e) Kossuth július 27-i levele Bodó Lajoshoz, a kolerabizottság elnökéhez: lemond a bizottságban betöltött munkaköréről.
e) Kossuth július 27-i levele Bodó Lajoshoz, a kolerabizottság elnökéhez: lemond a bizottságban betöltött munkaköréről.
Tekintetes Deput[ationalis] Praeses Úr!
Nagy Lázár felügyelő tiszti társam már tegnap reggel bényujtotta resignatióját, egyszersmind minden hivatalos irományait is általküldötte a Tekintetes Úrnak, amellyek nélkül az eddig az ő gondviselésére bízott osztályt kormányozni nem lehet. Tekintetes Praeses Úr nem méltóztatott azon exhibitumot felolvastatni s ennek következése lett, hogy az őrök kiállítását már tegnap is, ma is minden kormány s felsőbb intézet nélkül az osztályos comissáriusok maguk között vitték végbe. Ez nagy rendetlenségre ad alkalmat, mellyekért ki fog felelet terhével tartozni; a Tekintetes Úr kéltségkívül tudni méltóztatik. Én is, de több collegáim is declarálták több ízben, hogy csak addig maradunk meg ezen ezer kellemetlenségekkel összekötött, s némellyeknek ellenkezések, sőt méltatlan subsumptióik által elviselhetetlenné lett felügyelői hivatalban, míg senki közülünk ki nem lép, – ez most megtörtént. De ha nem történt volna is, akárki előtt is megfelelek ezen cselekedetemért, midőn declarálom, hogy a baj kisebbedvén (mert hála Istennek a kórházakon kívül még ma egy halott sincs a városban), minekutána városunk legveszedelmesebb környülményei között is egészségemmel, életemmel nem gondoltam, s egész erőmet a közjónak feláldoztam, s a közbajon kívül még méltatlan subsumptiókkal is kelletett küszködnöm, ellankadt, fáradt tagjaim immár pihenést kívánnak, s elerőtlenedett testi constitutiómmal hivatalomat többé nem viselem, nem is viselhetem. Vannak városunknak s a Tekintetes Bizottságnak több nálamnál nagyobb tekintettel, erővel, activitással bíró tagjai, viselje más is ezen háládtlan terhet. Én részemről kérem a Tekintetes Urat, ne méltóztassék ezen lemondásomat hallgatásal elmellőzni, mert én méltó okokból, mellyekről számot adni akárki előtt is kész vagyok, viszavonhatatlanul kinyilatkoztatom, hogy felügyelői tisztemet mánál tovább nem viszem, s ha a Tekintetes Deputatió hellyemet betölteni nem akarja, vagy nem fogja, holnap reggel gondoskodás nélkül marad az eddig általam viselt terhes osztály, s ha innen valamelly rendetlenség történne, én oka nem leszek.
Ezen gondoskodása a Tekintetes Praeses Úrnak annyival szükségesebb, mivel ma estve az osztályos comissáriusoknak is mások által kell felváltódni, s kérésem hallgatva lett elmellőzésének minden tekintetbe szomorú következései lehetnének, mellyekért csak a Tekintetes Úr fog felelet terhével tartozni.
Egyébiránt midőn a csekély személyembe eddig vetett, de sok méltatlanságok által kisebbített bizodalmat alázatosan köszönöm, megkülönböztetett tisztelettel vagyok Tekintetes Praeses Urnak
S[átoralja]újhely, julius 27. 183.
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
volt felügyelő táblabíró
Közli a Pesti Napló, 1935. nov. 10-i száma.
Kossuth Lajos
volt felügyelő táblabíró
Közli a Pesti Napló, 1935. nov. 10-i száma.
A levelet a Pesti Naplóban „–tur” jelzésű szerző közli – valószínűleg Vértes Artur – „Szent ösztön”. Uj Kossuth-levélre bukkant Zemplén megye főlevéltársa című cikk keretében. (A cikk levéltári utalást nem tartalmaz, a bene felhasznált iratokat a kötet szerkesztője Zemplén megye levéltárában végzett kutatása során nem találta.) A cikk szerint Kossuthtal együtt lemondott Nagy Lázár, Lehoczky László és Fekete Pál is. Nem lehetetlen, hogy a lemondás egyik oka a megyei kisgyűlésnek a bizottság előbb közölt jelentésére adott oktató hangú határozata volt. A bizottság elnöke a cikk szerint először igyekezett rábírni Kossuthékat elhatározásuk megmásítására, majd elfogadta lemondásukat és kijelölte utódaikat. A városi tanács azonban jul. 28-án könyörgő levelet írt, kifejtette, milyen nagy a lemondottak iránt a város lakóinak bizalma, mennyire jól végezték dolgukat, s kérte, birják őket maradásra. Két nappal később Kossuthék az alispán kérésére mégis tovább vállalták munkakörüket. Kossuth a jegyzőkönyv szerint „kinyilatkoztatta, hogy ámbár a gyakran pihenésre nem engedő fáradozás testi erejét és egészségét nem kevéssé megrongálta s gyengítette, mégis mind a kormánynak, mind pedig a város közönsége képviselőinek eként kimutatott bizodalma előtte olly szent ösztön, mellynek ellene tenni állampolgári hibának, sőt véteknek tartaná”, ezért visszavonta lemondását.
