121. Pozsony, 1848 február 1. Szentkirályi és Kossuth ötödik követjelentése Pest megye rendeihez.
121.
Pozsony, 1848 február 1.
Szentkirályi és Kossuth ötödik követjelentése Pest megye rendeihez.
Pozsony, 1848 február 1.
Szentkirályi és Kossuth ötödik követjelentése Pest megye rendeihez.
Tekintetes Karok és Rendek!
Január 16-án kelt alázatos tudositásunk folytán ezennel van szerencsénk hivatalos jelentésünket tenni az azóltai országgyűlési történtekről.
Január 17-kén* befejeztetett a honositási törvényjavaslat feletti tanácskozás és azon változásokkal, melyek kerületileg meg állapitattak, kinyomatni rendeltetett; a nyomtatványt ide 38-dik szám alatt mellékeljük. Megjegyezzük, hogy Borsod vármegye részéről a gyarmatositás eránt tétetvén inditvány, ezen inditvány akként, mint a 23-dik szakaszban* olvasható, elfogadtatott.
Kossuth január 15.-étől 23.-áig nem vett részt az alsó tábla ülésein. (V. ö. 474. l.)
T. i. a honosítási törvény 23. szakaszában.
Január 18-án kerületi ülés tartatott. Ezen kerületi ülésben felolvastatott Buda városa polgárainak a 84. szám alatt fekvő kérelem levele, melyben a városok belrendezési kérdésétől elválasztva tárgyaltassék, ugy szinte Pest városa polgárainak kérelem levele, melyben éppen az ellenkezőért, u. m. azért esedeznek, hogy a városok országgyűlési szavazat joga eránt czélban lévő intézkedés a városoknak belszerkezeti kérdéseitől ne választassék el.* Végre elolvastatott az igazolási választmánynak tudositása Bélabánya városának az iránt előterjesztett panaszára, hogy különös kir. meghivó levél részére nem adatott ki. (85. szám.)
A budai polgárok Eötvös ösztönzésére adták be kérvényüket, a pestiek nevében viszont Tóth Gáspár szabómester írt Kossuthnak. (O. Lt. Kossuth-iratok 115., 129. sz. Mindkettő kiadva Waldapfel E. i. m. 33. s köv. l.)
A két első kérelmezés, u. m. Pest és Buda városok kérelem levele, hosszas vitára szolgáltatott alkalmat, mely csak a következő u. m.
Január 19-én fejeztetett be: nevezetesen több sz. kir. városok követei utasításaiknál fogva előterjesztvén, hogy ők is az országgyűlési szavazat kérdésének a belszerkezet kérdésétől elválasztását óhajtják, miután Zólyom, de különösen Békés és Szabolcs megyék részéről pártoltattak volna, élénk vitatkozás támadott a felett, valyon a sz. kir. városok belszerkezete eránti intézkedést azoknak országgyűlési szavazatjoga kérdésétől elkülönbözve tárgyalni lehet e, vagy szélszerü e.
Mi akként nyilatkoztunk,* hogy a két kérdést egymástól elválasztani sem nem lehet, sem nem czélszerü, és a kérdést kétféle tekintetből fogván fel, mind a két tekintetből ugyan azon eredményre jutottunk, nevezetesen:
Szentkirályi volt a tárgyalás alatt lévő városi törvényjavaslat szerkesztője, a jan. 19.-i ülésben is ő beszélt a javaslat mellett.
A kérdést önmagában véve azt kivánni, hogy elkülönözve alkottassék törvény a szavazat jog eránt, csupán a választási formák rendezése mellett: annyit tesz, mint a municipalis életnek a városokban lendő kifejlését teljesen elmellőzni, és minden köz életet, mely a városban kifejlődhetik, egyenesen a törvényhozási befolyásra központositani.
Ha már a törvényhatósági élet kifejlesztésének mellőzésével kezdetik meg a kir. városok átalakulása, hiuk leendenek azon remények, hogy majd az akként választandó követek befolyásával az átalakulási munka akár a jövő, akár a következő országgyűléseken a törvényhatósági élet alapján fog folytatatni; midőn tehát a szőnyegen forgó kérdés felett határozunk, tulajdonképen azon kérdést döntjük el, ha valyon átalakulásunkat, melynek küszöbén állunk, a törvényhatósági élet alapján kivánjuk e eszközölni, vagy egy oly centralisatio felé irányozni, mely valamint minden a politicai láthatáron önmagába absolut jónak vagy absolut rosznak nem vétethetik ugyan, de oly előzményeket kiván, melyek politicai közéletünkből jelenleg még hiányoznak, és mely kár nélkül csak ezen előzményekkel együtt fogadtathatik el.
A népképviselet eszméjét véve figyelembe, mely előhozatik annak támogatására, hogy az országgyűlési befolyás ne a törvényhatósági élet törsökébe oltassék, mivel éppen a törvényhatósági élet formái a népképviseletnek legnagyobb akadályul szolgálnak, ugy vélekedénk, hogy a representativ rendszer lényegét ezen rendszer formájától megkülönböztetni szükséges; ugyan is, ha a representativ rendszer nevezete alatt a képviseletnek azon formája értetik, melynél fogva a törvényhozási befolyás az országban élő egyének számához van mérve, ezen formának igen is a törvény hatósági életben vannak nehézségei, de ezen forma a representativ rendszernek nem lényege; és valyon ha lényege, mi képviseltetik a britt hon hatalmas parlamentjében, hol a képviselet formái nem tisztán a választók számának egyenlőségére vannak állapitva. – Lényege tehát a representativ eszméknek az, hogy az osztályzati képviselettel (Stände-Verfassung) áll ellentétben; ez pedig nálunk, hol a különböző osztályok már is ugyan azon egy képviselői táblánál egyesitve vannak, a törvényhatósági alapon is elérhető, ha a törvényhatósági életbe minden nép elem bevétetik, a midőn tehát a törvényhatóságok képviselői választásába a törvényhatóság kebelében élő minden egyének befolyván, azok összesen és nem kirekesztőleg egy osztályt fognak képviseltetni.
Egyébbiránt a törvényhozás utján uj élet elemeket teremteni, vagy a közélet lényeges alapjait változtatni nem lehet, a törvényhozás csak a már létező elemeket használhatja és egyesitheti a megadott alapon, a mely elemeknek különféle combinatioiból származhatnak a közélet különféle formái. Például hoztuk fel angol honnak reform törvényeit, mely távol a Chartistáknak józan értelembe vett tervezeteitől, a képviseleti formákat a már meglévő, ámbár a magyarnál hasonlithatatlanul gyöngébb helyhatósági alapokon fejlesztette. Ellenkező például Spanyol hont, hol a többi okok között, melyek a szerencsétlen országot folytonosan zaklatják, nem a legcsekélyebb volt azon küzdelem, mely a törvényhozási és közigazgatási franczia modoru centralisatio, és a létező helyhatósági és törvényhatósági élet között keletkezett.
Nem bocsátkozva tehát azon általános kérdésnek fejtegetésébe, valyon a centralisationalis vagy municipalis formák érdemelnek magukban véve elsőbbséget, – ugy véltük, hogy hazánk körülményeit tekintve az átalakulás más alapokon, mint a törvényhatósági élet alapján nem eszközölhető.
Alkalmazva már a kérdést a sz. kir. városokra: akár a szavazat jog, akár a rendezés kérdésének más czélja nem lehet, mint egy ön álló politicai életnek fejlődését előmozditani, hogy ezen eképpen kifejlődött köz élet a müipar és kereskedés érdekeit hatályosan képviselje a földmivelési érdek irányában: és azon érdekek az általányos közjogi kérdésekben egyesülve, az ország összes köz életének fejlesztését alkotmányos irányban mozdítják elő.
Ha már az országgyűlési szavazatjog elkülönöztetik a belszerkezet kérdésétől, sajtó szabadság és népgyülekezetek nélkül nincs mód és eszköz, melyek által a városban köz élet fejlődhetne, mert ha ezeknek bár csak némileg is pótolására nyilvános városi közgyűlések nem alakíttatnak, a választók azon férfiakat, kikben mint követekben bizalmukat helyheztethetik, még csak ösmerni sem tanulhatják, azon kívűl a választás által minden politicai teendők befejezve lévén, alig értesülhetnek csak arról is, hogy követjük bizonyos kérdésekben miként nyilatkozott, nem hogy közöttük bizonyos fő kérdésekre nézve valamely határozott vélemény fejlődhetnék ki.
Ezen hiányt érezték Zólyom és Szabolcs megyék is,* midőn a kérdések elválasztásához azon feltételt kötötték hozzá, hogy a választók követeiket nyilvánosan tartandó üléseikből utasitsák, – de hiszen már magok ezen kérdések is a választási formák rendezésének terén tul fekszenek.
Osztroluczky Géza és Bónis Sámuel.
Hozzájárul ezekhöz, hogy a követ a nyilvánosság véd paizsától megfosztva, ellenben az országgyűlésén a kormány béfolyásának, a városban egy nem rendezett, és titkosan tanácskozó testület nógatásainak kitéve, nem lehetetlen, hogy mind ezeknek ellenére elég erővel birná meggyőződését függetlenül követni, de állásának törvényes feltételei függetlenek csakugyan nem lennének.
Alkalmazva is tehát a kérdést a városok helyzetére, ismét azon meggyőződésre jutottunk, hogy a szavazati és belszerkezeti kérdések elválasztása nem czélszerü.
De nem is könnyittetnék ez által a kérdésnek a kormány és országgyűlés közötti megoldása, mert nem azon intézkedések vannak nagyobb nehézségekkel öszvekötve, melyek a belszerkezetet tárgyazzák, hanem azok, melyek az országgyűlési szavazat körül forognak, mert a választói képesség meghatározása, kapcsolatban a választás módjával és a 16 szavazatnak 49 város közötti felosztása* sokkal nagyobb nehézségekkel jár, mint a tisztviselők időnkénti választásának és egy városi közgyűlésnek rendezése, – ezenkivül ha a városi közigazgatóság nem rendeztetik, maguknak a választóknak öszve írása, a választói képesség igazolása uj nehézségeket görditenek elő, a mellett, hogy nyilvános szónok szék a közgyűléseken alakitva nem lévén, és igy a censura alatt nyögő sajtónak befolyása semmi institutio által nem ellensulyoztatván, közélet kifejlesztését reményleni csak a választók számának módnélküli megszaporitásából lehetne.
A két kérdés – a városok országgyűlési szavazata és belső, demokratikus reformjuk – szétválasztásának hívei azonnal országgyűlési szavazatot kívántak a városoknak adni oly módon, hogy az összes királyi városokat együttvéve 16 szavazat illette volna meg.
Nem állitjuk, hogy mind ezen ellenvetésekre egy törvényjavaslat által felelni nem lehet, hanem csak azt igyekeztünk felvilágositani, hogy egy oly törvényjavaslatnak életbe léptetése, mely kirekesztőleg az országgyűlési szavazat gyakorlását tárgyazza, sokkal nagyobb nehézségekkel jár, mint midőn a szavazat és belrendezés kérdése kapcsolatban tárgyaltatván, egyik a másik által kiegészittetik és pótoltatik.
Egy ellenvetésre volt még szükség megfelelnünk, mely a két kérdés öszve csatolása ellen azon szempontból támasztatott, hogy e képpen a kir. főpolgármestereknek, ezen ugyan annyi zsarnokoknak behozatalát elháritani nem lehet: – és e tekintetben figyelmeztettük a KK és RR-et az 1715. esztendei 36. t. czikre, melyben világosan megmondatik, hogy Ő Felsége annyiszor amennyiszer tetszése tartja, a városokra comissariusokat küldhet, hogy tehát a kir. fő polgármesterktől megszabaduljunk, nem elég rólok a rendezési törvényben emlitést nem tenni, hanem az 1715: 36. törvényt világos törvény által kell eltörölnünk, különben kir. biztosok fognak rndkivüli hatalommal ellátva minden választásoknál közbe jönni, és megörökittetik a kir. főpolgármestereknek legveszedelmesebb neme, u. m. olyanoké, kiknek hatáskörét nem a törvény, hanem a kiküldetés szabja meg, és akik ellen nincs más orvosság, mint a hatalmaknak regularisatiója és szoros korlátokkal körül írása.
Azon nehézség is tehát, mely a kir. fő polgármesterek eszméjéből a két kérdés öszvekapcsolása ellen gördittetett, nem csupán a rendezést magát, hanem egyszersmind a választásokat is érdekelvén, a kérdés öszvekapcsolása ellen erősség lenni megszünik.
Mindezeknél fogva tehát nem csak semmi okot arra, hogy a szavazati és belrendezési kérdés elválasztassék, fenforogni nem látván, sőtt inkább számos okokat találván arra, hogy a két kérdés kapcsolatban tárgyaltassék, mi ezen meg győződésünk szerént nyilatkozánk, de különben is ekként nyilatkoztunk volna, mert a Te[kinte]tes KK és RR utasitása azt nyilván parancsolja.
A kerületi KK és RR nézeteinket szavazás nélkül elfogadták, és ekkép elhatároztatott, hogy a kir. városok belszerkezetének és szavazat jogainak kérdései kapcsolatban tárgyaltassanak.*
A kérdés vitájának ismertetése során a Pesti Hírlapból nem tűnik ki ilyen logikusan a szétválasztás ellenzőinek érvelése; ennek oka nyilván az a körülmény, hogy a Pesti Hírlap ebben a kérdésben a centralisták nézeteit képviseli, akik – élükön Eötvössel – a két kérdés szétválasztása mellett harcoltak.
Január 20-án tartatott kerületi ülésben olvastatott Gróf Schmideg Kálmánnak és Báró Horeczky Antalnak az országgyűlésre meg nem lett hivatása tárgyában készült felirati javaslat, és ekként, mint ide a 87. sz. alatt mellékelve vagyon, helyben hagyatott.
Nográd vármegye részéről* inditvány tétetett az országgyűlésnek kiegészitése szempontjából az iránt, hogy a partiumbeli mágnásoknak az országgyűlésre leendő meghivatása sürgettessék, – továbbá, hogy a főispánok, kik a legközelebbi időkben administratorokat nyertek, elébbi hatásukba telyesen visszatétessenek, mert a felső tábla kiegészitve, és illetőleg azon tábla tagjainak egy része törvényes állásba helyezve csak ekképen leend.
Károlyi János tette az indítványt.
Azonban figyelmeztetésünk* következtében, miszerént az egyik kérdés a Partium vissza csatolásával, a másik kérdés pedig az administratori rendszerrel szoros kapcsolatban áll és igy tisztán kiegészitési kérdést magában nem foglal, a KK és RR Nógrád vármegye inditványának tárgyalását akkora halasztották, midőn a kiküldött választmánynak munkálata, az administratorok kérdésével érdemlegesen fog tanácskozás alá vétetni, és illetőleg midőn a Partium visszacsatolása tárgyában intézkedni alkalom nyilik.
Szentkirályi volt a felszólaló.
A kerületi elnökség felolvasta azoknak neveiket, kik a sérelmek öszveszedése tárgyában alakitandó országos küldötséghez választattak, kerületi jegyző Asztalos Pál pedig olvasta az izenetet, melyben a fő rendek részükről is az országos választmányhoz tagok kinevezése végett felszólittatnak. – Az izenet és névsor a 88. és 89. számok alatt mellékeltetnek.
A kerületi elnökség olvasta azoknak névsorát, kik a házi adó és országos pénztár, – ugy szinte azoknak névsorát, kik az örök váltság tárgyában kirendelt küldötséghez választattak. Az emlitett névjegyzéknek ide 90. és 91. sz. alatt mellékeltetnek.
Folytattatott a sz. kir. városok belrendezését és országgyűlési szavazat jogát tárgyazó munkálat feletti tanácskozás.
Az első szakaszt illetőleg: némelyeknek aggodalma támadván az iránt, hogy ezen szakaszban nincs világosan kifejezve, micsoda törvények szerént jár el a város közügyeinek igazgatásában, hozzátétetni rendeltetett, hogy a város a köztörvény szerént jár el. Továbbá sokak által azon aggodalom fejeztetvén ki, hogy a város hatáskörének tulhágása által kárt is okozhatván, ezen kárnak megkövetelhetésére az utat nyitva kell hagyni, – ezen inditvány is elfogadtatott.
Ezeknek következtében az első szakasz következőleg állapittatott meg:
Első szakasz: A város, mint önálló törvényhatóság, közdolgait törvényes felsőbb felügyelés alatt e törvény korlátai között minden más törvényhatóságtól függetlenül a köztörvény szerént igazgatja.
A második szakaszt illetőleg, mely a polgár községről szóll, inditvány tétetett, hogy ezen kifejezés helyett „polgári község” – ezen kifejezés tétessék: „városi község” – miután mind azonáltal ezen kifejezés „polgári község” a letelepedésről következő harmadik, és a választó polgárokról következő 39. szakasszal öszvefüggésben áll: – figyelmeztettük a Tekintetes KK és RR, hogy e nevezett alatt „polgárközség és polgár” oly eszmék fekszenek, melyeket az egész munkálattal öszvehangzásba tenni szükséges – nevezetesen a polgári testületet illetőleg, mert a 39. szakasz szerént azon jogok, melyek a mult országgyűlési munkálatban a polgári nevezethez köttettek, bizonyos értéki képességtől lévén felfüggesztve, a polgári testület azon alapja, mely jelenleg létezik u. m. a polgári kiváltság levél el van enyésztetve. – Ne hogy tehát a nevezet miatt a közélet fogalmaiban zavar okoztassék, azon nézetünket terjesztettük elő: hogy vagy a munkálatba használt polgár község és ennek megfelelő választó polgár kifejezés tartassék meg, vagy pedig ha azon kifejezés használtatik u. m. városi község, a 39-ik szakaszban ezen kifejezés tétessék: választók, mindenetre pedig a nevezettel együtt oly eszme ne legyen elfogadva, mely a privilegiált polgári zárt testülettel azonos.
A KK és RR oly értelemben, hogy a nevezethez eszme nem köttetik, ezen kifejezést „polgár község” megváltoztatták, és a helyett a 2-dik szakasznak elejét következőleg állapitották meg:
2-ik §. a városi községet képezik sat. a
3-ik §-ra mi javaslottunk módositást: nevezetesen miután a 2-ik §-ban a polgár község helyett ezen kifejezés „városi község” fogadtatott el, a városi községnek pedig akár ideiglenes, akár örökös tagjai mind azok, kik a város határán akár állandóan, akár ideiglenesen laknak, – a telepedés eszméjét szükségesnek nem tartottuk, mert a városi község eszméje a város törvényhatóságára vonatkozik, – különbözőleg a polgárközség eszméjétől, mely által a polgár község tagjainak jogai feltételeztetnek, – ezen inditványhoz képest a 3. és 4. §. kihagyandó lenne, az 5-ik §. pedig változnék következőleg:
5-ik §. A városi község tagjának semmi feltétel alatt nem tekintetik a katona, ki a városban született, míg valóságos hadi szolgálatban áll. A 39. § b) pontjában ezen kifejezés telepedve vannak változnék két év óta állandóul laknak, és ugyanezen adatnék hozzá a c.) és d.) pontokhoz is. – A KK és RR azonban ezen inditványt el nem fogadták, hanem a 3-ik §. következőleg módositották:
3-ik §. Telepedettnek tekintetik:
a.) ki a város határában született és lakik.
b.) ha nem a város határában született is, de a város határában egy év óta állandó lakást tart és telepedési szándékát a tanácsnak bejelentette.
c.) A zsidók tekintetében az 1840: 29. t. cz. rendelete továbbá is maga épségében marad.
Ezen utóbbi, u. m. c.) pontra nézve a hozzá adást elleneztük azon oknál fogva, mert a zsidók állása különben is kivételes lévén, ezen általános rendezési törvény által az idézett szakasz ugy sem változik, egyéb iránt pedig a törvényhozásnak kezeit jövőre nézve megkötni különben sem lehet, ha az 1840. évi 29-ik törvény korlátain tul lépni kivánna. Egyébb iránt jelentjük a Tekintetes KK és RR-nek, hogy a zsidók irányában ezen országgyűlése különösen látszik felingerelve lenni, és pedig oly mértékben, hogy nem sok reménységünk marad a Tekintetes KK és RR-nek ezen elhagyatott nép osztály iránt utasitásaikban tanusitott atyáskodó szándékát létesithetni.
A 3. §. után következő uj szakasz rendeltetett iktattatni:
Uj §. Telepedési szándékában a város senkit nem gátolhat, ki ugyanazonosságát rendes utlevél, vagy más hiteles okirat, vagy városi két telepedett lakos tanubizonysága által igazolja.
A 4-ik §. épségben megtartatott.
Az 5-ik §. következőleg változott, nevezetesen:
5-ik §. telepedettnek nem tekintetik:
a.) pont kimarad.
b.) és c.) pontok megmaradnak; ez pedig történt azon oknál fogva, mivel a KK és RR oly katonát és hivatalnokot sem kivántak kizárni a polgári jogok gyakorlatábul, kik noha városban nem születtek, de a városban birtokosok; továbbá mivel a honositási törvényben a telepedés honosodási feltételül van téve.
A szabályokról szóló 6–16. §. épségben megtartattak.
Január 22-én kerületi ülés tartatott; ebben
olvastatott a gazdasági egyesület kérelem levele az intézetnek országossá leendő alakitása, és némely mezei gazdaságot érdeklő törvényjavaslatok eránt; kérelem levél következtében egy kerületi választmány kiküldetése rendeltetett el, mely a kérelem levél mellett bemutatott javaslatokat fontolja meg, és adjon eránta véleményt.
Hitelesitetett a honositás iránti törvény javaslatanak kiigazitott szerkezete, és a hitelesitésben a kerületi ülés a 22-ik §-ig haladott.
Január 23-án vasárnap ülés nem tartatott.
Január 24-én folytattatott a honositási törvény javaslat kiigazitott szerkezetének hitelesitése, – hitelesitetett az inség tárgyában ő Felsége elébe terjeszteni rendelt feírási javaslat s akként, mint a 92-ik szám alatt foglalva van, helyben hagyatott.
Január 25-én ismét kerületi ülés, – ebben felolvastatott a Partium visszacsatolása iránt a fő Rendekhez küldendő izenet javaslata.
Továbbá befejeztetett a honositási törvény javaslat kiigazitott szerkezetének hitelesitése, és akként, mint ide 93-ik szám alatt mellékeltetik, helybenhagyatott.*
Kossuth ezen a napon kapcsolódott be ismét a vitákba.
Január 26-án kerületi ülés. Folytatatott a városi munkálat feletti tanácskozás, melynek eredménye az alulirt napig alább fog előfordulni.
Január 27-én országos ülés tartatott.
Olvastatott a Fő Rendek válasz izenete, mely ide a 94. szám alatt mellékeltetik, a közös teherviselés tárgyában. Tanácskozás alá vétetett az igazolási választmány jelentése következtében költ határozat, s akként, mint ide 95. szám alatt mellékelve vagyon, helybenhagyatott.
Felolvastatott és helyben hagyatott a vágujhelyi prépost és Posony városa megidéztetése tárgyában készült és elébbi tudositásaink mellett már megküldött izenet. Felolvastattak és helyben hagyattak. Báró Baldácsy Antalnak, Gróf Schmideg Kálmánnak és Báró Horeczky Antalnak meg nem hivatása eránt készült, s ide 96–97. számok alatt mellékelt felírási javaslatok.
Felolvastatott és helybenhagyatott a bánya törvénykönyv iránti válasz sürgetése tárgyában készült, s ide 98. szám alatt mellékelt felírás.
A honositási törvényjavaslat tanácskozás alá vétetvén, folytattatott a Január 28. és 29-én tartatott országos üléseken is, és végre az ide 99. szám alatt mellékelt alakban nyert helybenhagyást.
Január 30-án vasárnap ülés nem volt.
Január 31-én kerületi ülés tartatott, melyben a Részek visszacsatolása eránti izenet hitelesittetett meg, és akként, mint ide 100. szám alatt mellékeltetik, hagyatott helyben, – továbbá tanácskozás alá vétetett a Fő Rendek válasz izenete a közös teherviselés tárgyában. – Ezen izenetre inditványunk következtében* elhatároztatott, hogy egy izenet küldessék a Méltóságos Fő Rendekhez, melyben ki legyen fejezve, miszerént a KK és RR a közös teherviselés elvének a Fő Rendek által történt elfogadását örömmel értették, s ennek, ugy a házi adó és országos pénztár alakitásának a közös teherviselés alapjára leendő alaitására javaslatot kidolgozni, egy országos választmány kiküldetésében belé egyeztek; ennek előre bocsájtása után a KK és RR nem sürgették tovább, hogy a kiküldendő országos választmánynak utasitás adassék, mert ugy vannak meggyőződve, hogy magának a közös teherviselés elvének alkalmazása szükség képpen következteti, miszerént az országos választmány javaslatában, melyet készitend, más uton, mint mely a KK és RR izenetében foglaltatik, sikeresen nem is járhat el.
Az indítványt Kossuth tette. (L. 487. l.)
Ezen ujra következő ülést déli egy óráig a városi munkálat feletti tanácskozás foglalta el, – mely tanácskozásoknak következő eredményeit van szerencsénk bemutatni.
A 16-ik §. a következőleg módosittatott:
16. §. A határozat érvényességére a 230. §-ban kijelelt eseteken kívűl felsőbb helyben hagyás nem kivántatik, de magány tárgyakban sat.
A 17. §. megtartatott.
A 18. §. következőleg módositatott:
18. §. Valamint minden bár ki által a város határában elkövetett oly büntény, vagy rendőri kihágás fölött, mely a köztörvény szerént a törvényhatósági itélő székek eleibe tartozik, a városi törvényhatóság, ugy viszont más törvényhatóság határában a városi lakosok által, – ha bár polgárok is – elkövetett hasonló tények felett azon törvény hatóság nyomon itél, és itéleteit végre is hajtja. A büntető eljárás a büntető törvények szerént gyakoroltatik.
A 19. §. b.) pontja következőleg változik:
b.) A megyék székesházain belől bár ki által elkövetett vétségek.
A 20. §. következőleg változik:
20. §. A város határán belől létező kiváltságos udvartelkekre nézve a magánjogi haszonvételekkel való élhetést a kiváltság levél és gyakorlat határozza meg, a város rendőri tekintetben ezen haszonvétel gyakorlását nem gátolhatja.
A 21. §. fölött folyván a tanácskozás, a városi hatóság meghatározására nézve különbféle nézetek terjesztettek elő, és még ezideig határozat nem alakult.
Végre alázatosan jelentjük a Tekintetes KK és RR-nek, hogy a mai alólirt napon délutáni egy órakor vegyes ülés tartatott, és ebben Ő Felségének az ide 101. szám alatt mellékelt kegyelmes rescriptuma hirdettetett ki, a megyei kormányzás körül a mult országgyűlés olta közbejött intézkedések tárgyában. Mely kegyelmes rescriptumot a Tekintetes KK és RR.-nek megküldeni sietünk.*
A leiratot olv. 503. s köv. l.
Akik egyébbiránt maradunk
Pozsonban Februar 1-ső napján 1848.
a Tek KK és RR-nek
alázatos szolgái és hü követjei
Szentkirályi Móricz
Kossuth Lajos
Szentkirályi Móricz
Kossuth Lajos
Kívül: 3304. Felolvastatott 1848-ik évi Május hó 10-én Pesten tartott választmányi naggyűlésen.
Ered., Pest vm. levéltára, 1633/1848. sz.
