73. Pozsony, 1847 november 27. Kossuth összefoglalja a válaszfelirati vita szempontjait. A felirattervezet Kossuth indítványa ala…
73.
Pozsony, 1847 november 27.
Kossuth összefoglalja a válaszfelirati vita szempontjait. A felirattervezet Kossuth indítványa alapján megszerkesztett szövege.
Pozsony, 1847 november 27.
Kossuth összefoglalja a válaszfelirati vita szempontjait. A felirattervezet Kossuth indítványa alapján megszerkesztett szövege.
A vita hetedik napján, amikor Széchenyi benyujtotta javaslatát s a követek nagyrésze hosszabban vagy rövidebben előadta véleményét, Kossuth mégegyszer szót kért:
Hat nap óta folytonosan inditványom körül forogván a viták, természetes, hogy a felmerült eszmék tengerében mondattak ollyak is, mellyekre felelni kellene; de az idő becsét ismerem, s azt vélem, hogy az eddig mondottakból is már kiki eléggé tájékozhatja magát arra nézve, valljon Mosony érd[emes] követének véleményében fekszik-e a politicai bölcseség, melly azon alternativa körül forog a kormányra nézve, hogy „machen sie ein Gesetz”, vagy „gehen Sie”,* – vagy abban, hogy a constatiroztassék azon irány, hogy itt csak Buda s nem Bécs felé lehet menni; amaz nem egyéb, mint helyesléssel ráütni a pecsétet azon kormány tetteire, melly Mosony követe szerint is nem felelős, s ennek többséget csinálni minden áron, a publica administratio feláldozásával is; ez pedig: megmondám mindjárt az országgyűlés elején, hogy itt más, mint alkotmányos irányban menni nem lehet* s ugy állitani a dolgot, hogy ha netán a kormánynak jó szándoka nincs, a többség fegyvere kezünkben maradjon, ha pedig jó szándoka van – mit én elhiszek – akkor a birodalmi kormány előtt reánk hárithassa azt, hogy annak kivánatait ellenünkben keresztül nem viheti, s mondhassa, hogy Buda felé kell menni hová ha egészen el nem érhetne is, alkudozás utján mehessen legalább Győrig. – E kettőt egybevetve, minden tisztelet mellett, mellyel Mosony érd[emes] követe iránt viseltetem, kimondom, hogy azon tan, mellyet ő tanit, nem státusbölcsesség, – nem! és ezerszer nem! – Többet szólni nem akarok; szavazzunk t[ekinte]s KK és RR, ne fitogtassuk ékesen szólásunkat; egy hét elég volt a megvitatásra, s most már csupa czáfolatok körül forog a vita; igy soha se lesz vége; lesz még elég idő a statusphilosophia fejtegetésére. Még hátra van 9 megye nyilatkozata; legyenek szivesek elállani.
Széchenyi javaslata felhívta a kormány figyelmét, hogy „…a haladó kor igényei mulaszthatlanul követelni látszanak, hogy a nemzet gyakoribb alkalmat nyerjen időszerinti célszerű alkalmazására azoknak, mellyek a kellő perc elmulasztásával eredményhez óhajtott sikerrel alig vezethetnek” s ezért évenkénti Pesten tartandó országgyűlést kért.
Kossuth a városi kérdésben tartott felszólalásában jelentette ki november 17-én, hogy a városok fejlődése csak alkotmányos irányban történhet. (L. előbb, 305. l.)
A kilenc megye valóban elállt a szólástól s miután Somssich maga is a Széchenyi javaslata mellé állt, megtörtént a szavazás, amelynek során Kossuth javaslata 26 szavazattal győzött 22 ellenében.
„Kimondatván a többség, Kossuth L. röviden inditványozá, hogy most már, miután a haladás alkotmányos iránya el van fogadva s főszükségül kimondva, lépjünk a cselekvés mezejére s a hátralévő mai időt használjuk fel előkészületre. – Ezzel a gyűlés eloszlott.”
Pesti Hírlap, december 5. sz.
Még aznap elkészült – Kossuth javaslata alapján, Szentkriályi fogalmazásában – a felirattervezet szövege:
Felírási javaslat az 1847-ik évi sz. András hó 11-kén költ kegyelmes királyi Előadásokra.
Felséges s a t.
Felségednek ezen országgyűlésére egybehivott hüséges Karai és Rendei: örömmel, és a siker buzditó reményével nyulunk a törvényhozási terhes munkához.
Örömmel, mert századok ólta ez volt az első alkalom, midőn a magyar nemzet koronás királyának ajkairól, nyelvének kedvelt hangjait hallani szerencsés volt.
A siker buzditó reményével: mert midőn Felséged főherczeg Istvánt a nemzetnek ajándékozá, azon kapocs, mellyel az uralkodó házhoz és ez az által az öszves birodalomhoz, törvény, érdek és szivhajlam, vállhatlanul csatol, a közös szeretet kölcsönös zálogával lőn megerősítve.
Fogadja ezekért Felséged a nemzetnek buzgó háláját atyai kegyességgel.
Azt sem hagyhatjuk emlitetlenül: hogy Felségednek a folyó évi November 11-ik napjáról hozzánk intézett többi kegyelmes Előadásai is, olly kérdéseket tüznek előnkbe feladatul; mellyeknek megoldása, legnagyobb részben, régen táplált ohajtásaink közzé tartozik. – Bizonyságul szolgálnak ezek: hogy a Fejedelem és nemzet érdekei között nincs ellenkezés.
És épen ezért: valamint sikerült a kegyelmes előadások első pontját, az országló ház, és nemzet érdekeinek tökéletes összhangzásával, megoldanunk; semmit inkább nem ohajtanánk: mint ezen örvendetes összhangzást, a királyi előadások többi pontjainál, és az ország szükségei által igényelt egyéb intézkedéseknél is biztositva látni.
A midőn tehát örömmel ragadjuk meg az alkalmat, Felséged iránt hálánk és hü ragaszkodásunk nyilvánitására: egyszermind kötelességünknek tartjuk, egész őszinteséggel felemliteni azon akadályokat, mellyeknek elháritása nélkül biztositva nem lehetünk: hogy a királyi szándok és a nemzet óhajtása az eredményben mindenkor találkozik.
Haladási czélzataink fő akadályát abban látjuk: hogy az 1790: 10-ik törvény czikkely teljesen életben nincs, mert hazánk kormányzata nem bir azon önállással, mellyel e törvény szerint birnia kellene.
Sulyosbitja ezen akadályt az: hogy törvényhozásunknak és országunk kormányzási rendszerének alapzatában is lényeges különbség létezik; ez okozza, hogy országgyűléseinken, a kor szükségeiből felmerült kérdések megoldásában, a nemzet és kormány czélzatainak összegyeztetésére biztosan nem számíthatunk.
Előleges, és egyéb sérelmeink, mellyeket országgyűléséről országgyűlésére sok izben felpanaszlánk, még mindig orvoslatlanok: és ezáltal a hozandó bármilly üdvös törvényeink foganatja eránt annyival is inkább kétség támad, mivel törvényeinknek végrehajtása, és kihirdetése sincs teljesen biztositva. – Igy az 1836: 21-ik törvényczikkely foganatba véve még most sincs; a vallásbeli és váltó törvények pedig az ország határőrvidéki részeiben kihirdetve sem lettek.
Hozzájárul: hogy a törvényhozás alkotmányszerü befolyása mellőzésének, és a kormányhatalom egyoldalu terjeszkedésének iránya is tapasztalható. – És e részben bizonyságul szolgálnak már csak azon intézkedések is, mellyek a megyei szerkezetnek az 1723: 56. és 1536: 36. törvényekben megállapitott rendszere körül az eddigi kivételes administratori hivatal rendszeresitésével, ugyszinte a kapcsolt részek közgyűlésére nézve, egyoldalulag jöttek közben.
Az itt elősorolt egyes tények Felséged előtt állásunk általános felvilágositására szolgálandanak. – Fentartjuk: hogy azok iránt nézeteinket részletesen is felterjeszthessük. – Megjegyezvén: miszerint a fenkijelölt akadályok elháritását organicus átalakulásunk végsikerének feltételeként tekintjük.
Meg vagyunk győződve, hogy ezen akadályok elháritása, és az ezekből eredő ellentétek kiegyenlitése, az országló ház, az összes birodalom, és hazánk kölcsönös érdekeinél fogva, Felségednek, egyedül népei boldogitására irányzott atyai gondoskodását elkerülni nem fogja. Ezen reményben teljes készséggel nyulunk, ugy a királyi előadásokban kitüzött, mint egyéb az ország szükségei által igényelt kérdések megoldásához, valamint az 1790: 13. t. cz. értelme szerént sérelmeink felterjesztését sem fogjuk elmulasztani.
Kijelentjük: hogy intézkedéseink által, a szomszéd örökös tartományokkali érdek találkozásainknak méltányos kiegyenlitésére, hazánk országos önállásának és törvényes jogainak megőrzése mellett, annál nagyobb készséggel nyujtandunk segéd kezet; minél erősebben meg vagyunk győződve: hogy ezen kiegyenlités nehézségei, nem a közöttünk létező viszony természetéből erednek.
Nagy és nehéz a következő idők feladata. A miénk: alkotmányos életünket és anyagi erőnket teljes mértékben kifejteni. – Felségedé: ezeket összes birodalmának szellemi kifejlődésével és anyagi érdekeivel összeegyeztetni – a jog minden oldalróli épségben tartásának, és a kor szükségeinek igényei szerint.
Figyelembe véve az elintézésre váró tárgyak sokaságát és fontosságát, és azoknak a közállodalom sokszerü viszonyaira kiterjedő kapcsolatát: nélkülözhetetlen eszközül tekintjük, hogy országgyűlés évenkint Pesten tartassék.
Kérjük Felségedet: hogy ezen kivánata iránt, a nemzetet előlegesen is megnyugtatni, kegyelmesen méltóztassék.
Teljes reménnyel vagyunk: hogy eképpen a végnélküli örök jóságu Isten segitségével a nagy czél felé sikeres lépések történni fognak.
A kik egyébiránt stb.
Országgyűlési röplapok, 35. sz. – Iratok, 43. s. köv. l.
