a) 1834 február 15 Kerületi ülés. Tárgy: A Juridicum XII. tc. 1. §-a: Az ügyvédi gyakorlat folytatásának előfeltételei.
a)
1834 február 15
Kerületi ülés.
Tárgy: A Juridicum XII. tc. 1. §-a: Az ügyvédi gyakorlat folytatásának előfeltételei.
1834 február 15
Kerületi ülés.
Tárgy: A Juridicum XII. tc. 1. §-a: Az ügyvédi gyakorlat folytatásának előfeltételei.
Poson, Febr. 24-én, 1834.
A törvénykezési munkálat XII-ik törvény czikelye, melly az ügy védekről szólt, még a 15-ik Februari kerületi ülésben kezdett tanácskozás alá vétetni.
Az országos szerkeztetés javalat igy szóll:
§. 1. A ki ügyvéd vágy lenni, a rendszerinti tudományok tanulásárol, legalább két évi törvényes gyakorlatrol, s erkölcsiségéről bizonság levelet tartozik előmutatni; ezek mellet a theoretica, és practica hazai törvény tudomány minden részeire kiterjesztendő, s a királyi vagy Banalis tábla előtt kiállandó szigorú birálat (rigorosum) alá vétetik, s azt kiállván, és a törvényes hitet letévén, ügyvédi hivatalát, mellyre nézve a 1723: 38. és 1792: 16. törvényekhez* tartozik magát alkalmaztatni, minden világi, s egyházi itélő székek előtt gyakorolhatja.*
Az 1723: 38. tc. az ügyvédek magatartását szabályozza és intézkedik, hogy a pereket el ne húzzák, az 1792: 16. tc. 4. § az igazságszolgáltatás meg gyorsítása érdekében csökkenti az ügyvédi kifogások, szóváltások és pertilalmak számát.
Proiectum de coord. 25. l.
BORCSICZKY emlékezetbe hozván azon javallatot, mellyel a pesti ügyvédi kar ez előtt mint egy 2 1/2 évvel az országnak csaknem minden törvényhatóságival közlött volt,* kinyilatkoztatja, hogy valamint az országos szerkeztetéssel meg nem elégszik, úgy az emlitett javalatnak azon részével, melly az ügyvédeket bizonyos számra szoritani, a ezen kart contuberniummá alakitani kivánja, szintén egyet nem ért. Ellenben tökéletesen egyet ért minden intézettel, melly az ügyvédi kart mi nálunk is a tiszteletnek azon fokára emelheti, mellyen más országokban áll. Erre legsikeresebb eszköznek véli, ha senki bé nem csúszhat a ügyvédek sorába, ki a szükséges tulajdonságok nélkül szűkölködik. Kivánja tehát hogy a ki ügyvéd akar lenni, a törvényes tudományokat egyedül csak a Pesti egyetemben tartozzék tanulni, mert szükség hogy nem csak a magyar törvényt, de a törvénytudománynak minden ágait tudja, mellyek egyébiránt csak az Universitásban tanitatnak, különben megtörténik hogy a Szentszék előtt folytat pereket, a Jus Canonicumnak pedig hirét sem hallotta. Kivánja továbbá hogy szükségeskép Doctor Juris legyen; s két esztendei praxis után censuráltatván, az ügyvédi Catastrumba, mellyet minden törvényszéknél szükségesnek tart, mind addig bé ne iratathassék, mig 2 esztendeig más ügyvédnél mint segéd magát nem gyakorolta. Ezen módok elháritják ugyan azt hogy monopoliumá váljak az ügyvédség, de azon intellectualis kivánatok, mellyekkel ösze vannak köttetve, az ügyvédek számát is mérsékelni, s az egész akar iránti tiszteletet is eszközölni fogják.
A pesti ügyvédi kar javaslata nem található sem az Országos Levéltár szóbajöhető gyüjteményeinek mutatóiban, sem a Fővárosi Könyvtár és Pest megye Levéltára gyüjteményeiben. A magyar ügyvédi kar történeti kiállitásának (1896) katalógusában szerepel egy hasonló tárgyú, a hétszemélyes táblához intézett folyamodványa a „Curialis Prokátori Kar”-nak 1832-ből, azonban közelebbi jelzet nélkül; az Országos Levéltár nehezen áttekinthető jogügyi anyagában ezt sem sikerült megtalálni.
Az inditvány következésében tett érdekeseb beszédek alább következnek, – itt még megjegyzem azon módositásokat, mellyek mások által javaltattak: DUBRAVICZKY kiván 1. hogy a ki ügyvéd akar lenni, a doctoratushoz bárha nem universitásban halgatta is a törvénytudományt, hozzá juthasson. 2. Hogy az ügyvédi censura a Personalis által meghivandó, s a királyi tábla valamelly tagjának előlülése alatt öszeülendő 6 nagyob tekintetü pesti ügyvéd által vitessék végbe. – HERTELENDY: Hogy minden ügyvéd magyarúl tudni tartozzék. – TÖRÖK: Hogy a doctoratus mentől kevesb költségbe kerüljön. – ASZTALOS: Hogy a Censurabeli calculus eltörülhessék. – SOMSICH: Hogy a censuránál legyenek ugyan ügyvédek jelen, de nem birálat, hanem kérdés tétel véget. – KLAUZÁL végre az exameneknél, és censuráknál nyilvánosságot kivánt. – Mi lett ezen inditványok következése? majd alább.
SOMSICH: Az érdem tiszteletének, s köz nagyra becsüllésnek jutalmát ohajtván az ügyvédi karnak biztositani, kivánja, hogy minden ügyvéd jeles, kimüvelt intelligentiával birjon. Az ügyvédi karzat nem csak azért érdemel köz tiszteletet mivel életünket, becsületünket, vagyonunkat védi, hanem különösen azért is, mivel ő az ügyvédekben találja fel az alkotmányos institutiók alapitóit, kifejtőit, az idő szelleméhez alkalmaztatást s legerősebb őrjeit. Hivatkozik e véget a világ évrajzaira, Anglia, Franczia Ország s a halhatatlan Éjszak Americai szabad alkotmány historiájára, s hazánkbol is megemliti Verbőczyt, Kitonicsot.
BERNÁTH: A dolgot úgy kivánta hagyatni, a mint van, és sem azokkal, kik a doctoratusban keresték az intelligentia hévmérőjét, sem azokkal, kik a költség kevesitésről gondoskodtak, hogy ahoz bár mi szegény ifiú is hozzá férhessen, egyet nem értett. Egy hajdan nagyon tisztelt ag ügyvédnek szavaival kezdi, úgymond, beszédét, ki azt irá: Vilis res procurator, hoc tamen vile animal securitatem civium et publicam tuetur. Igaza volt, midőn azt mondá hogy vilis res, mert a birói önkény alatt hevert, s ha ennek még jobban alája vetjük, nulla res fog lenni belőle. Ne csináljunk, azt mondják, contuberniumot, még is oly módokat javallanak, mellek a hozzá jutást nehezitik. Az ügyvédségre vágyakodók közül elejt néhányat a doctori rigorosum, el néhányat a censura, s a kik ennyi szirteken keresztül vergődtek, kétségkivül contuberniumot alkotnak. Vagy talán a censurára applicált procátorok fogják a bejuthatást könnyiteni? Sőt nehezitendik, mert otthon van már egy exspectáns adjunctusok, kinek nagyok érdemei, mivel nagyon jól tudja hóna alatt a pereket hordani. Valjon minő biztonságot nyujt a Juris doctoratus? hiszen a jó ügyvédnek, rethornak, logicusnak, és Isten tudja minek mindennek nem kell lenni! hát minden tudománybol rigorosumot adjon e?, és még akkor is jó ügyvéd lesz e ha szive hibás? hová csak az Isten láthat bé! – Ily elvekből indulván a szólló követ, nem akarja az ügyvédséget pusztán kenyér hivatalá tenni, s azért előtte nem is fő tekintet hogy ahoz minden szegény ifiu könnyen hozzá juthasson. Urat is szeret egyszersmind látni a procátorban, mint a milyen Prileszky* volt, s kérdi valjon Cicero szegény volt e, vagy rigorosumot adott e? s még is mikor volt ember jobban védve, mint Milo, jobban vádolva mint Catilina? – Ezeket töbnyire Somsicshoz intézvén, ki a doctoratust védelmezte, arra, ugymond, előre is kimondom nem fog nekem követ úr felelni, a jó ügyvédnek Statustudományt kell tudni, pedig azt az universitásban nem tanitják, a doctori graduatioval nem adják.
Prileszky Pál († 1743), az árvai uradalom jogügyi igazgatója. Nagy terjedelmű munkájának (Quadripartitum iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae ad elaborandum susceptum in suos libellos redactum) csak első fele jelent meg.
MAJTHÉNYI Nem látja hogy a hasonlitás közöttünk s a külföld között egészen állana, mert másut királyi kinevezéstől füg az ügyvédi hivatal. A szólló követ azonban a megszoritásoknak, monopoliumoknak, exameneknek, rigorosumoknak nem barátja. Nem akar ugyan a Pesti Universitásnak derogálni, nem is akarja hinni, hogy valaha hasonlitson a Paduai universitáshoz, hol egy nagy s alkalmasint elmés úr minden cselédjeit sorba graduáltatta, végre pedig még a paripáját is graduáltatni akarta. A mint mondá, nem akar a Pesti universitásnak derogálni, de a Doctoratus felől még is csak azt hiszi: fecisti me doctorem, sed non doctiorem. Semmi garantia, és még is megszoritás; azt ugyan az ügyvédség feltételének el nem fogadja.
PALÓCZY: Tisztelet a Karnak, mert a köz s magános becsület, élet és vagyon biztoságára nagy befolyással bir; de valamint méltó ezen tiszteletre minden igaz jó procátor, úgy meg kell vallani hogy a rosz procátor nagyob csapás a jégesőnél. Azt mondják, legyen dactor Juria utriusgue!! én is láttam egypárszor, hogy teszik az embert doctorrá, hátha még a kárpit mögé nézhetnénk, hogy történnek az előkészületek! kezébe adjak a diplomát annak emlékezetére, hogy az univensitás lépcsőit tapodta, mint ahogy szokták a titularis arany sarkantyús vitézeket a Coronatio emlékezetére teremteni, úgy lesz doctorrá az is, ki még csak existentiáját se tudja a Plátó Cleophonjának.* A szólló követ a Censura megszorúlásában keresi a biztositást, s hogy ott némelly nagy tekintetü ügyvédek jelen legyenek, igen helyesnek találja, a kik majd felügyeljenek, ahogy a jég eső közikbe ne csapjon.
Kleitophon athéni politikus és szofista a Kr. e. 5. században. A róla szóló, fent említett írásmű szerzőjének sokáig Platot tartották, a kritika azonban ezt a feltevést erősen kétségessé tette.
BEZERÉDY: Somogy V[ármegye] követe előadta az ügyészi rendnek világ szerte terjedő érdemét. Ez a dolog természeténél fogva máskép nem is lehet; mert az ügyésznek rendeltetése, s naponkénti foglalatossága abban állván, hogy az elrejtett igazságot kifejtse, s azt a legszegényebb részére, a leggazdagabb, leghatalmasabb ellen is, minden tartózkodás, és mellékes tekintet nélkül vitassa, ezen szép foglalatosságnak kétség kivül köz hasznú következéseket szülő kitünő erős charactereket kell kifejteni. E czélra kiváltkép két tulajdon kivántatik, úgymint függetlenség, és kimivelődés. A függetlenséget, t. i. hogy az igazságot minden félelem, és tartózkodás nélkül kimondhassa, még maga a legfelső biró ellen is, ezt megóvni mindenek előtt szükség, hahogy az ügyvédi hivatal jótékony hatóságát feltartatni kivánjuk. Gondosan megőrzik ezt más nemzeteknél, s azért Franczia országban magok az ügyvédek is különböző classisokra osztatnak, hogy megkülönböztetett tekintetben álljanak azon tiszteletre méltó férfiak, kik az ügyészi helyzet magasb állását felfogva, teljes függetlenséggel szóllanak az igazság mellet, a legfőb birák ellen is. Ezek feltett süveggel, a függetlenség e külső jelével állanak a legfelsőb törvényszék előtt is, s ezek közül tiszteli most a franczia nemzet képviselőinek Előlülőjét.* Ez után átmenvén a szónok a másik tulajdonra, úgy mint a kimivelődésre, a doctoratust mint sok, az igazság szolgáltatásnak gyümölcsözendő tágas isméretek tanulására vezető eszközt pártolja, s azon argumentumnak a doctoratus nem biztos criterium, megczáfolására felhozza, hogy ezen ellenvetés minden nemü examen, ügyvédi censura, orvosi rigorosum ellen is egyenlőn szolgál, pedig azért csak ugyan nem tudunk mindezeknél helyesb intézeteket találni. Ellenben ellen szóll mind annak, a mi az ügyvédi kart egy elkülönözött társaságé alkotná, s czélúl nem az igazság kiszolgáltatását, hanem a karzat külön érdekét állitaná, s azért ellene van annak is, hogy az ügyvédi censura procátorok által menjen végbe, mert a Corporatióknak ön magok általi megújitása mindenekben csak káros lehet.
1832–39 között André Dupin (Dupin aîné) volt a francia kamara elnöke; mint ügyvéd kezdte politikai pályafutását, a Napoleon bukását követő politikai perekben mint védő szerzett nagy népszerűséget.
CSÁSZÁR úgy vélekedett hogy a doctaratus ha nem csalhatatlan criteriuma is a tudománynak, mindenesetre csak javithat, s neme ronthat. A Paduai graduatio nem bizonyit egyebet, mint hogy ott nagyon visza éltek a graduatióval, a viszaélés pedig soha sem elegendő ok az intéz eltörlésére.
SOMSICS: Ámbár Ungh V[ármegye] követe előre kimondotta reám az itéletet, hogy ellenvetésére meg nem felelhetek, nem is tulajdonitok magamnak oly különös lelki tehetséget, mindazáltal mintegy kénszeritve lévén a feleletre, valamint csak kell mondanom: Hogy az universitásban Status tudományt nem tanitnak az igaz, de hogy az a ki e törvény tudomány minden ágaiban járatos, a practicus életben is közelebb áll a Status tudományhoz, az is tagadhatatlan. Cicerot a mi illeti, valjon gazdag volt e avagy szegény pályája kezdetén, ide nem tartozik, ámbár Salustius bizonyitja: quod fuerit inquilinus urbis Romae. – A hivatkozást egyébiránt szivesen fogadom, mert épen Cicero volt az, a ki maga tökéletesitése véget Görög országba utazott, s ott tette mágáévá a tudományokat. A Paduai graduatiót a mi illeti: tudják a RR hogy Caligula a lovát tette consullá, valjon következik e hogy minden consul ló vala?
Voxolás sürgettetvén, minthogy sok felé ágaztak az inditványok, az ELŐLÜLŐK szükségesnek tartották mindenek előtt megtudni, valjon a töbség hajlandó e valamely módositásra, s azért a kérdést igy tették fel: Redactio, vagy módositás, sokan kijelentették, hogy oly hozzá tételre, mely a redactio lelkével nem ellenkezik, örömest hajlottak volna p. o. hogy nyilvános legyen a censura, s a calculus eltörültessék, de mielőtt tudnák, mellyik módositás lesz majd elfogadva? általánosan módositásra nem voxolhatnak. – DUBRAVICZKY kéri a RRket, ne vegyék a voxolás ezen módját divatba, mert egyszer igen váratlan dolog fog belőle következni. Különben is némellyek legkisebb változtatást módositásnak tartván, mások ellenben a redactio lelkével nem ellenkező hozá tételt módositásnak nem itélvén, a kérdés értelme felett sem egyeznek a vélemények, s igy lehetetlen egy czélra voxolni. – A többség azonban ragaszkodott a kérdéshez, minek következése lőn hogy a redactio 28 megye s a Hajdú kerület voxával 17 Megye s a Jász Kún kerület ellen szórol szóra elfogadtatott,* s változtatása, későb is hasztalan sürgettetett.
Mint a kerületi törvényjavaslat XXIII. articulusának 1. §-a. (Iratok, II. k. 374. s köv. l.)
Februar 16-án vasárnapi szünet.
