Foglalat: Sommás foglalatja a diaeta utolsó napjaiban történteknek. Pozsony, majus 2-án, 1836.
Foglalat: Sommás foglalatja a diaeta utolsó napjaiban történteknek. Pozsony, majus 2-án, 1836.
Expropriationalis törvény.
Az e tárgyban költt kir. válaszra* kerületileg készitett újabb felirás april 28-án országos ülésbe vitetvén, azon kifejezést: hogy az e tárgy körülti rendelkezések az összes törvényhozást illetik, melly az izenetben foglaltatván, SOMSICS által a t. czikkelybe is betétetni sürgettetett, a PERSONALIS ellenzé, s többek közt azt is mondá, hogy ezt a kormány el nem fogadja, s az óhajtott törvényből semmi sem lesz.* Erre
L.: Iratok. VII. köt. 515. kk.
”… ha Somogy vármegyének javallata elfogadtatik, akkor visszaesik a dolog azon állapotra, mellyben az első szerkesztetés alkalmával volt, és mivel azt, amit a szólló követ beiktatni kíván, ő Felsége a kormányszékek hatóságára utasitotta reményleni nem lehet, hogy most a javallatot elfogadja.” L.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 270.
DEÁK: El nem fogadván a kormány az ország Rendeinek javallatát, a KK és RR egyesülésről gondolkoztak, s ámbár annak elhatározása, hol és minő feltételek alatt lehet a kisajátitásnak helye, tagadhatatlanul nemzeti jus lenne, nem akarták mégis az e tárgy körülti rendelkezést csak magoknak tulajdonitani, amint csak a kormányra bizniok sem lehetett, hanem azt mondák, történjék az összes törvényhozásban, hol nemzet és fejedelem együtt van. Ez ellen a kormány kifogást nem tehet, s ha tesz, nyilvánvaló igazságtalanságot követ el, s ellenkezésbe jő azon mondásával, mellyet gyakran szeret száján pergetni, hogy t.i. a közboldogság akkor van legerősb lábon, ha úgy a fejedelem mint az ország jusa semmiben sem csonkittatik. Fenyegettetni halljuk magunkat, hogy ha a nemzetnek eme világos jusát a kormánynak át nem adjuk, s örökre el nem vesztegetjük, semmi sem lesz a törvényből. Szomoru ellenvetés! képes a legkeserűbb érzést gerjeszteni. Olly ellenvetés, melly le nem ver ugyan, de megrázkódtat! De valóban ha csak azért nem lesz semmi a törvényből, mellyet hazánk java sürgetőleg kiván, mivel a nemzeti just lábbal tapodni, s kereskedési közérdekeinket, birtokaink biztosságát kormányönkénynek kitenni nem akarnánk, ugy hinnünk kell, amit sokszor hinni nem akarva hallottunk: hogy t.i. azért nem lesz semmi belőle, mert Magyarországot boldogithatná! (Úgy van! úgy!!) Ha elesik ez is, mint sok egyéb elesett, amit hő kebellel szoritott nemzetünk karjai közé a közvélemény, (éppen aznap reggel kedvetlen kir. válaszok hirdettettek, névszerint a budapesti hid iránt, a szóbeli biróság iránt* s a t.,) egy édes álomtul válunk meg, mellyet a mult időkre tekintve talán nem is kellett vala táplálnunk. De ha igy hullanak el legszebb reményeink, elviszük a keserü érzést kebleinkben, bé fog az szivárogni küldőink sziveibe, erős gyökeret verend a közvéleményben, s ha nyer e ez által a kormány valamit? megmutatja a következés. Én mindenesetre kinyilatkoztatom, hogy nagyon csalatkoznak, akik azt hiszik, hogy csak egy kis materialis nyereség csalóka reményét kell előnkbe tartaniok, s mi azt minden áron, bármelly moralis áldozattal is megvásároljuk. Mi nem fogjuk megvásárlani, a nemzet jusainak feláldozásával bizonyosan nem, senki a nemzet közül, s mi ezen jusoknak őrjei legkevésbé!!
Az ápr. 28-i országos ülés előtt tartott elegyes ülésben a Bod János ügyébeni, a szóbeli bíróságokról, a pest-budai hídról, s az úrbéri telken lakó nemesek adózásáról szóló kir. válaszokat hirdették ki. Vö. uo. 263. o., a felsorolt válaszokat l.: Iratok: VII. köt. 584. kk.
SOMSICS is fájdalmas érzéssel szóllott ez értelemben. ANDRÁSSYt, ki a javallatban inconsequentiát talált, a nemzeti jus elölésével vádolá, s alkalmat vőn magának a keserű érzést kifejteni, mellyet a szóbeli biróságról szólló törvényczikkely elvetése keblünkben okozott. Távolról sem érdeklé e törvény a kormány érdekét; a legszegényebb néposztály boldogságát vala csak eszközlendő, ezernyi könnyeket letörlendő, erkölcsiség magvait, az adott szó szentségét, s vele a nemzeti becsület felélesztését rejté az egyszerü keblében; s mindez nem vala képes reábirni a kormányt, hogy ennyi jót, ennyi idves czélokat a rendszeres pertractatio nyomorult kifogásának fel ne áldozna. Ennyi remények, ennyi biztatás után nem örömre, de siránkozásra kisztet a bánásmód, mellyet tapasztalunk?
Ugy látszott, megbánták kik e discussióra kihivást tettenek, s a PERSONALIS sietett végzésnek jelenteni, hogy a somogyi inditvány elfogadtatik.*
Az izenetet és a törvényjavaslat módosított szövegét l. uo. 590. kk.
Ezen izenet és törvényjavaslat a fő Rknél még aznap estveli 6 órakor tanácskozásba vétetvén, – az ORSZÁGBIRÓnak véleménye oda ütött ki, hogy a törvényhozás csak általános szabályt hozzon, a specificus alkalmazást a különben is csak törvény értelmében munkállódható végrehajtó hatalomra kell bizni, s mind ezért, mind gyakorlati tekintetből is károsnak vélte a vonalokat törvény által úgy meghatározni, hogy azokon kivül bármi más alkalom akadjon is, a kormány az ország kereskedési javát ez úton elő ne mozdithassa. Igy a TÁRNOK is ezt az egész dolgot kormány privilegiumok utjára tartozónak vitatá, következőleg azt az óvást hogy a tárgy körülti rendelkezés a törvényhozást illeti, kivált midőn a kormány ezen hasznos vállalatok előmozditására segédkezet nyujt (?), nemcsak feleslegesnek, de károsnak is itéli. Mert ha elismeri is a szólló, hogy a legislatio a maga figyelmét mindenre s igy erre is kiterjesztheti, s ajánlhatja Ő Felségének, hogy ez vagy amaz vonalra különös figyelemmel legyen, de ezt előmozditólag, ne pedig gátlólag tegye, s ne kösse meg a kormány kezeit, hogy más jót ne tehessen.
GR. ANDRÁSSY GYÖRGY úgy vélekedett, hogy e törvény tárgya a tulajdoni jus, mellynek szentnek kell lenni polgári társaságban. A törvényhozó test tehát méltán követeli magának azon just, hogy megitélhesse, olly fontos és közhasznú e valamelly dolog, miszerint megérdemli, hogy miatta egyesek tulajdona kénszeritőleg kisajátittassék.
ÜRMÉNYI hasonló értelemben szóllott: Nem vélte ő, hogy a privilegiumadás jusát a RR Ő Felségétől megtagadni akarnák; de hogy valakit akaratja ellen tulajdonából expropriáljunk, ez csakugyan privilegium tárgya nem lehet, s midőn illy nagy áldozatról van szó, a fejedelem se veheti rossz néven, hogy a nemzet képviselői esetről esetre meggyőződni akarnak, miképen nem egy két ember magános érdeke, hanem köz nemzeti haszon az, mi miatt a polgárok tulajdona bántatik.
Még élénkebb volt a vitatás a 4-ik §-nál, hol a RR nem akarván a jövő országgyülésig időt veszteni, reábizták a kormányra, hogy ha a kijelelt ductusokra vállalkozók akadnának, velök a kormány egyezhessék, s köthessen; de jövendőre a rendelkezést esetről esetre az országgyülésnek tarták fenn.
Az ORSZÁGBIRÓ s a TÁRNOK az illy tractatusokat szorosan a végrehajtó hatalomra tartozónak állították, s az utolsó még következetlenséggel is vádolá a RRket, hogy első javallatukban országos biztosságnak készek voltak magokat s tulajdonuk elvételét alája vetni, most pedig a királyi Felséget, kinek minnyájan alattvalói hüséggel, engedelmességgel s bizodalommal tartozunk, s kinek a szónok életét, vagyonát a legnagyobb megnyugvással alája veti, megbizni nem akarják. Megelőzé azon ellenvetést, hogy más alkotványos nemzeteknél is a törvényhozás szokott minden egyes esetben e tárgyakról rendelkezni, s czáfoló feleletül adá, hogy a mi alkotványi rendszerünk ezekétől igen nagyon különbözik. S átaljában mindketten gyakran emlegeték, hogy ha illy sok akadály tétetik, a törvényből semmi sem lesz, pedig azt a szóllók igen igen sajnállanák.
B. PRÉNYI ugocsai főispány gyönyörűn védelmezé az ország jusait. Azt hallom, ugymond, hogy óhajtják a főRR e törvényt létesiteni, s mégis annyi észrevételeket tesznek, hogy azokat a RR, kiknek a nemzeti jusok gondviselése kötelességökben áll; ha ezen kötelességet őrzik, el nem fogadhatják. Én legalább ha közöttök ülnék, soha el nem fogadnám, s aminő forró óhajtással ápolom a reményt, hogy lesz e törvényből valami, úgy azt mondom: inkább semmi, s örökre semmi, mint illy áldozattal! Azt kivánják az előttem szóllók, hogy a nemzet csak annyit mondjon ki: expropriálni szabad, s a többit a kormány tegye, amint s amikép akarja, és a törvényhozó test többé bele ne szólhasson. Lehet ezt constitutionalis országban kivánni? Nem ellenkezik e ez a képviseleti rendszer idaeájával? Én valóban nem győzök eleget csudálkozni, hogy a polgárok vagyoni biztossága s a nemzet kereskedési érdeke felett itt, épp itt kell a kormány korlátlan hatalommal felruházását inditványba hozatni hallanom, itt, ahol az expropriatio olly erővel elleneztetett. Ami a külföldi alkotványos nemzetektől vett példát illeti, igaz ugyan különbség van ezek s a mi hazánk között, azonban mégis merem állitani, hogy a constitutionalis Magyarország mégis jobban hasonlit amaz alkotványos nemzetekhez, mint azon országokhoz, hol a kormányok korlátlan s határtalan önkénnyel országlanak. Elégedjenek meg a fő RR, hogy a legközelebbi 3 év el nem vesztése tekintetéből a kérdéses nemzeti jusnak gyakorlatát a KK és RR a kormányra bizni nem idegenkednek, s ne kivánják, hogy arról örökre lemondjanak.
Hosszasb vitatások után, mellyeket közleni sem időm, sem helyem, a többség oda jelentetett: az 1-ő §-usra hogy a ductusok törvénybe ne tétessenek, hanem a felirásban kéressék meg Ő Felsége, hogy adandó alkalommal a kereskedési munkálatban kijelelt vonalokra* különös figyelemmel lenni méltóztassék. A 4-ik § pedig az elsőhöz alkalmaztassék, s eként a specialis rendelkezés, tractatus s a t. a kormányra bízassék. Ez végzésnek jelentetvén, az ORSZÁGBIRÁJA inditványt tőn, hogy mindezek csak modo suasorio mondassanak, s ha a KK és RR véleményökhöz ragaszkodnának, a felirás ne hátráltassék. Ezt a NÁDOR is helyben hagyá, s elfogadtatott.* A RR maradtak véleményöknél, s a felirás megtörtént.*
Vö. a 458. o. 9. jegyzetével.
A főrendi választ l.: Iratok. VII. 626. kk.
Uo. 623. kk.
*
Kir. válasz a magyar nyelv tárgyában.
Mióta a Cancellaria itt van, a resolutiók mind Pozsonyból vannak jelelve, ez april 26-áról szóll,* s felvétetett april 28-án.
Uo. 578. kk.
Tartalma: 1. A törvény magyar textusának kétség esetében elhatározó ereje (az originalis szó nem emlitteték) törvénybe tétessék. Ezt a RR SOMSICS javallatára e szavakkal teszik: A törvények magyar szerkezete eredetinek, és a támadható kétségek eseteiben elhatározónak rendeltetik.
Ehhez országos ülésben (april 29-én) a PERSONALIS az intermediationalis királyi válaszból, mint ezen törvényszakasz anyagából, ezen szavakat: his jam sub Comitiis condendi articuli sanctioni Regiae lingva Hungarica et Latina substernantur, hozzáragasztatni kivánta.
De SOMSICS és DEÁK megmutogaták, hogy ez már megtörtént, s nem törvénybe, hanem a törvény historiájára való. Méltán ki is nevetne bennünket az egész világ, ha azt tennök ma törvényczikkelybe, hogy tegnap a felterjesztés miként történjék? DEÁK itt is tolmácsa volt azon nemzeti aggodalomnak, mellyet a legújabb resolutiok okoznak. Úgy látszik, mondá a szónok, megbánta a kormány azt a csekélységet is, amit sokan elég jók valának engedélynek tekinteni, s most szórul szóra szeretné visszahuzni!!
BEZERÉDY oda kivánta vezérelni az ország minden törvényhatóságai figyelmét, hogy a nyelvet s nemzetiségünket, Istentől nyert eme szent tulajdoninkat kormány kegyelemtől függőnek ne tekintsék, s a törvényeket nyelvünk dolgában ne nézzék az előhaladást gátlóknak, hanem inkább előmozditóknak, s éljenek mindazon jusokkal, tegyék mindazt tettleg, amire elrabolhatlan természeti jusok s hatalmok van.
2. Ő Felsége már megelőzte az országnak azon kivánatát, hogy a kir. herczegek magyar nyelven oktatást kapjanak. (Erről már sok törvényünk lévén,* confirmatorius czikkelyt a RR nem alkotnak.)
Talán az 1569: 33. tc.-re gondol a szónok; ennek 2. §-ában kérik a rendek a királyt, hogy hosszabb távolléte idejére fiainak valamelyikét hagyja Magyarországon maga helyett, hogy a magyar nyelvet is megtanulják.
3. Megengedi, hogy ezentul a tabularis pereket magyarul kezdeni, folytatni, s azokban magyarul itélni, a hiteles expeditiók bévezetését, s bérekesztését pedig szintén magyarul tenni lehessen. (Törvénybe tétetik, de parancsolólag, s nem csak engedőleg.)
4. Ahol magyar nyelven tartatnak szentbeszédek, az anyakönyvek (matriculák), is akként irassanak. (Törvénybe megy.)
5. Quoad monetas, cum insignibus et imaginibus veteri Hungariae more cudendas, dispositionis item art. 8: 1830 §-i 4-ti relate ad quosvis officiales publicos, art[icu]lorum 9: 1792., 1: 1807., et 7: 1830.* quoad nativos Hungaros Legionibus Hungaricis et confiniariis praeficiendos, Ő Felsége a törvény teljesitését igéri, s meg fogja rendelni, hogy a magyar ezredek s benföldi katona praefecturák, in quantum per adjuncta licuerit, a törvényhatóságokkal magyarul levelezzenek. (Ezek meg nem felelvén a RR kivánatainak, törvénybe nem tétetnek.)
Az 1807: 1. tc.-ben az országgyűlés 12 000 újoncot ajánlott meg a francia háború céljaira. A tc. 9. §-ában a rendek azt kérték, hogy mivel az idegen nyelvű felettesek elriasztják az újoncokat, a magyar ezredekhez magyar fő- és altiszteket nevezzen ki. – Az 1830: 7. tc.-ben a rendek a megajánlott 28 000 újonchoz feltételül kötötték, hogy a király a magyar ezredekhez magyar fő- és törzstiszteket nevez ki.
6. Az ó-aradi oláh praeparandiában magyar nyelvtanitó szék fog állittatni.* (Törvénybe megy.)
Ezt a követelést a rendek a nyelvügyi sérelmek és kívánatok sorában már a márc. 30-i kerületi ülésben elfogadták. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. IV. köt. 297.
7. Az országban kijövő könyvekből egy-egy példány a Tudós Társaságnak adassék.* (Erre a királyi igéret elegendőnek itéltetett.)
Vö. a márc. 27-i kerületi ülés ezzel kapcsolatos határozatával, uo. 294.
Ezeknek felirásba tételével a RR élénk fájdalmukat újra kijelentik azok iránt, miket a nyelv tárgyában nem adott meg Ő Felsége,* kinek egyetlen egy legyen szavába került volna a nemzetnek aggodalmait, a legédesbb örömre változtatni. És ezen fájdalom nyilatkozás volt az, melly miatt GR. CZIRÁKY az egész felirást incorrigibilisnek nyilatkoztatta; mellynek azonban felküldése csakugyan a főRR által sem elleneztetett.*
A meg nem adott kívánságokat l. az országgyűlés 1836. márc. 16-i feliratában: Iratok. VII. köt. 44. kk.
A feliratot és a hozzá csatolt törvénycikk javaslatát. l. uo. 674. kk.
*
Országos választmányok kinevezése titkos szavazattal.
A RR ittott hozott határozataik következésében országos küldöttségek nevezésére lévén szükség, a választásra nézve szabályul rendeltetik, hogy aki egy választmányban van, másba ne választathassék. A választások eként ütöttek ki:
1. A Ludovicea katonai intézetbeni nevelési rendszer kidolgozására, s az intézet gyakorlati fogyatkozásai felől vélemény adásra a választottak nevei már 322. számu levelemben megirvák.* Ezen küldöttségre bizatott a praeparandiák, polytechnicum és reáliskolák felállitásáróli terv kidolgozása és a Museumbeli névjegyzékek meghitelesitése.
L. előbb, 462. o.
2. Az alimentatio megszüntetése tárgyában Szent Iványi, Justh, Madocsányi, Ocskay, Noszlopy, Szabó, Torkos, Zarka, Bük, Piller, Almásy, Ragályi, Török, Markovics Jósef, Gyertyánfy, B. Prényi, – Mihalkovics jászkun, – Sáy, Körber, Dienes, Gerencsér kir. városi – Ruszek káptalanbeli követek.
3. A partiumbeli megyék visszacsatolására Balogh, Géczy, Nagy Pál, Hertelendy Károly, Lónyay, Bárczay, Laczkovics, Szombathelyi, – Egyházi Rendből Villax, – Kerületek részéről Nagy Antal hajdu követ, – kir. városok közül Nagy Mihály és Klapka.
4. A Buda-pesti álló hid és Nemzeti Játszó Szin végett: Dubraviczky, Bencsik, Szucsics, Széll, K. Horváth, Szalopek, Pfanschmid, Szirmay, Roskoványi, Makkay, Kövér, Vay, – Németh György kanonok. – Tosony Fiume kerületi, – Szánthó és Markovics kir. városi követek. Fáy András közfelkiáltással a küldöttséghez csatoltatott.*
A választmányok tagjainak névsorát magába foglaló izenetet l.: Iratok. VII. köt. 614. kk.
BORCSICZKY inditványt tőn, hogy akik kir. kinevezéstől függő hivatalt vállalnak el, a RR részéről ezen küldöttségek tagjai lenni megszünjenek. Elfogadtatott. Mire GÉCZY ünnepélyesen kijelenti, hogy hivatalát (az érdemes követ táblabirája a nagyszombati distr[ictualis] táblának) haladék nélkül resignálja.
A fő RR felszóllitják a RRket, hogy a hivatalba lépő személyeknek a hazafiaktóli eme szigorú és szokatlan elkülönözését ne kivánják, annyival inkább, mivel azok iránt, kiket bizodalmukkal megtisztelnek, a legnagyobb bizodalmatlanságot mutatják, ha olly gyenge charactert tesznek fel róllok, hogy hivatalt vállalván hazafiak lenni megszűnhetnek.* Egyébiránt ekkorig mégcsak az alimentatio tárgya lévén az, mellynek küldöttségre bizásában Ő Felsége is megegyezett, a NÁDOR most csak ehhez nevezett tagokat a fő RR részéről, névszerint: Az Országbiráját, a váczi püspököt, Gr. Keglevics Gábor koronaőrt, Mérey, Almásy és B. Prényi főispányokat, Gróf Sztáray Albertet és B. Prónay Albertet.
A főrendi választ l. uo. 656.
*
Némelly folyó tárgyakróli végzések:
A RR 29 voxal 19 ellen reá állottak, hogy a tizedrőli 1-ő §, melly iránt meg van az egyeség, törvénybe iktattassék.*
Izenetüket l. uo. 642. kk., a felirat és a tc. javaslatát 655. kk.
A Nemzeti Játékszin tárgyában a főRR ujólag sem fogadván el az ajánlást, (ami miatt NAGY PÁL részvétlen zsugori szükkeblüségökért őket keserűn megróvta,) hogy mégis történjék a jövő országgyülésig valami, nem ellenzik az országos küldöttségnek csak a végre kiküldését, hogy a dolgot önkéntes ajánlatok útján sikeriteni törekedjék, jelentését a jövő országgyülésre minden esetre béadandó.*
A feliratot és a tc. tervezetét l. uo. 660. kk.
*
Újabb ajánlások:
Külkey Henrik a Ludoviceára 12 aranyat, a Museumra ugyanannyit. Honosított Vivenot testvérek a Ludovicaeára 1000 p. ftot, Gasparik váczi kanonok, a tébolyodottak ápolása végett Váczon létesitendő intézetre szintén 1000 p. ftot ajánlottak.*
A felajánlások törvénybeiktatását l. uo. 597., 605., 614.
*
A diaetalis ujság iránt a RR panaszukat jelentik ki, hogy a fő RR e tárgybani feleletjöket az országgyülés utolsó napjaira halasztották, egyébiránt a szabad sajtót nemzeti tulajdonnak, s az egész tárgyat a jövő országgyülésen létesitendőnek nyilatkoztatják.* A főRR semmit sem felelnek.
Ilyen tartalmú izenetüket l. uo. 643.
*
Különféle kir. válaszok:
1. A vásári biróságról, a nem nemesek perlekedési tehetségéről, a büntető perekbeni itéletek feljebbviteléről s végrehajtása módjáról szólló t. czikkelyeket, és az executionalis törvényt az elébi kir. válaszok értelmében történt módositások elfogadása mellett Ő Felsége megerősiti.*
A megerősítő kir. végzést l. uo. 580.
2. A T. t. czikkelyt úgy, amint újabban felterjesztetett, szintén egészen elfogadja.*
Uo. 586. kk.
3. Bod János elfogattatása tárgyában nyomozást és igazságos határozást igér.* (Elvárják a RR.)
Uo. 584.
4. A szóbeli biróságról szólló t. czikkelyt, ámbár azt a RR a törvénykezési módot elhatározó szabályok által kijavitva küldötték fel, ismét egyszerün a maga helyére, s idejére halasztja Ő Felsége.* De a RR BEZERÉDY inditványára újabb sürgető felirást határoznak, s kimagyarázván benne a keserü érzést, mellyet ezen száraz elvetés, az igazság szolgáltatásbani hijányok kijavitása iránt tett igéretek után az ország lakosainak legszámosb osztályaiban fogna gerjeszteni, azt egy ülőhelyben ugyancsak BEZERÉDY és SOMSICS javallata szerint el is készitik, melly az ORSZÁGBIRÓ által pártoltatván, a fő RRknél is elfogadtatik, s a többi készen lévő tárgyakkal együtt felküldetik.*
Uo. 584. kk.
Uo. 671. kk.
5. A Buda-pesti álló hid iránt megegyezik Ő Felsége az országos választmánynak a javalt törvény szerinti kiküldésében, olly feltétel alatt, ut missionis suae resultatum pro altissima ratificatione Regia Suae Ma[iesta]ti referat, és hogy a törvény 6-ik §-sában foglalt birái eljárás (t.i. a kisajátitási kárpótlás végett) a küldöttségtől elvétessék, s birónak a királyi Tábla (pro ferendo praeferenter et via summaria in hoc speciali extraordinario casu judicio) delegáltassék, fennmaradván a Hétszemélyes Táblára való feljebbvitel.* Ezen utóbbi észrevételt, melly a biróságot illeti, a KK és RR elfogadták; de arra, hogy articularis országos biztosság a maga munkálatját ratificatio végett terjessze a kormány elébe, képviseleti rendszerünk tetemes megsértése nélkül reá nem álhattak; azonban a kir. jusokat csonkitani szándékjokban nem lévén, a czél létesitése iránti buzgóságbul, MARCZIBÁNYI inditványára annyiban készek valának a kir. válaszhoz közeliteni, hogy a törvénybe ezen záradékot: „salva suprema inspectione Regia in sensu Legis et in specie Art. 12: 1791 exercenda” nyilván bétennék. Ami a fő RRk által is elfogadtatván, a felirás ekként ujabban felterjesztetett.*
Uo. 585. kk.
A feliratot és módosított törvényjavaslatot l. uo. 678. kk.
6. Az 1830-ki koronázási diploma magyar forditásának törvénybe iktatását* nem ellenzi Őfelsége; de kivánja azt olly módon tétetni, nehogy idővel oda magyaráztassék, mintha két nyelven lett volna azon diploma kiadva. Azért is a szerkesztés concertatióra utasittatván, ha ott az egyesülés meg nem történnék, a diploma csak azon nyelven lenne törvénybe iktatandó, mellyen kiadatott.* Az ország Rendei ezt elfogadván, kivánták a t.cz. bévezetésében e kifejezést használni: akkoriban deák nyelven kiadott stb. Ezt a Cancellaria hajthatatlanul ellenzette. A RR tehát azon gyanúra jöttek, hogy ezen szó kihagyásával a koronázási diplomáknak minden jövendő időkben deák nyelven leendő kiadathatása czéloztatnék: s azért bizván az utókorban, hogy azon nyelvet fogja erre nézve is kivivni, melly a törvényekben már eredeti, különben sem nagy nyereséget látván abban, hogy az originalis magyar törvények között egy czikkely legyen, melly csak forditás, készebbek voltak eme forditásnak törvénybe iktatásától elállani. Mihez a főRR is hozzájárulván ez a Cancellariának tudtára adatott.*
Az e tárgyban kelt feliratot és a kétnyelvű diplomát l. uo. 540. kk.
A fenti tartalmú kir. leiratot l. uo. 639. kk.
A Kancellária észrevételeit l. uo. 705. kk., a rendek végzését az ápr. 30-i concertatio során l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 294.
*
A nádori porták ideiglenes kiegyenlitése.
A FŐHERCZEG NÁDOR eljárván az ország Rendei bizodalmából reá bizott terhes foglalatosságban, a porták kiegyenlitése felől beadta jelentését:
Kaptak portákat: a pozsonyi kerületben* senki, a beszterczeiben Breznóbánya 4/8 részt, a sopronyiban senki, a budaiban Pest városa 20-at, Csongrád v[árme]gye 3-at; Csanád 4, Arad 2, Békés 10-et, Szeged városa 6-ot. A kassaiban Borsod 3-at, a debreczenyiben Szabolcs 3-at. A pécsiben Tolna v[árme]gye 10-et, Bács 70-et. Pécs városa 2, Szabadka 9-et, Zomboi 7-et. A szerémiben, Verőcze 6-ot, Eszék 1. A temesiben Temes vármegye 4, Temesváros 2 5/8, Torontál 19-et, Végre Fiume 2. Összesen 184 1/8.
Ebben az esetben az adózási kerületek értendők; ilyen összesen 10 volt, székhelyük szerinti felsorolásukat l. fent. Fiume és Horvátország adózás szempontjából külön elbírálásban részesült.
Levétettek porták: I. Posony v[árme]gyéről 18, Nyitráról 16, Trencsinről 9, Győrről 2, Komáromról 3 (ez mind v[árme]gye). II. Árváról 4, Liptóról 4, Thuróczról 3, Barsról 6, Zolyomrul 8, Honthrol 4, Körmöczbányáról 1, Selmeczről 3. III. Soprony v[árme]gyéről 20, városáról 4, Vasról 20, Zaláról 16, Veszprémről 4, Rusztról 1. IV. Budáról 2, Nógrádról 2, Esztergom megyéről 3, Fejérről 2. V. Zemplénről 6, Eperjesről 4/8, Szepesről 3, Késmárkról 3/6, Gömörrül 8, Lubló s Podolinról 2 2/8. VI. Debreczenről 4, Bereghről 3, Posega v[árme]gyéről 2. Összesen szintén 184 1/8.
A magyarországi porták összes száma a partiumbeli mindég ide számitott megyékkel egyetemben 6210 3/8. Horvátországé 135 1/8, összesen 6346 1/8. A 4,395.244 f 38 1/2 fr. adóbul és 75.000 toborzási segédpénzből tehát egy portára esik 704 f. 23 és valamivel több mint 1/2 xr.*
A nádor által javasolt új adóelosztás teljes, minden törvényhatóságra kiterjedő táblázatát 1.: Iratok. VII. köt. 635. kk.
*
A concertatio folyamatja.
A concertationalis küldöttség april 29-én estve 8 óra tájban tartott elegy ülésben jelentést tőn, hogy 4.) a világos örökösödésről, 5.) Fiume itélőszékeiről, 6.) a vásári biróságról, 7.) az itéletek végrehajtásáról, 8.) perlekedési tehetőségről, 9.) büntető perekbeni feljebbvitelről, 10.) a diurnumokról, 11.) a jobbágytelken lakó nemesek adóztatásáról szólló t. czikkelyek concertáltattak. A Cancellaria vagy semmi észrevételt nem tőn, vagy csak az elfogadott kir. válaszokhoz alkalmazott, és némelly igen csekély stylaris módositásokat. Némellyek tehát (igy MARICS) felkiáltottak, hogy ezeket helyben el lehet fogadni. A NÁDOR is eként nyilatkozott, mellé tévén, hogy ha tanácskozást kivánó észrevételek fordulandnak elő, soha sem fogja gátolni, hogy a RR külön tanácskozzanak. Azonban TARNÓCZY a két táblánál elfogadott határozást, miszerint a RR a concertatióra csak úgy állottak, hogy minden legkisebb szó felett külön tanácskozandnak,* feltartatni kivánta. A PERSONALIS is kérte a Nádort, bővebb tudomás végett engedné, hogy a jelentés a RRknél republicáltassék. – DEÁK, KLAUZÁL, KUBINYI (Felséges Haza! felszóllamlásal), FÁY Tarnóczyval egy értelemben szóllottak, s megjegyzék, hogy könnyen vitatások támadhatnának az elegyülésbeni tagok viszonyairól.* A NÁDOR Deák beszédjére ujra előbbi értelmében nyilatkozott, hitte, hogy mindenkitől számot tarthat azon bizodalomra, hogy a tanácskozás szabadságát nem kivánja korlátozni, s a RRket időnyerés tekintetéből, szóbahozott végzésöknek teljes erőbeni felmaradása mellett megnyugvásra felszóllitotta. De a nevezett követek egymás után ellenértelemben nyilatkozván, a vitatás csaknem kedvetlen szint kezdett magára ölteni, s maga ez is mutatá, hogy ennek folytatása időnyerés helyett veszteséget okoz, azért e szempontból ANDRÁSSY is a Personalissal egyértelmüleg szóllott, s midőn BORCSICZKY beszélni kezdene, a RRk hangos minnyájan-t kiáltottak. – Mire a NÁDOR kijelenté, hogy ám tessék külön tanácskozásra menni, ő legkevésbé sem ellenzi. A főRR minnyájan mélyen hallgattak.
L. előbb, 658. kk.
Arról ti., hogy elegyes ülésben egyenlő értékű-e egy mágnás vagy főpap szavazata az egész megyét képviselő követek szavazatával.
A KK és RR tábláján tehát a küldöttség jelentése republicáltatván, a RR nyomban már esti 9 óra után kerületi ülést tartottak, nehogy az elegy ülésbeni tanácskozás ellenzése halasztás szándékára magyaráztathassék, s a Cancellaria csekély észrevételeit mind elfogadván, állapodásukat még ugyanazon estve országos ülésben is megerősitették. Gosztonyi itélő mestert megbizván, hogy a főRket (kik azalatt szétoszlottak) erről majdan tudósitaná.
És ezzel jöttünk ki az Országházából april 29-én estvéli 9 1/2 órakor.*
Az ápr. 29-én tartott országos és elegyes ülések naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 276. kk., a Kancellária észrevételeit a felsorolt tárgyakban l.: Iratok. VII. köt. 657. kk.
*
April 30-ika.
Az egymást felváltó különféle ülések reggeli 8 órától estveli 10 óráig tartanak. Ezen nap a legszerencsétlenebbek egyike, mert egymást kergetve érkeznek a legkedvetlenebb resolutiók, de egyszersmind a legszebbeknek is egyike, mert szivemelő látvány volt a RRket negyedfél esztendei kifáradás után, a lóhalálában vitt tanácskozás közepette illy roppant erőben látni, és látni miként a földnek ó világ mesélte fia Bryareus* valahányszor a földhöz sujtaték, uj erőt nyerve állott fel, – ugy a RR is. Erről s a következett napnak elkeseredett küzdéseiről mihelyt Pestre érkezem, még egy részletes levelet irandok,* most csak a tárgyakat lehet futólag megemlítenem.
Briareos, a görög mondavilág lázadó óriása; átvitt értelemben általában óriást jelent.
L. az Országgyűlési Tudósítás-okat lezáró két toldalékot, 677. kk.
1. Küldöttség neveztetik a Felséget megköszöntendő.
2. A RR vévén a szóllásszabadság tárgyábani 16-ik, s a békési sérelem iránt megtagadó viszonizenetet, irtóztatóan keserű bús lángra gyulladnak, s TARNÓCZY ez érzelmeket a leghivebb tollal önti a 17-ik izenetbe, melly azon ünnepélyes kikiáltáson végződik, hogy a KK és RR ezen eseteket, minden netalán ismétlendő hasonlókkal törvényteleneknek, önkényből eredőknek s az erőszak szüleményeinek fogják tekinteni.*
A két izenetet l.: Iratok. VII. köt. 706. kk.
3. A praeparandiák és polytechnicum iránti felirásra azt feleli Ő felsége, hogy erre nem kell törvény, nem kell választmány, majd fog ő gondoskodni.* Nem lévén itt a fejedelemtől kegyelem kérve, nem áldozat, nem uj jus, sem a kormány jusai megtámadva, hanem csak az kijelentve, hogy az ország gondoskodni akarván a népnevelésről maga költségén, erre csak tervet kiván most késziteni, s még ez is megtagadtatván: a KK és RR a legkeserűbb fájdalom élénk kikeléseire fakadnak, s ezen érzelmeket azonnal ujabb felirásba foglalják, de egyszersmind felszóllitják egymást, s egymás által a nemzetet, hogy a kormánytól semmit nem várva, nem reménlve, önmagában keressen segedelmet, s associatiokba egyesülve s a törvény határain tul semmit, de törvény határai közt mindent téve ön erejével segitsen bajain. A felirás felmegy.*
A kir. választ l. uo. 702. kk.
Az izenetet és az új feliratot l. uo. 710. kk.
4. 2-ik resolutio az expropriatiorul. Ő Felsége nem látja tanácsosnak, hogy a jövő törvényhozás munkálódásinak korlátok szabassanak, a törvényből tehát azokat, quae se ad futuram legislationis provisionem referunt kihagyva, ugy a ductusokat, mint a többit is elfogadja.* – A RR ehhez képest a nemzet jusának megóvására csak annyit tesznek a törvénybe, hogy ezen törvény ideiglenes, s a jövő országgyülés okvetetlenül kimeritőleg fog e tárgyról rendelkezni. E szerint módosittatván a t. czikkely, az már a concertation is keresztülmenve elfogadtatott.*
Uo. 704. kk.
Az izenetet és a törvényjavaslatot l. uo. 414. kk.
5. Négy resolutio jő: 1.) Az indigenák (Nikell és Drechsel iránt későbbi resolutiót igérve) mind elfogadtatnak. 2.) A koronaőrökrül. 3.) A perek dieta alatti folyamáról. 4.) A bolondok házára tett ajánlatokrul alkotott t. czikkelyek jóváhagyatnak.*
A leiratokat l. uo. 701. kk., 703., 708., 709.
6. Ismét egy királyi válasz az előleges sérelmek iránt. A legkedvetlenebb, ami csak képzelhető. Minden pontot elvet. A partiumbeli megyék reincorporatióját is csak udvari biztosság útján majd megteendőnek igéri, s csak olly törvényt kiván alkotni, minő az 1741: 18. és 1751: 24.,* melly mellett, közel egy századig, a Részek elszakadva maradtak.* A RR azonban concertatio útján kivivták, hogy azon törvényhatóságok ezentul az országgyülésre meghivattassanak, voto et sessione jure postliminii gavisuri.*
Az 1741: 18. tc.-re l. a 363. o. 13. jegyzetét. – Az 1751: 24. tc. az előző tc.-ben tett ígéret megvalósítását helyezte kilátásba.
A leiratot l.: Iratok. VII. köt. 698. kk.
Az e tárgyban kelt rendi izenetet és a módosított törvényjavaslatot l. uo. 718. kk. – Az ápr. 30-án tartott országos és elegyes ülések naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 289. kk.
*
Majus 1-ő napja.
Az ülések reggeli 7 órátul éjfélutáni 2 óráig tartanak.
1. A KK és RR erősen megmaradván azon végzésöknél, hogy ha az ő körükből az országos küldöttségekhez szabad szavazattal választott tagok közül valaki királyi kinevezéstől függő hivatalt vállalna, deputatus lenni megszünjék, amit a fő RR folyvást ellenezvén,* a KK és RR végre DEÁK javallatára szavazat utján nyilatkozott közértelemmel kijelenti, hogy ezen állapodásukat csak magokra értvén, s abból törvényt alkotni különben sem szándékozván, akár megegyezik a fő RR táblája akár nem: ők az olly tagot többé országos küldöttnek elismerni nem fogják, s bizton reménlik, nem fog olly szemtelen ember találkozni, aki becsületéről s a RR bizodalmáról annyira megfelejtkeznék, hogy királyi hivatalt vállalva, e tábla végzésének ellenére, az országos küldöttségekbe tolakodjék.* E részben GR. ILLÉSHÁZYnak sokat köszönhetni, hogy a fő RR olly feleletet nem adtak, ami mélyebb vitatásokra vala alkalmat adandó, s hozzá nem járulásuknak kijelentésével megelégedtek.
Az előzményeket l. előbb, 670. o.
A kérdés megújuló vitáit l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 300. kk.
2. Királyi válasz a Ludovicaea iránt. Ő felsége az 1808: 7. törvényhez ragaszkodva, sem az oktatási rendszert kidolgozandó küldöttséget, sem azt, hogy a tudományok magyarul tanitassanak, el nem fogadja.* Erre a RR kinyilatkoztatják, mintsem a nemzetiség meggyilkolására áldozattétellel is segédkezet nyujtsanak, s a nevelés körülti nemzeti jus megtagadásához hozzájáruljanak, inkább a tett 309.000 ftnyi országos ajánlást visszaveszik, s attól a főRR felszóllitása után is el nem állanak. Mire a NÁDOR kijelentette, hogy ám lássák, de az intézet azért nem fog elveszni.*
A kir. leiratot l.: Iratok. VII. köt. 727.
A főrendekkel e tárgyban váltott izeneteket l. uo. 734. kk., 737.
A Museum iránti t. czikkelyt jóváhagyja Ő Felsége érdemére nézve, beletétetni kivánván ezeket cum benigno Suae Ma[iesta]tis annutu,* de a RR azt mondották reá, hogy magok pénzén akarván házat épiteni, erre nem nagy királyi kegyelem szükséges, az a záradék tehát különben is az összes törvényekre nézve bennfoglaltatván a sanctióban, több mint felesleges; oda utasitják tehát a concertationalis küldöttséget, hogy erre semmi esetre ne álljanak. Sőt ha nehézségeket tesz a Cancellaria, ezen törvénytől is egészen elállanak.*
Uo. 728.
Uo. 735.
3. Királyi válasz a magyar nyelv iránt. Ő Felsége az intermediationalis resolutiót, s így ezen szavakat is: his jam sub comitiis condendi articuli Lingva Hungarica et latina sanctioni substernantur s a t. szórul szóra törvénybe iktattatni kivánja.* De a RR 35 voxal 11 ellen azon férfias állapodást hozták, hogy készebbek ezen törvényt meg sem alkotni, mint úgy alkotni, hogy a haladás ösvényét az elidegenithetlen nemzeti nyelv tárgyában megkössék, s törvénnyel kimondják, ami még törvényben nincs, t.i. hogy a törvényeknek deák nyelven is kell alkottatni. Concertatio utján sok harcz után oda ütött ki a dolog, hogy a Cancellaria azon szavaktól elállana, s más elfogadhatóbb szerkesztést javallana, mit a RR éjfél után 1 órakor el is fogadtak.
A leiratot l. uo. 728. kk.
4. A dézma bészedése módjáról és (végre!!) a szóbeli perekről szólló t. czikkelyeket, ezen utóbbit a kir. városok és kerületek felől intézkedő §§ kihagyásával Ő Felsége elfogadta.* A RR megnyugodtak.
A két leiratot l. uo. 730. kk.
5. A királyi Felségek 7 óra tájban megérkeznek. A RR KLAUZÁL inditványára azt határozzák, hogy a küldöttség nem törvényforditási, hanem eredeti magyar nyelven köszöntse Ő Felségöket. Hosszabb harcz után nádori közbenjárás kéretik, jelentené be ezt Ő Felségének, s eszközölné jóváhagyását. A Nádor elvállalta az intermediatiot.*
A máj. 1-i országos és elegyes ülések naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 296. kk.
Majus 2-án.
A NÁDOR jelenté, hogy Ő Felsége most még deák nyelven kiván idvezeltetni. És ugy lőn, de BERNÁTHnak köz helybehagyás helyeslette inditványára a Nádor elvállalá Ő Felsége előtt az ország Rendeinek azon reményét nyilvánitani, hogy most utólszor s nem többé deákul.
A sanctio délután 5 órakor ment véghez szokott szertartással.*
Az országgyűlést berekesztő ülés naplóját az elhangzott beszédekkel l. uo. 326. kk., a szentesített törvényeket párhuzamos magyar és latin szöveggel l.: Iratok. VII. köt., a 916. o. után új lapszámozással.
Búcsú szavaimat tisztelt levelezőim Pestről veendik.
