d) Komárom, Bars, Ugocsa, Esztergom, Csongrád, Pest megyékről.*
d)
Komárom, Bars, Ugocsa, Esztergom, Csongrád, Pest megyékről.*
Komárom, Bars, Ugocsa, Esztergom, Csongrád, Pest megyékről.*
A felsoroltakon kívül ebben a számban még Veszprém, Heves, Hont, Bihar, Trencsén megyék közgyűléseiről van tudósítás, viszont Ugocsa közgyűléséről nincs.
Komárom vármegyének aug. 29-kén tartott kisgyűlésén semmi érdekes nem történt, kivévén: hogy a Helytartótanácsnak azon levele, melly által gr. Pálffy Fidélnek canczellárrá, B. Ötvös Ignácznak tárnokká és gr. Majláth Antalnak alcanczellárrá* neveztetéséről tudósítja a megye Rendeit, fölolvastatván: PÁZMÁNDY első alispán figyelmezteté a RRket, hogy ezen tárgy a gratulátió fölküldése végett közgyűlésre tartozik.
Vö. a 773. o. 25. jegyzetével.
Mire MILKOVICS táblabíró így nyilatkozott: „Én úgy hiszem, hogy miután a kormány olly embereket nevezett e főhivatalokra, kiknek kinevezése ellen az egész magyarhoni közvélemény harczolt, nagy következetlenséget követnénk el, ha még köszöntő, örvendező fölírást küldenénk, midőn szívünk, meggyőződésünk ellenkezőt szólanak.”
ORDÓDY főjegyző a köszöntő fölírást szükségesnek látta, s az eddigi szokástól távozni nem akart; igaz ugyan, hogy Méreynek sem gratulált a nemes vármegye, de ő kegyelmessége nem ül olly fő polczon,* mint a kérdésben forgó méltóságok, innen tehát következést húzni nem lehet.
Valószínűleg arra az alkalomra céloz a szónok, amikor Mérey Sándort – miután az ellenzék mint személynököt az országgyűlésen 1833 tavaszán megbuktatta – a király az országos főbiztosság elnökévé nevezte ki.
MILKOVICS szolgabíró: „Én pedig azt tartom, ha már elkezdettük a nem gratulatiókat, vissza többé ne lépjünk, ha előre nem mehetünk. Azonban Gr. Pálffy ő excellenciája érdemei jutalmazásának mérlegcsészéje canczellárrá neveztetésével csordultig megtelt, több már bele sem férne, és így a mi köszöntő fölírásunk felesleges, s haszontalan lenne.”
Még többen kívántak volna szóllani, de a közvélemény a köszöntő fölírás elmaradását kikiáltotta.*
Komárom megye aug. 29-i kisgyűléséről nincs jelentés a Kancellária iratai között.
Némelly gyűlések végzései röviden.
Veszprémben a törvények kihírdetése s foganatosítása iránt tett rendszabályok folytában határozattá lőn: hogy ezen megye az új úrbérnek csak magyar példányait fogadja el a Helytartótanácstól, nemcsak azért, mivel kebelében egészen idegen ajkú helységek nincsenek, de leginkább azért, mivel a tót, német, vagy akármelly nyelvű fordítást eredetinek nem tarthatja, s mint fordításoknak törvénymagyarázhatási jogot nem tulajdoníthat. – VERMES táblabírónak indítványa, hogy a megye csak magyar fölírásokkal éljen, el nem fogadtatott. – Itt is vitatás volt arról, ha kell-e az új canczellárnak tisztelkedő levelet írni? az okért leginkább, mivel akkor, midőn székébe behelyeztetett, a helyező gr. Colloredónak németül válaszolt. Azonban a tisztelkedés csakugyan elhatároztatott, de csak azon érdemek említésével, melyek a Helytartótanács levelében közöltettek. De gr. Reviczkynek leléptén sajnálkozva, köszönetteljes búcsúlevél íratott. A Törvényhatósági Tudósítások dolgában, mivel azoknak szétküldése (akkor még) nem gátoltatott, a panasz alapja elenyészettnek ítélteték, kijelentvén azonban, hogy a törvény határa közötti levelezés szabadságát a megye Rendei is köztörvényes jognak, s akárkinek abbani megsértését nemzeti sérelemnek tartják.*
Veszprém megye törvénykihirdető közgyűléséről nincs beszámoló az Országos Levéltár iratanyagában.
Hevesben a törvényhirdetés alkalmával sok vitatás volt a felett, mi czím használtassék a Jász és Kun kerületekkel ezentúl egyenesen folytatandó levelezésben? A többség ebben állapodott meg: Szabad kiváltságos Jász-Kun kerületek. Az úrbérre nézve is soká vitattatott, valljon azon földesurak, kik az eltörlött apróbb adózásokat* természetben netalán egész esztendőre bevették, ne tartozzanak e úrbéri árban visszafizetni? De határozás nem történt, hanem küldöttség neveztetett, az úrbéri rendeletek végrehajtása iránt javaslatot készítendő. Ezen küldöttségbe Puky Miklós, ki az 1833-ki tisztválasztáskori esetek miatt rendelt büntető pörben alperesképp áll,* HALASY tanácsnok észrevétele ellenére taggá neveztetett, azon oknál fogva, mivel senki sem bűnös, míg vétke bíróilag elítélve nincs, bűntelent pedig sem erkölcsi, sem érzéki büntetésre kárhoztatni nem lehet. Ugyancsak Puky Miklós több megyében fekvő nyílvános örökösödése tárgyában az 1836: 14. czikk szerint* osztoztató küldöttség kineveztetéséért folyamodott Ő Felségéhez. A Cancellaria arra szólította föl a megyét, hogy az irományok fölküldése mellett körülményes tudósítást adjon.* A megye azt felelte, hogy a Cancelláriának illy halasztgató hatóságot a törvény nem tulajdonít. Irományok illy esetekben, mielőtt az osztoztató küldöttség munkálódni kezdene, nem létezhetnek; de ha lennének is, nem a Cancellária bíráskodása alá tartoznak; azért csak méltóztassék Ő Felsége haladék nélkül a küldöttség kinevezésére vagy egy megyét megbízni (1836: 14. §. 2.). – Továbbá a megye Rendei hiteles pecsétjöket minden előleges jelentés nélkül magyar körülírással elláttatni határozák. – Végre bizonyos nemes Bóli Bakos Albert dorogházi lakos a pásztói nagy égés után a lakosokat azon rémületes gonosz ámítással, hogy a papok és urak valamint cholera alatt a kútakat mérgezték, úgy most a szegény emberek javait akarják fölégetni, azért, mivel irígylik a diétán nekik adott kedvezéseket, föllázítván, s erre tettleges kicsapongások következvén,* ezen vétkeért azonnal elfogattatni határoztatott. Csupán NÁNÁSY ANDRÁS lévén azon véleményben, hogy nem elfogatást kell rendelni, hanem személyes megjelenésre a törvényszék elébe idéztetni.*
Vö. a 724. o. 30. jegyzetével.
Vö. a 644. o. 2. jegyzetével.
Az 1836: 14. tc. „a vérek közt a világos örökösödés esetében végrehajtandó osztályról” szólt; eredetileg a polgári törvénykönyv keretébe tartozott, de fontossága miatt a rendek kiemelték onnan és külön törvényt hoztak e tárgyban.
Az ügyre vonatkozó iratokat l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 10367., 12351., 15248., 15387. sz. alatt.
Az ügynek nincs nyoma a Kancellária iratai között.
Heves megye törvénykihirdető közgyűléséről nincs jelentés az Országos Levéltár gyűjteményeiben.
Hont vármege a szólás szabadság tárgyában fölírást, még pedig csak magyar fölírást határozott. Jelen levelezésemet a RR igen nagy többsége lelkes pártfogásra méltatá, ámbár FOGLÁR IMRE táblabíró az ellenzésben személyes sértegetésre is fakadott (amit békével zsebre dugni semmi esetre sem fogok,* sőt Pest vármegyét arra akarta fölszólítani, hogy lapjaimnak elnyomattatását minden módon eszközölje. Bars vármegyének azon közlésére, hogy a követek hat évig kormányhivatalt ne viselhessenek, a megye Rendei küldöttséget neveztek, melly a javaslatot megrostálja, s el vagy nem fogadhatása felől véleményt adjon. A folyvást katonai fogságban tartott s védelmi szabadságukban megcsonkított szerencsétlen ifjak ügyében Pest vármegye második közléséhez képest újabb fölírás határoztatott, s annak borítákára alispáni kézzel fölíratni rendeltetett: hogy Ő Fölsége tulajdon fejedelmi kezébe adassék.*
Az ügy folytatását l. a Törvényhatósági Tudósítások 14. számában, 865. kk.
A közgyűlés vitáinak részletes ismertetését l. a 14. számban.
Bihar vármegyében Lónyay János főispáni helytartó* az esküt magyar nyelven tette le. A gyűlés folytában igen élénk vita támadt az új canczellár megköszöntése tárgyában. Erős kikelések után azonban mégis oda ütött ki a végzés, hogy meg fog íratni ő excellenciájának, miképen a megye Rendei Gr. Reviczky Ádám távozását sajnálják, s egyszersmind a távozónak érdemeit s erényeit elszámlálván, levelöket óhajtással fejezik be: hogy az új canczellár elődének, gr. Reviczkynek pályáját s példáját kövesse. Továbbá indítványba tétetett: 1.) hogy a főispáni eskü a jövő országgyűlésen dolgoztassék ki országilag; 2.) hogy a megyében kisdedóvó intézet állíttassék, s létesítése tervének kidolgozására küldöttség neveztessék. Az indítványok elfogadtattak. A FŐISPÁNI HELYETTES mind a kettőt pártolá, sőt a másikra nézve ígéretet tőn, hogy a szükséges adatokat Budáról, hol illyes intézetek már jó sikerrel fennállanak, meg fogja küldeni.
Kinevezésére l. a 723. o. 28. jegyzetét.
Sept 22-kén ismét közgyűlés volt, szinte a főispáni helyettes elnöksége alatt. A közvélemény sokszorozott éljenzéssel fogadta annak jelentését, hogy Gr. Széchényi István képmása a megye nagy teremében már fölfüggesztetett. A RR fölírásaikra nézve egy udvari decretum által az 1805: 4. megtartására utasíttatván, (erős vitatás után) nem gondolják magokat ellenkezésben lenni ezen törvénnyel, midőn újabban is a mellett maradnak, hogy csak magyarul szerkezendik fölírásaikat. Pecsétjök magyar körülírását folyamodás útján eszközöltetni határozták, Veszprém példájára. A Helytartótanácsnak hat heti oktatást parancsoló bizonyos rendeletét tisztelettel félretették, de okaikat különös felírásba foglalják. Fölolvastatott Lovassy Istvánnak, (Lovassy László atyjának) fia ügyébeni folyamodása, azzal egyetemben, mellyet a királyi Táblához intézve a királyi személynöknek benyújtott. Ezek érzékeny bánattal töltötték el a RR kebleit egyenkint, s kivétel nélkül összesen. Az ELNÖK is kijelentette, hogy Lovassy István fájdalmában őszintén osztozik. Fölírás határoztatott orvoslásért Ő Fölségéhez, pártfogásért a nádorhoz, a megyék segédkéz nyújtásra körlevél által fölszólíttattak. A Helytartótanács pedig megkéretett, hogy a posták rendetlenségét szűntesse meg.*
A közgyűlés lefolyását Kossutha a 14. számban ismerteti részletesebben.
Trencsénben az országilag tisztelt Borcsiczky István első alispáni hivataláról lemondván, a megye közakarattal küldöttséget rendelt, mely 27 éves hű szolgálatát megköszönje s a köz tanácskozásokbani részvétre fölszólítsa. Az elfogatott ifjak dolgában Pest vármegye levele folytában egy szívvel lélekkel fölírás határoztatott, Pestnek pedig köszönet tudósításáért, s kérelem, hogy továbbra is hasonlón cselekedjék. Az új törvények csak magyarul olvastattak föl, a többség úgy vélekedvén, hogy a deák olvasásból a megyére gyalázat haromolnék. Az első alispánnal hivataláról a második* is lemondván, különös dolog gyanánt értesíttetem, hogy Trencsén vármegyében a főhivatalokon annyira nem kapnak, miszerint alig tudtak két embert találni, ki az alispánságot magára vállalja. Végre jelen levelezésem első tilalma tárgyában Ő Fölségéhez s a nádorhoz is fölírás határoztatott, még pedig úgy, hogy egyetlen egy ellenzője sem akadt a köz értelmű végzésnek.*
Akay Lajos volt a trencséni másodalispán.
A trencséni tisztújító közgyűlésre l. az OL, M. Kanc. ált. 1836: 15244., 17164. sz. iratokat. – Kossuth az adatokat Pettkó Zsigmond Trencséni levelező szept. 16-i jelentéséből vette. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/82. sz.)
Esztergomnak oct. 17-kén a főispáni helyettes elnöksége alatti közgyűlésében a tisztválasztást rendelő Normatívum nem kevés (majdan közlendő ) vitatásokra szolgáltatott alkalmat. E gyűlésen mintegy százan voltak jelen ollyanok, kik nemesi bizonyságleveleiknek a tiszti ügyész vizsgálatán átment előmutatásával magokat a megyei nemesek lajstromába iktattatni kívánták. A dolog választmányi megvizsgálásra utasíttatott. Az elfogott szerencsétlen ifjak ügyében Esztergom rendei is fölírtak Ő Fölségéhez. De Barsnak a követek kormányhivatalt nem viselhetése iránti levele kedvetlenül fogadtatott; némellek tudomásul sem akarták azt venni, azonban csakugyan tudományul vétetett, mit az elnök FŐISPÁNI HELYTARTÓ azon nevezetes nyilatkozással jelentett végzésnek: hogy a dologba mélyebben tekintvén, Barsnak felelni akarna és fölszólítani, hogy egyesülten tudják ki Ő Fölségétől, kik voltak név szerint, akik hivatalt kerestek országgyűlés alatt? nehogy a kérelmök nélkül felsőbb hivatalokra emelt honfiak is gyanúban létezzenek.*
A közgyűlés részletesebb ismertetését l. a 15. számban.
Ezekről, valamint Bars vármegyének azon gyűléséről is, mellyben az elfogott ifjak ügyébeni 2-ik fölírás átadására választmány neveztetett, melly alkalommal a királyi Tábla ellen erős kikelések jöttek közbe, majdan részletesen teszem tudósításomat.*
A barsi közgyűlésnek erre a határozatára Kossuth csak rövid utalásban tér vissza a barsi dec. 12-i közgyűlés ismertetésénél. (L. a 17. számban, 916. kk.) – A barsi határozatról a megye főispánja, Keglevich János gróf a kancellár felszólítására szept. 28-án tett jelentést, s már szept. 29-én ugyanolyan intézkedéseket tettek Bécsben, mint a pesti küldöttséggel kapcsolatban. (Vö. 932. o. 24. jegyzet. – Az intézkedéseket l. OL, M. Kanc. eln. 1836: 1299., 1339., 1345., 1346. sz.)
Csongrádnak oct. 18-án tartott közgyűlésén a megye lelkes Rendei igen érzékeny fájdalommal értették a jelen levelezésre mondott 2-ik rendbeli tilalmat,* s ez által az egész nemzet törvényes szabadságát megsértettnek érezvén, jobbágyi hű bizodalommal jelentették föl Ő Fölségének az alkotmányos törvényeken kormánya által ejtett sérelmet, biztosan remélvén, hogy a helyest védeni lévén választott jelszava* itt is orvoslást nyújtani, s az alkotmányos nyilvánosságot s az értelmi kifejlődés eszközeit pártfogás alá venni méltóztatik.
Körülményeit és szövegét, valamint Kossuth vele kapcsolatos tiltakozását l. előbb, a 90. sz. alatt, 505. kk.
„Recta tueri”, V. Ferdinánd király választott jelmondata.
Fölírás történt az ifjak ügyében is másodízben.* Barsnak azon javaslata, hogy a követek kormányi hivatalt ne viselhessenek, elfogadtatott.*
Csongrád újabb feliratára l. a 687. o. 33. jegyzetét.
Csongrád megye okt. 18-i közgyűléséről nincs jelentés az Országos Levéltár gyűjteményeiben.
Pest vármegyében a tisztválasztás nov. 3-kán esti öt óráig tartva, egy nap egészen végbement. A NÁDOR FŐISPÁN alig kezdette az első alispáni hivatalra a kijelelést olvasni, a lárma már elkezdődött, itt Dubraviczky, amott Földváry, s a 2-ik alispánságra Tahy neve is hallatszván. A nádor kijelentette, hogy a két alispán urak hivatalaikban maradnak. A lárma nem szűnt meg. FÖLDVÁRY többször akart szólani, de szóhoz nem juthatot. – Tahy minden hivatalról lemondását írásban nyújtotta be. Az elnöki kijelentés megállott. Az alispáni candidatio csak választás után lőn fölolvasva. Másnapi gyűlésben FÖLDVÁRY hajthatatlan akaratjának nyilatkoztatta: hogy másodalispáni hivatalát csak fél évig fogja viselni, s többé magát nem restauráltatja. – TAHY KÁROLY megkérte, álljon el szándékától, s reményét nyilatkoztatta, hogy még más hivatalt is fog a megyében viselni. Mire FÖLDVÁRY: „Ha tartott föl valamit számomra a szerencse istenasszonya, köszönöm.* Ha úgy tartott föl számomra, hogy alacsony úton módon jussak hozzá, még egyszer köszönöm, s azt tanácsolom ő istenasszonyságának, keressen más embert, a ki kedvezéseit illy áron elfogadja, én bennem azt föl nem találja. Lemondásom mellett maradok.”*
Földváry Gábort a következő évben Pest megye adminisztrátorává nevezte ki a király.
A Pest megyei tisztújító közgyűlés jegyzőkönyvét l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 17165. sz. alatt.
