c) Bars vármegye közgyűlése december 12-én 1836.
c)
Bars vármegye közgyűlése december 12-én 1836.
Bars vármegye közgyűlése december 12-én 1836.
Megírtam annak idejében, hogy Bars vármegye az elfogott ifjak ügyében második felírását küldöttség által rendelte Ő Felségének benyújtatni.* Ezen küldöttség éppen indulóban volt kötelességét teljesíteni, midőn Ő Felségétől válasz érkezett az első felírásra, oly tartalmú, mint minőt Pest vármegye vőn (lásd VII. levelemet).* Ez által a végzésnek bár nem egyedüli, de mégis egyik alapja, azon gyanú t. i., hogy a megye felírása felséges Fejedelmünkhöz fel nem jutott, elenyészvén, a küldöttség jónak vélte eljárását a megye további rendeléséig felfüggeszteni. E tárgy s vele az említett királyi válasz most került szőnyegre, mert Barsnak hamarabb gyűlése nem vala.
L. előbb, 810. kk.
A Pest megyéhez intézett királyi választ l. előbb, 743. kk.
BALOGH JÁNOS ily értelemben kezdette meg a vitatást: Két körülmény jött közbe, melyet meg kell fontolnunk, egyik: hogy Pest vármegyének (kinek dicső példáját követtük) választmánya előtt a királyi lak ajtai bezárattak;* másik: hogy felírásunkra válasz érkezett. Ami az elsőt illeti: a nemzetnek in solidum kell állani, valamennyinek egyért s egynek mindenkiért, a seb tehát, melly közvetlenül Pest vármegyén üttetett, közös az egész nemzettel. Ezen illoyalis tett Ő Felsége atyai szívének szüleménye nem lehet, hanem a fondor tanácsnokok szűkmellűségének, malitiájának koholmánya. Ha ők Fejedelmünket voltaképp értesítik mi végett jöttek legyen Pest küldöttei, s hogy esedezőleg jöttek a királyi székhez, melyhez a közelíthetésnek minden egyes könyörgő számára nyitva kell állani: egy hív törvényhatóság küldöttei bizonnyal el nem utasíttattak volna kihallgatlanul. De nem ilyen volt a tanácsnokok tanácsa; ők alkalmasint szokatlan revolutionalis lépésnek bélyegezték Pest vármegyének törvényszerű eljárását, s a küldöttség meghallgatásából veszélyt jövendöltek Fejedelmünk királyi székére. Boldog Isten! hisz a revolutio nem kér, nem könyörög, hanem vesz: nem kopog az ajtón, hanem töri, zúzza, ami útjában áll. Illy tanács után nem csuda, hogy Pest vármegye küldöttei audientiát nem kaptak. Istenem! Hová vezetik rossz tanácsnokok a nemzetek királyait. Úgy hiszem tekintetes RR, illy tanácslásban nem csekély részt vőn Ő Excellentiája a főcancellár. Sokszor vala szerencsétlenségem Ő Excellentiáját az országgyűlésen hallani, mondhatom, borzadva s hazafi boszankodással hagytam el sokszor azon termet, hol a fő RR nemzetünk forró kívánatit első zsengéjükben bonczolák, öldösék, s ha meg kell az igazat mondani, ezen manipulátióknál Ő Excellentiája Cziráky Antal úr kapitánysága alatt vitézkedett az akkori tárnok s mostani főcancellár. De habár az említett tanács nem kirekesztőleg Ő Excellentiájától eredett is, (mert ily madarak nem csekély számmal repdeznek fejedelmi székek körül,) már maga a felelet, melyet Pest vármegye küldötteinek adott, oly gőgös, oly bosszantó, hogy a nemzet teljes neheztelését a legnagyobb mértékben megérdemli. Három van e feleletben, ami elégtételért kiáltoz. 1-ör hogy latinul felelt a magyarul üdvözlő küldöttségnek. Mit mondjak erről Tekintetes RR! Magyarország – 19-ik század! – magyar törvény – latin cancellár!! Szégyen, gyalázat a latin cancellár fejére!! – 2-or hogy a törvényhatósági méltóság s illedelem ellenére úgy szóllott a megye küldötteihez, mint egy Dominus Clarissimus tanítványihoz, s őket Dominationes Vestrae szóval szóllogatá, holott maga a Főherczeg Nádor is Inclyta Deputatio czímmel szóllít illy választmányt. Voltam én Tekintetes RR egykor a megye küldöttségével a Főherczeg Nádornál, akkor Ő Excellentiája ott ajtónálló kamarás lévén,* oh mily alázatos volt, de bezzeg felhágván az ugorkafára, más anyagból gondolja magát készítettnek, mint kiket az isten maga képére teremtett, s a nemzet embereit szemétnek, bagagének tekinti. – 3-or Ő Excellentiája maga megvallja, hogy ő adta Felséges Urunknak azon szép tanácsot, miszerint a szegény ifjakkal oly égrekiáltólag törvénytelenül bánnak. Ismerjük tehát a jó tanácsadók egyikét ön szája vallomásából. Miként kell mindezen méltatlanságokért elégtételt szereznünk? Az én javaslatom a következő: Cancellár Ő Excellentiája a megyék elnökeivel praesidialiter szeret levelezni, (mit én helybe nem hagyok, de nem tudom az e hibásabb, ki praesidialist ír, vagy ki azt elfogadja,) azonban viszontorlásképp íratnánk meg Ő Excellentiájának fortiter in re, svaviter in modo 1-ő alispánunk által egész tisztelettel, (mert a megye csak morális testületekkel válthat levelet,) 1-ör hogy tanuljon magyarul, 2-or hogy a megyék képviselőivel ne gorombáskodjék, 3-or hogy Ő Felségének jó tanácsot adjon.
A Pest megye küldöttségének bécsi fogadtatásáról szóló beszámolót l. előbb, 817. kk.
Pálffy Fidél kancellárrá történt kinevezése előtt egyéb funkciói mellett helytartósági tanácsos is volt.
Ezután átmenvén a szónok a királyi válaszra, minthogy ez nem kielégítő, sőt a sérelmet nagyító, úgy véli: hogy a felírás szüksége felől senki sem kételkedik, de a szónok azt gondolja: ha valaha, most szükséges, hogy a felírást küldöttség vigye fel. A pestieknek el nem fogadása ellenkezőre a RRket nem bírhatja, mert nem kell a jobb elfogadás felett kétségbe esniök. Ha pedig csakugyan igaz, hogy miután a pesti küldöttség el nem fogadtatott, a barsi sem fog elfogadtatni, akkor – úgymond a szónok – mennünk kell, hogy audientiát ne kapjunk, hogy annál szembetűnőbb legyen a kormány illoyalitása, annál jobban kitűnjék, miként tapodják nemzetünk méltóságát, s így még az aluszékonyok is felocsúdván részvétlenségekből, közös erővel kövessen el a nemzet minden törvényest, ami méltóságunk fenntartására szükséges.
Ami már a felírás tartalmát illeti, a katonaerőveli befogatás s katonai fogság kirekesztőleg kormányunk vétkei. De a per felvételének módját tekintve, úgy vélem, százszor többet hibázott a királyi Tábla, mint a kormány. Mondják, hogy ezen ítélőszék a kormány parancsa következésében tett mindent, ami tett; meglehet, de ha úgy van is, én tudom, hogy a királyi Tábla nem kormányparancsok, hanem törvény szerint köteles eljárni mindenben, és meg vagyok győződve, hogy ha azon parancs ellen kötelessége szerint lelkesen repraesentált, s a dolog mivoltáról felvilágosította volna Fejedelmünket, Ő Felsége által a törvénytelenség eszközlésétől bizonyosan feloldoztatnék. Lássuk már, mit tett ehelyett a királyi Tábla? A per zárt ajtóknál, titkon vétetett fel, az ifjak ügyvédeitől titoktartási eskü kívántatott. Hallatlan dolog! Hála azonban és tisztelet a pesti ügyvédi karnak, mert közöttük egy alávaló tag sem találkozék, ki az egész kar tisztán álló becsületét megfertőztetné; és azért éljenek a pesti ügyvédek! (Háromszoros éljen kiáltás.) Az önkényes vallomások nem bíróság színe előtt, hanem börtönbe küldött választmányok által fegyveres katonák között vétettek ki, s egyebeket nem említve, hogy a törvénytelenségek rossz illatú koszorújába a legbüdösebb virágot fűzhessék, végre pauperum advocatusokat kénszerítettek az ifjakat nyilván kijelentett akaratjok ellenére védelmezni. De a szerencsétlen ifjak (díszökre legyen mondva) újra nyilváníták: miképpen inkább védtelenül maradnak, mintsem kénszerített védelmezőket elfogadjanak, s így igazolvák a koszorús német költő szavait, ki azt mondá: hogy az ember szabad marad, ha bilincsben születnék is. Hogy áll tehát már most a dolog? A vádló Fiscus, kormány embere, kormány embere a védlő ügyvéd, s a bírák is kormány emberei, – s ezek együtt titokban vádolnak, titokban védelmeznek, titokban ítélnek. Mindhárom gyönyörű fabrikája az igazságnak! Minek ez a komédia? Ily formán csak állítsanak hóhérintézetet a pesti piaczon s csapassák el minden figurázás nélkül a szabadon szóllók vagy gondolkodók fejeit, s építsenek azokból egekig nyúló halmokat; de vigyázzanak, hogy a párolgó gőz a Nemesis orrát ne érje, mert ez rettentőn szokta megbosszulni az ily szenvedelmes játékot. Tekintetes RR! A királyi Tábla, vagyis meghatározottan szólva, a királyi táblának azon tagjai, kik e törvénytelenségekben részt vőnek, véleményem szerint – úgymond a szónok – hitszegők, mert így esküdtek: timore, complacentia remotis et postpositis, justitiam pro meo posse faciam s mint hitszegők, elveszték a bíró legszükségesebb tulajdonát, a közbizodalmat. Kérjük meg tehát Ő Felségét, hogy a tagok helyébe másokat kinevezni méltóztassék, hozzá adván: miképpen mi az ily procedura mellett netalán hozandó terhelő ítélet törvénytelennek, s coram jure nullius vigoris cselekedetnek nyilatkoztatjuk, azon tagok ellen pedig a törvény legszigorúbb fenyítékét a jövő országgyűlésen meg fogjuk kívánni.
Tekintetes RR! Midőn az athénabeliek meghallák, hogy Argosban több polgárok halálra ítéltettek, templomokba sietvén kérték az isteneket, óvnák meg hazájokat ily rettenetes csapástól. Én nem a görögök isteneire, hanem az emberiségre, s a haza szent nevére kérem a Tekintetes RRket, méltóztassanak mindent elkövetni, ami a hazát egymás után érő csapások elmellőzésére szükséges, mert elkeseredett szívvel kell felkiáltanom: Principiis obsta, sero medicina paratur, cum mala per longas invaluere moras.*
Ovidius, Remedium amoris 91.
A vitatások többi részleteit jövő levelemben,* most a végzést, s a felírás tartalmát közlöm kivonatilag. A felírás t.i. s annak küldöttség általi benyújtása elhatároztatott, azon kérdés, ha valjon a Balogh táblabíró előadásában Főcancellár Ő Excellentiája ellen felhozott vádak az alispán által írandó külön levélben (mint Balogh indítványozá), vagy pedig csakugyan azon egy felírásban fejtessenek e ki? szavazásra került, s a többség 57 vokssal 37 ellen a felírásbani kifejtésnél maradott. A küldöttség vezérletétől az 1-ő alispán saját kívánatára feloldoztaték.* A másod alispán (Reinprecht Ignácz) eleintén gyengélkedő egészsége tekintetéből hasonlót kívánt, utóbb a végzést törvénytelennek, sőt annál fogva nem is kötelezőnek állította. Emiatt kellemetlen vitatások, hivatalróli lemondogatás, s fiscalis actió sürgetése is jöttek közbe. De semmi sem lett egyikből is, s végre a küldöttség vezérletétől csakugyan a másodalispán is feloldoztatott, és Balogh János kiálttatott ki egyes akarattal a küldöttség elnökének, mit ő egész készséggel elfogadott, de kellemetlennek érezvén minden elsőbbséget, kérte a RRket, engednék meg, hogy a küldöttséget nem mint elnök, hanem mint szószóló vezérelje. És úgy lőn. Egyszersmind utasításul adatott a küldöttségnek, hogy a főcancellárt egészen mellőzve, csak a két alcancellárokat* látogassa meg. A hűségére bízott felírás fő vonásai pedig itt következnek:
A tudósítás folytatását l. alább, a 18. számban.
Tajnay első alispán politikai magatartására l. a 442. o. 4. jegyzetét.
Malonyai János báró és Majláth Antal gróf. (Az utóbbi nemrégiben került a Pálffy Fidél helyébe tárnokmesterré kinevezett ifjabb Eötvös Ignác báró helyébe.)
Bevezetésül előadják a RR azon okokat, melyek által 1836 augusztus 29-ről költ (e tárgybani 2-ik) felírásuknak küldöttség általi benyújtatására vezéreltettek, s a körülményt, mely miatt e végzésük végrehajtása ekkorig függőben vala.* Most mély megilletődéssel értették ugyan, hogy más megyéknek hasonló czélzatú küldöttségei kihallgatást, mit Ő Felsége egyes szegény alattvalóitól sem szokott megtagadni, nem nyertek, sőt az őket jelentkezésök alkalmával éppen nem udvariasan fogadó, s nem is illető minéműségökhöz képest nevező, sőt magyar bizodalmas előterjesztésükre, tisztével konokul ellenkezve, latin nyelven felelő főcancellár által azon kijelentés mellett, hogy amik történtek nem sérelmesek, sőt szorosan megtartandónak ő általa már első alkalommal Felséges urunk előtt kijelentvék: anélkül hogy a megye törvényhatóságát képező küldöttek jelenléte s eljárásuk czélja Ő Felségének csak be is jelentetnék, elutasíttattak. Mivel mindazáltal a magyarra éppen nem alkalmazható ama régi mondás, hogy hol a Fejedelemnek ajtai az alattvalók előtt zárvák, ott az alattvalók szívei sem igen nyitottak Fejedelmük iránt, mivel a kegyelem áradó malasztját s elvesztét is egyenlő szilárdsággal fogadó magyar az üldözés közepette is kétségbe nem esve, szentül hiszi, hogy az élettel határos igaz hűségnek diadalmaskodnia, s Fejedelmének mostani esetben főleg az említett udvarnok rossz tanácsa által elfordított képét, hű nemzetéhez viszairányoznia kelletik; a királyi székhez juthatásnak gátjai, melyek korántsem Urunk Királyunk atyai szívétől eredvék, nem csak el nem rettentették Bars vármegye Rendeit, sőt még inkább ösztönözték, hogy küldötteiket alázatos felírásukkal továbbá is Ő Felségéhez utasítsák, s eképpen a megyék küldötteinek ki nem hallgatásából támadott újabb érzékeny sérelem megszüntetésére alkalmat nyújtsanak, annál is inkább, mert a válaszképp érkezett királyi udvari rendelet az előbb érzett sebeket nemcsak ki nem gyógyítá, sőt a levertségig nevelte. Hogy ezen udvari válasznak (melyből mindenekben csak az erősbnek a gyengébbhez irányzott hatalom szava hangzik) rosszaló s feddő kemény sorai, bár Ő Felsége nevében, de nem saját aláírása alatt érkeztek, e körülményben némi vigasztalást találnak Bars vármegye Rendei, mert tovább is táplálhatják még ama édes hiedelmet kebleikben, hogy ilyesmi Felséges Urunktól soha, de kivált ez esetben, hol annyira szól részükre az igazság, ki nem telhetnék, hanem az a rendelet aláírásával magát felelőssé tevő főcancellár mostoha sugalmának rajja. Vissza is esik tehát őreá a megfeddés, mert az a RRre, kik sérelmet tapasztalván, csak törvény engedte módhoz, a felíráshoz nyúltak, nem alkalmazható; és visszaesik reája, mert azon udvari válasz gyámokai az igazság vizsgálatát ki nem állhatják. És ez okokat veszik itt a RR taglalat alá. Megemlítik az 1805-i törvény iránt, hogy nem az azt megelőző országos felírás csonka szavaira, hanem a törvényre kellett volna a Főcancellárnak hivatkoznia,* miszerint az elfogatás csak juxta dispositionem legis történhetik, tehát csak az 1687: 14. szerint,* mert csak ez az egy törvény szól az elfogatás módjáról. Igaznak vallják, hogy az alkotmány veszélyeztetik, ha akár a király, akár az ország jogai bántatnak; de épp azért kívánják, hogy egyenlő tekintet legyen mind kettőre, s az ország jogai ne bántassanak. Tagadják, hogy az 1790: 56. utáni esetekre* szokásképp lehetne hivatkozni. Egy-két különben is önkényes és titkos bánásmód, melyet a nép soha jóvá nem hagyott, törvényt nem szabhat, sőt mivel törvényes szokás csak törvény fogyatkozásában keletkezhetik, törvény ellen mindig visszaélés fog maradni. És valóban nincs ember, ki a közbéke elleni dúlongásnak törvényszeres büntetését ne helyeselné; az akkori titkos bánásmód mégis országszerte gyűlöletesnek tartatik, s a ködlepte alattomosság miatt maiglan is hiszi az ország, hogy akkor ártatlanok is szenvedtek, a vétkesek között pedig a megrovásnak illő aránya nem tartatott. Ily gondolatok táplálását, ily aggodalmaknak magas lépcsőre feszítését valóban kerülni kellene, mert így bizodalmat nem nevelhetni, így az udvari válasz emlegette hála tartozást nem támogathatni, kivált midőn a sérelmek okozásávali felhagyást fájdalom nem tapasztaljuk. A 13-ik század idejében illenék ezen bánásmód, melly e tárgyban gyakoroltatik, mellyet midőn a KK és RR részletesen elszámlálnának, s a szabad védelem megtagadásáról szólva azt is megemlítenék, hogy ezt az iszonyatos nyaktiló alatt végzett koronás áldozattól, 16-ik Lajostól még a borzasztó terrorismus rendszere sem tagadta meg:* emlékezetök akaratlanul is hazánk egyik leggyászosabb korszakára visszavezérlődik, s fájdalom telve kérdik, ha az első Leopold alatti sanyarúságokra* jutunk e már? Nem, ez bizonnyal távol van Urunk Királyunk kegyelmes lelkétől, de azért kérik is Ő Felségét, ne hivatkozzék az 1790 utáni útálatos bánásmódra, annál kevésbé engedje, hogy annak követésével szép reménységű kormánya megfertőztessék. Tökéletesen hiszik a megye Rendei, hogy e sérelmek nem Ő Felségétől, hanem egy részben az e tárgyban használt tanácsadóktól, s főképpen az ön elismerése által vádolt főcancellártól eredtek, más részben a királyi Tábla által okoztattak s elősegítettek. Esedeznek tehát egész bizodalommal azon tanácsadóknak törvényes megbüntetésökért, a főcancellárt egyszersmind megintetni kérik, hogy tiszti állásához megkívántatólag hazája nyelvétől ne idegenkedjék, s a küldöttségeket tartozóképpen, s illető minéműségekben elfogadni ne átallja. A királyi Táblát pedig ami illeti, melynek a személyes bátorságon, a szabad védelem természeti jogán, a köztörvénykezési rendszeren, s bírókat kötelező törvényeken ejtett számtalan sérelmek, mint megannyi alkotmányos sebek tulajdoníthatók, ha letett hitének, nagyszerű hivatásának s a reá nézve kiváltképp a megkívántató nemzeti bizodalomnak megfelelni kívánt, még azon esetben is köteles vala ezen törvénytelenségeket hazánktól eltávoztatni, ha valóban felsőbb helyről lett volna az említett törvénytelen módokra utasítva. Mert ha valaki, bizonyosan a királyi Tábla tartozott az 1791: 56., Szent László III: 23., Ulászló 1: 10., 1659: 45., 1791: 12. czikkelyeket* ismerni. És íme milly könnyezésre méltó jelenet! Mindezeknek ellenére ama törvénytelenségek elkövetésében a királyi Tábla szolgált eszközül, s a törvények megtartására mondott hitével meg nem férőleg a kormány iránti vak engedékenységnek megbocsáthatlan gyarlósággal hódolva, ezen sérelmeknél segédkezet nyújtván, a nemzet bizodalmát vesztve, hitszegőképen fellépni el nem szörnyedett!! Sajnos, az érzés, midőn az igazság szolgáltatás szent nevének ürügye alatt okoz a rosszul tanácsolt jó Fejedelem kormánya országos sérelmeket, de legsajnosabb látni, hogy ebben olyanok vesznek részt, kikre a nemzet polgárainak élete, becsülete, vagyona bízva van. Ezen meggyőződésüket mély alázattal felterjesztvén a megye Rendei, midőn a netalán hozandó terhelő ítéletet az említett törvénytelen eljárásnál fogva előre törvénytelennek, erő nélkülinek, s végre nem hajtandónak nyilatkoztatnák, Ő Császári Királyi Felségét fiúi bizodalommal kérik: hogy addig is, míg ezen országos sérelem végett a királyi Táblának e törvénytelenségeket előmozdító tagjai ellen nyilvános elégtételt sürgethetnének, (amit ünnepélyesen fel is tartanak,)* azon tagokat elmozdítani s a főtörvényszék iránt annyira kívánatos bizodalom helyreállítása tekintetéből helyökbe másokat kinevezni méltóztassék.
Hogy ti. közben megérkezett a király válasza előbbi feliratukra, s előbb a közgyűlésnek állást kellett foglalni az abban foglaltakkal kapcsolatban.
Erre a problémára l. a pesti küldöttség útját követő vitákat, 820. kk.
Vö. a 637. o. 37. jegyzetével.
L. ezekre a 529. o. 7. jegyzetét.
XVI. Lajos 1792. dec. 11-től folyó perében a királyt maga választotta ügyvédek – Malesherbes és Target – védték.
Vö. az 567. o. 9. jegyzetével.
Az 1791: 56. tc.-re l. a 498. o. 10. jegyzetét. – I. László III. 23. szerint „si qui falsi judices in occulto judicare aliquid cognoscerentur, praesententur judici, in cujus termino reperti fuerint” és az általuk megítélt ügy kétszeres büntetésében marasztaltassanak el. – A bírák felülről való befolyásolását tiltó 1492: 10. tc.-re l. 499. o. 14. jegyzetét. – Az 1659: 45. tc.-re l. a 499. o. 15. jegyzetét. – Az 1791: 12. tc.-re l. a 500. o. 16. jegyzetét.
Ti. a következő országgyűlésre.
Végtére távol lenni vallják magokat a megye Rendei, távol az ország lakosainak egyetemét attól: hogy a törvény engedte utakon módokon kívül országunk rendszerében a legkisebb változást tenni akarnák, annál kevésbé kívánják eltűrni a külföldet sok helyütt folyvást nyugtalanító forrongás szellemét hazánkban, s azért kijelentik: hogy ha Ő Felsége vagy az ország ellen vétkes cselekedetet követtek el a bebörtönzött szerencsétlenek, korántsem szükséges a törvényes de nyilvános megfenyítést kerülgetni, s nem is szorult a kormány az elővett gyűlöletes módokra, melyekkel a nemzet bizodalmának s hálájának erős kapcsait gyengítvén, épp arra terjeszt ingert, amit el kívánt fojtani, s a kisebb hűségűeknél és rosszabb gondolkozásúaknál saját tettével a megelégedetlenségre nyújt alkalmat. Azért is azon főhatalomra, mely országokat, országló székeket alkot és dönt, kérik és ismét meg újra kérik hódoló alázatossággal Bars vármegye Rendei Ő Császári Királyi Felségét: hogy azon foglyokat a katonai laktanyából kivitetni, s perök folyamatára s védelmökre nézve a büntető perekben törvényszékeink előtt fennálló törvényes rendszert megtartani méltóztassék. – Így a Lipovniczky Vilmos szerkezte barsi felírás.*
A gyűlésnek a királyi válasszal kapcsolatos határozatát és az ifjak ügyében készített második feliratot Tajnay alispán megküldte másolatban a kancellárnak. (L. az OL, M. Kanc. eln. 1837: 14. sz. irat mellékletei közt.)
Komárom a királyi Táblára nézve hasonló értelmű végzést hozott, de nem oly kemény kifejezésekben. – Nógrád is felírt, s a királyi Táblát is különös levélben istenre, törvényre, igazságra, lélekismeretre figyelmeztette. – Csanád szinte küldöttség által rendelte e tárgybani felírását Felséges Urunkhoz felküldetni, egyszersmind felszólította az ország minden törvényhatóságait, hogy egy bizonyos meghatározott napra kiküldött követeik által Bécsben megjelenvén, a köznemzeti érdekű tárgyat országos küldöttség által pártolják. Csanád vármegye a Törvényhatósági Tudósításokat a megye számára megrendelte. Zemplénnek a követi esküről szóló indítványát nem 6, hanem 10 évre kiterjesztve elfogadta. A tisztválasztási Normativumot pedig el nem fogadta.*
Komárom és Nógrád határozatainak keletkezéséről nem ír bővebben Kossuth, a csanádi dec. 19-i közgyűlés ismertetését l. a 20. számban.
