36. Pest, 1847 szeptember 20. Földváry adminisztrátor újabb jelentése Apponyi főkancellárhoz a pestmegyei követválasztási előkész…
36.
Pest, 1847 szeptember 20.
Földváry adminisztrátor újabb jelentése Apponyi főkancellárhoz a pestmegyei követválasztási előkészületekről
Pest, 1847 szeptember 20.
Földváry adminisztrátor újabb jelentése Apponyi főkancellárhoz a pestmegyei követválasztási előkészületekről
Nagy méltóságu Gróf, Fő Cancellár Ur, Kegyelmes Uram!
A követválasztási itteni mozgalmakról előbbi e tárgyban tett alázatos jelentésem folytában ezen újabb tudósításomat is saját kezemmel írom, mert így lehetek tsak bizonyos, hogy erről itt senki semmit se tud.
Látván, hogy itt Kossuthot akarják választani, felszollittattam a megyei birtokos nemességet, „ne engednék Pest megyén azt a gyalázatot végbevinni, hogy egy nem is megyebeli és birtoktalan ember választassék követül, és olly ember, ki egész életében izgatott, így a ki ezt fogná tenni az ország gyűlésén is a teremben és azon kívül, és kinek a megyékben sok ellenségei lévén, az ország gyűlésén csak rosszat tehet”. – Ezen felszólításom következtében a külső birtokos és egyéb nemesek f. h. 15-én Pesten csakugyan öszve jöttek és ki jelentették, hogy Kossuthot egy általján fogva nem akarják, hanem Szentkirályi mellé Balla főjegyzőt; Ráday gróf, Szentkirályi, Nyáry alispányok és még néhányan Kossuth mellett voltak és ki nyilatkoztatták, hogy mellette mindent el fognak követni, itt, mint mondják, Nyáry alispány a gorombaságban még magát is felyül haladta. Látván pedig a Kossuth mellett harczolók, hogy alig lehet Kossuth részére többséget szerezni, arról kezdettek gondolkodni, hogy meg szollitsák, „lépne le”: de erre ismét az mondatott, hogy „nincs itt Gróf Batthyány Lajos, kinek Kossuth szavát adta, így annak tudta nélkül le nem léphet”, mintha Gróf Batthyány lenne Pest v[árme]gye statussa. Azonban mégis elmentek némellyek Kossuthoz és a történeteket neki hírül vivén, meg szollitották, „mondana le, s lépne le, nyilatkoztatná ki, hogy azon esetre se megy, ha választanák”, de Kossuth egészen váratlan feleletet adott, azt t. i. hogy „ő le nem lép”, ismét felszollitották, de újra azt választolta, hogy „egy általyán fogva le nem fog lépni, mert azzal az ő tekintete csökkenne”.
Ezek így lévén, miután addig gróf Ráday restaurált és követet is választott másod és harmad magával; hanem a mult tisztújításkor én mondtam azt, hogy a „megyebeli birtokos és nemes Urak emancipálnák már egyszer magukat a 2–3 ember zsarnokoskodása alól és éppen és csupán csak azért ne választanánk azokat, kiket ők akarnak; és valósággal így is történt; úgy, hogy az eddigi vezérek hatalma egészen meg töretett, a mi még most is igen fáj Gróf Rádaynak és ezt akarja Kossuth választásával helyre ütni, s tekintetét helyre állítani és mint mondja, „a mult restauratiokor rajta történtekért orrom alá egy kis borsot törni”, de hiszem, hogy a mostani választáskor is meg bukik Ráday is, Kossuth is; a mit csak óhajtani lehet, mert ez által Pestv[ár]megye egy jobb és szebb jövendőnek nézhet elibe.
Ezen garázda néhány ember, ki Kossuthot akarja választani, mindenképp rakonczátlankodik. Egy felől Kossuthot magasztalják, azt Deákkal hasonlítván öszve, ennél sokkal derekabb embernek lenni állítják; az ország gyűlésén vezérül tűzik ki; másrészt azt, ki Kossuth ellen fel lépni merne, macska musikával és mindennel fenyegetik, s azt mondják, „inkább csak egy követ legyen és Kossuth széke legyen üressen, mint más választassék”. Én pedig nyilván ki jelentettem, hogy „Kossuth még akkor se lehet és nem is lesz követ, ha választatnék, mert ő nem béke szerető és nem birtokos”.
Mellyeknek alázatos jelentése mellett stb.
Pesten 7ber 20-án 1847, alázatos szolgája: Földváry Gábor, Pestv[ár]megye főispáni helyettese.
Ered., O. Lt. M. Kanc. Eln. 791/1847. sz.
Kiadva Viszota, i. m. II. k. CCXL. l.
Kiadva Viszota, i. m. II. k. CCXL. l.
