a) [Csongrád megye 1836 november 21-i és 1837 február 27-i közgyűlése.]
a)
[Csongrád megye 1836 november 21-i és 1837 február 27-i közgyűlése.]
[Csongrád megye 1836 november 21-i és 1837 február 27-i közgyűlése.]
I. Csongrád vármegye. Közgyűlés Szegváron november 21. 1836. Sopron vármegye répaczukor gyártás és általában a honi kereskedés tettleges pártfogására szólítván fel az ország törvényhatóságait,* Csongrád küldöttséget nevezett a tárgy nagy érdekéhez képest véleményt adandót; minthogy nemzeti ipar és kereskedés tekintetében a további tespedés nyomorú jövendővel fenyegetve, idő s körülmény az eszközök között szétnézni naponta sürgetőbben intenek.
Vö. a 842. o. 46. jegyzetével.
A küldöttség kereskedésünk zsibbasztó gátjai gyanánt elszámlál némelly körülményeket; illyenek: hogy a kormány Austriában a kereskedésre nagy figyelmet fordít, s anyagilag tettlegesen is pártolja; hazánkra nézve pedig semmi hasonlót nem teszen, s mi kereskedési intézetekben teljesen szűkölködünk. A harminczadi nyomás a hitetlenségig emelkedik, s e részben honunk és Austria között semmi viszonosság, semmi méltányosság nincs; mert nem is említve a honunkra nézve legterhesebb kivételek nagy számát, a magyarországi termesztő s kereskedő felényi vámot fizet ugyan szereinek Austriába vitelénél mint más nemzetek, de mégis kétannyit, mint az austriai, ha Magyarországra kereskedik, mert ez csak negyedrésznyi vámadót fizet a külföldihez képest. De nemcsak külső kereskedésünk nyomatik el, hanem még a belső elhasználásra dolgozandó gyáraink is gátoltatnak előmenetelökben, ha az austriai gyárnokság érdekébe hágni látszanak. Legszembetűnőbben tapasztalhatjuk ezt a répaczukor gyártásnál, mellynek, sőt a répaczukor-liszt termesztésnek is egészen meg kell bukni hazánkban, ha zsibbasztó rendszerében a kormány nem tágít. Így egyrészről alkotmányos független önállású országunk mint tettlegi gyarmat, austriai készítményeknek elhasználására kényszeríttetik; másrészről a nemzeti kereskedés, a nemzet tömegében csak ennek segítségével növekhető vagyonulás, s majd folytatólag ettől függő pallérozódás és kifejlődés előrehaladásában mérhetetlenül hátráltatik; sőt nemzetünk, kinek joga: adót s közterheket meghatározni, kétségbe sohasem hozatott de számtalan törvényekkel biztosíttatott jogának ellenére, s akaratjának hozzájárulta nélkül a legterhesebb adóval terheltetik. Ezen félszeg, ezen alkotmány elleni állás miatt a küldöttség szükségesnek vélné, hogy nagyobb s erősebb társaságok alakulnának, mellyek az országgyűlésen hozandó törvények pártfogása mellett vállat vállhoz vetve, erősített iparral s kitűréssel a nyomást kiállhassák, s mérleget egyenlítve a császári tartományok kereskedésével megvívhassanak. Javaslá tehát, hogy e tárgy a jövő országgyűlésre feljegyeztessék, addig pedig Sopron felszólítását kettőztetőleg, tökéletesen önállású s mégis gyarmatilag feláldozott honunk s a császári tartományok közti kereskedési állapotnak a viszonosság szoros elveire állítása, különösen pedig a répaczukor-gyártást halállal fenyegető mostoha vámrendszer megszüntetése, felírás útján sürgettessék.
Midőn a küldöttségi jelentés a gyűlésen fölvétetnék, KLAUZÁL GÁBOR az újabb okokkal támogatva figyelmezteté a RRet, miképpen nem pusztán elhangzó patrioticus fohászok, nem ájtatos óhajtások, hanem cselekvés, soha nem ernyedhető részvét, ipar, serénység, közegyetértés, s kényelmeinknek ideigleni feláldozása képesek csak kereskedésünket feleleveníteni. Egykor Éjszakamerika is gyarmatilag fel volt áldozva, de polgárai (bár néhány piperés uracsnak nem kis bosszankodására) kinyilatkoztaták, hogy régi ruháikat fogják viselni foltosan, míg magok készítenének új posztót szükségeikre, s azt, ki nem Amerikában készített posztót viselne, hazafinak nem tekintendik. És íme hihetlenül rövid idő alatt posztógyáraik az angliaiakkal egy lépcsőre emelkedtek.* Ezt figyelmeztetésül mondá a nemzetnek a szónok, a kormánynak pedig azt, hogy a kereskedési szabadság kifejlett józan elvei megtaníthatnák, miképpen szűkkeblű elzáró rendszere a kedvezve kényesztetett austriai tartományokra is több kárt mint hasznot hárít, mert csak a vetélkedéstől örzött, s azért nyugalmában elpenyészedett gyártó indolentiáját pártolja, de köznemzeti part sohasem képes teremteni, s nem soha tartós virágzást. Ezt csak szabad vetélkedésű szorgalom szülheti. A küldöttség véleménye végzéssé lőn.
Az Anglia és amerikai gyarmatai közötti viszony kiéleződése során a gyarmatok kongresszusa 1774. okt. 20-án alakította meg azt a társadalmi egyesületet, amely az Angliával és gyarmataival való kereskedelem teljes beszüntetését és az angol árul fogyasztásának mellőzését volt hivatva propagálni a lakosság körében. Ez a kezdeményezés szolgált később példaként a magyarországi helyi védegyletek, majd a Kossuth által életre hívott országos Védegylet számára is.
Egy kisded helység kékmíveseinek czéhbeli kiváltság megnyerését czélzó folyamodása sok vitatásra szolgáltatott alkalmat, a czéhek hovahamarébbi eltörlése reményében, s erre irányzott utasítások értelmében.* A folyamodás ugyan fölküldetett, de ajánlás nélkül s olly világos kijelentéssel, miképpen ez csak azért történik, nehogy az ügyefogyott folyamodók más utat választani kényszeríttetvén, tetemes költségbe merüljenek.
Csongrád megye bizottsága a kereskedelmi munkálatra készített opiniójában a leghatározottaban a céhek eltörlése mellett foglalt állást, s részletesen kifejtette a céhek kártékony voltát. A véleményt a közgyűlés is jóváhagyta. (L. OL, M. Nádori lt. Praeporatoria ad diaetam 1832. XVI. 7/a. sz.)
Felolvastatott a szólásszabadságot pártoló felírásra érkezett királyi válasz, mellynek tartalma oda ütött ki, hogy panasznak nincs helye, mert a panaszlott felsőbb rendelések már régibb időben is e tárgyban az országgyűléshez érkezett királyi válaszok értelmével összehangzanak. De a RR épp azon elvekre találván alapultnak a királyi leírást, mellyeknek a panaszlott rendelményekbeni tellyes követelését érzékenyül sérelmesnek ítélték, felírásuk törvényes elveit pedig megcáfoltaknak korántsem tapasztalván, nehogy egy törvénysértés a nemzet hallgatása miatt jövendőben a lényeges fő jogunkra nézve is törvényes szokássá magyaráztathassék, jogaik megóvására új felírást határoztak, és előrejegyzést az országgyűlésre. Illy értelemben szólottak: KLAUZÁL GÁBOR, KÁRÁSZ ISTVÁN, SZEGHEŐ JÓZSEF, TEMESVÁRY ISTVÁN, BABARCZY ANTAL és mások, s velök a nagy többség. Csak MERICZAY esperes és SZABÓ LÁSZLÓ vélték elegendőnek, ha a jegyzőkönyvben megjegyzés és óvás tétetnék.*
Csongrád megyének a szólásszabadság ügyében a Kancelláriával folytatott újabb iratváltását l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 603. sz. alatt.
Kétszer írtak már fel Csongrád Rendei a szerencsétlen ifjak ügyében,* midőn a gyűlés folytában Bihar levele Lovassy Istvánnak a királyi Táblához nyújtott első folyamodásával* felolvastatott. A fájdalomtól elfogódott RR most a Nádort kérték meg, mint a legfőbb törvényszék elnökét, tiltaná el a királyi ügyigazgatót a törvénytelen bánástól; igazítaná vissza a királyi Táblát a törvény rendes ösvényére, mellytől eltávozott, s ha ezek netalán fensőbb utasítás következményei volnának, lépjen fel mint közbenjáró, világosítsa fel Fejedelmünk előtt a dolog mivoltát s eszközölje a nemzetnek megnyugtatását.*
Csongrád megyének az ifjak ügyében eszközölt korábbi felterjesztéseire l. a 687. o. 33. jegyzetét.
L. előbb, 88. sz. alatt, 492. kk.
Csongrád megye nov. 21-i közgyűléséből kelt feliratát l. OL, Nádori lt. Exhibita ad politiam… spectantia 1836: 236. sz. alatt. – Kossuthot Kárász István aljegyző tudósította a közgyűlés lefolyásáról. (L. az MTA Könvtára, Kézirattár, Ms 4849/146. sz.)
1837 február 27-éni közgyűlés: Ugyancsak azon szerencsétlen ifjak ügyében, az első felírásra költ rosszalló udvari válasz felolvastatott. Tartalma hasonló ahhoz, melly Pest vármegyéhez érkezett.* A vitatásokat majd idején során közleni fogom. – KLAUZÁL GÁBOR táblabíró az e tárgybani sérelmeket rendről rendre fejtegetve tőn újabb felírásra indítványt, mellyben az előbbi felírás elveit világosabban kiderítve határozottan kimondassék, hogy a kérdéses ifjak ellen folytatott törvénykezési mód törvénytelen lévén, a megye Rendei annak minden következményeit szintúgy törvényteleneknek s törvényszerűleg végre nem hajthatóknak ismerik. Egyébiránt a statusnak azon tisztviselőit, kik e törvénytelenségeket javallották avagy teljesítették, a jövő országgyűlés elébe idéztetni kívánta. – A felírás ellen szólottak: MERICZAY alesperes és SZABÓ LÁSZLÓ táblabírák. Az időközben felküldött második felírás sikerétől várni kívánt BRÜNEK JÓZSEF táblabíró. – A történt dolgokat törvényteleneknek s a királyi válaszbani feddést sérelmesnek jegyzőkönyvileg kijelentvén, de az orvoslást a felírás haszontalan ismétlésének elmellőzésével országgyűlésre, a törvénysértőket is megbüntetendőre utasítani kívánták GOSZTONYI SÁNDOR táblabíró, BABARCZY ANTAL főszolgabíró és VIDOVICS MIHÁLY levéltárnok. – Továbbá: KIS DÁNIEL főügyész felírásra szavazott ugyan, de, úgy, hogy az az első felírás elvei szerint szerkesztessék, a többi pedig a 3 éves számvetésre halasztassék. – Ellenben NAGY FERENCZ, MÜLLER IGNÁCZ, TEMESVÁRY ISTVÁN, SZILBER ANTAL t[ábla]bírák, DOBOSSY LAJOS főadószedő, KÁRÁSZ ISTVÁN aljegyző s velök a nyilván mutatkozó igen nagy többség Klauzál indítványát végzés erejére emelte. Miszerint KASZAP MIHÁLY főjegyző a (majdan közlendő jeles) felírást elkészítette, melly a kinyomtattatni s kölcsönös egyetértés terjesztésére minden megyékkel közöltetni határoztatott.*
A Pestnek küldött választ l. előbb, 826. o.
Csongrád megye febr. 27-i feliratát a közgyűlésről jelentést tevő Károlyi Lajos gróf főispáni helyettes megküldte a kancellárnak (L. OL, M. Kanc. eln. 1837. 439. sz. alatt.) – Csongrádnak az ifjak érdekében tett újabb lépéseire l. OL, Kanc. ált. 1837: 4915., 8338., 12517., 13014., 13015. sz.
A szegedi iskolában a nyilvános vitatkozásra (az úgynevezett defensióra) ezelőtt sokszor a tanulók honi nyelvünket használták. Így történt ez legutóbb is, névszerint pedig a magyar literatura thesiseire nézve történt így. De múlt évben ettől az iskolai intézet eltilttatott. A megye Rendei nem is képzelhették, hogy ezen hátralépés 1836-ban, az új törvények után az igazgató kormányszéknek akaratja lehetne, s azért kérdést tettek iránta a Helytartótanácsnál, melly is azt felelte: hogy a tilalom helyesen történt, mert a dolognak „de systhemate” úgy kell lenni. A RR azonban most sem foghatván meg, miként igazolhatná honi nyelvünkre nézve az úgynevezett systhema egy olly visszalépést, melly törvényeink szellemével merőben ellenkezik; Ő Felségéhez írtak fel a megfoghatatlan tilalom megszüntetésére.*
Vö. uo. 1837: 4916., 8018. sz. – A megye beadványát és a vele kapcsolatos intézkedéseket l. uo. Helytartótanács Dep. Lit. polit. 1837., 7. kútfő, 2., 3., 4. tétel alatt.
E gyűlésnek nevezetesebb határozatai még a következők: 1.) Felírás az austriai postaúton járó-kelő magyar szekeresek lovainak elkoboztatása ellen. – 2.) Csanád indítványa az ifjak ügyébeni küldöttségek együtt küldésére nézve* el nem fogadtatott, nehogy a kivétel nélkül egy tekintettel bírni kellő felírások között osztályozásra s megkülönbözésre alkalom nyújtassék. – 3.) Felírásaikat ezentúl csak magyarul szerkezendik Csongrád Rendei, azon gyámokokból indulva, mellyet Tolna vármegye is utóbb közlött felírásában a tárgyra nézve magyarázólag kifejtett.* – 4.) Elkészülvén a megyének magyar körírású pecsétje, használatának kezdete a május 22-én tartandó közgyűlés határnapjára rendeltetett; megkéretvén a Helytartótanács, hogy ezt országszerte közhírré tegye. – Végre 5.) felírás Ő Felségéhez a dohány-kereskedést zsibbasztó nyomásnak, s a termesztők onnan eredett ínségének orvoslásáért; valamint pártolásra szólító körlevél is a dohánytermesztő megyékhez.*
Az indítványt l. előbb, 967. o.
Tolna érveit l. előbb, 841. o.
Csongrád megyének a dohánytermelők érdekében tett előterjesztéseit és a reá adott válaszokat l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 5105., 6590., 8800., 9035. sz. alatt.
