a) 1833 november 2 A főrendek ülése. Tárgy: Az Urbariale IV., V. és VI. cikkelye; a főrendek továbbra is ellenzik az örökváltságo…
a)
1833 november 2
A főrendek ülése.
Tárgy: Az Urbariale IV., V. és VI. cikkelye; a főrendek továbbra is ellenzik az örökváltságot.
1833 november 2
A főrendek ülése.
Tárgy: Az Urbariale IV., V. és VI. cikkelye; a főrendek továbbra is ellenzik az örökváltságot.
Azon indító okok, mellyek a 2-ik Novemberi 134-ik Országos ülésében a fő RR tábláját arra birták, hogy nevezetes töbséggel az urbéri adózások örökös megváltását* ellenezzék, a már más alkalommal mondottak* ismétlésén kivül még leginkább ezekben állanák: hogy a meg váltás után szomjuhozó jobbágyok, vagy egész községek a pénznek szüke miatt könnyen uzsorások kezébe eshetnének; s ez által a legnagyobb veszélynek lehetnének kitéve; hogy rögtön egy uj néposztály támadna, melly a fenálló rendet, és az ősi alkotmányt veszedelmeztetné;* hogy ez által a pazarlásnak s a nemzetségek romlásának tár kapu nyittatnék; hogy az ősiség, az adománybeli, papi, és kamarai javak elidegenitlensége ezáltal előre eltörültetnének; végre hogy a régi felszabaditásokrul felhozott hasonlitás alaptalan, mivel azok egészen más czélból és a mostaniaktól különböző körülmények alatt történtek meg.* Ezen utolsó állításnak bebizonyítására leginkább a KASSAI és PÉTSI PÜSPÖKÖK a régi törvényekben, és történetekben buvárkodván, a kir. s mező városok, és szabadosok, banderiumok, kunok s a t. nem különben a haza védelme, s országgyülésünk szerkeztetése, s több efélékről igen számos, és néha magok közt ellenkező törvényeket is idézének. Ezen statisticai és publicisticai okoskodásokon kivül még több nevezetes phylantrapicus tekintetek, aggodó jövendölések s egyes esetek felhozásai élesítették az előadások érdekét. A KASSAI PÜSPÖK nagy nehézséget talál országunk pénzetlenségében, nincs nemzeti bank (mensa argenteria) s igy bár mi kemény törvények hozattassanak és tág mező nyittatik az uzsorásoknak, a községek az arany szabadság szomjában oly kötésekre lépnek velök, mellyeknek végső elpusztulás, s executio lesz a vége. Azon osztálynak állitására, melly egyedül a democraticus elvet védi, hogy nincs tiltó törvény, megengedvén alapját, kérdi valyon ebből azt lehet e következtetni, hogy az általános szabadság megegyez e Országunk systemájával? Akár hány példák legyenek az egyes felszabaditásról, azok az átallános megváltásra nem alkalmazhatók. Miután az urbéri kapcsolat csak a kiköltözés, és elmozditás által szünik meg, szóllitassanak fel a Rk, hogy a felszabaditás ezen uj nemétől áljanak el.
A törvényjavaslat V. cikkének 2. §-a.
A szept. 19-i ülésben, v. ö. 265. s köv. l.
„Az ország lakosainak keletkezhető ezen neme mint számára, mint polgári állására nézve már a törvényesen fenn álló rendekkel vetélkedne”, amivel együtt járna a honvédelmi és közteherviselési rendszer „tetemes megrendítése”. (Iratok, I. k. 446. l.)
A hosszú érvelést l. Iratok, I. k. 443. s. köv. l.
A KÖRÖSI FŐISPÁN most leginkább meggyőzettetik a tárgynak fonákságárul, oly országban, mely oly világosan viselé az aristocrata bélyét (tipum), hol a nemességnek oly jeles kiváltsági vannak, minden osztály a maga kijelelt körében mozdul, természetes következése, hogy az egyik felemeltetik, a másik ez által lenyomatik. Nehéz lenne megmutatni, hogy éppen azon osztály, melly semmi évenkénti adózásai nem tartozik, az ország védelmére alkalmatos volna. De tudja hogy védelmezők nélkül soha sem szükölködött a haza. A RR által felhozott azon dilemmára; vagy hozatik a juridicumban e tárgyban engedő törvény, vagy nem s a t. viszonozza a dilemmát, ha hozatik ily törvény, engedelmeskedünk neki, ha pedig nem hozatik, vajmi bajos lesz előbbi helyheztetésébe hozni a dolgot. Horvát Országban nehéz volna ily esetben a végrehajtás. Más ha a törvény valamiről halgat, más ha nyilván megenged. A szabad adás vevés hatalmas ösztön lesz az ily kötésekre, és ki kezeskedhetik arról, hogy ezen szabados emberek és községek nem szaporodnának el annyira, hogy az osztályok közötti irány ezáltal telyesen felforgattatnék s oly következések ne származzanak, mellyek az első szándéktul igen távol esnek. Varasd V[árme]gyében egész szabados község létez, mellynek sorsa irigylésre éppen nem méltó, szük a határa, számos a szegény ember, de még számosabb a per és patvar.
HG. BATTYÁNYI leginkább a nemességnek előre látható elgyengüléséből indul. A haszon vétel eladása mellett az elköltözött jobbágy helyébe más jő, de itt örökre elesik a földes urtól, távol legyen tőle azon kivánság, hogy ezen tul is a mező városokból kir. városok és falukból mezővárosok ne keletkezzenek; de minden falu nem válhat várossá. Ez a Status Oeconomiaval meg nem egyez, a tárgy sokkal messzebb ható, sokkal magasb szempontból tekinthetendő, minthogy ezt az urbérben kimeritőleg megállapitani lehetne.
A TÁRNOK a kérdést nem annyira publicisticainak, mint inkább constitutionalisnak nézi. Ha az egész ország e részben ellenkező véleményben lenne, ő mint hiv jobbágy a magáé mellett megmaradna. A Hazának boldogságát a nemesség erejében, s jól létében találja; ez védi a hazát, résztvesz a törvényhozásban, és atyáskodik jobbágyai eránt. Valyon fogja e telyesithetni e diszes kötelességeit, ha egyesek pazarlása által elszegényedvén maga magát sem védheti elegendően. Ezen engedő törvény által egy uj neme támadna a lakosoknak, melly sem a haza boldogságát, sem a magáét nem eszközölhetné. A mostani rendelkezések s a szabad adás vevés megállapítása után bátran állitja, hogy a magyar jobbágy egész Europában a legboldogabb. Ha némelly helyütt nem az, annak a törvényhatóságok okai, ezeket kell jobban elrendelni. Ezen véleménye mellett öröké és rendületlen megmarad.
A BARSI FŐ ISPÁN annak megmutatására, hogy a községek szabadság vágybul könnyen káros kötésekre léphetendnek, hoz fel egy példát: A Körösi helységnek fele a szónak nemzetségének tulajdana volt, és kötés mellett évenként 4000 ftokat fizete. Ebből őt fele illetvén, a helység pedig magát megszabaditni kivánván, a 2000 papiros ftok esztendei fizetését 115.000 pengő forintokkal felváltatta, a másik félnek még többet adott, az egész megváltás pedig mint egy millió pengő forintba került,* ezen fizetések és egy nagy tüzi veszély majdnem tönkre tévén a hajdan virágzó községet. Igy a jobbágyok szabadság vágybol néha ötszörte is megfizetvén adózásaik tőkéjét, romlásra jutnak, mig a nemesség pazarlás, vagy szerencsétlen speculatiok által elszegényedik.
Nagykőrös 1819-ben kezdett tárgyalások után 1821-ben egyezett ki a felszólaló családjával. A Keglevichek követelése a város birtokjogának a fele iránt egyébként nem volt kétségtelen, s ezért 1758 óta jogarányosítási pert folytatott. A másik fél, a Gr. Sztáray család birtokjogát a város 1808-ban váltotta meg. A váltságösszegek azonban nem egyeznek a fentiekkel. A Sztárayaknak 47.000 forint járt, a végső összeg pedig, amelyet megkaptak, 65.155 forint 33 krajcárt tett ki. A Keglevich családnak az 1821-i megállapodás szerint 235.000 forint járt. (V. ö. Galgóczy K.: Nagy-Kőrös város monographiája. Bp. 1896. 55. s köv. 59. l.)
A LOVÁSZ MESTER leginkább az adó fundusa megcsonkitása miatt ellenzi az örökös kötéseket, mert igy a közbirtokosok kezeikre jutnának a telkek.
A PÉTSI PÜSPÖK hosszas citatiokal, megczáfolásokkal, felosztásokal, és azoknak megfelosztásokkal telyes beszédében leginkább azon körül állást emeli ki, hogy magok a Rk a Guriale Regalek kivétele által elismerték a főRk vezér elveit.* A phylantrapia tekintetéből más – ugy mond – a vonzódás, más annak sikerbe hozása (aliud est affecfu prosequi colonum, aliud in effecfum deducere), a jobbágynak már annyi engedélyek adattak, hogy kevés kivétellel a földes urhoz hasonlónak állithatik. A jótékonyságra nézve különbséget tesz inter bonum relativum, et absolutum, ha Szent István javak helyett készpénzt ajándékozott volna, már egy nemzetség sem állana fel, a földes ur látván, hogy már semmi jövedelme nincs és reá unván a biróskodásra, öszve szedi a kész pénzt, s othagya a községet minden törvénykezési rendelkezés nélkül.
Éppen a törvényjavaslat V. cikkének 2. §-a hangsúlyozta, hogy „a királyi adományból származott úri haszonvételek (curialia regalia) ezen örökös úrbéri kötéseknek tárgyai nem lehetnek”. (Iratok, I. k. 296. l.)
A NYITRAI PÜSPÖK fekete szineikkel festi az ezen engedélyből várható mind a föl[des] urra mind a jobbágyra nézve legveszedelmesebb következéseket. Az Urnak unokái megsiratván, nem tudván jobbágyok nélkül földjeiket mivelni, zsidók, és uzsorások sietnek a telekre oly föl[des] ur alá, kinek csak neve marad hatalmának. A Helységek elnéptelenednek, a lakosok koldusságra jutnak, s Anglia példájára szegények adó által tartatnak.* A Kalocsai Érsek GR. NÁDÁSDY LEOPOLD és GR. BATTYÁNYI IMRE a tárgyat a publico politicumra halasztatni kivánják. Ellenben
Az angliai szegényadót ekkor még mindig Erzsébet és II. Károly 1662-i törvénye szabályozta. A nagy változást a rendszerben az 1834-i szegénytörvény jelezte, amelyet a két évvel előbb kiküldött királyi bizottság vizsgálata készített elő.
G. FEKETE FERENCZ egészen a Rk nézeteiben osztozik, a minden tekintetből drága időnek megkimélése végett kéri a főR-ket, áljanak a másik tábla kivánságaira, egyezzenek inkább most mingyárt velök, minthogy több viták, és keserűségek után még is reá hajoljanak. Bizzuk Ő Felsége bölcsességére azon módositás feltalálását, melly mind a két részt megnyugtatandja, és bizonyosak lehetünk, hogy ő nehány nemzetségek képzelt romlásának elkerülése miatt az egésznek boldogságát fel nem fogja áldozni. Nem tart a szónok attól, hogy ezen engedély a nemességet gyengitené, sőt erősödik az, több kedvellője, s őrje támadván alkotmányunknak. Annál is inkább kivánja a két Tábla közti egyezést, mivel a Rk a H[elytartó] Tanácsra való felyebb vitelt elfogadták.
B. VAY MIKLÓSNAK ékes beszédéből, mellyel a Rk kivánságait egész kiterjedésben pártolá, s az ellenfél okoskodásait rendre felfogja, s czáfolás alá vevé, következőket emlitünk: Látok hazánkban szerte szélyel elég magokat meg váltott virágzó szabad községeket, és tudom hogy midőn f[öldes] uraikkal megegyeztek, kötéseik nem titkon tétettek. Tudtával történtek azok a Helytartótanácsnak, és befolyásával a Törvény hatóságoknak. Mint esett tehát, (ha áll, amit annyiszor hallék már ma emliteni, hogy ezen kötések veszedelmesek, az ősiséget, hitrebizott javakat, Sz. Koronának jusait, s igy magát alkotványunkat veszedelmeztetik) hogy az ily kötéseket sem a Kormány meg nem akadályoztatta, sem ellene a törvény hatóságok nem repraesentáltattak, sem végre az Országgyülése azokat nem tilalmazta. Fen álnak: pedig ugy, hogy ha egy ujonnan hozandó törvénynek, mitől Isten óvjon, vissza ható erőt nem kivánunk adni, hogy lehetne egy könnyen megsemmisiteni? át nem látom. Az előttűnk fekvő törvény nem egyébb, mint világos kimondása annak, ami eddig is szabadon gyakoroltatott; s igy ha el nem fogadtatnék; egy eltiltó törvény hozattatnék, melly az urbéri rendelkezések nagyobb vagy kissebb mértékben még is világosságtol sugárzott sorában setétlene; melly az egész munkánkat fekete homályba boritaná. S valyon nem lenne e a parasztnak annyi belátása, s logicája, hogy ezen nem vélt esetben igy okoskodna? „eddig, mig állapotunk törvényesitve nem volt, s azért gyakran változó önkény habjain lebege sorsunk, mig szegények valánk, s azoknak kelle helyzetünknél fogva maradnunk, addig szabad volt megváltani magunkat, most azonban, midőn törvényes biztos létre emeltetünk, midőn ut töretik előttünk, a módok kezünkbe adatnak annak lehető elérésére, ami legfőbb, legszebb feltétele minden nemzeti kifejlődésnek, és nemzeti iparnak – most áthághatlan korlátok taszitnak kivétel nélkül vissza, ezen ohajtott czéltul”. Mit becsülend tőbbre az igy okoskodó paraszt, azt e, ami itt elvéteték tőle, vagy azt, amit a többi czikben nyere? abba ereszkedni nem kivánok. – Itt az Urbérben, mint első munkálatban kell tökéletesen elhatározni 8 millio emberek sorsát, s igy annál biztosabban elő haladni a többi még előttünk fekvő Operatumokban, a hol hatalmunkban lesz vissza tekintve ezen törvényre, mind azokra nézve rendelkezést tenni, mellyeket az ősiség és Fideicomissumakra nézve megállapitni szükségesnek fogunk itélni. Éppen ugy tovább ne féltsük a parasztot, bizon ha látja, hogy nem lessz a maga megváltásábol haszna, marad f[öldes] ura alatt. Hogy a tékozlásra hajlandó nemes ezen czélba vett tiltó törvényt ezerszer kijátszhatja, s a mellett szint ugy koldus botra juthat, azt könnyen átlátni. S igy valamint egy részről ily törvény nem gátolja a Nemzetségek elszegényedését, ugy más részről elfojtja a honni szorgalmat, s megütközik hazánk legszámosb lakosi érdekeiben, s természeti igazaiban. A f[öldes] uri jusok is sérthetlenül e mellett fen maradnak, conditio sine qua non lévén az ily kötéseknél a f[öldes] ur megegyezése. Attól sem igen lehet tartani, hogy ezen uj osztálya a lakosoknak rögtön elárassza az orsszágot; mert arra pénz kell, aminek mi magyarok nem nagy bőségében vagyunk. Emlékezzünk tovább, minő csupán még a Kir. Sanctiotul függő törvényt hoztunk az úrbéri telkeken lakozó nemesekre nézve, ezeket adó alá vetettük! Kérdem, nem sokkal könnyebben fogják e az ily sanyaruságra jutott szegény nemes társaink is sorsukat viselni, ha magokat legalább egy átalános summa lefizetése mellett az uri szolgálatoktul örökre felmenthetik, és a lassankénti szaporodó községekben meg huzhatják? ha pedig ez most nem fog a jobbágynak megengedtetni, bajos ellátni, miképp engedődhessék meg a nemesekre nézve. Nem ellenez tehát ezen törvény sem alkotmányunk, sem nemességünk fenmaradásával. Hála az Egeknek! még nincs ama Magyar Aristocratiának ily istápra szüksége; ami azt századok óta fentartotta, kezeskedik ezentul is fenállásáért. Fel tartá s tartya pedig azt a legerősb polgári kötelék a köz bizodalom; fel annak látása hogy éppen azok, kiktől magasb, és kedvezőbb helyzetöknél értelembeli, és erkölcsi kimiveltebb létöknél fogva többet vár a haza, ugyan azok többet is áldoznak oltárára, sőt hasznok félretételével készek polgár társaik boldogságát előmozdítani, örömmel ragadván meg minden alkalmat, mellyből azokra jót reménlenek háramoltatni. Ily alkalommal élni, ily nemes gondoskodásnak eleve dicső példáját adni kivánja Aristocratiánk egyik része most is, midőn ezen V-ik T. czikkelyt terjesztik előnkbe; s vajon megengedné e magát a másik rész, megengednék e magokat a m[éltósá]gos fő Rk bár ki által is győzettetni?
A NÁDOR röviden arra jelenti ki a többséget, hogy a fő RR elébbi izeneteik mellett álhatatosan meg maradnak.*
Iratok, I. k. 448. l.
Hasonlóul a VI-ik T. czik 1-ő §-nál, melly a zselléreknek az esküdtek választására való befolyásokat tárgyazza, a fő Rk előbbi izeneteik tartalma mellett meg maradtak *
A főrendek arra hivatkoztak, hogy a községi elöljárók választásának szabályozása nem tartozik az úrbéri tárgyhoz, de egyébként sem „eggyezne meg a kitüzött czéllal olly határozás, melly egy általjában minden birtoktalan vagy lakhelyét szüntelen változó személyeket választási jussal fel ruházna”. (Iratok, I. k. 448. l.)
