c)
c)
Az izgatottság az ifjuság között igen nagy, még mindig a mai ülésnek hatása alatt áll, amely a legviharosabban egyike volt a magyar országgyűlésen. Az elkeseredés tárgyai legelőször is Lónyai bereghi és az ugocsai követek,* ezek az ellenzéknek tegnapi conferentiáján is állitólag szavukat adták, hogy az ellenzékhez hivek maradnak. Azonban Somsich és Babarczy – igy beszélik a dolgot – ma reggel 8 órakor az ugocsai követeknél voltak, s megnyerték őket. Még nagyobb az elkeseredés Biharmegye követe Reviczky ellen.* Szentkirályiról sokan azt mondják, hogy a kormány megnyerte őt, s a jászkapitányi állást biztositották neki. A józanabbak sem ő benne, sem Batthyányban nem kételkednek (az utóbbi állitóleg bécsi jelölt lenne), hanem csak sajnálják az elhamarkodást, amellyel Szentkirályi a nádort biztositotta, hogy az ellenzék a békülés politikájára fog lépni. Kossuth azonnal tiltakozott, mikor ezt Szentkirályi tudomására hozta, s az utóbbinak azon kérdésére, „Tehát compromittálni akarsz engem? én becsületszavamat adtam!” Kossuth felelé: „Sajnállak, de a hol elvekről van szó, ott az individuum áldozatul esik!” Erre Szentkirályi annyira felindult, hogy az országgyűlést azonnal el akarta hagyni. S ma este csakugyan elutazott azzal a szándékkal, hogy követi állását leteszi. Leköszönését 4–5 nap mulva várják. Kossuth elemében van, mert most már a specialis gravamen-ek utjára fog térni szellemének óriási hatalmával és abban a reményben van, hogy a józanabb ellenzéki embereket is, amilyen például Lónyay, a maga számára megnyeri. Ehhez a legbiztosabb eszközül szolgál neki néhány megyének mai átpártolása a kormányhoz. A mai délutáni conferenczián állitólag triumfálva szónokolt, mert előre megmondotta vala, hogy az események akkép fognak bekövetkezni, ahogy tényleg bekövetkeztek. Lónyay, Zemplén követe egészen elhült. – Asztalos, Bónis, Szentiványi mint aczél és vas Kossuthtal tartanak, Szemere is a mai fulminans beszédével rehabilitálta magát az ellenzék előtt.*
Tabódy Pál konzervatív, Egry János ellenzéki volt az ugocsai követek közül, utasításuk azonban sérelemnek tekintette az adminisztrátor-rendszert.
Reviczky ugyan konzervatív volt, utasítása értelmében azonban az ellenzékkel kellett volna szavaznia.
Szemere nem vett ugyan részt azokon a megbeszéléseken, amelyeken a Kossuth elleni fellépést kitervelték, de tudott azokról s féltékenysége Kossuth irányában csaknem az ellenfél táborába sodorta.
Egészben véve az ellenzék annál izgatottabb, minél fájdalmasabban érzi a sebeket, miket rajta a mai nap ütött. És a zürzavar közöttük soha sem volt oly nagy, mint e pillanatban. Erősen fegyverkezik, hogy a holnaputáni ülésen a szenvedett vereséget jóvá tegye.
