67. Pozsony, 1847 november 19. Kossuth felszólalása országos ülésben az országgyűlési ujság tárgyában.
67.
Pozsony, 1847 november 19.
Kossuth felszólalása országos ülésben az országgyűlési ujság tárgyában.
Pozsony, 1847 november 19.
Kossuth felszólalása országos ülésben az országgyűlési ujság tárgyában.
Az országgyűlési ujság tárgyában a főrendekhez küldendő izenet szövege került megvitatásra;* a javaslat mellett és ellene hangzottak el felszólalások s az elnöklő Zarka János perszonális a kormány érdekeinek védelmében azt a kijelentést tette, hogy a cenzura alapjában helyes intézmény, legfeljebb a cenzorok követhetnek el hibákat. Erre a nézetre Kossuth az alábbiakban reflektált:
Az izenet szövegét olv. Iratok, 40. l.
Igen károsnak tartom, midőn az eszméknek olly irány czéloztatik adatni, miszerint az intézvények hibája a személyek visszaéléseinek tulajdonittatik, mert ebből az következhetnék, hogy a személyek változásában vesse a nemzet reményét s ne fogjon az irtófejszével az intézvények kóros fájához. Ez oka, a miért felszólalok. Elnök ő m[éltósá]ga igen jó véleményben van a vizsgálati intézvények* természetéről, mivel azoknak gyakorlati egyoldaluságát a személyek visszaélésének s nem a dolog természetének tulajdonitja. Azt gondolom, a m[éltósá]gos ur ezen véleménye csak azon alapszik, mivel m[éltósá]godat a szerencse azon boldog helyzetbe tette, hogy azon káros intézvényekről gyakorta rendelkezni nem volt boldogtalansága. Én egyike vagyok azon embereknek, kik éveken által érezték magokban nyögni mindazt, mi emberben szent, az istennek szikráját, a gondolat-ölő censura járma alatt.* Azért bizonyságot tehetek a t[ekintetes] RR előtt, hogy a mi magában már in thesi is lehetetlen, t. i. a censura iránt szabályokat alkotni, melly gyakorlatban részrehajlatlan legyen, ugy bizonyosan nálunk sem ugy áll a dolog, hogy a személyek visszaéléseinek lehessen tulajdonitani, hanem az intézetnek, mert ha magában azon szabályok részrehajlatlanok volnának, akkor sem mondhatnánk semmit, mert azok a nemzettel nem közöltettek. De még azt is meg kell mondanom, hogy a melly szabály úgy áll, mint a gyakorlatban fejlődik, hogy t. i. előáll az első censor s megöli a szabadság gondolatát, ha az ellen az írónak kedve jő támaszt keresni s panaszkodni, nem talál emberre a trón zsámolyáig, ki őt a censor visszaélései ellen védje, tehát lehetetlen a visszaélést egyes egyéniségnek tulajdonítani, midőn a hiba és betegség az intézetben van. Nem is lehet az máskép a dolog természeténél fogva. Mert én, ki a mathesisnek ismerem szabályait, tudom a magánjogi törvénykezés körében, miszerint megmondhatjuk positivitással, hogy a 32 éves zálogot ki lehet váltani s 6%-ot szabad szedni, de hogy isten teremthessen embert, ki megszabhassa azon határát a censurának, mellynél fogva az út és irány ki legyen mutatva, mellyik gondolatot szabad a censornak azon szabály határain innen vagy tul átereszteni, hogy illy szabályt emberi ész alkotni képes legyen, felfogni nem tudom. Ezért van az, hogy a megtörtént viszonyokat a statusviszonyok hatásából lehet e tekintetben megitélni s nem máskép; itt nem lehet más bíró, mint a nép szabad véleménye, melly a legigazságosabb intézetben, az esküttszékekben gyakoroltatik leginkább. Ezt kötelesnek tartottam megemliteni, nehogy köztünk azon vélemény nyerjen tért, hogy a sajtóviszonyokon nem a gyökeres változtatás, hanem csak egyének ellökése vagy felkarolása által segíthetni. A dologra nézve észrevételem nincs, mert annyi bizonyos, hogy itt nem sajtóról, hanem országgyűlési nyilvánosságról van szó. S bizonyos az is, hogy a t[ekintetes] RR ezen két izenet egyikében azt akarják biztositani, hogy minden Hírlapok közölhessék az itt történteket,* másikban pedig azt, hogy ki 5 ezer ft kezességet állit, az itt történteket közölhesse.* Ez ohajtásomnak megfelelvén, kivánom, hogy „maradjon”-t mondjunk rá.
T. i. a könyvvizsgálati intézmény, a cenzura természetéről.
Kossuth 1841/44 között a Pesti Hírlapot szerkesztette, 1845 óta pedig a Hetilap főmunkatársa; a cenzurával mindkét lapnál rengeteg baja volt.
Ezt a nádorhoz intézendő felirat kéri.
Az izenethez mellékelt törvényjavaslat ugyanis 5000 ft. óvadékot kíván attól, aki országgyűlési ujságot akar indítani.
A rendek végül mindkét izenetjavaslatot elfogadták s azokat átküldték a főrendekhez.
Az országgyűlés országos üléseinek naplója, 20. l.
