34. Pest, 1847 augusztus vége. A pestmegyei követi utasítások elkészítésére kiküldött bizottmány jelentése | KOSSUTH LAJOS ÖSSZES MUNKÁI

34.
Pest, 1847 augusztus vége.
A pestmegyei követi utasítások elkészítésére kiküldött bizottmány jelentése

A jövő országgyűlésre adandó követutasítás iránti véleményezésre kiküldetve* eljárásunkról jelentést teendők, szükségesnek véljük mindenek előtt munkálatunk oeconomiájának esmertetéséül alázatosan megjegyezni, miként mi az utasítási javaslatban azon szempontból indultunk, hogy ez idő szerént, valamint a követek felelőségére nézve elegendő, úgy a t[ekintetes] Rendek akaratának sikerére nézve czélszerűbb és tanácsosabb lészen az utasításban inkább csak vezér elvekre szorítkozni s czélt s irányt aként kitűzni, hogy a követek küldőik szándéka iránt tökéletesen tájékozva legyenek, mintsem apró részletekre terjeszkedni: mert a részletekhez szükséges, hogy az alapeszméknek logicai következményei is azokkal öszhangzásban legyenek, a mely követ tehát vezér eszmékben tisztán maga előtt látja a czélt és irányt, mellyet küldői kiszabnak, az sokkal inkább van azon helyzetben, hogy ezen czélt s irányt a részletek körül is öszhangzólag is előmozdíthassa, mint az, aki gépszerűleg részletekhez köttetik, s ez által azon perczben, mellyben az országgyűlési többség akár részletben, akár alap eszmében az ő utasításaitól eltér (a mai annál kikerülhetlenebb, minél több részletrekre terjed utasítása) azonnal szükségkép zavarba jő, s vagy utasítástóli eltérésre, vagy állásával meg nem férő tétlenségre van kárhoztatva. Mi tehát azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy a részleteknek most, midőn az országgyűlési körülmények még ismeretlenek, szabatos körülírása a t[ekintetes] rendek szándokának sikeres előmozdításában követ urakat inkább akadályozná, hogy sem segítené: alázatos véleményünkben részletekbe csak annyiba bocsátkozánk, mennyiben a dolog érdemének czél s irány tekintetében szabatos értelmezése kívánta; ezentúl pedig azt hivők, hogy a t[ekintetes] Rendek a törvényhozás folyamára szakadatlan utasító befolyást gyakorolhatván, részletek iránt akkor fogják akaratukat legsikeresebben nyilatkoztathatni, midőn a körülmények kellő ismeretének ideje elkövetkezett.

A bizottságot a követutasítások elkészítésére már az 1845 aug. 3-i közgyűlés kiküldte. Elnöke a két alispán – Nyáry Pál és Szentkirályi Móric – lett; 28 tagból állt, köztük Kossuth, Eötvös, Fáy András, Patay József, Körmöczy Imre, Balla Endre stb. (Pest megye levéltár, 5556/1845. sz.)

Ezen megjegyzést előre bocsátva, miután az országgyűlés első teendője a keigészítés, következőleg az időkben megürült nádori hivatal betöltése leend, véleményünket mindenek előtt erre mondjuk ki, s erészben követ urakat utasítandóknak véljük, hogy a mint a t[ekintetes] Rendek e részbeni határozatukban már kifejtették,* az ország gyűlésen mindenek előtt nádorul István császári király főherczeg ő fenségét válasszák.

A határozatot l. Pest megye levéltára, 208/1847. sz. alatt.

S most áttérünk a követ utasítási javaslatainkra s azokat következőkben van szerencsénk előterjeszteni.

Hazánk mint alkotmányos ország csak törvények szerént kormányoztathatik: törvény pedig az ország gyűlésen nyilatkozó nemzeti akarat nélkül nem hozathatik.

Ezen status állapot természetes következménye, hogy országunk ügyeit illetőleg semmi rólunk nélkülünk jogszerűen nem történhetik.

Az országgyűlésnek rendeltetése tehát a nemzet alkotmányos befolyását mindenre nézve valósítani a mi az ország lételét, jogszerű lételét s jólétét bármiképen érdekelheti.

S ezért választandó követ urakat mindenek előtt utasítandóknak véljük, hogy minden igyekezetöket oda fordítsák, miszerint az országgyűlés az alkotmányosság azon teljes állás pontjára emelkedjék fel, mellyről a nemzet mindenre nézve, ami jelenét s jövendőjét érdekelheti, akarata sullyát elhatározólag mérlegbe vesse.

Ezen álláspontra emelkedvén az országgyűlés érezni fogja, miként úgy jogainak, mint kötelességeinek főbbje közé tartozik a kormány eljárását nem csak jövendőre irányozni, hanem a multra nézve taglalás alá is venni. És pedig taglalás alá venni, úgy egyes tettei és mulasztásai, mint összes politicája tekintetében; úgy jog és törvényszerűség, mint helyesség és czélszerűség szempontjából.

A melly országgyűlés ezt tenni elmulasztaná, a nemzet alkotmányos hatalma gyakorlatát mulasztaná el; s czélszerűleg a hon javára nem intézkedhetnék, mert e végre a jelen állapot tökéletes felismerése szükséges, ez pedig a kormány eljárásának vizsgálat alá vonása nélkül nem eszközölhető.

És e tekintetben három szoros szempont forog fenn: úgy mint országunk állása:

1. A kül hatalmasságok irányában.

2. A velünk egy fejedelmet ismerő Austriai Monarchia irányában és

3. belügyeink tekintetében.

Az ország gyűlésnek mind három szempontra ki kell terjeszteni figyelmét, mind háromra nézve valósítania kell nemzetünk alkotmányos befolyását.

E három szempont akármelyike körül hazánknak annyi és oly lényeges érdeki vagynak öszpontosítva, miszerint a kormány eljárásában egyetlen mulasztás vagy egyetlen tévesztett lépés kisebb nagyobb mértékben hazánk sorsa felett határozhat és azért az országgyűlés ellenőrködő, bíráló és irányt adó fellépését mind a három egyenlően igénybe veszi.

Van pedig egy biztos mérték, mely a kormány eljárásának megítélésében az országgyűlést tökéletesen tájékoztathatja – ezen mérték az: hogy a kormány csak úgy és csak akkor felel meg magas hivatásának, ha politicájának úgy általános irányában, mint részletes cselekvényeiben soha nem felejti azt, hogy kötelességében áll hazánk országos önállását, nemzetiségét és alkotmányosságát, úgy külviszonyainkban, mint az Austriai monarchia irányában személyesíteni, megvédeni, biztosítani; belügyeinkben pedig jog és törvény szerént kormányozva a nemzet szellemi s anyagi kifejlődését minden idegenszerű befolyás eltávolításával nemzeti és alkotmányos irányban előmozdítani.

Mi követ urak tájékoztatása végett a kormányzatot az említett mind három szempontból taglalat alá vevén:

1. A külhatóságok irányábani kormány politicát illetőleg azon meggyőződésre jutottunk: hogy ez ügyekben a magyar kormány vagy semmi befolyással nem bír, vagy legalább nem bír azon hatékony befolyással, mely törvények, királyi eskük és alkukötések által biztosított országos szabad önállásunknak megfeleljen, – ezt fájlalni annál nagyobb okunk van, minél bizonyosabb, hogy a külhatalmak irányábani kormány politica végső analysisben az ország jövendő léte felett határoz. Igaz hogy ez ügyek a fejedelem egységében fekvő kapocsnál fogva minket az Austriai monarchiával közösen érdekelnek, de épen mivel közösen minket is érdekelnek, s érdekelvén jogunk van megkívánni, hogy azokra kormányunk a nemzeti akarattól vett irányban kellő befolyással bírjon. És mivel nem bír, hazánk állapota nem jogszerű. Ha aztán ezen rólunk is, de nélkülünk intézkedő kormány politicát egyes nyilatkozványaiban tekintjük, lehetlen volt közelebbről az Aldunai szomszéd tartományok állapotára s a Duna torkolatára aggodalommal nem emlékeznünk;* lehetlen volt Krakkó status létele megszüntetésének* figyelmünket fel nem ébresztenie, lehetlen volt általában azon meggyőződésre nem jönnünk, hogy külviszonyainkban országunk önállásának, nemzetiségének, s alkotmányosságának s jövendő bátorlétének érdekeit kellőleg meg óva nem mindég s különösen a minket legközelebb érdeklő szomszédsági állapotokban nem találjuk.

A két román vajdaságban Bibescu György, illetőleg Sturdza Mihály fejedelemsége alatt a török porta befolyása rohamosan csökkent s a cári politika olyan mértékben kiterjesztette hatalmát, hogy a fejedelemségekben a két orosz konzul volt a legjelentősebb politikai tényező.

V. ö. előbb, 95. l., 1. jegyzet.

1. A mi az Austriai Monarchia irányábani viszonyt illeti: köteles hű ragaszkodással lévén a törvényekhez, nem feledjük mi az 1723: 2-ik t. cz. által örökített kapcsot,* de kell, hogy emlékezetbe tartassék egyszesmind az 1790: 10. t. cz., mely királyi szentesített szóval arról biztosít, hogy „hazánk szabad s egész törvényes kormány rendszerében független, tehát semmi más országnak a vagy nemzetnek alá nem rendelt”. Ezen törvényes szempontból vizsgálván a kormány eljárást, azon fájdalmas meggyőződésre jövénk, hogy a kormány vagy akarattal, vagy tehetséggel nem bír, tehát vagy nem akarta, vagy nem tudta magának azon csak törvényeinktől, s a nemzet akaratától függő, de minden idegen szerű befolyástól független önállást megszerezni, mely az 1790: 10. czikkben biztosított országos jogainknak megfeleljen. És fájdalom, ezen helyzetnek nem csak az lőn következménye, hogy hazánknak önállásra jogosított érdekei csak nem minden Austriával találkozó viszonyainkban az örökös tartományok vélt érdekeinek alá rendeltettek, miként ezt már a mult ország gyűlés is a vámok és kereskedés ügyében ő felsége eleibe terjesztett alázatos felírásában kijelentette,* – hanem egyszersmind alkotványos életünk biztossága is ingataggá vált.

A pragmatica sanctiot létesítő tc.

Az 1844 szept. 13.-án kelt felírást l. az országgyűlés Írásai-ban, IV. k. 11. s köv. l.

A t[ekintetes] rendek előtt tudva van, miként az uralkodó dynastiaboli felséges királyaink hajdan minden egyéb uralkodói viszonyaikban is alkotványos fejedelmek voltanak. Mert a Monarchiának egyetlen tartománya sincs, mely constitutionalis Status szerkezettel ne bírt volna. És a legfőbb hatalom lényegének ezen harmoniája önmagában hordá a biztosítékot, hogy ha a közös fejedelmünk személyét közvetlenül környező tanácsnál nemzetünk valaha a kormányzati mechanismus egyeségére törekvéssel találkoznék is, ez legalább az alkotmányosság eszméjével nem jövend ellentétben. Ezen biztosító állapot azonban idők folytával megváltozott. A tartományok historiai alkotmányai elenyésztettek, s ezeknek elenyésztésével a korlátlan monarchia elv alapján emelkedett fel a birodalom mostani kormányzatának egységi mechanismusa, – mit némelyek balul a birodalom egységének szeretnek nevezni. És így lőn, hogy a legfőbb udvari kormány tanács, melyben végsőleg csak ugyan az összes kormány politica összpontosul, s mely mivel intézkedései a legközvetlenebbül általa tanácsolt közös fejedelem nevével szentesítetnek, szellemének s irányzatának hatását a mi közdolgainkban is érezteti, sem szerkezetében, sem elemeiben, sem vezér irányában nem alkotványos természetű.

Minő hatással van ezen mechanismus az Austriai birodalom tartományainak sorsára? Annak taglalatába bocsátkozni hivatásunkhoz nem tartozik, de megbízatásunkhoz tartozik, hogy megjegyezzük: – miként kormányunk magát amaz absolut országlati mechanismust öszpontosító fő udvari tanácsnak* befolyásától függetlennek nem bizonyítá és megjegyezzük, hogy ezen befolyás, ezen függőség nem csak jogtalan és törvénytelen, hanem alkotmányos életünkre különben is igen veszélyes: mert a rendszer maga nem állván alkotmányos elemekből, befolyása sem lehet alkotmányos szellemű. Innen van osztán, hogy nemzetünk alkotmányos élet hajlama eme kormányzati mechanismus egységét zavaró elemnek tekintetik. Innen azon idegenkedés, mely alkotmány fejlesztési törekvéseinket a fejedelem előtt annyira szereti gyanusítgatni. Innen azon bizalmatlanság, mely köztünk a kormány alkotmány ellenes tendentiáji iránt tagadhatatlanul uralkodik. Innen az örökös tusa a nemzet és kormány közjogi hatalmának határai felett, innen mind két részről egy neme a kölcsönös féltékenységnek, mely alig fog mind addig gyökeresen megszünni, még a fejedelmünk egysége alatt hazánkal sokszerű ügy kapcsolatban lévő birodalom kormányzati rendszere az alkotmányossággal öszhangzásba nem jő, – innen végre egy neme a feszültségnek az egy fejedelmet törhetlen hűséggel uraló népek között, kikkel külön nemzetiségeink megőrzése mellett az alkotmányosságnak érzelem rokonító alapján a polgárosodás legszívesb barátságában találkozva a trón növekedő erejére s dicsőségére megtörhetlen talapot nyujthatnák, a bizonytalan jövendő bár mely kétes vészeiben. Sokat hallunk ez idő szerént emlegetni arról, hogy a kormány el van határozva nemzeti s alkotványos irányban haladni. Mi azon meggyőződésben vagyunk, hogy valamedddig kormányunk függetlennek nem fogja magát mutatni azon idegenszerű befolyástól, mely sem nem nemzeti, sem nem alkotmányos természetű, addig amaz állítás nem adhat megnyugtatást; mert ha akaratra vonatkozva kétséget nem szenvedne is, tettekben és valóságban lehetlenség.*

V. ö. előbb, 143. l., 4. jegyzet.

Ezek a részek csaknem szószerint megvannak a 28. szám alatt közölt Kossuth-fogalmazványban (141. s köv. l.) és a nov. 22-i beszédben is (311. s köv. l.). Ez a körülmény is arra mutat, hogy az utasítások elkészítésében Kossuthé volt a döntő szerep.

A mi végre:

3-or szorosabban vett belügyeinket illeti: azon számos sérelmek, miket a t. rendek elő fordult specialis alkalmakkal már sokszorosan tárgyaltak; s a sérelmek közé jegyzés végett választmányunkhoz utasítottak; mellyek tehát alázatos jelentésünkben különösen is előfordulandnak, felmentenek azon kötelességtől, hogy a kormány eljárását, tetteit, mulasztásait itt e helyen részletesen taglaljuk. Elég leszen a combinatiók eredvénye gyanánt következőket levonnunk:

Hogy kormányunk idegenszerű befolyástól nem függetlenül, tehát nem alkotmányszerűleg működik.

Hogy országunk érdekeit joggal s méltányossággal ellenkező alárendeltségükből ki nem emelte.

Hogy azon intézkedései is, mellyek lényegükben jó irányúak lehetnek, többnyire a nemzet törvényszerű jogának mellőzésével vagynak összekötve, s a kormány hatalom egyoldalú terjesztésének irányára mutatnak.

Hogy ezen iránynak megfelelőleg a közigazgatási felügyelésben s rendelkezésekben is a szabadsággal párosult közrend igényei mellék czélzatoknak alá rendeltetnek, s politikai ellen- s rokonszenvek szerént majd túlságos szigor, majd túlságos engedékenység fejtetik ki. Ellenben az érdekek békés kiegyenlítésére hozott törvények sikerének kifejtése, sőt még csak a rendkívüli szükségek enyhítése körül is a törvényes kormányhatalom határai közt fekvő eszközök alkalmazásában, kellő tevékenység nem tapasztalható.

Hogy az országnak mult országgyűlés előttirőli sérelmei közül egyetlen egy sem orvosoltatott, ellenben a törvény sértések tömege új tettekkel s új mulasztásokkal szaporítatott; és végezetül

Hogy különösen a megyei institutio alkotmányszerű consistentiája ellen intézett lépések által alkotmányunk biztosítékainak megnyugtató érzete csonkíttatott és az ország sérves állapota idegenszerű kormányrendszer jelenségeivel súlyosbítatott.

Eként látjuk mi országunk jelen állapotát s eként látjuk a kormány állását s eljárását, melly nézetükben ha hogy a t[ekintetes] Rendek osztoznak, felhivatva fogják magukat a legéberebb őrködésre, s a nemzet jogainak és érdekeinek megóvása körüli gondos közre munkálásra érezni, s ennek következtében követ urakat oda utasítani: miszerint minden igyekezettel azon legyenek, hogy a fentebb fővonásaiban jellemzett kormány politicát az országgyűlés ne csak ne támogassa, sőtt inkább oly vágásba vezérelje, mely a nemzet országos személyességének és az ország önálló nemzeti s alkotmányos érdekeinek megfeleljen.

Ezen utasítás mellett követ urak fel fogják a tájékozó vezérirányt a fentebbiekben találni, s midőn az 1790: 10. t. czikknek életet s valóságot szerezni tehetségük szerént kötelességüknek ismerendők, szem előtt fogják különösen tartani, hogy Pestmegye rendei az 1790: 10. t. cz. épségben tartása mellett az Austriai birodaloméval találkozó érdekek méltányos kiegyenlítésére örömmel nyujtanak ugyan segédkezet, de valamint távol vannak azon kívánságtól, hogy az Austriai tartományok érdekei hazánk érdekeinek alá rendeltessenek, úgy viszont sohasem fogják semmi lépéshez megegyezésöket adni, mely hazánk érdekeit azon tartományok érdekeinek feláldozná a vagy alárendelné.

A kormány politicájának irányzatára nézve a fentebbiek szerént adandó utasításnak pedig nézetünk szerént abban lészen legkívánatosb sikere, s alkotmányos életünk akkor lészen teljes valóság, ha az országgyűlés rendelkezésének eleven érzetében a kormány irányában országos állásunkat oda fejleszti:

I. Hogy a kormány politicájának irányát az országgyűlési többségben nyilatkozó nemzeti akarattól vegye.

II. Hogy nem a nemzet akarata legyen túl súlyú működése által kierőltetett corollárium, hanem a kormány legyen a nemzet szabad és önkénytes nyilatkozatának természetes kifolyása.

III. Hogy a kormány elég erővel és önállással bírjon, menten minden idegenszerű befolyástól, a nemzet akaratától vett irányban törvény szerűleg kormányozni és viszont,

IV. a nemzet elegendő biztosítékokkal bírjon e részben, a számoltatást és felelőséget valósítani.

És azért utasításba adatni véljük: hogy követ urak kötelességüknek ismerjék az orvoslásra törekvést a biztosításra törekvéssel összekötni, az 1790: 10. t. cz. folytán és a végrehajtó hatalom felelőségének az alkotmányos lét által természetesen postulált valósítására s általában oly garancziák kivívására működni, mellyel hazánk alkotmányosságát s országos és nemzeti érdekeinket minél tökéletesebben biztosítsák.

Ámde mi aként vélekedünk: hogy ha ámbár az országgyűlés a sérelmek orvoslásában a lehető legtökéletesebb biztosítékok kivívásában erejétől feltételezett szerencsés sikerrel eljárand is, magok e biztosítékok is a nemzet moralis ereje által lehetnek leginkább biztosítva, mely végre tehát szükség, hogy a nemzetiség s alkotmányosság alapján a hon polgárok minden osztályai szellemi s anyagi érdekekben egyesítsenek; miszerint valamint egy a haza, melynek fiai vagyunk, úgy legyen egy a honszeretetnek ingere, egy a közérdek, egy a nemzet s a közjog, az egyéforrott nemzet közérdekének oltalma alá helyezve.

Nézetünk szerént tehát az ez iránybani reformok útja az, amely a nemzet önállását s országos lételét leginkább biztosithatja, ez az, melyen nemzeti s alkotmányos kifejlődésünket elérhetjük, ez az, mely a törvények épségét helyre állíthatja és újabb sérvektől megóvhat, ez az, mely a nemzetet szabaddá, alkotmányosságunkat valósággá, az országot virágzóvá teheti, szóval ez az, melyen hazánk lételét, jogszerű lételét s jólétét eszközölhetjük, s biztosíthatjuk, s ez által a királyi széknek is legerősb támaszt nyujthatunk.

Utasítandóknak véljük tehát követ urakat, hogy minden igyekezetüket oda fordítsák, miszerént a honpolgárok szerte szaggatott osztályai a nemzetiség és alkotmányosság alapján érdekeikben egyitessenek.

Mi ezen szempontból tekintvén végig a teendőkön, mindenek felett az ötlött figyelmünkbe, hogy

1. míg nemes és nem nemes között a büntető igazság kiszolgáltatása rendháborítólag különbözik,

2. míg a nép adót fizet, a nemesség pedig azon adó teherben nem osztozik,

3. míg a nép semmi politicai jogokkal nem bir, s ez alkotmányból ki van rekesztve,

4. míg a nép legnagyobb része a nemességnek robotozó jobbágya lészen,

mind addig egyesített érdek, erős nemzet s ország biztosság nem lesz, nem lehet.

És azért a szükségeseknek ítélt javítások iránti véleményünket ezen négy tárgyal kezdjük meg, munkánk occonomiájára nézve itt is megjegyezvén, hogy legtöbbnyire oly tárgyak körül forogván alázatos véleményezésünk következő részei, mellyeknek lényegére nézve ezen nemes megye rendei gondolkozásuk irányát számtalanszor kijelentették, az utasítási tömeget motivatióval terhelni nem véltük szükségesnek.

Ezek szerént:

I. A személyes szabadság és jogbiztosítást illetőleg a büntető törvény könyv létesítésének javaslása mellett* kijelentjük, hogy valamint mi a személyes bátorságnak a bírói önkénytől menté tételét eszközölni látjuk legsürgősebnek, úgy azt találjuk, mikép a büntető törvény könyv által épen e tekintetben elérni óhajtott jótékonyság nem leend valósággá elébb, mintha e törvény könyvnek az ítélőszékek rendezéséről s a bírói eljárás szabályozásáról szóló 2. része törvényesitetni fog, és ezért e 2-ik rész elválalásától kívánnók mi az 1-ső és 3-ik résznek eszközlését feltételezni oly formán, hogy ezek tárgyalás alá is egyedül az érintett 2-ik rész törvényesítése után, vagy csak akkor vétessenek, ha az országgyűlési ellenkező többség követ urakat e térre szorítandja.

A büntetőjog szabadelvű szellemben történő reformja 1840 óta szerepel az ellenzék célkitűzései között. Az 1840.-i országgyűlés bizottságot küldött ki a bntetőtörvénykönyv elkészítésére. A javaslat a maga idejében igen haladó elveken épült fel, azonban törvényerőre nem emelkedhetett. Már az alsótábla tanácskozásai során – az 1843/44-i országgyűlésen – sok módosítást szenvedett, végül pedig a főrendek – akiknek különösen az esküdtszék intézménye nem tetszett – megakadályozták a király elé terjesztését. (A büntetőtörvénykönyvi javaslatot l. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai-ban, I. k. 26. s köv. l.)

Mind ezeknél fogva tehát különösen a személy bátorlét érdekében vélnők utasítandóknak követ urakat, miszerént igyekezzenek a hon minden polgárára kiterjedő egyenlő bűnvádi eljárás létesítése mellett a fennálló s még nyilvánossággal sem ellensúlyozott inquisitorius rendszer helyett az accusatorius rendszer alapjára fektetett szóbeli s nyilvános eljárást törvényesiteni: és a megelőző vizsgálatokat, a befogatást, ténybirálást, a büntetés alkalmazását egymástól elkülönözve s kellőkép megkülönböztetve, úgy léptetni életbe: hogy azok összekavarása miatt személyes bátorság ne veszélyeztessék, – igyekezzenek továbbá a kivételes bíróságok vég eltörlése mellett a politikai vétségek fölötti eljárást is az egyéb bűnökre alkalmazandó eljáráshoz hasonlóvá tenni.

Mind ezeket azonban legjobban az eskütt székek felállításával lehetvén elérni: igyekezzenek azt a büntető törvény könyv kidolgozásával foglalkozott országos választmány kisebbségének az e részbeni munkálatában kifejtett elvek alapján* s különösen a politikai vétségekre is kiterjesztve létesíteni, mi ha még a jelen országgyűlésen meg nem történendik, a követek kötelességüknek érzendik a bűnvádi eljárást a nyilvánosság s egyéb garanciák valósításával ellenőrízni, minden esetre pedig ügyelni arra, miszerint az egyes személy által elkövetett vétségek ürügyül ne használtassanak valamely polgári institutio vagy jog gyakorlat csonkítására.

A Deák és társai által az esküdtszékek kérdésében benyújtott különvéleményt olv. uo. 119. s köv. l.

Egyéb iránt a személyes bátorságnak a bírói önkény elleni biztosítása az eljárást szabályozó formaságok szigorú betartásában lévén helyezve: oly semmisítő székek felállítását is szükségesnek tartjuk, mellynek kötelessége abban határoztatnék, hogy a bírói eljárásokat a formaságok kellő meg nem tartása miatt megsemmisíthessék.

I. Tekintve a közteherviselést, ez idő szerént mulaszthatatlannak tartjuk megosztozni a nép fen levő minden terheiben, és hogy ezeknek közös aránylagos feltétlen elválalása a részletek körüli intézkedések által lehetőleg elfogadhatóvá is tétessék, ez érdemben következő vezérelveket kívánunk utasításba adatni:

1-ör. Minden nemű közterhek, mellyek akár személyes szolgálaton, akár termesztvények adásán alapulván – a házi vagy a hadi adóba* betudattak – pénzé tétessenek.

V. ö. előbb, 111. l., 3. jegyzet.

2-or. Oly adó kivetési rendszer törvényesíttessék, miszerint senkire több teher nem háruljon, mint a mennyi valódi activ értéke szerént aránylag őt illetheti.

3-or. Az elválalandó adónak a megyék közti felosztásában a puszták is tekintetbe vétessenek.

4-er. A házi adóra, mely alatt értjük a közadministratio viselésének mindennemű terheit, systemisalható rovatok költségeinek mennyisége országgyűlésileg határoztassék meg, a rendkívülieknek pedig állapíttassék meg egy maximuma, mellyet meghaladnia törvényhatóságoknak szabad ne legyen. Egyébiránt magokban a megyékben a n[agy] m[éltóságú] kir. helytartó tanács felügyelésének épen hagyása mellett a felosztás is lehetőleg jobbá s legbiztosabbá tétessék.

5-ör. A hadi adóra, mely alatt a katona tartásnak mindennemű terheit és költségeit értjük, az alkotmányos garantiák biztosítassanak, tökéletesítessenek és kifejlesztessenek, azonban

6-or úgy a házi, mint a hadi adóra nézve vezérelvül álítassék fel, hogy a mely feltételek mellett a népre teher rovatik, a nemesség is hasonló feltételek alatt osztozzék a nép közterheiben.

7-er. Ekép a nép közterheiben a nemesség megosztozván, természetes következésnek véljük, hogy az eddig külön viselt nemesi terhek megszüntessenek.

Azonban midőn e szerént a nemesség a különös rendeltetés mellett meghatározott teherben a néppel osztozik, ez által az érdek egyesítés mellőzhetetlen egyik feltételét teljesíti, nem lehet tagadni azt, miként vannak több még el nem látott oly köz szükségei is e honnak, melyek kielégítését a közjólét sürgősen követeli. E tekintetben úgy hisszük ugyan, hogy Magyar ország status jövedelmei czélszerűbb kezelés mellett nem csak az országlás költségeit fedezhetnék, de az el nem látott közszükségeket is pótolhatnák*, és ezért követ urakat oda utasítandóknak véljük: miszerént az országgyűlésnek alkotmányos hivatását az ez érdembeni számvételre és rendezésre nézve is tökéletesen valósítani iparkodjanak. Mind az által ha az ország finantiájának egész rendezése a jelen országgyűlésen el nem érethetnék is, oly sürgetők hazánknak némely közszükségei, hogy azokat ellátatlanul hagyni még az esetben sem kellene, és ennél fogva egy országos pénztár* felállítását javaljuk, a mellybe a nagyobb részt indirect kútfőkből befolyandó összeg kamatot képezvén, annak tőkéje ez ország rendelkezése alá esnék és javaslatunk feltételéül azonban s vezéreszméül kívánnók kijelenteni, hogy új teher ne válaltassék mind addig, míg a hova fordítás czélja és a kezelésrőli felelősség törvény által kellően biztosítva nem leend.

V. ö. Kossuth dec. 2.-i beszédével az adó tárgyában (e kötet 348. s köv. l.), valamint különösen Adó c. cikkével a Bajza-féle Ellenőr c. kötetben. (Újra kiadta Viszota, i. m. 876. s köv. l.)

V. ö. előbb, 111. l., 3. jegyzet.

Egyéb eránt az országos pénztár kútfőiül következőket véljük ki jelentendőnek:*

Az országos pénztár (fundus publicus) létesítésére irányuló kísérletek történetét – attól kezdve, hogy felállítását az 1723: 99. tc. elrendelte – s a szóbajöhető forrásokat részletesen ismerteti Kossuth már említett Adó c. cikkében, Viszota, i. m. 929. s köv. l., valamint dec. 2.-i beszédében, 354. s köv. l. A magyarázó jegyzetek is ott találhatók.

a) A só felemelt árát, és pedig úgy, hogy vagy eszközöltessék a só árának az 1792. 14. törvényben megállapított mennyiségre leszállítása, és ekkor mázsájától 11 kr. foljon az országos pénztárba, vagy ha ez kivihető nem lenne, az érdeklett áron túli emelkedés által behajtandó egész összeg is követeltessék, ugyanazon pénztár javára. Hogy pedig az évenként kiárult só, és ebből bejövendő pénz mennyiség hitelesen tudva légyen, a királyi kamara e tekintetben – mint azt már az 1802-ik évi ország gyűlési iratok bizonyítása szerént egy ízben tette is* – minden hon gyűlésnek és múlhatatlanul tartozzék számolni.

A kamara kimutatását l. az országgyűlés Írásai-ban, a 167. l.-on.

a) Mérsékelt lajstromozási dijt, minden akár nemesi, akár nem nemesi birtok változásnál, mely a törvény hatóságoknál különösen e czélból tartandó nyilvános jegyzőkönyvekbe vezettessék.

b) Bejegyzési díjat minden terhes szerződések és kölcsön vételeknél oly formán, hogy a szerződések és kötelezvényeket ide nem értvén, a külön természetű váltókat be kellend jegyeztetniök, miszerint a törvény előtt érvényességgel bírjanak, mi által a csalárd bukások lehetlenítése és a hitel szilárdítása is eszközöltetnék.

c) Mind azon esetekben, mellyekben czímek, rendek, megtiszteltetések, szabadalmak, javadalmak, szóval puszta grationalék osztásánál királyi díj fizetésének van helye, e díjhoz még 1/4 toldalék az országos pénztár számára volna adandó.

d) Az úgy nevezett clerus beneficiatus major azon javainak, mellyeket üresség esetén a királyi kamara kezel, – ha a beneficium betöltve nincs, – egy évi jövedelmét.

e) A határszéli vámokat oly formán, hogy a behozatalra a királyi harminczadon felül még igen mérsékelt s az országos pénztárba befolyandó díj vettessék. Mi a kormány mostani kimutatása szerént is nem véve többet két percznél – mi pedig még csak védvámnak sem tekinthető – más fél milio pengő fton felül jövedelmeznék.

f) Az absentistákra és pedig ha honfiak háromszorosan, ha polgári joggal e országban nem bírnak, hatszorosan kivetendő házi adót, de ezen felül a nem honosított absentisták, amennyiben netán az országgyűlés nem gondoskodnék annak lehetlenítéséről, hogy a külföldiek fekvő jószágot vásárolhassanak, a birtok lajstromozása alkalmával a vételi ártól bizonyos tetemes perczentel szinte e pénztár javára terheltessenek.

Ezen indirect kútfők mellett azonban, még az ország minden lakosai által elválalandó hadi adó után forintjától egy garasával kivetendő toldalék fillérek is tegyék az országos pénztár jövedelmi forrását, és ha bár a mult országgyűlésre adott utasításban a toldalék fillérek a házi adó után javaltattak kivettetni,* mi e tekintetben inkább a hadi adót ajánljuk azért, mert ez nem csak hogy egyenlőbben osztatik fel, – de a mennyiben egyszerre ajánltatik meg – változékonyságnak sincs kitéve és így a javallott pénztár biztosabb jövedelmi alapjául szolgálhat.

Pest megye 1843. évi országgyűlési utasításait némileg röviditve közli Galgóczy Károly: Pest Pilis és Solt törvényesen egyesült megye monografiája, I. K. 178. s köv. l. A kérdéses tárgyat a XVIII. g. pont tartalmazza.

A mi pedig a pénztár kezelését illeti – e tekintetben vezér eszmékül meg határoztatni véljük hogy a pénztárt kezelő és az országgyűlésig kijelentendő czélok végrehajtását eszközlő hivatal a nemzet választásának legyen kifolyása: és hogy maga a kezelés a nemzetnek folytonos ellenőrködése mellett minden lehető biztosítás és az alkotmányszerű nyilvános felelősség elvére alapítassék.

I. A népnek politikai jogokkal felruháztatása érdemében és pedig tekintve a királyi városok és szabad kerületeket, mellyek a közjog körébe már bevétettek, e jogot azonban a körülmények hatalmánál fogva gyakorlatilag nem élvezik, utasítandóknak véljük követ urakat, hogy a mult ország gyűlésen megszakadt tanácskozások fonalán igyekezzenek kivívni azt, miszerint a királyi városok és szabad kerületek az országgyűlésen kellő függetlenséggel ruháztassanak fel és e tekintetben törvényesítsék az elveket, minélfogva:

1-ször. Az országgyűlési szavazat azon arányban adassék, mely a mult törvényhozás alkalmával meg állapítva lőn.

2-or. A választás szabad, egyenes, a választási jog nem valamely adományozás vagy kegyelem kifolyása, hanem törvény által meghatározott bizonyos képességnek legyen szükséges következménye, ezen képesség pedig oly tágra terjesztvén, a mint azt a közbátorlét, béke rend megengedi és azon tekintetben megkívánja, miszerint minden osztály érdek kellő képviseletet találjon, semmi esetre úgy meg ne szorítassék, hogy a köz élet kifejlődését gátolhassa.

3. A belszerkezet a kép rendeztessék: hogy a királyi városok és szabad kerületek a törvényhatósági önállás kellő fokára emelve legyenek, e végett a polgárok öszvege, a törvényhatósági önkormányzás jogait a képviselőtestület és tisztviselői által gyakorolják, e tisztviselők azonban a képviselők irányában külön testületet ne képezzenek. A választó testületet ne a képviselők tegyék, legyenek ezek a népesség arányához képest eléggé számosak, hogy független önállásuk számuk által is biztosítassék, – de nem oly szerfelett nagy számban, mely a rendes tanácskozást akadályozza, kerüljenek úgy a tisztviselők mint a tanácskozó testületek rendes időszakonként általános választás alá, – a közigazgatás a bírói eljárástól elkülönöztessék – s végre a tanácsokban nyilvánosság uralkodjék.*

A királyi városok belrendezésének problémáira és országgyűlési szavazatjogukra l. később, az országgyűlés tárgyalásait nov. 17.-én, valamint 1848 január–február havában.

A mi pedig a szabad s egyéb községeket* mint olyanokat illeti, mellyek a közjog köréből eddig még kirekesztvék, azt kívánnók,

Azokat t. i., amelyek az úrbéri kötelék alól megváltották magukat. Ügyük már az előző országgyűlésen is szerepelt.

hogy a szabad községeknek a megyei institutiok kebelébeni rendezésével – s municipalis beléletök fejlesztése mellett a közügyekben állásukhoz mérsékelt befolyás eszközöltessék, – követ urak a többi községekre nézve pedig, ha rendezésök – mint létesíteni főbb szükségeink egyikének tartunk – ez országgyűlésen nem eszközöltethetnék, legalább azt igyekezvén törvényesíteni: miszerint ezekenk a megyei közgyűléseken küldötteik által gyakorlandó szavazat adassék, és a jobbágyi viszonyok megszüntetéseig is a községi előljárók – kik közé a jegyző is tétetik – oly állásba helyheztessenek, hogy azok közigazgatási eljárásukban a földes úri beavatkozástól mentesek legyenek.

IV. Az úrbéri viszonyok kiegyenlítését nézve:

Az örökváltságról szóló engedőleges törvény alkotása óta* meggyőződtünk a felől, hogy magán jogi úton az úrbéri viszonyok kibontakozása oly hosszas időre halad, miszerint bizontalanná válik a nemességnek tökéletes azon kármentesítése, mellyet jelenleg egész mértékben s feltűnő haszonnal elérhet, és ez okból első elvkép kijelentendőnek véljük, hogy mikép az örökváltságot valóságos közjogi kérdésnek tekintvén, azt a status közben jöttével országosan óhajtjuk eszközölni.

Az 1840: 7. tc.

Mivel azonban életbe léptetése némely előkészületeket kíván, óhajtandók, hogy a jelen törvényhozás által az urbéri viszonyok kisajátítása módjának meghatározására nézve a tartozmányok becsárának bizonyos módszerénti megállapítása rendeltessék el. Mi tekintetben a becslés a nép befolyásával igazságosan s egyenlően eszközölhetése végett vezérelvekül ajánlandók:

1-ör. A megváltás tárgyául nem a telek értéke, hanem ezen telken fekvő úrbéri tartozmányok szolgálnak.

2-or. A kölcsönös alkukötés útján ez ideig eszközlött örökváltságoknál a házatlan zsellérek a váltság alól legnagyobb részt kivétetvén, a gyakorlati életnek ide fejlése alapján is határoztassék meg: miszerint oly szolgálatok, melyek kizárólag a személyt terhelvén a szolgálat tevőt javadalomban nem részeltetik, minők a házatlan zselléreké, megváltás, és így becslés tárgyai sem lehetnek.

3-or. Minekután közönségesen elismert dolog az, hogy a pénzes napszám a robotos napszám értékét sokkal felül múlja, de egyéb jobbágyi tartozások sem hajtják a földes urnak azon hasznot, mellyet különben maga a tartozás neme nyujtani képes volna, annál fogva a jobbágy és házas zselléri tartozmányok becs alapjául ne a teher vétessék, melybe az illetőnek a tartozmányok lerovása kerül, hanem a haszon, mellyet a földes úrnak hajt.*

Azaz: a jobbágy egynapi robotját ne úgy becsüljék fel, hogy váltságösszegét azonosnak vegyék a szokásos egy napi napszámbérrel, hanem annál jóval kevesebbre.

4-er. Miután a földes úrnak az örökváltság által az úrbéri viszonyokhoz kötött terhes kötelezettségei* megszünnek, a becsár megállapításánál e körülmény is tekintetbe vétessék.

Ilyenek voltak az urasági erdőből való tűzifa- és épületfa-szolgáltatás a jobbágynak, olcsóbb makkoltatás, de ilyen költséges kötelesség volt sokhelyütt az úriszék tartása is.

Már meg tudatván ekkép a tőke, mely az országbeli egész úrbériség meg váltására szükséges, azt hisszük, hogy a közterhek megosztásából az adózókra háramló könnyítésben feltalálható lesz a jobbágyságnál azon erő gyarapodás, mellynek alapján a status általi finantialis operatio közbe jöttével a földes úrnak tökéletes kármentesítése megtörténhetik.

A becslésnek ily alapokon megtétele alkalmul fog szolgálni arra, hogy ezen előkészületi lépésnél is már több örökváltság létesítessék, mi annál bizonyosabban remélhető, mert a közadó elválalása által megszünendvén az úrbéri telek az adónak kizárólagos alapját tenni, a megváltás földben és bizonyos maximum meghatározása mellett eszközölhető leend.*

V. ö. Kossuth betiltott cikkével az örökváltságról (közli Viszota, i. m. 998. l.), és e tárgyban dec. 3.-án és márc. 6.-án tartott beszédeivel, e kötet 369. s köv. és 634. s köv. l., valamint törvényjavaslat-tervezetével, 641. l.

Ezeken kívül tartjuk szükségesnek és pedig

V. A birtok szabaddá s biztossá tétele érdemében:

Az ősiség eltörlését, mi tekintetben addig is, – míg a polgári jog viszonyokon átvonuló eme kérdés a polgári törvény könyv részletes kidolgozásával tökéletesen és gyökeresen megoldva leend, következők javallataink:

a) Hogy a mint eddigelé az absolut tulajdon eszméje az állomány, illetőleg a koronánál,* a relatív tulajdon pedig a nemzetségeknél létezett, úgy az megszüntetvén, jövendőre a tulajdon egyenesen az egyénekhez kötessék.

A Hármaskönyv I. 10. állapítja ezt meg, az 1351.-i decretum alapján.

b) Az örökvallások* a csalás esetét kivéve felbonthatatlanoknak nyilváníttassanak.

Örökvallás (fassio perennalis) a rendi magánjogban nemesi birtok tulajdonjogának átruházása az előírt formák között, hiteles személyek és hiteles hely előtt. A törvény és a jogszokás azonban a rokonoknak és érdekelteknek számtalan jogcímet nyújtott az örökvallás érvényességének megtámadására.

c) A zálog a kikötött szerződési évek elteltével, az örökösödés pedig kinyilta után rövid záros határ idő múlva elidősülés alá essék, általában az elidősülésre nézve elhatároztatván, miszerint azt óvásokkal félbeszakasztani ne lehessen.*

A magyar rendi magánjogban száz év volt az elévülés határideje. (Hármaskönyv I., 23., 78.)

d) Ha valaki jószágát eladni kívánja, szabadságában álljon ebbeli szándékát a nagyméltóságú kir. helytartó tanács útján országszerte, és abban a megyében, hol a jószág fekszik, különösen a közgyűlésen is közhírül tétetni, és ha bizonyos meghatározott idő alatt a jószághoz igényt tartó senki sem jelentkeznék, az ily birtok bármi nemű jogi kereset által semmi szin alatt se háboríttassék.

e) Az ősiség eszméjével szoros kapcsolatban lévő hitre bizományok, úgy mint azok jelenleg fen állanak, jövendőre nézve eltöröltetvén, és a már fen állóknak egyedül azon kiváltságos természetük vetvén el, miszerént kölcsön alapjául a törvény előtt nem szolgálnak. Ha valaki ezen hitrebizományt állít, azt a haeredis institutio elvének alapján* csak előre nézve tehesse és pedig úgy, hogy a helyettesített örökösnek végrendelkezési joga meg ne szorítassék.*

A subsitutio haeredis, az örökösödés sorának végrendeleti úton való kijelölése a magyar rendi jogban a Hármaskönyv III. 30.-on és az 1715: 27. tc.-en alapult.

A hitbizományok kérdése reformországgyűléseken már régebben is nagy viharokat vert fel: 1834-ben, a polgári törvénykönyv reformjának tárgyalása során az alsótábla kerületi ülésben kimondta a majoratusok és senioratusok eltörlését, azonban a tárgy később, fontosabb tárgyak miatt lekerült a napirendről (V. ö. Kossuth: Országgyűlési Tudósítások, III. k. 320. s köv. l.)

E részben egyébiránt a követek oda munkálkodjanak, hogy a hitrebizományok az örökösödéssel lehetőleg öszhangzásba hozassanak.

VI. A szellemi elv és érdek szempontjából:

A népnevelést, és e tárgyban utasítandóknak véljük mindenek előtt követ urakat, miszerint a nemzetnek a köz oktatásbani befolyás kétségtelen jogát valósítsák nem csak, de hogy e joggal viszonyos kötelességének kellőleg megfelelni lehessen, a köznevelési alapul kijelelt kútfőket* számon kérvén, a mennyiben a fen lévő ezen alap népnevelés érdekében igényelt költségek fedezésére elégségesnek nem találtatnék, az e tekintetben kívánt kiadásokat úgy az országos, mint a megyei házi adó rovásai közé soroztassák.

A tanulmányi alapot (fundus studiorum) Mária Terézia létesítette 1776-ban a feloszlatott jezsuita-rend vagyonából; a közoktatás céljait szolgálta s kezelését a helytartótanács kebelében létesített Commissio studiorum látta el.

A mi pedig magát a népnevelést illeti, mondassék ki, hogy a vallásos erkölcsiség alapján a nevelési irány oda lesz fordítandó, miszerént a köznép főleg arra képeztessék, a mi állásánál, rendeltetésénél fogva hivatása lőn. Magában értetvén, mikép a mondott iránynak megfelelő és kellő élelmi biztosítással ellátandó nevelőkről is gondoskodni kellend.

Továbbá a nemzet szellemi érdekei egyik emeltyűjének a sajtót tekintvén, erre nézve azt vélnők utasításba adni, miszerént eltérvén az eddig követett felírási sikertelen úttól, utólagos sajtó törvények alkotását indítványozzák, és ez elveket mindjárt kezdetén a hongyűlésnek az országgyűlési történtekre vonatkozó Hírlapi tudósitásokra nézve életbe is léptetni iparkodjanak.*

Az országgyűlési ujsággal s az országgyűlési szabad hírközléssel kapcsolatban l. a nov. 16.-i és 19.- üléseket, 302. és 306. l.

VII. Az anyagi érdekek előmozdítása tekintetéből:

A fenálló s nemzeti jólétünk gyarapodását felettébb akadályozó vámviszonyok szabályozását.

Mire nézve kijelentjük: mi képen mi a Magyar ország és Austria közt létező határszéli vámoknak olly eltörlését, mely a külső csak nem prohibitionalis vám szempontokat fentartván, a külföldi cserekereskedést lehetetlenné teszi, mint ez időszerint különben is impracticust, de a dohány eladási megszorítás nélkül mégsem is oldhatót – ha bár egyes eladási czikkekre nézve haszonnal kecsegtetőnek elismerjük is egészben – az okból tekintjük egyáltalán károsnak, mert általa nyers terményeinknek, mellyek kivitelét legnagyobb részt úgyis a bécsi községi és Austriai fogyasztási, – a vám eltörlése mellett is fen maradó adó terheli – tágasabb piacz, nagyobb csere s kelendőség nem biztosítatik, ellenben a világ műipara piaczunkról leszorítatván és Austria műiparának hazánkba özönlése még azon csekély ellensúlytól is felmentetvén, mellyet a közbenső vámok nyujtanak, a versenyzést még ki nem állható magyar ipar megsemmisítetik a nélkül, hogy az ipar czikket külföldről olcsóbb áron beszerezni lehetne.*

A vámkérdéssel nagy részletességgel, lényegében az itt felsorolt elvek alapján, foglalkozott Kossuth a Védegylet közgyűlésén, 1846 aug. 20-án tartott előadásában, amely a Magyar Szózatok c. Hamburgban 1847-ben kinyomatott kötetben is megjelent; ezen előadás anyagát használja fel a Hetilap 1848 januári számaiban megjelent névtelen cikksorozat is.

És ezek kijelentése után a kölcsönös érdekek kíméletes kiegyelítését, mint a vám szabályozások egyedül igazságos módját tűzvén ki irány eszméül, ezen az alapon s az 1844-i ország gyűlésből sept. 13-án a vámok és kereskedés ügyében a főrendek úgy mint a képviseleti tábla közmegegyezésével felterjesztett felírás* nyomán követhető elveket véljük utasításba adni, ú. m.:

L. az országgyűlés Írásai-ban, IV. k. 11. s köv. l.

I-ör. Az Austriai ház uralkodása alá nem tartozó tartományokkali kereskedésre vonatkozólag és pedig

1. a mi a kivitelt illeti:

a) különös törvényczikk határozza meg, hogy hazánkból a határ széleken át, hol az Austriai birodalom közbe nem esik, minden akár itt termesztett, akár másunnan hozott termények, gyártmányok, kézművek akadálytalanul vitessenek ki, s a kivitelre legfeljebb igen csekély, a kereskedést egyáltalán nem nehezítő, tiszta jövedelmezési vám vettessék országgyűlésileg.

b) Austriával kötendő alku által biztosítassék kereskedésünk az örökös tartományokon keresztül is, az alku kötésben egyenes feltételül állván, hogy az e tekintetben megállapított átmeneti vámokban ország gyűlés nélkül semmi változtatás nem történhetik.

2-or. A behozatalra nézve ha Austria nem volna hajlandó a külső prohibitionalis vámoknak annyira leszállítására, hogy ebből Magyar országnak a külföldi kereskedésre kilátása nyílnék – elvekül megállapíthatónak vélnők:

a) Miszerént a közelebbi országgyűlés egyezkedés útján oda igyekezzék jutni, hogy a külső vámvonal csak nem prohibitionalis vámjai az érték 25–40 perczentjénél magasabbra semmi esetre se szabassanak; közvetlenül hozzánk hozva pedig a külföldi termények vagy gyártmányok annyival kevesebb vámot fizessenek, mennyit azon árunak tőlünk Austriába bevitelre köz egyetértéssel vetendünk.

b) Hogy azon külföldi nyersanyagok, melyek belföldön felgyártathatnak, valamint a gyártási segédszerek is hozzánk akár egyenesen s közvetlenül, akár Austrián keresztül minden akadály nélkül, vagy csak igen csekély jövedelmi vám mellett behozhatók legyenek, – egyszersmind pedig biztosíttassék a nemzet, hogy nem fog megtörténni, miszerént Austriai gyárnok differentialis kedvezésekbe részesítetvén, kevesebb teher mellett láthassa el magát, mint azt a magyar országi tehetné, valamint arról is, hogy a megállapítandó vám szabályzatban változtatás csak országgyűlés hozzájárulásával történendik.

II-or. A köztünk és Austria közti kereskedést illetőleg: a barátságos érdek viszonyosságot kivánnók fő alap elvül felállítani, minek alkalmazása azonban következő elvek szerint lenne eszközlendő:

a) Az élelmi szerekre nézve szabad kereskedés legyen, és csak hogy a forgalom mennyisége tudva legyen, egyedül e tekintetből vettessék reájuk kölcsönös igen csekély csupán nomilális értékű vám. – Hasonlóan

b) a gyártásra szolgáló nyersanyagok be és kivitele kölcsönösen szabad legyen.

c) Azon gyártmányokra nézve, mellyek már nálunk is gyártatnak, mellyeknek azonban rendeltetésük nem az, hogy Austria piaczára szálítsuk, hanem hogy saját szükségeinket fedezzük és mikre mégis nagyobb vám van vetve, ha Austriába kivitetnek, mintha Austriából behozatnak – alku kötési elvül ezen általunk fizetett nagyobb vám vetetvén, műiparunk védelmére bárha csak például 5 egész és 10% vám állapítassék meg, s ezt fizessük mi, ha ily árut Austriába viszünk, de fizesse Austria is, ha hozzánk hozza. És e pontban említett elvnek alkalmazásánál különös figyelem fordítassék a nehéz súlyú gyártmányokra, mint például a vasműveink, mellyekre nézve a topographicus helyzeti akadályoknál s a bel közlekedési eszközök hiányánál fogva oly körülmények közt létezünk, miszerént saját gyártmányaink, bár minőségre nézve az austriaival vetekedhetnek, ez utóbbiak által piaczunkról ki lesznek szorítva, e tekintetben tehát méltányos kívánságnak hisszük, hogy e körülmény a vámnak mind két részre viszonyos és egyenlő felemelése által némileg kiegyenlítessék.

d) Azon gyártmányokra pedig, melyek nálunk is gyártatnak, és könyen nagyobb mértékben is gyártathatnak, s melyek az Austriai piaczon elkelnek, melyeknek kivitelét azonban Austria csak nyers alakban engedte meg, és gyártott állapotban sokkal nagyobb vámmal terhelte, mint amennyit fizet az Austriai gyárnok, midőn gyártmányait behozza, – alku kötési elvül volna veendő, – hogy azok Magyar országból Austriába vive is csak azon kisebb vámot fizessék, mellyet fizetnek, midőn hozzánk hozatnak.

e) Az ekép megállapítandó vámoknak változhatatlansága itt is biztosítassék. Mind ezen elvek megvalósítása, és ezek alapján egy a kölcsönös érdekek kiegyenlítésére épített vám szabályozás létesítése tekintetéből azonban követ urak törekvésüket oda irányozzák, miszerént királyunk mint Austriai császár, meghatalmazott biztosokat nevezzen, kik mindjárt az országgyűlés elejére a magyar országi biztosokkal szintúgy az elvekre nézve egyezkedjenek, mint azok szerént az alkunak bizonyos időre meg kötése mellett a vám tarifát is kidolgozzák és szorosan figyelemmel lévén a rovatok s tárgy kifejezések meghatározására, mind ezeknek pontos megtartása tekintetében szükséges biztosítékokról gondoskodjanak.

VIII. E kép rendeztetendvén a kereskedési viszonyok, szükség hogy az országgyűlés gondoskodásának további s első tárgyát a közlekedési eszközök tegyék, mellyek előmozdítói nem csak a külkeresedésnek, de melyek nélkül belkereskedés se létezhetik, s melyek létrehozatalára ezért az általunk fentebb már tárgyalt országos pénztár jövedelme lenne egy részben fordítandó.

Ily közlekedési eszközök:

I. A vasutak.

II. A csatornázás és a folyamok szabályozása.

III. A közutak és hidak.

Ami az első pontot, t. i. a vasutakat illeti, e tekintetben meggyőződésünk, miszerint a köz állománynak az áll érdekében, hogy a közlekedés lehető legolcsóbbá s így élénkebbé tétessék; következőleg nem azt tartjuk üdvösnek, ha a vasutak magányos válalkozók nyerészkedéséül, vagy közjövedelem forrásul használtatnak, hanem azt hisszük legcélszerűbbnek, hogy azokat maga az állomány létesítse s a létesítés és igazgatás körüli intézkedésekkel a közlekedés olcsósága s így élénké tétele körül lehetőleg munkálkodjék, egyszersmind azonban az építés vezetése, s az egész ügy intézése körül oly rendeletek is tétessenek, mellyek által a nemzet teljesen biztosítva legyen, hogy csak az fog történni, mit a nemzet kíván, és nem máskép fog tétetni, mint a hogy a nemzet akarja.

Mennyiben azonban a létesítést az ország finantialis állapotának rendezetlensége akadályozná, vagy a fenebbi biztosítékot nem nyujthatná, azon utat tartjuk legbiztosabb s czélszerűbbnek: midőn az állomány az utak létrehozatalára magán vállalkozóknak kamat biztosítása által nyújt oly kedvezményeket, mellyekre a vállalkozók bizonyos meghatározandó évek elteltével az utat a nemzet tulajdonává átengedni tartoznak, éspedig úgy hogy a nemzetnek az utazási árjegyzék meghatározásába a kikötendő évek alatt befolyása legyen s e befolyással lehetőleg megközelíttessék a czél, s az érdek, mely a közlekedésnek olcsóvá tételét s ez által élénkítését parancsolja.

Szükség lesz továbbá, hogy egyrészről az 1836-i 25-ik, különben is csak ideiglenes, és nem sok eredményt hozott törvényczikk visszavitessék oda, hol minden alkotmányos országban létezik t. i. hogy építési engedélyt csak maga az ország adhasson, más részről pedig ugyan azon törvény a kisajátításra vonatkozólag igazítassék, illetőleg tökélyesbítessék.*

Az 1836: 25. ideiglenes jellegű tc. nagy kedvezményeket biztosított a Magyarországon vasutat építő vállalatoknak, vagy magánosoknak: adómentességet, kisajátítási jogot stb.

Ezeket vélnők átalános intézkedésekül a vasutakra vonatkozólag. És mivel az ország jelenleg korántsem termeszt annyit, mennyit termeszteni fog, ha a földművelés mostani irrationalis viszonyai megszünendnek, azt pedig előre láthatni, hogy eme megszaporodó terméknek Austria maga elég piaczul nem szolgáland, de egyébként is ez a dunai hajózással s az épülő vasuttal már velünk össze köttetésben van,* a nemzetnek okvetlenül más piacról is kell gondoskodnia; és ezért mi a fiumei vasutat mindenek előtt tartjuk létesítendőnek; minél fogva a fenebb érintett kamat biztosítási eszme szerint a fiumei vasut létesítését vélnők követ urak utasításául adni, éspedig oly hozzá adással, hogy az ez útra vállalkozóknak az útvonal engedélyezése múlhatatlanul Vukovár felé adassék,* s hogy részökre ez esetben kivételesen a Louisa út* kisajátítása is megengedtessék.

Az 1836: 25. tc. alapján a bécsi Sina-bankház kapott engedélyt a Győr–Bécs közötti vasútvonal építésére, ez azonban lemondott az építésről s a Rotschild-bankház érdekeltségébe tartozó Központi Magyar Vasúttársaság vette át 1844-ben az engedélyt. Az általa tervbevett, az osztrák határtól Pesten át Debrecenig vezető vasút ügyére l. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai-t, IV. k. 105., 171., 200., 226. l.

V. ö. előbb, 134. l. 6. jegyzet.

A Károlyvárostól Fiuméig vezető út, egy részvénytársaság építette ki 1820-ban nyert szabadalom alapján. Kisajátításának ügye már az előző országgyűlésen is szerepelt.

II. Hasonló elvek szerént óhajtanánk ez után a csatornázást, nem különben a folyamok szabályozását is eszközölni, ez utóbbira minden esetre azon hozzáadással, hogy a kívántató költségekhez mind azok tartozzanak járulni, kiknek a folyam szabályozásban érdekek forog fen.

III. A mi végre a kőutakat és hidakat illeti: az utak minőségöknél fogva 3 szempont alá tartoznak, a mennyiben azok vagy országutak, vagy megyeiek, vagy egyik községből a másikba vezetők – vicinálisok.

Mi az ország utak létre hozatalát az állomány terhének, a megyeieket az illető hatóságokéinak, a harmad rendűeket pedig az illető községekének kívánjuk vetetni. A fentartás kötelessége pedig az országos és megyei utakra nézve az illető hatóságok, a vicinális utakét azonban az illető községek terheül kívánnánk tetetni, minthogy pedig a fentartás némely hatóságokra különösen szerfelett nagy terhet hárítana, azok részére e tekintetben segedelmet vélünk szükségesnek.

És mert e segedelem nem másként eszközölhető, mint vagy az országos pénztárból, vagy vámok által, az országos pénztárt pedig oly sok és nagy kiadások veszik igénybe, miszerént arra több terhet róni lehetetlennek tartunk, a segélyt jelen körülmények közt egyedül a vámokban látjuk létezni, ezt azonban csak úgy véljük elvállalhatónak, ha az minél ritkábban, csupán a megyék szélein, ott is csak a bejövőkre lesz felállítva.

Egyébként mennyiben egy vagy más helyen a fenforogható sajátszerű körülmények miatt a kőutak építése csak válalkozók által lenne létesíthető, ily esetekben az engedélyezési hatalmat kirekesztőleg csak az országgyűlésnek kellene tulajdonitani.

IX. Az ország anyagi jóllétének eszközlésére az eddig előadottakon felül továbbá szükségesek még a hitelintézetek. És pedig hitelintézetek úgy a földmívelés, mint a műipar és kereskedés érdekeinek előmozdítására.

Ezekre nézve általában utasításul adatni véljük, hogy a hitelintézetek akként szerkesztessenek, miszerént az intézet finantialis állapota szilárd biztosságba legyen; a hiteladásnak elvei és feltételei pedig akként legyenek megszabva, és a kezelés akként organisalva, hogy az országló hatalom a törvény rendeleteinek pontos megtartására hatályosan felügyelhessen.

Ugy ezen szempont valósítása, mint a finantialis biztosság múlhatatlanul megkívánja, hogy a hypothecalis bank felállításánál a becslési rendszer szabatos kidolgozása utasításba adassék.

Egyébiránt a mi a hitelintézetek létrehozásának financiális alapját illeti: ezt a hypothecalis bankra nézve a mult ország gyűlésen felvett rendszer nyomán* könnyen s czélszerűen feltalálhatónak véljük azon megjegyzéssel, hogy ezen intézet jótékonysága a nemzeti javakra ne szorítassék hanem általánossá tétessék. A hitelintézetek egyéb nemei azonban, úgy azok, melyek a műipar, mint melyek a kereskedés érdekeire vonatkoznak, már igen nevezetes pénz alapot kívánnak, melynek előterjesztésénél a magán válalkozási rendszert körülményeink között alig véljük mellőzhetőnek; de egyszersmind arról is meg vagyunk győződve, hogy azon egyszerű fejlemény, melyet az egyesületi tevékenység a takarékpénztárak létesítésében előidézett, * a nemzetet azon kedvező helyzetbe tevé, miszerént ezen fejlemény kellő felhasználásával nagy nemzeti hitel intézeteink létesítésére önmaga erejében a szükséges alapot el annyira feltalálhatja, hogy idegen segítséghez folyamodni nem leend kénytelen. Mi e végett azt tartanók szükségesnek, hogy a pesti takarékpénztár magán egyesületi természetének fentartása mellett köz felügyelés alatt országos hitelű intézetté emeltetvén, törvény által olyan karba tétessék, miszerént az országban létező, s jövendőben még létesítendő takarék pénztárak azon pénz feleslegeiket, mellyeknek szakadatlan forgatására vidéki viszonyaikban elegendő alkalmat nem nyerhetnek, a pesti takarék pénztárba külön számvetési lapozás mellett akként küldessék be, hogy ez viszont azoknak reális értékéig hitelleveleket adhasson ki; mi által a takarék pénztári forgalomban lévő pénzösszeg a legtökéletesebb biztosság mellett meg kétszereztetvén, egy olyan nemzeti bank rendszer létesítendő, mely egy részt nagy kifejlődés magvát hordja magában, más részt a jelen országos szükségleteket megnyugtatólag fedezheti, – mi is a részleteekbe bocsátkozás nélkül vezérelv gyanánt követ uraknak utasításba adatni vélekedünk.

A hitelintézet felállítása az előző országgyűlésen a királyi propozíciók közt is szerepelt, mégis elbukott, mert a rendek az országgyűlés ellenőrzése alá akarták helyezni, a kormány viszont bizalmi embereit akarta vezetőknek, hogy rajtuk keresztül a hitelre szoruló birtokosokra politikai nyomást is tudjon gyakorolni.

Magyarországon az 1835-ben alakult brassói takarékpénztár mellett a Fáy András által 1839-ben alapított Pestvármegye Takarékpénztára volt az első ilyen intézmény, amely 1845-ben Pesti Hazai Első Takarékpénztár néven részvénytársasággá alakult át. 1848-ig 36 takarékpénztár alakult Magyarországon.

S midőn ekép a hitelintézet által a földmívelés, műipar és kereskedés érdekeit előmozdítani véljük, nem feledkezhetünk meg az elemi károk elleni biztosításról sem, s mi e részeken úgy vagyunk meg győződve, hogy e biztosításokat magán vállalkozók nyerészkedéséül adni sem nem tanácsos, sem nem hasznos, s ezért a biztosítást országosan a kölcsönösség elvére és pedig kényszerítő módon alapítva kívánnók felállítani, ezen mód üdvös voltát a némely külországokban, jelesül Szász és Bajor országban előidézett nagy eredmény is biztosítván.

Végre az említett három érdek: a földmívelés, műipar és kereskedés érdekében állónak hisszük azt is kívánandónak, hogy a mértékek egyenlősíttessenek. Minélfogva követ urakat utasítandóknak hisszük, hogy mind a biztosító intézetek létre hozatalát, mind a mértékek egyformásítását eszközölni igyekezzenek.

X. Az eddigelé elsorolt tárgyak mennyiségéből s minőségéből át fogják látni a tekintetes rendek, miszerént ha többit nem érintenők, ha a constitutionalis garantiák biztosítását, ha az országnak oly régóta nem orvosolt sérelmeit nem említenők is, már magába elegendő okul lesznek újabban indítványoztatni a követ urak által, hogy jövőbe minden évben törvény által meghatározandó napon és ideig, és pedig Pesten országgyűlés tartassék, s ezt annál is inkább eszközlendőnek tartjuk, mivel ez, ha a régebb időkre visszatekintünk, újításnak sem nevezhető, és mert eredményében a jelen átalakulási korszakban a békés haladásnak leghathatósb eszköze.

Ne hogy azonban az évenkénti követválasztással a nemzet örökös feszültségben tartassék, a követeket 3 évre vélnők választandóknak.

XI. Ezek után áttérőleg azon tárgyakra, mellyek a mult or[szá]ggyűlésre adott utasításokban érintve voltak, mennyiben még törvény által elintézve, vagy más útra térítve nem volnának, figyelmünket legelőbb is az előleges sérelmek vonták magokra. S miután ezek az 1790: 13. t. cz. világos rendelete ellenére,* s a nemzet annyi sürgetései mellőzésével sincsenek orvosolva, követ uraknak meghagyandónak véljük, hogy az 1825-i or[szá]ggyűés példája követve, az orvoslást a már felterjesztett országos felírásokban kifejtett elvekhez* képest eszközölni igyekezzenek.

A tc.-ben a király megígéri, hogy a háromévenként, vagy szükség esetén gyakrabban is tartandó országgyűléseken az ország összes sérelmeit maradék nélkül orvosolja. Ez az ígéret azonban írott malaszt maradt, az elintézetlen sérelmek száma országgyűlésről országgyűlésre nőtt.

Az 1825. évi országgyűléstől kezdve minden országgyűlés ragaszkodott ahhoz, hogy a királyi propoziciók tárgyalása előtt az ország legfontosabb sérelmeinek megszüntetése kerüljön sorra s ilyen értelmü választ is adott a királyi propozíciókra. E törekvés azonban az udvar halogató és kitérő taktikája miatt kevés sikerrel járt.

Nem mellőzhetjük azonban itt Galliciának s Lodomeriának szinte a sérelmek közé sorozott helyzetét különösen is megérinteni,* s e tekintetben a meggyőződésben vagyunk, hogy miután a jelen korban a nemzetek nagysága nem hódításban s terjeszkedésben, hanem inkább az önfentartásban s benső erőnek minden oldalróli kifejtésében keresendő, követ urak oda volnának utasítandók, hogy a felosztott Lengyelországnak régi szabadságába s függetlenségébe vissza helyezését egy ő felsége elébe teendő felírásban szorgalmazzák.

Galicia és Lodoméria ügye az előző országgyűlés előleges sérelmeinek sorában az I. helyen fordul elő. Akkor azonban még Magyarországhoz való csatolásáról, nem pedig Lengyelország helyreállításáról van szó. (V. ö. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai. I. k. 22. l.)

XII. Figyelmünket ez után a nemzetiség ügye vette igénybe. E részben a mint egy részről nem lehet tagadni, miszerint a kormány nem teljesítette mindazon kötelességét, mellyet tőle a nemzet várhatott s követelhetett volna, úgy más részéről azonban nem lehet nem látni azt, hogy ez ügy jelenleg oly ponton létezik, melyben több sikert várhatni a nemzet buzgalmától és jó akaratától, mint bármi kényszerítő rendeletektől. S ezért ez ügyben csak annyit vélnénk utasításul adandónak, hogy kövessenek el követ urak mindent, mit a nemzetiség felemelése s felvirágzása tekintetében jogszerűleg s indirect úton tehetni vélnek, ne tegyenek azonban semmit, mi a külön nyelvű népiségek kedélyeit felizgatná, vagy magány viszonyokba avatkozó rendelkezések alakját viselné.

XIII. Óhajtjuk továbbá, hogy követ uraknak a vallási szabadság szempontjából adatnék utasításul, hogy a mult ország gyűlésről elintézetlenül maradt kérdések eldöntését hihetőleg szorgalmazzák,* azt azonban igyekezzenek eltávolítani, hogy e tárgy az országgyűlés folyamán fenakasztó kérdéssé alakítassék.

Ilyen elsősorban a vegyes házasságból származó gyermekek vallásának ügye. (V. ö. előbb, 118. l. 4. jegyzet.)

XIV. Az egyházi tizedre vonatkozólag a t. rendek már több ország gyűléseken át utasításba foglalták,* hogy miután a papi tized az ország nagy részébe különben is meghatározott bizonyos fizetés által rovatik le, annak természetbeni kiadása egész országba szüntessék meg, s azt a jobbágyság az úgy nevezett pactatákhoz mérséklett, s többé változás alá nem jöhető árban válthassa meg, minden esetre pedig a jobbágynak a tized kibérlésében előjoga legyen. Mi ezen utasítást továbbá is meg hagyandónak s hozzá annyit vélünk teendőnek, miszerint követ urak igyekezzenek eszközleni, hogy a jobbágyság a fizetendő pactatának 100-tól 6-tal számítandó tőkéjével magát a tized alól örökre megválthassa.*

Pest megye rendei már 1832-ben, az úrbéri munkálattal kapcsolatban a tized eltörlése mellett foglaltak állást. Az 1843/44.-i országgyűlésre adott utasítások 15. pontja hasonlót tartalmaz, ha ez nem lehetséges, akkor a pénzbeli fizetés általánossá tételére utasítja a követeket. (Galgóczy, i. m. I. k. 185. l.)

A tized kérdését minden vonatkozásban megvilágítják azok a viták, amelyek az 1832/36.-i országgyűlésen, először az úrbéri munkálat tárgyalásai során, majd sokkal bővebben a polgári törvénykönyvnek a papi tizedről szóló 25. tc.-ke körül lefolytak. Ez az országgyűlés az utóbbi tc.-kel kapcsolatban az alsótáblán már elhatározta a tized kötelező megváltását, a tárgyalásokat azonban már nem lehetett befejezni. (V. ö. Kossuth: Országgyűlési Tudósítások, II. k. 101. s köv. l. és főleg III. k. 431. s köv. l.) Az elmúlt országgyűlés törvényjavaslatát e tárgyban l. az országgyűlés Írásai-ban, IV. k. 87. l.

XV. A katona tartási vesztességnek mostani nyomasztó léte miatt* a mult or[szá]g gyűlésen e részben tett munkálatok, nem különben a t[ekintetes] rendek által akor tett utasítás nyomán utasítandónak véljük, követ urakat, hogy a már általunk érintett azon elv szerént, minél fogva minden teher készpénzül megváltandó, a katona tartás megváltását is sürgessék.*

Az 1751. évi katonatartási szabályzat (regulamentum militare) értelmében a jobbágy a hadsereg ellátására megszabott, a piaci árnál jóval alacsonyabb áron volt köteles termékeit átengedni. Az ebből származó veszteség volt a deperdita.

A katonatartás pénzbeli megváltása hosszú ideig foglalkoztatta az elmúlt országgyűlést s a tárgyalások addig jutottak, hogy az ország a katonaság eltartását évi egy millió forinttal váltja meg. A kérdés végleges elintézését a következő országgyűlésre hagyták. (V. ö. a kir. propoziciók 2. pontjával és a hozzá mellékelt javaslattal, Iratok, 4. s köv. l.)

XVI. Sürgetendőnek véljük továbbá, hogy az 1840: 16. t. cz. 1-ső fejezetének 2-ik §-ban a kereskedés űzhetésére a királyi városokra nézve az i) pont alatt tett megszorítás* azon záradék kihagyásával szüntetessék meg, s ez által a kereskedés nyitás szabadsága a királyi városokban lakókra a kereskedésnek és iparnak előmozdítására is kiterjesztessék.

Az idézett pont a királyi városokban az üzletnyitásra fenntartja az eddigi gyakorlatot addig, amíg a törvényhozás kimerítően nem rendelkezik ebben a kérdésben.

XVII. A czéhek eredeti rendeltetésöktől t. i. az egyesülés azon czéljaitól, hogy a mesterségek a tökéletesség magasb fokára emelkedjenek, intézkedéseik által teljesen eltérvén, s létezésök jelenleg csak a nemzeti ipar fejlődésének gátlására szolgálván, szükségesnek látjuk, hogy követ uraknak utasításba adassék, miszerint a mult ország gyűlésen kidolgozott munkálat nyomán* az ipar felvirágzását akadályozó czéhek eltörültessenek s oly intézkedésekkel pótoltassanak, mellyek ne az ipar megszorítására, hanem inkább felvirágoztatására szolgáljanak.

Ez a munkálat nincs az országgyűlés Írásai-ban, vsz. még nem került tárgyalásra az országgyűlésen. Pest megye már akkor is utasításba adta a céhek eltörlését. (V. ö. Galgóczy, i. m. I. k. 185. s köv. l.)

XVIII. Erdélynek a testvér honnak Magyar országtól elszakasztását az ország rendei még a mult századokban az országos sérelmek sorába iktatták, az óta azonban többszöri tárgyalás után se lőn sikere a közóhajtásnak, s e tekintetben az előzvények után szükségesnek látjuk a két testvérhon magasb kifejlődésére annyira kívánatos egyé olvadásnak eszközölhetéséül azt adni utasításul a követ uraknak, hogy az egyesülésnek a lehető nehézségek elhárításával kivitele tekintetéből működésre országos küldöttség neveztessék, mely Erdély ország részéről is nevezendő küldöttekkel e részben járjon el.*

A rendek kérésére a király az 1792: 11. tc.-ben Erdély visszacsatolását az 1790: 67. tc. által kiküldött közpolitikai országos bizottság munkálatai közé utalta, azóta a kormány minden országgyűlésen ezzel az ürüggyel tért ki a kérdés napirendre tűzése elől. Az elmúlt országgyűlés előleges sérelmeinek sorában a 3. vonatkozott erre a tárgyra. (L. az országgyűlés Írásai-ban, I. k. 22. l.)

XIX. Az ország gyűlési terheknek ki által leendő viselésére nézve véleményünk abban összpontosul, hogy az esetben, ha a közös adózás terhe elfogadtatik, az a házi adóból lesz pótolandó, ellenkezőleg pedig mint a t. Rendek már két országgyűlésen át elhatározták, a nemzeti pénztárból fizetessék.*

Először az 1832/36.-i országgyűlésen vállalta el a nemesség, hogy maga fizeti az országgyűlési költségeket (1836: 44. tc.), azóta az 1840: 45. és 1844: 12. tc.-kek újították meg ezt a felajánlást.

XX. Az eredmény, mely az országos választmányok munkálataiban eddig mutatkozott, nem felelvén meg az ország várakozásának, mi ennek okát az országos választmányok abbeli szerkezetében kerestük, miszerint a két tábla küldöttei száma közti aránytalanság eddig oly nagy volt, hogy a vélemények szabad kifejlését ez maga lehetetlenné tevé, s ebből következett, hogy azon rész, mely az ország gyűlés typusául tekintendő, legtöbbnyire kevesebbségben maradt, s a külön véleményezési kénytelenség terére volt szorítva. Hogy tehát ezen ennyi idő és költség pazarlással járó eredménytelenség jövőre nézve megelőztethessék, véleményünk szerént oda kellene követ uraknak munkálniok, hogy az ily kiküldetésekben a két tábla közti igazságos arány megtartassék, s valamint a képviseleti tábla küldötteit maga választja, úgy a főrendi tábla is az általa megbízandó tagokat titkos szavazattal jelelje ki, végre szükségesnek látnók azt is elhatároztatni, hogy az országos választmányok összejövetelének napját mindég maga az országgyűlés tűzze ki.*

Az előző országgyűlésnek ebben a tárgyban kelt izenetét és törvényjavaslatát l. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai-ban, II. k. 93. s köv. l.

XXI. Azon ok, mely a perek folyamatának országgyűlés alatti felfüggesztését régibb időkben szükségessé tevé, jelenben egészen megszünvén, e részben nem tartjuk elégnek az 1836: XLV. törvény cikkelynek az 1840: XXIV. t. cz. által helybe hagyott rendelését s azt jövendőre nézve oda kívánnók módosítani, hogy az országgyűlés alatt ne csak a felebbezett, hanem az ítélet alá bocsátott táblai perek is vizsgálat alá terjesztessenek a királyi főtörvényszéken. Egyéb eránt mennyiben netalán a Horvát országi törvényszékekre is némi változtatás kívántatnék behozatni, követ uraknak annak pártolása is meghagyandó lenne.

XXII. Az előleges sérelmek és kivánatok iránt adandó kegyelmes válasznak kiadására ő Felsége mindjárt az országgyűlés elején megkéretendvén, ugyan akkor a nemzetnek századok óta epedve szorgalmazott abbeli kívánsága is előterjesztendő lenne, hogy lakát e hon kebelébe venni, s az országgyűlést az ország közepébe Pestre méltóztassék át tenni.*

Ezt a kérést a rendek országgyűlésről országgyűlésre előterjesztették, mindannyiszor sikertelenül. Az elutasítás ürügye többnyire az volt, hogy Pesten sem a gyűlések tartására, sem a követek elszállásolására nincsenek megfelelő épületek. A legutolsó országgyűlés kiegészítette e kérést azzal, hogy tartsanak évenként országgyűlést. (V. ö. az országgyűlés Írásai-val, V. k. 81. l.)

XXIII. Figyelmet érdemlőnek tartjuk még a Ludovicaea ügyét is, s minthogy annak megnyitása, a megkívántató költségeknek az ország rendei részéről az 1808-ik évben megállapított tanítási rendszer megvizsgálása, s újabb kidolgozása feltétele alatt lett megajánlására Ő Felsége által kiadott nem kedvező válaszon mult el, úgy vélekedünk, hogy Ő Felsége a KK és RR e részben igazságos kérelmének jóvá hagyása végett újabban megkérendő lenne. Azon nem remélt esetben azonban, ha ez megtagadtatnék, ezen megye követei azt hozhatnák indítványba, hogy az alapítók, illetőleg örököseik szóllítatnának fel, nem lennének-e idegenek ezen intézetnek más, például műegyetemi intézetté átváltoztatásától, s ha e részben kedvezőleg nyilatkoznának, annak átalakítását eszközöljék. Ha pedig – mit Ő Felsége kegyelmétől bizton várhatni – Ő Felsége a KK és RR igazságos kérelmét teljesítené, akoron az ipar felvirágoztatására szükséges műegyetemek más alapokból létrehozatalán igyekezzenek.*

A Ludovika Akadémia felállítását az 1808: 7. tc. határozta el; nevét I. Ferenc harmadik nejéről, Mária Ludovikáról kapta. A költségeket közadakozásból hozták össze, a kormány azonban félt a létesítendő magyar tisztképző intézet nemzeti szellemétől s minden módon igyekezett létrejöttét meggátolni; így többek között azzal, hogy a létesítésre összegyűlt összeget más célokra elköltötte. Az épület a harmincas évek elején elkészült, az intézet megnyitására azonban nem került sor, mert a kormány ragaszkodott ahhoz, hogy a tanítási rend és nyelv alkalmaztassék a birodalom egyéb iskoláiéhoz. Ezt a rendek természetesen nem fogadták el.

XXIV. Remélhető lévén, hogy a Pesten építendő országházra nézve, az e részben történt hirdetés következtében adattak már be tervezetek: Követ uraknak meghagyandó lenne, hogy az e czélra kívántató összeg meg ajánlása iránti további utasítás végett a t[ekintetes] Rendeket azonnal tudósítsák.*

Az 1839/40.-i országgyűlés bizottságot küldött ki a Pesten építendő országház tárgyában, ez a következő országgyűlésen adta be jelentést (l. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai-ban, 53. s köv. l.), amelynek alapján az építésre pályázatot hirdettek.

XXV. A szenvedő emberiség nyomora enyhítéséül felállított intézetek közt a vakok pesti intézete nevezetes helyet foglalván el:* annak az 1837. 1165-ik szám alatt költ határozathoz képest* országos intézetté tétele indítványozását az országgyűlési követ uraknak utasításul adatni véljük.

A szóbanforgó intézetet Pozsonyban alapították 1825-ben s két évvel később Pestre helyezték át. Társadalmi úton tartották fenn, az állam csak 1873-ban vette át. Pest megye már a két előző országgyűlésen is hasonló utasítást adott követeinek.

A szám a pestmegyei közgyűlés határozatára vonatkozik.

XXVI. A tanu szedésben eddig gyakorlott azon módot, miszerént a tanuk az eskünek kétszeri – a collateralis kihalgatáskor s a hitelesítéskor is – letételére szorítattak, a mint szükségtelennek, úgy az erkölcsiséget veszélyezőnek tartjuk, s ez okból annak az úgynevezett collateralis inquisitio* alkalmával letételét eltörlendőnek s törvény által megállapítandónak javaljuk, hogy ezután a tanuk esküre csak vallásaik meghitelesítésekor bocsáttassanak.

Előzetes, nem hivatalos, csupán tájékozódó nyomozás, ellentétben az inquisitio authentica-val.

XXVII. Azon ok, mely az 1630: 30. t. cz. hozatalakor létezett,* a jobbágyok szabaddá tételével megszünvén, annak eltörültetése, s oly törvény hozatala is lenne az országgyűlésen eszközlendő, miszerént a nemesi czimer levelet költe napjától számítva 32 év alatt az azt nyerőnek kihirdetés s annak erejével foganatba vétel végett előmutatni szabadságába álljon.

A tc. a nemesítés felől intézkedik s 4. §-ában kimondja, hogy jobbágyot nemességre csak földesura és a vármegye beleegyezésével lehet emelni.

XXVIII. A vérek közt világos örökösödés esetében végrehajtandó osztályról szerkezett törvények,* mennyiben bennök kitéve nincs, kik értetnek a javakat vagy közelebbi örökösödés, vagy beruházások tekintetéből tartóztató idegenek alatt, határozatlanok és sok féle magyarázatra okot szolgáltatók lévén, azoknak törvény általi felvilágosítása, egyszersmind annak is elhatározása lenne követ urak által szorgalmazandó: miszerént a kérdésben, állhat-é az előforduló esetekben azon rövid útú bíráskodás? a megye törvényszékérei fellebbezés birtokon belől engedtessék, felsőbb törvényszékekre azonban bírói parancs vagy rendelvények következtében se küldethessék át. – Egyéb iránt az esetekben, midőn az osztozó felek száma kettőnél nagyobb, s azok még külön érdekűek is, a mostani választási mód miatt sokszor az történvén meg: hogy némely érdekek nem képviseltetnek: ez okból a választást ily esetekben a kép vélnők módosítandónak, hogy a felek valamelyike által a megyéhez adandó folyamodás következtében valamelyik tisztviselő küldetvén ki, s ez a feleket egy kitűzendő határidőre összehíván, a bírákat szótöbbséggel választassa meg – az esetben, ha e választásra valamellyik fél meg nem jelennék, ennek részéről a kiegészítés a megyét illetvén. Egyszersmind elhatározandónak vélnők azt is, hogy a bírósági elnök által az ügy elintézésére kitűzött határnapon a kérdés akkor is tárgyalás alá vétessék, ha a bírák mindenike meg nem jelent; elegendő lévén három bírónak jelenléte.

Az e tárgybani 1836: 14. tc.-ket az 1840: 13. tc. már egyszer módosította, azonban a gyakorlatban még mindig nehézségek mutatkoztak alkalmazása körül.

XXIX. Szükségesnek látnók továbbá, hogy a kérdésben: valljon a felvett ügyútra tartozzék e a bíróság előtt megindított kereset? a fennebbiekben a törvény székre kívánt birtokon belőli felebbezhetés a szóbeli perekbeni eljárásokra is kiterjesztenék.* Egyszersmind a szóbeli perekre nézve még az is meg állapítassék; hogy a hozandó ítélet után a végrehajtás szintúgy, mint a váltói eljárásoknál biztosítás által foganatosíttassék ugyan, azonban csak akkor realisáltassék, ha a per a megyei törvényszék által is megvizsgáltatott.

A szóbeli perekben követendő eljárásról az 1836: 20. tc. intézkedett.

XXX. A tisztújítások alkalmával történni szokott számtalan vissza élések megszüntetése e részbeni javításoknak törvény általi létre hozatalát igényelvén, követ urakat oda vélnők utasítandóknak, hogy a kerületi választmány által e részben tett munkálat * tárgyalását indítványozzák: mi előtt azonban a kerületi megállapodás országos tanácskozás alá vétetnék, azt a t[ekintetes] Rendekkel közöljék.

A választmány részletes, 71. §.-ból álló törvényjavaslatát l. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai-ban, II. k. 158. s köv. l. A főrendek a javaslatot azért utasították el, mert az a főispánnak a választásokra gyakorolt törvénytelen befolyását is erősen korlátozta volna.

XXXI. A pesti királyi egyetem egyik a leggazdagabb Európai hasonnemű intézetek közül, mégis tapasztalás szerént rendeltetésének s a nemzet várakozásának nem felel meg. Ennek okát ki tudni, s a bajon segíteni véleményünk szerént a törvényhozás kötelességében áll. Minél fogva követ urak által indítványoztatni óhajtanánk, hogy a királyi egyetem javainak s ahoz tartozandó alapítványoknak kezelése s a rendszer, mely a tanításban és tanítók választásában követtetik, az országgyűlésnek terjesztessék elő,* s ennek megtörténtével kerületi választmány neveztetvén, annak a szükséges javítások iránti javaslata a megyékkel közöltessék oly végre, hogy az adandó utasításokhoz képest a kívántató rendezés még a jövő országgyűlés alatt megtétethessék. Egyszersmind követ urak által annak teljesítése is sürgetendő lenne, hogy jövőre minden nemű alapítványok, bár mi tárgyú és mennyiségűek, az országgyűlésnek bejelentetvén törvény czikkbe iktattassanak.

Már az előző országgyűlés is kezdeményezett törvényjavaslatot „az egyetem tanítási és gazdálkodási rendszerének az országgyűlés eleibe leendő terjesztése tárgyában”. (V. ö. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai, IV. k. 79. l.) A kezdeményezés akkor is Pest megye utasítása alapján történt.

XXXII. A szabad hajdú kerületeknek megkeresése következtében a közelebb mult országgyűlésre utasításul méltóztattak a t[ekintetes] Rendek adni, hogy a keleti valláshoz tartozók vallási szertartását tartalmazó könyvek országos költségen magyar nyelvre fordítassanak, s kinyomassanak, ennek indítványozását követ uraknak újabban meg hagyandónak véljük.*

V. ö. az előző országgyűlés által a görög nem egyesültek ügyében javasolt tc.-kel. (Az országgyűlés Írásai, II. k. 29. s köv. l.)

XXXIII. A polgári társaságtól személyének s becsületének biztosítását minden egyes polgár méltó joggal követelheti, s erről a törvényhozás gondoskodott is időrül időre, a személyes és becsületi sértések orvoslására előbb ugyan a nemesi rendnek magának, később az 1836-i 13. t. cz. által a nem nemeseknek is tulajdon felperességök alatt indítandó perrel kereshetőséget adván, azonban a személyes és becsületi sértések orvoslásának ebbeli módja tapasztalás szerént czélra nem vezet, s biztosítékot nem nyújt. Ennek oka véleményünk szerént részint a büntetés minőségének, részint az eljárási mód tökéletlenségében rejlik. Minek elhárítása tekintetéből azon esetre, ha talán a büntető törvény könyv a jövő országgyűlésen egészben tárgyalás alá nem kerülhetne, követ urak által indítványozandó törvény alkottassék.*

Az 1840: 5. tc. által kiküldött bizottság büntetőtörvénykönyv javaslatában a 27. fejezet foglalkozott rágalom és becsületsértés eseteinek büntetésével. (V. ö. az 1843/44.-i országgyűlés Írásai, I. k. 52. s köv. l.)

XXXIV. A bírói függetlenség elvével s azon biztosíték eszméjével, mellyet a polgári állomány a törvényszékekben követel, nem lévén egyeztethető az, hogy egy polgár a többi hasonjogú polgároknak bírát nevezhessen, a t[ekintetes] Rendek nemes Csanád megye indítványára még a mult gyűlésre adott utasítások közé befoglalni méltóztattak, hogy addig is, még a főbb törvényszékek egész szerkezete tárgyalás, s a fejlettebb korkívánatokhoz képest elintézés alá kerül, törvényhozásilag megszüntetni igyekezzenek a törvényt, mely az esztergomi érseket a királyi táblához bírák nevezésére jogosítja.* Mi e tárgyat az újabb utasításba szinte felveendőnek tartottuk.

Az esztergomi érsek kinevezéséből két érseki ülnök volt tagja a királyi táblának.

XXXV. Szinte felveendőnek s követ uraknak utasításul adandónak tartjuk azt is, hogy az 1836-ik évi 37. t. czikkben a Nemzeti museumban létező gyüjtemények meghitelesítésére nevezett választmány által készített jegyzékek az ország törvény hatóságaival közöltessenek. Utasításba adandónak véljük továbbá, hogy az ország levéltára is hitelesen lajstromoztassék s a hiteles lajstromi jegyzék a törvényhatóságokkal folytonosan közöltessék. Midőn pedig követ urak e részben indítványt teendnek, egyszersmind azt is sürgessék, miszerint a már több országgyűlésen nyilvánult közkívánat következtében a gróf Rádai féle könyvtárnak megvétele* eszközöltessék és eszközöltessék egyúttal néhai Horváth István* könyvtárának megszerzése – végre hogy a dicső emlékű Mátyás király könyvtárának a Bécsi és más kül tárakban létező maradványai, mint nemzeti tulajdonnak vissza szerzése iránt is lépések tétessenek.*

A könyvtár, amelynek alapjait Ráday Pál, II. Rákóczi Ferenc költő-kancellárja vetette meg, s fia, az első Ráday Gedeon fejlesztett európai hírűvé, a péceli kastélyban volt elhelyezve. Az országgyűlés már 1843-ban kezdeményezte megvételét a Nemzeti Múzeum számára, azonban végül is a dunamelléki református egyházkerület vette meg a pesti református főiskola részére.

Horvát István, a Széchenyi Könyvtár egykori őre és a pesti egyetem történettanára 1846 június 13.-án halt meg.

Az előző országgyűlés felírását e tárgyban l. az országgyűlés Írásai-ban, III. k. 255. s köv. l.

XXXVI. Végre a mult országgyűlésre adott utasításokból azt is átveendőnek tartottuk, melyben az ügyvédi kísérlet rendszerének megváltoztatása, s a kísérletnek nyilvánosan leendő eszközlése rendeltetett szorgalmaztatni,* s ennél fogva az e részben 1842. évi September 5-én tartott közgyűlésben elfogadott indítványról költ határozatot követ uraknak kiadandónak véljük.

Az ügyvédi vizsgáról van szó.

Ezek után áttérünk azon tárgyakra, mellyek a t[ekintetes] Rendek által időközbe lőnek véleményezésül hozzánk utasítva.

Tekintetes nemes Pest megyének 1847. évi September 2-án Pesten tartott közgyűlése.

6169.

A küldöttségi utasítás azon pontja, mely a kiegészítésről szól,* szintúgy az utána következő pont is, mely azon utasítást tartalmazza, miszerént az or[szá]ggyűlés az alkotmányosság teljes s azon álláspontjára emelkedjék, melyről a nemzet akarata súlyát, mindenre a mi annak jelenét s jövendőjét illeti elhatározólag mérlegbe vethesse, s így oly garantiákat vívjon ki, mellyek a hon alkotmányosságát teljesen biztosítsák, egész terjedelemben jóvá hagyatván, s elfogadtatván; s elfogadtatván még a személyes szabadság és jogbiztosításra vonatkozólag az I. szám, a politicai jogokkal felruháztatása érdemében a III. szám alatt tett javaslatok; a tudosítás többi pontjainak tárgyalása a holnapi napra halasztatott.

A nádorválasztásra vonatkozó pont.

Tekintetes Pest megyének 1847. évi September 3-án Pesten folytatva tartott közgyűlésén.

6184.

Az úrbéri viszonyok kiegyenlítésére vonatkozó IV. szám alatti szerkezetnek utolsó pontja* következőleg módosított:

L. előbb, 180. l.

4-er. Miután a földes úrnak az örökváltság által az úrbéri viszonykhoz kötött terhes kötelezettségei megszünnek, a becsár megállapításánál e körülmény is tekintetbe vétessék. Már meg tudatván ekép a tőke, mely az országbeli egész úrbériség megváltására szükséges, azt hisszük, hogy a közterhek megosztásából az adózókra háramlandó könnyítésben feltalálható lesz a jobbágyságnál azon erő gyarapodás, melynek alapján a status általi financiális operatio közbe jöttével a földes úrnak tökéletes kármentesítése megtörténhetik. Mi annál biztosabban érethetik el, minél több örökváltság lesz létesítve egyeség útján ezen előkészületek megtételéig is, mely egyezkedések pedig azért lesznek könnyebben s több számmal eszközölhetők, mivel a közteher viselés remélhető elfogadásával megszünend az ok, mely miatt az 1840: 7. t. cz. 9. §-nak rendelete* hozatott. Egyébiránt a tárgyalás alá vett ezen pont egyéb részeiben helybe hagyatott s elfogadtatott; a tudósítás többi pontjainak tárgyalása pedig a holnapi napra halasztatott.

A megegyezésen alapuló örökváltságot elrendelő törvény. – A közteherviselés megvalósulásával ugyanis a terhek egyrészét a nemesség átveszi s a jobbágy azt az összeget, amivel kevesebb közadót kell fizetni, arra fordíthatja, hogy az állam által előlegezett váltságösszeget 20–25 év alatt letörlessze. (V. ö. Kossuth Programm c. betiltott cikkével, Viszota, i. m. II. k. 1004. s köv. l.)

Tekintetes nemes Pest megyének 1847. évi September 4-én Pesten folytatva tartott közgyűlése.

6202.

Az ősiségről szóló V. szám alatti czikk,* annak a) és b) pontjában kezdve következőleg módosíttatik:

L. előbb, 180. l.

a) Hogy a mint eddigelé az absolut tulajdon eszméje az állománynál, illetőleg koronánál, a relativ tulajdon eszméje pedig a nemzetségeknél létezett, úgy az megszüntetvén, a tulajdon egyenesen az egyénekhez köttessék, s ezért az ősiség minden abból keletkező fiscalitások, s jogperek s ezek következményeivel mind multra, mind jövőre megszüntessék.

b) Az örökvallások, – a csalás esetét kivéve – mely azonban körülirandó lesz, s melynek esetét az eladási ár kicsinsége nem teheti – felbonthatatlanoknak nyilvánítassanak.

Egyéb iránt a c) pont meghagyatván, a d) pontnak bevezetéseül pedig ezen kitétel alkalmaztatván; jövendőre a telek könyvek elkészítéseül rendeltessék, hogy stb. Ugyan azon pontnak eme szavai: – „szándokát a Nagyméltóságú Kir. helytartó tanács útján ország szerte, s abban a megyében hol a jószág fekszik különösen a közgyűlésen is”, eme szavakkal cseréltetvén fel: „szándokát a törvény által meghatározandó módon”, a szerkezet egyéb részében helybe hagyatott, s az utasítási javaslat elfogadtatott.

Ezután a VI. szám alatti czikknek azon pontja, mely a népnevelők sorsa s állása biztosításáról tesz említést,* pótoltatni rendeltetett a következő kifejezéssel: a nem rendezett helyeken pedig az oskoláknak bizonyos meghatározandó mennyiségű föld adassék.

L. előbb, 181. l.

Továbbá az anyagi érdekek ügyében a VII. szám alatt foglalt utasítás egészen elfogadtatván, – a VIII. szám alatt foglalt czikknek a vasutakról szóló pontjának első sorai* e kép módosítattak: „Miután azonban az eként létesítést nálunk az ország financiális állapotának rendezetlensége s a fentebb említett biztosítékok hiánya lehetetleníti, azon utat tartjuk egyedül követendőnek, midőn az állomány az útnak létrehozataláért s a t. ”, a szerkezet többi része meg és jóváhagyatván.

L. előbb, 184. l.

A nemzetiségről a XII-ik szám alatt foglaltakhoz* hozzá adni rendeltetett: hogy követ urak a nemzetiség ügyében a mult országgyűlésen félbe szakasztott fonalát minden esetre felfogják,* egyszersmind a törvényt, mely a királyi egyetembeni tanítást magyar nyelven rendeli,* életbe léptetni szorgalmazzák.

L. előbb, 188. l.

A rendek a mult országgyűlésen meghozták a magyar nyelv további érvényrejutását tartalmazó 1844: 2. tc.-ket, bár erős harcot kellett folytatniok a horvátok nacionalizmusával, amelyet a bécsi kormány felhasznált a maga reakciós céljaira és támogatott; ezen a megkezdett úton kívánnak továbbhaladni Pest megye rendei.

Az 1844: 2. tc. 9. §-a erősíti meg azokat a korábbi királyi rendelkezéseket, amelyek az ország határain belül az oktatási nyelvvé a magyart tették. (Az utalás vsz. az 1842 márc. 27.-i rendeletre vonatkozik, kiadva Szekfü Gy.: Iratok a magyar álamnyelv kérdésének történetéhez. 530. s köv. l.)

A XVI. szám alatti pontnak tartalma azzal határoztatott felvilágosítani, hogy a czéheknek teljes eltörültetése nem, hanem csak azon szabályai s intézkedéseinek módosítása lesz eszközlendő, mellyek egyedáruskodást okoznak s ez által az ipar kifejlesztését akadályozzák.* Egyéb iránt a ponthoz még hozzá adatni rendeltetett miszerént a czéhek egyedül és szorosan vett ipar űzőkre szorítassanak, s azok felállítása tiltassék meg az iparosság terén kívül eső egyéb kereset módokkal foglalkozóknak.

Ezzel tehát a közgyűlés az 1843.-i utasításhoz képest haladásellenes magatartást foglalt el.

Végre a XXIX. pont alatti utasítás azzal rendeltetvén pótoltatni, hogy a szóbeli pereknél az újítás* megtiltassék, a következő pontok bezárólag a XXXVI-ik számig jóváhagyattak s elfogadtattak, s a küldöttség a még hátralévő nehány tárgy feletti vélemény adásra is megbízatott.

A rendi jogszolgáltatás a perújítás (renovatio) különböző lehetőségeivel alkalmat szolgáltatott a perek végnélküli elnyujtására.

jegyzette Balla Endre
főjegyző.
Másolat, O. Lt. Vörös Antal-gyüjt. 530. sz.
Töredékesen kiadva Galgóczy K.: Pest, Pilis és Solt… megye monografiája, I. k. 178. s köv. l.

Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem