a) 1834 január 10 Kerületi ülés. Tárgy: Vita a Nagy Pál és Császár által javasolt két felirattervezet körül.
a)
1834 január 10
Kerületi ülés.
Tárgy: Vita a Nagy Pál és Császár által javasolt két felirattervezet körül.
1834 január 10
Kerületi ülés.
Tárgy: Vita a Nagy Pál és Császár által javasolt két felirattervezet körül.
Janurius 10-én ez vólt a Soproni felirási javallat, mely már az egy nappal előbb tartott conferentiában is felolvastatott: Sacratissima etc. Si sub decursu pnaesentium regni Comitiorum nonnulla evenisse contigit, quae out cum dignitate comitialium tractatuum componi minus poterant, out a praescripto legum aberrare videbantur; tunc et ex actis Comitiorum, et eadem plane via, qua hac ad altissimam Ma[iesta]tis V[estr]ae S[acratissim]ae notitiam pertata sunt, didnabatur M[aiestas] V[estra] S[acratissim]a orva clementer intellixisse, haec pro ratione circumstantiarum semper out legali modalitate vindicata, out communi sensu repxobata exstitisse. Hinc justum e b[enigno] rescripto regio 3-o Jan[uar.] a[nni] c[urrntis] ad regni ordines dimisso, et ipsum quoque comitiale corpus attingente conceptum dolorem celare eo minus possumus, quo magis nos ipsi pro murnere et activitate nostra omni studio in id intenti es semus, ut ductu art[iculi]. 7: 1723. debitus ordo et comitvalium tractai, tuum dignitas manuteneatur, avita autem fundamentalia institutra contra quasvis aggressiones illibate conservcntur. Convicti interim suffiaientem in Codice nastro repariri provisionem, qua contravenientes, ad designa tum per leges tramitem legalibus reducentur mediis, firmissime persuasi sumus, M[aiesta]tem V[est]ram S[acratissim]am praeter et ultra legalem harc aeque in avitis institutis nostris radicatam provisionem nihil unquam praesuscepturam aut desideraturam, quod cumi spiritu legum, constitutionis indole, legali denique et necessaria votorum et tractatuum diaetalium libertate, conciliari nequiret. Qui in reliquo etc.* – Minek előtte az szakaszonként vétetett volna vitatás alá, tartá CSÁSZÁR az előbi levelemben közlött beszédét, s az abban kijelelt elvek szerént szerkeztetvén egy más felirási javallatot, azt el is olvasá. De köz felkiáltással az félrevettetvén, ASZTALOS igy szóllott: Hn jól felfogtam a Temesi követ fontos beszédét és felirási javallatát, egy hallásra ugy látom, két szempontból vette a tárgyat, a formáról és a factumról. Ugyan is azt kivánja hogy itt annak velejébe menjünk be és a factumot visgáljuk Erre azt mondom hogy ha vólt is itt erősebb kifejezés, melyre nézve azt kivánnám, bár ne történt vólna, tekintsünk az országgyülési tanácskozások folyamatjára. Csak az előleges sérelmeket s a vallási tárgyat veszem fel, valjon nem egyenesen ellene szegültek e ezekben a fő Rk a nemzet kivánságának?* természetesen származott ezen ellenszegülésből az erősebb kifejezés, mely ezen teremben olykor olykor hallatszott. Ha mi a factumra terjeszkedünk, felirás nem lesz; azért tehát csak formájáról szólok. Én is felirást kivánok a lehető következések eltávoztatása végett: eventus praeteritorum trahunfur in exempla futurorum. Ezen rescriptumban három elv szül bennem mostan aggodalmat, az országgyülés függetlensége, a szólhatás szabadsága, s ezen test censurája; mind e három elv csinosan meg van ütve a soproni felirás javallatában, s ezért abban megnyugszom. Egyedül két észrevételein van ellene, egyik az elején et eadem plane pia, qua haec ad altissimam M[aiestatis] V[estrae] S[acratissimae] notitiam pertata sunt, ezen kitételt kihagyatni kivánnám, mert igen helyesen emlité Trencsén, hogy mi csak az izenet és felirás utján beszélünk; ez léven a diaetalis pertractatio, mi egyéb utról semit sem tudunk. Ezen kivül mint jutott el a panasz akár privát folyamodás, akár előlülői jelentés mellett, én törvényes utnak egyiket se ismerem. Másik észrevételen azon kifejezés ellen van, id ipsum comitiale corpus attingente, melyet szinte kihagyni kivánok, egyébiránt a javallatot elfogadom. DEÁK: Nem osztom Temes elveit, kivált azt, hogy a kormánynak befolyás legyen a juridicus oldalra; de most azokat elmellőzvén felelni majd az országos ülésben fogok, ha ott azokat ujra előhozza. Többet, erősebbet akarok én a felirásban, de nem azt amit Temes. Tegnap is hallám már, hogy sokan csak lágyan akarnak felirni, én csak ebben is megegyezem csak azért is, hogy legalább valami legyen, mert igy ebben is látok némü kis praesidiumot, de a Máramaros által felhozott változtatásokat nem fogadon el. MARCZIBÁNYI: A rebscriptum 2-ik részére nem felelni, annyit tesz, hogy azt elfogadjuk, én pedig itt egy uj jusát látom a kormánynak keletkezni. Sem pártolni, sem kárhoztatni nem akarom a Barsi követ kijelentését, tudjuk hogy akkor senki, még maga a Personalis sem tartá a hely szentségével ellenkezőnek, mert büntetés nem határoztatott reá, mi különben el nem maradhatott vólna. A leirásban az van, licentia és serio damnamus; s kérdem, kihallgatás nélkül lehet e valakit kárhoztatni mi nálunk? – még egyes polgárt sem, s annyival kevésbé egy követet ily egy oldalulag; s ha ez ma egyben történik, hólnap másban fog történhetni. Legali libertate in licentiam versa;* de itt az az aggodalmam, ne sub praetextu licentiae libertas exulet; a licentiát boszulja a törvény, de a másikra nézve biztositva nem vagyunk. Azon ellenvetést hallottam itt, hogy nem fognak a fő Rk felirásunkra álani de hiszem, ha ettől tartunk, ugy minden inditványnál kérdezzük meg őket elébb, rá fognak e álani vagy nem? De kérdem viszont, attól kell e jobban tartani, hogy a fő Rk meg nem egyeznek, vagy azon következésektől, mellyek abból származhatnak, ha ezen kérdést épen meg nem érintjük? ez az utólsó legcsiklandóbb része szabadságunknak, mert ha nem repraesentálunk, megvaljuk hogy akárkit lehet közülünk kárhoztatni, s hogy szabadságunk veszedelmeztetik. Ne hagyjuk tehát ezt repraesentatio nélkül, világosan ki kell mondanunk, hogy ez uj principium, melyet elismérni teljességgel nem lehet. A Soproni felirásban semmi megnyugvást nem találok, mert minden kifejezés igen lágy benne; de ha a töbség megnyugszik vele, én is elfogadom, mert jobb valami mint semmi, s a két rosz közt a kisebbiket választom. PRÓNAY: El van határozva, hogy felirás kell, noha szokatlan, hogy az elvek kifejtése előtt történt ezen határozat. Conferentiában is elfogadtatott már a Soproni javallat, s igy amit egy nap határozánk, más nap feldönteni nem illik. Szeretném mint Zala és Trencsén, erősebben meg irni amit kell, s nem attól félek hogy a fő Rk tábláján át nem megy, hanem attól, hogy itt ezen teremben sem megy által. PETROVAY: Én ezen felirást pártoltam a conferentiában; de akkor nem vólt benne az a kitétel: id ipsum quoque camitiale corpus adtingente, mert a mostani factumot nem is lehet az egész törv[ény] hozó testre érteni, a többit pedig vegye kiki magára. Nincs is az a rescriptumban, hogy nem felelünk meg kötelességünknek, hanem csak az, hogy szorosabban feleljünk meg, (kaczaj) és hogy a legum sanctimonia ezen test censurája alá essék, nyilván kimondatik benne. HERTELENDY is kihagyatni kivánta az Ungh által helyben nem hagyott kitételt, de ugymond, én más okból nem abból, mellyből Ungh. PRÓNAY egyikkel sem egyezett mondván, ha azt elismernők, hogy szorosabban tegyük kötelességünket, már a hiba ránk vólna háritva, ezt pedig el nem ismerem; mondjuk meg tehát a Fenségnek, hogy azon uton, melyen ezt tapasztalta, megtudhatja, hogy meg is vólt büntetve, mert rosszaltatott. BORCSITZKY: Ha deákul tudok, ez a Novum temeritatis genus s a t. anyit tesz, hogy kötelességünknek eleget nem tettünk; in licentiam versa s a t. ha ezt elismernők, rajtunk lenne a hiba, hogy itt törvénytelenséget engedünk és actiót nem rendelünk; ha ez nem igy vólna, mért repraesentálnánk? hiszem akkor csak Barstól kérnénk ki egy declaratiót, s felküldvén azt mondanók, ime számol róla, de mi egyes követért nem felelünk. PETROVAY Nógrádnak felel, hogy mi kis szempontból vettük a tárgyat, a Fenség pedig nagyból, és csak ez a különség; s innen valamint a bünben gradatio van, ugy az inputatioban is annak kell lenni. Trencsénnek pedig azt felelé, ő is tud deákul, de a rescriptumot ugy mint Trencsén még sem értheti. KLAUZÁL: Igen gyengének látom a repraesentatiot, de nem szólok, mert csak ezt irhassuk fel már elég lesz; azonban az Ungh rosszallotta kitétel semmi esetre ki ne maradjon. SOMSICS: Én ugyan sem meggyőződésem, sem utasitásom után nem kivánhatom a felirást, s országos ülésre fentartom ellene szómat, azonban most azt kivánom, hogy a százados szokásra is hivatkozzunk, mely nekünk adja azon jogot, hogy mi itélhetjük el: actio alá való e valami kifejezés, vagy nem. PÁZMÁNDY: Ő Fensége messziről sem mondja, hogy ezt vagy amazt teszi, hanem azt, hogy mi tegyünk eleget a törvénynek, én tehát a felirás utóját módositanám. BORCSITZKY: Ezen módositásra nem állok, mert az egész rescriptumot nem ismerem törvényesnek, hanem inkáb azt akarom, hogy ő Fensége ne tegyen törvénytelenséget. – PÉCSY: Én nem ereszkedem a tárgyba hanem csak azt mondom, hogy Trencsén ellenére én ezen rescriptumot törvényesnek ismerem, s azt az országos ülésben meg is fogom mutatni. SISKOVICS: Nem akartam ugyan repraesentalni, de még is inkáb Komáromhoz állok hogy módositassék ez a harmadik szakasz, mint Trencsénhez, hogy ne. Nem akarom a Statusok jussit csonkitani, de ha ez itt ugy marad mint van, sérelmesebb a rescriptumnál. KLAUZÁL: Ha következetesek akarunk lenni, Trencsénnel kell tartanunk. DEÁK: Én igy kivánnám a módositást más helyre alkalmaztatván: „Sufficientem interim, qua contravenientes mediis legalibus ad tramitem constitutionis reducantur, provisionem in legibus nostris jam contineri rati, per has ipsas et sacrae votorum libertati sed et intemeratae comitiorum dignitati semper omnino consultum iri non ambigimus”. ASZTALOS, erre azt jegyzé meg, csak az van benne mi a szerkeztetésben s igy azt változtatni nincsen ok. – Ezek szerényt elfogadtatott a javallat, s az előlülő OCSKAY kérdé, kivánnak e országos ülést e tárgyban? melyre a felkiáltás igennel hangozván, a kerület eloszlott.
Iratok, II. k. 17. s köv. l.
A főrendek akadályozták meg a praeferentiális sérelmek orvoslását sürgető külön feliratnak a felküldését s ellenállásukon bukott meg a vallásügyi sérelmek felterjesztése.
„novum ad notitiam nostram perfertur temeritatis genus, legali voti libertate in licentiam versa …” (Iratok, II. k. 14. l.)
