c) Kossuth vallásügyi munkájának töredéke.
c) Kossuth vallásügyi munkájának töredéke.
A VALLÁS-SZABADSÁG AZ 1833-KI ORSZÁGGYŰLÉSEN*
Kossuth fogalmazványának ez a része – amint a kiemelt cím is mutatja – vallásügyi munkájának első lapjait tartalmazza. Hasonló formájú, ugyancsak a vallásüggyel foglalkozó fogalmazványrészletek ezen kívül is találhatók még a megadott gyűjteményben; közlésüktől eltekintünk, mivel összehasonlításuk az Országgyűlési Tudósításokban közölt szöveggel azt bizonyítja, hogy a két változat közül az itt közölt kidolgozottabb ugyan, de lényeges különbség nincs közöttük. E részlet közlését azért tartjuk szükségesnek, mert felvilágosítást ad arra a kérdésre, hogy milyen lehetett Kossuth elveszett vallásügyi munkája.
1833. esztendei januar 9-én kerületi ülés.
Elnökség: Borcsiczky Trencsin és Bernáth Ungh vármegyei követek.
Bőthy Ödön Bihar vármegyei követ imígy tette meg indítványát a vallás tárgyában:
Küldőimtől vett pótló utasításom következésében bátor vagyok egy előterjesztést tenni, mellynek az előleges sérelmek sorába felvételét szorgalmazni annyival inkább köteles vagyok, mivel egy sarkalatos törvény huzamos sérelmének orvoslása forog kérdésben.
A bécsi és linczi békekötés polgári s vallásbeli szabadságot ád a protestáns atyafiaknak. Visszarendeli templomaikat, harangjaikat és temetkező helyeiket, e három tárgyat, mellyért vérpatakok boríták nemcsak hazánkat, sőt egész Europát is. Eme békekötés azonban kötelező erejéből csakhamar kivetkeztetett. A jesuiták, ama munkás, de fanaticus szerzet gondosan ápolgatá hamvai alatt az üldözés szikráját mindaddig: míg 1670-ben sokkal dühösb s nagyobb mértékben kiütött. Vannak a nemzetek évkönyveiben olly történetek, mellyeket szégyenelni kell. Nem kívánok tehát ama gyászos tíz esztendőről hosszasabban szóllani, s csak annyit jegyzek meg, hogy Hocher helytartó 1681-ben, september 24-én a panaszaikat előadó protestánsoknak imígy felelt: „Ha csak tíz napig tűrtétek is ezeket, csodálni lehet szenvedésteket, hogy tíz esztendeig tűrtétek, felülmúl minden fogalmat.”* És mégis, az üldözéssel teljes habozó, bizontalan helyzet mindaddig tartott, míg II-dik József tolerantiale edictuma a kétes lételnek véget nem vetett. – Új sérelem! Mert ami egyszer törvények által van megállapítva, annak eltűréséről kérdés többé nem lehet. S a protestansok csak ezt is hálával fogadták. II-ik Leopold kormánya kezdetén szinte veszély fenyegeté a vallásbeli tárgyat. Meg akarták semmisíteni a Jósef adta edictumot. De a király felvilágosodott elméje győzöt sötétes körülményein, s így kapott létre az 1791: 26 törvényczikkely, mint megújítása s megerősítése az említett békekötéseknek. Szelídebb század s törvény ereje szebb s nyugodtabb jövendőt ígértenek azon 3 millió léleknek, kik üldözés s elnyomatás alatt nevekedtek ennyire, de csak ígért! mert az 1792-ben kibocsájtott körparancs az alig létesűlt törvényt gyökeréből kiforgatá.* A világos törvény ütköző rendelet visszavételeért folyamodtak a protestansok, meg is nyerték azt, de a sors jobbra nem fordult. Hány egyes törvényhatóságok, hányszor magok a protestánsok kérték sérelmeik orvoslását? De mind hasztalan. Itt egy alapos törvény megsértése s elmagyarázása forog kérdésben, mellynek orvoslása a törvényhozó test hatóságához tartozik, mert törvényt hozni, magyarázni s eltörleni a nemzetnek a királlyal közös jusa. Ha ez így kiforgattatik, ki kezeskednék, hogy a többieket is hasonló sors érni nem fogja? Int az idő, Tekintetes Kerületek! Vessünk véget ezen kedvetlenségeknek, mellyeknek bírálgatása síron túlra tartozik. Báthory István erdélyi fejedelem s később lengyel király, buzgó római catholicus, de nagyon türelmes férfiú ezeket szokta volt mondani: „Három dolgot tartott meg Isten magának: semmiből valamit teremteni, a jövendőt tudni s a lelkiösméreten uralkodni.” Velős mondás! Bár az utolsó Istenről sem mondathatik általában, mert lám ő eltűri, amit egyesíthetne, a különböző véleményeket. Az isteni törvény, a keresztény morál lelke s kútfeje, a szeretet s a haladott korszellem mind parancsolva kívánják, hogy kiki tetszése szerint szabadon szólhasson Istenéhez, s a szegénynek, a nyomorultnak kezéből ezen egyetlen támaszbotot kiragadni gonoszság! A csapásokkal teljes múlt esztendő lefolyta alatt, mi szomorú lehetett azoknak sorsuk, kik még a vallás vigasztalásával sem élhettek.
Hocher kancellár – helyesen június 24-én – kelt nyilatkozatát l. (Okolicsányi P.): Historia diplomatica de statu religionis evangelicae in Hungaria 1710. Appendix 159. o.)
Az 1792. szept. 25-i 21.098. sz. helytartótanácsi körrendelet a régi reverzálisok érvényességét mondta ki, s elrendelte az azok alapján katolikusnak számító gyermekek elvételét szüleiktől. A köriratot az 1793. jan. 28-i királyi rendelet hatályon kívül helyezte.
Azon egyes eseteket, mellyek előadásomat bébizonyíthatnák, elszámlálni nem tartom szükségesnek. Azonban hogy ezt, valamint azt is, miképen kívánják küldőim, hogy jövendőre illy esetek elkerültessenek, a törvényt módosítani, voltaképp előadhassam, kérem a Tekintetes Kerületeket, e végre küldöttséget nevezni méltóztassanak.
Borcsiczky mint elnök távolrul sem kételkedik, hogy a kerületi KK és RR a lelkiösméret kényszerítését mindennél nagyobb sérelemnek tekintik, s ezért az 1791: 26. törvényczikkely teljesítésének eszközlését legszentebb kötelességeik közé számítják. A közértelmet véli tehát kifejezni, midőn a bihari követ által kért küldöttség kinevezésére a KKat és RRket készeknek nyilatkoztatja.
Marczibányi azonban a küldöttség kinevezését idő előttinek véli, míg a protestansok részéről panaszlott sérelmek részletesen elő nem adatnak. – De Péchy figyelmezteté Trencsinnek követét, hogy az előterjesztés nem úgy tétetett, mint a protestansok panasza, hanem úgy, mint Bihar vármegye sérelme. – Benyovszky hasonló szempontbul indulva, oda nyilatkozott, hogy valamint a sérelmek előadása a törvényhatóságok alkotványi jogai közé tartozik, úgy az előadott sérelmeknek vizsgálat végett elfogadása a KK és RR kötelességeinek egyike.
Bőthy sajnállotta, hogy a trencsinyi 2-ik követ, nem azon szempontból vette fel a dolgot, mellyből előterjesztetett. Nem vallásos sérelem, hanem sarkalatos törvényeink egyikének gyökeres sérelme adatott orvoslás végett a KK és RR elébe. Azonban ha úgy kívánják a RR, ő a sérelem egyes adatait elszámlálni késznek nyilatkozik.
Majthényi László ezt szükségtelennek ítéli. Meg van győződve, hogy Bihar Rendei nem panaszkodnának, ha panaszra okuk nem lenne; de habár nem lenne is, a szóló követnek küldői világosan meghagyják, jelentené ki tőle telhető minden erővel, hogy Bars vármegyének Rendei az 1791: 26. törvényczikkellyel sincsenek megelégedve, mert protestans polgártársainknak nem adja meg mindazon szabadságot, mellyet az elavulhatlan emberi jusok megkívánnak, a század lelke javall, s az óhajtott egyesülés parancsol. Azon törvénynek szélesbre terjesztését tehát, mint előleges tárgyat egész mivoltában halogatás nélkül tanácskozásba vétetni, s előmunkálat végett olly világos megjegyzéssel kíván küldöttséget neveztetni, hogy annak nemcsak Bihar vármegye, hanem akármelly más törvényhatóság is a vallás szabadságát tárgyazta sérelmeit, sőt kívánatait (postulata) is bényújthassa.
Az indítvány illy értelemben lőn elfogadva, s a küldöttség nyomban kineveztetett. Tagjai voltak: a megyék részéről Radvánszky Zólyom, Balogh Bars, Niczky János Soprony, Somsich Somogy, Szalopek Verőcze, Bene Csongrád, Császár Temes, báró Prényi Ugocsa, Palóczy Borsod és Szirmay Zemplén vármegyék követei. Az egyházi rend részéről Sághy nagyszombati és Kricsfalussy nagyváradi káptalan követei. A kerületek részéről Pély hajdú városi követ, a kir[ályi] városiak közül Lissovényi [Breznóbánya] és Komlóssy Debreczen városa követei, nemkülönben szokás szerint a kerületi elnökök és jegyzők. Ezek között a tollat Siskovics baranyai követ vitte volt.*
Vö. az Országgyűlési Tudósítások ez ülésről szóló ismertetésével, I. köt. 86. kk.
A küldöttség 1833-ki február 2-án adta bé (amint szokásban van) izenet alakjába öltött javallatát, melly is eképpen szól:
Describendum erit Nuncium Hungaricum ex Actis Comitialibus pag. 65-a
„Az állandó etc.”*
Kossuth utasítása a tisztázó számára. – A jelzett iratot l. az országgyűlés Iratai-ban, I. köt. 65. kk.
Ezen izenet javaslata felett a KK és RR 1833-ki februar 4-ik s 5-ik napjain Plathy Liptó és Gr. de la Motte gömöri követek elnökségök alatt tartott kerületi üléseikben tanácskoztanak.
Mielőtt a javaslat szakaszonként vizsgálat alá vétetnék, Tagen (nagyváradi káptalan követe) arra igyekezett bírni a RRet, hogy mivel a törvényhatóságok részéről feladni szándékozott sérelmeknek és kívánatoknak, mielőtt köztanácskozás alá kerülnének, a főrendi tábla hozzájárultával kirendelni szokott országos küldöttség által kellene összeszedetni, a napirendre tűzött tárgy is azon küldöttséghez utasíttassék.
Ezen előadásra Borcsiczky feleletül adá, hogy az indítványi jog a KK és RR táblájának a főrendekkel korántsem közös, hanem kirekesztő tulajdona; következésképpen ámbár rendszerint országos küldöttség által szoktak a sérelmek s kívánatok összeszedetni, ha mindazáltal valamelly követ indítványt tesz (amire mindenkinek tagadhatatlan jusa van) s a KK és RR azt külön tanácskozásba vételre méltónak találják, csak azt teszik, ami kétségtelenül hatalmukban áll.
Tagen indítványa tehát támogatásra annál kevésbé talált, mivel a kérdéses tárgy iránt a kerületi választmány kirendelésekor hozott állapodásba ütközött.*
Ti. a jan. 9-i kerületi ülésben. (Vö. előbb, a 397. o.-on.)
Még némi vitatások voltak afelett, ha nem kellene-é a sérelmeket a kívánatoktul elválasztani?* De ezen javaslat is félrevettetett, részint azért, mivel a kerületi választmány világosan olly utasítással volt kiküldve, hogy a kívánatokat is összeszedje, részint mivel ezekben feküsznek a módok, mellyek eszközölhetik, hogy jövendőben törvénysértések ne történjenek. Már pedig a törvényhozásnak kettős kötelessége van, egyik, hogy a törvényen ejtett sebeket orvosolja, másik, hogy új sérelmek támadását alkalmatos intézkedésekkel lehetőleg eltávoztassa. Csak e kettős kapcsolatú eljárás képes a siralmas következményű önkényt elenyésztetni, s csak így remélhető, hogy a béke s egyesség polgártársaink között az 1791: 26. czikkely czélja szerint is valóságban virágozni fog. Már pedig, ha a sérelmek a kívánatoktul elválasztatnának, s ezen utóbbiak a többi országos kívánatok tengerébe temettetnének, a munkálat csonka és hijános maradna, az önkény s abból származó súlyos sérelmek dugatlan kútfeje ezentúl is buján forrásoznék, s a sérelmekkeli kapcsolattól megfosztott kívánatok sikerét bízvást a hold üregében kereshetnők. – Illy értelemben szólottak, Beőthy, Borcsiczky, Balogh, Bezerédy, Répás, Gr. la Motte és Niczky János, kiknek véleménye Aczél, Marczibányi s Tagen kanonok nyilatkozásai ellenére annyival inkább győzedelmeskedett, mivel nem egészen alaptalan volt Majthényi barsi követnek azon megjegyzése, hogy a vallásszabadság törvényes állása ezernyi kormányintézkedés s ezernyi alakba öltözött önkényes magyarázgatás által elannyira megzavartatott, miszerint annak elhatározása, hogy mi a sérelem és mi a kívánat e tárgyban, kora lenne még, mert e kérdés a tanácskozás legbelsőbb velejébe vág.
Sérelemnek az neveztetik magyar diplomatiában, ami valamelly fennálló törvénynek megsértését foglalja magában, s vagy közvetlen a végrehajtó hatalom által, vagy legalább törvénytelen kormányrendelet következésében történt. Innen van, hogy magánosok, egyes törvényhatóságok, testületek (corporatiok) vagy kormányzási tisztviselők ellen sérelem az országgyűlésén nem támasztathatik, hanem csak egyedül a kormány ellen. Mert a végrehajtó hatalomnak áll kötelességében a törvényt megtartani, s törvényszabta úton másokkal is megtartatni. Minden törvénysértés ellen tehát, melly nem magától a kormánytól ered, nála kell legelébb orvoslást keresni. Erre való a folyamodás, mellyet gátolni nem lehet, s erre való különösen a megyék s más törvényhatóságok felterjesztési joga (jus repraesentandi Comitatuum et aliarum regni jurisdictionum). Ha a kormány vagy nem ád orvoslást, vagy adni vonakodik s késedelmeskedik, a törvénysértést saját tettévé fogadta el, s ekkor van országgyűlésén helye a sérelemnek, s nem az eredetileg törvényt sértett egyes hatóság, hanem a törvénysértést orvosolni elmulasztó kormány ellen. – Innen van, hogy ha valamelly törvényhatóság p. o. a katonaságnak, harminczadi, vagy királyi kincstári más tisztségnek törvénytelenségei ellen panaszt tesz az országgyűlésén, panasza közönségesen el nem fogadtatik, ha csak arról is nem értesíti az ország Rendeit, hogy orvoslást keresett, de nem talált a kormánynál. Ezt szükségesnek véltem a „sérelem” diplomatiai valóságos értelme felől megjegyezni. Eszerint a sérelem orvoslásával törvényváltoztatás nem kívántatik, hanem csak a fennálló törvénynek megtartása. Ellenben a kívánat (postulatum) mindenkor törvény eltörlést, magyarázást, változtatást vagy alkotást tesz fel, szóval olly intézkedést, mellyre a nemzet s fejedelem közt közös törvényhozó hatalom megegyezése kívántatik. És ez a sérelem s kívánat közti különbség. [Kossuth jegyzete.]
Az izenet bévezető pontjára nézve még Péchy Javallott némi módosításokat, mellyek azon szempontbul valának merítvén, hogy a felírás nem az evangelicusok vallásbeli panasza, hanem országos sérelem alakjában jelenjék meg. Ezen aggodalom azonban – már csak azért is, mivel törvényhozás útján vagyunk, s itt csak az ország maga szóll – feleslegesnek, s a most érintett különben helyes szempontra a szerkesztésben eleendőn figyelmezve lenni ítéltetett.
Végre még Tagen a bévezető pont 3-ik szakaszában említett „lélekösméreti szabadság korlátozását” kitörültetni óhajtotta, mert ő – úgymond – azt tanúlta a logicában s theológiában, hogy a meggyőződést külső erő által fejébe verni senkinek nem lehet; e részben tehát a kénszerítés lehetetlen, s a kifejezés hibás.
Borcsiczky óhajtaná, hogy ezen észlegi szabály gyakorlatilag is megtartatnék, s a kormány ne bitorolna a lelkiisméret felett magának hatalmat; de fájdalom bitorol, mert ha valaki öregségeig evangelicus valláson volt is, mihelyt nyomára akadnak, hogy atyja catholicus volt, vagy legalább reversalissal kötelezé magát gyermekeinek catholica hitben nevelésére, az illy embernek meggyőződése többé tekintetbe nem vétetik, hanem azt megtagadni s catholica vallást (bár ha csak külső tetteiben s így képmutatólag) követni köteleztetik. – Tagen azt felelé, hogy ez világos törvény értelmében történik, s mivel eképp történik, nem lehet panaszlani, hogy a lelkiösmereti szabadság gyakorlata megszoríttatnék.*
Vö. azzal a leírással, amit az Országgyűlési Tudósítások nyújt a febr. 4-i kerületi ülésről, I. köt. 146. kk.
Sk. ered. OL, Kossuth Gyűjtemény II. E. 3.
