c) 1833 augusztus 5, 6
c)
1833 augusztus 5, 6
1833 augusztus 5, 6
Augustus 5-én 78-ik országos ülés a KK és RR nél.
Következett az Urbarium 3-ik t. czikelyének 2-ik §-ussa az urbarialis bormérésről. – A szerkeztetés értelme ez: Hogy minden jobbágy község (rusticana Communitas) mellynek különös birája, s Esküdtjei vannak, a hely fekvése s kiterjedéséhez képpest, egy vagy több házakban bort mérethet, akár volt ezelőtt annak használlásában, akár nem, ha saját szőllőhegye van Sz. Mihály napjátol Sz. György, ha pedig nincs, Karácsony napig. Ha a földes ur a korcsmák száma iránt a jobbágyokkal meg nem egyezhetne, az a szokott urbéri úton fog elhatároztatni, úgy mind azon által: hogy a bor mérés mindég csak magában a helységben, s nem azon kivül, vagy sátorban engedtetik meg *
Iratok, 1. k. 273. s köv. l.
DÓKUS küldőinek azon akaratját jelenti, hogy az urbarialis bormérést a jobbágyra nézve nem hasznosnak, a földes urra nézve károsnak, az erkölcsiségre nézve pedig veszélyesnek látván, azt eltörölni, s czélirányosabb engedélyekkel pótolni kivánják. Nevezetesen elengedni kivánják a füst pénzt, a bárány, kecske, s más állat kilenczedet és minden konyha adózásokat.*
Sőt nemcsak ezeket: „ezeken kívül, a bor mérés engedelmét szinte evvel felérő más engedménnyel kívánják kipótoltatni”. (Jegyzőkönyv, III. k. 18. l.)
SZENT IVÁNYI: Szintén nem sok hasznot lát a jobbágyra háramolni, kivált compossessoratusban, ellenben a ház szerinti bor mérés erkölcstelenségre ösztönöz, s a jobbágyot el vonja a gazdálkodástol, de nem is egyenlőn hat ki ezen jótétemény minden jobbágyokra, mert különbség van a szőllő hegyeket biró és nem biró községek közt téve. – És igy az apróbb adózásoknak, csirkének, tojásnak, a zsellérek füstpénzéből 30 xrnak elengedésével kivánná azt felcserélni.*
Helyesen: „a zselléreknél pedig a füst pénz 1 forintról 30 xrra le szállitatni kivánják”. (Jegyzőkönyv, III. k. 14. l.)
KÖLCSEY: Hajlandó lenne a felváltásra, ha Zemplén valami olyast ajánlt volna, a mit felváltásnak nevezni lehet, de ő a kecske dézma elengedését pótoléknak nem nevezheti. Ha tetszik a kilencedet általánosan pótolékul elengedni, erre reá áll.
PÉCHY: Jelenti, hogy küldői mind azt oda akarják adni a jobbágynak, amit Zemplén ajánl, de azon felül még az urbarialis bormérés jusát is meg akarják hagyni.
DÓKUSsal egy véleményben valának még SÁROSSY és SZABÓ, ez utolsó azon változtatással, hogy ha az elengedendő kisebb adózások valamely helyüt nem ütnék fel a bormérés hasznát, a magistratus illő pótolási arányt dolgozzék ki.
BALOGH: Az erkölcstelenségről vett argumentumra azt feleli hogy ha erkölcstelenségre vezet a korcsmáltatás, ugy a földes ur korcsmáját is be kell záratni, külömben ugy áll, mint ha csak a földes úrnak lenne exclusivum privilegiuma az erkölcstelenségre módot nyujtani. – Mire BERNÁTH azt jegyzi meg hogy a korcsmáltatásból eredő erkölcstelenséget nem ezen oldalrol szükség tekinteni, hanem onnan hogy ha korcsmává válik a jobbágy háza, a nevendék polgár szivére rosz hatást okoz a korhelykedésnek mindennapi példája.
A DÓKUS inditványa el nem fogadtatott.
MADOCSÁNYI: Nem kivánja a bormérés jusát kiterjeszteni azon községekre, mellyek annak szokásában nem voltak. Az 1550: 36. czikely lelkét a szőllő mivelés előmozditásában találja* azt tehát a szőllőkkel meg nem áldott felföldre nem alkalmazhatónak véli. A telekbeli állományt azért nem akarták a RR megváltoztatni, mivel azon temérdek osztályok alapulnak. Osztály alkalmával pedig minden jövedelmek számvetésbe mentek; ha most az eddig szokásában nem volt helységnek is megadatik a bormérés jusa, a földes ur veszit osztály részéből. A felföldön pedig ugy is inkább maleficilum mint beneficium ezen borméretés a jobbágyokra nézve. – Ezt
Az idézett törvénycikk szerint ott, ahol nincsenek szőlők, a jobbágyok Szt. Mihály-naptól karácsonyig, ahol vannak, Szt. György-napig mérhetnek bort, a földesurak pedig mindenütt egész éven keresztül.
LA MOTTE pártolá. A bormérés jusa, ugy mond, eredetileg a földes ur tulajdona volt, ő csak önnön jóvoltából tartozik abban mást részesiteni, s a helységeknek bor mérési szokása is csak a földes úr engedményén épül, ahol tehát szokásban nincs, ott nem engedte meg a földes ur, azt tehát tőlle akaratja ellen elvenni nem is lehet.
Ezekre SISKOVICS s a PERSONALIS megjegyzék, hogy nem csak a szőllő mivelés előmozditása tekintetéből, ha nem valóságos jobbágyi beneficium gyanánt adatott az urbarialis korcsmáltatás, amit az is bizonyit, hogy nincs a szőllő mives helységekre szoritva, – VITÉZ azt feleli, hogy az eredeti jus sem kirekesztőleg az úré, hanem mind a kettőé, mert a törvény azt mind a kettőnek megengedi. KÖLCSEY pedig nem látja szükségét a régi törvények keresgetésének, intézetinket a jelen körülményekhez kell alkalmazni. Az adózás minden telekről egyenlő az országban, bár van szőllőhegye bár nincs, beneficiumának is egyenlőnek kell tehát lenni. BÜK mindenütt beneficiumnak véli a bor mérést, de ha bár valahol maleficium lehetne is, még is általánosan meg kellene engedni, mert a törvény nem kénszeritő, hanem csak engedő.
Ezen inditvány is elvettetvén, a mérés módjára nézve még különböző inditványok történtek.
BALOGH meg nem foghatja, miért kell a szőllőhegyet biró községeknek hoszabb időre engedni a bormérést, holott inkább a szőllőhegyet nem birók érdemelnének kedvezést, mivel amazok már a szőllőből is külön hasznot vesznek. Továbbá ellenkezést lát a szerkeztetésben, melly az urbarialis korcsmák számát a körülmények szerint meghatározandónak rendeli, alább pedig ugyan azt szabad egyezésre bizza. Végre sátor alatt is kivánja megengedtetni, különben vásárok alkalmával, ugy a népesebb országutaknál a földes úr egészen kijátszhatja a községnek ezen jövedelmét. Ha inditványát el nem fogadtatnának, feltartja a további kijelentés szabadságát, mert csak ő maga akarja magyarázni, hogy kisebb számban maradott voxa hová számitassék.
SZUSICS maximumot kivánt határoztatni, a legnagyobb helységben csak 3 korcsmát – BÜK a házak számát javallá alapnak tétetni, p. o. 300 ház után 1 korcsmát – Sz. PÁLYI annyi korcsmát kivánt engedtetni a községnek, a hányban méret a földes ur, s a t. A PERSONALIS mind ezt nem vélte elfogadhatónak, mivel e részben a helybeli körülmények igen különbözők lehetnek. – Leg több pártolást látszatott nyerni
SZÉLL inditványa, ki ugy vélekedett, hogy a köz jövedelem akkor legbiztosabb, ha kész pénz jön be, a sor szerinti bor mérés pedig mind az erkölcsiségre, mind a jobbágy földmivelői szorgalmára és igy javaira is kártékony béfolyással lehet, és igy legczélirányosabb mód, a korcsmáltatás jusának haszon bérbe adása. – Azonban PÉCHY az arenda kérdését a 6-ik czikelyre* tartozónak, HEGEDŰS pedig sikeretlennek tartá, ha csak egyszersmind a SZ. PÁLY inditványa el nem fogadtatik – BORSICZKY attol tart, hogy a kénszeritett arenda csak oda vezetne, hogy azon monopolium, melly legalább ezen 1/4 rész év alatt mérsékelve van, ismét egészen a földes úr kezére játszatnék. – GR. ANDRÁSSY pedig nem látja czélirányosnak bár melly módot is általánosan kénszeritőleg elhatározni, mivel lehet eset, hol a haszonbérbe adás, lehet viszont hol a házankénti bormérés lehet czélirányosabb. De ha ugy menne törvénybe, hogy in regula kiárendáltassék, abba megegyezne.
A törvényjavaslatnak ez a cikke a községek belső igazgatásáról szól. (Iratok, I. k. 298. l.)
A PERSONALIS nincs ellene az arenda idaeájának, sőt azt czélirányosnak tartja, de sokkal kedvezőbbnek látja a 6-ik art[icu]lus rendelését, melly azon módot enged a közjövedelmekre nézve minden községnek választani mellyet legcélirányosabbnak lát. – Végre még
BUSÁN a Horvát országi jobbágyokat a házankénti bormérés szokásában csak azért is feltartatni kéri, mivel a helyheztetés is ezt kivánja. A hegyeken nagy távolságban vannak a házak elszórva s egyetlen egy korcsmából igen kevés, vagy épen semmi haszon sem háramolnék egyes jobbágyokra.
SZALOPEK: Ezen szokást inkább viszaélésnek nevezi. Az urbariom szerint nem egyes jobbágyoknak, hanem egész községeknek adatott a bormérés jusa, és kéntelen lesz H[orvát] Ország követe elösmerni, hogy épen az általa említett helyheztetésnél fogva, az egész községet illető jövedelmet egy két két jobbágy szedné, a kinek t. i. háza kedvezőleg fekszik.
BUSÁN mégis jobbnak tartja, ha kevésnek van haszna, mintha senkinek sincs.* – BERNÁTH elég szomorú oldalát látta már a Horvát Ország elkülönözött municipalitásának, ő többé semmi külön törvényre reá nem áll. BORSICZKY pedig nem hinné, hogy a Horvát Országi jobbágynak nagy haszna lenne a házankénti bormérésből, mert ugy tudja, hogy ezen engedélyért kéntelen volt az úr borát kimérni. – BUSÁN felvilágositást ád, hogy ezért vagy a haszon tized részét, vagy a robotozástuli felmentést kapták a jobbágyok. Egyébiránt Horvát Ország nem affectál más municipalitást, csak azt, mellyet a törvényhozó test helyben hágy.* Az urbariomban pedig minden harmadik lapon olvashatni, a Bánátusra, Sclavoniára, sőtt némelly egyes vármegyékre nézve is kivételeket. SISKOVICSot ez nem mozditja, – kivételek történtek igaz, de csak ott, hol általok beneficium adaték, a házankénti bor mérés pedig ha egy két jobbágynak hasznos lehetne is, de a többire nézve maleficium.
Hozzá tette még: „Az urbariumban nem mondatik, hogy a községek, hanem hogy a jobbágy mérjen bort”. (Jegyzőkönyv, III. k. 22. l.)
A Jegyzőkönyv (III. k. 23. l.) szerint: „Azon aggodalomra, hogy itt valami elszakasztásra czéloztatnak, biztossá teheti a követeket hogy valamint erről ideaja sem volt, ugy ezt ki sem mondotta. Az egész urbéri tárgy meghatározása alatt soha sem mutatott Horváth Ország illy forma igyekezetet és a törvényhozótest állapította törvényeket minden ellenzés nélkül elfogadták”.
BÖTHY az arendába adást tovább is védelmezi, ahol az nincs szokásban, csak a nepotizmus divatozik, a tanácsbeliek, s azoknak rokoni minden hasznot elnyelnek, a szegény emberre soha sem kerül a sor. – Jobb megőrizni pazarlás ellen a közös jövedelmet, s köz terhek fedezésére forditani. – SISKOVICS ezen aggodalmat megszünhetőnek véli, ha ki lesz azon elv fejezve a 6-ik art[icu]lusban, hogy ha hasznosabbnak látja a közönség, arendába adhatja, ha máskép látja hasznosabbnak, ugy administrálhatja közös jövedelmét.
Maradt a szerkeztetés a mint van, s tovább olvastatván a §. következett azon pont melly a szőllő hegy és szőllő kert közötti különbséget abban határozza, hogy szőllő hegy az, a mi nyilvános földes úri megegyezés mellet ültettetett be szőllő veszővel, s a mitől kilenczed, hegy vám, vagy más bér szedetik. – A többi mind szőllő kert.* – Ez minden változtatás nélkül helybehagyatott.
Iratok. I. k. 274. l.
A következő pont arrol tett rendelést: hogy a községek nem szoritatnak egyedül a határbeli termésre, hanem más akárhol vett bort is mérhetnek, a meghatározott idő ettöltéig. Ennek multával a községnek is, egyes jobbágyoknak pedig általánosan tiltva marad a bor mérés, a csap alatt található bor elvesztése alatt. Ezen büntetés alól kivétetnek a szőllő hegyekben szerteszélt lakó promonthorialisták, a kiknek (ha szokásában voltak) tovább is megengedtetik szőllő munka ideje alatt a szőllőkben dolgozók számára bort mérni.* Ahol azonban ezen Promonthorialisták községeket tesznek, ezek más községekkel egy tekintetbe jönnek.
Pontosabban: A promontorialistáknak „a bormérés a jobbágyoknak máshol engedett időn kivül is azon megszoritással lészen szabad: hogy tsak azoknak számára, kik szőllőikben dolgoznak s tsupán a szőllő munka ideje alatt (a hol ez eddig szokásban volt) mérhessenek bort”.
Ezen pontra nézve K. HORVÁTH nyilván kitétetni kivánta, hogy minden taxa nélkül szabad a bor béhozatala. – BUSÁN nem akart a Promonthorialistáknak nagyobb kedvezést nyujtani, mint más jobbágyoknak, nehogy a telek elhagyására ösztönöztessenek.
BÜK: A bor mérés tilalmát általhágót, contrabanda helyet a mért borhoz hasonló minőségü 3 akó bor árába kivánta lemarasztatni, különben állandó corpus delicti gyanánt fog csap alatt tartani egy hordót 5 vagy 6 icze borral, s másbol fog mérni.
Ezen inditványok el nem fogadtattak. BÖTHYnek pedig világos utasitása szerint tett azon előterjesztése: hogy nem csak a csap alatt, de a pinczében is található minden borának elvesztésével lakoljon a törvényt sértő, – tetszést egy általjában nem talált. Azonban még nyilvánosabb resensust támasztott SZUCSICS, a ki első büntetésnek contrabandát, másodiknak ezenfelül még 24 botot s harmadiknak a helységbüli kiüzést kivánta.
Maradt a szerkeztetés minden változtatás nélkül, – s tovább olvastatott a §: melly ovást tesz, hogy ezen rendelések által a földes urnak bor mérési, s korcsma állitási jusa sérelmet nem szenved. Azon szokás azonban, melly szerint némelly helyütt a földes urak jobbágyaikat boraik kimérésére ház sor szerint szoritották, eltöröltetik. – Ha pedig a földes úrnak korcsma vagy vendégfogadó állitására alkalmas telke, vagy a közellévő gyepen helye nincs, szabad lesz e végre alkalmatos helyet a 2-ik t[ör]vény 7-ik szakaszában* meghatározott csere vagy egyezés utján a jobbágytol megszereznie.
A kerületi törvényjavaslatnak ez a cikke, a Hármaskönyv I. 40.-re hivatkozva, biztosítja a földesúr jogát, hogy a jobbágytelki tartozékokat elcserélhesse.
Az országos szerkeztetés e végre megengedte a jobbágy kibecsültetését.*
A kerületi javaslat szerint a földesúr a szükséges telket „vel cambio in sensu articuli 2. §. 7. vel conventione mediante” szerezhet, míg a Proiectum (21. l.) úgy szólt, hogy ezt „per exaestimationem suo modo ac ordine peragendam” teheti meg.
VITÉZ az országos szerkeztetést pártolá: hogy fog ugymond cserélni a földes ur ott, hol cserébe adható majorsági telke, földje nincs? miután meg van állapitva, hogy a csere csak természetben történik. Ez teljes lehetetlenség. Az egyezés pedig a jobbágy önkénye alá vetett bizontalanság.
Ezen inditványt egy közönségesnek látszó: „maradjon a Circ[ularis] redactio” felkiáltás követte, azonban GYERTYÁNFFY, ACZÉL: és igy minden „maradjon” ellenére is mindég többen többen állottak fel, s a Vitéz értelmére nyilatkoztak.
KÖLCSEY: Inkább kivánja törvényből kihuzatni az usufructuatio szabad eladását, mint a kibecslés hatalmát mindég szélesitve, az engedélyt nevetségessé tenni. Már meg van állapitva, hogy a 40: 1-ae esetén kivül nincs kibecslésnek helye.* – CSEPCSÁNYI még a 40: 1-ae esetet is sajnálja hogy felhagyták a RR, nem hogy még szélesiteni akarná a kibecslés hatalmát. – BALOGH is igy vélekedik, s hogy consequens maradjon, csak azt emliti, hogy már ez 10-ik megszoritása az usufructuationak.*
Kölcsey felszólalását, amely a tárgyalások szellemére szerfelett jellemző, a Jegyzőkönyv (III. k. 25. s köv. l.) hívebben adja vissza: „Midőn a haszonvétel eladásánál az 1-ső Rész 40-ik czikkely esete kivétetett, már akkor sokan csorbulást láttak s azt mondották, hogy semmit sem adunk. Későbben az rendeltetett, hogy szabadon cserélhessen a földes ur; ez ellen is sokan szóllottunk, de ettől el estünk. Itt már most egy 3-ik meg szoritás következik, t. i. az országos szerkeztetés nem csak a 1-ae 40. esetében engedi meg a kibecsültetést, hanem akkor is, ha korcsmát akar a földes ur épiteni. Már ha ez bele megy a szerkeztetésbe, akkor jobb lesz vissza venni az egész usufructuatiót, mert a mit egyszerre adtunk, háromszorra vissza vesszük. De a kerületi szerkeztetés is vagy cserét vagy egyezést rendel. Ez mit tesz? nem egyebet, minthogy az ur egyezéssel szedhesse el a jobbágy földét. A haszonvétel eladhatásánál az végeztetett, hogy a földes urnak és a községnek ezt meg venni szabad ne legyen; most ezen végzést is semmivé tesszük, ha vagy az országos szerkeztetést elfogadjuk, vagy az egyezés szót ben haggyjuk. Olly csorba már ezen engedmény a 1-ae 40-us és a csere által, hogy még csak a jelen országos szerkeztetés hibázik arra, hogy az egész kész nevetséggé váljék”.
Balogh július 13-tól kezdve számon tartotta és felszólalásaiban pontosan jelezte a korlátozásokat, amelyek a jobbágytelek haszonvételének eladását ellensúlyozzák. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 593., 609., 615. l.)
Azonban minden perczben több védőre talált a VITÉZ értelme. PALÓCZY emlékezetbe hozá, hogy templomra, oskolára is a földes ur köteles helyet adni, hogy fog adhatni, ha nincs és kibecsülnie nem szabad a jobbágyot?
SOMSICH: A haza java nevében kérem a RRket, méltóztassanak megemlékezni, mily soká vitattaték a 40: 1-ae szüksége, még sem jutott senkinek csak eszébe is, a korcsma épitést kibecslés okául emliteni. Ha ezt igy kijelentjük, nagyon sűrűn fog nőni a szükség. Ne kövessük a depopulatio rendszerét. Oskolárol, templomrol majd lesz gondoskodás annak idején, de nem is tudom minek, és kinek lesz a templom, ha bár melly ürügy alatt is elkergetjük a szegény jobbágyot.
Igy mentek a nyilatkozások, mintegy 23 vagy 24 megye adta Abaujhoz voxát, s minden voxot egy „maradjon” felkiáltás követte. Végre senki sem szóllván a szerkeztetés ellen, kérdé a PERSONALIS valjon a többiek mindnyájan megkivánják e a kerületi szerkeztetést tartani. Ismét „maradjon” – s többé senki sem szóllott ellene maradt tehát igen csekély szótöbbséggel a kerületi szerkeztetés.
Augustus 6-án a 79-ik országos ülésben olvastaték a III-ik cz: 2-ik §-sa bor mérés iránti szakaszának utolsó pontja, melly igy szóll: Akár miféle bor behozatala; akár saját házi szükségére, akár kereskedés végett hordókban, antalogokban, akókban, vagy más ily nemű mértékekben, mellyek az ország külön részeiben különbözőleg neveztetnek, de mindenütt abroncs alatt vannak; a jobbágyoknak minden megszoritás avagy fizetés nélkül* szabad leend. Betegeskedés esetében kisebb mennyiségben is megengedtetvén a bor bevitele.
A latin szövegben „absque omni taxa”.
CSEPCSÁNYI inditványt tesz, hogy nem csak betegeskedés esetében, ha nem minden gát és korlát nélkül szabad legyen bár melly kis mértékben is a bor béhozatala.
MAJTHÉNYI (Bars): Midőn politicai engedélyekről, jusokrol van szó, csak egyik megszoritásával lehet a más jusát kiterjeszteni. Azon megszoritás, hogy csak betegség esetében szabad legyen egy pár messzöly bort másunnan behozni, a jobbágyra nézve igen érzékeny megszorítás, az urnak pedig nem hasznos. Ha rosz bort mér az ur, hordonként fogják a jobbat másunnan behozni s iczénként inni, mig elfogy. És valjon olyan jus e a korcsmáltatás hogy az politicai felvigyázás alá ne tartozzék? és nem csak szabad legyen e rosz bort mérni, de még kénszeriteni is lehessen a lakosokat hogy rosz fanyar bort drága pénzen igyanak? Azon ellenvetés teljességgel nem áll, hogy ha megengedtetik az iczénkénti behozatal, a korcsmáltatás földesuri jussa csorbulást szenved, mert egy ember sem kap bor mérési just, a ki azzal eddig nem birt, ezentul is csak a földes urak fognak korcsmáltatni, nem fognak tehát a korcsmák meg üresedni, hanem csak rivalitás fog bennök támadni, s mindenki jó bort igyekezend tartani, s az egész országra kiterjesztett törvényből eredő közönséges viszonosság minden sérelmet elenyésztet. Igaz ugyan hogy donatión épül mindenki vagyona, azon épül a malom, a halászat is, de következik e ebből hogy csak földes ura malmában szabad a jobbágynak őrni, csak földes urától szabad halat vennie?* Ugy hiszem teljességgel nem, meg kell tehát azt is engedni, hogy valamint más egyebet, ugy bort is ott vegyen, ahol tetszik.
Harmadiknak még a mészárszéket is megemlítette. (Jegyzőkönyv, III. k. 30. l.)
CSAPÓ: A bort mint gazdasági terméket küldőim két tekintetbe vették: 1. Mint kereskedés tárgyát, 2. mint az élet első szükségei közé tartozandóvá vált dolgot. Mind kettőre nézve kivánják a jobbágyok természeti, s polgári jogait biztositani. Az elsőről gondoskodott a RR bölcsessége. De a másodikra nézve kelletlen megszoritásban áll a kerületi szerkeztetés. Tagadni nem lehet hogy széles terjedelmű szőllőink mellet élet szükségévé vált a bor, a minden napi élelmét véres verejtékével kereső földmivelő kemény munkája közben lankadó erejét száraz kenyere mellett, egy ital borral tartja fel. Hogy lehet a földes uri monopolium jusát az élet első szükségére hatólag kiterjeszteni? Ezen megszoritásbol csak egy pár rosz bort mérő korcsmárosra háramlik a haszon, s ezen csekélység bizonnyára nem méltó, hogy annak a jobbágy természeti jusait feláldozzuk.
NAGY: Ez tökéletesen igaz, nem is látok én kárt a földes urra nézve, ha elfogadtatik az inditvány. Ma A – holnap B fog jó bort mérni, s egyik a másikat kipótolja, csak jó foganatú vetélkedés eredend. De kivánom ezt a pálinkára is kiterjeszteni, a felföld bort nem iszik, s ennek a bor behozatalát megengedni annyit tesz, mint ha a mi népünknek a Champagnert engednénk meg.
Hoszasbb, még tovább is közlendő vitatások után* az inditvány félre vehtetett, s a szerkeztetés ugy amint van elfogadtatott.
L. a következő szám alatt.
Augusztus 11-éig a történteket megirtuk* – Augusztus 12-én, 13-án és 14-én a 3-ik t. cz. 4-ik §-ussa, melly a jobbágyságnak erdőbeli beneficiumairol szóll, volt tanácskozás alatt. – A dűlt száraz fára és az uraság számára levágott fák galyaira s gyökerére s csak azon helységekre, mellyek annak eddig is használlásaiban voltak, szoritott fajzást, ugy a folyó áron s csak kész pénzért, adni tartozott épületi fát, nem különben a plébánosok és oskola mesterek beneficiumát, végre a más idegennél 6 xral olcsóbbra szállitott makkoltatást tárgyazta pontok, a kerületi szerkeztetés szerint meg állapitattak. Alsó Tót ország ez utolsóra nézve eddigi szokásában hagyatatván. A §-us 6-ik pontjábol, melly azt számlálja el hogy ezeken kivül az uradalmi erdőkből semmi némű más haszon nem fogja a jobbágyokat illetni, – nevezetesen a gubacs és más gyümölcs szedés jusát is a földes úr rendelkezésétől függőnek rendeli, – nehogy a földi eper, gomba, vad körtve szedés is eltiltva látszassék, ezen szavak: „és más gyümölcs” a szerkeztetésből kihagyattak.*
Országgyűlési Tudósítások I. k. 628. l.
Olv. részletesebben 49. s köv. l.
