a) A budai könyvvizsgáló hivatal jelentést tesz Apponyi főkancellárnak az ellenzéki nyilatkozat nyomdájának felderítése érdekében…
a)
A budai könyvvizsgáló hivatal jelentést tesz Apponyi főkancellárnak az ellenzéki nyilatkozat nyomdájának felderítése érdekében végzett kutatásairól
A budai könyvvizsgáló hivatal jelentést tesz Apponyi főkancellárnak az ellenzéki nyilatkozat nyomdájának felderítése érdekében végzett kutatásairól
Nagyméltóságú Gróf, Magyar Királyi Udvari Főkanczellár! Kegyelmes Uram!
Értésemre esvén, miszerint az ellenzék legközelebb tartott tanácskozmányának határozatai, vagyis az úgy nevezett „Ellenzéki Programm” valamellyik Pesti Kőnyomó Intézetben kinyomatott és már is szétosztatott, nem késtem folyó év és hó 7-én kelt levelemmel az ikervárosi két könyvvizsgálót oda utasítani: hogy a hatáskörükhöz tartozó kőnyomdákban mindjárt e levél vétele után szigorú nyomozást tévén, azon Programmnak melly intézetbeni nyomatását? kipuhatolni igyekezzenek és a netalán föllelendő példányokat tüstént elkobzandók, ebbéli nyomozásuknak eredményéről a kir. könyvbíráló főhivatal legközelebb tartandó üléseig, kimerítő jelentést tenni el ne mulasszák.
Volt is e rögtön elrendelt és véghez vitt nyomozásnak sikere: mert jóllehet a budai könyvvizsgálónak e részbeni működése eredménytelen maradt, még is a pesti könyvvizsgáló szinte folyó év és hó 9-ről tett tudósításában azt jelenté: miszerint valamennyi helybeli kőnyomó intézeteket eljárván, mindenütt kérdezősködött, de senkisem akart a kérdéses nyomtatványról legkevesebbet is tudni, kutatta a papirosokat, ha talán így valami maradványra akadhatna, megtekintette a köveket, de mind hiába, mert a Program már szét osztatván hihetőleg minden jeleket is, mellyek valamire vezethetnének, időközben megsemmisítettek: azonban már többször gyanúja lévén Vietoris kőnyomdájára, mellyrül – mint már régen jelenté – úgy sem tudatik igazán kié? mivel Vietorist már 4 év óta nem látja, sőt mint hallja nincs is helyben s kitudja ha él e? a nyomdának fiatal bérlőjét (mivel e nyomorult intézetnek vezetőjét nem lehet másnak tartani) úgy szólította fel az érintett Program véget: mintha bizonyosan tudná általa nyomatását s észrevevén, hogy nagyon meg volt háborodva, azonban mégis mitsem vallott magára, nem késett egy sötét tornáczon át mühelyébe, vagy inkább egy barlangba jutni, mellyben ezen intézet kősajtói állanak. De ekkor a bérlő előre ugrott, mintha a sötétben utat csinálna, azonban embereinek jelt adott, midőn pedig egy fekete függönyhöz értek, melly ajtó hellyett szolgál, útját akarta állani jelentő könyvvizsgálónak, mire ez a bérlő ellenzése daczára azt félre tolván, a műhelybe lépett, hol sok keresés után csak ugyan akadt két kőre, mellyek egyikét a sajtó alá rejtették s ezen egy papír is volt első nyomással, a másik pedig beírva, és nagy rakás nedves itatós papírral betakarva: e köveket és a talált nyomtatványt illetőleg, melly az elrejtett köven több papiros alatt volt s a nyomda bérlőjétől a többivel együtt összegyúrva, ha ő ki nem veszi annak kezéből, minden bizonnyal elsikasztatott volna, kérdőre vonatván ugyan azon bérlő a köveket – egy épen akkor távozó fiatal ember kíséretében, – nála megjelent emberek által már beírva állítá intézetébe hozattaknak, a kérdéses nyomtatvány töredékre nézve pedig, mellyett nem tudván mihez tartozik, azt vallotta: hogy bírálva nincs s az egész próba ívvel együtt csak ennek elkészülte után lett volna bírálatra küldendő. – Többire megjegyezvén; miszerint Vietoris műhelye a vármegye ház mellett van egy zugban, s így igen könyen valamennyi alattomosan nyomatott beszédek abból kerülhettek ki, még azt is érinti, hogy a nyomdászt írásbeli nyilatkozatra szorította, s azt szinte felterjesztendi.
Ezek így történvén s jelesen a Vietoris féle kőnyomda intézetben talált, és az idézett jelentés mellett felmutatott kősajtói próbalenyomat tartalmábul, de az érintett kőnyomda kezelőjének följelentett módosított megismerésébül is bebizonyulván: hogy magának a kérdéses egész Programmnak minden előzetes bírálat s engedélyezés nélküli kinyomatása, általa s érintett műhelyében eszközöltetett: jelentő könyvvizsgálót mai napról oda utasította a kir. könyvbíráló főhivatal: miszerint a kérdés alatti nyomdában – a szükség netalán úgy hozván magával az evégett megkeresendő Pest városi kapitányi hivatal közbenjöttével is, – újólag szigorú nyomozást tévén, annak érdeklett kezelőjét és embereit, a többször érintett, vagy más illyféle iratok alattomos kinyomatásának miként történt eszközlése iránt kérdőre vonja s írásbeli nyilatkozataikat, a netalán még fellelendő, s tüstént elkobzandó példányokkal együtt pótlólag a kir. könyvbíráló főhivatalnak mutassa fel: a mennyiben pedig a talált és lepecsételt köveket azon műhelyben hagyta volna, kötelességeül tétetett: hogy azokat onnét tüstént hivatalába elvitetvén, a rajtok lévő írást egy egész példány megnyerhetéseül – valamellyik más kőnyomdász által nyomattassa le, s az ekkép eszközlendő tiszta lenyomatot szinte juttassa a kir. könyvbíráló főhivatalhoz.
A minthogy végtére az említett kőnyomda szabályszerűtlen állapota és a tulajdonos távollétében – egyébiránt még minőségét illetőleg is ismeretlen egyén általi kezelése méltán figyelmet gerjesztene; szinte mai napról meghagyatott jelentő könyvvizsgálónak, mikép ezen kőnyomda jelenlegi mibenléte, tulajdonosának hol tartózkodása és mostani kezelőjének egyénisége iránt vizsgálódván, többire pedig ezen ügy végképi kifejlődéséig is ama gyanús intézetet őrködő szemmel tartván, a rendelt vizsgálat eredményét hova hamarább följelenteni el ne mulassza.
Mit is mély hódolattal alulírt Nagyméltóságodnak a kir. könyvbíráló főhivatal magas tudomására juttatni sietek, olly mély alázatosságú megjegyzéssel: miszerint a még folyamatban lévő e részbeni tárgyalások befejeztével ezen ügyrőli végjelentésemet annak idejében Nagyméltóságodnak kegyes színe elébe terjeszteni el nem mulasztandom.*
Az ígért végleges jelentést l. O. Lt. M. Kanc. Eln. 542/1847. sz. alatt.
Ki egyébiránt stb.
Budán, Szent Iván hó 11-én, 1847.
legalázatosabb szolgája
Elnök nem létében:
Czech Jáos.
Ered., O. Lt. M. Kanc. Eln. 521/1847. sz.
Elnök nem létében:
Czech Jáos.
Ered., O. Lt. M. Kanc. Eln. 521/1847. sz.
