1834 január 9, 10 Kerületi ülések. Tárgy: [I.] Készüljön-e válasz a dorgáló királyi leiratra? Döntés: igen. [II.] Megkezdődik a v…
1834 január 9, 10
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Készüljön-e válasz a dorgáló királyi leiratra? Döntés: igen. [II.] Megkezdődik a vita Nagy Pál felirattervezete fölött.
Kerületi ülések.
Tárgy: [I.] Készüljön-e válasz a dorgáló királyi leiratra? Döntés: igen. [II.] Megkezdődik a vita Nagy Pál felirattervezete fölött.
[I.] Januar 9-én Otskay és Bárczay előlültökben ker[ületi] ülés tartatván, a halgatók rendkivül nagy számmal jelentek meg, feszült várakozással lesték a tanátskozás kezdetét. Az előlülő BÁRCZAY előadá, hogy a mai tanátskozás tárgya a leérkezett kegy[elmes] kir. parantsolat* leend. PALÓCZY azt felolvasván, midőn azon helyre ért: Bars v[árme]gye második követe által, nagy kiabálás támad éljen! éljen! szavakkal. Felolvasás után előterjeszté a másik előlülő OTSKAY, hogy a tegnapi conferentiában ezen tárgy majd egészen kimeritetett, s hogy a tzéltol el ne térjünk, a tegnapi végzést kell megtartani. Tegnap ugyan is azt kivánták a RR elhatározni: szükséges e repraesentálni ezen tárgyban, a vagy nem? ezen kérdésnek mind ellene, mind mellette sok, és nyomos okok voltak, most tehát nintsen egyébb hátra, hanem hogy ez szavazat által döntessék el. CSAPÓ: Nagy többség tegnap a sopronyi követ felirási javallata mellett nyilatkozott, talán tsak erről kellene tehát most szólanunk, és tanátskoznunk. PÉCHY szólni akarván olly zugás támadt, hogy folytatnia nem lehetett. Erre sok követek felugráltak székeikről, azon kiabálással: oszlassuk el az ülést! oszlassuk el az ülést! menjen ki az auditorium! Az előlülőket haljuk! haljuk!! BÁRCZAY: Az az igazi, és tiszta szabadság, hogy véleményét mindenki szabadon, és bátran kimondhassa. NAGY PÁL: Az országgyülés elején elnézzük a fiatalság helytelen, és lármás viseletét,* azon tekintetből hogy amikor még tapasztalatlan lévén, nem tsuda, ha magoktul megfelejtkeznek, de most már esztendő mulva tudhatván, mit hoz magával az illendőség, az illy viselet impertinencia, most már igen is tudhatnák, hogy mért küldik őket atyáik ide, miért hozták ide magokkal a követek, hogy tanuljanak, nem pedig azért, hogy midőn itt a Fenség nevében egyik követ kijelentésére neheztelés jelentetik, annak illy zajjal éljeneket kiáltsanak. Tőlünk függ megmondani, elfogadjuk e azon követ kijelentését, mit én részemről épen nem, sőt mint tapasztalám, tegnap a többség sem fogadá el; de nem is oldalaink melletti ifjaink teszik a lármát, mert ugy annak ön magunk is elejét vehetnők, hanem oskolás gyermekek jönnek ide zajt tsinálni, azért az illyenek személyesen fenyitessenek meg, máskép egy pillantatig sem maradok e teremben. Azt gondolják ezen oskolás gyermekek, hogy ha onnan kijönek, itt nekik comoediat jádzanak. PÉCHY: A tolnai véleményre azt jegyzem meg, hogy tegnap fele is alig volt a követeknek a soproni javallat mellett, azért az előlülő előterjesztése, igen is helyes, hogy arrol kell szavatolnunk, szükséges e a felirás, vagy nem. HORVÁTH (Zala): Nem lehetek az előttem szóló követtel egy véleményben, mert tegnap csak ugyan igen sokan pártolták a soproni javallatot, erre nézve tehát Tolnával tartok. CSÁSZÁR: Minél nagyobb fontosságu valamelly tárgy – pedig bátran merem mondani, az olly fontos, hogy existentiánkrol van szó – annál nagyobb megfontolással, és hidegvérüséggel szükséges róla tanátskozni; és én ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy ha azok, kik ide meghivatva nintsenek, éljen kiáltásokkal, vagy akár mi más lármával zugnak, addig egy szót sem szólok, mig az auditorium ki nem üritetik. Felirás minden esetre kell, mert ha jó a leirás, azt meg kell köszönnünk, ha pedig nem jó, észrevételeinket ki kell mondanumk. Okot tehát a felirásra mindig találunk; azonban döntsük el, ha ugy tetszik, szavazással.
Iratok, II. k. 13. s köv. l.; magyar fordítását l. az előző számban.
A rendek 1833 február 27-én és 28-án, valamint március 1-én tartottak titkos konferenciát, „a tanácskozási rend fenntartása, s az auditorium megzabolázása tárgyában”, határozatot azonban nem hoztak. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások I. k. 195. l.)
Ekkor azon kérdésre: kell e repraesentatio, vagy nem? szavatolás történvén, a felirás mellett voltak: Poson, Nyitra, Sopron, Trentsén, Vas, Nógrád, Komárom, Zala, Liptó, Somogy, Hont, Győr, Tolna, Pozsega, Zemplén, Sáros, Szatmár, Borsod, Gömör, Torna, Bihar, Mármaros, Csongrád, Békés, Csanád, Temes, Torontál, Krassó és Jász Kun Kerület; ellene pedig voltak: Baranya, Veszprém, Fejér, Zólyom, Moson, Esztergom, Árva, Pest, Báts, Thurócz, Verőcze, Szerém, Ung, Heves, Szepes, Bereg, Ugotsa, Arad, Horvátorsz[ág], egyházi rend, Lőtse, Turopolya, és igy a többség repraesentatiot kivánt.
Ezen szavazás alatt némelly nevezetesebb kijelentések történtek: PLATHY: Izenetet küldjünk a Fő RRhez, mellyben nyilatkoztassuk ki, hogy ezen rescriptum az ő kivánságokra adatván ki, ezt tőlök nehezen vesszük, én ezt jobbnak tartanám a repraesentationál, azonban ha ez a többségnek nem tettszenék, én is repraesentatiót kivánok. BALOGH: Engedjék meg a RR, hogy ezen tárgyban különös nézeteimnél fogva, ne voxoljak. (Éljen.) SISKOVITS: Ezen kegy[elmes] rescriptum által sem függetlenségünket, sem szabad szólhatásbeli jogainkat nem látom megszoritva, mert ránk van bennhagyva, hogy a jó rend fentartását s a törvények rendeletét magunk eszközöljük törvényes módokkal, azért tehát a felirást szükségesnek nem látom. JUSTH: Én azokkal épen nem tartok, kik lárma miatt ki akarnak menni, engemet küldőm küldvén ide, törvényes jussal vagyok itt, hanem azt kivánam, hogy a lármázó halgatók menjenek ki, külömben valamint Temes kinyilatkoztatá, én sem szólalok meg, mig azok zajognak. VITÉZ a felirás ellen adván ki szavazatát, PATAY igy szólott: tisztelem én ugyan követtársam szavát, de meggyőződésem különözvén övétől, én a repraesentatiót kivánom (éljen!), igy az abauji különböző két szavazat egymást meg semmisité. SÁROSY: Felirást ugyan magam is kivánok mint Sopron, de minden esetre ollyat, hogy a fő RR tábláján keresztül lehessen vinni. VAY: Én legjobbak tartom az egész kegy[elmes] kir. leirást cum honore fére tenni, s ezen okból a repraesentatiot nem kivánom. KOTSI HORVÁT: Ha tsak mentegető lenne a repraesentatio, inkább ne is küldessék, s azért jobbnak látom a helyett inkább a jegyző könyvbe szoros óvást tenni. BENITZKY: Nem látom által mit lehessen repraesentálni, azért a veszprémi javallathoz járulok. ANDRÁSSY: Tegnap ugyan én is pártoltam Sopront, de meggyőződésem ellen, egyedül azon kéntelenségböl, hogy a kellemetlenségeket elkerülhessük; de most szintugy át látván mint Baranya, hogy sem a szólhatás szabadsága, sem az orsz[ág] gyülési függetlenség nem veszélyeztetik, a repraesentatiot szükségtelennek látom. SZTOJKA báró: Hogy nem vettük kedvesen ezt a leirást, maga a tanátskozás folyamatja mutatja: ha tehát fájdalmat érzünk, mért ne öntenők azt fiui bizodalommal a legjobb király keblébe? nyiltszivüségünk megkivánja a felirást. CSÁSZÁR: A szaboltsi javallat meg nem egyeznék azon tisztelettel, mellyel Királyunk eránt viseltetni tartozunk.
Ezen szavatolás után kivántatott, hogy a Soproni felirás javallat olvastassék fel, s azt NAGY PÁL felolvasván, az előlülő Otskay véleménye szerént dictaturára eresztetett, hogy másnap megfontolás után helyesen lehessen róla tanátskozni.
HERTELENDY: Noha abban megegyeztünk, hogy felirás történjék, én a soproni követ által készitett javallathoz szólhatást annak idejére fentartom. (Felkiáltás: Mi is mindnyájan!) SZÉL: Ha nem a sopronyi javallat szellemében fog tétetni a felirás, én azonnal elállok minden felirástol, és szavazatomat visszaveszem. NÉMET: Én pedig inkább oda fogok hajlani, hogy hathatós óvás tétessék a jegyző könyvbe, mintsem valami egyszerü lágy, nem pedig valami hathatós felirásba megegyezzem.
PRÓNAY: Minek utánna el van határozva, hogy repraesentálni kell, ide s tova elállongással ezt felforgatni nem lehet. Azonban a javallathoz mindenki bátran és szabadon szólhat, mert annak szavaira nem esküdtünk meg. OTSKAY: Az átmenetel sem nem helytelen, sem nem szokatlan, figyelmeztetem a RRet, ahogy a minap szinte igy mentek által többen azon conferentiára, mellyel a főispányi candidatio korlátolni kivántatott,* ugyan ugy szabad tehát itt is az átmenetel azoknak, kik illy fentartása mellett adták ki szavazataikat. NAGY PÁL: Nem tsak hogy nem szükség mindjárt szorol szóra rá állani az egyszer felolvasott javallatra, hanem ebben én magam sem egyezném meg; mert noha ezen javallatban semmi káros, és kivihető nem volna is, lehetne idővel vagy más alkalomkor másban, s a vitatás nélküli elfogadás káros következéseket huzhatna maga után. – DEÁK: Elfelejtett a hasonlitásbol egy körülményt az előlülő, azt ugyan is, hogy a minap átmentünk a conferentiára, mert előre meghatároztuk, hogy valami módositást el kell fogadnunk, a szavatolások után pedig oda jutottunk, hogy semmi conclusum nem vala, és igy át kellett menni, hogy conclusum legyen. De most nem maradtunk conclusum nélkül, mert repraesenratiot határoztunk. Bátran hivatkozom a követekre, hogy sokan ugy jelentették ki magokat, ha másképen volna feltéve a kérdés t. i. a soproni javallat fogadtassék e el, vagy nem? akkor azt mondották volna: kell repraesentatio, de így átallánosan lévén feltéve a kérdés, minthogy nem tudták előre, miből fog állani a repraesentatio, az ellen szavatoltak. Senki sints lekötve azonban, hogy egy olvasásra elfogadja a javallatot. – BORTSICZKY: Én a soproninál erősb felirást kivánok, mert azt jusaink fentartására szükségesnek látom. De ha a többség erre nem fog állani, én fejet fogok hajtani, s a lágyabbat is elfogadom, noha vélekedésem ugyan ez marad is, rá állok a sopronyira is, de nem értem ugy, hogy azt most mindjárt elfogadjam, mert egy vágással két fát ugy sem lehet levágni, azonban ha egyedül magam maradok is, mindig erősebbet kivánok. Midőn a minap a barsi követ kijelentését tette, az politicai hitét foglalta magában, ezt pedig kijelenteni mindeniknek szabad, de mit mondjunk arra, hogy a fő RR táblájánál egy püspök azt mondotta, nem fogunk engedelmeskedni a törvénynek,* ez tsak ugyan elébb érdemlett volna illyen rescriptumot, mint a barsi követ kijelentése. És mivel többes számban szólott a püspök, az által az egész papságra látszott hivatkozni; már pedig én nem hiszem, hogy az ezen táblánál ülő clerus megegyezett volna ezen kijelentésben, és igy ő fogadatlan prokátora volt a papságnak. 1825-ben Nógrád is azt nyilatkoztatta, nem fog engedelmeskedni, s ennek következése kir. commissio volt,* pedig ott egy törvényhatóság nyilatkozott, itt pedig tsak egy tagja olly rendnek, mellynek leginkább kell követni a Jésus tanitását, abedite superioribus, s igy tehát megváltónknak ezen vallásos parantsolatját eltsavarta, s mintegy azt kivánta, hogy superiores obediant subditis suis. DELLINGER: Botsánatot kérek, hogy felelet nélkül el nem mellőzheten a trentséni követ ezen kinyilatkoztatását. Igaz, hogy a papság nem kérte meg azon püspököt, hogy nevében szóljon, de nem is szólott az, mint a papság megbizotja, tsak belső meggyőződésből, a melly nyilatkoztatásában ahoz tartotta tsak magát Deo prius, postea hominibus obediendum est. De akár mint nyilatkozott is, nem tanátsos itt arra hivatkozni, mi a másik teremben történik, vagy mondatik, s azon püspöknek igazsága volt; mert az Isten tsak ugyan felette van az embereknek. BORTSICZKY felelni akarván, kiáltás lett: rendre! – jól van, mondá, kérem hát magam feliratni, nem felejtem én el, mig rám kerül a sor, mit mondani akarok. – BEZERÉDY: A N[agy]váradi káptalan követe magyar hazánk törvényei, szokásai ellen, s a törvényhozás lelkével meg nem egyezőleg szólott, [mert a magában igaz és tagadhatlan sententiát ily értelemben venni s igy alkalmazni nem lehet*] de erről most halgatván, tsak a tárgyra nézve fejezem ki magamat. Hogy általánosan kivántatott a felirás, követtársam előbbi kivánsága nyilván mutatja, ki a soproni javallatrol akará a tanátskozást folytattatni, de kivánságátol elmozditatott. Igen egyet értek tehát Zalával, és kivánom, hogy a javallat dictaturára botsátatván, azután mindenki szabadon szoljon hozzá, convulsio lenne, ha a tárgyat természetes állásábol kiragadnánk, holnap ki fog fejleni a többség iránta. Rendesen keresztül fogunk mehetni a dolgon. OTSKAY: Ha ugy tetszik, talán jó lenne most már eloszlatni az ülést. PRÓNAY: Hogy azt ne vegyük fel, mi más teremben történik, a nagyváradi káptalan követe vélekedése szerént igen helyben hagynám, ha olly boldogok volnánk, hogy soha sem történnének illy kifejezések; de miután a tapasztalás bizonyitja, hogy egyes követek szólása szokatlan uton a törvényhozás egyik része censurája alá esik, s a diplomaticai uton igy hurczoltatik, lehetetlen hasonlitást nem tenni a barsi követ, és a másik terembeli püspök nyilatkozása közt. Nógrád v[árme]gye elég nyilvánsággal vitte dolgait, még is egy felsőbb censura alá került, itt is, ott is tsuszhatnak be néha hibás kiejtések, de ezeket úgy venni, hogy egész test erköltsi állása veszedelmeztessék, épen nem örvendetes. B. PERÉNYI: Szerettem volna, ha a nagyváradi káptalán követe nem mondta volna azt, amit mondott; mert tagadom, hogy valaha olly izenetet küldöttünk a másik táblához, melly Isten ellen lett volna, azért az, hogy Deo magis, quam hominibus obediendum, ide épen nem alkalmaztatható. Arra, hogy a püspök ugy nyilatkozott, mint püspök, tsak azt jegyzem, hogy a mágnási táblánál nem ugy ül, mint a hyerarchia tagja; hanem mint az orsz[ág] lakosa. BORTSICZKY: Ugotsa megmondá, hogy az Isten iránti engedelmeséget nem ugy kell venni, mind a n[agy]váradi káptalan követe veszi, mert ugy az következnék, hogy nem obedivissemus Deo, mikor a mágnásoknak izenetet küldöttünk, ez nagyobb megbántás, mint a barsi követ mondása, mert azt el nem ismerem, hogy mi istentelen üzenetet küldtünk volna. Ha fel nem kell fogni a szót, melly a másik teremben ejtetik, kérdem, miért fogták fel a fő RR azt, ami ezen teremben ejtetett, pedig hogy felfogták világos, mert különben tsak izenetből tudnák, s valjon mellyik izenetben volt a borsi követ kijelentése, s ha fel nem fogták, miért mentek panaszra, tsak ugy jön biz ez ki, hogy a káptalanbeli követ nem látja meg a püspök szemében a gerendát, miénkben pedig a szálkát is meglátja. (Zajogás, jerünk haza! oszlassuk el már az ülést!) LONOVITS: Nem azért szólok, mintha a püspöknek fogadott prokátora lennék, hanem mivel Trentsén v[árme]gye követje az ezen táblánál ülő egyházi rendre hivatkozott; ha valjon osztozik e azon püspök urnak előadásában? én ugyan azt magam nem hallottam, tudom azonban, hogy ő az érdemes követ ur által szóba vett kifejezéssel a vallásbeli vitatások, s különösen a 9-ik pont visgálása alkalmával* olly módon élt, hogy mivel az, a mi azon pontban foglaltatik, a catholica religio elveivel, s igy a lelkiösmérettel ellenkezik, ha az ne talán törvénybe menne, annak engedelmeskedni nem lehet, vannak bizonyos jusok, mellyek régiebbek, szentebbek, és tiszteletre méltóbbak, minden emberi intézeteknél, minden polgári igazaknál – illyenek a lélek isméretbeli jusok, s a kormánynak, és törvényhozó testnek közvetlen tzélja tsak a társaság materialis érdekei lévén, a lelkiesméreten uralkodni egyiknek sincs jusa, de nem is lehet ott azon hatalomnak parancsolni, hol akaratjának végrehajtására sem módja, sem eszköze. A testet ugyan gyötörheti, de minden erőlködés ellenére is a lelkiösméret sanctuariumába nem hathat, s az sérthetetlen, külső erőszak által győzhetetlen marad, és igy mivel elismert juris principium az extra territorium suum jus dicenti inpune non paretur, nem lévén a polgári hatalomnak semmi jusa a lelkiösméret tartományában, ha a kormány, vagy a RR valaha a vallásbeli principiumok, s igy a lelkiösméretbeli meggyőződés ellenére valamit határozhatnának, ez esetben reájuk nézve is állarca az, hogy extra territorium suum jus dicenti inpune non paretur. S eként az emlitett kifejezés igy véve, semmi szokatlant, semmi sérelmest nem foglal magában; de nem is tarthatom ezt egy előttem szólott követtel inconstitutionalisnak, mert Werbőczy mondja: quod non valeant statuta,, quae fiunt de salute animarum.* De kérdem, mi lett volna hazánkban a protestantismussal, ha akkor, mikor annak zsengéjében evangelicus atyánkfiait a catholica egyházzal való egyesületre számos majd sanyaru, majd szelidebb törvényein rész szerént kénszeriteni akarták, rész szerént hivták,* ők azon véleményben nem voltak volna, hogy mivel ezen törvények szabásai lelkiösméretbeli meggyőződésökkel ellenkeznek, azoknak engedelmeskedni nem tartoznak, s ha ezen conflictusban épen arra nem hivatkoztak volna, a mit az imént szólott váradi káptalan követ emlitett vala, hogy t. i. oportet Deo magis obedire quam hominibus? evaingelicus atyánkfiai velünk együtt a keresztény egyház legszebb napjai közé számlálják azon időket, mellyekben az egyház szinte 300 esztendőkig a sanyaru üldözések közepette a pogányok kése alatt vérzett; s mivé lett volna a keresztény egyház, ha a keresztények kötelességöknek nem tartották volna lelkiösméretbeli meggyőződésöket éltökön is tul betsülni? s mit mutatnak e részben ujabb törvényeink? mivel a protestáns vallásbeli systema a szenteket másképen tekinti, mint a catholicusok, evangelicus atyánkfiai kezdetétől fogva idegenykedtek a szentekre esküdni, azt állitván, hogy az esküvésnek ezen formája lelkiösméretekkel ellenkezik.* Segitett is rajtok e részben az 1791: 26., őket ezen köteleség alól feloldozván.* Mennyire őrzik ők részökről a lélekisméret jusait, mutatja egy nem régi eset is; t. i. nehány esztendők előtt Ő Fensége egy intimatumot botsátott ki, melly szerént az olly helyeken, hol catholicus plebanus, vagy bába nem találtatik, a veszedelmes szülésben sinlődő cathalicus anyák gyermekeit tartozzanak a helybeli protestans bábák megkeresztelni. Azonban ez ellen mind a négy helvetica vallásu superintendentiak repraesentaltak, azt állitván, hogy mivel vallásbeli principiumaik szerént mulieres in ecclesia taceant, nálok az asszonyok semmi szentségeket nem szolgáltathatnak ki, ezen rendelést, mint a lelkiösméret jusaiba vágót el nem fogadhatják.* Egyébbiránt midőn a lelkiösméretnek ezen elidegenithetetlen jusát a catholicusoknak is tulajdonitom, távol vagyok azt állitani, hogy ha ezen jusban tsorbát szenvednének, szabadságok volna annak védelmére fegyvert fogni, vagy rebellálni. E részben a kereszténynek minden kötelességét magában foglalja egy szent atyának ama mondása: potero flere, potero gemere, aliter nec possum, nec debeo resistere. Igaz a mit az érdemes követ mond, hogy az parantsoltatik: obedite potestatibus, sőt az is rendeltetik: obedite etiam dominis discolis,* azonban az is igaz, hogy az apostol ezen parantsolatokat tsak a polgári társasági, nem pedig a vallásbeli kötelességökre szoritotta; mert máskép az következnék, hogy midőn az apostol egy részről az evangelium terjesztésére volt küldetve, más részről tulajdon parantsolatinak következésében, a fenálló törvényeknél fogva tartozott volna a bálványokat imádni. Mindezek igy lévén, miután a nagy tiszteletü püspök a felvett szavait máskép teljeséggel nem vehette, részemről nem találván azokban semmi sértőt, semmi törvénytelent, nyilván kijelentem: hogy ez értelemben vele tökélletesen osztozom.
December 31-én, a megyei törvényszék táblabíráival kapcsolatban. (V. ö. e kötet 518. s köv. l., a szavazás 535. l.)
A rendek hatodik vallásügyi izenetének tárgyalása közben, 1833 július 7-én jelentette ki Br. Szepessy pécsi püspök tiltakozásul azon javaslat ellen, hogy vegyes házasság felbomlása esetén a protestáns fél új házasságra léphet: „Ha, bár ilyes törvény hozatnék is, ők nem engedelmeskednének”. (Országgyűlési Tudósítások, I. k. 536. l.)
Az 1825/7-i országgyűlésen a jobbágytelken lakó nemesek megadóztatásáról hozott határozat ellen tiltakozva Gyurcsányi Gábor nógrádi követ 1826 aug. 21-i pótutasítása alapján kijelentette, hogy megyéje nem ismerheti el kötelező erejűeknek az oly tárgyakra vonatkozó törvényeket, amelyek az 1741: 8. tc. szerint még csak tanácskozás alá sem vehetők. Az óvás miatt a király 1826 aug. 30-i decretumával a megyét rendre utasította, Ghyczy József torontáli főispánt pedig királyi biztosul kiküldötte, annak megállapítására, kik voltak a Gyurcsányinak adott követi utasítás szerzői. Ezek a büntetést csak úgy kerülhették el, hogy a követ kijelentette: megyéjének az óvással nem volt szándékában megsérteni a törvényhozó testület méltóságát.
Ez a rész a szövegből tévedésből kimarad. V. ö. a 112. szám végén lévő helyreigazitással, 566. l.
A vallásügyi sérelmek 9. pontjának szövegét l. Iratok, I. k. 100 l.
Hármaskönyv, Prologus. 9. cím: Az egyházak régi szabadságával ellenkező statatum érvénytelen. Idem dicendum, si circa ea fiunt statuta, quae salutem animae respiciunt.
Ily törvények: 1523: 54.; 1525: 4., 1548: 5., 1550: 12., 1552: 7., 1553: 7., 1563: 31. tc.
Az 1731-i Carolina resolutio kötelezte a tisztviselőket, ügyvédeket és bírákat a Szűz Máriára és a szentekre hivatkozó ú. n. decretalis eskü letételére. A protestánsok felségfolyamodványaikban ismételten kérték a rendelkezés hatálytalanítását. 1781 ápr. 29-i feliratuk, amely a türelmi rendelet kibocsátását előzte meg, gravamenjeik sorában a második helyre tette ezt a sérelmet.
Az idézett törvénycikk 9. §-a mentesítette a protestánsokat az eskü záradékának (beatam virginem Mariam sanctos et electos Dei) elmondásától.
Az 1802 ápr. 13-i helytartótanácsi rendelet kötelezte a református bábákat, hogy kereszteljék meg életveszély esetén az újszülötteket. A tiltakozások hatása alatt az 1808-i leirat megengedte, hogy a bába, ha katolikus vallású gyermek élete forog veszélyben, ne maga kereszteljen, hanem hívjon katolikus férfit vagy nőt, közölje vele a keresztelés módját hogy ez ily módon a keresztséget kiszolgáltathassa.
Prima epistola Petri, II. 18.
(Sokan készülnek elhagyni a termet.)
BORTSICZKY: Azon elvet, hogy a külső törvény a lelkiösméreten nem uralkodhatik, én is elismérem, de örömest látnám, ha a venerabilis clerus azt a recopulatioknál, s az átmenetelnél is szorosan követné. Az is áll tehát, hogy senkit sem lehet más vallásra kénszeriteni, s ha már nem akar valaki catholicus maradni, más vallásra kell átereszteni, mint hogy továbbá nem lehet ezen táblárol feltenni, hogy lelkiösméret elleni törvényt hozott volna, a püspökmondásával, ha bár fegyvert sem szándékozott fogni, tsakugyan többet vétett a barsi követnél.
Az ülés eloszlik.
[II.] Januar 10-én a voltak előlülése alatt tartott kerületet BÁRCZAY azzal nyitá meg, hogy ő cs. k. h[erceg]sége a Nádor, jóakaratja kijelentése mellett az üzeni a RRnek: kellemetes volt neki érzeni, hogy azokat, kik tegnap a követi szólás szabadságot gátolni merészelték, azonnal rendre igazitották. Mint orsz[ág] gyülési előlülő felszolitja a RRet hogy valamint az orsz[ágos] ülésben, ugy, s még inkább a kerületekben a tanátskozások rendét, és méltóságát fentartani igyekezzenek. A halgatóknak pedig, kik ezen nevezetből is érthetik kötelességöket, ismételve e legnagyabb illendőséget, és tsendet parantsolja.
Felolvasta azután PALÓCZY a soproni felirás javallatát.*
Végleges szövege: Iratok, II. k. 17. s köv. l.
Az előlülő OTSKAY távol van attól, hogy a tanátskozásoknak rendét tüzni akarná, de figyelmezteti a RRet, hogy már tegnap az elvek elfogadtattak, azért ezeket meghagyván, tsak a stylusrol tanácskoznának.
CSÁSZÁR: Igaz ugyan, hogy a tegnapi ker[ületi] tanátskozásban a többség azt kivánta, hogy feliratassék, azonban olly tsekély a különbség, hogy szinte kétesnek látszatik az orsz[ágos] ülésben való megállapodása, pedig van e tárgyban egy igaz szempont, a mellyből mindenkinek közülünk a dolgot tekinteni lehet, s a ki abbol tekinti, nem lehet annak a felirást nem akarni. Mert valjon akarhatja e valaki, hogy a szólás, és tanátskozás szabadsága megszorongattassék, avagy hogy a kormány a törvény ellenére biróskodhassék, és a törvényhozó test hatósága tsorbitassék? már pedig ha lehető mindezeknek a k[egyelmes] levélből való következtetése, valjon lehet e valakinek köztünk nem akarni egy tsupán ezen következéseknek elháritására irányzott felirást? ugyan is mi legfeltettszőbb ezen rescriptumon? Az, hogy nem várva, még nem is sajditva, mint egy közünkbe dörög, és egyes követnek szólását kiemelve, erre általánosan sulyos anathemáját kimondja. Ha törvényhozásunk formáji bizonyosak és meghatározottak volnának, könnyű lenne dolgunk, vagy ha épen előttünk volna annak elrendeltetése,* kétségkivül biztos, és tzélirányos formákat állapitanának meg; de minthogy ezt még bizontalannak tekinthetjük, fenálló formájuk pedig jobbadán a szokásbol keletkezve, tsak az idő öröksége; szükség valahányszor egy illy eset előfordul, szemesen körül néznünk, valjon rosz és káros következésekre nem szolgálhat e például jövendőben? Illyes uj esetnek nézem én a mostani kir. levél rendelését; mert hasonmását én legalább törvényhozásunk historiájában nem tudom. De azt magábol, s a kir. levél szavaibol is kihuzhatni, melyeknek értelmök azt látszik mutatni, hogy az uj és szokatlan eset okot szolgáltatott egy szokatlan, és uj eszköznek használására. Már akár hogy tekintsük Bars v[árme]gye követjének érintett előadását, szükség nekünk két igen különböző oldalát észrevennünk, t. i. a politicust és juridicust. Politicusnak nevezem, a mennyire beszédje a törvényhozás intézetét magában véve mint ollyast tárgyazta; juridicusnak pedig, a mennyire az ezen institutioban létező személyeket érdekelte. Ezen megkülönböztetésnek szüksége abbol nyilván kitetszik, hogy ahoz képest felette különbözik a kormány állása, és igen különbözők, sőt ellenkezők is a kormánynak mind a kettőre egyformán való befolyhatásának következései. A politicai oldalt tekintve, ha tsak a törvényhozást egy tzéltalan üres formává tenni nem akarjuk ez által, ahogy a szólás szabadsága megszoritathassék: a kormánynak az egyes követ előadására való közvetetlen behatását megengedni nem lehet. Valjon hová jutnánk, ha inditványom, vagy előadásom tsak azért, mert az a fenálló intézeteket feszegetni, vagy a constitutoba vágni látszatik, a kormány tettszésére egy tsapás által leveretethetnék? – ha azért, hogy azt állitom: „a két táblának egybe kell olvadni; a corona jószaginak el kell adatni, és civil listának behozatni”, s a t. azonnal actio alá vettethetnénk? – de nints is szükség arra, hogy a kormánynak az egyes követ szálására közvetetten hatása legyen; mert ha az a többség által elfogadtatván repraesentatioba megyen, ugy is van a kormánynak alkalmatosága azt akarni, vagy nem akarni, helyben hagyni, vagy ellenezni, tekintetét vagy eltökélését a felett kijelenteni. – Ha hogy pedig az egyes követ szólása ollyan elfogadást nem nyer, ugy is semmi foganatja. Miután pedig a kormánynak tsak annyi jusa van, a mennyit a Status tzélja megkiván, és az egyes követ előadásaira való közvetetten hathatása a status czéljával inkább ellenkezik, nyilvánságos, hogy illy nemü befolyásra a kormánynak jusa nem lehet. De ellenkezőképen tünik előnkbe a kormány állása, a szólás juridicum oldalát tekintve. Ha itten a kormánynak minden befolyhatását tagadnók, akkor azt a képtelenséget kellene elvállalnunk, hogy tsak a törvényhozó test követhet el olly igazságtalanságot, a mellynek orvoslását keresni máshol sehol sem lehet; vagyis, hogy az a test, mellynek rendeltetése az igazság, és jusok fentartása, tsak maga sérthesse a jusokat, és akadályoztathassa az igazság szolgáltatását. Itt tehát szinte olly világos, hogy ha a törvényhozó test a megsértett félnek igazságot tenni elmulasztott volna, a kormánynak e részben befolyni nem tsak jusa, de kötelessége; mert azt maga a status tzélja megkivánja. A kérdés már az: mi módon folyhat be a kormány? A mód tsak kettő lehet: vagy pótolólag maga biráskodjék, vagy a törvényes birót mulasztott törvényes kötelessége teljesitésére szoritsa. Amazt ugy hiszem, nem fogjuk helyben hagyni akarni; a másik módnál fogva pedig, minthogy mi vagyunk a törvényes birák, reánk szorul a dolog, mi a kérdéses esetre nézve azt tartjuk, hogy a barsi követ előadása nyomban reprabaltatván, kötelességünknek eleget tettünk. Ezt a fenséges rescriptum tartalmával összevetvén, azt vélem, tsak ugy láthatok benne sérelmet, ha értelmét oda magyarázzuk: hogy a mennyire előbb a barsi enunciatio sértőnek látszatott, a már általunk annak idejében kijelentett reprobatiot Ő Fensége maga részéről is kijelenti. Mert mindaddig, mig a kormány tsak azt akarja, mit az Orsz[ág] Rendei, mig azt nyilatkoztatja, a mit ők szinte kijelentenek, nintsen praejudicium. Ellenben ha a fenséges rescriptum szavai arra a szolgálhatnának, hogy vagy a szólás szabadsága háborgattassék, vagy a törvényes birói hatóságon tsorba ejtessék: akkor kérdés sem lehet, ha ellene ezen legfőbb jusaink megóvatassanak e vagy sem? – Ezen nézetekhez alkalmaztatva kivánom tehát én a felirást készitetni: a sopronyi követ javallatának megismerem egy különös érdemét, a mit hálás érzéssel kijelentek; de szerkeztetésében azért meg nem tudok nyugodni, mert azt, a mi a fenséges rescriptum homályos értelmében reánk idővel károsan következhetnék, világos, egyenes határozottsággal el nem oszlatja. Én más javallatot bátor vagyok a T[ekintetes] RRnek felolvasni:
A publico-politicai országos bizottságnak az országgyűlés reformjáról szóló munkálatára céloz.
(Folytatása következik.)
A végzés az volt, hogy a soproni felirási javallata tsekély stylusbeli változásokkal elfogadtatott.
Január 11-én orsz[ágos] ülésnek kelle vala tartatnia, de helyette kerületi ülés hirdettetett, mellyben az előlülő BÁRCZAY a RRet tudositotta, hogy a kir. személynök tegnapi véletlen megbetegedése miatt az orsz[ágos] ülés nem tartathatik. Igy RR a minapi tanácskozást a conferentiára nézve* folytatván, nem tsekély homály, gyakori ismételések, és kevés uj elvek kijelentése mellett, végre nagy nehezen azon végzéshez jutának: hogy ezen conferentiákrol itt határoztassék, és hogy oda minden választási joggal biró megyebeli lakos szabadon bemehessen.
Január 4-én. V. ö. e kötet 532. l.
A kir. személynök Ő nagyságának betegségi közönséges lázban áll, melly semmi veszedelmet nem féltet.
