h) Kossuth második önigazoló jelentése az árvaszékhez. (1831 december 6.)
h) Kossuth második önigazoló jelentése az árvaszékhez. (1831 december 6.)
Árvákra Ügyelő Tekintetes Törvényszék!
A Tekintetes Törvényszéknek folyó holnap 2-dikán költt, s vélem a mái napon közlött kegyes határozása következésében, melly által Tekintetes Bydeskuty Mihály úrnak, mint néhai szerencsétlenül kimúlt Reviczky János úr árváinak dolgában kirendelt küldöttség előlülőjének abbéli jelentésére, mellyben a nevezett árvák k[is]toronyi pinczéjekben találtatott némelly boroknak általam mint ezen küldöttség tagja által elrendelt eladattatását inactive történtnek lenni állítja,* világosító észrevételeim béadására köteleztetem, ezeket van szerencsém jelenteni:
Bydeskúty Mihály okt. 21-i jelentését l. előbb, b) alatt.
1-ör: Tekintetes Bydeskuty Mihály úr érdeklett jelentésében azt önnön maga elesméri, hogy a kérdéses boroknak, sőt a bényei szőllőnek eladattatása eránt a deputationak összveülésében nemcsak szó volt, hanem határozás is történt, amint én ezt a Tekintetes Törvényszéknek magam is béjelentettem, – csupán abban látszik az én és tekintetes Bydeskuty Mihály úr jelentései között némű különbség lenni, hogy én a kérdéses boroknak valóságos eladattatását, a tisztelt úr pedig csupán a vevő keresést állítja reám, vagyis inkább a vélem együtt munkálódó subdeputatiora bizattatva lenni. Ezen látszó különbségből csak az világos, hogy vagy a tisztelt úr, vagy én a deputatio rendelését nem jól értettük, vagy reá nem jól emlékezünk, ki hibázzon, vitatni nem akarom. Azt az egyet el nem mellőzhetem megemlíteni, hogy tudtomra mindeddig a borkupeczek öszvekeresése megyénkben nem a kiküldött táblabírákra, hanem zsidó factorokra szokott bízva lenni, s én a zsidó factorok ezen munkálódásoknak a nemes Vármegye kiküldött táblabíráira való ruháztatását még eddig nem tapasztaltam de azt tudom és állítom, hogy a factori kötelességet ha a tekintetes deputatio reám méltóztatott volna is bízni, én azt el nem vállaltam volna, hanem részemről legalább úgy értettem a tekintetes deputatio rendelését, hogy a boroknak eladattatása szükségesnek ítéltetvén, ezen határozás eszközlése (természetesen a Tekintetes Törvényszék jóváhagyásáig) subdeputatiora bizatott, mellynek én is tagja lévén, midőn tekintetes Gönczy Sámuel táblabíró és Szőgyén Imre szolgabíró urakkal egyetemben Toronyán az öszveírást megtennénk, a jelenvolt hitesek előtt a bodnár által meghagyattuk a pincze felvigyázójának, aki jelen maga nem lehetett, hogy a kérdéses, akkoron ugyancsak (amint esmérhettük) tekintetes Bydeskuty Mihály úrnak pecsétje alatt levő s annálfogva általam akkoron sem látott borokat mihamarébb s mentül jobb áron adja el, jelentését azon subdeputatio akármelly tagjának előre megtenni köteles lévén. Ő nékem jelentette, s én a borokat magam sohasem kóstolván, a pincze felvigyázójának, a bodnárnak s vinczellérnek vallomásaik következtében, akik azt vallották, hogy azon borok az asszu szőllőtől külön nem választott taposásúak (samorodniak) legyenek, – az előmbe terjesztett árt, minden hordótól 50 forintot értve, a borkereskedésének akkori állapottyához képest elegendőnek ítéltem, s most is úgy ítélem – ha csalatkozom, a Tekintetes Törvényszéknek hatalmában áll ítélni, határozni, de midőn én és tekintetes Bydeskuty Mihály úr egyenlő hitelességgel s esküvel kötelezett táblabírái vagyunk ezen tekintetes nemes vármegyének, – a deputatio öszveülésének én valék érdemetlen actuariussa, a minden tagok által teendőket én jegyeztem fel, s ezen jegyzéseket az általam egyébiránt nagyon tisztelt előlülő úr nem tudom, egymást nem érthetésből-é vagy miből eredhető nem egészlen jól emlékezésének fel nem áldozhatom, – de ez a kérdés velejére nem tartozik, mert alázatos vélekedésem szerint a tekintetes küldöttségnek munkállódását is van jussa a Tekintetes Törvényszéknek jóvá nem hagyni, s megváltoztatni, mennyivel inkáb van tehát az egyes kiküldött tagokra nézve, – az ingó javak s ezek között a boroknak is eladattatása már a Tekintetes Törvényszék által is el van rendeltetve, itt tehát csupán azon kérdés forog fel, vallyon az általam elrendelt eladás öszveférhet-é a felvett principiummal, s az árvák javával, ha igen alázatosan könyörgöm, méltóztassék ezen eladást jóváhagyni, s az árvák gondviselőjét, hogy a boroknak nálam mindenkor megvolt s meg is lévő árát vegye fel, utasítani. Ha pedig az árvák javát tekintve káros ezen eladás, s a kár nem kereskedési arány azóltátul lett változásának tulajdonítható, – azon tiszta lélekkel, amellyel ezen szerencsétlen árvák eránt atyafiságos indulatból is viseltetem, magam is azon kérem alázatosan a Tekintetes Törvényszéket, méltóztassék az úgyis mindenkori superrevisió s felsőbb helybenhagyás alá tartozó eladást jóvá nem hagyni, sőt a curatort a boroknak jobb eladására, engem pedig a nálam letett pénznek a vevő kezéhez azonnal leendő visszaadására kötelezni s utasítani, engem azonban a kezeimnél lévő pénzek akárki kezéhez is leendő általadásával, minden további felelet terhétől feloldozni.
2-szor: Azon kitételre nézve, miért nem jelentettem a deputationak ezen eladást, azon világosítást teszem, hogy jelentettem a curator úrnak levél által,* hamarébb nem is jelenthettem a közbejött körülmények miatt, s magának tekintetes Bydeskuty Mihály úrnak is írtam eránta,* aki engem mindazáltal feleletjére nem méltóztatott, – végtére a legelsőben tartott, Tekintetes Törvényszékre is jelentésemet tenni el nem mulattam.
Vö. Kossuthnak Kossuth Jánoshoz intézett levelével, a) alatt.
Ez a levél nem ismeretes.
Midőn tehát az eladás káros vagy hasznos voltának elítélését egyenesen a Tekintetes Törvényszéknek bölcs ítéletére bíznám, s én azon Tekintetes Törvényszéknek akár jóváhagyó, akár megsemmisítő rendelésében, csak én a pénzt bár akárkinek által adhassam, tökéletesen megnyugodván, el nem mellőzhetem Tekintetes Bydeskuty Mihály úrnak azon nem várt, de nem is érdemlett sértő kifejezése eránt, mellyel engemet a kérdéses borok árának mintegy elköltésével látszatik szokatlan módon vádolni,* azon észrevételt ne tegyem, hogy az egyenes igazságos bánásmód tiszta érzetében, a soha meg nem sértett hitelesség önmegnyugvást szerző meggyőződésében, illyes alkalmasint csak hirtelenségnek, vagyha annak nem, – nem akarom megmondani minek tulajdonítható érdemtelen sértés érzékenyen fáj, s midőn én Dunántúlra lett utazásomkor is, biztos hellyen hagytam idehaza a kezeimhez deponált pénzt, elannyira, hogy annak még csak mennyiségéről sem emlékeztem jól távol létemben, amint ezt curator úrhoz Székesfejérvárról írott levelemben is kifejeztem, – midőn én a legtisztább hivatalos egyenességgel curator úrnak a szükséges tudósítást megtettem, a tisztelt táblabíró úrtól anélkül, hogy engem megkérdezett vagy helytelen subsumptiójának valósága felől magának esméretet szerezni igyekezett volna, azon méltatlan sértést nem érdemlettem s hivatalos hitelességem s tiszta lelkiesméretem érzetében, hallgatva el sem mellőzhettem, és valóban sem a tisztelt úrtól, sem akárki mástól is fel nem vehetem. Amit mindazonáltal ezuttal csak méltó fájdalmam érzetében említvén, s az eszközlött eladás jóvá vagy nem hagyását s a nálam letett pénznek ki kezéhez általadását elhatároztatni esedezvén, a tekintétes Törvényszék kegyességébe rekesztett mélly tisztelettel vagyok
Bydeskúty beadványának arra a mondatára céloz Kossuth, amelyben azt mondja, hogy „Kossuth Lajos úr a pénzt általvévén, már most amint a magyar példabeszéd tartja, se pénz, se posztó”. (L. előbb 258. o.)
A Tekintetes Orphanalis Törvényszéknek
Sátoraljaujhely december 6-án 1831.
Sátoraljaujhely december 6-án 1831.
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
táblabíró
Kossuth Lajos
táblabíró
Sk. ered. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Állami Levéltár, Árvaszék 1831: LIX.
