143. Pozsony, 1848 március 1. Kossuth a kerületi ülésben felszólal Balogh inditványa mellett, amelyben az a monarchia pénzügyeine…
143.
Pozsony, 1848 március 1.
Kossuth a kerületi ülésben felszólal Balogh inditványa mellett, amelyben az a monarchia pénzügyeinek megvitatását kérte.
Pozsony, 1848 március 1.
Kossuth a kerületi ülésben felszólal Balogh inditványa mellett, amelyben az a monarchia pénzügyeinek megvitatását kérte.
A febr. 29.-i kerületi ülésben Kossuth napirend előtt bejelentette, hogy „a főrendek üléseiket megkezdték,* és pár nap mulva ott lesznek, hogy nem lesz tárgy, mi felett tanácskozzanak; arra kérti tehát a rendeket, hogy az örökváltság ügyébeni főrendi válaszizenet* felvételére, a kézenfekvő városi munkálat befejezése előtt is, határnapot tüzzenek ki”. A rendek március 2.-ára tűzték ki a kérdés tárgyalását.
A főrendek tíznapos szünet után febr. 29-én tartottak ismét ülést, amelyben a rendek közteherviselési második izenete és az adminisztrátori válaszfelirat szerepelt a tárgyalások műsorán.
A dec. 20-án átküldött rendi izenetet a febr. 3.-i és 4.-i ülésekben tárgyalták le a főrendek. Válaszukat l. Iratok, 62. s köv. l.
A március 1.-i ülésben Győr megye követe, Balogh Kornél indítványt terjesztett elő a monarchia pénzügyeivel kapcsolatban.* Kossuth rögtön hozzászólt az indítványhoz:
L. bővebben a köv. szám alatt.
Örvendek Győrmegye követe bejelentésének, mert az ügy tárgyalásához reménylem hozzá lesz kötve az is, hogy az országgyűlés a mindennapiasság parányi politikájából, melly a mostani nagy dolgokkal összhangzásban nincs, a kornak, s azon igények érzetére emelkedni fog, melyekkel az országgyűlés iránt a nemzet viseltetik. – Szerencsés voltam a te[kinte]tes RRet megkérni, hogy holnap, vagy ha holnap nem tartanék kerületi ülés, holnap után az örökváltságot tárgyalnók. Ehez még alázatosan azt ragasztom, hogy miután a koronalis tiszai kerület* maga váltsága végett folyamodást nyujtott be, és a választmány ez iránt jelentését beadta,* – minthogy ez hason természetü tárgy az örökváltsággal – ezen folyamodás is fölvétethetnék. Ez nem csekély tárgy lesz, mert 100,000 ember szabadságáról van szó.
A tiszáninneni koronai kerület Bács megyébe kebelezett öt mezővárosból (Ókanizsa, Zenta, Óbecse, Ada, Szenttamás) és öt kisebb helységből állott. Mária Terézia 1751.-i kiváltságlevele létesítette s az először csak szerbekre szóló kiváltságokat 1774-ben magyarokra is kiterjesztette. Az 1791: 7. tc. becikkelyezte. 100.000 lakosa volt 1847-ben, lakói eddig is minden szolgáltatásukat megváltották, most örökváltságot akartak kötni, de a kincstár nem hajlott erre, ezért kérték az országgyűlés segítségét.
A kerület folyamodványát l. az országgyűlési röpívek közt, 129. sz. alatt. (Benne elmondva a kerület egész története.)
Nemzeti Ujság, márc. 9. sz.
A felszólalók általában azt hangoztatták, hogy a kérdéseket fontosságuk szerint tárgyalják s így a győri indítványnak kívántak elsőbbséget, csak Buda város követe, Házmán szerette volna előbb a városi törvényjavaslatot befejezésig vinni. Kossuth az alábbiakban válaszolt a felszólalóknak:
Ha Buda város követe az észrevételt tegnap tette volna meg, midőn az örökváltságnak tárgyalására a t[ekintetes] RRet fölkérni szerencsés voltam, akkor okainak taglalatába nem bocsátkoztam volna. Most annyit kijelentek, hogy nekem egyáltalában nincs szándékomban a királyi városok kérdésének akár fontosságát legkisebb hátratétel által csökkenteni, akár a t[ekintetes] RR figyelmét arról elvonni akarni; mert a királyi városok ügyét azon kérdések közé számítom, mellyeknek megoldását a nemzet ez országgyűléstől várja. És azért azon véleményben vagyok, hogy valamelly codificationalis, systematicus, hosszabb discussiot kivánó munkáknak a királyi városok előtt hely ne adassék; hanem hogy semmit mást egy egész munkának bevégzése előtt ne tegyünk, az országgyűlési practicabilitással sem tartom megegyeztethetőnek, mert abból az következhetnék, hogy egyebet sem kivánunk keresztül vinni, mint a királyi városokat, az illyen tárgyakat ugy kell tekinteni, mint a mellyek folytonosan napi renden vannak, hanem azon tárgyaknak közbevetésével, mellyeket a tanácsosság homloktérbe tol, – azonban a győri inditvány nyomán tétetvén az észrevétel, egyre kell a t[ekintetes] RRet figyelmeztetnem, és ez abban áll, miképen t. i. vélekedésem szerint a törvényhozásnak hivatását kettős tekintetnek kell vezetni, és irányozni; az első legsürgetősebb tekintet a veszély elháritása, – a másik a reform. Mikor arról van a szó, forog e fön veszély bizonyos tekintetben? e kérdést tisztába kell hozni. Ha nincsen veszély, meg kell nyugtatni a közvéleményt, ha pedig van veszély, el kell azt háritani. – Győrmegye inditványa roppant hatásu leend, a mai telegraphi tudositás szerint az ugynevezett 5 percent metallique statuspapirok 91-re szállottak százon alul,* mit jelent ez t[ekintetes] RR a mostani időben, midőn a pénz határoz a világon. Ha nincsen veszély, nyugtot kell szereznünk, ha pedig van veszély, el kell azt háritanunk. És ezen kérdés előtt minden reformkérdésnek háttérbe kell szorulni. Azért bár én az örökváltság iránt tettem a t[ekintetes] RRnek bejelentést és ennek fontosságát teljes mértékben érzem, mind az által nem akarom ugy vétetni jelentésemet, – mintha az által mellőztetni kivánnám azt, hogy bár minemü tárgy, – melly rögtönös intézkedést kiván, közbejönne, elhalasztathassék, azért hozzájárulok, hogy Győrmegye inditványa legelőbb tárgyaltassék.
V. ö. előbb, 615. l., 1. jegyzet.
A rendek elfogadták Kossuth javaslatát és a győri indítvány tárgyalását márc. 3.-ára tűzték ki.
Nemzeti Ujság, márc. 9. sz.
