BÉVEZETÉS Közönséges tekintet a történetirásra*
BÉVEZETÉS
Közönséges tekintet a történetirásra*
Közönséges tekintet a történetirásra*
A kézirattal kapcsolatban a szükséges tudnivalókat olv. a kötet előszavában. Keletkezésének időpontjára az írás sajátosságain kívül talán csak az az egy adat utal némileg, ahol Kossuth arról panaszkodik, hogy őseink dicső tetteit nem örökítették még meg Homeros eposzaihoz hasonló remekművekben. Ebből arra lehetne következtetni, hogy még a Zalán futása megjelenése előtt íródott. A szöveg magyarázatát a benne előforduló személynevekre és az időrend megvilágítására korlátozzuk, ellenkező esetben ugyanis kénytelenek lennénk a korai földrajzi, kultúrtörténeti és egyetemes történeti alapismeretek egész tárházát hozzácsatolni jegyzetek formájában a szöveghez.
A historia a világ történeteinek elbeszélése. Az író czélja határozza meg az elbeszélés terjedésének nagyobb vagy kisebb mértékét. A tárggyal való bánás kisebb vagy nagyobb mértékben, majd philosophico-pragmaticus írónak emeli, majd chronicus szerzővé alacsonítja. Az elsőre útat mutat a historia philosophiája, melly is megtanítja, miképpen kellessék a történetek természetébe béhatni, a historiai valóság vagy csalárdság külső és belső megismértető jeleit feltalálni, a történetek eredetjeinek szoros megvisgálása, azok folytatásának helyes esmérete, s következéseinek elegendő áltlátása által a történetekről helyesen ítélni, s ezen esméretek summáját tapasztalás gyanánt arra használni, hogy a politicus, polgári s erkölcsi életben bölcsen s találva szerkeztesse következtetéseit. Megmutatja továbbá a historiae critica, mint kellessék a kútfőket illendően használni, és a historiographia, mint rendelje el az ezekből öszveszedetteket czélerányos s szép épületté.
Segédül szolgálnak a diplomatica, föld-, idő-, származás-, czimer-, pecsét-, régiség s status esméretjei.
Egy béláthatatlan mező a történetírás. Ijedve rezzen vissza az emlékezőtehetség azon nevek, számok s történetek véghetetlenségétől, mellyeket meg kellene tartania, s segédmódokra tekint, amellyek e merész próbatételt lehetségessé tegyék. Különösen könnyít a munkán egy czélarányos, s az elbeszélés természetére épült módszer (methodus), az egybeköttetett synchronico-ethnographica methodussa a történetek egybehelyeztetésének, az egyetlen egy alkalmaztatható irásmód a közönséges történetiratra nézve, amelly által ha nem mind is, bizonyosan nagyobb része az emlékezet s a történetek áltnézésének ellentálló nehézségeknek eloszlattatik.
Ennek sinor mértéke szerént a történetirat bizonyos megállapított periodusokra osztatik és azon periodusokat, mellyekben csak egy vagy némely kevésszámú nemzetek vettek részt, ethnographice, azaz: a nemzetek szerént, azokat ellenben, mellyek vagy mindeníkre vagy legalább nagyobb részére a historia emlékezetére méltó nemzeteknek befolyással voltak, időrend szerént, az az synchronice beszélli el. Koránt sem önkényes, sőt azon egyedül változtathatlan s való rendszabáshoz van ezen periodusok megállapítása kötve, hogy ezen elválasztott részeknek mindegyike magában egy olly tökéletes egészt tégyen, melly mind az előbbeni, mind a következendőktől kitetsző képpen külömbözzön. Következőleg csak a világban egy közönséges változást okozott történeteknél lehet illy elmetszéseket tenni, illyenek: a vízözön, s a nemzetek első plántálása, Nagy Sándornak halála, a római szabad Köztársaságnak August által történt felforgatása, a német s arabs nemzeteknek a római tartományokba lett béütések, vagyis a névpándorlás, (melly által a historiai világban egy tökéletes változás okoztatik, s kezdődik az új historia), Nagy Károly által fundált franc monarchia, az isméti felvilágosítása az emberi elmének, s a szorgalomnak felélesztése a nyugoti tartományokban, a Reformatio.
Nem czélunk egy közönséges historiát tanító könyvet írni. Eféle könyvek bővségben vannak ár. Mi csupán minden általunk éppen felállapíttatott periodusokon által a világnak egy való képszínletét kivánjuk előterjeszteni, egy olly képszínletet, melyből az abban fellépett nemzeteknek egymás iránt fentállott statusi helyheztetéseket, polgári alkotmányokat, vagy mint gondolkoztak légyen azon tárgyak felől, mellyek mindnyájunkra, mint egy egy status polgárira nézve fontosak, áltláthatni, megtudhatni, továbbá minemű volt Isten tiszteletek, millyen határú felvilágosodások, milly karban helyheztetve művészségiek s tudományuk, mint mivelődtek mindezek által erkölcsi érzéseik, erkölcsi lételek, mi volt az ember, s melly értelem lelkesítette őt. Azon hellyes megfogás, melly a világnak minden időszakaszokban volt közönséges alkotásáról hasonló visgálatok által nyerhető, azon fő nyereség, mellyet egy philosophico-pragmaticus író magának igérhet, egy jutalmazó következése a tartós, száraz visgálatoknak.
