a) Az október 8–12. között tartott országos ülések érdekesebb vitáinak utólagos ismertetése.
a)
Az október 8–12. között tartott országos ülések érdekesebb vitáinak utólagos ismertetése.
Az október 8–12. között tartott országos ülések érdekesebb vitáinak utólagos ismertetése.
BALOGHnak October 8-án a ministerialis responsabilitást tárgyazta némelly észrevételek előrebocsájtásával tett azon inditványára, hogy a jobbágytelket veendő nemesek iránt tett határozás következésében, a vételbeli szabadságbol a Földes urak se rekesztessenek ki a PERSONALIS azt felelé: hogy a számadás kérdése annyira bevág sarkalatos törvényeinkbe s törvényes szokásainkba hogy azt igy melleslegesen, s kivált az urbéri tárgyban tanácskozásba venni, kétségkivül a szólló követnek sem lehet czélzásában, – magát inditványát pedig a mi illeti: azt hogy a tegnapi határozás által a nemes ember adó alá vettetett volna, egyátallában el nem ösmeri, mert nem egyéb határoztatott mint az: hogy a ki jobbágy telek haszonvételét megveszi, minden azzal járó terheket viselni tartozik. Igaz ugyan hogy a földes úr kizárásának egyik oka volt, hogy a telek adó alól ki ne vétessék, s ezen okot a tegnapi határozás megszüntetni látszatik, de voltak más okai is, mellyek alkotmányos rendszerünkben gyökereztetnek, ilyen az: hogy a földes úr tennen maga tulajdonátol adót nem fizethet. Már ez magában is elegendő ok az inditvány elmellőzésére, annyival is inkáb, mivel a földes úr kizárása tegnap végzésbe is ment, és az is tekintetet érdemel: hogy a jobbágy telekkel járó terheknek elvállalásával, annak megvételét a földes úrnak meg engedni annyit tenne, mint a népesités felől alkotott 1723-ik 18. és 62-ik t[ör]vényeknek* kijátszására utat mutatni.
A 18. tc. a puszták benépesítése érdekében meghagyja a földesuraknak, hogy szétszóródott jobbágyaikat fogadják vissza, a 62. tc. pedig megtiltja, hogy egyik megyéből a másikba úgy telepítsék át jobbágyaikat, hogy ott elnéptelenedés következzék be.
A Balogh inditványát többnyire azok pártolák, kik a tegnapi végzésnek ellene voltak, de nem mindnyájan p. o. Palóczy nem, azonban némelly, mások igen is p. o. Prónay, Dokus, Somsich, a responsabilitás elvei iránt pedig szintén sokan már előlegesen pártolólag nyilatkoztak.
NOVÁK: Valahányszor a józan szabadság alapjairol eszmélkedett, mind annyiszor meggyőződött hogy csak ott van igazi szabadság, hol az ország polgárai minden kivétel nélkül háromban egyenlők, u. m. a törvény előtt, hivatal viselésben és adózási tekintetben. A tegnapi határozás nem egyéb, mint az adózás tekintetteni egyenlőséghez közeledés, igen természetes rendben van tehát hogy a törvényhozás nyomban gondoskodjék arrol is, mi az illyetén institutiobol folyó új adózási rendszernek legfőbb garantiáját teszi, u. m. a responsabilitásrol, a mit is a kormány egész hatás körére kiterjesztve, mindég és mindenüt kettőztetett igyekezettel szorgalmazni fog. Magát az inditványt illetőleg, hogy tegnap erről tanakodás s igy végzés is lett volna, el nem ösmeri, azt tehát pártolja, mert az adó fundusa megcsonkkitásának aggodalma immár fel nem foroghatván, minden emberek között egyedül magát a tulajdonost, őtet a ki legtöbb igazzal bir, kirekeszteni igazságos épen nem lenne; ellenben annak szemlélete hogy maga a földes úr is adót fizet jobbágyi telkétől, a különben könnyen elkedvetlenedhető nemesben megnyugvást fogna szerezni. – A PERSONALIS ujolag azt veté ellen hogy a 6-ik §. tegnap már végzésbe ment, ott pedig a földes úr kirekesztése nyilván ben foglaltatik.* – Erre NOVÁK a regressusnak feltartott hatalmával felelt, s meg nem foghatná, mi végett éltek a RR azon fentartással ha ott, ahol inconsequentiát s tagadhatatlan anomaliát látunk kifejlődni, igazitást és kiegyenlitést tenni nem lehetne.
A törvényjavaslat I. cikkének 6. §-a valóban azt mondja, hogy a jobbágy bárkinek eladhatja telkének haszonvételét, „a földes urat s a községeket kivéve”. (Iratok, I. k. 261. l.)
PÁZMÁNDY ebben igazságát látja a Békési követnek, de ő más elvből indul, – t. i. a nemesi tulajdon adótuli mentségének constitutionalis elvéből, azon elvből, melly az 1-ő rész 9-ik czimjében gyökereztetik, s az 1741: 8. czikely által biztositatik. 1825-ben is országosan ki jelentették a RR azon principiumot, hogy mig a jobbágy telek a földes úr kezénél van, addig attol adó nem fizettetik,* s mivel ezen elvel a tulajdanosság idaeája szoros kapcsolatban van, mindég voltak az adó fundusának gondos megőrzése mellet is oly kapuk nyitvák, mellyeken a földes uri tulajdonosság idaeájának megmentése végett a jobbágy telek csak ugyan szabad földes uri kézre juthatott – ily tartalék kapu gyanánt lőn jelenleg is az 1-ő rész 40-ik czimje fentartva,* – s általa azon constitutionalis sarkalatos elv, hogy a nemes ön tulajdonátol adót nem fizet, féltékenyen megőrizve, – mihelyt az határoztatik, hogy lehet eset mellyben a nemes ön tulajdonátol adót fizet, a 1-ae 9-us és az 1741: 8. azonnal öszedől.
Az 1826 aug. 11-i feliratot l. az 1825/7-i országgyűlés Írásaiban, 664. s köv. l.
A Hármaskönyv I. 40. t., amely módot nyújt a jobbágynak telkéről való elmozdítására, az urbéri törvényjavaslat I. cikkének 6. és 13. §-a hagyta érvényben.
BEZERÉDY: Ezen constitutionalis okoskodást a felforgó esetre alkalmaztathatónak épen nem találja, mert itt nem a jobbágy telek tulajdonárol, hanem usufructuatiójárol van szó, ez pedig többé nem a földes úr tulajdona, hanem a jobbágyé, s ha azt a mi a jobbágyé, megveszi e attol adót fizet, nem a maga tulajdonátol, hanem a jobbágyi sajátságtol fizet adót, ez pedig nem ütközik a komáromi követ által ki fejtett constitutionalis elvekbe.
NAGY PÁL sokszor mondotta, hogy ő a földes uri és jobbágyi birtok közt tisztán elválasztó demarcationalis vonalat kiván feltartani. Könnyü az anomaliát emlegetni, ő nem is tagadja hogy anomalia a földes úr kizárása, de a törvényhozónak tovább is kell nézni. Megengedni hogy a földes úr is vehessen jobbágy telket, annyit tesz, mint a depopulatio rendszerét életre hozni. Tegnap sokan mondották hogy a jobbágy telekre szorúlt nemest nem kell utósó menedékétől megfosztani, – de hát a 9 millio népnek nem kell menedék? ha hogy a földes urak rendre depopulálják a helységeket, hová teszik a RR azon 9 millio embert, a kiket kihajtani nem lehet, a kik nem hagyják magokat oda tenni, ahová akarjuk, s a kik ha mi túl hágunk a demarcationalis lineán, könnyen hasonlóra ingereltethetnek, s birtokunkhoz nyúlhatnak. Ő erre soha reá nem áll s annak is nyilván ellene mond, hogy tegnap a nemes adó alá vettetett volna, ezt ő kereken tagadja, csak az határoztatott, hogy valamint a Herczeg, ha királyi városban házat vesz, attol adót fizet nem úgy mint Herczeg, hanem mint polgár, ugy a Herczeg is, és nemes is, ha önként leszáll a jobbágyi helyzetbe, s jobbágy telket veszen, attol adót fizet, nem mint Herczeg vagy nemes, hanem mint jobbágy.
BERNÁTH: Már tegnap is mondottam hogy ezen tilalom a századok próbáját nem állja ki. A Sopronyi Követ nagy lelkesedéssel erősiti, hogy tegnap a nemes adó alá nem vettetett, valóban ezen tárgy nagy lelkesedését meg nem érdemlette, mert hiszen ő is csak egy személy, mint más akárki, s midőn a Sopronyi Követ valamit el nem ösmer, az Unghi követ pedig elösmér, egyet az egyből marad semmi. Ugy de azt mondják, nem a nemes vettetett adó alá, csak a telek: Istenért! annyi belátást nekünk is csak tulajdonitsanak, mellynél fogva átlátjuk hogy akár a falat vágjuk a gyermekhez, akár a gyermeket a falhoz, mindég a gyermek hal, ne éljenek ily gyarló argumentummal ellenünk. De hiszen követ úr demarcationalis lineát akar vonni, s magát annak vonásával oly nyugodtan, biztosnak találja, ám jó, vonjon! de úgy hogy ellen súly legyen, de ahol egy részt 150.000 familia, más részt 8 millio ember áll, hogy fogja ezt tehetni? feleletét el várom. Egyéb iránt a Barsi inditványt azon szempontnál fogva is pártolom, hogy a vevőknek, még pedig a legtehetősb vevőknek szaporitásával, a jobbágyoknak szánt jótékonyság is tetemesen gyarapitatik.
FEKETE: Az anomaliábol ki nem búvunk, de ne sértsük e miatt a constitutiót, kerüljük azon zavarokat, mellyek természetesen következnének, ha a földes úr, egy részben úgy állana mint földes úr, más részben mint jobbágy. Emlékezzünk meg arrol is, hogy a remanentialis földeket jobbágy telkekké alkottatni, vagy is az adózó nép subsistentiájára fordittatni rendeltük,* ha elfogadjuk a Barsi inditványt, minden remanentialis föld a földes úrnál marad.
A törvényjavaslat VII. cikkének 8. §-ában. (Iratok, I. k. 310. l.)
NICZKY (Vas) ezen argumentumot igen győzőnek találja, a mint igen természetesnek az inditványt azok részéről, kik a remanentialis földeket megtartani kivánják, de emlékezzenek meg hogy kisebb számban maradtak. Ő egyébiránt bár mit mondjon is az Unghi követ, soha el nem ösmeri hogy a nemes adó alá vettetett, csak az vala határozva, hogy a telek közt különbséget tenni nem lehet, bár nemes, bár nemtelen mivelje.
PALÓCZY szintén nem pártolhatja a Barsi inditványt, mert az Steuer Grundbuchra, regestrumra vezetne, a mitől küldői irtódznak.
BORCSICZKY azt tartaná legnagyob anomaliának, ha a földes úr azt, a mi az ő tulajdona, megvehetné. Ha ő maga tulajdon lovát meg akarná venni, a RR nem csak anomáliával vádolhatnák, de azt is méltán kérdezhetnék, ha nem ment e el az esze. Ő az inditványt inconstitutionalis elvnek is tartja, mert a 1-ae 9-us minden nemes embert intra limites territorii sui az adózástol szabadnak nyilatkoztat, de továbbá azért is, mivel mi nem válalván el az adó behajtásának kezességét, a kormány méltán megkivánja, hogy az adó fundusára nézve felvigyázást gyakarolhasson, a honnan következik, hogy azon fel vigyázás a jobbágy telket vevő földes úrra is kiterjedne, a mi ismét ellenkeznék azon független szabadsággal, mellyel minden nemes bir tennen javainak használatában.
BALOGH: Ha ennyire tulajdona a jobbágy telek a földes uraknak, ám próbálják azt tetszésök szerint használni! – de nem használhatják, s igy az ő tulajdonuk magára a telekre, s nem annak járandóságaira nézve csak puszta név, nem pedig valóság. És igy azt hiszem, a melly úr meg akarná a maga telkét venni, annak esze lehet, s attol a ki nem akarja megvenni, észt költsönözni nem fog – egyébiránt úgy hiszem Trencsin V[ármegye] követje ezen argumentumot mindenesetre csak tennen magárol értette.
NICZKY (Vas): Ehez semmi közöm, de azt állitom, és ismét állitom, hogy a teleknek tulajdona a földes uré, s ezen tulajdonosság az 1: 40. által is voltakép biztositva van.
Ezt sokan helybehagyták – Balogh inditványa el nem fogadtatott.
A responsabilitás iránt, ámbár BALOGH ismételve kijelentette, hogy azt nem azonnali pertractiatio végett hozta fel, igen sok támogató nyilatkozások történtek. – PALÓCZY azonban a Budget, Civil-lista, s ezzel ösze kötött kérdésekbe nem ereszkedik, mert igen nagy kérdés: valjon ott, hol eddig az adó felől az ország nem kezeskedett, tanácsos e azon rendszert elfogadni. – BERNÁTH jövendőre sem igérheti szavát, mert a responsabilitás rendszere ösze van kötve a meg kenyerezés systemájával (Bestehungs System), mellynek kölcségeit a Budgethoz szokták vetni, – nállunk atyáink rendszere következésképen eddig a kormány egy két sinecurával beérte. – MAJTHÉNYI a responsabilitás elvét constitutionalis országban el sem mellőzhetőnek tartja, de más részről úgy hiszi, hogy ha számot kér a status, kötelessége is hogy minden köz szükségeket pótoljon. Már pedig tanácsos e Hazánkban még most ezen útra lépni? nagy kérdés. Ő pártolni fogja a responsabilitás szorgalmazását, de csak azon esetben, ha meg lesz győződve, hogy magyar ország status jövedelmei a magyar országi status szükségeit fedezik, – ezen esetben ő tovább is megyen, s egy fillér adót sem fog ajánlani.
A többi pontok eránti végzések közölve lévén,* – ezen sokszor ismételt tárgyban nehogy unalmat gerjesszek, csak a nevezetesb vitatásokat vagyok bátor közleni.
V. ö. 283. s köv. l.
A pályinka égetés tárgyában: PRÓNAY tőn inditványt hogy ez általánosan minden szoritás nélkül megengedtessék, rendre czáfolgatván a fő RR ellenvetéseit,* különösen arra: hogy erkölcstelenségre vezet, azt feleli, hogy ha e részben oly nagy a fő RR aggodalma, zárassák be korcsmáikat, mert azok valóságos mühelyei az erkölcstelenségnek. Azt pedig hogy a müszereket* használó földes urakkal a jobbágyok a concurrentiát ki nem álhatnák, szép okoskodásnak látja ugyan, de olyannak, mellyel egyenesen csak a magunk hasznát legyezzük.
Olv. ezeket Iratok. I. k. 330. s köv. l. (A törvényjavaslat III. cikkének 2. §-ával kapcsolatban.)
Kazánokat.
A PERSONALIS mindezek mellet is csak ugyan fogadhatatlannak véli, hogy kivált az országnak felvidékein, sem a föld nem oly termékeny, sem a telki állomány nem oly nagy, hogy a jobbágyok gabona termésökbül élelmekön felül még pálinkát is égethetnének, a mi keveset pedig égethetnének is, azt minden haszon nélkül az erkölcsiségnek nem csekély veszedelmeztetésével gondtalanúl magok elemésztenék, s tavasz nyiltával az éhenhalással küszködnének.
PALÓCZY: Ha hogy pálinka főzés által az élelem első szerei szükitetnek, sokkal nagyobb mértékben szükitetnek a temérdek ezer akókat lecsepegtető földes urak, mint azon szegény jobbágy által, kikről a Personalis úr azt erősiti hogy szük, s terméketlen telkeiken kevés élet terem. Azon argumentum tehát úgy áll: a jobbágynak tilalmas az élelem szerit megszükiteni, de a földes úrnak s kivált az árendás zsidóknak szabad.
BORCSICZKY a fő RRkel egyet ért: a fényüzést nem könnyiteni, sőt akadályozni kellene, a pálinka pedig csak ugyan nem más a parasztra nézve, mint fényüzés czikkelye. Az erkölcsiség is inkáb veszedelmeztetik, ha szabadon merithet maga hordójábol, mint ha pénzen veszi a korcsmán de az erdő pusztitás tekintete sem puszta tekintet, mert a jobbágyi fajzás jótékonysága nagyon meg lévén szoritva, lopásra fog a jobbágy ingereltetni.
NOVÁK ellenben mind azon okokat, mellyek a pálinka fűzés engedelme ellen felhozatnak, oda látja kimenni hogy az káros, és veszedelmes. Ha az, már igy a logicai követeltség nem azt hozná magával, hogy a kárt s veszedelmet okozó mesterséget csak a földes urak gyakorolhassák, hanem az hogy a pálinka égetést átallában el kell tiltani úrnak úgy, mint jobbágynak, mert mind a két félre egyenlő okok állanak, egyenlőknek kell tehát lenni a következéseknek is.
SOMSICH gazdasági prcaticus tekintetekből mutogatja hogy a marha tartással ösze kötött pálinka égetés nem hogy szükitené, sőt tetemesen gyarapitja a gabona termesztést. Az erkölcstelenség ellenvetését pedig igen messze vezető argumentumnak tartja, mert késsel, tüzzel, szóval mindennel a világon visza lehet élni, valjon azért el kell e tiltani a velök élést? Más részről azonban, midőn a jobbágy kiadja a 9-edet, minden tartozásait leróvja, mellyekkel telkének használatáért tartozott, hogy azon gabonáját, melly véres verejték közt termesztett igaz tulajdona, tetszése szerint ne használhassa, az csak ugyan a legnagyobb igazságtalanság.
FEKETE pedig az erkölcstelenségre, s korhelységre felelvén psychologiai igazságnak tartja, hogy a kivánatnak ingere nem arra terjed, a mi van, hanem arra, a mi nincs, a kinek házánál van a pálinka az keveset iszik. – SZLUCHA ellenben az ember természetében fekvőnek hiszi azzal élni, a mi van, s nélkülözni tudni a mi nincs.
NAGY PÁL azon ellenvetésre: hogy nincs a jobbágynak elegendő gabonája, azt feleli: hogy felföldön a termés csekélysége miatt leginkáb a földes uraságok éléstárai szokták a vidék szükségét fedezni, ezeket kellene tehát megtartani igyekezni, mert ezeknek kiüritése miatt lehet inkáb éhségtől tartani, meg kellene tehát az úrnak mondani hogy az Isten nem azért adott neki teli granáriomot hogy azt haszonvágybol pálinkává égettesse, hanem hogy télen ált megszükült jobbágyinak élelmet subministráljon. Az erkölcstelenséget a mi illeti, ha azon csekélység ártalmas, mellyet a jobbágy kiégettet, még károsab a gőz masinákon lecsepegtetett temérdek mennyiség. Az argumentum tehát úgy áll, mintha igy szóllana az úr: te paraszt ne égesd ki gabonádat, mert korhely leszel, hanem add el, s az árát idd meg az én korcsmámban, othon ne igyál pálinkát, mert korhely leszel, hanem menj a korcsmába, s ott igyál reggeltől estig nem bánom. No ez ugyan gyönyörü morál tanitás.
BÁRCZAY szintén a szabad égetésre voxolván, a felhozott argumentumokat czáfolólag a többi közt arra hogy inger a falopásra, azt feleli: vigyázzon kiki a magáéra, arra pedig hogy a jobbágy nem bir elegendő itélő tehetségel annak megbirálasára, hogy melly időben lehet hasznos a pálinka égetés? úgy hiszi hogy midőn arrol van szó, mi hasznos, mi káros tennen magának, csak annyi esze van a parasztnak mint a M [éltóságos] fő RRnek vagy másnak akár kinek.
Végig nyilatkozván a törvényhatóságak követjei, a részben igen világos volt a többség: hogy a pálinka főzés átallában gabonábol is meg ne engedtessék, mert a teljes szabadságu engedelem 18 megye a K[irályi] Városok, és szabad kerületek voxával kisebb számban maradt De kétséges volt, valjon a kromplibol meg kivánják e a RR engedni, úgy hogy az annak élesztésére szükséges gabona a tilalom alatt ne értessék. – A PERSONALIS e szerint illusiónak tart minden tilalmat, azonban világosság okáért fel szóllitja Heves, Komárom és Szerém megyéket, magyaráznák meg, miként kivánják voxaikat e részben értetni. – BREZOVAY és GHICZY úgy magyarázzák, hogy azon gabonát, melly maga nem anyagja (materiája) a palinka főzésnek, hanem csak eszköz arra, hogy a kolompért kiégetni lehessen, a tilalomba befoglaltatni nem kivánják, – POSZAVECZ hasanlóan nyilatkozott, s a kromplibol való pálinka főzést, az országos küldötség szerkeztetésébem is megengedtetve véli,* mert ő a kromplit a fructus közé számitja. E szerint tehát a végzés ezen 3 megyék magyarázatának értelmében, miután ahoz Nográd, és Poson is hozzá állottak, kijelentetvén, – NAGY PÁL inditványára a szerkeztetésben ki tétetett, hogy azon gabona mennyiség, melly a kolompér élesztésére meg kivántató, a tilalom alá nem foglaltatik.
A jobágyoknak „exustio – non tamen epocillatio – cremati seu pro necessitate propria seu pro exercendo per urnas quaestu e propriae procreationis racemis, fructibus, vino eiusque foecibus admittitur”. (Modificationes, 6. l.)
Az ugar kilenczed kérdésében* a RR felkiáltással az eltörlés mellett nyilatkozván
A törvényjavaslat IV. cikkének 2. §-a. (Iratok, I. k. 364. s köv. l.)
BEZERÉDY valamint a kerületi ülésben,* úgy itt is férfiasan védelmezé küldőinek azon akaratját, hogy az ugartol járó kilenczed legalább ahol eddig is szokásban volt feltartassék. Okait onnan merité: hogy az ugar kilenczednek ellene vetett okok átallában minden kilenczed, sőt minden urbarialis prestatiók ellen szóllanak, mert erősebb alapja egynek sincs, mint a 9-ednek, mellyre nézve nem tesz a törvény különbséget az ugar és nem ugar föld közt. Továbbá hogy ezen engedély ellenkeznék a tulajdon szentségével, mellynek sértése oda vezethetne, hogy osszuk fel az országot. Felhozza a tulajdon sérthetetlenségének Anglia által a rabszolgák felszabaditásában adott fényes példáját, s kérdi hogy a földes úrnak nagyob részint úgy is már köz czélokra fel áldozott vagyonábol járó jövedelme csak annyi tekintetet sem érdemel e hogy legalább az expropriatio elvei meg tartassanak? mellyek szerint csak köz kárpótlás mellet lehet egyesek vagyonát a status számára meg váltani! Figyelmezteti a RRket Tolnának különös helyzetére, melly szerint ott az ugar kilenczedelés, úgy szóllván eredeti inpopulationalis egyeségen alapúl s az ugar gyönyörü iparral miveltetik kilencczed adás mellet is, holott másutt kilenczed nélkül parlagon hever. Figyelmeztet az eddig kölcsönös érdek miatt elő mozditott ipar gátlásábol eredendő káros következésekre, s mind ezen elveknek bővebb kifejtésével, úgy annak is megczáfolásával, mintha az ugar kilenczed csak kormány rendeleten alapúlna, a fő RR javallatát elfogadtatni kéri. Támogatták Gyertyánfy, Asztalos, Török, Szlucha, Sz. Horváth és Prónay, – a töbség a mellett maradott hogy a rendes nyomásokon kivül mivelt ugartol kilenczed ne adassék.
V. ö. e munka 236., 248. s köv. l.
Minden kérdések közt legtöbb szóvitákra adott alkalmat a vadászatnak kérdése, melly csak nem egy egész napot húzott ki, – mind a két rész erősen ragaszkodván maga véleményéhez. Hogy mi lett a dolog kimenetele, már megirtuk,* t. i. a Colonus szó subditus szóval felcseréltetvén, s a 3 napba a jövés menés is betudatván, egyébiránt az országos szerkeztetés teljes kiterjedésében megállott,* s igy annak eleje is meghagyatott, melly igy szól: „a vadak minden nemei által okoztatni szokott károk meg gátlására” s a t.
V. ö. e munka 285. s köv. l.
Szövegét olv. a 285. l. 34. jegyzetében.
A jobbágyi adózások örökös megváltásának, vagy is az V-ik t. cz. 2-ik §-nak kérdésében a PERSONALIS a fő RR véleményét,* vagy is az országos küldötség szerkeztetésének* elfogadását támogatá, alkotmányunkkal nem tudván megegyeztetni hogy a jobbágyok magokat egy átalános summa lefizetésével felszabadithassák. Azon argumentumot, mellyet a RR kerületi ülésökben a K[irályi] Városoktul vettek, nem alkalmaztathatónak véli, mert azok kiváltván magokat, nyomban privilegiumokat kaptak s nemes aristocraticus társainkká lettek, a mi egyes jobbágyok kiváltásával nem történhetnék. Ismétli az ősiség természetéből, a pazarlás eltávoztatásábol, az elidegenitett jusok visza váltásához keresettel biró személyek igazainak megóvásábol meritett s a szövevényes tárgynak a juridiciumra halasztását javalló ellenvetéseket, s végre figyelmezteti a RRket, minő nagy különbség forog fel egész községek és egyes jobbágyok felszabadulása közt, melly utóbbi, a még úgy sem coordinált községek belső szerkezetére nézve is számtalan nehézségeket szülne.*
A főrendek így érveltek az örökváltság ellen: Az engedély utat nyit a pazarlásnak s a nemzetségek romlásának, főleg külföldieknek használ, veszedelmezteti az ősiséget, ősi tulajdonnak örökös eladásáról lévén szó, tullép az urbariale határán. (Iratok, I. k. 338. s köv. l.)
Szabad lesz a jobbágyoknak „ratione duntaxat praestationum, laborum et datiarum praeter normam legetenus defixam, seorsivos perpetuos contractus inire”. (Modificationes, 11. l.)
V. ö. Jegyzőkönyv, V. k. 196. s köv. l.
Ezen okokhoz még különösen SZLUCHA azt adta hogy a K[irályi] Városok nem oly igen kedvesek az ország előtt, különben, nem hozatott volna törvény szaporitásuk ellen,* továbbá megemliti a királyi fiscus örökösödési jusát is.
1687: 17. tc.
Ezen nevezetes kérdést mind két oldalra kimeritőleg meghánva már több izben közölvén, itt csak némellyeket emlitünk.
A KIRÁLYI VÁROSOK ugyan egyes értelemmel a meg váltás szabadságára nyilatkoztak, mind azáltal észrevételt tettek hogy nem minden királyi városokrol lehet azt mondani, hogy mielőtt privilegiumokat nyertek volna, jobbágyi helyzetökből magokat előbb kiváltották, mert vannak királyi városok, mellyek soha földes uri hatalom alatt nem voltak, mint Lőcse és mások, de vannak olyanok is, mellyeknek városi létele még a Római időből származik, mint Aquincum (Buda), Floridai (Fejér vár), Pisonium (Posony).
SOMSICH: A királyi Városok diplomaticus szerkezetébe nem ereszkedik, hogy diplomatice az Anjou ház alatt jöttek bé, azt törvénykönyvünk nyilván mutatja,* miként voltak Árpád idejében ide nem tartozik, elég a mindennapi tapasztalásnak ama, bizonsága hogy némelly községek lassanként megváltván magokat, s később privilegiumokat nyervén, ezen úton szaporodtak a kir. városok. A juridiumra való halasztás argumentuma sokat bizonyit, s igy semmit sem bizonyit. Igazán felvéve, minden a mi tulajdont tárgyaz, a juridicumra tartoznék, de hogy az urbarialis birtok egészen különböző természetü, azt a fő RR magok is erős ragaszkodással állitják, s ép ezen szempontbol indulva kivánják, hogy az urbarialis viszonyokat tárgyazta keresetek a törvényes utrol el vonassanak, s a Helytartó Tanács felsősége alá vettessenek. Az ősiség eredetét, s annak minden következését, úgy mint a kerületi ülésben* itt is kifejtvén, állitja hogy az urbarialis birtokot tárgyazólag, az ősiség csak a robotot, kilenczedet s egyéb jobbágyi adózásokat, s igy ingó természetü vagyont tárgyaz, mellyet a váltság dija fejében felvett tőke voltaképen repraesentál. Hivatkozik a világ történeteire, hogy a pazarlás ott divatozik legkevésbé, hol a pazarlót a törvény oltalma nem legyezi, s a mi eladatik, örökre eladva marad, ott van ellenben a pazarlás legnagyob divatban, hol az eladó már előre arra számol, hogy eladott birtokát unokája kiválthatja. Hogy mi külömbség lehet egyesek, és egész községek közt, meg nem foghatja, a mi az egésznek jó és hasznos, az egyeseknek is az, egyébiránt is a libertinusok, scultetusok osztálya törvényeink előtt épem nem ösmereten.* Azzal végzi beszédjét hogy az ily szerződések kötése minden embernek meg nem tagadható jusa, mellyet kevesek képzelt hasznáért milliók kárával feláldozni nem lehet.
Az 1351-i decretum civitas-aira céloz.
Az okt. 1-i kerületi ülésben. (V. ö. e munka 256. l.)
V. ö. 1554: 4., 1567: 14., 1569: 8., 1574: 3., 1647: 26. és 128., 1657: 54. tc.
PALÓCZY: Legelőbb azon ellenvetésre felel, hogy az invalidatorius, és successionalis perek esetében a mostani birtokosok az illető feleknek nagy kárt okozhatnának. Minden szerződés csak „salvo jure alieno” készülhet, és sub lite nihil innovandum est, a most készitendő törvénynek a mult időkre és esetekre visza ható ereje nem lesz, jövendőben pedig kiki tudván a törvény rendelését, gondoskodhat jusai bátorságárol. Továbbá a Fejér V[ármegye] Követét fel szóllitja, olvassa végig az 1687: 17-ik czikelyt,* s meg fog győződni hogy ha egy vagy más város érdemeit a Felség azon jutalomra hogy kir. várossá tegye, méltónak találja, azt igen is megteheti, eltiltva nincs. Egyébiránt a K és RR erősségeinek győzhetetlen legiói tömött sürüségü hadi rendben állanak, azokhoz valamit alig lehet tenni. Azonban a Fő RR azt mondják, hogy buzgón ohajtják az ország virágzását, – ez igen felséges mondás, – kár azonban hogy aláb kimagyarázván értelmöket, az ország szó alatt csak a nagy birtokú nemzetségeket, az az csak magokat értik. Igaz ugyan: a status czéljának kell lenni, hogy a mennyire lehet egyes nemzetségek boldogok legyenek, de még főbb czéljának kell lenni, hogy a Haza polgárjai ne csak kevesen, hanem mennél többen, s ha lehet minnyájan boldogúljanak. Pazarló nemzetségek mindég voltak, lesznek is, egyik nemzetség romlása szüli a másik fel emelkedését. A mostani roppant birtokúak sem dátálják gazdagságukat a világ teremtésétől, töbnyire pazarló emberektől szerezték azt, bizonság erre a perek myriadja, s azon igazság: hogy Magyar országban mentöl több jószága van valakinek, annál több perek is támadnak ellene. Legfőbb ellenvetés azonban hogy ezen tárgy a juridicumra tartozik; hogy a szövevények bővebb eligazitása oda tartozik, azt senki sem tagadja, itt a principium kijelentéséről van szó, s vigyázzanak a RR, hogy a szénégetőnek vitiosus circulusába ne essenek, aki minden elibe tett kérdésekre csak azzal felelt: hogy ő azt hiszi, a mit az anyaszentegyház hiszen, az anyaszentegyház pedig azt hiszi, a mit ő hiszen. Halasszuk csak a juridicumra, s majd azt mondják a fő RR, ha nincs az urbariomban kijelentve az elv, nem kell formalitás, ha nincs ember, nem kell köntöst szabni, – az úri széket reánk disputáni, a VIII-ik czikelyt pedig eldisputálni akarják, ha ez igy lesz, elmondhatjuk diaeta végével: ubi est decantata populi felicitas? Mondják azt is, hogy ezen határozat ellenkezik a törvényszerzés elveivel, de azzal bizon semmi sem ellenkezik nagyobb mértékben, mint az elvekben való álhatatlanság. Mit tartozik az urbéri tárgyhoz hogy az urbéri telek haszonvételére szorúlt nemes ember adót fizessen e? mit tartozik ide hogy ez vagy amaz itélő szék megtartassék e, de azért a fő RR ám azt ugyan sarkalják, az uri széket pedig vátig védelmezik. Ha mindezek ex principio ide tartoznak, az urbéri örökös kötések még inkább ide tartoznak. Tartsuk meg tehát az egész §-ust, tartsuk meg a VIII-ik czikelyt is tántorithatlanúl, s ha megtartjuk, el fogjuk mondhatni: Iam redit et virgo redeunt Saturnia regna.*
De non augendo liberarum ac regiarum civitatum numero.
Vergilius, Ecl. IV.
SZ[ENT] PÁLY A kinek fekvő birtoka nem lehet, annak hazája sem lehet, én arra voxolok hogy a magyar parasztnak hazája is lehessen. PRÓNAY: A Personalis első ellen vetése oda megy ki, hogy a k[irályi] városoktoli hasonlitás nem áll, mert ők nemes társainká lettek, itt pedig egy oly nép osztály fog támadni, melly sem nemes, sem jobbágy, úgy de ezen nép osztály nem fog támadni, már támadt s mi jobb, törvényen kivül, vagy törvény mellett? én az utolsóval tartok, s azon osztálynak szaparodásátol nem hogy tartanék, sőtt ohajtom, mert a kifejlődésnek akár moralis, akár materialis előmenetelét nagyobnak sehol sem tapasztalom, mint a kiváltott községekben. Egyébiránt tisztelem én a historicus nevek feltartásátol vett okoskodást, azoknak káros vagy hasznos volta felől theoreticus vitatásokba nem ereszkedem, de azt tudom hogy azon gyász emlékezetü factióknak, mellyek hazánkat siralmasan dúlták szaggatták, s moralis kifejlődését ennyire gátolták, kik voltak okai! a ki ősmeri hazánk történeteinek év rajzait, feleljen meg magának. De nem is rontja el ezen törvény a nemzetségek legitimitási felmaradását. Minden nemzetség conservatiója tennen magátol füg, ha van bennök elegendő moralis erő, nincs szükségök idegen támaszra, ha nincs, meg nem érdemli, hogy a törvény hozás, milliók jusának csonkitásával őket s csak őket pártolja.
Még Nagy Pálnak, s Bernáthnak beszédjeit, kik az oligarchia ellen erős harczra keltek, s mostani rendszerünket, a nemesség tömegére nézve is igen ártalmasnak nyilatkoztaták, úgy Rahonczynak is ellenkező értelmü mondásait közölni fogjuk. A végzést már megirtam, t. i. hogy az örökös szerződések engedelme meg állott.* Igazitólag meg kell jegyeznem hogy a nem voxoló 7 megye közé Baranyát csak annyiban kell érteni, hogy azon megye követje tőbb napok óta betegsége miatt az ülésben jelen nem lehetett.
V. ö. 286. l.
