a) Kossuth a kerületi ülésben bejelenti a bécsi eseményeket és magához ragadja a kezdeményezést.
a) Kossuth a kerületi ülésben bejelenti a bécsi eseményeket és magához ragadja a kezdeményezést.
A bécsi forradalom híre márc. 14.-én reggel már elterjedt Pozsonyban s ennek megfelelően nagyszámú hallgatóság jelent meg a kerületi ülésen, feszült figyelemmel várva az alsótábla állásfoglalását. Kossuth rögtön az ülés megnyitása után szólásra emelkedett:
Tekintetes Rendek! Ollyan időket élünk, a midőn mindenek fölött érezem szükségét annak, hogy a mi e táblán szóba hozatik, a komoly megfontolásnak és egyetértésnek legyen szüleménye. E szempontból indulvai bocsánatot kell kérnem a t[ekintetes] RRtől, hogy a körülmények roppant fontossága által kényszeritve, és az eseményeknek csak egy pár perczczel az ülés előtt megtudása által kénytelenittetve, nem lehettem azon helyzetben, hogy – a mi különben is, de különösen az illyen körülmények között, szoros hazafiui kötelességem lett volna, – nem csak párt elvbarátimmal, hanem – istennek hála! miután reménylem, hogy már most pártkülönbség köztünk nem leend, hanem mindnyájan hazafiak s hazafiságunk érzetében egy párt vagyunk – tisztelt követtársaimmal az iránt előlegesen értekezhessem, és véleményöket kikérhessem. De csak néhány perczczel előtt jutottak tudomásomra az események. Ezt méltóztassanak mentségül elfogadni. – A mult éjjel Bécsben polgárvér folyt. – Metternich miniszteriuma megbukott.* (Hosszasan tartó örömrivalgások, szakadatlan tapsvihar.) Nem akarok ingerlő szózattal élni, sőt inkább nyugosztalni akarok, s azért e tekintetben nem mondok többet, mint azt, hogy azon politikához, mellyet a trónra és monarchiára nézve hetek előtt veszélyesnek mondottam,* azon politikáhozi makacs ragaszkodás a dolgokat annyira vitte, hogy a felséges császár és király jelenlétében, a szeretett dynastiának egyik tagja is tettleges bántalmakkal illettetnék.* Illyenek a következései annak, hogy ha egy embernek az ollyan politikáhozi ragaszkodása, melly a körülményekkel alkudni nem tud, határoz inkább a népek és trónok sorsa fölött, mint azon szent kapocs, melly a népek szabadsága, s a trónok disze és ereje közt létezik. Bécsben népmozgalom következtében, hol, mint mondám, polgári vér folyt, a sajtószabadság az uralkodó által meg van adva. (Zajos tapsok, és örömrivalgások! fölkiáltások: nekünk is kell! A hallgatósághoz fordulva szóló imigy folytatá: E dolgok fölött alkalmasint minket illet a határozat, valamint a felelőség is, az urak nem viselik a felelőség terhét, az a mi vállainkon fekszik.)
Bécsben a hónapok óta növekvó feszültség az utóbbi két hét alatt – erősítve az Európa-szerte fellobbanó forradalmak híreitől s nem utolsó sorban Kossuth márc. 3.-i beszéde által – a kirobbanásig fokozódott s március 13.-án, a rendi gyűlés megnyitása napján kitört a forradalom. A reggeli órákban a tömeg – diákok, munkások, polgárok – megtöltötte a belváros utcáit és Metternich lemondását követelte. Ezalatt a rendek egy küldöttsége megjelent a Burgban és átnyujtotta császári családnak és a kormánynak a rendi gyűlés kívánságait. Kint ezalatt a Metternich parancsára felvonult katonaság megtámadta a tömeget, vér folyt, áldozatok hullottak el, de a tömeget már nem lehetett megfélemlíteni. Estére az egész város forradalmi lázban égett, barrikádok épültek a külvárosokban és a munkásság megmozdulása erőt és lendületet adott a kibontakozó polgári forradalomnak. Este egy másik, a polgárőrség tisztjeiből álló küldöttség jelent meg a Burgban, átadva az új követeléseket, amelyek között szerepelt a katonaság visszavonása, a diákok felfegyverzése és Metternich elbocsátása. A megrettent udvar engedett, s Metternich a késő esti órákban beadta lemondását.
A márc. 3.-i beszédben. (V. ö. előbb, 624. l.)
Albrecht főherceg, akit a bécsi nép a katonasággal való összecsapás során lováról lerántott. Az eset után a főherceg a Burgba menekült, a tömeg azonban követte és a császár jelenlétében bántalmazta.
A bécsi fegyvertár az uralkodó parancsára megnyittatva, és minden polgár, ki nevét följegyezteté, fegyvert kap kezébe, hogy őrködjék a nyugalom és a béke fölött, mellyet Metternich politikája compromittált. Ezeket az eseményeket nem sok hetek előtt mondottam és ámbár a következés szavaimat igazolta, ezen szavaknak mondásához jóstehetség még sem kellett, miképen az, hogy Európa a néptömegeknek jogairól, és jó létéről nem gondoskodott annak idejében, meg fogja rázkódtatni a világot, s egy pár hét mult el, és megrázkódott a világ. T[ekintetes] RR. nekünk egy roppant föladat jutott, azon föladat, hogy a megindult mozgalomnak hazánkban is mutatkozó terjedésére nézve a gyeplő kezünkben maradjon; mert még ez igy lesz, addig a mozgalmak, alkotmányos kerékvágásban, és ösvényen maradhatnak, és a szabadságnak, törvényszerü jognak kikerülhetlenül kivivandó diadalát polgárvér, – s belnyugtalanság nem fogja fertőztetni. De ha kezünkből kirántatnék a mozgalom által az események vezérlete, akkor a következéseket csak isten tudja. (Igaz!) E szempontból indulva nem látom annak idejét, hogy szemrehányásokkal éljek akár egyik, akár másik ellen; hanem csak azt mondom: nagyon óhajtottam volna, hogy fölírásunk, mellyben figyelmeztetve van király ő fölsége, miszerint alkotmányt kell adni a monarchiának, különben a trón és monarchia nyugalma veszélyben van, eljuthatott volna a fejedelem trónjához, mielőtt a föllázadt néptömeg demonstratióhoz nyult.
Én azt gondolom: hogy a hazának sorsával játszik és végtelen felelősséget vesz magára az, ki a kifejezések fölött vitázik, és abban keresi az argumentumot a megegyezésre; nem pedig arra intézi figyelmét, hogy a mozgalom vezérlete kezünkben maradjon. E tekintetben megkivántatik, hogy a tek. RR táblája az egész országgyűlés alatt a maga politikáját fölemelje a körülmények szinvonalára, és ne engedje magát semmi által tulragadtatni a kellő vonalon; de a vonalon innen se habozzék, hanem rögtön tegye meg, a mit tenni kell. Nem motiválok többé semmit, hanem megteszem inditványomat melly abból áll:
Kérem a tekintetes Rendeket, hogy egy kebelökbeli küldöttség által méltóztassanak ő cs. k. főherczegségét a nádort, ki épen jelen van az országháznál, tisztelettel és bizodalommal megkérni, hogy minden további halasztás nélkül fölírásunkat tárgyaltatni, s magas befolyásával oda hatni méltóztassék, hogy azon fölírás ne legyen köztünk továbbá is vita tárgya, hanem menjen föl mielőbb a trónhoz. Megvallom t[ekintetes] RR, miképen ha illyen körülmények közbe nem jönnek, nem emeltem volna ezen szózatot, mert hittem és reménylettem volna, hogy talán magán értekezéseknek 23 óráig folytatása által el lehet a czélt érni. De az idő sürget, s a körülmények kimondhatlan fontosak, és én nem szeretném, ha a történetnek hire az országban szétmenne a nélkül, hogy megvitetnék egyszersmind annak hire, hogy a nemzet manifestálta a trón előtt véleményét a nyugalom föltételei iránt. Azért nádor ő fönségéhez küldöttséget óhajtanék küldetni, melly tüstint hozzá elmenjen; a formákban ne méltóztassanak nagyon fönakadni a tek. RR, mert most nem olly körülmények vannak, hogy a formákkal sokat bibelődni lehetne. (A tek. RR táblájának tagjai a kerületi ülésekre csak közönséges polgári ruhában szokván megjelenni, oda czélzott a szóló, hogy diszöltönyt magokra venni nincs idő.)
2. A sajtószabadság Ausztriában meg van adva, akarják-e a t[ekintetes] RR annak kitenni e hazát, hogy a nem magyar nyelven irott nyomtatványok nem magyar törvény szerinti felelősség mellett özönöljenek szét a hazában, vagy pedig akarnak intézkedni, hogy nálunk a sajtószabadság, mellyre nekünk nem csak elidegenithetlen polgári és statusi, de törvényes jogunk is van, kellő korlátokkal körülirva törvényes uton hozassék be. Azt gondolom, ezt tenni a tek. rendek kötelessége, és azért kivánom határozatba foglaltatni, hogy a küldöttség* megfontolván az idő körülményeit, mellyek hosszas, kimondhatlanul teljes és minden betüre nézve kimért codificationalis munkák készítését nem engedik, a lehető leghamarább adjon be véleményt. – Előttünk van az egész világ példája: a badeni 1831-i sajtó törvények, ugy szinte a franczia, würtembergi, szászországi törvények, hol szinte trónus dült e napokban,* ha jól vagyok értesitve. Vannak tehát e tárgyban már kész munkák. Annálfogva a küldöttség jelentését mielőbb tegye meg, hogy a körülmények által tul ne szárnyaltassunk, s máshonnan ne dictálják a sajtó törvényeket mint e törvényhozási teremből.
A sajtóügyi választmányt a nov. 29.-i kerületi ülés küldte ki. Tagjainak névsorát l. országgyűlési röpívek, 41. sz.
Württembergben március elején harcolta ki az alkotmányt a nép, Szászországban márc. 13.-án forradalom buktatta meg a reakciós kormányt s a vezetés a liberálisok kezébe került.
3. Kijelentem várakozásomat és óhajtásomat, hogy azon pezsgő magyar elem, melly Pozsony falai közt együtt van, méltányolni fogja helyzetünk nehézségeit, és hinni fog hazafiuságunkban, mellyet nehéz idők között megmutattunk tettel, szóval, szenvedéssel, és bizván bennünk, nem fog ollyan lépést tenni, mellynek azon következései lehetnének, hogy a mozgalomnak alkotmányos szabadsági iránybani vezérletét el találnák veszteni az országgyűlés Rendei. Ezen várakozásom, óhajtásom, s kérésem kijelentése mellett a körülményeket ugy látom: hogy nekünk arról kell gondoskodni haladék nélkül, miszerint a belnyugalom az ország jó akaratu polgárainak ótalma és védelme alá legyen helyezve; s annál fogva azon inditványt vagyok bátor tenni: méltóztassanak a t[ekintetes] RR nem valamelly nagy testületet, hanem két három tagot kiküldeni olly meghagyással, hogy a lehető legrövidebb napok, órák, perczek alatt, a belnyugalom föntartásának honvédelmi eszközei iránt a körülmények fontosságához mért rögtöni javaslatot terjesszenek a t[ekintetes] RR elébe. (Éljen! Éljen!)
„Tolnay (Zala): Siralom foghatja el a honfi kebelt azon körülmény érzetében, hogy míg idegen nemzetek, sőt a gyávának keresztelt ausztriai nép is vért ontva küzdenek az alkotmányos életért, és abban kifejtendő polgári szabadságért, – addig Magyarhon országgyűlési testülete nem képes egy egyszerü fölírást a fejedelem zsámolyához juttatni; s már-már oda szoritva állunk, hogy az elkeseredett hazafiság érzelmei méltó jogok után kiáltsanak, s egy elomlandó alkotmányos ország romjai fölött kétségbeesés, és halál üssék föl táborukat! (Viharos ’éljen’-ek.) – Tartozunk tehát nemcsak a fejedelemnek és monarchiának, hanem mimagunknak, és az alkotmánynak is azzal: hogy polgári elsülyedésünknek vég-időszakától magunkat az megovandók, Európa előtt olly mulasztási vétségbe ne keveredjünk, mi által a birodalmi lobogónak vészrongálta vásznán, hanyagságunknak és könnyelmöségünknek lengnének gyászos betüi!! – Olly tiszteletre méltók tehát a pesti inditványok, hogy azokat kellő figyelemre s hazafias részvétre méltatni alkotmányos polgári kötelesség, nem méltatni pedig büntetlen nem lehet! (Zajos lelkesedés, viharos éljenek.) – Pest inditványa ellen egyetlen ellenkező szózat sem emelkedvén, az elnök azt végzésül kimondja. – Ezután az elnök a küldöttség kinevezése iránt intézett kérdést; azonban Kossuth javallatára, miszerint – ugymond ne töltsük evvel az ülést, hanem menjenek a Rk közül kik akarnak, – az ülés megszakadván, nagy tömeg kiséretében a Rk egy része küldöttségképen a nádorhoz ment, a kerületi határozatot tolmácsoló szónokul Kossuth Lajost választva. A küldöttség eljárását bevégezvén, erről az elnök jelentést tőn, megjegyezve: miképen a nádornak mondott szavait ismételni nem szükséges, miután ott a követek nagy része jelen volt. (Követelő halljuk fölkiáltások a karzaton.) – Bónis (Szabolcs): Mielőtt a küldöttség szónoka visszajön, folytattatni javalja a városi ügyet. (Ellenző fölkiáltások, nyugtalankodás a karzatokon.) E közben egy városi követ erőszakosan elkezdte dictióját egy darabig declamálni,* azonban a zaj miatt szavait érthetetleneknek tapasztalván, leült és elhallgatott. – Erre megérkezett Kossuth. A hallgatóság mohón leste ajkáról a szót, miután közkivánatra a küldöttségnél jelen nem levő közönségnek, a nádor szavairól következő jelentést tőn:”
Bakabánya követe.
A nádor kinyilatkoztatá: hogy a Rk e lépését kedvesen veszi; kinyilatkoztatá: hogy a fölírás tárgyalása végett rögtön intézkedéseket fog tenni; kinyilatkoztatá: hogy minden korszerü javításokra nézve, mellyeket a körülmények igényelnek, segédkezet nyujtand. Azonban ajánlotta, és szivére köté a Rrnek: hogy a jelen zavaros időkben eszközeül tekinték magukat a rendnek, melly első a kitüzött czél sikeresitésére. Ezután szóló kijelenté: miszerint a sajtó választmányra nézve az volna kivánata, hogy az mindjárt holnap a sajtó választmányra nézve a sajtó körüli intézkedésekre nézve rögtönös véleményt adjon. Továbbá miután a mostani körülmények közt a hon védelmét a katonákra bizni nem lehet, a tekintetben rögtönös intézkedéseket kiván (helyeslés). Végre kérte a szóló a Rket: hogy az ülések jövendő megtartását illetőleg ne kössék magukat bizonyos időhöz, miután jöhetnek közbe olly körülmények, mellyeknél fogva ülést az nap nem lesz tanácsos tartani, és ismét ollyanok, mellyeknek következtében kétszeri is kellend napjában a Rknek összeülniök Használjuk föl ugymond az időt, hogy a dolgok mehessenek, miutn most az idő parancsol nekünk, és nem mi az időnek! – A napirendet illetőleg kéri a Rrket: hogy miután a királyi városok szavazatát illetőleg ugy is megvan már mindenkinek saját véleménye, e kérdést szavazattal döntenék el, hogy tárgyalásban tovább mehessenek. (Helyeslés.)
„Szentiványi (Gömör) a honvédelmi rendszerre nézve teendő intézkedéseket tekintve, egy deputatió kiküldetését javasolja. Jelentsük ki, ugymond, bizalmunkat azok iránt, kikben bizunk, s kérjük föl ezeket, hogy azon kiküldöttséggé alakuljanak. Ő e küldöttség tagjaiul a következőket javallja: Kossuth, Szentkirályi, Pázmándy, Somssics. S miután a honvédelmi rendszerrel összeköttetésben van a népképviselet, nehogy e dolog készületlenül lepjen meg, ennek kidolgozását szinte ugyanazon választmányra kivánja bizatni. (Elfogadtatott.) Kossuth L. inditványára még a városi követek közül Nester (Pozsony) és Rengey (Szeged) csatoltatván a választmányhoz. – Előbb Buda követe Házmán F. kiáltatott ki, ez azonban hivatkozva gr. Széchenyi István azon kijelentésére, hogy casták nincsenek s ne legyenek, mint városi, tehát castai követ, a választmányban résztvenni nem akart, hanem kijelenté, hogy szavánál fogja a táblát, s reméli, hogy ez e szent sugallatot tovább is követni kész lesz. – Kossuth L. ebben egyetért, s nem is a castai tekintetből kivánja a városi követek jelenlétét, hanem azért, hogy a honvédelem rendszerének kidolgozásánál gyakorlati ismereteikkel szolgáljanak.
Bernáth Zs. E körülmények közt, midőn „in arena est consilium”, szükségesnek tartja, hogy a megyékbe küldendő jelentések egyazon forma szerint készüljenek s egy irányban hassanak, és inditványozza, hogy formuláztassák egy tudósitás, mellyet minden követ elküldjön,* mert ha mindenki saját külön javaslatokkal s hírekkel járul a küldőkhöz, abból Bábel tornya lesz. – Felszólítá továbbá a szabadság minden igaz barátját a rend védelmére, melly amannak élvezetét biztositja. – Indítványa elfogadtatott.
A nyilatkozatot l. 658. s köv. l.
Közben az elnökség jelenté a nádor főhg. izenetét, hogy d. u. 3 órakor országos ülés lesz mind a főRRnél, mind a RR-nél, hogy ha elegyes ülésre lenne szükség, készen s együtt legyenek.”
Hetilap, márc. 17. és Pesti Hírlap márc. 18. sz.
Az egymásután felszólaló követek – a szkeptikus Széchenyi kivételével – gyors cselekvésre sürgettek, s különösen a sajtótörvény, a nemzeti őrsereg és a népképviseleti rendszer megvalósítását emlegették, mint a teendők legfontosabbikát. E kérédsekben Kossuth is előadta véleményét:
Engem az élet viszontagságai az örömtől meglehetősen elszoktattak. Én tehát ha nem mondom hogy örülök, csak azt akarom azzal kifejezni: azért nem örülök, mert nem tudok menekedni azon fájdalmas érzettől, hogy Metternichnek megbukása már régen nem történt, s régen meg nem bukván, szerencsétlenségeket árasztott a nemzetekre. Ezt annyira fájlalom, hogy késő megbukása fölött örülni sem tudok. (Mindnyájan.) Egyébiránt most jelen perczben szónokolni nem akarok, hanem a fönforgó tárgyakra nézve röviden mondom meg nézeteimet. Első tárgy, melly szóba hozatott, hogy azon fölírásból némelly dolgoknak világos megemlitése kimaradt,* következésképen, hogy uj izenettel pótoljuk azt. Én t[ekintetes] RR azt hiszem, hogy azon fölírásból semmi sem maradt ki, mert az általános kifejezések alá, mellyek benne foglaltatnak, specialis értelmet többet, vagy kevesebbet helyezni a nemzet ereje és országgyűlés akaratától függ. Midőn azt mondjuk fölírásunkban „Szellemi érdekeink a szabadság alapján ápolást követelnek.” A sajtószabadság is ben foglaltatik. Midőn ezt mondjuk: „alkotmányos életünk valódi képviseleti irányban igényel fejlődést”* nemcsak a képviseleti rendszer van ott, de ott van az évenkinti országgyűlés is. Ott van az évenkinti országgyűlés akkor is, midőn felelős kormányról beszélünk; mert kinek 3 éven túl szabad a nemzet nyakán ülni, a nélkül, hogy megfoghatnók üstökét, az nem felelős minister. Egyébiránt is már által izentünk a nádorhoz, s megkértük, fölírásunkat minél előbb tárgyalják a főRR, most magunk tartóztassuk föl egy ujabb izenettel a tárgyalást? nem kell tehát uj izenetet küldeni, de kivánom, mondja ki a tábla határozatilag, hogy azon kifejezésben „szellemi érdekeink a szabadság alapján ápolást követelnek” a sajtószabadságnak törvényekkel körülirt megadása is értetik alatta s még több is.
Pázmándy kifogásolta felszólalásában, hogy a márc. 3.-án elfogadott felírásból két fődolog kimaradt: a sajtószabadság és az esküdtbíróság.
L. előbb, 626. l.
Ezen fölírásnak értelme e szerint előfordulván, bocsássanak meg a RR, ha bizonyos scrupulusok tekintetében, mellyek bár nem nyilvánosan, de sokaknak tudomására csakugyan előfordultak, az utolsó §-ra nézve* nyiltan megmondjam vélekedésemet, hogy mit értek én az alatt. Méltóztatnak a t[ekintetes] RR emlékezni, miszerint inditványomban az volt: mondjuk ki minjárt, hogy ő felsége a körülmények sürgetősége tekintetéből rögtön felelős ministereket küldjön ide, kikkel mint ő felsége akaratának alkotmányos organumaival az országgyűlés tanácskozhassék. Erre egy követ úr azon megjegyzést tette: hogy a collegialis kormány rendszerének általakitására nézve egyetért velem, de hogy az törvény nélkül küldhessék ki, a consilium tagjai gyanánt, abban egyet azért nem ért, mert törvény van, melly azt mondja, ha a t[ekintetes] RR becset helyeznek abban, hogy közegyetértéssel, nem hallgatással menjen föl ezen fölírás, modificáljuk ezen kifejezést annyira, hogy az a fönálló törvényekkel összhangzásban legyen. Ezt mindnyájan méltányoltuk, s azért van, hogy ezen §. nem olly tiszta, mint tiszta volna ezen szó által „minister”. Azonban nehogy a körülményeknél fogva nem egész tisztaságban oda állitott §-t más helyen furcsán magyarázzák, szükségesnek tartom kijelenteni, hogyan értem én azt. Ha valaki azt gondolná, hogy nekünk ide commissariusokat küldvén, az országgyűlési tárgyalásokra, azzal kivánságunkat teljesitette, kinyilatkoztatom, hogy nagyon csalatkoznék. Részemről commissariusokat elfogadni nem fogok, azért, mert azt rosszabbnak tartom a mostani rossz tárgyalásnál is. A mult század elején voltak illy commissariusok a nemzet nyakán, azokat lerázni nehéz volt, s lerázásuk győzelem vala. Nekem tehát ollyanok nem kellenek. De midőn azt mondjuk „ő felségét kérjük, méltóztassék a rendkivüli körülmények tekintetbe vételével is legkegyelmesebb kir. akaratának teljhatalmu organumai, egyszersmind a fönálló törvények szerint hazánk legfőbb kormányszékének, a m. kir. helytartótanácsnak tagjai gyanánt, a közigazgatás külön ágainak megfelelő számban olly egyéneket az országgyűlésre utasitani, kik mint a végrehajtó hatalomnak, a hozandó törvények szerinti alakban gyakorlatára felséged kegyelmes bizalmával előlegesen kijelelt alkotmányos organumok, – és kiknek mint illyeneknek személyes felelőségük alá leszen a hozandó törvények végrehajtása is helyezendő – országgyűlési tárgyalásainkban közvetlen részt vegyenek, s felséged királyi szándoka iránt az országos RR-ket tájékozzák.” Mikor igy van kifejezve, nem ugy értem a dolgot, hogy ide commissariusok küldessenek, mert kérdem: mi az a kir. commissarius? Az egy bizonyos egyén, kinek nagy vagy kisebb, teljes vagy nem teljes hatalmat adtak kezébe; ki ide jön, s a RR többsége vagy unanimitása ellenében önálló akarattal vetoval bir. Ollyan lény a kir. commissarius, ki ha a RR táblája azt mondja „fejér”, azt mondhatja: nem lesz belőle fejér, mert én reá nem állok. Illyen nekem nem kell. Illyennel czélt érni nem fogunk. Hanem értek ollyan embereket, kik magokat a többséggel solidaritásban lenni ismerjék, kik üljenek itt velünk, kikhez deputatiokat nem kell küldeni, s kikkel mi együtt tanácskozván, őket fölvilágositás adására fölszólithatjuk. Ollyan embert kivánok ide, ki a maga nézetének, vagy más törvényeknek létesitése iránt okokkal igyekszik többséget szerezni, de ha többséget nem nyert, elmegy és más ül helyébe, ki a többséggel egy véleményben van. Szóval: ollyan egyéneket kivánunk: kik a többség akaratának még most e perczben ugyan nem alkotmányos kifolyásai, de kik a többség akaratával alkotmányos irányban egyetértenek, kik csak addig vannak itt, míg a többségnek nézeteit osztják, kik székeikről azon pillanatban lelépnek, mellyben a többséget elvesztették. Illyeneket értek, de vetóval bíró kir. commissariusokat nem. Az illyeneknek küldését nem csak progressiónak nem, hanem látralépésnek tartanám. Illyeneket elfogadni nem fogok. Ezt szükségesnek véltem az utolsó §-ra nézve kijelenteni.
Amelyben t. i. a rendek azt kérik, hogy a király a helytartótanács tagjai közül küldjön ki megfelelő számban teljhatalmú megbízottakat, akik az udvar szándékainak ismeretében együttműködjenek a rendekkel a törvények meghozatalában. E résznek a korábbi, felelős minisztériumot kívánó résszel fennálló ellentétének látszólagos voltára l. Károlyi Árpád magyarázatát: I. m. 6. s köv. 1.; Kossuthnak erre a beszédére azonban ez a magyarázat nem utal.
Részemről szükségesnek látnék egy határozatot, mellyben a RR kijelentenék, hogy az általánosságok alatt mit értenek, mert illy fölírásban bajos specialitásokba ereszkedni, minthogy a mi in specie meg nem emlitetik, az kihagyottnak tekintetik. De vélekedésem szerint fölírásunk annyira magában foglal mindent, hogy az érdekek sürgetése szempontjából az alatt nem érinteni lehetetlen; most érzem annak szükségét, hogy ő felsége méltóztassék meggyőződve lenni, hogy Erdélynek Magyarországgali egyesülése újonnan a legsikeresebb lépésekkel eszközöltessék. Most két tárgy forog fön, mellyekre nézve a RR a hosszas deputationalis tárgyalástól félnek, s a RRnek igen igazságuk van. Már mondám: akárki készit valamiről javaslatot, csak azon gondolattól őrizze meg az Isten, hogy részletes codificationalis munkába ereszkedjék. Annyit kell tenni, mennyi kerülhetetlenül szükséges.
A sajtószabadságra nézve röviden kimondom nézeteimet. Azt olly helyzetben látom lenni, miszerint ez ügyre nézve nem annyira tanácskozóra, mint leiróra van szükség; véleményem szerint első az lehet: Magyarországban a sajtószabadság helyre állittatik. 2dik: A sajtó-vétségek esküttszéki eljárás alá helyeztetnek. 3dik: Az esküttszéki eljárás és büntetése azok, mellyek a mult országgyűlés által a criminalis codexben fölállittattak.* Ezeket csak ki kell onnan venni. Hasonló véleményben vagyok a honvédelmi rendszerre nézve. Nem gondolom, hogy most ideje legyen annak, hogy mi a gombokról, egyenruháról rendelkezzünk, de le kell tenni alapját annak, mi a nemzet nyugalmát biztositja. S e tekintetben nem kell megfeledkezni, miként mi szerencsésebb helyzetben vagyunk, mint más nemzetek. Nekünk municipalis életünk van: azok utján sokat lehet kivinni mihelyst a határok kijeleltettek. A végrehajtás a municipiumokra bizható s véleményem szerint 3–4 §-al ezen dolgot is el lehet végezni elvben. Minden mező-városokra, s rendezett tanáccsal ellátott községekre kimondanám: valamint a sz. kir. városokban, ugy azokban is a nemzeti őrséget mindjárt föl kell állitani. 2szor kimondanám: mindazoknak, kiknek a polgári jogokban részvétet adni akarunk, egyszersmind kötelességük a belső nyugalom föntartására nemzeti őrségi minőségben őrködni. – A képviseletre nézve kijelentem: ollyan szempontból véve a dolgot, miképen a nép képviseletét Magyarországban sem első fokában, sem egész kiterjedésében nem értem ugy, hogy általa a municipalis élet megszünjék, hanem hogy a municipiumokban jogokat is kell a népnek adni. Ezen alapon egy képviseleti törvénnyel készen vagyok fél óra alatt, s mind a kettőre, ugy mint a védelmi rendszerre, és a képviseletre nézve, ha tetszik, egész biztonsággal holnap tanácskozhatunk. – Mi a sajtószabadságot illeti, e tárgyban az esküttszékek fölállitása nem ollyas valami, mire nézve azt mondhatnók, hogy az urbéri viszonyok nem engedik annak fölállitását. E tárgyban ott van a deputatio munkája, melly Deák Ferencz tollából folyt, s mellyet az országos rendek többsége el is fogadott.* E tekintetben mondom nem készitőre, hanem leiróra van szükség, s a kiküldött deputatio az iránt 24 óra alatt referálhat. (Helyes! Elfogadjuk!)
Az országgyűlés által készített büntető törvénykönyvet l. az országgyűlés Írásai-ban, I. k. 26. s köv. l.
Az esküdtszékek bevezetését kívánó különvéleményt – amelyet a bizottság ellenzéki tagjai, élükön Deákkal, Eötvössel, Klauzállal, írtak alá, – l. az országgyűlés Írásai-ban, I. k. s köv. l.
Nemzeti Ujság, márc. 21.
