b) Kossuth felszólalása a honosítási törvényjavaslat vitájában.
b)
Kossuth felszólalása a honosítási törvényjavaslat vitájában.
Kossuth felszólalása a honosítási törvényjavaslat vitájában.
Miután Asztalos Pál kerületi jegyző felolvasta a Szemere Bertalan által szerkesztett törvényjavaslatot,* elsőnek maga Szemere szólalt fel és bizonyította a honosítási törvény szükségességét. Utána mindjárt Kossuth emelkedett szólásra:
A honosítási törvényjavaslatot – az alsótábla által ajánlott formájában – l. Iratok, 57. s köv. l.
Az országgyűlés munkálataiban bizonyos logicai sorozatot tapasztal. – Első szava az összegyűlt nemzetnek – ugymond szóló – királyához vala intézve, mellyben kijelenté akaratát a haladás iránt. – Ezután a népre forditá atyáskodó figyelmét, készséggel könnyiteni annak terheit. Ezen főelvek után a részletes teendők között elsőnek tartá nemzetisége biztositását. – Eddig a külföldiek iránt bőkezü volt a magyar, minek talán a szokásban fekszik alapja, mennyiben még első királya sz. István kimondá az elvet, miszerint a nemzet egy nyelvvel virágzó és erős nem lehet.* Az akkori időkben talán ez igaz lehetett, de a körülmények azótai változásával ezen elv is ellenkezésbe jött a statusbölcseség ujabbkori tanaival. Ha nemzetiségét a magyar féltékenyen őrizve, annak megóvására szigorubb rendszabályokat használand, azok, kik Magyarországot, mint tejjel-mézzel folyó Kanaánt mutogaták a kivándorlóknak, s ezek figyelmét Missisipi-, vagy Rio Janeiroról hazánkra kivánták függeszteni, mondani fogják talán: ime egy szükkeblü, magát separálni törekvő nemzet! – Azonban ez nem áll, mert czélunk nem elzárkózni a civilisalt világtól, s nemzetiségünk iránti féltékenységünk nem szükkeblűség – mert erre nézve mindenkor s mindenütt a nemzetek helyzete s körülményei határoznak; igy p. o. a hollandi – ki e tekintetben legphilantropicusabb – mindent hollandinak szeretne nevezni; Sardinia ellenben annyira szigoru, mikép benlakás mellett is, naturalisatio nélkül annyit sem enged meg, hogy a honosult colonus lehessen vagy földbirtokot szerezhessen; s a kettő közt erre nézve mintegy középen álló Ausztriába sem mindenkit fogadnak be, mert itt is csak tiz évi megszakadás nélküli bennlakás ad „Bürger-Rechtet”. – Borsod követe módositását a cimre nézve helyesli.*
Szent Istvánnak fiához intézett intelmeiben található ez a sokat emlegetett és félremagyarázott mondat: Nam unius linguae uniusque moris regnum imbecille et fragile est. (6. cap.)
Szemere ugyanis azt kívánta, hogy a „honosítás” helyett „magyarosodás, magyarítás, magyarosítás”, vagy valami hasonló szót használjanak a törvényjavaslat címében.
A vita ettől kezdve főleg a cím felcserélése körül folyt, határozathozatalra ezen a napon nem került sor.
Pesti Hírlap, dec. 17.
