15. Kossuth programmjavaslata az ellenzék számára a márc. 15.-i ellenzéki konferenciára, kiegészítve Szemere, Klauzál, Eötvös, St…
15.
Kossuth programmjavaslata az ellenzék számára a márc. 15.-i ellenzéki konferenciára, kiegészítve Szemere, Klauzál, Eötvös, Stettner javaslataival
Kossuth programmjavaslata az ellenzék számára a márc. 15.-i ellenzéki konferenciára, kiegészítve Szemere, Klauzál, Eötvös, Stettner javaslataival
Mi az 1847-ki Martius 15-kén összejött tagjai a szabadelvű magyar ellenzéknek, melly már ezelőtt 10 s néhány évvel, nyiltan bevallott czímmel és iránnyal fellépett a nyilvánosság alkotmányos mezején, s czéljaiban és terveiben soha nem titkolódzva működött: azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy a magokat conservativeknek nevezők organisalt politicai pártműködése,* szükségkép nyilatkozatra provocal, a körülmények által felhíva érezzük magunkat vezérelveink iránt nyilatkozni. Melly majdan szerkezetbe veendő nyilatkozatunk alapjául a következő alapeszmékben állapodtunk meg:
A konzervatív párt az 1846 nov. 14.-i programmnyilatkozattal lépett először szervezett pártként a politikai küzdelem mezejére. (Olvasható Horváth M.: Huszonöt év …, 3. kiad. III. k. 184. s köv. l.)
1. Tagjaivá valljuk magunkat a magyarországi alkotmányos ellenzéknek, mellynek mindenkoron egyik feladata volt: hazánk minden érdekeire nézve a Kormányt mind tetteiben s mulasztásaiban, mind általán összes politicájában, úgy jog- s törvényszerűség, mint helyesség tekintetében folytonosan ellenőrizni. Ezen nevet és feladatot jövendőre is magunkénak valljuk, s ezen ellenőrség sikerére az alkotmány által nyujtott eszközöket felhasználandjuk.
2. Kinyilatkoztatjuk, hogy ezen eljárás irányára nézve a magyar ellenzék feladata azon alkotmányos nemzetekétől, mellyeknek tisztán nemzeti, s parlamentaris kormányuk van, a nálunk még most létező kormányrendszer mellett lényegesen különbözik. Amazoknál a politicai pártok czélja a kormányt bírni, pártolásukat tehát vagy ellenzésüket személyekhez köthetik, s e küzdelemben az ellenzéknek jelszava: „Semmit a kormány mellett – mindent ellene”. – Mi mint a czélt nem, úgy ezen jelszót sem ismerjük. Ellenzésünket úgy, valamint pártolásunkat nem személyekhez, hanem tárgyakhoz és tényekhez kötjük. És egyenesen kijelentjük, hogy
miután jelen viszonyainkban hazánknak tényleg még tisztán nemzeti, s minden idegenszerű befolyástól független kormánya nincs; és
miután tisztán parlamentaris kormányunk nincs, melly eredetére nézve a többségben nyilatkozó nemzeti akarat kifolyása volna, s lételét a többség pártolásától feltételezettnek elismerné:
illy viszonyok közt ellenzést úgy, valamint pártolást személyekhez kötni, tényleges közjogi állásunkkal alkotmány szerű összhangzásban nincs. – „Ellenőrizni a kormányt, pártolni, ha mi jót alkotmányszerű úton teszen, ellenezni az ellenkezőt” ez a kormány irányába jelszavunk.
3. És ezen kötelesség érzetében a közdolgok mostani állapotjára nézve kinyilatkoztatjuk: hogy a kormánynak mult országgyűlés ótai eljárását, nem csak hogy mindenben jog- s törvényszerűnek el nem ismerhetjük; sőt sokakban törvénytelennek, s országos érdekeinkre nézve annyira veszélyesnek találjuk, hogy magunkat legéberebb őrködésre, s a nemzet jogainak s érdekeinek megovása körüli gondos közremunkálására felhívatva éreznők.
4. És miután vannak az országnak mult országgyűlés előttrőli sérelmei,* s közöttük sok ollyan, mellyeknek sérelmességét még azok között is, kik most magukat mint organisált párt a Kormánnyal azonosítják – alig van ember, ki valaha el nem ismerte volna; ezen sérelmeket pedig orvosoltatni nem, sőt újakkal szaporíttatni, s a nemzet alkotmányos érdekeinek nem kedvező, idegenszerű kormányrendszer jelenségeivel súlyosbíttatni tapasztaljuk: felhíva érezzük az ellenzéket az orvoslásra törekvést a biztosításra törekvéssel összekötni, s az 1790: 10. t. cz. folytán is * a végrehajtó hatalom felelősségének az alkotmányos lét által természetesen postulált valósítására, s általában olly garantiáknak loyalis és törvényes úton kivívására iparkodni, mellyek hazánk alkotmányossságát s országos és nemzeti érdekeinket mentől tökéletesben biztosítsák.*
Az 1843/44.-i országgyűlésen felterjesztett sérelmeket, köztük azokat is, amelyek már az előző országgyűlésen is felterjesztésre kerültek, l. az országgyűlés Írásai-ban, II. k. 333. s köv. l.
A törvénycikk kimondja, hogy Magyarország „… független, azaz semmi más országnak vagy résznek alá nem vetett, hanem saját állami léttel s alkotmánnyal bíró, s ennél fogva… tulajdon törvénye és szokásai szerint, nem pedig más tartományok módjára igazgatandó és kormányzandó ország”.
*Jegyzék: Szemere Bertalan inditványa következtében ide most e következendő pont jő, mint szintugy elfogadott határozat:
„A nemzet közérdekeinek biztosítékaihoz számítjuk a nyilvány feltartását, s a közélet minden ágaiba alkalmazását, valamint a szabad összejöhetés és egyesülés jogainak eredeti alkotmányos tisztaságában feltartását.”
5. Általában mivel hazánknak tényleg sem önálló, sem önállóan tisztán nemzeti, sem tisztán parlamentaris kormánya nincs: akkint vagyunk meggyőződve, hogy a magyarországi ellenzék egyedül a kormány ellenőrzésére, s midőn kell ellenzésre, a mint ekkorig nem szorítkozott, úgy a jövőben sem szorítkozhatik; hanem továbbá is hivatásának kell ismernie: „minden czélszerű reformok létrehozásán iparkodni”, – és azért határozottan kinyilatkoztatjuk: hogy azon téren tovább is állhatatosan megmaradunk, mellyen a tények historiája az „ellenzék” nevét a „reformjai” neveivel ugyanazonosította.
6. És ez iránybani működésünkben a kezdeményezés hivatását kirekesztőleg az ellenzéknek nem tulajdonítjuk, de ép olly kevéssé tulajdonítjuk azt kirekesztőleg a kormánynnak vagy más akárkinek, hanem mindnyájunk alkotmányszerű közös hivatásának ismerjük.
7. És e hivatás teljesítésétől ez idő szerint is magunkat annál kevésbé dispensálandjuk, mivel – közjogi tekintetben – reformnak csak azt fogadhatván el, mi a nemzeti alkotmányos élet biztosításával s kifejlesztésével összhangzásban van, nem minden újítást tarthatunk javításnak, s az úgy nevezett Conservativ pártot privilegialis és absolutisticus irányban, – rend ürügye alatt – szabadságellenesen látjuk működni, a kormánynál pedig nem találhatjuk fel annak biztosítékát, hogy a szükséges reformok amaz alkotmányos irányban általa mind kezdeményeztetni fognának, mivelhogy számosabb jelenségekből aggodalmunk támadt, hogy politicája inkább saját hatalmának nem mindig alkotmányszerű tágítására, mint a nemzet alkotmányos életének kifejtésére, biztosítására van irányozva.
8. Ezen őrködési, fentartási, biztosítási és haladási irány, és az erre felhívó aggodalmak azonban soha sem fognak attól tartóztatni, hogy a kormány minden cselekvését, a melly jó és törvényes, tőlünk kitelhetőleg pártoljuk s gyámolítsuk; s ügyünk diadalát nem párthiúságban, vagy önszemélyeinknek kegyekre érdemesítésében, hanem abban keresve, hogy a mi jó, az megtörténjék, nem szabjuk pártolásunk feltételéül, hogy minket a hatalom ne ignoráljon, vagy csak az ellenzéki párt segedelmével éljen; sőt inkább kinyilatkoztatjuk, hogy, mikint már eddig is nem egyszer tettekkel bizonyítók, sohasem fogjuk nézni „kitől jön a jó, s kinek kezein forog a keresztülvitel”. – Jőjjön akárkitől, legyen bár kitől segítve, reánk számolhat: pártolni fogjuk.
9. Reformtörekvéseink czélja s iránya és a leglényegesebb törvényhozási teendők iránt véleményt mondandók: a czélszerű törvényekkel körülirt sajtószabadságot a békés reform mulhatlan feltételének vallva, ezt nemzetünknek visszaszerezni iparkodunk.
10. A mi pedig czélunkat, melly felé törekszünk, illeti, ezt azzal fejezzük ki, miképen mi hazánknak mind biztosítását, mind nemzeti s alkotmányos kifejlődését, mind végre jólétét s anyagi virágzását azáltal véljük eszközölhetőnek, s ezeknek alapján a királyi széknek is legerősb támaszt azáltal nyujthatónak, ha „a nemzetiség és alkotmányosság alapján a honpolgárok minden osztályainak érdeke egyesíttetik”.
Ezen érdekegyesítésre* szükségesnek valljuk* a közterhekbeni osztakozást, a honpolgárok nem nemes osztályainak, mindenek előtt pedig a kir. városoknak és szabad kerületeknek képviselet alapján, – melly a megyei institutioval is tökéletes összhangzásba hozható, – úgy törvényhozási, mint helyhatósági jogokban valóságos részesítését, s a törvény előtti egyenlőséget.
Szemere és Stettner urak indítványai folytán ide a következő határozat közbeszurandó:
„A nemzetiség ügyének a más nyelvü népiség érdekeinek óvatos kiméletével, s a vallás kérdésének a mult országgyűlési alapon bevégzésén* kivül.”
*A rendek már három országgyűlésen igyekeztek az áttéréssel és vegyes házassággal kapcsolatos kérdéseket az 1790: 26. tc.-ben megállapított helyzeten túlmenően szabadelvű irányban továbbfejleszteni s a katolikus egyház kiváltságos helyzetét legalább részben megszüntetni. Az 1832/36.-i és 1839/40.-i országgyűlésen a klérus, a főrendek és a kormány ellenállása miatt nem sikerült eredményt elérni, az 1843/44.-i országgyűlésnek sikerült a vegyes házasságok és az áttérés kérdésében új törvényt alkotni. (1844: 3. tc.) A legfontosabb kérdés, a vegyes házasságból született gyermekek vallása azonban megoldatlan maradt.
Ide ismét Szemere indítványára közbejő határozatilag:
„Erdély és Magyarországnak teljes és jogszerű egyesítését, hogy a két testvérhaza és testvér nemzet egymásnak visszaadatván, ekképen mind a vérségi kapcsolatnak, mind a törvény szentségének elégtétessék”; – továbbá szükségesnek valljuk:
A közteherviselés kérdésére nézve kijelentvén, hogy az ekkorig egyedül adózott nép terheinek megkönnyítését főbb tartozásunknak ismerjük, az alkotmányos biztosításokat ezekre nézve is mindnyájunk számára gyarapítani törekedendünk, de országunk közszükségeinek eddig el nem látott fedezése körül czélok és eszközök országgyűlési meghatározását s oda adandó számadást és felelősséget minden esetre feltételül kötünk.
Továbbá, az úrbéri viszonyoknak a földesurak igazságos kármentesítésével kötelező törvény általi megszüntetését és az ősiség eltörlésével a birtokszerzés biztosítását, s az elsőre nézve úgy a földesúri, mint úrbéres néposztályra, nemzetgazdasági tekintetben legkívánatosbnak, mind az országra nézve legjótékonyabbnak ítéljük, hogy előlépések történjenek, miszerint az úrbéri örökváltság a status közbenjöttével országos eszközlésbe vétessék.
Minden előlépést, melly a czélhoz közelebb vezet, a nélkül hogy a jövendő kifejlést megkötné, elfogadunk, ez irányban hatni a legközelebbi országgyűlésre is feladatunknak valljuk, s minden egyébnek is a mi hazánk nemzeti s alkotmányos kifejlődésére, avagy szellemi s anyagi javára vezethet – s mikből sok az ellenzék által már kezdeményezve is van – létrehozásán állhatatosan törekednünk.*
Ide Klauzál inditványára határozatul közbejő:
„Nemzetünk kifejlődésének egyik leghatalmasabb emeltyüjét, a köznevelést olly irányban vezettetni igyekezendvén, hogy hazánk fiai munkás polgárokká képeztetvén, az által személyes függetlenségökre is támaszt nyerjenek.”
11. Ekint kifejezvén mind alkotmányosság, mind haladás téreni vezérelveinket, működéseinkben mindenkoron szemügyön tartandjuk az 1723-ki 2-ik czikkelyből* nemzetünkre háruló kötelességet és viszonyokat, de szorosan ragaszkodunk az 1790: 10. t. czikkhez is, melly királyi szentesített szóval arról biztosít, hogy „hazánk szabad ország, s egész törvény- és kormányrendszerében független, tehát semmi más országnak avagy nemzetnek alá nem rendelt” és azért, valamint teljességgel nem kívánjuk, hogy az uralkodó ház örökös tartományainak érdekei hazánk érdekeinek alárendeltessenek, úgy viszont soha sem fogunk semmi olly lépésben megegyezni, melly az említett czikk mellőzésével jog ellenére, Magyarország érdekeit az örökös tartományok érdekeinek feláldozná vagy alárendelné, miként ez sokakban, különösen az ipar és kereskedés ügyében régóta folyvást történik. Ellenben az 1790: 10. t. czikk tiszteletben tartása mellett a találkozó érdekek méltányos kiegyenlítésére örömmel nyujtunk segédkezet.
A pragmatica sanctiot megállapító törvénycikkely.
12. A fennebbi pontokban kifejezett czélunk elérésére eszközeinket a nyilvánosság, alkotmányosság, institutióink természete, s a loyalitás körében körülmények szerint megválasztandók, jövendőben és időnkint értekező összejöveteleket fogunk tartani.*
Ide Lónyay Gábor és gr. Teleky László indítványára még következő határozatok jöttek:
De midőn ekkép irányunk szellemi egységére törekszünk, a törvényhatóságoknak önkörükbeni szabad mozgását s törvényes önállását féltékenyen őrizni szoros kötelességünknek ismerjük; és azért
„Az alkotmányos életnek törvényhatósági végzések, követ és tisztválasztásokban nyilatkozó ágaiba a párttá alakult kormány befolyását a megyei rendszer felforgatására irányzott veszélyes törekvésnek, valamint azon törekvést is, hogy a többség a kormánynak irányul csak azon esetben szolgáljon, ha az egy bizonyos pártnak kedvező alkotmányellenesnek nyilatkoztatjuk.” [A csillag alatti pótlások utólag, idegen kéz írásával kerültek Kossuth szövege alá.]
Kossuth ered. fogalmazványa. O. Lt. Vörös Antal-gyüjt. 433/b. sz.
