103. Pest, [1836 december vége*] Kossuth levele Vladár Kristófnéhoz a nők hivatásáról a nemzeti mozgalomban és saját munkájáról.
103.
Pest, [1836 december vége*]
Kossuth levele Vladár Kristófnéhoz a nők hivatásáról a nemzeti mozgalomban és saját munkájáról.
Pest, [1836 december vége*]
Kossuth levele Vladár Kristófnéhoz a nők hivatásáról a nemzeti mozgalomban és saját munkájáról.
Vörös Antal másolókönyvében ez a levél januárinak van feltüntetve, tartalmából azonban – különösen abból, hogy Kossuth az ünnep (karácsony) másnapján induló Pulszkyval küldi a jan. 1-i számot – arra lehet következtetni, hogy a karácsony előtti napokban íródott. Vladár Kristófné alább ismertetendő, jan. 4-én kelt levele tehát nem előzménye Kossuth levelének, hanem következménye.
Vladár Kristóf zempléni birtokos fiatal felesége, Lónyay Ilona megrendelte férje számára Kossuth Tudósításait és lelkes levélben fejezte ki rokonszenvét Kossuth törekvései iránt.* Kossuth az alábbi levél kíséretében küldte el a Tudósítások 1837. január 1-i számát a megrendelőnek:
Vladárné dec. 1-én kelt levelét közli Henthaller L., i. m. 30. o.
Nagyságos Asszonyom!
Nagyságod kegyes sorai szép reményre derítették szegény hazánk jövendője felett aggódó keblemet. Hódolva ismerem én, és ismerik minden jobbak azon hatalmat, mellyet a gondviselés, erkölcs s emberiség javára a gyengéd asszonyi kezeknek adott, hogy a leendő polgár fogékony szívébe erényt csepegtessenek s érzelmet, hogy a hévvérű ifiút magas dicső lelkesedésre ragadják, mi nélkül még nagy tett nem született a földön, hogy munkás kitűrésre buzdítsák a férfiút, midőn izzadt homlokát nyájas szelídséggel hűtögetve, földi küzdésért mennyi jutalmat nyújtanak, s hogy még az agg kebelben is fellobbantgassák a léleknek alvásra készülő mécseit. És mindezt tudva, ismerve és meggyőződve arról, miképpen Cornéliáknak kell előbb élniök, hogy Gracchusok születhessenek,* sokszor sóhajtottunk fel baráti körben tűnődve nemzetünk sorsa felett, bár az Isten polgári szellemmel ihletné meg a magyar hon dicső leányait, mert e szellem nélkül üres hiúságban senyved el a férfinem, pulyán, nemtelenül mindenhol. Volt idő, midőn ez óhajtás teljesületét egy bizonytalan távol reménynek kellett tekintenünk, s e csüggesztő szemlélet csaknem kétségbe ejtett bennünket a jövendő felett. De rezgő örömmel vallom meg, miként oszlik a kétség naponként. A magyar asszonyok gyéren bár, de már mégis érezni kezdik rendeltetésöket, érezni, hogy ők leányai a Honnak, s hogy annak lelkes szeretettel tartoznak. És itt van a magyar nemzet újdon születési időszakának hajnala. Hogy itt van, annak több más jelek közt Nagyságod lelkes sorait Isten nyújtotta zálognak veszem, és annak fogják venni velem mások is. Fogadja érettök meleg köszönetünket, mellyet azon lelkesítő hiedelemmel teszünk, hogy lesznek a szegény magyarnak is Gracchusai, mert Cornéliákkal dicsekedhetik.
Cornelia, P. Cornelius Scipio Africanus leánya, Tiberius Sempronius Gracchus konzul felesége, a demokratikus reformjairól híres két néptribun, Tiberius Sempronius Gracchus (i. e. 163–133) és Gaius Sempronius Gracchus (i. e. 153–121) anyja.
Akinek Nagyságod szívét, kezét ajándékozta, annak egy nemes férfiúnak kell lenni, s ennek választván újévi ajándékul a lelkes nő csekély becsű közléseimet, e választással annyira megbecsültetve érzem magamat, hogy ha valaha, most sajnálom, miért olly csekélyek tehetségeim, és miért kell ezeknek is olly roppant akadályokkal küzdeniök, miszerint munkásságom vékony gyümölcsei illy magasztaló megkülönböztetést kiérdemelni tehetetlenek. De hiszen aki mindent tesz, amit tehet, az ha köszönetet nem érdemel is, legalább a teljesített kötelesség nyugalmának örvendhet –, s én e nyugalommal bátorkodom Nagyságodat tudósítani, hogy kívánsága nékem parancsolat. Leveleimet azonban postán nem küldhetem, mert a mi törvényszeres felsőbbségünk engemet a társaságos élet jóvoltiból kitagadva, körparancsot bocsátott az ország minden postahivatalaihoz, hogy tudósításaimat, mellyeket már borítékban is talán népszerű szagukról ismernek, nemcsak itt helyben, de ha történetből máshová tévednének, akárhol is foglalják le. Nyomorult alávaló cselszövény! Velem szóljanak ők, én kész kebellel fogadom az erőszaknak minden nyilait, de illy eszközökhez nyúlni, illy utakra vetemülni!! – Azonban nagyon csalatkoznak, ha engemet gyáva gyermeknek néznek, kivel játékot űzhetni; én leveleim elfoglalásukért a postahivatalt bíró elébe idéztem,* ítéljen a törvény közöttünk, addig kéntelen vagyok magános alkalmakat használni. Az újesztendei első számot Pulszky úr által, ki ünnep másodnapján indul (most érkezvén európai utazásából) küldöm Kassára, őt megkérve, hogy saját pecsétje alatt adja fel tértivény mellett Kassán a postára, így talán csak eljut Vécsére. Jövendőben magános biztos alkalmakkal akár Újhelybe, akár Kassára küldhetném leveleimet, ha Nagyságod kedves férje érdemesnek tartandja itt vagy amott rendelést tenni, hozzájuttatás felől, vagy engem akaratáról tudósítani.
A Kossuth által a budai főposta ellen indított pör iratait l. alább, 118. sz. alatt, 597. kk.
Ami pedig azon nem érdemlett kedvezést illeti, miszerint Nagyságod becses soraiban rólam szólva, érdemeket említeni méltóztatik, engedje Nagyságod megvallanom, hogy ennek olvasása felett pirulás és szomorúság között haboztam. Mit nevezzünk kötelességnek, ha már az is érdem, amit én teszek? Óh, én minden dicsérő szó felett, mellyet jóakarat vagy kedvezés buzdítólag hangoltat felém, szégyen örvényébe merülve zúgolódhatnám a sors ellen, miért nem adott erőt, tehetséget a főbe és karokba, melly e szívnek akaratát megvalósíthatná. Ha pedig csakugyan még ezt is érdemnek nevezhetnők, úgy jajszóra kellene fakadnunk Hazánk sorsa felett, melly annyira süllyedett, hogy a roppant kötelességből még egy mákszemnyinek teljesítését is érdemnek tekinti. Énbennem nincs más, mint a tiszta hű akaratnak érdeme. Jog és szabadság időnknek jelszava, és ennek nem romboló revolutiókkal, hanem törvényes úton kell uralkodásra jutnia; erőszak nélkül, mert a czél nem szentesíti az eszközöket, s én erkölcshöz szeretem kötni a politicát, és azért véteknek tartanám a jogot jogtalan eszközökkel kivívni. A közvéleménynek felemelése, erősítése, tisztítása, s a közvéleménynek szilárd, de nyugodt hirdetése, ez az, amivel czélt érhetni. És itt az elvek s nézetek egyesítve és minden törvényszeres iparnak közös irányzata a legelső feltétel. Azért hirdesse kiki, messze hatólag, vagy kis körben, amint a sors engedi, híven a dicső jelszavakat. Ez a vezérelv életemben, s hinni fogom, hogy nem hiában éltem, ha irántok csak egy keblet is melegre gyúlaszthatok. S ha minnyájan ezen elvet követjük, az elemeikben gyenge szózatok összepontosulva, orkán erejére növekedendnek, mellynek ellenében a gyáva tányérnyalók nem ámíthatják többé csalfa suttogásaikkal a fejedelmeket. Mert ha az idő szelleme egyszer átihlette a nemzetet, ők, a fejedelmek is átlátandják, hogy jutányosabb, nemesebb, felségesebb dolog szabad embereket kormányozni, mint rabszolgák felett uralkodni.
E nagy munkában foglalatoskodni nem érdem, csak önmagunk és polgártársaink iránti kötelesség. Nagyságodnak kegyes ítéletét tehát ingernek veszem inkább a jövendőre, mint jutalomnak a múltért, mert azt nem érdemlem, és mivel nekem tüskés pálya jutott osztályrészemül, veszem azt olly virágnak, mellyet a könyörület Istenasszonya a küzdőnek útjába vetett, hogy el ne csüggedjen a tövisek között. Fogadja Nagyságod kézcsókolásomat, őszinte jeléül azon tiszteletnek, mellyel ismeretlenül bár, de állandóul vagyok Nagyságod alázatos szolgája.
Kossuth Lajos
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4850/97. sz. Másolat, Kossuth perének iratai. II. köt. 285–288. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
Sk. fogalm. MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4850/97. sz. Másolat, Kossuth perének iratai. II. köt. 285–288. o. (Vörös Antal id. másolatai.)
Vladár Kristófné 1837. jan. 4-i kelettel válaszolt Kossuth levelére. Megírta, hogy újév napján kapta a Tudósításokat és Kossuth levelét, s nem tudja, melyiknek örüljön inkább. Kérte, hogy a Tudósításokat a jövőben a zempléni kaszinóba küldje. Lelkes hangon reflektált Kossuth levelének minden gondolatára; kérte, vigasztalja nevükben is Lovassy apját, s azt a kívánságát is kifejezésre juttatta, hogy szeretné megkapni a Kossuth által az öreg Lovassy nevében írt folyamodványok szövegét. (A válaszlevél eredetije ugyancsak az akadémiai Kézirattár Kossuth-iratai közt van.)
