c) Bécs, 1837. május 17. A Kancellária felségsértési bizottságának előterjesztése Beöthy királyi jogügyigazgató és Cziráky ország…
c) Bécs, 1837. május 17.
A Kancellária felségsértési bizottságának előterjesztése Beöthy királyi jogügyigazgató és Cziráky országbíró felterjesztéséről: javasolja, hogy egyedül Kossuth ellen indítsanak hűtlenségi pert.
A Kancellária felségsértési bizottságának előterjesztése Beöthy királyi jogügyigazgató és Cziráky országbíró felterjesztéséről: javasolja, hogy egyedül Kossuth ellen indítsanak hűtlenségi pert.
V. Ferdinánd 1837. május 16-án felszólította Pálffyt, hogy véleményeztesse a Kancellária felségsértési bizottságával* Cziráky előterjesztését (OL Kanc. eln. 1837: 800.). A bizottság Bartal tollával a következő előterjesztésében foglalta össze álláspontját:
A Kancellárián a felségsértési és hűtlenségi perek irányítására 1835 májusában létrejött bizottság. Formailag ad hoc, esetről esetre uralkodói felszólításra ülésezett, ám mind összetétele, mind feladatköre meglehetősen állandó volt. Elnöke a mindenkori kancellár (Reviczky Ádám, Pálffy Fidél, végül Mailáth Antal), tagjai a két alkancellár (Malonyay, Mailáth, majd Bedekovich Lajos) és a két referens: a perjogász szakértő, Stettner Máté és a közjogász szakember, Bartal György voltak. Feladata az volt, hogy a már folyó perekben felülvizsgálja a királyi jogügy-igazgatóság által készített szóváltástervezeteket, javaslatot tegyen a Staatskonferenznek a perbe iktatandó szövegre, illetve 1837 őszétől, megállapítsa azt. Esetenként azonban – ha a kormányzaton belül nézetkülönbségek voltak a teendőkre nézve – kikérték véleményét a per megindítása kérdésében is. Noha mindent elkövettek annak érdekében, hogy azt leplezzék, a kormányzatnak a perek vezetésében való aktív részvétele a kortársak előtt sem maradt rejtve. (A bizottság műkődésére vonatkozóan számos irat található az OL Kanc. eln. iratsorozatban.)
Praesentes: cancellarius aulicus Comes Pálffy, procancellarius aulicus Comes Mailáth, consiliarii aulici Bartal referens, Stettner.
Redditis mihi die hesterna vesperascente benignis Majestatis Vestrae Sacratissimae manualibus, quarum ope id, quod causarum regalium director, Comes item judex curiae regiae de modo contra Ludovicum Kossuth via juris procedendi diversum prorsus in sensum consulunt, cum actis apud modo dictum pagellarum Törvényhatósági Tudósítások auctorem repertis isthicque readjacentibus mecum communicata sunt, benigne delegatae tenore earundem commissionis commembra de maxime arduo, quod iis ex positivo Majestatis Vestrae Sacratissimae jussu deliberandum incumberet, negotio confestim edocui, et quia tam ex litteris causarum regalium directoris, quam vero ex repraesentatione Comitis judicis curiae regiae et denique ex ipsa etiam rei indole inclaresceret, quod quam maxime festinato opus esset, terminum ineundae consultationis in horam pomeridianam secundam diei hodiernae praestitui. Qua per eam provincia peracta summam consiliorum super objecto illo habitorum secundum eadem ipsa, in quae illud partiri Comiti judici curiae regiae visum est, capita Majestati Vestrae Sacratissimae hisce humillime sistere propero.
a) Quantum ad actionem, qua crimen Ludovici Kossuth vindicandum est: causarum regalium director instituta actorum combinatione convictum se esse ait, quod Kossuth intentionem suam pacem publicam turbandi, legalem publicae administrationis ordinem convellendi, publicas comitatuum congregationes ad eum statum sensim deducendi, ut ibi licentiosae quaevis et anarchicae propositiones pluralitatem votorum consequantur, per redactionem et vulgationem pagellarum suarum in obversum etiam altissimae inhibitionis continuatam effectui dederit. Delictum hoc sensu suo erectionem contra statum publicum Regni et Coronae notamque infidelitatis importare; tale interim, quidpiam quod contra augustam Majestatis Vestrae Sacratissimae personam aut ipsam regiam dignitatem tenderet, adduci adversus eum nihil posse, consequenter hic actionem Fisci Regii ad crimen laesae majestatis extendi nequire. Haec illius opinio, si meritum ejus spectetur, cum voto, quod Cancellaria Regia Hungarico-Aulica re iteratim assiduoque meditata exprompsit,* ea item sententia, quam moderna benigne delegatae commissionis hujusce commembra semel ac iterum professa sunt, bene congruit; quod tamen ad ipsam actionis expositionem: desiderat commissio haec majorem in modum, ut illa ipsis benignarum manualium de 30-ma Januarii anni currentis ad Suam Serenitatem Caesareo-Regiam Archiducem, dominum Regni palatinum exaratarum* aut certe praesidialium litterarum per me in nexu recentissimae benignae resolutionis relate ad commodatum per Status et Ordines Comitatus Pestiensis Ludovico Kossuth patrocinium elargitae de hesterno ad antelatum causarum regalium directorem datarum* terminis deducatur. Ita igitur commissio haec aulica nihil obstante eo, quod protestatio per Ludovicum Kossuth in obversum altissimae inhibitionis interposita dignitati regiae perinde derogare, adeo tenui porro et vix sensibili intet crimen perduellionis et notam infidelitatis intercedente discrimine, ut casus hanc aut illud importantes vix discerni possint, explicationem questionis solus tantum praevigens ab anno 1723-tio usus praestare posse videretur, actioni ad poenam notae infidelitatis dirigendae unanimi consensione humillime insistit provocando imprimis ad fundamentalem hac in re legem, Sancti Stephani quippe decretorum libri II. caput 51-mum, quod ita habet: „Si quis contra Regis salutem aut dignitatem quolibet modo aliquid conspiraverit aut conspirare aliquid tentaverit seu tentanti scienter consenserit, anathematisetur, et omnium fidelium communione privetur; vel si quis hujusmodi aliquem noverit, et probare valens non indicaverit, praedictae subjaceat damnationi.” His consoni immo vero iisdem ipsissimis verbis concepti sunt tenores capitis 6-i Colomani decretorum libri II-di. „Et districte praecipimus; ut si quis contra Regis salutem aut dignitatem quolibet modo conspiraverit aut conspirare tentaverit etc. etc.” Ad personam Regiae Majestatis haec referri ultro quidem clarum est, ex positiva tamen subsequa etiam lege operis nempe Tripartiti Partis I-mae tituli 14-ti id uberius patet, ubi haec traduntur: „§. 1. Primus est de crimine laesae majestatis; si quis videlicet impias manus in personam principis nostri injecerit vel capiti ejus gladio aut veneno insidiatus fuerit, sive murum aut domum, in quo princeps ipse exstiterit, violenter invaserit.” Quae tametsi pro singularibus tantum casibus exemplisque ausuum, quibus crimen illud perpetratur, consideranda veniant, omnem autem criminis laesae majestatis notionem non exhauriant, docent tamen in cohaerentia Methodicae Directionis capitis IX. quaestionis 14. §. 10.* atrocissimum hoc criminis genus semper in personam coronati principis committi, cujus imputatione contra Ladislaum Lovassy ex sermonibus quoque ejus in augustam Majestatis Vestrae Sacratissimae personam directis eveniente quemadmodum contra eum ex crimine perduellionis procedi potuit, ita postquam contra Ludovicum Kossuth nihil hujusmodi indicaretur, ultro consequens est actionem ex crimine illo dispositione praeattactarum legum salva tuto decerni per Majestatem Vestram Sacratissimam non posse. Quod penes institutum hoc secreta procedura obtinere nequeat, in aperto est; sed enim ratio procedurae indoli criminis, quod vindicatur, accomodari debet, neque vero ei qualitas actionis subordinari potest. Innotuit equidem mihi ex relatione consiliarii regii Rudits in praesentiarum isthic commorantis, quod Ludovicus Kossuth pendentibus adhuc postremis Regni comitiis coram Joanne Ehrlinger pictore Posonii degente alias de genere nobili iterato plane ad temerarias illas declarationes prolapsus sit, saluti Regni Hungariae non ante prospectum iri, quam augusta Majestatis Vestrae domus exterminata fuerit; in his tamen velut ab investigatione per me medio adjacentium praesidialium disposita pendentibus fundari actio nequit, in quantum nihilominus haec ipsa gravissima imputatio probabitur, eadem ad ferendam contra reum conventum finalem convictivam sententiam insigne adferet momentum.*
A Kancellária három ízben vitatta meg Kossuth ügyét; harmadik, 1836. december 30-i felterjesztésében (lásd fentebb, az 1/c szám alatt) javasolta hűtlenségi per indítását.
Lásd fentebb, az 1/d szám alatt.
A Bartal által fogalmazott elnöki iratot, amelynek gondolatmenete és számos kifejezése a későbbiekben, a felperesi szóváltásokban többször is felbukkan, lásd OL Kanc. ált. 1837:6997.
Kittonich János (1560–1619) jogász, 1609-től királyi jogügyigazgató, a feudális perjogi gyakorlatot összefoglaló munkájának (Directio methodica processus judiciarii juris consuetudinarii inclyti Regni Hungariae. Nagyszombat, 1619.; az 1724. évi 4., nagyszombati kiadást használtam) idézett §-a szerint hűtlenséget követnek el azok, akik „tempore interregni post decessum regis occupationes, spolia, rapinas et alia mala patraverint”.
Pálffy mindjárt az előterjesztés keltét követő napon, május 18-án levélben fordult a Staatskonferenz egyik tagjához, valószínűleg Nádasdy Mihály gróf állam- és konferenciaminiszterhez, amelyben korábbi véleményében elbizonytalanodva, megfontolásra javasolta Cziráky javaslatát, annál is inkább, „als die hierüber zu erlassende allerhöchste Resolution von um so größeren Folgen sein dürfte, weil bei sich im Verfolg darzustellender Komplizität kein Adelicher von einigen Besitz festgesetzt werden könnte, die Publizität der Verhandlung aber eine ungemeine Aufregung nach sich ziehen wird.” Ha Ehrlinger állítása igazolódik, és Kossuthot felségsértési perbe lehet vonni, a késedelemért kárpótol, hogy nem hoztak elsietett döntést „wo die Festnehmung des Inculpirten und die geheime Verhandlung des Prozesses in den meisten Fällen allein für die richtige Behandlung der Sache einige Bürgschaft leistet” (StA StKonf. 1837:220.). – A Rudits József helytartótanácsos, bácsi adminisztrátortól származó hírrel azonban a nyomozás nem sokra ment: Beöthy június 19-én azt jelentette, hogy Ehrlinger János festőn és régiségkereskedőn (személyére lásd: Művészeti Lexikon. Szerk. ZÁDOR ANNA, GENTHON ISTVÁN. I. Bp. 1965. 609.) kívül – akiről ráadásul kiderült, hogy nem is ismeri személyesen Kossuthot – nem sikerült fültanút találnia, így az ügy elejtését javasolta (OL Kanc. eln. 1837:781., 1040., 1095.).
b) De complicibus Kossuthianis causarum regalium director censet summopere interesse, ut legalis Fisci Regii vindicta ad socios etiam et complices delicti extendatur, et quoad hos illam ineundam esse autumet rationem, ut in lite demonstretur, perversissimos in congregationibus comitatuum oratores cum redactore pagellarum Ludovico Kossuth socialem nexum fovisse, et sic non tantum per habitos in publico sermones illegalibus principiis refertos et concitatorios, sed et per praestitam redactori pagellarum ad eorundem vulgationem operam deliquisse. Nominat vero is octo complices, sed ita, ut in specie altissimo Majestatis Vestrae Sacratissimae judicio relinquat, num iidem qua complices eadem hac ad poenam notae infidelitatis directa actione conveniendi sint. Eundem in sensum questionem hanc Comes judex curiae regiae altissima Majestatis Vestrae Sacratissimae resolutione dirimendam cum eo substravit, quod eidem nec vacet, nec per munus judicis, quod in erigenda causa illa obeundum habebit, liceat specifice imputationum capita ingredi. Ita vero relate ad praetensos complices praecisa opinio utrobique desideratur; tanto igitur solertius hanc subversantium quaestionum partem benigne delegata commissio ille expendendam rata est.
Inter complices maximam attentionem Franciscus Deák Zaladiensis, ad postrema comitia ablegatus, vir magnae apud populares, immo Regnum universum existimationis et prorsus non vulgaris ingenii sibi vindicat. Quae contra hunc ex pertractationibus comitialibus arcessuntur, inculpationis capita, ea obstante etiam salvo conductu, quod repraesentantibus Regni occasione diaetae competit, pro objecto causae hujus ad poenam notae infidelitatis dirigendae assumi prorsus non possunt. Pro fundamento igitur procedurae hujusmodi solae tantum litterae sub No. 9.* remanent, quae eundem prorsus non alium exhibent, quam quem se hactenus etiam palam publiceque gessit; ita vero hae prout ex inviatione ejus solas tantum publicas determinationes cum Ludovico Kossuth communicantis Zaladiensis vice-fiscalis Nagy litterae,* quantum pro incusatione, tantum pro excusatione ejus momenti suppeditant. Contra Aloysium Zaborszky producta sub No. 11. documenta,* quod primo mox obtutu patet, publicae solum Comitatus Simegiensis determinationes sunt, harum vero onere ita correspondentem hunc gravari, ut criminis notae complex postuletur, justitiae pugnat. De Ladislao Madarász ipse causarum regalium director ultro recognoscit, id quidem, quod inter hunc et Ludovicum Kossuth aliqua societas praeexistat, probari non posse, verum addit sermones ejus in paginis ephemeridum 122. et 124. deductos* ita comparatos esse, ut vindictam Fisci provocent. Quod si semet omnino ita etiam haberet, tum enim vero id distincta praestandum actione, non autem in litis Kossuthianae consortium pars haec evocanda foret. Lecta porro sunt cetera etiam producta, ex quibus idem causarum regalium director contra reliqua per se specifice recensita individua aliquam complicitatis speciem elicere tentabat; sed enim pro plena eaque optatissima benigni Majestatis Vestrae Sacratissimae animi conquiescentia ita una mecum commissio illa comperit, in omnibus actis illis societatis cujuspiam in eversionem status Regni publici conspirantis nullum adesse vestigium; si vero exaltati ingenii sermones in pagellis Kossuthianis deducti spectentur, hi ceteroquin non per illos solos, quos causarum regalium director pro complicibus arguit, sed multo plures in medium allati sunt; si proin illis omnibus vindicandis locus daretur, tunc auctores eorum non uti Kossuthiani complices, sed per se ipsi in distinctam evocandi litem venirent. Ex quibus in promptu est, consentiente commissionis hujus sententia actionem contra solum Ludovicum Kossuth intentandam esse instituto, uti praemissum est, ad notam infidelitatis dirigendo, quod vel solo illo sub 2% professo cunctisque actis et factis perversissimi individui hujus expresso principio quippe „Befreiung vom Mechanismus des Systems ist Fortschritt”, inibi item ad calcem declarato illo principali omnis enixissimae contentionis suae scopo: „ut reddatur populo, quod multorum saeculorum iniquitas eidem surripuit”,* sat abunde legitimatur, hacque in extensione ad socium applicari nullum fere potest. Ceterum si qui peracto illius examine seu per fassionem ejus, seu alia accommoda documenta positivae complicitatis proba gravati fuerint, hos Fisco Regio in complexum litis evocare salvum utique et integrum esse oportet.
Lásd fentebb a 19. jegyzetet.
Nagy József kísérőlevelei nem maradtak fenn.
Lásd fentebb a 23. jegyzetet.
Lásd fentebb a 8. jegyzetet.
Az első idézet, amelyre a vád a per során többször is hivatkozott, Gutzkow, Karl Ferdinand (1811–1878) német liberális költőtől és írótól származik (KLÖM VI. 587.); a második kiragadott rész Kossuth naplója vezetését önmaga számára indokló mondatából: naplója alapján „látni fogja majd akkor a boldogabb utókor, mi körülmények között éltünk mi, akik elsők valánk a küzdésben, hogy törvényes úton kaput nyissunk megbékülni százados vétkeinkkel s megadni a népnek, mit százados igazságtalanság tőle elragadott” (KLÖM VI. 589.; itt „küzdésben” helyett „kezdésben” áll; az MTAKKt. Ms. 4850/88. alatt őrzött eredeti alapján javítva).
c) Questio de instantanea nonnullorum complicum incaptivatione inter causarum directorem et Comitem judicem curiae regiae alioquin controversa in nexu praemissorum suapte cessat.
d) Opinione ejusdem commissionis peculiari aliqua relate ad modum in incaptivatione tenendum inviatione opus non est. Articulus 14: 1687. in vigore suo etiam nunc persistit, observatusque ille certo certius in casu etiam interceptionis Kossuthianae fuisset, nisi Comitatus Pestiensis causam individui hujus suam fecisset magistratualesque a quovis ad actum similem cum recepto per se Ludovici Kossuth patrocinio collidentem concursu inhibuisset.
Ceterum in casibus dum manus militaris fieri usum oportet, fiscalis regii interventum porro quoque necessarium esse censet eadem commissio, hoc enim solum modo obtineri potest, ut actus hujusmodi per auctoritatem civilem, non vero sola vi armata praesusceptus dici possit.
Intuitu indignissimi facinoris, quod Tabulae Regiae assessor Földváry ipso etiam secreti rigore perfracto patravit, ejus est commissio haec unanimis sensus, ut mox atque processus cursum nactus et documentum in rem serviens ei inductum fuerit, in individuum illud modo per Comitem judicem curiae indicato animadvertatur. Ad hoc ipsum tamen necessarium est, ut haec diarii Kossuthiani pars per eum occasione ulterioris examinis authenticetur, hujusque intuitu Fisco Regio congrua inviatio detur. Denique cum ex vulgatione pagellarum harum palam sit, benignae illi resolutioni de dato 18-vae Septembris anni praeteriti secundum quam juvenes, qui descriptione pagellarum illarum occupantur, per respactivas superioritates monendi erant, ne in editione illarum ullam partem capiant, effectum non respondisse; circa ea, quae ad effectum editorum altissimorum ordinum acta sunt, quomodoque in eos, qui his contravenerunt, animadversum fuerit, ulteriorem suis locis exigendam fore informationem commissio aulica meo sub praesidio considens demisse opinatur.*
Miután az uralkodói jóváhagyás után a Kancellária május 31-én jelentést kért a Helytartótanácstól az ügy állásáról, kiderült, hogy Szeber Károly pesti polgármester mulasztása miatt nem történt semmi az ügyben, és nem léptek fel a Tudósítások másolói ellen sem. Szeber, betegségére hivatkozva, több mint nyolc hónapos késéssel, csak június 15-re derítette ki, kik vettek részt a munkában. Mivel a Tudósítások addigra már megszűnt, a Kancellária, késéséért megróva Szebert, napirendre tért a dolog fölött (OL Kanc. ált. 1836:13018., 1837:8001., 10287. Az ügyiratok egykorú másolata: MTAKKt. Jogt. Ált. Ívrét. 78. 220–229.).
Viennae, die 17-a Maii 1837.
Comes Fidelis Pálffy
Eredeti fogalmazvány. OL Kanc. eln.
1837: 800.
Eredeti tisztázat. Uo. 1837: 896.
1837: 800.
Eredeti tisztázat. Uo. 1837: 896.
