94. Pozsony, 1847 december 17. Kossuth utolsó felszólalása a válaszfelirat letétele körüli vitában.
94.
Pozsony, 1847 december 17.
Kossuth utolsó felszólalása a válaszfelirat letétele körüli vitában.
Pozsony, 1847 december 17.
Kossuth utolsó felszólalása a válaszfelirat letétele körüli vitában.
Három napon át tartó heves vitatás után a kérdés végre odáig jutott, hogy szavazást lehetett elrendelni; ekkor ismét kiújult a vita akörül, hogyan tétessék fel a kérdés, amire szavazni kell? Kossuth is hozzászólt a kérdéshez:
Bár sok mondanivalója volna, időkímélésből elhallgatja, s csak a kérdéshez szól. Nyugodjék meg az ellenpárt abban, hogy a többség magát erőszakolni nem hagyja. Ő p. o., mint Pest követe, ha az a kérdés tüzetik ki: „maradjon-e a válaszfelirat vagy ne?” arra nem fog igennel szavazni, mert igy maga döntené meg öninditványát; ennyi belátást tegyen fel rólunk a másik fél. De a dolog természete s logicája is azt hozza magával, hogy ha van valaki, a ki azt mondja: „ez a dolog ne legyen”; ha a többség elfogadja azt, hogy ne legyen, akkor mindennek vége, s további szavazás nem szükséges. – Itt többé capacitációnak helye nincs, ha napokig beszélünk is; szavazzunk, ne menjünk addig széjjel. E huzás-halasztás manoeuvre-re mutat.
Pesti Hírlap, január 13.
Végre a konzervatív párt halogató taktikája ellenére is sikerült szavazásra kitűzni azt a kérdést, hogy Kossuth indítványa fölött szavazzanak-e először? Ez igennel dőlt el, utána végre sor kerülhetett a letétel kérdése fölötti szavazásra. A tábla 25 szavazattal 21 ellenében elfogadta Kossuth indítványát. Kossuth és Szentkirályi még aznap megfogalmazták a letételről szóló alábbi határozatot, amelyet a 18-i kerületi, majd a 20-i országos ülés elfogadott.
Határozata a KK és RRnek.
A Méltóságos Fő-Rendek Izenetére a k[egyelmes] [királyi] Előadások eránti válaszfelirat javaslata tárgyában
A Méltóságos Fő-Rendek Izenetére a k[egyelmes] [királyi] Előadások eránti válaszfelirat javaslata tárgyában
A KK és a RRek felhivatva a kegyelmes kir. Előadásokban is a lépcsőnkénti, de gyökeres átalakulás munkájára:
Mivel a törvényhozás történetei nyomán aként győződtek meg, hogy a kor szükségeiből felmerült kérdéseknek kitüzése, bár a fejedelem akarata és a nemzet ohajtása azokban egyaránt találkozik, még a feladat megoldásának biztosítékát magával nem hordozza:
Kötelességüknek ismerték a K[egyelmes] kir. Előadásokra felterjesztendő válasz feliratban azon akadályokat teljes nyiltsággal előterjeszteni, mellyek miatt a nehéz, de mellőzhetlen munka sikeréhez, rendszeres, és kiszámított előlépések által közeliteni nem reménylhetnek: nevezetesen
Kijelelni azon irányt, melyet az átalakulás ösvényén követni egyedül szándékoznak, és melly egyéb, mint alkotmányos nem lehet.
Továbbá elősorolni azon tényeket: melyek felvilágositásul leginkább szolgálnak, hogy a kormányzási rendszerben ezen alkotmányos irány fel nem található.
Ohajtották a KK és RR egyszersmind ez által: egy részről azon keserű vitáknak mellőzését, melyek az eddig gyakorlott kiindulást megtartva, azonnal az országgyűlés első kezdetében, az 1790: 13. tör. alapján,* támadni szoktak: másrészről – hogy módot és alkalmat nyervén megnyugtatást szerezni a határtalan hódolattal tisztelt fejedelem biztató szavában, a multak sebeinek felszaggatására, ha lehet, ne kényszerüljenek.
A tc. az országgyűlés háromévenkénti tartásáról szól és kötelességévé teszi az uralkodónak, hogy az ország sérelmeit minden országgyűlésen valósággal és múlhatatlanul (effective et inomisse) orvosolja.
És e czélból a felírási javaslatban általánosan emlitett tények részletes tárgyalását, fentartva elhalasztották.
Azon reményben, hogy a méltóságos főrendek előtt a közdolgok sikeres előmozdítására irányzott ezen őszinte törekvésük méltánylást nyerend; nem is késtek a KK és RR tanácskozásaikat oly tárgyakra forditani, melyek valamint egy részről a haza közérdekével legszorosabb összefüggésben állanak – másrészről kétségtelenül bizonyitják, miként gondoskodásuk czéljai leginkább a kor szükségei által igényelt kérdések megoldása felé vannak irányozva.
Eképpen lőn megajánlva általuk a törvényhatósági háziadónak közös viselése* – inditványozva országos választmány a katonai élelmezéssel és szállásolással összekötött terheknek megszüntetése* és a jobbágyoknak örökös megváltása:* – kiküldve kerületi választmányok az ősiségi viszonyok megoldása:* – a szabad kir. városok belszerkezete, és országgyűlési szavazat joga:* – végre a horvát bonyodalmak gyökeres kiegyenlitése* – kérdéseiben javaslatokat készitendők.
A nov. 30.-i kerületi ülésben.
Az izenetet és feliratjavaslatot, amelyben ezt javasolják a rendek, l. Iratok, 42. s köv. l.
A dec. 3.-i kerületi ülésben Lónyay Gábor zempléni követ tette az indítványt. A választmányt a dec. 6.-i ülés határozta el.
Somssich Pál baranyai követ indítványára a dec. 9.-i kerületi ülés határozta el a választmány kiküldését.
A nov. 17.-i kerületi ülésben.
A nov. 18.-i kerületi ülésben.
A KK és RR azonban a méltóságos Főrendek izenetéből sajnosan tapasztalják: hogy épen azon térre utaltatnak, melyet, mint a jelen országgyűlésének megkezdésére legkevésbé alkalmast, kerülni ohajtottak. Mert:
A méltóságos Főrendek ott, hol a KK és RR tényeket sorolnak elő, a helyett, hogy e tények taglalásába bocsátkoznának, sérelmeket keresnek: – ott hol a KK és RR véleményt mondanak ki: a helyett, hogy ezen véleményre vonatkozó nézeteiket közölni sziveskednének: jónak látták a kimondott véleményt egyszerüen elmellőzni – és általában – a közlött felírási javaslatra a junctim eszméjét reá erőltetve, attól mint egy és elválaszthatlan egészről, egyezésüket azért tagadni meg, mert az általános vonatkozás mellett megemlitett tények, minden oldalról részletesen és sérelem alakban tárgyalva nincsenek.
A KK és RR tehát a velök közlött izenetből meggyőződvén, hogy a méltóságos Főrendek tőlök a válaszfeliratra nézve ugy térben, mint irányban egészen különböznek: miután az törvényalkotás anyagát magában nem foglalja,* – egyébiránt pedig azon nézeteik, melyek abban az ország alkotmányszerü kifejlődésének akadályai felől kifejezve vannak, az által, hogy a méltóságos Főrendeknél viszhangra nem találtak, nem változhatnak: – a két tábla közötti alkudozásnak sem czélját, sem tárgyát fenforogni nem látják, sem a létező különbözések összegyeztetésére nézve reményt nem táplálhatnak.
A válaszfelirat szövege nem szolgál alapul az országgyűlés végén az elfogadott törvények végleges szövegének megállapításához.
Ezeknél fogva, és mivel ismételt sikertelen izenetváltások által sem a keserüség érzelmeit felizgatni, sem pedig figyelmezve a megoldást igénylő kérdések sokaságára és sokféleségére, – az e kérdés feletti meddő értekezések fonalát hoszabra nyujtani czélszerűnek nem vélik – a KK és RR a válaszfeliratnak felterjesztését sürgetni nem kivánják.
Midőn mindazonáltal ezt elhatároznák, nem mellőzhetik ez alkalommal sem ujólag kifejezni azon magasztos érzelmeket, melyek a nemzet minden hü fiának kebelében, koronás fejedelme eránt élni soha meg nem szünnek: – kifejezi ünnepélyesen a nemzetek buzgó háláját az iránt, hogy a magyar nyelvnek a trónhoz lett felemelése által a nemzetiség ügyének rendithetlen oszlopát örök időkre látják felállítva, – kifejezni hálás köszönetét az iránt, hogy István főherczegnek nádorrá lett megerősítése által egy boldogabb jövendő reményei öregbittettek.
Végre: miután a méltóságos Főrendek részéről felhivatnak, hogy mindazon egyes tényeket, melyek a válaszfelírási javaslatban általánosan emlitve vannak, részletesen tárgyalják: ezen felhivást törvényhozói kötelességökhöz képest egész kiterjedésében elfogadván, azon kerületi választmánynak, melly a Horvátországi kérdésben kiküldve van, különösen is meghagyják, hogy eljárását hovahamarébb fejezze be; egyszersmind pedig, hogy az administratori rendszert érdeklő egyes adatokat szinte összeszedvén, ezen kérdésnek álladéka iránt is tegyen körülményes tudósitást.
A KK és RR hálás érzelmeiket koronás királyuk iránt, mellyeket letenni e sorokban sem mulasztottak el, felterjesztendő felírásaikban ajánlkozó minden alkalommal különösen is kifejezni örvendetetes hazafiui kötelességüknek tartandják.
A KK és RR azon térről, melyen a fejedelem szavától megnyugvást reméltek, lelépni, és a válaszfelírásban általánosan megemlitetni kívánt tényekre nézve a részletes tárgyalást felfogni idő előtt kényszerülvén: szent kötelességüknek nyilvánitják igyekezni mégis minden tehetséggel, miszerént tanácskozásaik aként irányoztassanak, hogy mind a haza, mind a fejedelem által egyiránt ohajtott siker, ezen nem várt akadály miatt részükről késleltetést ne szenvedjen; és ezért, valamint már eddig is a kegyelmes kir. Előadásoknak, és egyéb fontos tárgyaknak tanácskozás alá vételével nem késtek, ugy tanácskozásaikat siettetni is aként fogják, hogy a fejedelem és nemzet várakozásának e tanácskozások eredményét is hovahamarébb bemutatniok lehessen.
Fogalmazványa O. L. Arch. Regni, Lad. XX. 21. fasc. B. 57. sz. – Kiadva Iratok, 48. s köv. l.
