a) kerületi
a)
kerületi
kerületi
Pozsony, december 19-én, 1835.
Valamint előbbi levelemben a magyar nyelv tárgyábani vitatásokat minden stadiumokon keresztül öszefüggésben közlöttem, ugy most a diaeta bérekesztését tárgyazókat szándékozom hasonlólag közleni. Minő foglalatu kir. rescriptum érkezett az ország Rendeihez dec. 3-áról? azt már 304. számu levelemben megjelentettem.* Ez december 10-én Bezerédy és Szirmay elnökségök alatt került szőnyegre. Itt is mint a magyar nyelv dolgában első szóllott NAGY PÁL olly értelemben: hogy már 1807-ben is megmondotta az ország, miképen a diaeta eloszlatását királyi jusnak lenni ugyan nem tagadja, de csak a törvény határai között, ugy t. i. hogy ha mindennémű sérelmek orvoslásával az 1791: 13. sarkalatos czikkelynek elégtétetett.* Már tehát rendszerénti országgyülését sem lehet akármikor, mielőtt a törvény teljesittetnék, széltkergetni, annál kevésbé a jelenvalót, hol a junctim iránt királyi szóval erősitett végzés keletkezett. Miután pedig a RR ettől csak feltételek világos kikötésével állottak el, ha Ő Felsége ezen feltételeket nem teljesiti, a RRnek jusok van a junctimhoz visszaállani. És mivel azok közé az excerptákat is béfoglaltuk, ezeknek bevégzésére pedig a kiszabott idő nem elég, ezt izenetbe foglaltatni kivánja azon hozzátétellel: hogy ha Ő Felsége csakugyan eloszlatja a diaetát, mielőtt a feltételeket s az 1791: 13-at teljesitené, ám tegye, de nekünk viszont jussunk van semmit fel nem terjeszteni, s igy hát törvény nélkül menünk haza.
A leirat ismertetését l. előbb, 281. kk., a leiratot: Iratok. VI. köt. 75. kk.
A rendek ilyen értelmű 1807. okt. 10-i feliratát l. az országgyűlés Irásai-ban, 399. kk.
BERNÁTH kérdi: mire nincs a RRnek idejök, miután részökrül rég elkészitettek mindent, amit fel akarnak terjeszteni? Arra talán, hogy a fő RR mindazokra, miket az ország boldogságára mulhatlanul szükségesnek itéltünk, ismét és ismét tagadó válasszal feleljenek? Hát egyezkedés módja az, amit a főRR velünk cselekszenek, midőn kereken azt mondják, hogy nekiek dézmáról, executiorul törvény nem kell!* A szónok avégett, hogy a fő RR ismét és ismét nemmel felelhessenek, Felséges Urunknak alkalmatlankodni nem akar, s a diaeta meghosszitását nem kivánja. Különben is, ha megszámoltatnék a nemzet akaratját tolmácsoló voxok többsége, bizonyosan oda ütne ki, hogy mihamarébb rekesztessék bé a diaeta. S miért nem történhetik ez ugy, hogy hasznos törvényeket vigyünk magunkkal? a fő RR megátalkodott vétóskodásuk miatt. Nem szükség tehát a királyi levélre (melly egyebiránt is, törvényczikkely nem készülendvén belőle, nem is egyezkedés tárgya) felelni, hanem fel kelletik venni az excerptákat tárgyazta főrendi izenetet,* s nekik kereken megmondani, miképen látják, hogy a diaeta bérekesztését mi is ohajtjuk, Ő Felsége is akarja, hagyjanak fel tehát ellenszegülésökkel, járuljanak a közös kivánság előmozditásához, különben ő Felségének is meg kell győződnie, hogy illy corporatiónak illy korlátlan vetót engedni kár vala.
A két tárgybani elutasító izenetüket l.: Iratok. VI. köt. 72., 73. kk.
Uo. 70. kk., 73. kk.
SZUCSICS és HERTELENDY MIKSA hasonló értelemben szóllottak. Az első, mert a diaeta hosszitásának kérésével a nemzeti just veszélyeztetni, magunkat restség vagy tenni nem akarás bélyegével megundokitani nem akarja. Ha a fő RR s a kormány miatt 3 évek alatt jót végezni nem tudtunk, nincs reménsége, hogy a toldásba nyerhető egypár hét alatt végezhetnénk, nem végeztünk s nem is végzünk semmit. – HERTELENDY pedig ugy vélekedett, hogy ha van a kormánynak s a másik táblának tiszta szándéka, a RR által javallott excerptákkal a nemzetet boldogitani, ez két három nap alatt is megtörténhetik, mert a RR mindennel készen vannak. Ha pedig az eddigi tapasztalás szerint csak kedvetlen válasz váltogatás hoszabbittatnék, e miatt bizony kár a küldők rovására időt vesztegetni hasztalan.
PFANDSCHMID örömest megnyugodna a kir. rescriptumban s elfogadná a kitüzött véghatárnapot, hogy azonban sikere is legyen három évi munkálodásinknak, ellentáll az idő rövid volta, s a fő RR ellenzése, melly annál nagyob figyelmet érdemel, minthogy a RR közt is sokan minden excerptának ellene vannak. A megnyugváshoz tehát nem járulhat, de ahhoz sem, hogy míg minden el nem készül, semmi se terjesztessék fel, s ekép Ő Felsége excerptáink elfogadására mintegy tettleg kénszeritessék, mert az lehetne belőle, hogy törvény nélkül mennénk haza, aminek azonban hazánkra nézve olly káros következései lennének, (sokkal károsbak hazánkra, mint a kormányra,) hogy ezt semmi tekintet sem pótolná. Mind ezért tehát, mind azért is, mivel sem a diaeta rendeltetésével, sem a kormány iránti tisztelettel megegyeztetni nem tudná, hogy a király szavait mégcsak feleletre se méltassuk, mind végre azért is, mivel ha nem felelnek a RR, jusa lesz Ő Felségének azt hinni, hogy a kiszabott határnapba megnyugodtak: felirásra szavaz, de a junctimtóli elálláshoz kötött feltételeket a felirás basisaul vétetni nem kivánja, mivel habár nem vitatja is, hogy gyakorlati lehetetlenség miatt feltételek nélkül is kéntelenek lettünk volna a junctimtól elállani, annyi mindenesetre igaz, hogy ő felségének azon feltételekhez járulása kéretett, ő pedig azt megtagadta, egyoldalu ragaszkodással tehát biztos alapot nem nyujtanak.
BORCSICZKY ellenben a királyi szóval biztositott junctimtóli elállásból származott feltételezési hatalomhoz szorosan ragaszkodik, s meg nem foghatja, hogy az a kormány, melly minden rendszeres munkáknak még a dieatán felvételében, s a négy elsőnek junctim sanctionálásában megegyezett, most nehány nyomorult excerpták felvételét is „molestum”-nak, alkalmatlannak nyilatkoztatja.* Gyönyörü egy bánásmód! Mig háboru volt, s mi az 1791: 13. teljesitését sürgettük, mindég azt felelték, „most nem lehet, a haza veszélyben van, majd ha béke lesz”. Kivivtuk a békét ezer áldozatokkal, összehivtak bennünket ezer mézes szó kecsegtetésivel, már már a legkételkedőbbek is hajlottak hinni, hogy eljött az idő a régen óhajtott, mellyben sebeink béforranak, óhajtásink valósulandnak; s imé, miután a földesurak zsebéből megkapta amit óhajtott, már a többi, az igazság, mellyel a nemzetnek tartozik, a hon java, mellyet előmozditni köteles, molestum! De a szónok azt, amihez jussa van, igy kezéből ki nem ereszti, sem kegyelemtől koldulni nem fogja, s amint egy részről készebb urbér nélkül hazamenni, mintsem könyörgésekkel a még sohasem teljesitett 1791: 13-at veszélyeztetné, úgy kereken kinyilatkoztattatni kivánja, hogy mi még ezeket és ezeket el akarjuk végezni, s ha erre a Felség reá nem áll, ha feltételinket elnem fogadja, mi visszalépünk a junctimra, s erőszak elkergethet ugyan, de azt törvényesnek soha el nem ismerjük, s erőszaknak fogjuk az egész világ előtt kiáltani.
”… ea Dominorum SS et OO mora, quae in finali principalis negotii hujus, et cum eo accessoriorum instar junctarum provisionum pertraetatione et conclusione Comitiorum acceleranda, aliud agendo nectitur, molesta summefatae Suae Majestati Sacratissimae accidat.” A kir. leirat szavai: Iratok. VI. köt. 75.
NAGY PÁL Szucsicsnak felelve tagadja, hogy semmit sem tettünk volna 3 év alatt. Nincs példa a historiában, hogy aristocratákbol álló országgyülés, kivált saját érdekeit illető dolgokban valaha többet végzett volna ennyi idő alatt, mint mi. S még mennyit végezhetnénk, ha a kormány tudván, hogy a Juridicumot e diaetán nem akarja elvégezni, egy egész esztendőt el nem pazaroltat velünk.* Mennyi hasznos excerptákat végezheténk azon idő alatt! A szónok azt hitte mindég, hogy a kormány magát irtóztatón compromittálja, ha miután a földesuri önkény megkorlátoltatott, saját nem kevésbé terhes önkényének megkorlátozására nem nyujt alkalmat, s a biztosi munkálatot* fel nem véteti. Azonban megtörtént, s a botránkozás még méltóbb, hogy miután az egész Comissariaticumból egyetlen egyet, a deperditák kérdését emeltük ki, neki ez is molestum. Elhisszük bizon, de a népnek még inkább molestum a deperdita! Aztán sérelminkre nézve ugy áll a kormány irántunk, mint adós hitelezőjéhez, s valóban gyönyörű módja az adósság fizetésnek, azt mondani: hogy molestum a fizetés! Ezeket szó nélkül hagyni nem lehet, annyival inkább nem pedig, mert már azt is mondják, hogy mi nem sürgethetjük az 1791: 13. teljesitését, mert a sérelmeket még fel sem terjeszténk. (Gyertyánfy mondotta.) Ugy de ép abban van a fő sérelem, hogy ide dobnak nekünk egy kedvetlen resolutiót előleges sérelminkre a diaeta végén, s el akarnák velünk hitetni, hogy a törvény teljesítve van. Igen bizony, orvoslás kell nekünk, nem resolutio, s még az is együttlétünk utolsó napjaiban, ugy hogy a legfontosb sérelmeket, mint a correlatio, véghelyek s a t. egy-két nap alatt vagyunk kéntelenek lóhalálában pertractálni. Ennyi méltó panaszunk van nekünk a kormány ellen, kinek molestum, ha mi jót akarunk, ha kötelességünket teljesitjük. Azonban nem is lehet egészen csudálkoznunk, hogy ily kifejezésekkel él, miután azt a botránkozást is meg kellett érnünk, hogy a főRR legszükségesb javallatinkat elvetik, s azon tábla, hol együt ülnek az ország fő birái, nem szégyenli azt a thesist védelmezni, hogy adóságot licitando fizetni ősiséggel ellenkezik.* De mi biz ennek nem engedhetünk, mi e diaetán pactumban vagyunk a kormánnyal, s ha ezt megszegi, magának tulajdonitsa, ha naponként nevekedik iránta a bizodalmatlanság, mert aki soha egy pactumot se tart meg, s csak ugy sic volo sic jubeo akar kormányozni, mert övé a hatalom és erőszak, ahhoz úgyan bizodalmunk nem lehet. – PILLER a bácsi követ vádját szintén el nem hallgathatá, s kész az egész világ itéletére hivatkozni, valjon coordinálatlan diaetán, a fő RR korlátlan vetója mellett, lehetett e többet tenni, mint amit tettünk. Egyébiránt a feleletet szükségesnek tartja, s a diaeta körülti királyi just ugy érti, hogy jusa van a Felségnek összehivni a diaetát, de kötelessége minden harmadik esztendőben ezt el nem mulasztani; igy eloszlatni is jusa van, de csak miután az 1791: 13-nak elég tétetett.
A Juridicum I. részét, a Coordinatio fororum-ot az alsó táblán 1833. nov. 25-én kezdték tárgyalni a rendek s kerületi és országos ülésekben 1834. máj. 26-ig vitatták; ezután a III. részt, a polgári törvénykönyvet vették elő és kerületi ülésekben szept. 1-ig foglalkoztak vele.
A Contributionale-Commissariaticumot. – A szónok nyilván a katonatartás terheinek csökkentésére gondol.
A „pénzbeli elmarasztalást magokban foglaló birói itéletek végrehajtása módjáról” készült törvényjavaslat főrendi vitájában hangzott el ez az érv. (L. előbb, 281. o.) Magában a főrendi válaszban nincs utalás az ősiségre. L.: Iratok. VI. köt. 73. kk.
PÁZMÁNDY a diaetát alkotványunk palladiumának tartja, s azt legtávolab érintés ellen is védeni mulhatlan kötelességnek. – TARNÓCZY hasonló oknál fogva energicus válaszra szavaz. Végre taglalja az előleges sérelmekre érkezett resolutiót, s megmutogatja, hogy ha ilyesmivel fejérre moshatná magát a kormány, ugy valóban a kéményseprő sem fekete. – SOMSICS szintén felelni kiván, mert legnagyobb szerencsétlenség volna, ha törvény nélkül mennénk haza, ő annyi sajnos tapasztalás után egy ujabb provisoriumra alkalmat szolgáltatni nem akar.
BŐTHY azonban azt tartja: nem kell felelni, hanem folyvást dolgozni. A kormány lássa, mit csinál. Órát tutzat számra, csizmákat vásári munkába lehet késziteni, de biz az ő kedvéért törvényt szakmányba nem hozunk. A szónok a molestumra sem látja szükségesnek a feleletet, mert rég tudja, hogy az absolutus hatalommal kormányzott szomszéd előtt a mi együttlételünk molestum, de biz azzal semmit sem gondol. – SZOMBATHELYI ellenben nagyon is megütközik ezen kifejezésekben, mert mi nem Bécsben vagyunk. Constitutionalis király szóll igy constitutionalis nemzethez. Erre felelni kell. Aztán a szónok ábrándozásban élni nem akar, meg van sértve alkotványunk minden része, s ő meg nem elégszik a constitutio theoriájával, neki praxis kell, hogy nemzetünk praxisban rabszolga ne legyen. Azért is jó törvényeket óhajt haza vinni, erre a kiszabott idő kevés, s ezt távol minden koldulástól, azon méltósággal, melly egy constitutionalis nemzethez illik, a fejedelemnek tudtára adatni kivánja.
DEÁK azt tartja, hogy ezen rescriptum csak a 28-ik octoberi leirásnak folytatása; erre már készen van a felelet,* csak az excerptákban is megegyeznénk a főRkel, s mindjárt felmehet; külön annyival kevésbé szükséges, mert kötelességünk állhatatos teljesitésével tettleg felelhetünk. Azonban ha a többség csakugyan felelni akar, a szónok semmihez nem járul, ami kérelemhez csak távolrul is hasonlitana, mert a diaeta bérekesztése törvény szerint nem időhöz, hanem tárgyakhoz van kötve, kérelemmel pedig elismernénk, hogy el lehet a diaetát oszlatni, mielőtt a törvény teljesitve volna. Következőleg vagy semmit sem felelni, vagy csak azt: hogy mi a diaeta eloszlatásában meg nem nyughatunk mindaddig, mig az 1791: 13. cz[ikkely] másik részének* elég téve nem lesz, s mig a junctimtóli elálláshoz kötött feltételeink nem teljesittetnek. A diaeta rendes, és rendkivüli helyzete szerint az idézett törvényből, s jelenleg a királyi szóval erősitett végzésből eredő jusát az országnak SZÉLL még bővebben kifejté. S miután szavazatkor nem felelésre csak Zemplén, Ungh, Szathmár, Borsod, Bihar, Marmaros, Temes, Torontál, Zala, Liptó, Tolna és Bács szavazván, az igen nagy többség feleletet határozott, az Deák és Széll előadása szerint szerkeztetni rendeltetett.
Uo. 29. kk.
Amely a sérelmek orvoslását az országgyűlés eloszlatása előfeltételeként jelölte meg.
Szóba jött most, ha valjon bémenjen e az izenetbe, mit Bernáth a főRRnek tudtul adatni kivánt?* Mert azt Deák és Somsics pártolák. A többség azonban oda nyilatkozott, hogy ezt mondani jó volt, irni nem szükség. – DEÁK tehát óváskép előre kijelentette, miképen ő soha meg nem egyezik, hogy akár egyesülés siettetése, akár mi más okból elegy ülésekben határozások hozassanak, mert heterogen quantitásokat összeadni nem lehet.* Ezt a RR közfelkiáltással helyeslették.
L. előbb, 311. o.
Azaz: nem lehet együtt számlálni a főrendek és a megyei követek szavazatait, mert az előbbiek csak saját magukat, az utóbbiak viszont egész megyét képviselnek.
