1834 január 14 Országos ülés. Tárgy: A dorgáló királyi leiratra szerkesztett felirat vitája.
1834 január 14
Országos ülés.
Tárgy: A dorgáló királyi leiratra szerkesztett felirat vitája.
Országos ülés.
Tárgy: A dorgáló királyi leiratra szerkesztett felirat vitája.
(Folytatása a Jan. 14-diki ülés tanátskozásainak.)
Ezen hosszas ülésnek tsak legnevezetesebb kijelentéseket kivonatként adhatván, e tárgynak már előbbi számomba felhozott vitatásaira utalni kéntelenitetem. Különös figyelmet érdemlépek e kijelentések:
JUSTH: Azon káros következéseket nem látom, mellyek az izenet javallatban emlitettnek,* még pedig azért nem, mivel éppen azon kir. leirásban az orsz[ág] gyülési test mind ősi alkotványunknak és törvényes szokás által erősitett institutiónknak, mind az orsz[ág] gyülés méltóságának fentartására intőleg felszólitatva vagyon; ez által az orsz[ág] gyűlés függetlenségét és az szólás törvényes szabadságát nem csak elismerve, hanem megerősitve is látom.
Az uralkodó – hangzik az izenet – bizonyára nem fog semmi olyant kívánni, „a mit a törvények lelkével, az alkotmány természetével, végre a szóllás és az ország gyűlési tanátskozások törvényes és szükséges szabadságával öszve egyeztetni nem lehet.” (Iratok, II. k. 16. l.)
PETROVAY: Ha mind azokra, mellyek itt történtek, visszaemlékezem, vagy azokra mik a naplókönyvben – noha szelidebben mint történtek – találtatnak:* meg kell vallanom, az emlitett tettek valósága a rescriptum előadását igazolja, s vagyon alap, melly az intésre elegendő okot szolgáltat, a midőn pedig erre int, s reánk bizza a törvények végrehajtását, tellyességel nem látom ált, hogy a kormány törvényes hatóságán tullépett vólna. Igaz, hogy a conferentiában a Sopronyi javallathoz állottam, de miután abban később ezen szavak jöttek: ipsum quoque comitiale corpus attingente, részént azért, mivel el nem ismerem, hogy a damnamus szó az egész törvényhozó testet a legkevésbé is érdekelné, a más jónak nem ismért tettét magamévá tenne nem akarom, részint, mivel a kir. levélből semi káros következést kivenni nem tudok, a repraesentatio ellen szavazak.
V. ö. Jegyzőkönyv, VI. k. 13. l.
RUDITS: Bilintselt nyelv igazát szabadon mondani nem bátor, vagyon pedig a követ sokszor olly helyheztetésben, hogy előadását bájzene hangon, élessen nem mondhatva, küldői kivánatit éles etsetel késztetik festeni. De valamint egy részről a szó megszoritását, szabad nemzet képviselője lévén, nem kivánhatom, ugy ellenben a szabad szólásnak megtartása tekintetéből a korlátlanságot sem pártolhatom; mert nem tudok akár melly országban olly képviselőséget, hol mindent, rendre intés és törvényszeres bünhődés nélkül, végtelen lehetne mondani. Hazánk törvényei is akarták gátolni a viszaéléseket; tanuja annak ditső elődeink, kiknek szabadságunkat köszönhetjük, 1723: 7. t. cz.-e.* A kir. válasz aggodalmamat anyira nem neveli, hogy a javallat szükséges létét látnám. Minthogy azonban az emberi nézetek és bélátások külömbözők; ha a kormány idővel ezen kir. válaszra hivatkoznék, a szólás szabadságnak törvények elleni korlátozására s magának valami uj jogot tulajdonítani akarna, megyém részéről ünnepiessen azt nyilatkoztatom, hogy a szóbeli szabadságnak törvény kivüli akármi más korlátozását nem ismerem.
A törvénycikk az országgyűlés nyugalmának érdekében tiltja a nyilvános tanácskozáson a gyalázkodást és erőszakoskodást. A bűnös és megbízói felett a királyi tábla ítél, még pedig a rágalmazókat esetenkint 200 frttal sujtja, a verekedőket a nagyobb hatalmaskodás elkövetőivel egyenlő elbánásban részesíti, a gyilkosokat és felbujtóikat halállal bünteti.
SLUHA: Ha jól felfogtam a rescriptum értelmét, nem foglal egyebbet magában, hanem int, hogy ügyeljünk ennek utána az 1723: 7. t. cz. utmutatása szerént a hely szentségének s tanátskozás méltóságának fentartására. S kérdem nem ez e ő felségének, mind a törvények végrehajtására felügyelő hatalommal felruházott fejedelemnek kötelességi igaza, hittel is lekötött tiszte, t. i. et nos ipsi observabimus et per alios observari faciemus.* Uj tanubizonyságát adja ez által a törvények iránt minden időben kimutatot figyelmének, sőt ez által constitutionalis jogait védni és óltalmazni igyekszik. De külömben is tagadhatlan, hogy ha a törvény, melly magát a törvényhozó testet korlátolja, annak hatóságát és méltóságát nem sérti, természetessen nem sértheti a végrehajtó hatalmat gyakorló uralkodónak azon törvény tellyesitésére felszólitása sem. Midőn a fejedelem ugyan azon törvény szoros megtartására emlékeztett és szólit fel, melly a szokás szabadságát biztositja; akor tettleg megmutatja minő szent és sérthetetlen előtte ezen szokásbeli szabadság. Tisztelem én ezen szabadságot, de tsak törvényes korlátai közt, miután pedig azokon tul hat, veszedelmesnek találom és nem pártolom.
A törvények megerősítő záradéka.
CSEPCSÁNYI: Az orsz[ágos] ülés, mellyben a Barsi követ nyilatkozott, már régen vólt, igy a leirás emlitette t. cz. birálása alá nem tartoz de nem is köteles a követ tsak küldőinek számolni. Szomoru vólna, hogy ha a kormány a naplókönyvbe talált előadásainkat holnapok és évek mulva censura alá vehetné, ugy soha sem lehetnénk bátorságba. A fő RR semit sem vethetnek szemünkre, náluk is tétettek némelly tagok által olly kijelentések, mellyek keményebbek vóltak a Barsinál, s a leirásbeli t. cz. sulyát méltán magok után hozhatták volna; bátran megmondhatjuk egymásnak, veniam petimus, damusque vicissim. A leirás nem tsak a Borsi és a N[agy] Váradi prépost tettét tárgyazván, hanem azon szavakba, complura evenisse, bennünket mind érdekel, sérelmet látom abban, hogy a kormány egyes esetért egész testet illy kemény kifejezésekkel dorgálhatja, korlátolva látom ez által a szólás szabadságát, s tsak addig kivánok követ lenni, mig efféléktől független és ment lehetek.
A kir. SZEMÉLYNÖK ujra felszóllitja a RRet, hogy hagyanak fel a tárgyal, s ne szaporitassék a baj, külömben ha tsak ugyan beléereszkednek, ő is feltartja ellene szavát.
PATAY: Röviden oda nyilatkoztatom ki magamat, hogy utasitásom nem lévén e tárgyban, egyedül belső meggyőződésemet követve pártolom a felirást; mert nem tsak az egyes követek factumát, hanem az egész orsz[ág] testét érdekli a rescriptum; már követi szent kötelességünk az orsz[ág] gyül[ése] sérthetetlenségét örök időkre feltartanunk, ne hogy a szólás szabadsága s követi függetlenségünk veszedelmeztessék. – KLAUSAL: Mind az irott törvényben tisztelem, mind az ősi szokásaiban alapult jussakat, de ezek közé azt, hogy a kormánynak valamelly követnek tartott s statusok által jóvá nem hagyatott, de azért actióra nem találhatott érdemesnek beszédje fellett, rescriptumában kárhoztatott itéletét, mindegy az egész orsz[ág] gyülését vádolólag kimondhassa, soha sem számoltam, nem is számolhatam egy sz[abad] országban, hol a követ munkáiért tsupán küldőinek felel, s hol a valakit betsületében megsértő ellen nem a végrehajtó hatalom, de a törvényes biró mondhat itéletet tsak. Miután a RR az előlülőnek a Barsi kijelentését jóvá nem hagyó feletében közönségessen megnyugodván, a Barsi követ actióra érdemesnek nem tartatott, és nem az előlülő, sem a statusak közül senki, sem a fiscus által actió nem támasztatott, annak beszédje eránt kemény kifejezésekkel kinyilatkoztatott, és vélekedésem szerént a törvényben meghatározott büntetést is sokkal felül muló fejedelmi megdorgálás, s kárhoztatás azon sark törvények rendeletével, hogy senki kellő kihalatása nélkül, soha más, mint törvényes birája által meg nem itéltessék* – anyival kevésbé egyeztetik meg, mindhogy az 1723: 7. t. cz. ennek megbirálását, legyen e helye az emlitett esetben az actiónak vagy sem, egyedül az orsz[ágos] RRre, a büntetés meghatározását pedig hiszem nem a kormányra, hanem a kir. a táblára bizza.* Reménylem ugyan és hiszem, hogy Urunk nem kivántat ezen válaszal ősi alkotványunkat megsérteni, de hogy ennek elhalgatásából szólás szabadságunk s alkotványos törvényeink veszedelmeztessenek, szükséges, hogy a leirásból kelletkezett fájdalmunk és aggodalmunk, egy igazainkat megóvó mérsékletes felirás által kimondhassanak.
Aranybulla 2. art., Hármaskönyv, I. 9.
A törvénycikk nem említi kifejezetten a rendeket: „Si quid autem eiusmodi perpetraretur, tales et etiam committentes … ad tertium citentur ac iudicium de illis coram tabula regia iudiciaria celebretur.” (9. §.)
HERTELENDY: Ha illy érdekes és szövevényes kérdésekben gyakran érzékenyebb előadások történnek, lehet e másnak tulajdanitani, mind annak hogy hazánk mostoha állapotjára tekintve, az igazát érző hazafiui kebel fájdalmának és keserűségének mértéket nem adhat. Erőssen hiszem azomban, hogy a RR a hely és tanátskozás méltóságát és szentségét fentartani igyekeznek, s erről törvényeink is kezeskedvén bátran megvallom, hogy az illyen leirásbeli intést és felszólitást szükségesnek éppen nem látom. Az is mondatik a kir. levélben novum, nulloque hactenus exemplo s. a. t. ez ugyan tsak a Barsi mondásra szoritaték, de nem titkolhatom el azon ohajtásomat, vajmi boldog lenne hazánk s nemzetünk, ha ez vólna legpéldátlanabb tett, melly által törvényei és igazai megsértettek; de azt, hogy az orsz[ág] gyülésen történt egyes előadások miatt a követ törvényen kivül kérdőre vonatassék, s ez által a szólás szabadsága legkisebbé is gátoltassék, soha el nem fogom ismerni. A szabadság, melly a haza ügye feletti tanátskozásokban egy alkotványos országban fenáll, leginkább a mostani időkben szükséges, hogy a kormánynak legnagyobb érdeke is legyen; mert tsak illy sz[abad] nemzetnek lelkesedése, bátor elszánása kezeskedhetik legbiztosabbat veszedelem idejében. Mikor a felirást javallom, akor felelek a rescriptumnak, melly a tanátskozások méltóságát, mit szólás szabadság nélkül nem is képzelhetek, fentartani kiványa, s akor küldőimnek, kik a nemzeti igazak sérthetetlen feltartásáért ideküldöttek.
SOMSITS: Mi a rescriptum formáját illeti, valyon minő uton és módon inditó okoknál fogva küldetett ez? eddig százados szokás szerént vagy prapositiokat, vagy a felirásokra szokott a kormány leirni; most pedig ettől eltávozván, az orsz[ágos] irományokból vett tudomány után közli kegyes akaratját. Hogy ez uj aggodalmat szülő mód, senki sem tagadhatja. Mi velejét illeti, a Baji kijelentésre severissime damnamust emlit s int bennünket a rend fentartására. Nyilvános szavai a törvénynek hogy gunyoló, vagy sértő kifejezésért megbüntetetik a követ azokat a statusoknak kell ollyanoknak még pedig rögtön elismerni, külömben az idéztetés a kir. táblára meg nem történhet, tagadhatlan tehát, hogy ha egyszer kiment ezen teremből a követ, már tsak küldőinek tartozik felelni, valyon minő jussal erezkedhetik tehát e tábla tagjain kivül akár ki is a követ előadásának birálgatásába? azt hallom, kötelessége a végrehajtó hatalomnak a nem tellyesitett törvényt életbe hozni, de a rescriptum nem emlékeztető, hanem már azt mondja, severissime dammamus, a igy azt, amit a törvény ezen táblának tulajdonit, gyakorolni kiványa, s a birói igazol azt együvé kötni óhajtja. Az is mondatik, nints ez által a sz[abad] szólás gátolva, de lett e valamelly productuma azon kárhoztatott szólásnak, helybe hagyta e azt a többség? adott e az materiálét izenetnek, vagy felirásnak: bizonyos tehát, hogy a sz[abad] szó kivántatik korlátoltatni, mi a végrehajtó hatalom igazaiba nem tartozik. Ha a rescriptum elvei állanak, vége a követ függetlenségének, mert erem nyilt szivvel, hanem srofra szedett félelmes kifejezésekkel adhassuk csak vélekedéseinket elő, tsak az fogja az 1723: 7. censurát elkerülni, ki a fő RR és a kormány tetszésére leend, mert ki álhat érte jót, hogy holnap vétkes, mit ma annak senki sem talált.
PRÓNAY: Mélyen tisztelem ugyan ő felsége atyai gondoskodását, melly szerént minden kitsapongásokat szorossan elkerültetni kivánt, de nyilván kijelenteni késztetem, hogy a leirásban foglalt vádat el nem ismerem, s halgatással el nem melőzhetem, mert ha az 1723: 7. fenyitéke alá tartozó esetek közbejöttek, azok fenyiték alá is vétettek, a napikönyv tanusága szerént, s ha a beszédekben helytelen kiejtésel fordultak is elő, a kir. személynök ellenzését mindég ki is jelenté, a RR halgatással vagy támogatással erősitvén, a törvényes kötelesség mind két részről betölttetett. A Barsi követ kijelentése már akar megbirálva lévén, azt ismét az alá venni minden rend ellen van. Mélyen tisztelem a kir. hatalomnak minden törvényes jussait, de miután a tanátskozás alatti kitsapongásoknak megbirálását a RRre s a kir. táblára bizta a törvény s az általok hozandó itélet felyebb viteléről vagy megujitásáról emlitést nem tesz, ezen just a kormány magára nem ruházhatja, anyival inkább kevésbé pedig, mivel az emlitett törvényes biróságba, mind a törvényhozó testnek egyik fél része az előlülő által már külömben is befolyt; s valamint ő felsége nem, ugy magok a KK sem ereszkedhetnek az emlitett factum ujabb birálkodásába, mert ez által nyilván azt kellene elismerni, ahogy előbbi itélete hibás és igazságtalan vólt, mi ön compromissio nélkül meg nem történhetnék. – Hogy az orsz[ág] gyülés tagja beszédére nézve a kormány birálása alá nem tartozik, maga ő felsége elismerte az 1807. diaetán, midőn egy érdemekkel tetézett hazafi az 1790: 19.* magyarázata iránt a fő RRnél mondott lelkes beszédje eránt szokatlan s törvénytelen fenyiték alá vétetvén, a felirást megelőző Nádori közrejárás folytán ő felsége ezen fenyitéket megsemmisitette,* lelkesen kijelenték akor a RR egy izenetben: omnes ad diaetom regni cum voto comparentes donec constitutio inviolata est, votorum plena libertate gaudere debere,* s noha akor a factum a fő RRnél történt, az ő táblájuk függetlenségét a KK köz ügynek tekinték. PALÓTZY az előbbi követek mondásához még azt teszi, akor lett vólna szükség a rescriptumra, ha törvény nem vólna a rendetlenség korlátozásáról; sérelmet is foglal magában a rescriptum, mert ha az 1825. diaetán sérelemnek tétetett ki, hogy a hazafiak a kir. szó meghalására felhivattak,* hogy ne lenne sérelem egy követ, s némikép az egész diaeta kárhoztatása? hogy a kormány naplókönyvünket olvasgatja, azt szeretem, mert átlátván a publicitás hasznát, diaetalis ujságot is engedend kiadni, de a napló könyven kivül valami relatiora is hivatkozik, holott a fejedelem mindent tsak diplamatiai uton tudhat meg; ki tette ezen relátiót, én senkire se fogom, de ha talán azok tették, kikről az mondatik, meg vannak sértve, ugy nem a diaetáról kérni orvoslást, hanem kéz alatt a végre hajtó hatalomhoz folyamodni, hol álnak ugy meg a diaetai dolgok? Mi is tehetnénk illyet, van panaszunk, inert a fő RR miatt már két felirás nem mehetett,* de vallyon nem inconstátutianalis lepést tennénk, mi is lenne abból, ha a dolog igy maradna, nékik nintsen napló könyvök, ellenünk hát akár mit mondhatnak, nálunk pedig mindenre datumot találnak. Nem is jó a diaetán mindent apprehendálni, kivált ezen, mert itt egyik themául van feladva, hogy coordinálja magát, s ha valaki az fogja mondani, ennek vagy annak ne vegyen többé szava, vagy ülése, meg fogja az által sérteni a törvényt és constitutiót? mikor tsak azt mondja, mit küldői biztak rá. MAJTHÉNYI: Neográd azon állitására, hogy ő felsége személynöke által itt befolyván a Barsi kijelentés megbirálásába, azt már ujra vizsgálat alá nem vehető, megjegyzem, hogy én a personalisban tsak kir. táblánál ismerem el ő felsége helytartóját és személye képviselőjét, itt pedig tsak törvényes előlülőt akarok benne tisztem. Egyébiránt fejedelmünk eránt viseltetett tiszteletünk is megkiványa, hogy a leirást válasz nélkül ne hagyuk, s hogy tudja meg, irántuk mutatott gondoskodását ugy fogadtuk, a mind kellett, és hogy bizonyasá tetessék, mi bennünk a jó rend fentartására s törvényes kötelességünk tellyeségére nézve a legnagyobb készségre mindenkor fog találni.
A király biztosítja a rendeket hogy sem ők, sem a nem-nemesek pénz-, termény- vagy újonc-subsidiumra nem kötelezhetők, sőt szabad megajánlás örve alatt vagy bármely más címen sem szoríthatók erre, az állandó katonaság tartására szánt adót pedig mindenkor az egyik országgyűléstől a másikig tartó időre fogják megállapítani.
A felső tábla 1807 júl. 27-i ülésén Vay Miklós ellenezte a kormány által kívánt önkéntes subsidium megajánlását s a Lajosok Franciaországát hozva fel példának, aggodalmát fejezte ki, hogy Magyarországon is a hivatalok megvásárlása következhetne be. Ferenc király bizalmas tanácsadója, Baldacci javaslatára Vayt aug. 5-én megfosztotta tábornoki rangjától, József nádor közbenjárására azonban, aki a szólásszabadság korlátozásától az országgyűlés tárgyalásainak eredményességét féltette rendelkezését hamarosan visszavonta.
Az alsótáblának a 45. országos ülésből a főrendekhez küldött izenétét l. országgyűlés Írásai-ban, 370. l.
Az evocatio ad verbum regium audiendum sérelmét az alsótábla besorolta gravamenek közé, a főrendek elleállása miatt azonban 1827 márc. 23-án hatodik izenetével kénytelen volt belenyugodni elmellőzésébe. (Az 1825/27-i országgyűlés Írásai, 837., 955. l.)
A vallásügyi sérelmeket felterjesztő és az elsőleges sérelmek elintézését sürgető feliratok.
CSAPÓ: Akár mi kedvezőleg igyekezem a kegy[elmes] leirás tartalmát magyarázni tsak ugy tapasztalom, hogy ő felsége az orsz[ág] gyülés tanátskozás méltóságával ellenkező történetek iránt neheztelést azért nyilatkoztatta ki, mivel azok iránti törvényes eljárásainkal megelégedve nincsen, s azért s inti a törvényhozó testet, hogy jövendő esetekben törvényes kötelességében eljárjon. – Ámbár az 1723: 7. tsak a vétkes eseteket s azokat illető büntetéseket elhatározván a kir. táblát rendeli birónak: az 1625: 62. t. cz. azomban nyilván kiköté, hogy illy vétkesnek személlye nyomban idéztessék, s iránta itélet hozassék;* az 1723: 57. t. cz. világos rendelése is igy magyaráza a már érintett 7. cz.-t, midőn a §. azt rendeli, hogy a törvényszék szentségét megsértők ellen hozott büntetés* a v[árme]gye gyülésekre is kiterjesztessék és hogy az, még azon gyülés folytában rajta megvetessék. Ezen büntetés a mélt[óságos] előlülő nyombani lelkes megtzáfolása által, melly köz jóváhagyást nyert, a Barsi követen megvétetett,* s igy a törvényhozó test eljárt kötelességében s az iránt számolni senkinek se tartozik. Felséges jó királyunk kijelelt neheztelését ezen RR táblája méltán fájdalommal érzi, s azért tartozik független állása tekintetéből is érzéseit felséges urunk előtt fiai bizodalommal kijelenteni.
A törvénycikk tiltja az országgyűlésen a gyalázkodást és erőszakoskodást s elrendeli, hogy a vétkes „statim citetur ac iudicium de illo celebretur irremissibiliterque castigetur.”
A széksértők büntetését a törvénycikk 25 márkában állapitja meg.
A Jegyzőkönyv (V. k. 14. l.) erről nem tesz említést.
BORTSITZKY: Én ugyan magam is kivántam vólna azon elvet fentartatni, hogy a két teremben tsak erről lehessen a szó, mi az izenetekben találtatik, mert én itt is hallottam, ott is halottam olly kijelentéseket, mellyek tán nem egészen magok rendén vóltak, azért tsudálkozom, hogy éppen ott, ahol az emlitett elv olly sokszor felhozatik, nem tsak azok, mik semi izenetben nem találhatók, felfogattak, hanem még irántok felsőbb helyen is tétetett panasz. Ez nem vezet egyezségre, s kérdem, ki vólt tehát az, ki az egyenetlenségre törekedett? a törvény hozó test két részei a végrehajtást kivéve egyenlők – az egyenlő pedig nem küldhet az egyenlőhöz rescriptumot, miután táblájának sints már most miután a követ a teremből kiment, jussa őtet további kérdő alá vonni, mert már tsak küldőinek tartozik felelni. – De én tovább nézek, ha tsak a jelen eset történt vólna, talán előbb lehetne azt elnézni, de már előbb is vóltak olly esetek, jelesül mikor a követ szállásába törtek, később pedig a megrendelt actiót eltiltatták.* Illy esetek maig példába hozatnak, s vége osztán a szabadságnak. Azon követekkel sem lehetek egy értelemben, kik ezen kir. leirásban nem tsak sérelmet, hanem alkotványunk garantziát láttak, én olly garantziát nem kivánok, melly illy parantsolón hangzik.
Az 1811/2-i országgyűlés folyamán az orosz barátsággal vádolt Gr. Dessewffy József egy Sándor Mihály nevű ügyvédet, akit Pozsonyból kiutasítottak, nagybátyjával, Dessewffy Istvánnal absentium ablegátus-ának tétetett meg s elérte, hogy az országgyűlés is párfogásába vette. 1812 márc. 24-én a megyei hatóság emberei Dessewffy lakásában, ahol eltorlaszolta magát, Sándorra törtek s elfogták. A rendek az alispánt és a közreműködő hatósági személyeket törvény elé idézték, mire a király meghiúsítva a nádor közvetítését, utasította a personalist, hogy a bírói eljárást szüntesse meg.
Az ELŐLÜLŐ a fő RR elleni vádra nem tudja, hogy ők adták vólna a panaszt fel, sőt hiszi azt, hogy ők feladók nem vóltak, a fenség jussait védi, a koronás király mindég szólhat a nemzettel, és jaj ha ez már nem ugy lesz, vólt olly idő, hol comissariusak által szólott a fenség, de azt talán senki sem ohajtja visza.
FEKETE: Ha azon határtalan szabadsághoz, melyet az 1790: 12. t. czikely a felségnek ád, t. i. a törvényhozó vétójához,* még azon just is hozá adjuk, hogy az egyes követ kijelentésekre befolyása lehessen s azokat kárhoztathassa, akor sarkaiból dől a tanátskozás függetlensége s a követek törvényes szabadsága.
A törvénycikk szerint a törvények alkotásának, eltörlésének és magyarázásának hatalma a királyt és az országgyűlést közösen illeti meg.
BENTSIK: Ha most tsak kárpáltatik a követ, jövel olly idő, hogy ezen példánál fogva már majd haza utasitatik, követségétől elmozditatik. Mindhogy más alkalomal mi a fő RR ügyét magunkévá tettük, itt most az ideje, hogy viszaadhassák a költsönt. Az idővesztéstől nem tart, mert küldői, hol az orsz[ág] igazairól forog fen a kérdés, idővesztést nem fognak találni.
KÖLTSEY: A szólás szabadság egyike a tiszteletre legméltóbb jussaknak olly nemzetnél, melly századok óta megyénként s országosan gyülekezik, s maga sérelmei és kivánságai felett élő szóval szokott értekezni; a nálunk annál tiszteletre méltóbb, mivel itt a sajtó szabadság eltiporva van s érzelmeinket s gondolatinkat egymással megszoritás és akadály nélkül közölni tsak gyülési beszédek által lehetséges. Mikor a szólás szabadságot védelmezem, nem állitom hogy annak féktelennek kell lenni, hogy a szólónak szabadsága legyen más gyalázatára és sérelmére azzal viszaélni, de nagy különbség ha a megsértett fél, vagy a hely szentségét megsértve lévő tábla kivánt törvényes uton elégtételt, s hol a fejedelem emeli szavát és kárhoztató itéletét kimondja, az elégtételt sürgeti. Mert midőn a fél vagy a tábla szólott, még nem bizonyos ha a birónak meggyőződése kárhoztatást fog e itélni, de midőn a fejedelmi szó, mint ezen rescriptumban itt, a severissime damnamus szót hangoztatja, akor szeretném tudni, ha nálunk vagy akár hol másutt fog e sok biró találkozni, ki az előre kimondott magas itéletnek saját meggyőződését ellene szegezni merészelné, s azért van hogy minden alkotványos monarchiában a végrehajtó hatalom a törvényhozó és itélő hatalomtól megválasztatik. Mert ahol az igy nints, ott az absalutizmusnak tág kapu nyitatott, azt pedig tudjuk, mikép törvényeink az absolutismust világos szavakkal kárhoztatják. S ha mind az, a mit a Barsi enuntiatiora a Nádor fő hg. s a tábla előlülője mondott; s a mi nem kevesebb vólt, mint a mi a rescriptumban találtatik: elég nem vala, nem lett vólna e elég a törvény? ki vólt a sértett fél előtt az 1725: 7. a törvény könyvből törölve? vagy talán azt hitték, hogy elégtétel kivánásuk sikertelen lesz? de tettek e probát? nem, elmelőzték ők a törvény utját, és fejedelmi tekintethez folyamodának s e tett után kérdem, lehetne e valakinek bünül venni, ha azt gyanitá, hogy ez által akartak bennünket öszverezzenteni s akartak a képviselői szólásról rövid uton elszoktatni? most ugyan követ és felsőbb tábla közti esetről jött a fenyitő szó, de mi biztosit bennünket, ha máskor a kormányt magát illető nyilatkozások is nem vétetnek e hasonló figyelembe s mi állásba jut akor a képviselő, kinek az orsz[ágos] sérelmek, segedelem, [adózás, katonaajánlás kérdésedben, vagy utasitása, vagy meggyőződése következéséül magát a kormány kivánása]* ellen kell szegezni? ily dolgokban tsak egyetlen egy garantzia van, ha t. i. semmi névvel nevezendő eset soha sem történt. Történvén pedig, többé garantziárol szó nem lehet; mindezekért ohajtom a rescriptum miatti fájdalmunkat és aggodalmunkat a kir[ály] elébe terjeszteni, s akarnám, bár e fájdalom és aggodalom bővebben és érzékenyebben jelentetett vólna ki, de miután a T[ekinte]tes RR böltsesége ez előttünk lévő igen szelid, igen kiméletes felirást elfogadta, én a többségnek készen hódolok, s ezt tevén bizonyossan nyernem kell, hogy sem heveskedéssel, sem tul tsapongásokkal senki sem vádolhat.*
Az egyébként értelmetlen mondat kiegészítve a Jegyzőkönyv-ből, VI. k. 42. l.
V. ö. Kölcsey, VI. k. 143. s köv. l.
ANDRÁSSY a tanátskozások szabadságát veszedelmeztetve látná, ha a kormány azt rendelte vólna, hogy a Borsi követ actio alá vétessék, vagy ez meglévén azt nyilatkoztatná, hogy ez nem elégséges, de a kormány még a principiumba se ereszkedett, hanem tsak az injuriát kárhoztatta. Idő vesztést ő sem lát, és a hol törvények alkotásáról és fentartásáról van szó, ott napok és pertzek után nem szokott számolni, de a két táblák feszült állásában, minden kedvező szempillantot kellene használni, ama nagy német költőnek mondására ügyelvén, „a mit a pertzenttől megtagadunk, azt az örökség sem hoza többé visza”.*
Schiller Resignation-jának ismert sorai: „Was man von der Minute aus, geschlagen, gibt keine Ewigkeit zurück.”
BÁRTZAY látván a kormánynak azon tzélját, hogy jussait tsonkitani nem akarná, ha azt jelenti, hogy valamint a király nem enged igazából, ugy a nemzet sem. Nints jussa a törvényhozás egyik részének, a másiknak intőleg szólani, s a kormány neme bánhat e táblával ugy, mind a dicasteriumokkal; de az ELŐLÜLŐ kéri, méltóztassanak békét hagyni a kir. jussoknak, senki sem tagadhatja, hogy a királynak jussa van rescriptumot küldeni.
PÁZMÁNDY azoknak, kik a felirást nem akarnák, de egyszersmind óvást kivának tenni a naplókönyvben, a régi szokást hozza emlékezetbe, melly azt tartja, hogy a fejedelmünkkel egyenes felirással értekezünk, mert jegyzőkönyvünk nem egyébbre való, hanem hogy tanátskozásbeli vitatásokat és szavazásokat küldői előtt való igazolás végett magában foglalja. De nem is tanátsos a képviselői rendszerben semmit elhalgatni, a mi a nemzet jussait érdekli, mert már tsak a nemzetünk historiája mutatja hogy a puszta halgatás által sok igazakat elvesztett. A közönséges törvénykönyvből egyes kivételek mind meg anyi sebek, mellyet lassanként, de bizonyossan elhervasztják magát a törvényt.
MARTZIBÁNYI: A mi a Barsi követ enuntiatióját illeti, megvallom, hogy mind ezek, de még többek is ezen orsz[ág] gyűlés alatt, de 1825-ben és 30-ban is mondattak, részint azonban az előlülő, részint a Te[kinte]tes RR által helyben nem hagyatván, semmi különös következéseket nem szűlhet. Most már a kormány is belé avatkozott, hol és hogy kezdte tudjuk, de hogy és majd hol végzi, nem tudjuk. – Ha a követ látni fogja, hogy mondásai több rendbeli censurákon mennek keresztül, tartván a kellemetlen következésektől, felelet terhétől, legjobb ideáit inkább elhallgatja. Egy követ sem lehet olly tökéletes, hogy mondásai mindég a többség helybehagyását nyerhetnék és hogy azokat fére magyarázni, vagy több esetekben sértőknek állítani ne lehetne. Ugy hiszem tehát, nem szavakra kellene itt leginkább tekinteni, hanem arra, sértő szándékból szóllott e a követ, vagy alkotványunk, hazánk és fejedelem eránti igaz szeretetből és hüségből.
Az ELŐLÜLŐ megjegyzé, hogy hol lesz annak vége, arról fejedelmünk törvényekhez ragaszkodása és szeretete kezeskedik, de a rescriptum végén világossan is elhatároztatik. – Többnyire az injuriáknál az intencio tekintetbe nem jön.
VAY: Tisztelettel de egyszersmind nagy megilletődéssel olvastam e kir. rescriptumot s megvallom, váratlan is vólt előttem, mert azon szerentsétlen Dec. 5. ülés után másnap a cs. Kir. fő h[erceg]ségétől egy eddig szokásban nem vólt tanátskozás nélküli conferentiában hivatván, megdorgáltattunk; mit én leginkább részemről nem tsak hogy nem érzékenyen vettem, de bátran kinyilatkozva, hogy illy általjános megdorgálást illy esetben soha el nem fogadok. Midőn tovább a kir. rescriptumban ujonnan feltalálható megdorgálás módját a törvényben alapultnak nem találom, a jelen felirás pedig inkább mentő s a hibát elismérő: legtanátsosabbnak tartom illy esetben a fejedelem szavát inkább elhalgatni, mint olly repraesentatiot küldeni, melly a nemzet szabadságát a a törvényhozás méltóságát, s képviselői állásunkat veszedelmeztetné.
Az ELŐLÜLŐ nem véli helyesnek ő herczeg[sége] a Nádorról, ki 35 évi tisztviselése után igen tudta, mit keljen e tárgyban tenni, és ki az orsz[ág] háláját és köz tiszteletét nagyobb mértékben megérdemlette mint az orsz[ág] akár melly nádora, illy kedvetlen állitásokat tenni.
NAGY PÁL: EI nem fogadom, hogy a hg. Nádor megdorgált vólna s bátran mondom, hogy ha ez megtörtént vólna, én az első ellene lettem vólna. Hogy a kormány megrezenteni kivánta e táblát, tsak ugy lehetne állitani, ha itt egy olly tárgy forrogna kérdésbe, melly valamelly jussát illetné. Ha valaki előzményt kiván magának, könyü akor talpra esett következményeket belőle huzni, de a suppositum nem ál. Mit mond a felség? „haljátok, az oarsz[ág] gyülési folytából azt veszem ki, hogy nem igen halladtok, folytasátok jobban tanátskozásaitokat, s mivel ollyanok történtek, mik a jó renddel nem meg egyeztetők, intlek, hogy illesektől tartóztassátok, ha még jövendőre történnének, tegyétek a törvények értelme szerént”. – Itt semmi sérelem, valamint a házi atyának, ha a házi népe egymás közt betstelenkednék, kötelessége lenne azt atyailag megintené: Többet nem is találok a kir. leirásban. Mert van e valahol benne hogy e tábla eleget nem tett kötelességének, – vagy az, hogy ha ez még történend, a felség majd önhatalomból fogja megbüntetni, de mivel a jelen felirás remi illetlent nem foglal magában, hanem felséges urunknak az mondatik benne, meggyőződtettük, hogy alkotványos szabadságunk ellen semmit sem fogja tenni, ezt pártolom.
ROHONTZY: a Neográdi követ által felhozott az 1807 példa éppen arra int, hogy valamint akor, mind most is felirás ne tétessék. Az orsz[ág] gyülés szólás szabadságának bár melly meghányatatását is, hogy a rescriptum magában nem foglalja, a mai előadások mutatják, mivel ő felsége által vett tudomány kutfeje a naplókönyvben találva lenni kimondatik, s ez által az orsz[ágos] naplókönyv hitteleségre lépett. A Dec. 6. palatinális conferentiát dorgálásnak el nem ismerem; azért ő cs. kir. h[erceg]sége hozánk intézett szavai kezeskednek. Igen jól tudja a fő Hg. Nádor az 1485: 12 t. cz.-ben megálapitott Nádori jussait,* öszekötötte ezekkel az orsz[ág]gyülési előlülőnek szent hivatalát.
Az ú. n. nádori articulusok 12 pontban foglalják össze a nádor jogait és állapítják meg hatáskörét.
NICZKY (Vas): Őseink egyik igen bölts tselekedeti közé tartozott, hogy a jus publ[icum]nak oly részeit, mellyek törvény által elhatározva nintsenek, vagy éppen nem vitatták, vagy tanátskozásait ugy vezették, hogy a kir. resolutio elkerültetett. Ezt kivánom a mai kérdésre nézve is megtartani. A kir. leirást tsak azon oldalról tekintem, hogy miután a kir. felség az 1790: 12. 13. szerént a törvényhozó testnek egyik része, egyszersmind a törvények végrehajtója,* a mire koronáztatásakor letett hite szerént is, valamint az 1792: 2. t. cz.-ből* kitetszik, köteles, bár a törvényekkel ellenkező lépések iránt ellenkező akaratját kijelenté, és a törvények megtartására felszólitást tesz, bizonyára sérelmet nem okozhat. Többnyire megemlítetvén a Barsi követ kifejezése, én azon szavakat, a fő RR jussainak alapja visszaélés, magamévá nem teszem; sőt miután az 1608: 1. t. cz. szerint a fő RR az orsz[ág] egyik statusát s az törvényhozó test részét képezik,* azon kifejezést megütközőnek a törvényekkel tartom. Noha a kir. leirást sérelmesnek nem látom, arra felelni és körülményessen bejelenteni illőnek és szükségesnek tartom: hogy a sérelmes kitételek itt helybe nem hagyatatván, mi a törvényeket s igy az 1723: 7-ket, de egyszersmind az 1790: 13. t. cz. értelmében a szólás szabadságát is fentartani kiványuk.
A 12. tc-re vonatkozólag l. a 16. jegyzetet. A 13. tc. az országgyűlések három évenkénti megtartásáról és a törvények végrehajtásáról szól.
Ez a törvénycikk Ferenc király koronázási hitlevelét tartalmazza.
Az 1608. koronázás utáni 1. tc. az országgyűlés szervezetéről szól és megállapítja: „regni Hungariae status et ordines ex quatuor conditionis regnico is, nempe praelatis, baronibus seu magnatibus, nobilibus et liberis civitatibus constent.” (2. §.)
DEÁK: Kettős viszonyban áll a fejedelmünk a nemzethez, ugymind a végrehajtó hatalomnak feje és mind a törvényhozásnak egyik része, de sem egyik, sem másik tekintetben az orsz[ág] gyülését megdorgálni a kormánynak jussa nints. Minden szabad országban elkerülhetetlen szükséges, hogy a törvényhozó test a végrehajtó hatalomtól tellyesen független legyen; ezt tartja hazánk polgári alkotványa is; s azt rendelik az 1790: 10. 12. 13. t. cz[ikke]lyek, mellyekben az orsz[ág] függetlensége nyilván kijelentetik,* a törvényhozó hatalom a nemzetet és fejedelmet közössen illetőnk mondatik, s a tanácskozások törvényes szabadsága biztositva vagyon, sőt azt is rendelik törvényeink, hogy a végrehajtó hatalomnak viszaélései, s netalán törvénytelen parantsak által okozott sérelmek az orsz[ág] gyülésen orvosoltassanak. A törvényhozás tehát a kormány rendeletei felett is biráskodik, s igy a végrehajtó hatalom vagyon inkább az öszves törvényhozásnak, mellyet a fejedelemmel együtt a nemzet gyakorol, alája vetve. A törvényhozás a nemzetet és fejedelmet együtt közösen illeti, e tekintetben is tehát a kormány jussa a nemzeténél nem nagyobb s igy dorgáló felsőbbséget a nemzeten igy sem gyakorolhat. Azonban mind a mélt[óságos] pers[onalis] ur, mind több érdemes követek, kik e tárgyban semi felirást szükségesnek nem látnak, azt nyilatkoztatták ki: hogy ők a resciptumban semi dorgálást, melly az orsz[ág] gyülését, vagy ezen táblát érdekelhetné, nem találnak s a voxok szabadságát korlátozva nem látják, sokan azt állitották, hogy ha vagy e féle dorgálást, vagy valami korlátolást foglalna magában a rescriptum, ők magok is készek volnának a nemzet jussa mellett felirást késziteni, sőt többen azt vitatták, hogy ő felsége ezen levélben, tsak a törvények megtartását óhajtván, azt, hogy a Barsi kijelentést helyben nem hagyá, sőt kárhoztatja, méltó jussal megmondhatja, valamint azt másnak is, kinek a törvényhozásba része van, mondani tökéletessen hatalmában van. Ha illy értelemben vétetik a kir. rescriptum, akor aggodalmunk egy része enyhül, s akor ezen mérséklett felirás megnyugtatásunkra talán ellegendő, de a felirás minden esetre szükséges. Emlitve itt vólt az is, hogy e tárgyban a mélt[óságos] fő RR vóltak a delatorok; de a mélt[óságos] pers[onalis] ur nyilvános kijelentésével nyugtatott meg bennünket, s arról bizonyossá tett, hogy a fő RR feladók nem vóltak. Külömbféle hirek szárnyaltak e tárgyról és keserű érzést gerjesztettek kebleinkben; de a szárnyaló hirek tanátskozásainknak alapul nem szolgálhatnak, s a mélt[óságos] pers[onalis] urnak ezen megnyugtató kijelentését, mellyet a naplókönyvbe is kérek iktatatni, én részemről örömest értettem; mert megvallom, bámultan, sőt hinni sem tudtam, hogy a mélt[óságos] fő RR közt, akár ki is delator lehessen; nem hihetem, hogy ők az ossz[ág] gyülésnek méltóságát illy módon tsorbitani képesek lehessenek, mert hiszen az 1805: 5. t. cz.* az ő megegyezésekkel alkotatott, s ők igen jól tudják, minő véleményben vólt az ország a delatorak felől mindenkor; jol tudják, mit tartott 1807-ben B. Vay Miklós dolgai iránt készült izenetben ezen tábla a delatorokról, midőn azt mondja: SS et OO Suam Ma[iesta]tem humillime orare: dignetur periculosum hominum genus delatores, quod cum initio statim auspicati regiminis in resolutione sua ad universas jurisdictiones dimissa, se abominari palam declaravit,* ad mentem etaim art[icu]li 5. 1805. coercere, castigare et ab accessu throni sui regii in perpetuum arcere.* Itt tovább terjeszkedvén a szólás szabadságra, B. Vay Miklósnak 1807. esetét körülállásossan felfedezi,* által megy azután az 1811. és 1825. orsz[ág] gyülési kijelentésekre a kir. megdorgálásra nézve,* beszédjét ugy fejezi bé: A rescriptumban kifejezett kir. neheztelés tehát érzékeny büntetés, és mivel azt a kormány olly esetnél, hol a büntetési hatalom nem őtet illeti, pedig meghalgatás és ítélet nélkül látszik használni, a felirást legalább azon alakban, mind kerületileg szerkeztetve van, szükségesnek látom; kijelentésemet pedig óvás gyanánt is a jegyző könyvbe kérem iktatatni.*
Az 1791: 10. tc. kimondja, hogy Magyarország független, azaz semmi más országnak alá nem vetett és saját törvényei s szokásai, nem pedig más tartományok módjára kormányzandó ország.
A törvénycikk egyebek közt megtiltja a névtelen feljelentések figyelembevételét s elrendeli, hogy az árulkodók jelentsék be nevüket, hogy büntetésben részesüljenek, ha vádaskodásuk hamisnak bizonyul.
Ferenc király azonnal apja halála után, 1792 márt. 8-án rendelkezést adott ki, hogy a hatóságoknak nem szabad a névtelen feljelentéseket figyelembe venniök, arra azonban, aki neve és állása feltüntetésével hívja fel a figyelmet államveszélyes cselekményekre, ha feljelentése valónak bizonyul, mint érdemes emberre alkalomadtán különös tekintettel kell lenni.
Az 1807-i országgyűlés Írásai, 370. l.
L. a 8. jegyzetet.
Az 1811/12-i országgyűlés 1811 dec. 23-i feliratával a harmadik helyen terjesztette fel sérelmét a királyi dorgálás meghallgatására megidézettek ügyében (az országgyűlés Írásai, 179. l.), az 1825/7-i országgyűlésen pedig az alsótábla ismételten foglalkozott a kérdéssel. Deák a 177. ülésből kelt izenetre hivatkozott. (Az országgyűlés Írásai, 837. s köv. l.)
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 46 s köv. l.
Az ELŐLÜLŐ a Zalai követnek azon doctrinájára hogy a végrehajtó hatalom a törvényhozóé alá helyeztetve van, hasonlóul a naplóba kiványa iktatatni, hogy ezt el nem ismeri, noha tagadhatlan, hogy a végrehajtó hatalom tsak a törvények értelmében gyakoroltathatik.
DEÁK: Én fére értetni senkitől s igy a mélt[óságos] pers[onalis] urtól sem akarom, ismételem tehát a mit elébb is elég világos szavakkal nyilván kimondottam, hogy a végrehajtó hatalom vagyon inkább az öszves törvényhozásnak, mellyet a fejedelemmel együtt a nemzet gyakorol, alája vetve, – s hivatkozom ezen egész gyülekezetre, hogy előbb is ezek valának szavaim, s ezeket kérem a jegyzőkönyvbe vezetetni, mert hiszem azt, hogy az ollyan törvényhozás, mely a végrehajtó hatalomtól függésben vagyon, tsak árnyéka a törvényhozásnak, ezt pedig nemzetünk törvényhozásáról elismerni nem akarom.*
Ua. 50. l.
BALOGH: E jelen kir. rescriptumnak azon részére, melly az általam szinletlenül és szivemből tisztelt követtársamat érdekli, szólani nem kivánok, mert az ő ügyét tökéletessen magam ügyévé tévén, vele ugy mind testvér osztván azt gondolom, a szerénység szabályai ellen vétenék, ha e részben a szólástól nem tartózkodnék, azomban ezen k[egyelmes] k[irályi] rescriptum többi tartalmába foglaltatott elvekre nézve köteles vagyok részént e tábla méltóságának, részént küldőim sérthetetlen jussai fenntartása okáért ez úttal nyilván és ünnepélyessen kinyilatkoztatni, hogy mind azokra nézve, mellyeket vagy követ társam, vagy én itten kijelentettük, most már ez idő szerént nem másnak tsak küldőinknek tartozunk felelni, s igy e szokatlan rendkivüli, hazánkban nem ismért befolyását a kormánynak a követek kijelentései iránt részemről rendesnek és törvényesnek nem is ismérhetem, az egyébbiránt is igen kémélő pennával irott s a kormány iránt tiszteletet s őszinteséget ösze kaptsolva magában foglaló felirásra anyival is inkább voxolok, mert azt vélem, hogy tsak igy felelhetek meg küldőim várakozásának, tsak igy tellyesithetem küldőim által reám felelet terhe alatt bizott kötelességemet.
A v[árme]gyei követeken kivül több városi követek is kinyilatkoztaták magokat,* részint mellette a felirásnak, részint ellene, hanem tsak nem mindnyájan pubi[ico-] polit[icus] kérdések feszegetésében ereszkedtek a városi votumok miatt, noha mind a kir. SZEMÉLYNÖK, mind kivált ROHONTZY figyelmezteté őket, hogy mostani állásukkal megelégedvén, ide nem tartozandónak ne hordogassanak fel. Különösen Buda követe, NAGY BENEDEK ismételt hoszadalmas beszédeivel igen megpróbálgatá a gyülekezet béketürését, s már rendszeres munkálatokban juris publ[ici] kérdések vitatásokban kalandozván, hol hangos katzajokra, hol béke türelmi kifakadásokra és zajra adott alkalmat.*
Sopron, Pest, Lőcse, Eperjes, Trencsén követei nyilatkoztak részletesebben.
Kétszer szólalt fel. (Jegyzőkönyv, VI. k. 31. s köv., 61. s köv. l.) Az első alkalommal valóban tekervényesen beszélt, második felszólalásában azonban határozottan tiltakozott, hogy a kerületek a városi bíróságok kérdésében is szavazással, a polgárság képviselőinek mellőzésével döntenek.
Végezetül felirás mellett szólván ki a többség, mind már elébbi levelemben emlitém,* az a fő RRhez által küldetett, az előleges sérelmekre sürgető válasz felirással* együtt, hol ezen sürgetést tárgyazó olvastatván fel, a NÁDOR javallotta, szóllittassak a KK és RR hogy mivel tsak egyes szavakban és kitételekben van különbség a két tábla között, ezek helyett találjanak mást s igy az egyesülést eszközöljék, ezen javallat minden kifogás nélkül tüstént elfogadtatott.* A rescriptum eránti felhivásra nézve KOPÁTSY Veszprémi piúspök, KŐRÖSI, főispány és az ORSZÁG BIRÁJA nyilatkoztaták magokat olly értelemben, hogy a kegy[elmes] leirás tsak a törvény bétöltésére intvén, semi viszonti felirásra szükség nints, – s ebben mindjájan megegyezvén, a Nádor megbizta a Protonotariust, hogy ezen elv szerént készitse el a viszaizenetet, s az ülés eloszlott.
V. ö. 553. l.
Iratok, II. k. 15. s köv. l.
A főrendek ily értelmű ötödik, pár soros válaszát l. Iratok, II. k. 18. s köv. l.
Jan. 16-dikán kerületileg ismét felvétetvén a sürgetési tárgyban kapott viszaizenet,* az RR az előbbi mellett megmaradtak, 17-kén a rescriptumra kapott viszonyizenet* tétetvén fel, erre nézve is megmaradtak a RR előbbi végzéseknél. 18-kán a Juridicum folytatatott.
Az előbbi jegyzetben idézett válasz.
Iratok, II. k. 19. l.
Az 110. számban dictaturai hibával kimaradt Bezerédynek Dellinger elleni kifejezésében ezen szavak után meg nem egyezőleg szólott ezen sor, mert a magában igaz, és tagadhatlan sententiát iIly értelemben venni s igy alkalmazni nem lehet.*
V. ö. 540. l.
*
Minden tévedés elháritása végett jelentem, hogy valamint eddig Nov. elejétől fogva, ugy most is még ezen hólnap végéig Kossuth Lajos urnak minden szerkentetési befolyása nélkül egyedül magam szerkeztetem az orsz[ág]gyűlési tudósitásokat, – a jövő holnap elejétől fogva pedig külön adom ki diaeta közlőmet. Orosz Josef m. p.
*
Jármi több hetek távolyléte után megérkezett.
