozat a napisajtóban is megjelent.
„Szentkirályi Móricz felolvasván a RR határozatát az országgyűlési követek szavazatáról * ugy szinte a közös teherviselésről* s a jobbágyi viszonyok megszüntetéséről* szóló törvényjavaslatokat, s két első egyszerre elfogadtatott; a harmadikra nézve, különösen az iránt, hogy az uri hatóság eltörlése által* szükségessé lett uj bíróságról is rendelkezés tétessék, (Simon J., Tarnóczy K. stb.) s hogy az urbéri viszony azonnal a törvény kihirdetésével megszünjék (Bónis S.) – továbbá, hogy a földesurak kármentesítésének főbb elvei már ez országgyűlésen meghatároztassanak (Babarczy, Tarnóczy stb.) több szóváltás történt. Minthogy azonban két órára országos ülés volt hirdetve, a jelen volt ministerelnök gr. Batthyány Lajos, bocsánatot kérve, hogy az eddig fennállott formák mellőzésével felszólal, intette a rendeket, hogy a törvényjavaslat részletes taglalását továbbra halasztván, mindenekelőtt a nyilatkozat halaszthatatlan ügyét vigyék keresztül az országos ülésen, mert minden pillanatnyi késedelem veszélyes lehet. – És ezután a tábla tapsai közt eltávozott.
Kossuth már márc. 15.-én reggel tartott rövid kerületi ülésben felszólította a rendeket, hogy visszatérésük után adják meg a fejenkénti szavazati jogot a városok követeinek. (L. előbb, 659. l.) Ezt a felszólítást mai beszédében is megismételte. Most a kész határozat került a kerületi ülés elé, amely a megyékkel egyenlő szavazati jogot biztosított Horvátországnak, a városoknak, a szabad kerületeknek és az egyházi rendnek, ugyanakkor az országgyűlés üléseit folytonosaknak nyilvánította mindaddig, míg a legsürgősebb tárgyak elintézése után átadja helyét a népképviselet alapján összehívandó országgyűlésnek. (A határozatot l. Iratok, 81. l.)
A három rövid §-ből áló törvényjavaslatot l. Iratok, 81. l.
Elfogadott formájában l. Iratok, 82. l.
Az úrbéri viszonyok megszüntetése ugyanis magával vonta az úriszék megszüntét is.
Kossuth L. pedig a ministerelnök kijelentésére megjegyzé, hogy felszólalása által nemcsak formát nem sértett,* sőt teljesitette azt, mit a tábla tőle addig is, míg rendeztetni fog, megvár, s mire őt megkéri.
Az eddigi szokás szerint ugyanis ilyen javaslatot csak az alsótábla tagjai tehettek volna, Batthyány pedig a felsőtábla tagja volt; mint kinevezett miniszterelnök már parlamentáris hatáskört gyakorolt a még rendi szervezetű országgyűlésen.
Pesti Hírlap, március 22. sz.
Az ezt követő országos ülésben Kossuth még néhány megjegyzést füzött a nyilatkozathoz:
Hogy nyoma legyen a naplóban, s hogy ne látszassunk a formákat mellőzni a nyilatkozatban, mellyet a körülmények szükségessé tesznek, s mellyben a bécsi küldöttség eljárásának megemlítése is foglaltatik, melly küldöttségnek eljárásáról az ország rendei előtt hivatalos jelentés még nem történt, – ez okból vagyok bátor megemliteni, hogy a tek. Rendek kegyes parancsa következtében, nekem is részem lévén a küldöttségben, valamint én magam, ugy tisztelt küldött társaim is mindnyájan bizonyságot tehetnek arról, hogy Bécsben hivatalos tudósitás közöltetett ő felsége részéről a küldöttséggel, mellynek nyomán a körülmények sürgős voltánál fogva a küldöttség eljárásáról a KK és RR táblája is vehet tudomást, mielőtt annak közzé tétele egész formalitással megtörténnék.* Személynök úr ő mélt[ósá]ga is méltóztatott részt venni a küldöttségben. Ezt csupán a naplóba beigtatás végett emlitém. Más részről pedig, a mint már a kerületi ülésben is mondottam, a fenforgó körülményeknél fogva még okvetlenül szükségesnek látom, hogy ezen Nyilatkozat kinyomattatván, a mélt[ósá]gos Főrendek hozzájárulta után, az országba szétküldessék; nevezetesen pedig Pestre az országgyűlésnek több tagjai mennének le, és személyes jelenlétök által hatnának közre a rend és béke fentartására. Ha ezt méltóztatnának elfogadni ugy szives lesz valaki, talán Vas megye érdemes követe, inditványba tenni, hogy e küldöttségben kik vegyenek részt.
A nádor ugyanis csak a következő napon adta ki azt a hivatalos nyilatkozatot, amelyben közölte a márc. 16-án kelt királyi kéziratot és Batthyányt miniszterelnökké nevezte ki. (Iratok, 84. l.)
Az inditvány megtörtént és Kossuth a következőket jegyezte meg rá:
Jó volna, nézetem szerint, Pest és Buda városok követeit Koller Ferencz és Házmán Ferencz urakat is a küldöttséghez csatolni. (Helyes.) Már most ha átküldjük a nyilatkozatot a mélt. Főrendekhez, talán ők is bele egyeznek, s maguk részéről szintén fognak küldötteket nevezni.*
A küldöttség névsorát l. Iratok, 81. l.
Az országgyűlés országos üléseinek naplója, 168. l.
Ezután az ülés ismét kerületi üléssé alakult át és napirendre került az úrbéri viszonyok megszüntetéséről szóló törvényjavaslat.
„Szentkirályi Móricz azokkal, kiknek a törvényjavaslatra nézve észrevételeik voltak, előlegesen értekezvén, ujdon-formulázott javaslatot mutatott be, s annak elfogadását erőteljesen ajánlá. Ez fogja ugymond, tisztába hozni a nép és földesurak közti számadást, mellyet tisztába nem hozni, elhalasztani veszély nélkül nem lehet. A kártalanitásra nézve kiemelé, hogy az a nemzet becsületére van bizva, mellynél szentebb kezesség nem lehet, s bizva egy felelős magyar ministeriumra, mellynek a nemzet parancsol, s mellyet a populáris mozgalom, bár mennyire szárnyalja is tul a most uralkodó eszméket, annyira el nem ragadhat, hogy az elfogadott kötelességet ne teljesitse. A mi az urihatóságtól elvett s a megyére átruházott büntető igazság-kiszolgáltatást illeti, reméli szóló, hogy a most vérbíróságot gyakorló urodalmak a börtönöket s egyéb annak gyakorlására szükséges eszközöket szívesen átengedik az uj hatóságnak. Lónyay M. inditványára, Szentkirályi és Kossuth módositásaival, jött a törvényjavaslathoz azon 5-ik §-us, melly szerint olly földbirtokos ellen, kinek birtokához a törvény kihirdetése előtt urbériség volt csatolva, a kereskedési viszonyokból eredő váltók kivételével, egyéb adóssági követelések, a törvény további rendeleteig fel nem mondhatók. Ezen §-us méltányosságát az egész tábla elismerte. Általa a tőkepénzes nem veszit semmit, mert kamatai törvényes uton behajthatók, a különben is sokat áldozó birtokos osztály pedig menten tartatik azon veszedelemtől, hogy a hitelezők rögtön felmondják minden tőkepénzeiket, s ezáltal a családokat tönkrejuttassák. Látszik a §-usból, hogy a törvényhozás e szorongató idők viharaiban sem felejtkezik meg az érdekek bölcs megovásáról s kiegyelitéséről”.
Kossuth L. kötelességének tartá, ezen tárgy vitatása közben kimondani azon meggyőződést, hogy neki, valamint, hite szerint, az összes táblának, épen nincsen szándokában a magyar nemességet nivellationalis rázkodtatásokba keverni, sőt a magyar nemességet, a népi érdekek kiegyenlitése, a jogok közlése s teljes törvényelőtti egyenlőség behozatala mellett, ollyannak tekinti, mellyet erejéből kivetkeztetni a hazára nézve káros volna. – Ha az idő rövidsége engedné, szeretné az urbéri kármentesitést is még ez országgyűlésen kidolgozni, azon osztály javára, melly a magyar nemzetiségnek hü védője s az alkotmányosság bármi tökéletlen rongyainak megtartója volt. De ezt evalvátió nélkül tenni nem lehet, mellyet majd a felelős ministerium fog, a törvényhatóságok segitségével, végrehajtani. Vannak Magyarországnak kutfői, mellyekből e kárpótlás, egyesek tetemes terheltetése nélkül meg fog történhetni. Kijelenté továbbá, hogy idegen minden gondolattól, melly szerint a felelős ministerium öszhangzásba nem lehetne hozható a haza municipiumaival. Ő az osztályokat felingerelni nem akarja, sőt az osztályok egyesitését s összeforrását ohajtja és általános megnyugtatást kiván.
Ekkor a hevesi követ, Schnée László indítványozta, hogy az egyházi tized kérdését is tárgyalják le. A pécsi káptalan követe, Daróczy jelentette ki elsőnek, hogy káptalan a tizedről minden kárpótlás igénye nélkül önként lemond. Követték a példáját a többi káptalanok küldöttei is. Az egyháziak állásfoglalását Szentkirályi köszönte meg, ugyanő izenetet fogalmazott a főrendekhez, amely a püspököket a példa követésére szólította fel.*
Az izenetet olv. Iratok, 82. l. – A püspökök magatartására a tized kérdésével kapcsolatban l. a bevezető tanulmányt, 65. l.
Vagyon nyitrai kanonok azon aggodalmára, hogy e rendelkezés által a sedecimából élő lelkészek* tönkrejutnak, Kossuth L. megnyugtató inditványt tőn, hogy t. i. a RR jelentsék ki a törvényben, miként a kisebbrendü papság gondtólment ellátásáról gondoskodni szent kötelességüknek ismerik, s meghagyják a felelős ministériumnak, hogy a nép oktatásával s lelki gonddal foglalkodó papirendnek valláskülönbség nélküli illő ellátásáról törvényjavaslatot terjesszen az országgyűlés elébe. – És ez egyértelemmel elfogadtatott.
A tized ugyanis általában a püspököt és káptalanját illette meg s csak a negyedrésze jutott a helybeli plébánosnak. Ez a rész is egyre csökkent azonban az újonnan alapított egyházaknál s helyenként már csak a quarta negyedét, tehát a tized 16-od részét (sedecima) tette ki.
Ime egy bizonyság, hogy ha a nemzet tagjai egymás iránt igazságosak s bizodalmasok, – nem csalatkoznak!
Míg Szentkirályi Móricz az országos ülésbe azonnal átviendő szerkezetek elkészítésén dolgozott, Kossuth L. még két indítványt tett, mellyek azonnal elfogadtattak. Egyik, hogy ő felsége rögtön erdélyi országgyűlést hivjon össze, melly az unió iránti akaratot s hajlamot, ha van illyen Erdélyben, kijelenthesse, s az unió ennek folytán, Magyarország és Erdély egyezésével, végrehajthassék. – Most, midőn Európaszerte illy nagyszerü mozgalmak történnek, minőket hazánkban is látunk, erdélyi testvéreink, magyar barátink s rokonink, ne maradjanak kitéve annak, hogy a mozgalmak, miket a havasok meg nem állitnak, őket készületlenül találják. – Másik, hogy ő fölsége a lengyel és olasz-politikai foglyokat bocsáttassa szabadon,* s a szabadság napját, melly minden népeire és saját thrónjára is jótékonyan kezd ragyogni, tegye a kegyelemnek is hajnalává; – adván saját indulatából alkotmányosságot, adjon amnestiát is azoknak, kik a szabadság előharczosai voltak, s áldozatai lettek. Emlité szóló, milly erős és szent kapocs a népek közt a szabadság; milly szives fogadtatásban részesült Bécsben ő, kit annyira rágalmaztak a német lapok! mennyi választmány járult a magyar küldöttséghez, a legkülönfélébb nemzetiségeket képviselve! mennyi szivreható jelenet! – de egy sem annyira megrázó, mint azon siró lengyel megjelenése, ki társainak, a szabadság ügyében vivott küzdelem miatt elzárt lengyeleknek kiszabadulása eszközléséért esengve könyörgött.
Az olasz szabadságmozgalmak résztvevőit 1832 óta előbb az aradi, majd a szegedi várba deportálták. Szegeden 1848 tavaszán közel ötszáz olasz politikai fogoly volt.
Pesti Hírlap, márc. 22. sz.
A tábla az indítványt egyhangú lelkesedéssel elfogadta s Asztalos Pál jegyzőt megbízták az izenet megszerkesztésével.* Utána a tábla országos üléssé alakult át, hogy jóváhagyja a kerületi ülésben elfogadott izeneteket és törvényjavaslatokat. Ennek megtörténtével az izenetek átmentek a főrendekhez. Este 9 órakor újabb országos ülés volt, amelyben a főrendek válaszizenetei kerültek tárgyalás alá. Az úrbéri szolgáltatások megszüntetésével kapcsolatban azonban azt a módosítást javasolták, hogy azok a családok, amelyeknek örökös szerződések alapján tizedek vannak birtokukban, kártalaníttassanak.* Ez ellen a felszólalók általában tiltakoztak, így Kossuth is:
A feliratjavaslatot l. Iratok, 89. l.
A főrendi válaszizenetet l. Iratok, 83. l.
Nem tudom a mélt. Főrendek miként értik az örökös szerződéseket, talán nem egészen praecis az izenet kitétele. A mint én értem az örökös szerződést, ha például egy privát község haszonbért fizet, s ha e haszonbéri örökös szerződésnek állani kell is, a földes urnak nincs joga szedni a beneficiumot; következésképen, ha az örökös szerződések meg nem szüntetnek, azoknak javadalmait a népre, melly a terheket viseli, ruházni: olly elv, melly már több országgyűlés által elismertetett. – De hogy általában azon földes úr kármentesittessék, ki a papok számára bár melly czim alatt alapitott tizedet haszonbérbe vette, ennek jogszerü alapja nincs. Ennélfogva Nyitra megye követével nem lehetek egy vélekedésben, mert én itt a kárpótlásnak helyét nem ismerem! De más állapotban látom lenni a dolgot, ha ollyan az örökös szerződés mellynél fogva valaki a Clerusnak tőkét tett le, s pénzen vásárolta meg a tizedet. Ez esetben tulajdont szerzett magának, mellyet joggal bir.* – Hasonlóképen, ha vannak királyi adományok, és tudom, hogy vannak, mert a Fiscus sok helyen szedi a dézsmát, s ha a dézma vegyes adomány által* másra ruháztatott, s a tizednek árát a Fiscus a birtokostól fölvette, akkor helyén látom a kárpótlást. Én óhajtanám a mélt. Főrendeknek átüzentetni, hogy ők, a mint hiszük – az örökös szerződés alatt azt értik, mikor valaki tőke letételével szerezte meg a papi tizedet. Ezen esetben nem a jobbágyság, hanem a status által fizetendő a kárpótlás. Illy értelemben a törvényjavaslatnak felterjesztéséhez hozzá járulok. De ha árendális szerződéseket értenek; akkor nem.
Tarnóczy Kázmér az örökös szerződések útján birt tizedért kárpótlást sürgetett a földesuraknak, „… mert minden privát tulajdonnnak szentnek kell maradni, ha a polgári társaság fő oszlopát, a törvény iránti bizodalmat le nem akarjuk rombolni”. (Napló, 174.)
Vegyes adomány (donatio mixta) esetén a megadományozott érdemei jutalmául kapta az adományt, de értékének egyrészét pénzben megfizette a kincstárnak.
Később magyarázatul hozzátette még Kossuth:
Nehogy a kármestesités iránt azon eszme merüljön fel, hogy a nép tartozik magát kármentesiteni, kivánnám betétetni, hogy a kármentesités a közállomány által történik. Továbbá, miután más részről tiszta adománynak is lehet esete,*hogy a KK és RR eszméje ki legyen fejezve, kérném kitétetni „tulajdon joggal szerzett” stb. (Helyes.)
Tiszta adományt, (donatio pura) fizetés nélkül, tisztán érdemeiért kapott a megadományozott.
Az ilyen értelemben szerkesztett törvényjavaslattal azonnal küldöttség ment a főrendekhez, s azonnal vissza, hogy a főrendek ragaszkodnak ahhoz, hogy az örökös szerződéssel birt tized-haszonbérletért járó állami kártérítéssel a legközelebbi országgyűlés foglalkozzék. Kossuth véleménye ez volt:
Ámbár elvben azzal egyet nem értek, mi 3-ik §-ra mélt. Főrendek részéről kijelentett: miután mégis a mai napon, több fontos törvényjavaslatban voltunk szerencsések, minden észrevétel nélkül, a mélt. Főrendek megyezését megnyerni: én ezen méltányosságot részemről viszonozni kivánnám: s a mennyiben a mélt. Főrendek kivánatukban fontosságot látszanak helyeztetni, nem akarnám, hogy e törvény, ellenzésünk által hajótörést szenvedjen. Azért én egyenesen az egyetértés előmozdítása tekintetéből hajlandó vagyok a főtábla kivánatát elfogadni.
A tábla ilyen értelemben elfogadta a főrendek módosító javaslatát* és az ülés éjjel féltizenkettőkor végetért.
Az ilyen értelemben készült törvényjavaslatot l. Iratok, 82. l.
Az országgyűlés országos üléseinek naplója, 174–175. l.
