b) 1833 október 17, 18, 19 Kerületi ülések. Tárgy: Az úrbéri törvényjavaslatok harmadszori olvasása a rendeknél.
b)
1833 október 17, 18, 19
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvényjavaslatok harmadszori olvasása a rendeknél.
1833 október 17, 18, 19
Kerületi ülések.
Tárgy: Az úrbéri törvényjavaslatok harmadszori olvasása a rendeknél.
Olvastatván ezután a fő RRnek az urbéri tárgyban küldött másodizbeli izenetjök:* az 1-ő t. czikkely 1-ő §-ussára nézve javallott azon módositása a fő RRnek hogy a tágasb értelmü magyarázat elkerülése végett azon §. igy szerkeztessék: „a Jobbágy vagy Zsellér telek haszonvételéből folyó jobbágyi kapcsolat az elköltöző jobbágyra nézve magátol megszünvén” s a t. – a KK és RR által elfogadtatott.
Iratok, I. k. 387. s köv. l.
A 2-ik §-usra nézve nem lévén többé a fő Rendeknek észrevételök. A 3-ik §-ust tárgyazólag szintén elfogadtatott a Szerkeztetésnek első részére nézve tett javallat, világosság okáért úgy módositva, hogy a költözni akaró jobbágy az alispányhoz folyamodjék, ki előtt ha a panasz iránt általa késedelmezés nélkül kihalgatott földes úr megtagadásának törvényes okát nem adhatná – s a t. (a mint az eredeti szerkeztetésben foglaltatik).* – Ellenben tulajdon azon §-us második részére nézve azon szavakat: „bővebb megvisgálás végett”* sem kihagyandóknak, sem világosaban kifejezendőknek nem itélték a RR, mivel eléggé világosnak látták, hogy ezen megvisgálás egyedül az alispány tettére vitethetik, már pedig az alispánt oly határtalan hatalommal felruházni, hogy tett intézeteiről senkinek számot adni ne tartozzék, épen nem akarták a RR, sőt egyenes akaratjok, hogy a felsőb ellátás a közgyülést illesse, s ez a történhető hibákat orvosolhassa.
A kerületi törvényjavaslatban. (Iratok, I. k. 260. l.)
Az alispán – mondja a törvényjavaslat – eljárásáról „bővebb megvizsgálás végett” a legközelebbi közgyűlésnek tegyen jelentést. (Iratok, I. k. 260. l.)
Igy a 4-ik §-usra nézve sem egyeztek meg, hogy a hatalom kar* megemlitése kimaradjon, mert ámbár igaz is, hogy a törvényhatóságok végzéseinek álthágásaira általánosan a polgári és büntető törvénykönyvekben fognak intézetek tétetni; szükség mindazáltal hogy a jobbágyság urbéri viszonyaira nézve támadható bajainak orvoslása modját öszefoglalva azon urbéri törvényekből tudhassa, mellyeket mint reá nézve legérdeklőbbeket, leggyakrabban fog kezein forgatni.
Amellyel a jobbágyát visszatartó földesurat a megyei hatóság szabadon bocsátásra kényszeríti.
A csoportos költözködést tárgyazta 5-k §-usra nézve, azt ohajtván a fő RR az országos küldötség szerkeztetéséhez* hozzá tétetni: hogy a Helytartó tanács, a szükségeskép megkivántatott intézeteket a törvény értelmében tegye meg, minthogy ez a fő RR izenetének motivatiójában előrebocsájtott nézetek szerint* a költözködést gátolható hatalom engedelmére is magyaráztathatnék, – a KK és RR szintén el nem fogadták, s előbbi véleményök mellett annyival inkáb megmaradtak, mivel az adófizetőknek személyét az adó dolgánál is főbb tekintetet érdemlőnek itélték, s a költözködési engedélyt akár ki megtagadó hatalmának alája vetni: s igy puszta szóra változtatni nem akarták.
L. ennek szövegét 277. l. 4. jegyzet.
A főrendek szerint a helytartótanácsnak nem az a feladata, hogy csak elköltözést könnyítő intézkedéseket tegyen; hivatása szerint meg kell vizsgálnia az eseteket, amelyek gyakran a törvényhatóságok mulasztásából vagy a tisztviselők hibájából származnak, hogy azokat kötelességük teljesítésére szorítsa, „részént pedig a köz tekéntetből megkivántatott rendeléseket tegye meg”. (Iratok, I. k. 388. l.)
A 6-ik §-usra t. i. a jobbágy telek haszonvételével ösze kötött köz teher viselésre nézve tett azon javallatát a K és Rendeknek, hogy ezen viselendő terhek majdan az adó biztosi munkában fognak elhatároztatni; a fő RR oly értelemben s oly óvással vették, hogy e jelen törvény csak akkor lehet foganatos, miután a kérdésben lévő köz terhek eránt tökéletes határozás fog tétetni, a mi megtörténvén természetes, hogy a törvény szerkeztetésbe determinanda* szó helyett determinata lészen iktatandó. Némely követeknek aggodalmak támadt a determinata szó eránt, nehogy ebből azon esetre, hahogy az adó biztosi munka valamelly nem vélt történet miatt fel nem vétetnék, az adózásokra fenálló törvények kötelező ereje magyaráztassék. – BORCSICZKY, NAGY, CSÁSZÁR világositni igyekeztek ugyan a dolgot, erősitvén hogy a fő RR semmi változtatást nem kivánnak a RR javallatában, csupán azon egy ovást teszik, hogy ha majd annak helyén meg lesznek a terhek határozva, a determinanda szó, (melly kötelező törvényben úgy sem állhat) determinata szóval cseréltessek fel a mi igen természetes. Mind e mellet is voxolást sürgettek a RR. K. HORVÁTH úgy szavazott, hogy mig nincs a törvény meghozva, addig determinanda, ha meg lesz hozva akkor determinata szó tétessék. – Ismét felkiáltás következett hogy a fő RR sem akanak mást, – de azért ÖTVÖS MIHÁLY folytattatni kivánta a voxolást. – JÁRMY azt olvasván az izenetben hogy a fő RR örömmel értették a két tábla vezér elveinek egyenlőségét, kijelenti, hogy ő mindég vérző szivvel szóll a jelen tárgyban. – PALÓCZY szintén fájdalmat érez a dolog veleje felett, de erről nem lévén szó, a szerkeztetés pedig tökéletesen egyenlő lévén, a fő RRkére voxol. – BÁRCZAY épen azért, mivel nincs a kettő közt különbség, marad a Rendeké mellet, s nem akar a pávák közé egyeledő csoka lenni. TARNÓCZY ahol különbség nincs, ott azt tartja voxolni sincs mire mert szórol szóra megegyez a két szerkeztetés. TÖRÖK pedig mint hogy mindegy, mind a kettőre voxol. Voxok többségével végzésé lőn hogy a fő RR észrevétele elfogadtatik.
T. i. törvénycikkben meghatározandó.
October 18-án Kerületi ülés. Előlülők Szlucha, Petrovics. PALÓCZY ker[ületi] Jegyző köz leiratra bocsájtatás végett fel olvassa a tegnapi végzések szerkeztetését. – Megjegyzést érdemel, ha ezen Jegyző úr a napi végzések szerkeztetésével folyton folyvást másnap reggelre midég elkészül.
Tovább folytatatván az urbéri észrevételek feletti tanácskozás, a 6-ik §, a) pontjára – a földes uri jová hagyás megtagadásának okait legalább a következendőkkel kivánták a fő RR bővitetni: 1. Ha egy közbirtokos akarna jobbágyteleki haszonvételt szerezni, 2, ha egy nyughatatlan, s a határok öszezavarásárol ösméretes szomszéd, 3. vagy olyan, ki ugyan azon határban némi jószág eránt pert folytat, ez uton bé akarna nyomulni, 4. ha a vevő előbbi élete módjárol megkivántatott bizonyitványokat nem mutathat elő, 5, ha maga a község sem hajlandó a vevőt lakosúl be fogadni.*
Iratok. I. k. 389. l.
A RR azonban egyes értelemmel előbbi végzésök mellett maradtak s a fő RR ujabb szoritó javallatit el nem fogadták. Nem az 1-őt, 2-kat és 3-kat, mert azok oly széles magyarázatuak, hogy ezeknél fogva ok helyett önkény szolgálhatna a jóváhagyás megtagadásának alapjáúl, nem a 4-iket, mert az I-ő t. cz. 4-ik §-ban* már van intézet téve, hogy bizonyitvány nélkül a jobbágyot befogadni 200 ft büntetés terhe alatt tilalmas, végre az 5-ket sem, mivel a lakosodást, s vevést a község, vagy is inkább ennek neve alá rejtezendő földes úr vagy uradalmi tiszt önkényére bizni nem lehet.
A kerületi törvényjavaslatban. (Iratok, I. k. 260. l.)
Ugyan csak a 6-ik §. b) pontjára nézve, az itt ott nem helyesen laudemiumnak neveztetni szokott bejegyzési taxa kérdése egyszerű voxolás utján döntetett el, s valamint már egy előbbi alkalommal,* úgy most is 22 megye az Egyházi Rend, és szabad kerületek voxával 20 megye ellen, azon taxának általános eltöröltetése kerületileg ismét elhatároztatott.
A szept. 25-i kerületi ülés törölte el (e kötet 223. s köv. l.), s az okt. 8-i országos ülés állította vissza. (284. l.)
A 14-ik §. iránt megnyugodván a fő RR azon büntetésben, mellyet a Karok és RR az elhagyott telket feljelenteni elmulasztó szolgabiróra szabtak, a további kérdés megszünt.
A II-ik törvényczikkely iránt – a 3-ik és 4-ik §-ra nem lévén a fő RRnek észrevételök – a 7-ik §-ban foglalt cserék* iránt tovább is úgy vélekedtenek a fő RR, hogy az lévén a czél, hogy minden ilyetén cserék a törvényhatóságok béfolyásával történjenek: ennek elérésére jobban szolgál a közgyülésnek teendő bemutatás, s a Helytartó Tanácsnak ez uton eszközlendő felügyelési tudomása, mint a törvényszéki meg visgálás.
Ha a földesúr belső vagy külső telki tartozékokat akarna ugyanannyit érővel felcserélni.
PATAY figyelmezteti a RRket hogy itt a fő RR egy lépéssel már tovább mennek, mert eddig csak a törvényszék, és gyülés közt volt kérdés, most már a Helytartó tanács felügyelését is emlegetik.
NAGY PÁL: A közhatósági felügyelést minden kérdésekre nézve, mellyek az adó fundusát tárgyazzák szükségesnek itéli, – s ámbár maga részéről ezt a Helytartó Tanács béfolyásával jobban látja biztositva, mint a Kir. Curia biróskodása által; azonban ha hogy az urbarialis perekre nézve a töbség ez utolsót választaná, engedni kéntelen, mindazáltal figyelmeztet hogy itt nem perről, hanem csak cseréről van szó, ezen kérdés tehát nem mehet feljebvitel alá, és igy ha tovább is a törvényszéknél maradnak a RR, minden ilyén cserék (ámbár azok szintén az adó fundusát tárgyazzák) a felügyelés alól el lesznek vonva. – PÁZMÁNDY azonban ezen tekintetben is nagyob biztosságot lát a RR intézetében, mert ez a törvényszékre megvisgálás végett rendeli a csere kötéseket feladatni; a fő RR ellenben a gyülésnek csak bemutattatni kivánják, már pedig a megvisgálás, és birálat nagyob biztoságot nyujt, mint a puszta bemutatás. – A RR voxoltak, s 29 megye és a szabad kerületek voxával 17 megye s az egyházi rend ellen előbbi végzésök mellett maradtak.
A III-ik törvény czikkely 1-ő §-ban a postfundualitás szóban megegyezvén a fő RR, tovább is azt kivánták hogy via juris helyett sua forma tétessék.* – DUBRAVICZKY nem áll a fő RRhez mert minden törvényt határozottnak kiván. – PRÓNAY a sua forma kifejezésben a politicus utat látja elrejtve, ő pedig az irtások kibecslésének kérdését oly fontosnak nézi hogy annak eldöntésére mindég törvényes utat kiván. GYERTYÁNFFY a fő RRhez áll s a sua forma alatt nem lát mást, mint azon utat, melly az urbarialis kérdésekre nézve fog határoztatni. – Rajta kivül senki sem pártolá a fő RRket, – s igy az előbbi szerkeztetés meg maradott. – A §. iránt felforgott egyéb észrevételek a fő RR hozzájárultával megszüntek.
A főrendek első indokolását olv. e kötet 211. l. 63. jegyzetben, a szept. 26-i kerületi ülésről 231. l.
A 2-ik §-ra nézve első kérdés volt, ha valjon megegedtessék e Horvát Országban a házankénti bormérés a jobbágyoknak. Ehez a fő RR tovább is ragaszkodtak, okúl adván: hogy azon községeknek természetes fekvése miatt a köz korcsmák illendő hasznot nem hajthatnak, s a földes uri korcsmával nem vetélkedhetnek és azért czélirányosab hogy azon haszonvétel, mellyel az egész község nem élhet, egyes személyekre, mint sem hogy senkire se, háramoljék. Hozzá tévén hogy a meredek sziklák mentében épitett Ludovica út mellet a szorultság miatt elegendő fogadók nem épülhetvén, a bor mérés végett felállitott jobbágyi házak az utazóknak nagy könyebséget nyujtanak. Mind azáltal egyesülés tekintetéből a fő RR hajlandók csak oda terjeszteni ezen engedélyt: hol azt az ily korcsmáltatás gyakorlásával eddig is élt hegyközi községek lakosinak nagyobb része utóbb is fentartani kivánná.*
„ideoque exercitum... usum maior cummunitatis pars porro reservare praeoptaret.” (Iratok, I. k. 392. l.)
Ezen szabad választás igen sok követeknek minden továbbbi aggodalmát megszüntetni látszatott. Maga BALOGH is úgy nyilatkozott hogy ő az optio szónál liberalisabbat nem ösmér, s azért a fő RR javallatát elfogadja. – Azonban FEKETE, PÁZMÁNDY és SOMSICH máskén vélekedtek: az optiót szintén liberalis szónak ösmerik akkor, midőn valakinek ön magára nézve szabad választása van, de nem akkor, midőn egynek szabad választása másnak kárt okoz. – Ha p. o. 40 ház van egy községben s a közt 21 alkalmatosan fekszik a bormérésre, avagy tehetősebb lakosoké, kik bort venni, s a concurrentiát olcsób áron is kiállni képesek, – ezek kétségkivül a házankénti bormérést választanák, s mivel 40 közül 21 töbséget teszen, a többi 19 roszúl fekvő házaknak szegényebb lakosai, a bormérés jótékonyságában nem részesülnének, ez pedig a községnek, és igy minden lakosnak egyenlő mértékben engedett beneficium. – De vagy meg lehetne évenként ama választást változtatni, vagy soha sem, – az első csak nem kivihetetlenül bajos, a második, előre nem látható jövendő körülmények miatt káros lehet. Adja haszonbérbe a 40 házbol álló község a bormérés jusát, ama jobban fekvő 21 háznak, s részesüljön a haszonbérben minden lakos egyenlőn, igy meg lesz a helyfekvése okozta szükségeknek is felelve, s azon szempont sem lesz soha elveszitve, hogy ezen jótékonyság a községé, s nem egyeseké.
CLAUZÁL a Ludovica uton utazván jelenti hogy minden mértföldön egy sorompót, s egy fogadót látott s kivánja hogy hazánknak minden utain, elmellőzvén a sorompót, az utazók kényelme annyira fedezve legyen, mint amott. – A RR 31 voxal 15 ellen előbbi végzésök mellett maradtak.
A jobbágyok saját termésökbeli, vagy vidéki vett boraiknak behozatalát illetőleg a Karok és RR egyes értelemmel szintén előbeni izenetjökhez ragaszkodtak.
A pálinka égetés kérdésében, a fő RR a burgonyára (kolompérra) s annak élesztésére megkivántatott gabonára is ki akarták a tilalmat terjeszteni, – a RR azonban 30 megye, az Egyházi Rend, a K[irályi] városok és szabad kerületek voxával 14 megye ellen előbbi végzésöknél maradtak.
DUBRAVICZKY kivánja nyilván kimondatni a fő RRnek: minő absurdum gyámakoskodásuk: élelem szüki – erkölcstelenség! s ők ad cubum emelik machináik által a pálinka főzést! – SZUCSICS világos részrehajlással vádolja a fő RRket – SZENTPÁLY pedig undok önhaszonkeresetnek nevezi a kivánt tilalmat, s azt is megemlitetni kivánja, hogy ha szabad a jobbágynak termesztett gabonáját az utzára kiönteni, képtelenség eltiltani, hogy haszonra ne fordithassa. – JÁRMY nem tud eddig törvényt, melly szerint a chemiát földes uri jusak közé lehetne számitani.
NAGY PÁL kivánja a fő RRet felszóllítatni, hogy mutassák meg azon külön törvényt, mellyen a földes urnak exclusivum privilegiuma gyökereztetik a pálinka főzésre, vagy is a mi a fő RR értelme szerint mind egy: az erkölcstelenség terjesztésére; – és ha ilyen törvényt mutatni nem tudnak, a szokásra sem támaszkodhatnak, mert a burgonya nem régi, (a mint Palóczy megjegyzé) törvénykönyvünkben még soha sem emlitett dolog az országban. Ha tehát se törvényre se szokásra nem támaszkodhatnak, egyedül politialis tekintetekből beszélhetnek; ezek pedig sokkal nagyobb mértékben harczolnak a földes urak ellen, mert csak ugyan minden oda megy ki, hogy a paraszt korhelységéből is az úrnak legyen haszna.
A fő RR azt is felhozták a burgonya élesztésére meg kivántatott gabonára is kiterjeszteni kivánt engedelem ellen, hogy ez kedvetlen kutatásokra nyujtana alkalmat, – mire PRÓNAY feleletül adatni kivánta, hogy ha attól tartanak a fő RR, a Karok és RR, igen készek előbbi végzésök mellett maradni, s a pálinka főzést minden termékből általánosan megengedni. Ennek némellyek ellene vetették az országos végzést. Szó vala a visza léphetés jusárol, NAGY PÁL tractatus utján léven a pálinka égetés kérdése, még e részben semmi bérekesztett végzést nem ösmér, sőtt azt hiszi, hogy ha nem fogadták el a fő RR azt a mit a K és RR egyesülés tekintetéből javallották, sőtt a tilalmat mindég tovább tovább terjesztik, teljes szabadságukban áll a RRnek, előbbi végzésök mellett maradni. Végre mindezen okoknak, s az utolsónak mintegy ijesztés képen megemlitése határoztatott. – JÁRMYnak a Chemiátol vett erősségére némellyek azon észrevételt tették, hogy már első alkalommal benn hagyták a RR a szerkeztetésben hogy az égetett italok készitése, a földes uri jusak közé tartozik.* – BALOGH nem szégyenli megvallani, hogy ez hiba volt, mellyet megigazitani szükség. – SOMSICH ellenben úgy világositja a dolgot, hogy ámbár az égetett italok készitését (a mit még egy törvény sem tett) a RR most a földes uri jusok közé számitották, de tették azt oly feltétel alatt, hogy 2 ft. kazán taxa fizetés mellett a jobbágynak is szabad legyen. A fő RR azonban úgy tesznek, mint a kormány szokott, a subsidiumot elfogadja, a feltétélt pedig, melly ahoz kötve volt, elveti.
A kerületi törvényjavaslatban: „Ámbár az égetett italoknak készitése s kiméretése egyedül a földes uri jussokhoz tartozik.” (Iratok, I. k. 275. l.)
A 3-ik §. vagyis a legelő elkülönözése kérdésében a már másutt is* felhozott oknál fogva, a KK és RR továbbad is a mellett maradtak, hogy az elkülönözést megelőző egyeség a törvényszéknek, és nem a gyülésnek mutatassék bé.
Egyrészt előbbi izenetjük ugyanezen pontjánál, másrészt mostani izenetjük II. cikk 7. §-ánál. (Iratok, I. k. 360., 410. l.)
A legelőnek minden egyes jobbágyra nézve külön leendő kihasitása tárgyában a fő RR most már nem állottak meg ott, hogy ezen kérdést a közgazdálkodási tárgyak idejére halasztatni kivánják, hanem a kérdés veleje iránt is kifejték általános nézeteiket, állitván: hogy külföldön csak a nép szaporodása, s a nevekedő szükség húzta maga után a legelő elkülönözését, hazánk mostani helyzetében pedig oly tartományban, hol a marha tenyésztés gazdaságunk fő ágai közzé tartozik, hol a legelők közössége fennáll s a jobbágyok elmebéli tehetsége még nincs azon lépcsőn hogy egy új intézetnek végrehajtása minden vezérlés nélkül saját erejökre bizathatnék, egy ily nagy érdekü intézet meg nem sürgető, s jótékonysága sem bizonyos. Az eddigi legelői rendszer elhagyását s az istállón étetés befogadását számos előkészületeknek kellene megelőzni. Hazánk jobbágy sorsú lakosi még sok előitéletek által vannak elfogódva, a javallott eldarabolás csak viszálkodásra, s perekre nyujtana alkalmat, ha pedig felszántván legelőjét, azt néhány év alatt kisoványitja s emiatt mind jövedelmében mind marhájában fogyatkozást érzend, ismét csak per és panasz lészen az előkészületek nélkül behozott intézet gyümölcse.*
V. ö. Iratok, I. k. 393. s köv. l.
A KK és RR mind ezeknek ellenére előbbi végzésök mellett egyes értelemmel megmaradtak, SOMSICH, PRÓNAY, NAGY, PATAY, PÁZMÁNDY előterjesztésik szerint azt adván okúl, hogy mind ezen aggodalmaknak megfelel a szerkeztetés, melly csak ott rendeli ezen elkülönözést behozatni, hol az eszközölhető, a gazdálkodás módja által javaltatik, és a jobbágyság nagyobb része kivánja. Csak adassék ki nekiek a legelő, a többit magokra kell bizni, ők ha nem látják hasznosnak a külön legelőt, ösze fognak állani, s használják a mint jónak látják. Hogy pedig a legelő felszántás által roszúlna, az épen nevetséges, és a practica gazdasággal egyenest ellenkező állitás, ellenben az egyszeri költséggel behozandó rendbeszedések állandósága; s a nemzeti gazdálkodás tekintete, melly az úr s jobbágy közötti elkülönözést javallá, az egyesek közötti elkülönözés mellet is hasonló erővel áll.
BALOGH pedig kérdé, valjon mikor lesz népünk eléggé érett ön javának megfontolására, ha módot nem nyujtunk a ki fejlődésre? talán a VIII-ik t. cz. elvetésében találják a fő RR mind azon szükséges előkészitési intézeteket? Arra pedig hogy perre nyujtatnék alkalom, feleletül adja, hogy ő egész életében minden okos embertől úgy látta hogy aki menekedni akar a perek alkalmátol, az birtokát elkülönözi.
Az épületi fajzásra nézve remélték a fő RR hogy a jobbágyok felsegéllése tekintetéből megegyeznek a K és RR. De azt el nem érhetvén a SS által elő adott fontos okoknál fogva,* minden további észrevételtől elállottak. – Erre PALÓCZY megjegyzé, hogy elhiszi hogy itt fontosoknak találták a RR okait, de csudálkozik hogy a következő pontban – az erdei gyümölcsre nézve – hasonló fontosságuaknak nem találták. Erre nézve ugyanis a fő RR tovább is a tilalom mellett maradtak volt, – a tulajdon sérthetetlenségének szempontjábol indulván ki s onnan: hogy az erdőket külön törvények által biztositott nemzeti kincsnek kell tekinteni. Az emberiség tekintete pedig kinek kinek belső meggyőződését s nem a törvényhozást érdekli. – A K és RR azonban köz értelemmel előbbi végzésök mellet maradtak, – okúl adván hogy a törvényhozásban az emberiségre igen is tekinteni kell, s a gyümölcs szedést, már az urbér béhozatalában munkálkodott biztosok részére kiadott K[egyelmes] utasitás 30-ik §-ussa* is megengedte.
A rendek második izenetének érvelésére céloz, amely szerint a jobbágytelek haszonvételének adásvétele megengedtetvén, s mert a kimozdított jobbágynak a földesúr köteles házának becsértékét megfizetni ingyen épületfa kiszolgáltatására a földesúr nem kötelezhető. (Iratok, I. k. 361. l.)
V. ö. Pauly i. m. 442. l.
BALOGH annyit jegyzett meg: hogy az erdő igaz hogy nemzeti kincs, de a vad körtve nem az.
NAGY pedig igy szóllott: megvallom bámulok, hogy ily csekélységben is felakadnak a fő RR, s hinni kezdem hogy a mint minap mondá egy kövér úr: hogy a mi nincs házánál az embernek, azt kivánni szokta, a fő RR is, kik közül csak nem mindenkinek van egy ananász háza, most egyszerre bele szerettek a vad körtvébe!!
October 19-én kerületi ülés. Előlülők a voltak. – A tegnapi végzések szerkeztetése köz leiratra bocsájtás végett felolvastatván, a tegnap előtti pedig megrostáltatván, napi renden következett az urbéri IV-ik t. czikely. Ennek 2-ik §-ban a fő RR elfogadván a K és RR által előadott módositást,* – azon helyeknek biztositására, hol a kilenczednek megváltása már eddig is divatban volt, azt javalták hozzá tétetni, – hogy: „mindenütt – ha csak egyezés nem köttetett, az eddigleni szokás fel fog tartatni”. – Mivel ezen 2-ik §. 2-ik osztálya köz akarattal kihagyatott volt,* a RR szintén szükségesnek találták az intézkedést. – MARCZIBÁNY inkább a kötött egyezéshez ragaszkodnék, mint a szokáshoz, mert ez lehet ideiglenes, és változó, lehet úrnak, lehet jobbágynak káros. NAGY Pál igy javallá a szerkeztetést: hol eddig megváltás divatozott, ha csak a jobbágyok természetbeni kilenczed adást nem választanának, az előbbi szokás fog megtartatni. – SOMSICH nem gondolja hogy az egyezéseket, a jobbágyok kénye szerint viszahatólag is megszüntethetőknek lehetne nyilatkoztatni, – NAGY azonban minden urbéri kötések erejére megkivántatónak állítja, hogy az ne legyen terhesebb mint az urbariom, – ha 9-edet akar adni a jobbágy, ezzel csak ugyan bé kell érni, mert legtöbbet ajánl, a mivel tartozhatik. – SOMSICH azon elvet elösmeri hogy terhesb nem lehet a kötés, mint az urbariom, s hogyha terhesb, meg kell szüntetni, de nem via facti, hanem via juris. – Több rendbéli aggodalmak eloszlatására NAGY ismét ily szerkeztetést javal: ubi occasione introducti urbarii coloni reluitionem praelegissent, aut subsequo perennali contractu eadem pactata fuisset, praevigens usus observabitur. Voxolás véget feltétetett a Sopronyi inditvány, és a fő RR javallata, azonban Nagy Pál, – mindjárt 3-ik lévén a felszóllitás bévett sorában, – maga is a fő RR javallatára voxolt, mire nevetés támadt s ugyan azon javallat voxolás nélkül elfogadtatott.
Amint második izenetükben javasolták. (Iratok, I. k. 363. l.)
Még a főrendeknek első izenetükben kifejezett kívánságára.
A Len és Kender tárgyában minden kérdés megszünvén,
az ugar kérdésében, is megegyeztek a fő RR, hogy a kilenczed eltöröltessék, csupán azon egyet kivánván a szerkeztetéshez tétetni: ha a jobbágy a rendes nyomások miveltetésének elmulasztása nélkül absque neglectu ordinariarum calcaturarum s a t.* – CSAPÓ nyilvánositá a RR előtt nem csak utasitásábol, de a jobbágy javát forrón ohajtó keblének meggyőződéséből is eredő aggodalmait, s attol tart hogy mind addig, mig a jobbágy nem lesz telkének független tulajdonosa, kárára válik ezen szabadság, mert elhagyja a rendes nyomásokat, s csak az ugart fog iparkodni minden zsirjábol ki venni. – NAGY PÁL épen nem tart attól, hogy az ugar szabadsága mellett, nyert kilenczedik kereszt miatt, a rendes nyomásban nyerhető 8 keresztet elhagyják a jobbágyok.
Iratok, I. k. 398. l.
BALOGHnak aggodalma van a fő RR által javallott szerkeztetés iránt, hogy az örökös viszálkodásakra fog okot adni, ha valjon jól miveltetik e a rendes nyomás, vagy nem? s a rosz mivelés ürügye alatt az ugar kilenczedeltetni fog. – Ezen aggodalom helyesnek ösmértetvén, PRÓNAY inditványára igy módositatott a fő RR javallata: absque tamen neglectu seminaturae ordinariarium calcaturarum – a rendes nyomások bévetésének elmullasztása nélkül.
A kilenczedelésnek 3 nap alatti végnehajtása, – az asszúszőllőnek minden dézmátoli mentsége, – s az 5-ik §-ban az urbéri árnak 10 és 20 xrra* határozása iránt a fő RR megegyezvén, s igy minden további kérdés megszünvén, – a legsürgetősbb munkák nemeit szőllő mivelés, kaszállás, és aratás idejére szabatni tovább is kivánták a M[éltósá]gos fő RR.*
Az egy napi igás, ill. gyalogos munka váltságdíja.
Iratok, I. k. 398. l.
PRÓNAY: Nem látja azon okot megczáfolva, hogy a sürgetős munka nemét általánosan ezen háromra szoritani lehetetlen, – de a jobbágy biztositása tekintetéből javalja, hogy körülmény szerintén a törvény hatóságok – határozzák meg a legsürgetősb munkák nemeit. NAGY PÁL ezt el nem fogadja, mert lehet törvényhatóság mellynek rétje kevés, szőllője nincs, és igy a 3. szántást határozná legsürgetősb munkának, a jobbágyok végromlásával. – PÁZMÁNDY sem fogadá el a Nógrád javallatát, mert a szerint minden helységre és ismét idő járás szerint minden esztendőn változni kellene a határozatnak.
MAJTHÉNYI a sürgetőség idaeáját nagyon relativumnak tartja, mert lehet eset, hogy valaki jeles vendégeket vár s udvarát akarja ki kavicsoltatni, – ez reá nézve a szántásnál is sürgetőb. De ezen individualis nézeteket, a törvényhozásban mind kifejteni lehetetlen, – itt csak a gazdálkodás rendes tekinteteire, s a többség érdekére lehet figyelmezni, ő pedig apjátol nagy apjátol, minden Onkeljeitől azt hallotta, hogy rég idő óta mindég a fő RR által kijelelt három munka tartatott sürgetősnek.
Voxolást sürgettek a RR – de oly különbözők vóltak a szólló követek javallatai, hogy a kérdés felett némi zavarodás támadt, – egyrész a fő RRkét elfogadta, – más rész az elébbihez ragaszkodott, – egy rész a törvényhatóságra bizatni kivánta, – más rész a munka kettőztetés engedelmét csak 3 izre, s ekkor akár mire engedtetni, – más rész ezt csak gyalog munkára értetni, más rész ismét a szántást nyilván kivétetni akarta. – Végre BALOGH azt javallá, hogy ha ki akarnak a RR ezen zavarbol menni, arra voxoljanak: el fogadják e a fő RR javallatát, vagy nem? – voxoltak tehát 27 voxal 14 ellen, nem fogadták el, 9 megye nem volt jelen. – Utóbb ismét az volt a kérdés, hogy miután a fő RRké el nem fogadtatott, hát mi fogadtatik el? Végre kérdésbe tétetett az előbbi szerkeztetés, – és PÁZMÁNDYnak javallata hogy t. i. három munka idején legyen szabad a heti munkát kettőztetni. – Erre DUBRAVICZKY s mások azt mondották, hogy egyik 19 másik egyhiján 20 – de az előbbi szerkeztetés még sem oly világos rosz, mint a Pázmándyé, mert a szántást nyilván meg nem engedi, s azt az eddigi divat kiveszi. – Sokan nem voxoltak. 24 voxal 11 ellen megmaradt az előbbi szerkeztetés, melly szerint a sürgetős munkák meg nem határoztatnak.
A makacs és rest jobbágy büntetésére nézve a duplum büntetést kárpotlásnak tekinték a fő RR, – s a vétkesség megboszulása iránt még más intézetet is kivántak.* – Ezt a K és RR köz akarattal félre vetették. Ellenben a 10-ik §-ban viszonosság tekintetéből reá állottak, hogy a supererogatumot kivánó földes úr is, nem háromszoros, hanem kétszeres munkabért fizessen, – kihagyták azon alternativát is, melly ennek a jövő esztendei illetőségbe bészámitását megengedte a földes úrnak. Ellenben a 200 ft sanctióhoz tovább is ragaszkodnak, – s mivel PETROVAY azt vetette ellen, hogy ezen büntetés nincs a bűnhöz mérsékelve, s nincs is arány az úr, s a jobbágy büntetése közt, – köz értelemmel helyesnek itéltetett KAJDACSYnak azon felelete: hogyha ismételt makacságért a jobbágy kibecsültetéssel, s expatriatióval büntettetik, illő és arányos, hogy ismételt supererogatumért az úr 200 ft. büntetéssel lakoljon.
A főrendi válasz vonatkozó része: „Mi illeti pedig a vétkesség megboszulását, az eránt a 7-ik czikkelyben, hol az urbéri áthágások eránt egy külön szakasz elő kerül, van helye a bővebb értekezésnek.” Iratok, I. k. 397. l.)
October 20-án vasárnapi szünet. – October 21. 22. és 23-ik napjain Friebeis és Patay előlülésök alatt a VII-ik czik[kely] 7-ik §-áig folytatatván az urbariom, – az V-ik t. czikelynek 2-ik §-ussának, az örökös kötésekre nézve nyilván kijelentvén a RR hogy ez úgy fénylik a többi rendeletek közt, mint a nap a csillagak között, s hogy minden hijányt más helyütt ki pótolni lehetne, csak ezt nem; 31 megye s a szabad kerületek voxával 14 megye ellen, előbbi végzésök mellett tántorithatatlanúl megmaradtak. – Nyitra, Fejér, Sáros, H[orvát] Ország jelen nem voltak. Zala nem voxolt. – Másnap Palóczy ezen tárgybani helyes munkájaért hangos éljennel dicsőitetett.* – A 6-ik t. cz. iránt mindenekben, a VII-ik iránt az uriszék kérdésében 28 megyei voxal 17 ellen – a Consilium felsőbb biróskodásának eltörlése iránt 20 voxal 17 ellen a RR előbbi végzésök mellett maradtak, – a Citra personalem laesionem helyett a fő RR által javallott citra poenam corporalem 20 megyének köz aggodalommal tapasztalt eltávozása után 17 voxal 9 ellen elfogadtatott. – Az urbéri áthágások iránti ennek előtte ki hagyott 7-ik §. viszaálitatott, oda módositva, hogy a sz[olga]biró végrehajtás előtt tartozik a törvényszéknek referálni.
Az izenet e része: Iratok, I. k. 417. s köv. l.
