c) főrendi ülésben.
c)
főrendi ülésben.
főrendi ülésben.
december 14-én a főRR felvettek.
A TÁRNOK köteleségének ismérte ezen nagyfontosságu tárgyban az előzményeket szorosan megvizsgálni, s az országos irományokat végigtekinteni; e szerint tehát részletesen előterjeszté az egész országos egyezkedést, melly a sorozat, junctim és visszalépés iránt e diaetán közbejött. Mellyeknek előterjesztéséből azt a következményt vonta ki, hogy Ő Felsége minden operatumoknak e diaetán felvételét királyi szavával le nem kötötte, hanem csak azt nyilatkoztatta, miképen, királyi szive nem idegen attól, hogy az urbéri, törvénykezési, és adóbiztosi munkálatokon kivül, még a kereskedési is e diaetán elintéztessék.* A junctimra pedig nemcsak hogy reá nem állott Ő Felsége, sőt a külön munkálatok külön felterjesztését egyenesen kikötötte.* Miután tehát ez igy áll, miután Ő Felsége már 28-ik octoberi rescriptumában a diaeta bérekesztésére 2 hónapot szabott, melly időn tul törvény szerint az egész diaetának sem kellene tartani,* és miután a RR azt praetendálják, hogy a jelen körülmények közt Ő Felségének hatalmában nem lenne a diaetát eloszlatni, és azért a kiszabott véghatár időhöz hozzá nem járulásukat jelentik, (a felirásban ugy van: hogy meg nem nyughatnak, mindaddig, mig s a t.,*) a szólló tárnokmester egyenesen kinyilatkoztatja, hogy amig csak szólhatni fog, a királyi jusoknak ily érzékeny megsértését mindég ellenzeni fogja, s azokat védeni legszentebb kötelességének ismeri, és a RR kinyilatkoztatásában soha meg nem egyezik. A nép java tekintetéből azonban, maga részéről is fontosoknak itélvén ama tekinteteket, mellyek a KKal és RRkel némelly excerptáknak elintézését óhajtják, s erre a kiszabott időt maga is rövidnek látván, örömest reá áll, hogy Ő Felsége a határnap kegyelmes meghosszitására jobbágyi hódoló alázatossággal megkéressék.
Az 1833. ápr. 16-i leirat szavai: „Operato Urbariali nobis substrato, per comitialem mox subin Juridicorum pertractationem, Contributionalis-Commissariatici, Commercialis relinquorumque Operatorum revisionem facilitare ac admaturare Nos ipsi solliciti a mente Nostra alienum prorsus non fuisse et non esse …” L.: Iratok. I. köt. 197.
Az idézett leirat szavai: „Dilectioni, Fidelitatibusque Vestris benigne significamus, ut observata relate ad prima 3 Operata serie, in benignis propositionibus stabilita mox Commerciale, et dein reliqua etiam Operata, pro indole diaetalium tractatuum, singillative, et non junctim … resolutioni … substernantur.” Uo. 197.
Vö. a 72. o. 14. jegyzetével.
L.: Iratok. VI. köt. 82.
B. BEDEKOVICS hasonló értelemben szóllott, és ámbár in thesi törvényesnek elismeri a RRnek az 1791: 13. czikkely teljesitése felőli aggodalmukat, azt véli mégis, hogy gyakorlatilag sohasem volt ilyes aggodalomra kevesb ok, mint éppen a jelen országgyülésen, midőn a királyi terjesztvényekben az ország régi legforróbb óhajtásánál egyéb nem foglaltatott,* s midőn majd 3 évi tanácskozás után a még hátralévő tárgyakra is annyi idő engedtetett, mennyit törvényeink egész országgyűlésre elegendőnek itéltek. Miután tehát a kir. terjesztvényeknek pertractatiója az ország Rendeinek nem annyira jusa, mint inkább kötelessége, mellytől Ő Felsége által feloldoztathatnak, a sérelmek nem orvoslását továbbá (miután még fel sem terjesztettek, s az idő az 1791: 13-ban nem is emlitett postulatumokkal vesztegettetik) Ő Felségének tulajdonitani nem lehetne, végre pedig a junctimtóli elálláshoz kötött feltételek, meglehet hasonló hosszuságú ujabb tractatust kivánnának, s a királyi jusnak így, amint a RR körülirják, még árnyéka sem maradna: nincs ok, hogy kivált ily hangon felterjesztés történjék, de a közboldogság kivánatival sem egyeznék bizontalan tárgyakhoz kötni határozatlanul a diaeta tartását. Azért is felszóllitatni kivánja a RRket, hogy a kir. intésnek eleget téve a készen lévőket küldjék fel, vagy ha csakugyan repraesentálni kell, az a tárnok javallata szerint könyörgés alakjába öntessék. – B. ÖTVÖS főpohárnok, GR. KEGLEVICS barsi főispán, BELÁNSZKY püspök, B. ORCZY és GR. BATTYÁNYI IMRE főispányok, PYRKER érsek, KOPÁCSY és VURUM püspökök, GR. ZICHY FERRARIS és B. PERÉNYI LÁSZLÓ hasonló értelemben szóllottak, s egyrészt Ő Felségének eloszlatási jusát támogatva, másrészt a hátralévő időnek rövid voltát aggódással elismerve oda szavaztak, hogy Ő Felsége a határnapnak meghosszítására alázatosan megkéressék.
Hogy ti. a király az országgyűlés tárgy sorozatára csak a Rendszeres Munkálatokat tűzte ki.
Ellenben B. PRÉNYI ugocsai főispán emlékezteti a főRRket, hogy a Statusoknak jelen izenetjökben, különösen pedig azon végső szakaszban, mellyben kijelentik, hogy mielőtt a junctimtóli elálláshoz kötött feltételek nem teljesittetnek, az országgyülésének eloszlatásában meg nem nyugodhatnak, mindezekben egy szóval sincs más és több, mint amit már az october 28-ikáróli királyi válaszra készitett felirásukban* mondottak, s mihez a főRR is bár egyet nem értve, de a felterjesztést nem gátolva hozzájárultak. És a szólló főispán tekintvén a RR izenetének tartalmát, s azt szokása szerint mindég jobb oldalra magyarázni kivánván; őszintén megvallja: miképen ő korántsem látja, hogy a KK és RR Ő Felségének jusait csorbitni akarnák. Csupán gyámokokat vonnak a lefolyt országos egyezkedésekből, és ebben van izenetjök érdeme. Az 1791: 13. cz[ikkely] iránt pedig maga a szónok is úgy van meggyőződve, hogy az ország sérelmeit valóságal elenyésztetni minden országgyülésének nem annyira jusa, mint kötelesége. És figyelmet érdemel, hogy ezen sarkalatos törvény ujabb, mint az, melly a diaeta tartását 2 hónapra határozza; de különben is hosszú volt ugyan ez országgyülése: azt azonban a szólló főispány sem egyik sem másik táblának, nem is a kormánynak, hanem egyenesen a tárgyaknak tulajdonitja. Ilyes munkálatok más országokban is nem 1–2, hanem 10 évekbe is kerültek. Ő tehát innen a RR ellen nem vél okot merithetni, és nem kételkedik, miképen a RR kivánatát Ő Felsége is helyesnek és méltányosnak elismérendi. Ezt a dolog érdemére, a stylus egészen más tekintet alá jő, s itt a szónok is azt hiszi, mentől gyengédebb kifejezést kell használni, nehogy a királyi jusokba vágni látszassunk. Aztán bátran kérdi, akarják e a főRR, hogy a honunk boldogságára kitűzött inditványok hacsak egyrészben is elintéztessenek? Ha ezt akarják, (amint az ellenvéleményüek nyilatkozásai is odamutatnak,) ugy valóban méltó, hogy a tractatusok állását s az idő rövidségét figyelembe vegyék, s oly módokhoz nyuljanak, mellyek nem a czéltól, hanem a czélhoz vezethetnek. És fontolják meg, mi lenne meg nem egyezésök következése? A szónok azt festeni nem akarja, de a legsiralmasbnak jósolja. Ezeknél fogva válaszul adatni javallja, hogy a főRR táblája a javallott felirás érdemében megegyezik, a stylusra nézve fenntartván észrevételit.
L.: Iratok. VI. köt. 29. kk.
A TÁRNOK emlékezteté az előtte szóllót, hogy a felirás bévett szokás szerint az izenetnek másolatja lesz, ez pedig oly hangon van irva, hogy a szólló tárnokmester még akkor is sértőnek találná, ha magához hasonlótul kapna ily levelet; annál inkáb kisebbitőnek találja azt itt, mert urunkhoz királyunkhoz iratik, még pedig egyenként és összesen véve jobbágyai által iratik. A stylusban fekszik itt a dolog érdeme, s az a kérdés, elismerjük e azon királyi jusokat, mellyekre Ő Felsége kegyelmes leirásában hivatkozik? A szólló nemcsak elismeri, de saját idvességét s az alkotványét is azokban találja; előbbi véleményéhez tehát annyival inkább ragaszkodik, mert ha valaha, most szükség hogy a királyi jusok férfiasan feltartassanak.
B. PRÉNYI igy felelt: Előre bocsájtom, hogy a kir. jusok feltartása iránt hasonló érzéstől lelkesittetem, mégpedig különösen megjegyzem, hogy ezen érzés nemcsak ugy, mint hű alattvalót, hanem mint hazámnak jó polgárát is lelkesit; s igy én továbá is azt tartom, hogy a RR izenetében Ő Felségének jusai nem sértetnek, azért biz én is csak előbbi véleményemnél maradok.
B. VAY MIKLÓS azt tartja, hogy az octoberi kir. válasz leérkeztével is helye lett volna már megmondani, miképen azokra, miket még elvégezni akarunk, a kiszabott 2 hónap nem elég. S ennek kétségkivül az lett volna következése, hogy a határnap meghosszittaték. Amit akkor nem tettek az ország Rendei, most van ideje hogy kipótolják; mert az ismételt királyi szó jó polgár előtt sokat nem nyomhat, amennyiben Ő Felségének egyszeri szava is oly szent, mintha százszor ismételtetnék. Hogy az, mit a RR törvényre s ez országgyülési egyezkedésre támaszkodva mondanak, (csak egyenes értelemben vegyük, mint ahogy – nem kétli – a KK és RR által is vétetett,) a Felség jusait nem sérti? az a szónok előtt igen tisztán áll, és valamint az 1791: 13. értelmét egészen világosnak hiszi, ugy figyelmezteti a fő Rket, miképen e jelen diaetának egy más dicső hivatás is jutott: a nép sorsának enyhitése! S a szónok gondolni sem akarja azt, hogy valamikép az urbér törvénybe ne menjen; s ezt oly szent oly mulhatlanul teljesitendő hivatásnak tekinti, hogy mindazt, ami e czélt sikerítheti, szintugy kötelességei közé számitja, mint a királyi jusok oltalmát. Figyelmezzenek a főRR, hogy vagy ezen felirás megy fel a kiszabott határnap előtt, vagy semmi, még az urbér se megy fel. Mi lesz ennek következése? azt emlitni sem akarja, ellenben hogy ezen felirás felküldésének legjobb következése lesz, arról meg van győződve. Aztán nem mondják azt a RR egy szóval is, hogy ha kikötött feltételeik el nem fogadtatnak, s az 1791: 13. cz[ikkely] nem teljesittetik, egyátaljában el nem oszlanak, hanem csak azt mondják, hogy az eloszlásban meg nem nyughatnak. Ez saját érzelmöket, ez küldőiknek érzelmét tolmácsolja, s ha a szónok az utasitás kötötte RR helyzetébe teszi magát, aggódásukat igen is megfoghatja. Azonban ha mégis találkoznék aki igazán ugy hinné, hogy ezen meg nem nyugvás ellenszegülésre mutat, ám próbálja meg a kitételt lágyitani; de ne vegyen onnan okot a felirást gátolni. A szónoknak szelidebb kifejezés nem jut eszébe, s Ugocsa főispányával* szavaz.
Perényi Zsigmonddal.
GR. ZICHY KÁROLY (Vas v[ármegyei] admin[isztrátor]) előre bocsájtá: hogy ő egyedül maga volt a fő RR táblájánál, ki diaeta elején, midőn a sorozatról lenne szó, a Commerciale Operatumnak első helyet sürgetni merészlett, a junctim eránt pedig szintén egyetértett a KK és RRkel.* Most pedig ugy vélekedik, hogy ha Ő Felsége értesittetik a körülményekről, mellyek szerint a diaeta meghosszitására szükség van, ezen értesités elegendő, s könyörgésre nincs szükség. Emlékezteti továbbá a fő RRket miképen ezen táblának egyik hivatása, Ő Felségétől minden zavarodást (perplexitatem) eltávoztatni; már pedig ha ezen felirás nem juthat fel, azon kedvetlen helyzetbe tétetik a fejedelem; miszerint kéntelen lesz a diaetát vagy törvény nélkül eloszlatni, vagy pedig a határidőt kérés nélkül meghosszitani. A szónok tehát Ugocsa főispányával szavaz.
Ilyen értelmű felszólalását a főrendek 1833. jan. 22-i ülésében l.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 120.
GR. SZÉCHÉNYI ISTVÁN hallotta mondatni: hogy nem volt pillanat, melyben a fejedelmi jusok feltartása annyira szükséges lett volna, mint most.* S erre megjegyzi, hogy ez mindég szükséges, de azt sem felejti el, hogy Isten áldása szerint alkotványos országban születvén, az ország jusainak feltartására is soha nagyobb szükség nem volt, mint épen most. Ezen nézetből indulván, a KK és RR kivánatát mint kivánatot, mellyet sürgetnek, s nem mint kérést, a törvényekkel egyezőnek látja, és ez lévén véleménye, mellyet reménli az ellenkezőn vélekedők is tisztelni fognak, valamint a szónok tiszteli az ő véleményöket, ha bona fide adattak, szintén Ugocsa főispányával szavaz.
Vö. Pálffy Fidél tárnokmester előbbi felszólalásával.
GYÜRKY főispány, ÜRMÉNYI gubernator, és GR. KÁROLYI GYÖRGY hasonlókép azoknak sorában állottak, kik a RR izenetében Ő Felsége jusainak sérelmét nem látták, és szintén B. Prényi voxát pártolák. (Az Országbirája betegsége miatt ülésben nem vala.)
FŐHERCEG NÁDOR: A töbség oda hajlik, hogy a RR felszóllitassanak, kéretnék meg Ő Felsége, méltóztatnék a még hátra lévő dolgoknak elintézésére időt engedni. Én a RR izenetét három szempontból veszem: 1.) A mennyiben a felirás stylusát illeti, erre nézve szabadságukban lészen a főRRnek hozzá szóllani. 2.) Mint némi kivánatoknak ismételését, mellyekben már előbb a fő RR is megegyeztek; erre nézve hasonlókép nem lehet már nehézségünk. 3-ik a meg nem nyugvás kifejezése, és ez az miben, a főRR többsége meg nem egyezik, hanem ollynemű változtatást kiván, hogy a KK és RR hosszabb határidőt kivánjanak (desiderent). Ezeket Itélőmester Ur rövid izenetbe foglalja azon hozzátétellel, hogy a stylusra nézve feltartják a főRR észrevételeik szabadságát.
Plathy itélőmester a válaszizenetet nyomban feltette, s az megrostáltatván, a RRhez átküldetett.*
Az izenetet l.: Iratok. VI. köt. 82. kk.
A KK és RR másnap, december 15-én Zmeskáll és Piller elnökségök alatt tartatott kerületi ülésben, ezen izenetet tanácskozásba vették, s közértelemmel megmaradván felirási javaslatunknál, a fő RRnek tudtul adatni határozák, miképen ők ez alkalommal sem a királyi jusok taglalgatásába, sem az 1791: 13. magyarázatába ereszkedni nem szándékoztak; egyébiránt a fő RR megegyezését annál inkább várják, minthogy az ellenzett kifejezésben már más alkalommal a fő RR sem ellenkeztek.
Ezen második izenet másnap elkészittetvén, s december 17-én megrostáltatván, nyomban országos ülésre vitetett,* s ott is helybe hagyatván a főRhez átküldetett.* A fő RRnél pedig nyomban tanácskozás alá vétetett.
A dec. 17-i országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIII. köt. 177. kk.
Az izenet szövegét l.: Iratok. VI. köt. 83. kk.
GR. PÁLFFY tárnokmester előre bocsájtván a kir. jusok feltartásának szüksége felől már első alkalommal felhozott véleményét,* javallatba hozta kéretnék meg Ő cs. kir. Főherczegsége az ország nádora, hogy valamint a magyar nyelv ügyében, ugy e tárgyra nézve is a törvényes közbenjárást elvállalni méltóztatnék. Ezt a fő RR felkiáltással helyeslék; mire küldöttség neveztetett, melly a KK és Rket a fő RR ezen javaslatához járulásra felszóllitaná.* A küldöttség szónoka GR. NÁDASDY váczi püspök, aki későbben jövén az ülésbe, a vitatás alatt jelen nem vala, olly formán értesité a RRket, mintha tőlük került volna a nádori közbenjárásra az inditvány, s mintha ahhoz a fő RR hozzájárultak, a nádor pedig elfogadta volna. Ami nem ugy lévén, kéntelenitteték ujabban átmenni a Rkhez, s ez izenetet oly értelemre igazitani, hogy a fő RR jónak vélnék e tárgyban is a nádori közbenjárást kikérni.
L. előbb, 316. kk.
A küldöttség névsorát 1.: Jegyzőkönyv. XIII. köt. 178.
A PERSONALIS felszóllitá a RRket, hogy fogadnák el a fő RR javallatát, vagy ha tanácskozást látnának szükségesnek, értekezzenek iránta kerületileg. De a RR soraiból erősén hangzott vissza, hogy a közbenjárásnak a dolog jelen helyzetében se helyét, se szükségét nem látják, s hogy kerületileg se kivánnak iránta tanácskozni. A közakarat ily nyilatkozásán kivül még BORCSICZKY, SZIRMAY, BERNÁTH, DEÁK egyenként is felszóllamlottak, a főrendi javallatot igen különösnek, s helyt nem foghatónak nyilatkoztaták, s küldőik és e tábla jussához szorosan ragaszkodva a felirás mellett maradók. – A PERSONALIS előbb arra igyekezett birni a Rket, hogy a felirásban kijelentett elvek mellett fogadnák el a közbenjárást, utóbb hogy legalább irott izenetet küldjenek a főRRhez. De a KK és RR egyikre sem hajlottak és szóbeli izenetet határoztak, sőtt a nyomban kinevezett küldöttség* szónokával Sághy kanonokkal BERNÁTH inditványára előre el is mondaták, mikép szándékozik a fő RRket, e tábla akaratjárol értesiteni? – SÁGHY elmondá s helybehagyást nyervén, átment küldött társaival a főRRhez, azon értesitéssel: hogy a KK és RR tisztelik ugyan Ő cs. kir. Főherczegségét, s iránta határtalan bizodalommal viseltetnek, a jelen esetben azonban a közbenjárást el nem fogadhatván, felirásukhoz ragaszkodnak, s felszóllitják a főRRket hogy azt tovább ne hátráltassák. Erre a fő RRk tanácskozása másnapra halasztatott.
A küldöttség névsorát l. uo. 177.
December 18-án ülés a fő RRknél, a tegnapi tárgyban. B. ÖTVÖS, B. BEDEKOVICS, BELÁNSZKY és JORDÁNSZKY püspökök most sem akartak a fő RR előbbi véleményétől elállani. Igy a TÁRNOKMESTER is azon okkal élvén, hogy Ő Felsége különben is tudja, mi történik a diaetán, s ha szükségesnek látja a határnap meghosszitását, azt felirás nélkül is megteszi. (Mire B. VAY MIKLÓS felelt volt.) SCITOVSZKY és PALUGYAY püspökök a felirás stylusát kivánták rostálat alá venni. Ellenben akik már első alkalommal az ugocsai főispányal szavaztak,* most még inkább megegyeztek a RRkel, s a jelen izenetbeli nyilatkozás által, miszerint kijelentik, hogy a kir. jusokat taglalni, s az 1791: 13-at magyarázni nem akarják, minden aggodalmat eloszolhatónak véltek. Ezen oknál fogva a FŐLOVÁSZMESTER, BATTYÁNYI IMRE, KÁROLYI LAJOS, VAY ÁBRAHÁM és VICZAY HEDERIK grófok is e véleményhez járultak. A többség tehát a felirásban megegyezett. A stylusra nézve csak egy észrevétel történt,* (a meg nem nyugvás kifejezése elfogadtatván,) melly a Rkel közöltetvén ott DEÁK, SOMSICH, PÁZMÁNDY, LÓNYAY, TARNÓCZY, BERNÁTH ellenzése mellett elfogadtatott;* s igy az egyeség megkészülvén, december 19-én elegy ülésből* a felirás felküldetett.*
Perényi Zsigmond javaslatát l. előbb, 316. o.
A főrendek a felirati javaslat első mondatából ki kívánták hagyni azt, hogy a király az országgyűlés bezárását „nem a felveendő tárgyak elhatározásához”, hanem kiszabott határidőhöz kötötte; azzal érveltek, hogy a két kir. leirat nem kötötte határidőhöz a tárgyalások befejeztét, hanem csupán feltételezte, hogy akkorra befejeződnek a még hátralevő tárgyak. Izenetüket l.: Iratok. VI. köt. 84. kk.
A dec. 18-i országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIII. köt. 181. kk.
A dec. 19-i elegyes ülés naplóját l. uo. 185.
A felirat végleges szövegét l.: Iratok. VI. köt. 85. kk.
