b) 1834 augusztus 25, 26, 27 Kerületi ülések. Tárgy: A protestánsok a tizedváltság fizetése alól örökre felmentetnek.
b)
1834 augusztus 25, 26, 27
Kerületi ülések.
Tárgy: A protestánsok a tizedváltság fizetése alól örökre felmentetnek.
1834 augusztus 25, 26, 27
Kerületi ülések.
Tárgy: A protestánsok a tizedváltság fizetése alól örökre felmentetnek.
Augustus 25-én korületi ülés. Elnökség: Vitéz, Madocsányi. – A végzetteknek nyomán legelőbb azon kérdés adta magát elő: hogy miután az 1647 előtti szerződéseknek oly törvényes erő tulajdonitatott, mely szerint az ország minden részeire kolcsnak határoztattak, önként látszatik folyni, hogy azoknak sérthetetlenül kell maradni; azonban ha csak három iyes szerződés küldetnék is bé, s azokbul dolgoztatnék ki a diametralis calculussal a kolcs, már természetes, hogy a három közül egy könnyeb egy pedig terheseb lesz a kolcsnál. A könnyebre nézve nehézség, mert már általában el van határozva, hogy minden örökös szerződés (legyen az új, vagy régi), ha lágyab a megállapitandó kolcsnál, teljes erőben marad, – de mi történik a súlyosabbal? Ezen kérdésre nézve 22 voxal 19 ellen az határoztatott: hogy az 1647 előtti örökös szerződés, légyen bár sulyosab mint a kidolgozandó kolcs, még is megáll, ellenben az 1647 utánniakra nézve 29 voxal 16 ellen az végeztetett, hogy ezek ha sulyosabbak, meg nem állanak, ha nem, az általános kolcs alá esnek.
E szerint vége lévén a dézma általános fő kérdésének, következett a tárgynak második ágazatja, t. i. valjon nem kivánnak e a RR ezen már csak váltságban fizetendő dézma alól is bizonyos tárgyakat, avagy személyeket ki venni, azokon kivül, kik és mellyek már eddigi törvényeink által kivétettek.* Több inditványok tétettek, s együt vitattattak, én mennyire lapjaim köre engedi rendszeresen elkülönözve fogom elő adni.
L. ezeket a törvénycikkeket 444. l. 27. jegyzet.
PRÓNAY: Felolvassa Ulászló 2-ik Decret[uma] 45-ik czikelyét,* melly előre bocsájtván hogy decimae sunt in patrimonium Christi dedicatae, az az némileg az Egyházi Rend élelmére is rendeltettek, azt határozza ut a modo de caetero, a Rascianis, Ruthenis, Valachis et aliis schismaticis, nullae penitus decimae exigantur. Oka ezen (későbben is soha el nem törlött) törvénynek hogy ezek nem éltek a Cath. Egyházi Rend szolgálatjával s lelki segedelmével, s igy igazságtalannak is látták őseink, hogy annak élelmére adózzanak. A mi ezekre igazság, nem kevésbé igazság mind azokra is, kik későbben a Catholica Egyháztol elszakadtak, nevezetesen a protestánsokra, ezeknek is fel kell tehát mentetni, ők annyival inkáb, mert hogy a hazának azon 3 millio polgárai, kik papjaikat magok fizetik, gyermekeiket a Statusnak minden segedelme nélkül magok költségein neveltetik, még egy idegen egyháznak tagjait is fizessék, azt igazságosnak állitani nem lehet. Ajánlja tehát a protestánsoknak tized alóli felmentésökre irányzott inditványát a RR igazság szeretetébe annál erősb bizodalommal, minthogy nem ujitást ajánl, hanem egy oly igazságot, mellynek sulyát már 1495-ki törvényhozó őseink is elösmerték, s bizik a RRnek s a Fejedelemnek bölcsességökbe, hogy a 19-ik században hátra lépést tenni nem fognak.
Az 1495:45. tc.-re a tárgyalások során a felszólalók többször hivatkoztak.
ANDRÁSSY a tulajdonnak idaeáját vetette az inditványnak ellene. 3 okbul kivánták, ugymond, a tizedet részint megszüntetni, részint korlátolni: 1. Hogy a papság élelmére nem szükséges, mert elegendő jószágokkal bir, 2. hogy nevelésre nem szolgál, mert ennek szükségei nem a tizedből fedeztetnek, 3. hogy a banderialis kötelesség is megszünt. – Már ha mind a három alapja megszünt a dézmának, kérdi: valjon még is miért nem törülte el azt a töbség? Felelet: bizonyosan azért, mert a tulajdonnak legalább árnyékát elösmerte. Ezen szempontbol véve a dolgot pedig különbséget nem tehet hogy protestans, vagy nem protestans fizeti. – JUSTH szintén el nem fogadván az inditványt, ellene veti a Bécsi, és Linczi békekötéseket, s állitja hogy a Cath. Clerus tizedje ezek által is megerősitetett. – FRIM kényes természetünek valván az inditványt, leginkább a törvényekből szól ellene. Hivatkozik Mátyás 1-ő* D[ecretuma] 4-ik czikelyére annak bizonságaul hogy a ráczok és oláhok mint törökszökevények nem örökre, hanem csak mig megszokják a Magyar Országi lakást, mentettek fel a dézma alól,* – és ámbár Ulászlónak az inditványt tevő követ által fel hivott törvényében örökre látszatnak is felmentetni, de mellé van az inditó ok téve: t. i. praesertim quod per suam Ma[iesta]tem ita sint vocati et assecurati. – Innen van hogy a Berettyói, Beszterczei és Laksági* oláhok megtagadván a Váradi püspökségnek járó tizedet, ezen kérdésnek elitélése az 1723: 85. t. cz. által ő felségére bizatott.* Innen van az is: hogy az elpusztult Bánságnak népesitését gyarmatok által kelletvén eszközölni, édesgetés végett királyi kegyelemből azon kedvezés is adatott a megszállóknak hogy tized alól mentek lesznek.* Egyéb iránt 1791-ben a vallás tárgyában nneghúzatott az örökös demarcationalis vonal, s a 26-ik czikelyben felmentettek a protestáns urak mind a stolaris és lecticalis fizetések, mind pedig a Cath. Egyház részére kiszolgáltatandó munkák alól,* de dézmátoli fölmeritésekről szó sem vala, ellenben 1791-ben hozatott azon törvény, hogy Sua Ma[ies]tas Eclesias Dei in juribus et fundationibus suis conservabit.* – Végre még FEKETE azért nem pártolá az inditványt, mivel nem ide tartozik, hanem a Banderialéra, hol a dézma czélja, s rendeltetése el fog intéztetni.*
Helyesen: V.
Az 1481:4. tc. tizedmentességet biztosít a rácoknak és schismátikusoknak, azonban hozzáteszi, hogy nem kell őket örök időkre kiváltságoltaknak tekinteni, hanem csak néhány évre, ameddig az ilyesféle menekültek Magyarországon megtelepednek s példájukra a török uralom alatt élők, látva privilegiumaikat, kedvet kapnak a bevándorlásra.
Bihar megyének a Sebes-Kőrös és Berettyó közt, a Gyepes patak mentén elterülő vidéke, amely a megye legrégibb románlakta területe. A „Lakság" elnevezésre az első okleveles adat 1446-ból ismeretes.
A több mint egy évtizeden át húzódó bonyolult kérdést levéltári források alapján ismerteti Málnási Ödön: Gróf Csáky Imre bíbornok élete és kora (1672–1732), Kalocsa, 1933. 101. s köv. l.
V. ö. 440. l. 12. jegyzet.
A törvénycikk (6. §), amelyre a felszólalók ismételten hivatkoztak, eltörli a stolát vagy lecticalet, akár készpénzben, akár terményben vagy munkában volt szokás teljesíteni, továbbá kimondja, hogy templomok, parochiák, iskolák építésére vágy javítására sem a katolikusok a protestánsoknak, sem fordítva nem tartoznak kézi vagy szekerén munkát adni, az ily tárgyú szerződések pedig érvénytelenek.
Az 1791:23. tc. mondja ezt ki, a király főkegyúri tisztére hivatkozva.
Az országos albizottság átal kidolgozott banderiális munkálat (v. ö. 438. l. 7. jegyzet) 61. s köv. l. szól „de decimis”.
Ellenben az inditvány mellett szóllottak HERTELENDY, a ki ezen igazságtalan adót, mellynek semmi básisa nincs s mellynek rendeltetése mindég ingadozott, a protestánsokrul levenni kivánta. – SZOMBATHELYI, ki a protestánsoknak dézmáltatását pusztán a maga mesztelenségében hangosan kiáltó igazságtalanságnak nyilatkoztatta. – Pártolták még JÁRMY, VÁGHY és KOLEDA, – pártolá SOMSICS: Vagy a hon védelmének kötelessége, vagy pedig a néptanitók élelme, s a nevelés lehet, úgy mond, a dézmának alapja. Ha az első: úgy valóban 3 millio s annyi száz ezer hazánkfiai jobban képesek annak megfelelni, mint az Egyházi Rend, s midőn a védelmi kötelességek szerkezetéről lesz szó, az ország bizonyosan fel fogja tudni azt illő arány szerint osztani. Ha pedig a második, akkor valóban minden vallásbeli különbség nélkül egyenlőn kellene a dézma jövedelmének a nép nevelésére, s néptanitók élelmére forditatni. Ugy de protestans atyánkfiai magok viselik ezen egész terhet a Statusnak minden segedelme nélkül, mi jussal lehetne tehát mások terhét is nyakokba vetni? Maga az 1791: 26. cz[ikkely] is bizonyitja Nógrád követe inditványának igazságát, mert a stolát s munka napszámukat eltörlötte,* mivel a protestans nép nem él a Cath. Egyház szolgálatjával; hasonló ok áll a dézmának eltörlésére is, hasonló oknak pedig hasonló következést kell maga után húzni. – Végre a Bécsi Pacificatiobul sem lehet leg kissebb ellenvetést is meriteni, mert abban nincs egyéb a decimákrol mint az: hogy a Tiszán tul Bocskay, Tiszán innen pedig a király fogják a dézmát szedni.* – DEÁK Frimnek felelve megmutogatja, hogy törvényeink nem ideiglenesen, nem is csak az aként lett meghivatás okánál fogva vették ki dézma alól az oroszokat és oláhokat, hanem ezen szabadságuk több törvények, név szerint az 1500-ki 4-ik,* 1569: 28., 1574: 4-ik czikelyek* által megegerösitetett, s ez utólsóban a felmentés oka is hozzá tétetett eme szavakban: Postquam eas (t. i. decimas) ipsi suae Religionis Episcopis, et Sacerdotibus dare soleant, vagy is mivel papjaikat magok tartják s fizetik. Egyéb iránt ha meggondolja a szónok, hogy 1495-ben, melly Magyar Országnak bizonnyal nem fény epochája, mellyben a miveltség nem állott szerfelett magas fokon, mert vannak adatink, hogy ország zászlósai azon időben irni nem tudtanak,* még is igazságosnak látták őseink, hogy a magok papjait, ezt az oly gazdagon dotált papságot más vallás tagjai ne fizessék, pirulnia kellene, ha mi 1834-ben nem fognánk legszentebb kötelességünknek tartani hogy protestans atyánkfiait felmentsük azon nyomasztó súlyú igazságtalanság alól, mellynél érzékenyebben alig fáj valami, t i. hogy más vallásnak hatalmas papjait, kiknek szolgálatjával nem élnek, véres verejtékü szerzeményökbül tartani köteleztetnek. – Teljes lélekkel pártolja az inditványt.*
L. előbb 436. l. 33. jegyzet.
Quod personam domini Bochkay eiusque contentationem concernit, 2. §. (Corpus Juris Hungarici.)
A törvénycikk mást tárgyal s nem szól sem tizedről, sem oroszokról. Ellenben a 29. tc. (4. §) a Nagyorosziban lakó királyi ruténok tizedmentességét biztosítja.
Az 1569:28. tc. megtiltja a városokba menekült nemesek, továbbá a rutének és vlachok tized alá vetését, az 1574:4. tc. kimondja az utóbbiak adófizetési kötelezettségét, tizedmentességüket azonban biztosítja.
Az 1491-i pozsonyi teke oklevelét Báthori István országbíró helyett fia, Guthi Ország László és Rozgonyi László helyett pedig Bakócz Tamás írta alá, mivel „scribere ignorant”.
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 102, s köv. l.
Augustus 26-án kerületi ülés. Elnökség az előbbeni. – Folytattaték a tegnap megszakitott vitatás.
KÖLCSEY: Nem gondolja ugyan hogy az Egri káptalan követe diplomatice kivánt volna e tárgyban a protestans urak kifejezéssel élni, mind azáltal meg kell jegyeznie: hogy itt a protestans urakrol semmi szó, hanem a szegény adózó népről van szó, melly a kérdésben forgó adót más szin alatt különben is fizeti. – Mivel továbbá Esztergom követe a tulajdon idaeáját használta ellenvetésül, meg kell azt is jegyeznie: hogy alig ha tisztában vagyunk felőle hogy mi a tulajdon? A dézma a nép által fizettetik az Egyházi Rendnek egy oly földtül, melly nem az Egyházi Rendé, s igy az nem egyéb, mint oly jövedelem, mellyet a nemzet a maga birtokábol az Egyháznak engedett. Mivel pedig ezt alkotmányos nemzet adta, vagy is oly nemzet, melly maga szokta a maga adóját meghatározni, természetesen következik hogy a dézma nem egyházi tulajdon, hanem adó, a kormánynak fizetni szokottal egy tekintetbe jövő adó, mellyről örökre fenntartotta rendelkezési jusát nemzetünk, különben a melly órában ezen jusa megszünnék, egyszersmind alkotmányos nemzet is lenni megszünnék, mert adója felől nem rendelkezhetnék. – Áltfutja ezután mind azon törvényczikkelyeket, mellyek bizonyitják hogy a nemzet a dézma felől folyton rendelkezett,* s kivételeket és változtatásokat tett, előadja az oroszok és oláhok felmentésének az 1574: 4. czikelyben foglalt azon okát: hogy püspökjeiket, papjaikat magok fizetik, s hasonlati erősséget von a protestánsokra, kik mellet, ugymond, még az is szóll, hogy midőn a dézma az Egyházi Rendnek adatott, akkoron az egész nemzet egy vallásson volt, s a maga vallása papjainak adta termesztménye tizedjét. De elkövetkeztenek azon idők, midőn a nemzet vallás dolgában megszakadt. Annak előtte úgy voltak országunk lakosai tekinthetők, amint testvérek, kik az atyai háznál osztatlan lakoztanak, de ezen testvérek a reformatio után atyai házuknál többé meg nem fértenek, osztozniuk kellett volna tehát, mint természet, s ország törvénye szerint testvérek osztoznak, kik számba veszik, mi maradt reájuk őseikről, azt felosztják, egyik az ősi háznál marad, a másik pedig elviszi örökségét, s házat épit magának. Idők viszontagsági miatt a protestansok ily osztályai nem dicsekedhetnek, számüzettek az atyai házbol, örökségükből kitagadtattak, a nem csak hogy mind azokbol, mellyeket közös őseink iskolákra, s lelki pásztorok fizetésére alapitottak, részt nem kaptanak, e még tulajdon szerzeményökbül is az atyai ház fentartására adózni kénszerittettek. Minő küzdések vadának az atyai házba viszavétel végett? nem szükség rajzolni. Eljött végre az 1790-ki idő szak, mellyben a viszavétel némileg megtörtént. Ekkor a protestánsok nem emlegették letartóztatott osztály részöket, s nem kivántak egyebet, mint azt: hogy oskoláikat magok költségén fentarthassák, szabad gyakorlatú vallásuknak papjait magok fizethessék, s a más vallás papjai fizetésének terhétől felmentessenek.* Fel is mentettek stola, lecticale alól, de ha ezen felmentés igazságos volt, méltán kérdhetni, miért állott meg fél úton a törvényhozás? miért nem tett hasonlót a dézmára nézve is? A protestánsok megtették azon áldozatot, hogy magok viselik ama tereket, mellyeket az egész Statusnak kellene viselni? minő jussal lehet tehát dézma alatt hagyatniok? holott a stola eltörlésének elve magának a tizednek eltörlését is következteti. – Végre felfogván Posony v[árme]gye követének azon ellenvetését, hogy e tárgy a Banderiáléra tartozik, előre is ellene mond azon czélzatnak hogy a dézma banderialis költségek fedezésére forditassék, mert miután az olygarchia legyőzetvén, a félelmet gerjesztett győzedelmes kisseb aristocratia kezéből a fegyver kiragadtatott s a hon védelmének kötelessége az adózó nép soraibol szedett, az adózó nép által fizetett rendes katonaság seregére háritatott, alig lehetne nagyobb igazságtalanságot képzelni mint azt: hogy a nemes embert illtető rendkivüli honvédelem költsége is a szegény adózó termesztményének tizedéből fedeztessék! Azon hiedelem nyilvánitásával végzi tehát beszédjét: hogy a RR ott, ahol lehet, a nemzet egy részének könnyitését a mint hazafi kötelességöknek ösmerik, úgy törvényhozói bölcsességöknek is fogják tartani.*
Az 1493:28., 1458:10., 1481:4., 1495:45., 1500:29., 1569:28. tc.-re hivatkozott. (Kölcsey, VI. k. 160. l.)
A protestáns rendek 1790 jún. 22.-n nyujtották be kívánságaikat az országgyűléshez. Ezek között a tizedről nem tettek említést, csak a stola, lecticale fizetése és a munkakötelezettség alóli felmentésüket kérték. (Irinyi József: Az 1790/1-ki 26-ik vallásügyi törvény keletkezésének történelme. Pest. 1857. 34., 205 s köv. l.)
V. ö. Kölcsey, VI. k. 154. s köv. l.
JESZENSZKY: Nem kivánja bővebben fejtegetni, mikor és miért nyerte a Clerus tizedi jövedelmét, mert tudjuk hogy az a kereszténység behozatalával egykorú, s hogy nemzetünk a Clerusnak mint Status tisztviselőinek élelmezésén kivül, a nemzeti védelem s egyéb közszükségek fedezése végett is adta. A napfénynél világosabban meg van mutatva hogy a tized, adó neme, melyről rendelkezni, azt megváltoztatni, vagy egészen el is törülni az Ország Rendeinek hatalmában van Ezen elvből indulván, kivánja: hogy a protestánsok a dézma alól felmentessenek. Senki sem tagadhatja, úgymond, hogy a protestáns papok is a Status tisztjei, kiknek élelmökrül gondoskodni a Statusnak kötelességében áll, s azt legsikeresebben teheti itt, midőn azt rendeli hogy a protestánsok a tizedet tulajdon papjaikra forditsák.
SZENTPÁLY: A szembetünő igazság minden mutogatásaival felhagyva egyszerün kérdi, hogy lehet azt kivánni, hogy a szegény protestáns paraszt tizedet adjon azon cathalicus papnak, kinek szolgálatjával nem él, kitől lelki vigasztalást nem veszen, sőt ép ellenkezőt is hiszen, mint amit ez tanit? és még is tizedet adjon azon roppant gazdaságú Clerusnak, melly a Krisztus paripája helyett Andalusiai mén lovakon járva büszkélkedik?!
A kir. városok követjei közül a kik csak szóllottak, nevezetesen Havas, Koleda, Kricske, Mukics, Szántó, Haske, minnyájan az inditványt pártolák.
Ellenben MARCZIBÁNYI: Igazságtalannak nézi ugyan a tizedet, s azt általában el is törültetni kivánta, de nem akarna oly törvénnyel menni haza megegyezésével, melly a dézmát csak az ország szegény lakosai egyik felekezetének nyakában hagyná. Vagy Banderium a dézmának alapja s rendeltetése, és ez, bár mit mondjon is ellene Szathmár követe, minden esetre még a diaeta rendelkezésétől füg. Vagy oskolák fentartása az alap, s ekkor sem lehet különbséget tenni, mert a Status költségén tartott oskolákba járás mindenkinek egyiránt szabad. Végre vagy a papság élelmének fedezésére kell a dézmának szolgálni, s ekkor nem a protestánsok felmentése következnék, hanem inkább az: hogy a tizedet kiki a maga papjának fizesse. – Az inditványt tehát nem pártolja.
ACZÉL: Fő törvényhozói kötelességnek valja, hogy a constitutionalis állás, és mindenkinek azzal egybekötött személy- s vagyonbeli bátorsága fentartassék. Ő ebből, s nem cosmopoliticus elvekből indúl. Akár tulajdonnak, akár Status vagyonának tekintessék is a tized, a töbség által csakugyan el nem törültetett, a köz czél szükségeinek fedezésére szolgáló költségek alól tehát magát senki ki nem huzhatja. – A schismaticusokrol felhivott czikelyt semmit sem bizonyitónak véli, mert az ott felmentett oroszok és oláhok dézma mentség feltételével voltak lakásra hiva. Különben hahogy a colonisatio feltételeit általánosan kiterjeszteni kelletik, kérdi a RRket, miért nem tetszett a Bánsági urbariamot az egész országra kiterjeszteni? A stolának 1791-ben történt eltörléséből meritett argumentumra azt feleli: hogy ezt elenyésztették az Ország Rendei, mert az nem volt egyéb, mint magános jövedelem, de a dézmát nem bántották, mert meg valónak győződve, hogy az a hon oltárára adatik. – Végre még politicai nézetből kérdi a RRket: reménlik e hogy meg fog a század gondolkozásával egyezni, ha egy kis részt akár melly, bár vallásos tekintetből is, a haza oltárára megkivántatott áldozat részvételéből kivonnának. Im! Irland példája tanuságúl szolgálhat, mert épen most irják az ujság levelek,* hogy az alsó ház által javallott dézma Bill,* a felső házban 65 vox töbséggel félrevettetett. Ő a Nógrádi inditvánvt úgy tekinti, mint egy oly casualiter előcsúszatott körülményt, melly által az egyeség s harmonia nem csak fel nem állitatik s erősitetik, sőt mellynek alatta vallásos felekezetbeli alattomos szellem lappang, s viszálkodások felmelegitésére vezet.
A két egykorú magyar lap, Kulcsár István Hazai és Külföldi Tudósításai, valamint Helmeczy Mihály Jelenkor-a az év februárjától rendszeres tudósításokat közölt külföldi lapok nyomán az irországi tizedtörvény javaslatának az angol parlamentben folyó tárgyalásairól.
Az angol-ír ellentétek egyik főoka az a körülmény volt, hogy a túlnyomóan katolikus többségű Irországban a katolikus parasztok is tartoztak tizedet fizetni a protestáns papoknak. Az O’Donnel vezetése alatt álló ír néppárt már kiharcolta a katolikusok egyenjogusítását (Catholic Emancipation Bill) új harcot indított a tized megszüntetése érdekében. Az ír parasztok megtagadták a tized beszolgáltatását, mindenfelé zavargásokra került a sor, míg végül az angol alsóház törvényjavaslatot nyujtott be az írországi tizedkérdés rendezésére. Az 1834 február 4-én benyujtott tizedbill negyven százalékkal csökkentette volna a tizedet s a maradékot sem a papság kapta volna meg, hanem a földesurak földbérként. A javaslat azonban augusztus 11-én a lórdok házában elbukott.
ANDRÁSSY pedig még azon ellenvetést is teszi, hogy a protestánsokat dézma alól kivenni, anyit tesz, mint törvény által ingerelni a lakosokat, hogy a dézma viselés terhével járó vallásrol más, mentebb, szabadabb vallásra térjenek.
Miután még RAVAZDY az inditvány mellett, SZLUCHA pedig ellene szóllottak, a más inditványokkal is egybefüzött vitatások folytatása más napra halasztatott.
Augustus 27-én kerületi ülés. Elnökség az előbbeni.
RÉPÁS emlékezteti a RRket, hogy midőn Baranya utasitásba adá, hogy a dézma megváltassék, s a fenálló szerződések nyomán megállapitandó kolcs szerint kiszabandó dézma váltság a hon védelmére, nevezetesen az insurgálni tartozó szegényebb nemesség segedelmére forditassék, ezen megyét többé nem illeti azon szemrehányás: hogy a protestánsok a Cath. Clerusnak fizetnének, mert a dézmát a Clerustol elvétetni kivánja, s azt csak úgy tekinti, mint a jobbágyi birtoktul szetett adót, mellyben közvetve már a földes urak is résztvettek. Az adónak pedig egyenlőnek kell lenni. Baranya Rendei sok rendbeli materialis engedélyekkel, és polgári jusokbani részesitéssel is ohajtanak a népen segiteni, s azért reménlik, hogy a felőlük ily kegyesen gondoskodó hazának javára továbbá is örömest fogják ezen csekély terhet viselni. – Az inditványt tehát nem pártolja. – OCSKAV szintén. Azon elvre nézve hogy igazságtalan a dézma fizetése olly személy által, melly nem él a papnak szolgálatfával, kérdi: valjon a vegyes házasságokban nem élnek e a protestánsok is catholicus papok szolgálatjával, miután a vegyes házasságok következésében a dézmás birtokok majd pápista, majd protestáns kezekre kerülnek, mikép lehetne az elkülönöző vonalt felállitani? Statusi intézkedésekben az igazságnak pusztán theoriai elveiből elindulni nem lehet. Ezentúl a jobbágy telek haszonvételét pénzen fogják a jobbágyok vásárlani, még is megtartottuk a jobbágyi adózásokat,* az adózó nép csinálja az utakat, még is vámot fizet, katonáskodik, és semmi különös jótéteményt nem kapott érette? Ha csak az elvont igazság elveit tekintenénk, mind ezeket egyszerre meg kellene változtatni, a mit tenni csak ugyan lehetetlen.
L. az urbéri törvényjavaslat I. cikkének 6. §-át és a IV. cikket. (Iratok. I. k. 483. s köv., 518. s köv. l.)
POPOL (N[agy] Váradi káptalan követe): Tagadja hogy a dézma szedés, dézma adás tárgya a törvényhozás körébe tartozhatnék. Jus decimas conferendi, ugymond, est Jus regium Majestaticum, ezen just a Felség mindég maga gyakorlotta: in communionem Juris SS et OO Regni nunquam vocavit, abba tehát a RR-nek semmi közük, sőtt a királyi just sértetlenül fentartani köteleztetnek.
DEÁK veszedelmesnek állitá, hogy ha ezen elvek felelet nélkül hangzanának el, azért megjegyzi: hogy a királyi jusok eredete felől egészen más véleményben van, mint a Nagyváradi káptalan követe, s azt hiszi hogy nem a Fejedelem ád a nemzetnek jussokat, hanem a nemzet ád a Fejedelemnek, mert a nemzet minden jusoknak forrása. Hogy azon jusokat, mellyeket a Király bilateralis kötéseknél fogva bir, nemzetünk mindég tiszteletben tartotta, mutogatni nem kell, ellenben hogy a dézma felőli rendelkezést a nemzet mindég maga gyakorlotta, következésképen a Fejedelemnek által soha nem adta, azt szintén temérdek törvényeink bizonyitják *
V. ö. Kónyi; Deák Ferenc beszédei, I. k. 103. l.
SZUCSICS küldőinek a vallás tárgyában adott utasitását veszi szavazatja alapjaúl, s minthogy azon tárgyat egészen pártolnia, s a Horvát országi durva municipalitást is megszüntetni parancsolák, küldőinek lelkéből szóllani gondol, midőn az inditványt pártolja.
PALÓCZY: El nem mellőzheti, hogy némelly ellenvetésekre ne feleljen. Legelőbb is ellene mond azon gyanitásnak, mintha a nógrádi inditvány oda lenne irányozva, hogy a protestánsok a dézmát ezentúl önnön papjaiknak fizessék. Ennek most és mindég nyilván ellene mond. Épen a gazdag papság nagy hatalma, s ennek hajthatatlan keménységgel gyakorlása, a pompa és fényüzés volt azon egyik fő ok, melly miatt a protestánsok a Catholica Egyház kebeléből elszakadtanak, s (egy két tag figyelembe sem jöhetvén) visza térni soha sem is fognak. Azon papjaikat kik a vallást és erkölcsiséget ékes szollású bölcseséggel, s életök példájával tanitják, szeretik és becsülik, de meggazdagodásukat nem ohajtják, s bennök parancsoló uraikat is szemlélni, sem kivánják, sem fogják. – Továbbá Trencsin követe el akarta ugyan a dézmát általában törülni, de nem akar oly törvényel haza menni, melly csak egyik részt oldozná fel az egészben igazságtalan teher alól.* Ugyan mit itélne Trencsin követe azon birórul, ki két fogolynak azt mondaná: ti ugyan mind kettek ártatlanúl ültök a fogságban, s kivált egyiktöknek letartóztatása régen igazságtalan, de mivel együt hozattatok be, együt szenvedtetek, szenvedjetek ezután is együt, mig majd egykor ha eszembe jut s reá érek, együt bocsátalak ki benneteket!! Nem tartozik egyéb iránt a szónok criticája alá, miként magyarázza Trencsin követe általános eltörlést parancsoló utasitását, de a szónok el nem érhetvén az egész eltörlését, nyilván ki mondja: hogy Borsod v[árme]gyének hazafiúi szive tábláján sokkal kellemesben fognak visza hangzani azon sok százezer evangelicusok és nem egyesült ohitüek áldásai, kiket voxával a papi tized alól felszabaditani segitett, mint az országnak az emlitett nyügös teher alatt hanyandó minden lakosai panaszaikra sok keserves jajjai!!
Marczibányi felszólalásait olv. e kötet 457. és 460. l.
Az evangelicusok felmentése ellenzésében legélesb kifejezésekkel csapkodott Aradnak követe, annak tehát ellenvetéseit a szónok rendről rendre felszedi. Legelsőben is azt mondá hogy az ősi alkotmányt fel kell tartani. De figyelmezzen az Aradi követ, hogy a Zephyr nem orkan, s ha valamely különben szilárd épületről az esti szellő gyenge fuvallása egy két korhadt sindelyt leszór is, melly már magátol is lehúllandó vala, nem kell mindjárt földindulást kiabálni. És valjon mit ért Arad követe az ősi constitutio nevezetje alatt, és miben keresi annak alapját? A szónok azon kötésben keresi, mellyet eleink a paizsokon felemelt Árpáddal kötöttenek, s mellyben a dézmárol semmi sincs, ott van ellenben, hogy a nemzet a Fejedelem tanácsházábol, vagy is s törvényhozásbol kirekesztve soha se legyen, s ezen törvények szerint kormányoztassék.* Pedig Privilegia sunt vulnera legum. Talán csak nem abban fogja tehát Arad követe alkotmányunk fentartását keresni: hogy ezután is néhány millio szegény paraszt tartsa fel tizedi adózásával a bőségesen dotált papságot? talán csak nem fog abban alkotmány sértést keresni, hogy a törvényhozás most is rendelkezett azon dézmárol, mellyről hajdantol fogva mindég rendelkezett? Nem, valóban nem ezekkel sértetik meg a constitutio, hanem azzal, mit az Aradi, és Nagyváradi követek akarnak, kik t. i. az Egyházi Rendet, az országnak különben első Statusát, mind személyére, mind javaira nézve a hazai törvényhozás hatósága alól kivonni akarják, ez igazán az anticonstitutionalis szándék, ez anticonstitutionalis lélek és cselekedet!! – Azt is szemünkre veté Arad követe, hogy mit generosuskodunk a máséval, miért nem terjesztettük ki egész országra a Bánátusi urbariomot? Borsod vármegye az engedélyek megadásában mindég az elsők között volt, s most is fáj hazafiúi szivének, hogy mind azokat, mellyeket a jobbágyságnak adni ohajtott, meg nem adhatta. De miért nem adhatta meg? Azért, mivel Borsod, s a vele egyet értett megyék levoxoltattak azon töbség által, mellynek állandóan egyik tagja volt Arad vármegye. És ime most ép Arad vármegye lobbantja szemére a RR táblájának hogy az engedményekben fösvénykedett, azon Arad vármegye, melly untalan arra voxolt, hogy a szegény jobbágy a nyulakat és őzeket urbéri vadászaton tovább is hajházza! azon Arad vármegye, melly még azt sem akará megengedni, hogy a szegény jobbágy kökényt, és vad körtvét szedhessen az erdőben!!* Szemükre veték azt is: hogy a papi dézma a vallásos tárgyak között elő nem hozatott!* Igen is nem hozatott. mert a dézma nem dogma, sem része a vallásnak. De előhozatott a Juridicum rendszeres munkában, a hová tartozott, s elő hozatott annál nagyobb jussal, mert midőn a Braganczai házbol* származott Fejedelem, kinek „Leghüségesebb” czimet adott a Római Szék, jussal rendelkezik a papi jószágokrol,* ehez az apostoli constitutionalis magyar nemzetnek, apostoli királyával még nagyob jusa van. Minden törvény alkotásnak initiativája pedig a Statusok táblájának jussai közzé tartozik. – Arad követe továbbá a Nográdi inditvány alatt alattomos religiobeli szellemet gyanit. Ez arra mutat, hogy a protestantismust nem ösmeri. Ennek éltető lelke s kifüggesztett czimere: a nyilvánosság. A casuistica philosophia s mentalis reserváták alattomos szellemü tudományait a protestantismus nem tanitja, de tanitja együtt a többi keresztény felekezetekkel azon egyszerü morált: „Féljed az Istent! tiszteljed a királyt, felebarátodat pedig szeressed, mint tennen magadat”. – Azt is mondá Arad követe, hogy a javallott felmentés nem fog egyeséget s egyenlőséget terjeszteni. Ha Követ úr előtt az egyeség practica definitója abban áll, hogy miután a protestánsok 300 évek óta igazságtalanúl fizették a papi dézmát, csak fizessék még 1300 esztendeig is; úgy ezen definitioban a szónok vele soha egy értelemben nem lehet. – Megemlité végre Arad követe, hogy az Irlandi dézma bill a felső házban elesett. Köszönöm követ urnak hogy e szót kimondotta. Igen is elesett, s jól fontolja meg követ úr: azon dézma Bill esett el, mellyet maga a kormány vitt a Parliamentbe, s egyre pártoltak a korona liberalis tanácsadói, kik azért, hogy liberalisok, Europa itélő széke előtt nem hydrák. Igen is el esett a dézma Bill; de nem a nemzet képviselői miatt esett el, hanem a nagy dynasták, s azon Anglicanus Clerus miatt, melly ujabb példával bizonyitá, hogy a Clerusban, ha gazdag és hatalmas, bár melly symbolicus könyvet forgasson is kezében, a világ akár melly zónája alatt, az úgy nevezett L’esprit de corps mindenütt egyforma. De ne örüljön Arad követe ezen elesésnek, előbb utóbb diadalmaskodni fog az, mint az Emancipatio, a Reform, a rabszolgaszabaditási Billek* diadalmaskodtak. Ezt is kivivja az idő, s az Irlandusok ezen igazságos ügye diadalmán az Emberiség egykor örülni fog. Különben pedig az Aradi követ szokván leggyakrabban mondogatni, ne ugráljunk páldaként által a Calaisi tengerszoroson, a szónok felszóllitja követ urat: kövesse önnön tanitását, s fogjon velünk kezet, hogy a szabadságával s nagy embereivel méltán büszkélkedő Britanniának épen most tetlegi példát nyujthassunk arra: hogy a magyar Statusok táblájához jöjjenek nagylelküséget, s igazságot tanulni!
Anonymus: Gesta Hungarorum, VI. caput. De iuramento eorum.
Az urbéri III. tc. tárgyalásakor Arad megye követe valóban az erdei gyümölcsszedés eltiltására szavazott. (Jegyzőkönyv, III. k. 194. l.) az urbéri vadászattal kapcsolatban azonban nem ilyen egyszerű a helyzet: a kérdés országos ülésbeni tárgyalásakor Arad megye követe azok között van, akik hallgatásukkal a vadászat eltörlése mellett szavaznak, amikor pedig a rendek főrendek javaslatára visszállítják az urbéri vadászatot, közvetítő és enyhítő javaslatot tesz. (Ua. V. k. 174., 185. l.)
Valószínűleg arra utal, hogy az alsótábla izenete, amely a protestánsok 14 pontba foglalt vallásügyi sérelmeinek orvoslását javasolta (Iratok I. k. 6. s köv. l., Országgyűlési Tudósítások, I. k. 192. s köv. l.), a tizedről nem emlékezett meg.
A Braganza-ház., Portugália uralkodó családja, IV. János személyében 1640-ben lépett trónra.
V. János portugál királynak 1748-ban XIV. Benedek pápa adományozta a rex fidelissimus, leghithűbb jelzőt s egyszersmind széleskörű kegyuri jogait is elismerte.
A katolikusok egyenjogusítása (1829), a választójogi reform (1832) és a rabszolgák megváltása (1833).
Ezek után Esztergom követe ellenvetéseikre felelget a szónok, – feleletjének terjedelmes közlését lapjaimnak bár különben is már megtóldott köre nem engedi. Legnevezeteseb volt az, mit feleletül adott azon allectionalis okoskodásra, hogy a dézmatóli mentség vallás cserélésre fogja ingerelni a catholicusokat. – Ez, úgy mond, sem arithmetice, sem diplomatice, sem moraliter nem áll, – nem arithmetice mert a protestáns által fizetett papbér két három annyira megyen, mint leszállitott dézma váltság; nem diplomatice, mert az Esztergomi követ által legczifrábban magyarázott temere szóval jól körül sánczolák a transitust;* de moraliter sem, mert a catholica szent hit morálja sokal bölcsebb tanitókkal dicsekedhetik, sem minthogy halgatóik egy két kéve dézma miatt őket elhagynák, s a catholicus papok sem oly aluszékony vagy gyáva pásztorok, kik őrizésük alól a nyájat oly könnyen szökdösni engednék. Esztergom követének ezen ellenvetése tehát alig ha kedves lesz a papság előtt, különben is inkáb az következnék belőle, hogy a félelmesen gyanitott zelotypia megelőzése végett egészen el kell a dézmát törülni. Végre még csudálkozását jelenti a szónok: hogy az Egri, és Váradi gazdag káptalanok követei elannyira ragaszkodnak a dézmához, holott az Evangeliom az igazságoknak emez örökös tárháza egyhelyütt azt tanitja: hogy édes Idvezitőnk egy gazdagnak azon kérdésére: „Uram tanits meg engemet, hogy juthassak el a mennyek országába”, igy felelt: „Menj haza, add el marháidat, s minden jószágidat, oszd el azoknak árát a szegények között, s kövess engemet”.*
Az 1791:26. tc. 13. § arra hivatkozva, hogy az áttérés ellenkezik katolikus vallás elveivel, hogy az vigyázatlanul ne történjék meg (ne is temere fiat), elrendeli, hogy az efféle eseteket az uralkodó elé kell terjeszteni.
Máté 19, 21; Márk 10, 21; Lukács 18, 22.
A felelgetések viszont felelgetéseket vonván magok után, a vitatások nagyon hosszúra terjedtek. – Különösen PRÓNAY nagyon érzékenyen vette Aczélnak azon mondását, hogy az inditvány alatt alattomos szellem lappang. Ezen vádat messze taszitja magárol, messze megyéjéről. Ő Arad követét alattomossággal vádolni soha sem fogja, hasonló figyelmet kiván. – Ellen argumentumot szivesen fogad, sőt puszta negativával is meg kell elégednie, de tagadja hogy akár kinek a jusa legyen alattomosság vádjával, más characterét sérteni. Három dietán van jelen a szónok, hallott legszabadabb inditványokat tétetni a kormány ellen, de alattomosság vádjával egy sem illettetett és sajnálkozva kell tapasztalnia, hogy most, midőn leginkáb az adózó nép javárol van szó, emberiség s igazság érzetéből származott inditványaik hol alattomosság, hol sötétben lappangó hydra nevével ilettetnek, s közinkbe egyenetlenség magva hintetik. A vélemények surlódása nem árt, használ a hazának, de a legkárhozatosb félre magyarázatokkal nemzet és fejedelem közzé bizodalmatlanságot hinteni vétek; s félni lehet hogy ezen bizodalmatlanságból fog egy veszedelmes hydra támadni.
Végre csak ugyan voxolásra tétetvén a kérdés, ha valjon elfogadik e a Nógrádi inditvány? Ellene voxoltak: Posony, Nyitra, Sopron, Trencsin, Győr, Baranya, Fejér, Esztergom, Mosony, Árva, Thúrócz, Szerém, Zemplén, Sáros, Szepes, Heves, Bereg, Csongrád és Arad, öszesen 19 megye. Komárom és Marmaros voxaikat felfüggesztették, – Honth, Ungh, H[orvát] Ország s a Jász Kún Kerület jelen nem voltak, s igy a többi 26 megye, s a Hajdu Kerület voxával elhatároztatott, hogy a Protestánsok a Papi dézma alól örökre felmentetnek.
Augustus 28-án és 29-én a többi inditványok e szerint dőltek el. – A királyi városoknak dézma alóli fel mentésökre tett inditvány 23 voxal 18 ellen félre vettetett. – A PEST V[ÁRME]GYEI inditvány, hogy a praediumokbol, ha eddig dézma adatott volna is, jövendőben nem fog adatni, 28 voxal 17 ellen elfogadtatott. – Továbbá SOMOGYnak inditványa, hogy a jövendőben történendő impopulatiók dézma alá nem esnek, és a TORONTALI inditvány, hogy minden helyek, mellyeknek dézmálási ususában eddig nem volt a papság, továbbá is dézma szabadnak törvény által kijelentessenek, köz értelemmel elfogadtatott. – Ez után a dézmárol szólló többi §§ rostáltattak.
