a) A követi kar nyilatkozata az ország közvéleménye részére az országgyűlés célkitűzéseiről.
A márc. 14.-i ülésben Bernáth Zsigmond vetette fel a gondolatot, hogy az országgyűlési fejleményekkel kapcsolatban a szokásos egyéni követjelentés helyett egységes jelentést szerkesszenek a rendek, amelyben megbízóiknak számot adnak az országgyűlés munkájáról és bejelentik a küszöbön álló nagy változásokat. A jelentést az esti konferencián Kossuth irányitásával Szentkirályi el is készitette és az a márc. 15.-én reggel tartott kerületi ülés elé került:
„Az események rohanva következő jelenetei között a követi kar, érezve, hogy hivatásának teljes mértékben csak ugy felelhet meg, ha a nemzet osztatlan bizalma fogja kísérni, kötelességének ismeri nyiltan és leplezetlenül kiállani a közvélemény bíráló székének elibe; hogy ennek utbaigazitásától erőt nyerhessen.
Olaszhon fényes egész egén a szabadság napja felderült. Február 27-én Francziaországban a juliusi trón, mivel a szabadságtól elvált, leomlott. Németország vidékein a fejedelmek alkotmányos institutiókkal ajándékozák, s illetőleg gazdagiták népeiket. Mindenütt a népek, szinte ugy mint uralkodók sziveiben a szabadság és alkotmány ütötte fel diadalos zászlaját; csak az austriai birodalom kapcsolatában élő nemzetektől látszék megtagadva azon vágyak valósitásának reménye, mellynek igazsága és méltányossága az emberiség törvényszerüségénél fogva minden gondolkozó előtt régen kétségtelenné vált; nem azért, mintha hódoló határtalan hüséggel szeretett fejedelmünk népeinek bármely igazságos kivánatit teljesiteni bármikor vonakodott volna: hanem azon oknál fogva, mivel egy százados mozdulatlanságban megkövesedett bureaucratia felfogta a népek szózatát, és akadályozá a fejedelmet, megérteni az időnek mellőzhetlen szükségeit.
A dolgok illy aggodalomteljes helyzetében, a követi kar akként fogta fel hivatását, hogy Magyarország alkotmányos rendeit megilleti azon okok felett férfias nyiltsággal szót emelni, mellyeknek a helyzet nehézségei tulajdonithatók, és azon mód felett, mellyeknek időkori használásával a különben bekövetkező balesemé [Szöveghiány az eredetiben – a CD-kiadó] a fejedelmet, megérteni az időnek mellőzhetlen szükségeit.
A követi kar nem merengett tulságosan tulságos reményekben e felszólamlás sikere iránt, és nem is leplezte el lehető balkövetkezéseit egy olly kormány irányában, melly százados önkényhez szokott, de hallgatni kötelességmulasztásnak tartotta, kötelességmulasztásnak a trón, a nemzet és a birodalomban közös kapcsolattal egyesült népek irányában; kötelességmulasztásnak azért, mert a birodalom népei között egyedül a magyar nemzet birt alkotmányos nyilvánossággal.
Igy létesült azon felírási javaslat, melyet a KK és RR táblája a folyó mártius hó 3-dikán az országgyűlési teendők tárgyában egyes akarattal megállapitott, és mártius 4-kén a főrendi táblához átküldött.
Mártius 13-án Bécs falai között polgárvér folyt a szabadságért. A százados bureaucratia halomra dőlt. Metternich herczeg rendíthetetlennek látszó ministersége megszünt, Apponyi gróf cancellár leköszönt. A fejedelem megadta a szabad sajtót és alkotmányt. A polgári őrség felálittatott.
Ezen eseményekről mártius 14-kén értesülvén a követi tábla, haladéktalan lépéseket látott szükségesnek; elhatározta tehát:
1-ör: Küldöttség által megkérni a nádort közremunkálásaért, hogy az általküldött felírást a főrendi táblánál hováhamarább tanácskozás alá vétesse, és miután nem olly időket élünk, mellyekben kifejezések felett hosszu vitatásokat kár nélkül folytatni lehetne, oda munkálni igyekeztek, miszerint azt a főrendi tábla, ha különben lényegére nézve egyetért, változatlanul fogadja el.
2-szor: A szomszéd szabad sajtó mellett, hazánkban korlátolt sajtó meg nem állhat, semmi nem szenved tehát kevésbbé halasztást: mint az országnak a szabadsajtó iránti soha el nem idegenitett és el sem idegenithető jogát helyreállitani; ennek következtében meghagyatott a sajtótörvény kidolgozásával megbizott választmánynak, hogy azon előmunkálatok nyomán is, mellyek a mult országgyűlési irományok között feltalálhatók, a legrövidebb idő alatt járjon el.
3-szor: A bizonytalan jövendő előgondoskodást igényel, és ezért választmány küldetett ki törvényjavaslat készitésére, melly által a belnyugalom és béke, az élet és vagyon biztositása, a honpolgárok védpaizsa alá állittassék, és e czélból a nemzeti őrsereg életbelépjen.
Ezen határozatok közül, az elsőnek következtében a nádor megkéretvén, ugyanazon napon délután 3 órakor a főrendi táblánál ülést tartott, és ez ülésben a felírásnak változatlanul leendő elfogadását önmaga inditványozta, mellyet a főrendi tábla is egyhangulag elfogadván, a nádor biztositotta a Főrendeket, hogy az országgyűlés eredményes befejezése és alkotmányunk kifejtése tekintetében, személyes és hivatalos befolyását szilárd elhatározással fogja használni.
A főrendi tábla megállapodásának hire a Rendek táblájához meghozatván, elhatároztatott, és a főrendi tábla által is elfogadtatott, hogy a felírás egy országos küldöttség által nyujtassék be ő Felségének, és ezen küldötség vezére a nádor legyen. A küldöttség Bécsbe holnap utazand.
Martius 14-én a Karok és Rendek táblája, minden közterheknek a nemesség által is közösen és aránylag leendő viselését elhatározta.
Elhatározta továbbá azt is, hogy minden urbéri viszonyok mindenütt az egész hazában egyszerre leendő megszüntetése iránt törvény akként alkottassék, hogy a magán-birtokosok kármentesitésének kötelességét a közállomány vállalja el.
Ezeknek folytában a követi kar meggyőződését jelenté ki: hogy alkotmányunk szilárditására, kiterjezstésére, átalakitására célt érni, alkotmányos uton, teljes reménye van, ha a nemzet bizodalmától törekvéseiben támogatva lesz. Továbbá
Kijelenté, hogy feladatául kevesebbet nem ismer el, mint az alkotmánynak létesitését minden következményeiben.
Kijelenté, hogy a haza polgárai érdekeinek kiegyenlitését eszközölni főkötelességének tartja.
Kijelenté azon meggyőződését, miszerint az elágazó érdekek egybeolvasztására és a honpolgároknak jogban, érdekben, kötelességben és hazaszeretetben egy nemzetté összeforrasztására az eddigieknél hatályosabb lépések kivántatnak.
Végre felelősségének sulyát egész mértékben érezve, kijelenté, hogy az óriási léptekkel haladó körülmények között hivatásának teljesen csak ugy felelhet meg, ha már jelen állásában is magát nem külön osztályok, hanem az összes nemzet képviselőjének tekintheti, és kötelességeinek körét is e mértékhez illesztheti.
A követi kar tagjai állásuk szilárditására azon bizodalom megerősítését kérik, mellyek az országgyűlési pályára elküldettek.
Pozsony, 1848-ki mártius hó 14.