a) Kerületi tanácskozás az urbér tárgyában aug. 23-áról költ (3-ik) kir. válasz felett. A főbb pontokban, csupán az épületi faizá…
a)
Kerületi tanácskozás az urbér tárgyában aug. 23-áról költ (3-ik) kir. válasz felett. A főbb pontokban, csupán az épületi faizás iránt lőn a kir. válasz elfogadva.
Kerületi tanácskozás az urbér tárgyában aug. 23-áról költ (3-ik) kir. válasz felett. A főbb pontokban, csupán az épületi faizás iránt lőn a kir. válasz elfogadva.
Pozsony, September 2-án, 1835.
August. 31-én kerületi ülés.
Elnökség Deák és Almásy. Napirend: Az urbér tárgyában legközelebb érkezett kir. válasz. Mielőtt a részletes taglalat megkezdetnék
HERTELENDY MIKSA figyelmezteté a Rket, miképen az urbér tárgyábani felirásaikat már két izben a legforróbb nemzeti óhajtásból eredett azon fájdalomnak kijelentésével kezdették, hogy ő Felsége a hív magyar nemzetet hazai nyelven szólló válaszával meg nem örvendezteté, s a felterjesztett t. czikkelyek magyar szerkesztését egészen mellőzni látszatott.* Utóbbi alkalommal némi remény kezdé ugyan fájdalmukat enyhiteni, miután a f. évi april 9-éről költ k[egyelmes] válaszban királyi igéretet vettek a felől, hogy Ő Felsége mihelyt csak lehet (primo quo licuerit tempore) ez iránt is kegyelmes választ adni fog.* Annál érzékenyebben fájhat tehát a RRknek, hogy ezen igéret nemcsak maiglan nem teljesedett, legigazságosb nemzeti óhajtásunkról a mostani kir. válasz nemcsak egy szóval sem emlékezik, sőt ismét a holt latin nyelven kiadva, a czikkelyek magyar szerkesztése pedig egészen mellőztetve lévén, tettleg valóságos megtagadást foglal magában. Kéri tehát a RRket, hogy a tanácskozás alá veendő kir. válaszra készitendő felirást ezen méltó fájdalomnak kijelentésén, s annyiszor hasztalan sürgetett kivánatuk ismételésén kezdjék:
Vö.: Iratok. I. köt. 479. kk., III. köt. 116., 143. kk. és Országgyűlési Tudósítások, III. köt. 479. kk.
Az ápr. 9-i kir. választ l.: Iratok. IV. köt. 22. kk., a vele kapcsolatos kerületi vitát: Országgyűlési Tudósítások. IV. köt. 345. kk.
Ami közértelmüleg elfogadtatván, s DEÁK által végzésnek nyilatkoztattatván, a resolutio egyes pontjai ily renddel kerültek vitatás alá:
I. Alsó Tótország nevezetének Posega, Verőcze és Szerém megyék egyes megnevezésére változtatását* Ő Felsége el nem fogadja, okúl adván, hogy a Bánáti nevezetnek átváltoztatásától kölcsönözött okoskodás erőtelen, mert ez iránt a legelső kir. válasz észrevételt tőn, az tehát további egyezkedés tárgya volt, de Tótország nevezetében, ugy a mint fel vala terjesztve, a Felség is megegyezett, az tehát többé kérdésbe nem vonható diaetalis végzésbe ment, mellyhez Ő Felsége annyival inkább ragaszkodik, mivel a tótországi három megyékben a jobbágytelki állomány tökéletesen egyenlő, a megyék egyes elszámlálása tehát e tekintetből sem szükséges, az 1715: 92. s 1751: 23. czikkelyek* pedig épségben maradnak.
A probléma keletkezésére 1. az 1834. szept. 9-i kerületi ülés vitáit, Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 505. kk. Ez a kérdés lett egyike azoknak, amelyekkel kapcsolatban a főrendek a legmakacsabb ellenállást fejtették ki. A megújuló vitákat l. az úrbéri II. tc. egyes előfordulásainál a III. és IV. kötetben.
Az 1715: 92. tc.-ben a király elismerte, hogy a rendek által visszacsatoltatni kivánt megyék – köztük Szerém, Verőce, Pozsega – az országhoz tartoznak, s a visszacsatolás előkészítését bizottságra kivánta rábízni. – Az 1751: 23. tc.-re 1. a 8. o. 5. jegyzetét.
A RR egyszerü szavazatra tüzték a sokszor megvitatott kérdést, s 5 megye távollétében 26 megye, s a Hajdu kerület szavazatjával 18 megye az Egyházi Rend s Jászkun kerület ellen (ACZÉL Arad részéról Sclavonia nevének megtartása mellett, a megyék egyes megnevezésére és igy külön szavazott,) előbbi végzésök mellett még most is megmaradtak.
POGÁNY a többséggel szavazván, teljességgel nem látja, hogy a Bánság s Tótország között e részben különbséget tenni lehetne. Amaz szintolly régi s diplomaticus közállapodású nevezet volt, mint ez, s mégis magának Ő Felségének javaslatára megváltoztatott, a nélkül pedig hogy ezen változtatást a jobbágytelki állományoknak megyék szerinti különbsége kivánta volna; mert ez a 3 bánsági megyékben is, ugy mint a tót országiakban tökéletesen egyenlő. És igy a kir. válasznak ezen észrevétele minden legkisebb erő nélkül szükölködik.
RAGÁLYI hasonlón szavazván hozzáteszi, hogy ez előtt a Bánátnak is külön urbarioma volt, úgy mint Alsó Tótországnak, most azonban mind ugyanazon egy törvény alá kerül, s igy a megnevezés iránt is egyenlőséget kell béhozni. Egyébiránt is ennél már sérelmesb kir. válasz alig jöhetett, miután azon igen veszedelmes elvet állitja fel, hogy az ország részéről felterjesztett törvényekből, mellyek csak együttvéve fejezhetik ki a nemzet kivánságát, ha egy részt a Felség elfogad, más részét azonban elveti, már az országnak amahhoz többé szóllója nem lehetne. Ezen veszedelmes elvből az következnék, hogy ha bizonyos feltételek mellett valamely ajánlás tétetik, s Ő Felsége az ajánlást elfogadja, de a feltételeket nem, mi ezektől örökre elesnénk, amazt pedig megadni tartoznánk. A költsönös egyezkedésnek, s viszalépési jognak a kir. válaszban foglalt eme magyarázatát sokan azon követek közül sem fogadták el, kik egyébiránt érdemileg a resolutiora szavaztak. Igy OCSKAY (Nyitra) PILLER (Sáros) és PONGRÁCZ (Liptó).
DEÁK ezeket a válasz fölirásba foglalandóknak elnökileg kijelentvén, még hozzáadhatóknak vélte, 1) hogy az ily visszalépést, minőt most a kir. válasz megtagadni látszatik, ámbár az már az országgyülési egyezkedések természetében is bennfoglaltatik, a KK és RR világosan is feltartották, s ezt Ő Felsége 1834 május 20-ki válaszában maga is elfogadta.* 2) Hogy a telki állomány egyenlőségéből meritett okoskodása a kir. válasznak nem csak nem áll, sőt a RR mellett harczol, mert a bánáti megyékben tökéletesen egyenlő a constitutivum, mégis maga Ő Felsége hozta a szokott nevezet megváltoztatását inditványba, ellenben az ugynevezett alsó tótországi megyékben a telki állomány nem egészen egyenlő, mert a II. t. cz. előszava szerint Szerémben s Verőczében egy hold föld 2000, egy embervágó rét pedig 1000 négyszög öllel számittatik, Posegában ellenben úgy a föld mint a kaszálló 1296 négyszög ölével vétetik.*
Helyesen: az 1833. máj. 20-i feliratra 1834. jan. 3-án adott kir. válaszban. Az erről szóló mondatot l.: Iratok. II. köt. 30.
Az úrbéri II. tc. bevezetése kimondja, hogy a Mária Terézia úrbéri rendeletében megszabott mennyiség – Magyarországon 1100, 1200 és 1300 négyszögöles, Temes, Torontál és Krassó megyékben 1600 négyszögöles holdak – megtartandó, ugyanígy Szerém és Verőce megyékben a 2000 négyszögöles szántóföld és 1000 négyszögöles kaszáló Pozsega megyében pedig az 1296 négyszögöles szántó és kaszáló is. L.: Iratok. V. köt. 76.
Ezen czáfoló gyámokok a felirásba foglaltatni határoztattak.
II. A tüzi faizásról szólló szakaszt úgy amint felterjeszteték, Ő Felsége elfogadta, de az épületi faizásra nézve más végzést óhajt. Az Ország Rendei t. i. abban állapodtak meg, hogy amelly helységek határában a földes úr erdejében annyi épületi fa találtatik, hogy abból az erdei rend sérelme nélkül eladni lehet, az uraság tartozik ugyan a jobbágy vagy zsellér ház és istálló fedelére (ide nem értvén a zsindelyt és deszkát) szükséges fát ingyen adni, ha ez eddig is divatban volt, de csak addig mig az 1-ő t. cz. 6-ik §-a által megengedett szabad adás vevés utján, azon jobbágy vagy zsellér telek még el nem adatott.* Ő Felsége ellenben azon szempontból indulva, hogy a jobbágyság sorsa rosszabbá semmiben se tétessék, azt, hogy a törvénybe igtatott szabad adás után az épületi faizás az eddigitől különböző tekintetbe jő, nem véli elegendő oknak arra, hogy az ország több vidékein fő tekintetbe jövő jótékonyságtól megfosztassanak a jobbágyok, s közöttök ugyan azon egy helységben kedvetlen következményü különböztetés tétessék. És mivel a telkének haszonvételét pénzen vevő jobbágy minden jobbágyi adózásokkal és szolgálatokkal csak úgy tartozik mint az eladó: kivánja tehát Ő Felsége, hogy a jobbágyok ezen haszonvételben, ha azzal az urbér, urbéri rendbeszedés, vagy divatozó szokás szerint birtanak, továbbá is különbség nélkül megmaradjanak, s a törvényczikkely ezen szakasza a tüzi faizásról szólló szakasz elveihez eként alkalmaztassék, annyival inkább, mivel Ő Felsége nem idegen attól, hogy az uraság által a jobbágyoknak ingyen szolgáltatott épületi fák ára elbecslés (abaestimatio) esetében, a becs summából levonattassék. Ezekhez kelletvén a III. t. cz. 4-ik §-ának 5-ik szakaszát is, melly az extraterritorialis erdőkrül szóll, alkalmaztatni.
A rendek által elfogadott és felterjesztett szöveget l.: Iratok. V. köt. 113.
A KK és RR e kérdést is szavazatra bocsájtották, s azoknak véleménye győzvén, kik igaztalannak hitték, hogy azon jobbágynak, aki pénzt adott a telek haszonvételéért, rosszabb állapotja legyen, mint aki hasonló szolgálatok s adózások mellett a telket ingyen kapta volt, 3 megye távollétében 24 megye s az Egyházi Rend szavazatjával 23 megye ellen a kir. válasz javaslata e pontra nézve elfogadtatott.
Ekkor BERNÁTH figyelmezteté a Rket, hogy ő ugyan soha sem volt az usufructuationak* barátja; de a többség azt elfogadta, s országos végzésbe is ment. Már pedig ha törvénybe megy amit a kir. resolutio javal, hogy t. i. elbecslés esetében az ingyen adott épületi fa ára, a becs summából levonattassék, az usufructuationak gyakorlatilag vége lesz.
Azaz: annak, hogy a jobbágytelek haszonvételét a jobbágyok szabadon eladhassák és megvehessék; amit a többség a tárgyalás alatt álló úrbéri I. tc. 6. §-ában megengedett.
FEKETE, s ANDRÁSSY ezen aggodalmat megszünhetőnek vélték, mert elbecslés „abaestimatio” alatt a szabad adást vevést nem lehet érteni.
RAGÁLYI azonban nem látta igazságosnak, hogy ha olly jobbágy becsültetik ki a telekből, aki szabad adás vevés utján jövén annak használatába az épületbeni fáért is pénzt adott, (pedig előre tudni teljes lehetetlen, ha idővel nem kerül e elő az abaestimatio törvényes esete?) jó lélekkel adott pénzének elvesztével károsodjék. Ezen záradékot tehát az alkotandó törvényből kihagyatni véli.
DEÁK a k[egyelmes] resolutionak ezen javaslatát olly értelemben veszi, hogy az abaestimatio (ab és nem ex aestimatio) a következő vele természetesen összekötött feltételek alatt értessék: 1) csak az 1-ő rész 40-ik esetében,* midőn t. i. a földesur maga számára becsülteti ki a telekből a jobbágyot, nem pedig midőn excessusok miatt; mert ekkor más jobbágynak tartozik a telket átadni, ezen eset tehát a szabad adás vevéssel tökéletesen egy tekintetbe jő. 2) Hogy csak a fedélben valósággal meglévő épületfa ára vonatik le, különben oda magyaráztathatnék a törvény rendelete, hogy ha egy ház háromszor leégett, s az úr háromszor adott fát az épületre, annak árát háromszorosan is levonhassa magának. 3.) Hogy a leróvás szokott sylvanalis ár szerint történjék. Ily értelemben hozzá járul a resolutióbani záradékhoz, különben ha szélesbre magyarázva, még adás vevés esetére is értetnék, maga is készebb lenne a megtéritéstől egészen elállani.
A Hármaskönyv I. rész 40. címje az atyai és ősi javak testvérek közötti felosztásáról intézkedett; a jobbágy kibecsültetésének eseteiről szóló úrbéri I. tc. 12. §. erre az esetre – ti. az osztozkodó testvérek részére kúria építésére – engedélyezte a jobbágy telkéről való kibecsültetését.
E kérdés tehát, mellyet előbbi szavazatkor legelsőbben Dubraviczky vetett fel,* szintén szavazatra tüzetett, s 3 megye jelen nem lévén, Trencsin pedig nem szavazván, 32 megye voxával 14 ellen, a kérdéses megtéritési záradék a szerkesztésben megtartatni határoztatott. – BERNÁTH (aki inditványba hozta volt) szintén megtartásra szavazván, azon oknál fogva, hogy ő az usufructuatiónak soha sem volt barátja, ezen záradék pedig az egész usufructuatiót semmivé teszi.
Kossuth az előbbi szavazást megelőző eszmecseréket csak összegezve, a felszólalók említése nélkül ismertette.
Midőn DEÁK töbség szerinti végzésnek jelentené, hogy a záradék bennmarad, a nyilatkozások szerint azt is többség akaratjának mondhatni gondolá, hogy az épületi fa becsárának lerovása, egyedül az 1-ő rész 40-ik czimje esetében történendő kibecslésre értetik. E felett azonban némi vitatás támadván, a kérdés szintén szavazatra tüzetett, s 24 megye voxával 23 ellen, a szerkesztésben csakugyan világosan kitétetni rendeltetett, hogy ezen lerovás egyedül a 1-ae 40. esetebeli abaestimatiora, nem pedig más ok miatti kibecslésre, vagy épen szabad adás vevésre értetik.
A Deák első előterjesztésében érintett másik két feltétel, magában érthetőnek itéltetvén, szerkesztésbe vétele szükségtelennek mondatott.
III. Az annyi vitákra alkalmat adott bolt jusra* nézve, az országos szerkesztés, s a kir. válasz ezekben különböznek: Az ország Rendei előre bocsájtván, hogy a termesztmények szabad eladása minden taxa fizetés nélkül ezentul is tökéletesen szabad lészen a jobbágyoknak, a bolt just s attóli taxa szedést földes uri jognak nyilatkoztatják. Nehogy azonban önkényes taxaltatással ezen jus a kereskedésnek, s nemzeti szorgalomnak ártalmára váljék, diserte declaratur hogy minden jobbágynak (subdito, és nem colono) az alább meghatározandó bér fizetés mellett, jobbágy vagy zsellér helyén boltot nyitnia (fornicem constituere) szabad, s azt akárkinek bérbe is adhatja (excensuálhatja), csak lakósággal nem biró olly idegennek nem, aki nagy s a közönségre nézve veszedelmes kicsapongásokban vétkesnek találtatik. Ezután sanctio van téve az olly földes ur ellen, ki a jobbágyot a boltnyitásban vagy (a most emlitett egyetlen esetet kivéve) bérbe adásában akadályozná, s végre következik a 3 osztály szerinti taxák meghatározása, t. i. 20, 15 és 10 ft, melly rendszabás olly községek lakosaira is kiterjesztetik, mellyekben a boltbeli just magok a községek gyakorolják; magában értetvén, hogy ahol eddig kisebb vagy semmi taxa nem fizettetett, ezen szokás tovább is fenn fog tartatni. Ez volt az országos szerkesztés.*
A kérdés országgyűlési előtörténetére 1. különösen Say székesfehérvári követ 1835. jan. 8-án országos ülésben elmondott nagy beszédét: Országgyűlési Tudósítások, IV. köt. 104. kk.
Vö.: Iratok. V. köt. 117. kk.
Ő Felsége azt mondja, hogy a diserte declaratur szavak után ezek tétessenek: subditum beneficio hoc uti volentem ad pendendum, qui pro ratione adoptatae triplicis fornicum classis mox ab infra defixus occurrit, censum obligari. A taxák iránti osztályozatot helybe hagyja, úgy azt is, hogy a kisebb, vagy semmi taxa iránti divat feltartassék. De a mik de jure incolatus, de illimitata fornices aperiundi et excensuandi facultate etc, a javallatban foglaltatnak, mind azokat (s így a sanctiót, s a bolt just biró községek emlitését is) mint e munkálat körén tul terjedőket a szerkesztésből kihagyatni javalja.*
L.: Iratok. V. köt. 170. kk.
DEÁK előterjesztvén a kir. válasz és országos szerkesztés közötti különbségeket, javallá a RRnek, szavaznának mindenek előtt azon kérdésre, valjon elfogadják e arra nézve a kir. választ, hogy a korlátlan bolt nyitás és kibérlés felőli pontok a szerkesztésből kihagyassanak?
SZÉLL azt veté ellen, hogy ez már maga is két kérdést foglal magában, mert lehetnek követek, akik megegyeznek, hogy a maga házában minden telkes jobbágy és zsellér boltot nyithasson, de a korlátlan kibérlést meg nem engedik.
DEÁK feleletül adá, hogy az elsőrül többé kérdés nem lehet; mert midőn a resolutio ezeket mondja subditum hoc beneficio uti volentem ad pendendum infra defixum censum obligari, már azt hogy a maga házában minden jobbágy és zsellér szabadon nyithat boltot, vagyis a szerkesztés szerint fornicem constituere potest elfogadja, következőleg csupán a bérbe adás, excensuatio forog kérdésben.
SZÉLL ugyan igyekezett ezen magyarázatot ellenzeni, a köz értelem mindazáltal olly világosan Deák mellett nyilatkozott, miszerint ő szavazat nélkül végzésnek jelentheté, hogy a jobbágyok boltnyitási szabadságára nézve a kir. resolutio az országos szerkesztéssel megegyezőnek vétetik; és miután az elvre nézve megvan az egyeség, minden bal magyarázat elkerülése végett jobbnak tartják a RR saját szerkesztésöket ezen szavakig fornicem constituere megtartani. Ezen elnöki kijelentés helybehagyatván, szavazatra tüzetett, valjon az excensuatio s vele összekötött incolatus iránt elfogadtatik e a kir. válasz, vagy marad az országos szerkesztés? Melly kérdésnél DUBRAVICZKY azon különbséget kivánta tenni, hogy csak helybeli lakosnak adhassák bérbe a jobbágyok boltjaikat, de a töbség 25 megye voxával 22 ellen, általában az országos szerkesztés megtartását határozá.
MARCZIBÁNYI, FEKETE és MADOCSÁNYI a resolutio ellen azon okkal éltek, hogy a bérbe adás engedelme nélkül az egész engedély semmit sem ér, mert a szántóvető jobbágy maga nem fog boltoskodni, hanem a bérbe adással vehetné hasznát ezen engedménynek. A resolutio elfogadásával pedig hasztalan lennének a taxák meghatározva, mert amit eddig a földesurak a bolt jus törvénytelen monopoliumának czimje alatt fizettettek magoknak, azt most incolatusi taxa czimje alatt csikarnák ki.
Ezen végzés után DEÁK természetes következésnek vélte, hogy az ok nélkül gátló földes úr ellen hozott sanctiónak, s a bolt jusát biró községék iránti pontnak is meg kell maradni. Ami felkiáltással elfogadtatván, a bolt just tárgyazta egész § az előbbi szerkesztés szerint szorul szóra megállott.
IV-szer. Az egész IV-ik és V-ik t. czikkelyekre nézve nem lévén Ő Felségének észrevétele, a községek belső igazgatásáról szolló VI-ik t. cz. 1-ső §-ban az ország Rendei azt kivánják, hogy a község birája, esküttjei s kisbirái, a választásra megjelenő jobbágyok, s házas és házatlan zsellérek egyenként számítandó szavazatjával választassanak.* Ő Felsége ellenben most is az eddigi gyakorlatot kivánja feltartatni, annyival inkább, mivel a választás fontos kérdését igy közbevetve el nem igazithatónak, s nem is az urbéri törvények sorába tartozónak itéli.* Erre némellyek feleletül adták, hogy ha az ország Rendei által javalt választási mód nem e helyre való, a királyi válaszban ajánlott mód sem lehetne ide tartozó. És mivel Ő Felsége maga átlátja, hogy a régi urbér nyomán indulva is a községek belső igazgatását elintézés nélkül hagyni nem lehet, megszünvén a nem ide tartozásból meritett ellenvetés, lehetetlen a RRnek most, midőn a jobbágyi viszonyok mindenekben törvénnyel határoztatnak el, e fontos kérdést intézetlenül hagyni, sőt az oly annyira különböző, s itt önkényen, amott elnyomáson alapult régi zavart törvény erejére emelni. – LÓNYAY még hozzáadta, hogy a szokás bizontalan és változékony, a kormány tehát azt venné cynosurának melly az ő czélzatinak leginkább kedvező. – KUBINYI pedig emlékezteté a Rket, hogy azon országok birnak leginkább erkölcsi erővel, mellyekben municipalitások léteznek; mi is leginkább a vármegyei municipiumoknak köszönhetjük fennállásunkat, s kétség kivül még nem ily fokán állanánk a nemzeti erő fejleményinek, ha őseink abban nem hibáztak volna, hogy a municipalis rendszert a községekre ki nem terjesztették. – Szavazatkor 22 megye a szerkesztés megtartására, 19 megye a resolutio elfogadására nyilatkozott, 3 megye jelen nem volt, 6 megye pedig külön szavazott, nevezetesen: PILLER azt kivánta, hogy aki adót fizet, az vegyen részt a választásban. BERNÁTH attól most sem állott el, hogy a telkes jobbágyok és házas zsellérek iránt örömest kiván alkudni. Igy szavaztak K. HORVÁTH, BENYICZKY és ZMESKÁLL is. RAGÁLYI pedig arra is kész volt reá állani, hogy akinek külső vagy belső birtoka van a helységben, részt vegyen a választásban, de a szerkesztést szerfelett szélesre terjedőnek itélte, a resolutiót pedig el nem fogadhatá, mert szerintén a dolog csak zavarban maradna.
U o. 138. kk.
Uo. 171.
A voxok ily helyzetében DEÁK jelenté, hogy azok határozhatják el a kétesen álló többséget, kik a külön szavazók közül egyik vagy másik részre állanak. Erre ZMESKÁLL és BENYICZKY átmentek a Resolutióra szavazókhoz. A többiek kijelentésöktül nem akartak elállani, s igy a Resolutio mellett most is csak 21, a szerkesztés megtartására pedig 22 megye állván, a redactio ujabban is végzésnek határoztatott.
V. A VII. t. cz. 3-ik §-ában arról van rendelés, hogy a folyó tartozásokra a földesúr a helybeli előljárók jelenlétében, jobbágyait (mindazáltal testi büntetés nélkül) saját hatalmával is szorithatja; ellenben a tartozmányiból s haszonvételeiből cselekvőleg kivetett jobbágyot esztendő s egy nap alatt a sz[olga]biró rövid uton visszahelyheztetheti, de végzését a megye közgyülésének bemutatni tartozik. Az urbéri ut mind két esetben fennmaradván.* Ő Felsége még a recursus utját is fel akarja tartatni, nehogy a sérelmet szenvedett fél csak hosszas urbéri uton kereshessen orvoslást.*
Uo. 146.
Uo. 171.
BERNÁTH igy szavazott: én azt is sajnálom, hogy a szokott politica repositió recursus utján Bécsbe megy, hogy küldjem én a szegény jobbágyot oda? nem kell nekem ez a recursus tettes RR. – ALMÁSY megjegyzé: hogy különbség is van a dologban, mert a politica repositio tárgya ha később per utjára vitetik, abban többé nem itél a Cancellaria, hanem a rendes törvényszékek; ellenben az urbéri perekben a Helytartótanács lévén felsőbb biróságnak megállapitva, ha a rövid útú procedura is oda vitetnék a már egyszer itélt birótul, a panaszos fél urbéri per utján más itéletet alig várhatna. – RAGÁLYI igen szomorú dolognak véli, hogy ezen kir. válaszban az urbéri út, szapora igazság szolgáltatásra czélzó minden intézetink ellenére, már előre hosszas útnak nyilatkoztatik. – PALÓCZY végre nem lát semmi röviditést a kir. válasz javallatában, mert a hosszúnak canonisált urbéri út csakugyan a recursus mellett is fennmaradna.
A KK és RR ezen okoknál fogva 32 voxal 15 ellen a „recursus szabadságát” el nem fogadták.
Ugyanazon t. cz. 5-ik §-a 3-ik szakaszának a) pontjában, melly a jobbágyok által egymás között is tett határbeli károk megtéritéséről rendelkezik, s ezeknek, ha 60 ftot haladnak, elitélését az uriszék hatóságára bizza; innen a feljebb vitel a törvények értelmében van fenntartva.* Ő Felsége pedig azt akarja, hogy a feljebbvitel nyilván a 4-ik § értelmében azaz: a Helytartótanácsra tartassék fel.* De a KK és RR ezen kártételeket urbarialis vétségnek annyival kevésbé tekinthetvén, mivel azokrul is van szó e §-ban, miket egyik jobbágy a másiknak teszen, a kir. válasz javallatát egyértelmüleg félrevetették.
Uo. 149. kk.
Uo. 171.
Végre ugyanazon § negyedik szakaszának végét, melly az ott kiszabott vétségeknél tetemesb kihágások megfenyitését a törvényszék hatóságára bizza, Ő Felsége elhagyatni javalja, mivel ez által a büntető törvénykönyv szabályozása* megelőztetik. A RR azonban nem akarván itt egyebet kifejezni annál, hogy amelly uradalom pallos hatalmával nem bir, az a nagyobb kihágások fenyitése hatalmát magának nem tulajdoníthatja, más részről pedig azt, hogy meg fog e hagyatni egyes uradalmak vérbirósága? itt előzőleg elintézni nem szándékozván, a kérdéses záradékot ki nem hagyták ugyan, hanem SZABÓ inditványára ezt tették helyébe: graviorum excessuum vindicatione ad ordinaria fora criminalia pertinente.
A büntető törvénykönyv a jogügyi munkálat (Juridicium Operatum) IV. része volt. (Codex de delictis eorumque poenis.) A Juridicum első része (Coordinatio fororum) és a harmadik részének nagyobbik fele (Emendatio legum civilium) már átment a kerületi ülések tárgyalásain, a második (Ordo processualis), a negyedik és ötödik (Codex cambio-mercantile) rész tárgyalása még hátra volt.
Ezzel az urbér részleteit tárgyazó észrevételeknek vége lőn. A diaeta közelebbi eloszlatását érdeklő végső pontja a kir. válasznak, másnapi tanácskozásra halasztatván.
