1833 december 30, 31 Kerületi ülések. Tárgy: A Juridicum III. tc. 3. §-ának folytatása: [I.] A táblabírák számának meghatározása.…
1833 december 30, 31
Kerületi ülések.
Tárgy: A Juridicum III. tc. 3. §-ának folytatása: [I.] A táblabírák számának meghatározása. [II.] A főispán által kandidáltak közül választassanak-e a táblabírák, vagy tiszta választás útján?
Kerületi ülések.
Tárgy: A Juridicum III. tc. 3. §-ának folytatása: [I.] A táblabírák számának meghatározása. [II.] A főispán által kandidáltak közül választassanak-e a táblabírák, vagy tiszta választás útján?
[I.] December 30-án Pogány és Fekete előlülésök alatt előterjesztetett, hogy most már a 3-ik §-us értelmében* arról kellene rendelkezni, örökösök legyenek e a törvényszék tagjaiul választott táblabirák, avagy csak ideigleniek, mig t. i. más tiszt ujitáskor vagy ismét meghagyatnak, vagy mások választatnak helyeikre? NICZKY (Vas) azt jegyzé erre meg, hogy az utasitások értelmében arról kell először szóllani; candidáltassanak e azon táblabirák, vagy szabadon választassanak a község által? és éppen ezen kérdésnek kell elsőnek lennie; azután következik az előlülő által előterjesztetnek eldöntése.
Szövegét l. 509. l.
HERTELENDY: Sőt még a Vas megyei követ által előadott kérdésnél is van elsőbb, az t. i. meghatároztassék e azon táblabirók száma a törvényhatóság által, vagy magokra a v[árme]gyékre bizassék hogy szükségeikhez képest válasszanak magoknak, amennyi kell? mig ezen kérdést előlegesen el nem végezzük, addig rendében a dolognak nem leszünk. Ámbár a 3-ik §-us nagy összefügésben legyen is a 4-kel,* én csak erről szóllok, és azt tartom hogy a helybeli körülmények legjobban meghatároztatják minden egyes v[árme]gyével azon táblabirói számot, melyre szüksége van, és igy itt a törvényhozásnak azt kijelenteni sem czélirányos, sem nem tanátsos. Arra nézve, örökösök legyenek e azon táblabirók vagy nem? azt mondom, hogy semmi esetre ne legyenek örökösök. Hallottam ugyan azt mondatni, hogy a biró függetlensége tekintetéből ez igen czélirányos lenne; és továbbá, hogy a restauration gyakran kihagyatnak a jók, érdemesek és legalkalmatosabbak. De a mi az elsőt illeti, akarok ugyan függetlenséget a biróban, de nem ilyent, hanem törvényest, a mi a másodikat illeti, arra azt válaszolám, hogy noha megtörténik is néha néha a jelesb férfiaknak kimaradása, még is annyira hazánk megromolva nintsen, hogy az érdemre éppen nem figyelne; s ha ez csak ugyan történik, valjon csak a táblabirókra nézve vegyük e ezt tekintetbe, csak ezekre nézve korlátoljuk e a restauratiót, az alispányra és a többi törvényszéki tagokra nézve pedig nem? ha itt a tisztujitásról vólna szó, sokakkal egyet értenék, kik, az a mellett történni szokott visszaéléseket eltörleni kivánják; de most annak itt helye nem lévén, szükséges azt elhalasztani; hanem hiszem, hogy annak idejében jobb rendbe hozásáról fogunk értekezni. A táblabirák candidatiojáról szinte nem tartom czélirányosnak itt emlitést tenni, hanem azt vélem, hogy az is a restauratióra tartozván, oda kell halasztanunk, itt pedig megtagadó előhozását kihagynunk. A mi végre azt illeti, hogy a mennyire csak eszközölhető, minden ilyen táblabiró birtokos legyen ezt hasonlag kihagyni ohajtanám azt kivánván, hogy a v[árme]gyebeli hivatalokat mindenki elnyerhesse, akár van birtoka, akár nints, ezen vélemények értelmében egy módositást olvasa fel, de az el nem fogadtatott.
A tiszteletbeli táblabirákról.
Az előlülő FEKETE: Most tehát 3 féle kérdés forog itt már fel: 1-ő az: Meghatároztassék a táblabirók száma, vagy a törvényhatóságokra hagyassék azoknak a szükséghez idomitott mennyiségének meghatározása? 2.) Candidáltassanak e azok a főispány által, vagy candidatio nélkül válasza a megye? 3.) Örökösök legyenek e azok, vagy nem? B. SZTOJKA: Az 1-őre nézve meghatároztuk már a minap* hogy itt csak a legkevesebb szám mondassék ki, ezen felől válaszon a megye; a mennyire szüksége van. A 2-ikra nézve megnyugszom abban, hogy minden candidatio nélkül szabadon választassanak. A 3-ikra látom ugyan, hogy mind ellene, mind mellette számos erős okok vannak; én azonban annál maradok, hogy minden restauration ujra választassanak. DÓKUS: Én csak a táblabirók számára szoritom észrevételemet, mert küldőim azt kivánják hogy minden megyében egyenlő számu táblabirák legyenek, különben az következnék, hogy a kisebb kiterjedüekben kevesebb számu biró lenne, mint a telyes itélet hozásra megkivántatik; ennél fogva meg kell határoznia ezen számot a törvényhozóságnak. Egyéb körülményben sem jött eddig tekintetbe a kisebb vagy nagyobb v[árme]gye, a honnan szinte ugy két követet küld a legkisebbik, mint a legnagyobbik. Az előlülő FEKETE azt vevé erre észre, hogy majd a 6-ik §-ban leend szó a teljes itéltet hozásra megkivántató mennyiségről.* SISKOVITS: A táblabirák számára nézve helyesen vette minap észre Pest követe, hogy némelly v[árme]gyében 3 tanátsban is kéntelen a dolgok sokasága miatt itélni a törvényszék,* itt tehát csak az itélet teljeségére megkivántató számot szükséges meghatározni, nem pedig azt hogy átalában mennyi táblabirája legyen valamelly megyének; mert ez által a kisebbeket a felesleges számu birák tartására köteleznők. VÁSÁRHELYI ugyan ezt vélte. B. PERÉNYI: Én az egész §-ust szükségtelennek tartom; mert ha az alispány és szolgabiró melé táblabiró rendeltetik a törvény által, magában következik, hogy a v[árme]gye olyanokat nevez, és annyit, a mennyi mindegyiknek szükséges, hogy pedig azok örökösök legyenek, azt egyébiránt sem kivánom. Csak azt kell tehát elvégeznünk, itt határozzuk e el a számot, vagy a v[árme]gyékre bizzuk? Mi a candidatiot és örökös táblabiróságot illeti ezen kérdések a restauratiora tartoznak, annak pedig a publ[ico-] politicumban helye. BEZERÉDY: Állana azon kérdés, itt határoztassék e el tábla biró száma vagy a v[árme]gyékre hagyassék, ha már el vólna, döntve, s tudnók salarizatusok legyenek e azok, de ezt nem tudván ugyan ezt kell előbb eldöntenünk, hogy tisztában legyünk. A candidatióra nézve igen is egyet értek Torontállal, hogy annak megemlitését innen ki kell hagyni; mert az a restauratióra tartozik, s igy arról szóllani nem lehet.
A december 23-i kerületi ülésen. (V. ö. 511. l.)
A szóbanforgó pont szerint az elnökkel együtt legalább hét tagból kell a bíróságnak állania.
Dubraviczky dec. 20-i felszólalását olv. 501. l.
Rég óta kiabáltatván már a vox, végre csak ugyan arra került a vitatás, ezen kérdés tétetvén fel: itt határoztassék e el a fizetésbeli táblabirók száma vagy a V[árme]gyére hagyassék? Poson, Nyitra, Vas, Nógrád, Zala, Komárom, Győr, Hont, Baranya, Zolyom, Tolna, Pest, Bács, Szatmár, Szabolcs, Tolna, Ugocsa, Mármaros, Békés, Arad, Torontál, H[orvát] Ország, az Egyházi rend, és Kunság a v[árme]gyékre kivánták bizatni, de a többség t. i. 26 szavazat, itt kivánta elhatároztatni.
Az Előlülő FEKETE: Már most az a kérdés: A legkisebbség határoztassék e itt meg, vagy pedig általánosan mondassék ki a táblabirák száma? MARCZIBÁNYI: Még ugyan nem tudni, mitsoda cassábol fognak ezen táblabirák fizetetni, a honiból* e vagy a házipénztárból; azonban akármellyikre esik is ezen teher, szükséges meghatározni, hogy bizonyos számnál több ne legyen a táblabiró. Az önkényt akartuk eltávoztatni, nehogy a megyék dispensáljanak a házipénztárral, noha folyvást tartók lesznek a törvényszékek, dolgaik több megyékben igen halmozottak. Ha tehát a meghatározott legtöbb szám nem lesz elegendő, mindenkor fognak találkozni napidij mellett a közgyülés által kineveztethetendők, tudjuk, hogyan mennek a tisztujitási dolgok és félő hogy ha a legtöbbség meg nem határoztatik ezen táblabirókra nézve, némelly V[árme]gyében valamelly impulsus által majd 40 is lenne, a közteher nagyobbitására. Ha ugyan a nemesség tartaná a honi pénztárt, nem lehetni ettől nagyon félni, de én nem hiszem, hogy ezen állandó terhet magára válalandja valaha a nemesség. A legkevesebb szám meghatározatát inkább lehet a megyékre bizni. HOVÁTH (Zala): A megyék terjedtségéhez képest több vagy kevesebb számu táblabirákra van szükség, és itt a minimumot meghatározni szükséges, melly az itélet teljeségére mindenütt megkivántassék; de szükséges egyszersmind a maximumot is, noha én attól nem félek, amitől Trencsén; itt p. o. legyen a minimum 4, a maximum 8 és csak a minimum és maximum közötti szám hagyassék a v[árme]gyékre, hogy a szükséghez képest tarthasson magának mindenik a mennyi kell. Egyet értett vele RUDITS, nem akarván ugymond egészen önkényére bizni a v[árme]gyéknek a fizetés osztogatását. PLATHY is igy vélekedett, és DUBRAVICZKY azt állitván, hogy minden körülményt tekintetbe kell venni. Megyéjében hosszu tapasztalás megmutatta azt, hogy ámbár számosak a táblabirák, sorjában hivatnak meg Sedriára, alig kaphatni, kivált nyárszaka, midőn mindenki gazdaság után lát, annyi táblabirót, hogy törvényszéket lehessen tartani. Ki kell tehát a minimumot mondani, melly az itélet teljeségére megkivántatik, de meg kell egyszersmind a maximumot is határozni, mellynél feljebb egy v[árme]gye se nevezhessen fizetésbeli táblabirákot és ez legyen 12, ne hogy pensionale institutumá váljék ezen hivatal. Hogy ha némelly megyében több tanátsban kell is oszlania a Sedriának, elég táblabiró legyen, s a dolgot elgyőzzék. Eddig csak az appellált perek is megakadtak sokaságuk miatt a törvényszéken, hát ezután hányfelé kell oszlania, ha az annyira megszaporitott pereket mind el akarja végezni, ha egy tisztujitáskor 12 táblabiró választatik, 3 felé is eloszolhat a törvényszék, és bizonyosan meggyőzi dolgait, ha pedig a perek száma egyik tisztujitástól másikig megkevesednék, a következő tisztujitáskor táblabirók is kevesebb számmal választathatnak. GHICZY is keveselvén némelly v[árme]gyére a minimumot, ellenben a táblabirók számát határ nélkül nevelni bajosnak tartván másokban, a legfeljebbet és legalábat szinte meghatároztatni kivánta.
Az országos pénztárral, cassa regnicolaris-szal közvetlenül az országgyűlés rendelkezett, a kimutatások is ennek iratai között láttak napvilágot. A pénztárba folytak be az indigenátusi taxák, viszont terhelték az országos levéltár fenntartásának költségei, az országos bizottságok napidíjai.
NICZKY (Vas): Eddig minden v[árme]gyében voltak táblabirák, kik egy két hétig csak elvitték a terhet és dolgot ingyen is csupa betsületből, de most, minek utánna a törvényszék állandóvá tétetett, és oly sok dolog bizatott rá, valóban nem fogunk ingyen táblabirót lelni, eltörültetvén a pedaneus biróság, azt ingyen kipótolni nem lehet, azonban a fizetésbeli táblabirák számát itten meghatározni lehetetlen, mivel nem tudjuk, mennyi dolga leend egyik vagy másik megyének, és az elébbi szavazás következésében, csak a legkisebb számot határozhatjuk el, nem pedig a legnagyobbat, mert ez által éppen azon czélnak dolgoznánk ellene, mellyet éppen elérni törekedünk, hogy t. i. elegendő tagok legyenek a törvényszéknél, oly sok dologra. A házipénztárnak itteni megemlitését bámulva hallotta. Vas nem akarja ezen táblabirákat a domesticából fizetetni; itt van helye, a hol segithetünk a szegénységen. SZLUCHA is azt tartá, hogy a legkisebb szám határoztassék itt meg, egyébiránt nevezzen a gyülés elegendő táblabirót napi dij mellett, nem pedig állandó fizetéssel, mivel a napi dij mindég kevesebbe fog kerülni, mint ez. ASZTALOS nem különben azt állitá, hogy a legtöbbségre nézve itt bizonyos számban meg nem állapodhatván, csak az itélet teljeségére mondassék ki a legkevesebbség. Igy Ócskay, Aczél, Prényi.
BUSÁN azt javallja, hogy a v[árme]gyék terjedéke és népesége kultsnak a szerint határoztasék meg, hogy a legterjettebbikben és népesebben 8, a középszerüben 6, a legkisebbikben 4 táblabiró rendeltessék. De erre azt felelé PRÓNAY hogy a megyéknek ezen osztályozása már magában is odiosus kérdés és számtalan nehézségnek van alá vetetve, hanem legjobb lenne szavazatra ereszteni a maximum, vagy minimum határoztassék e itt meg?
BORCSICZKY: A legnagyobb szám meghatározásában semmi nehézséget nem látok, mert a melly megyében ugyan annyian nem győznék a dolgot, nevezhetne hozájok a v[árme]gye napi dij mellett annyit, a mennyi szükséges, s az igy ujabban és időszakonként nevezettek még mérsékelnék az állandóknak talán igen is bővitett hatalmát. A kir. táblán eddig is meg volt határozva a szám, és bár mennyi dolga volt, soha sem szorult meg az assessorokban, noha az egész országra csak mindegy 8 referens van. A pénztárra nézve is jobb, hogy sok állandó fizetésbeli táblabiró ne legyen, a napi dij mellett biróskodók akkor eresztethetnek széljel, amikor tetszik, vagyis a dolog szünik, igen czélirányos lenne tehát a legnagyobb számot hatra határozni. HERTELENDY: Én ugyan nem tartok Trencsinnel, hanem Vassal, hogy állandó birói széké rendelvén a törvényszéket, a tagok állandó fizetéséről is kell gondolkodnunk, annyival inkább, hogy a napidijak mellett még nagyobb önkény uralkodhatik, mint az állandó fizetésnél. – Továbbá minthogy több senatus szükséges, miképen határozhatni meg a birók számát, és végre midőn azt véljük, hogy ha meg nem határoztuk a legnagyobb számot, majd 30, 40 táblabirót is választ némelly v[árme]gye, magunkkal látszunk ellenkezni, hogy még is bizodalmunk volt arra oly szép kört bizni, mint biztunk, de ha már még is meg kell határoznunk a maximumot, ám határozzuk; csak hogy kigázoljunk. PETROVAY a legnagyobb számot kivánta meghatároztatni, ellenben a legkisebb számot a v[árme]gyékre bizatni. NÉMETH rendszeresen kivánván a Sedriát elrendelni, minden surrogationak ellenségül nyilatkoztatta magát, azért a bizonyos számot mindenben javalta meghatározni. CZINDERY se maximumot, se minimumot nem akart, hanem minden – v[árme]gyére nézve egy bizonyos állandó számot kivánt rendeltetni.
Az Előlülő FEKETE végre egy kérdést tévén fel szavazatra; de benne meg nem egyeztek, s külön különféleképen kivánták feltétetni, mig utoljára heves zaj között ezen kérdésben állapodtak meg: Mind a két szám (t. i. maximum és minimum) itt határoztassék e meg, vagy csak a maximum? Ezen kérdésre Posony, Sopron, Trencsén, Liptó, Nógrád, Somogy, Baranya, Tolna, Thurócz, Abauj, Ung, Szepes, Gömör, Bereg, Torna, Torontál, Temes, Krassó és az Egyházi rend csak a maximumot kivánták meghatároztatni. A többség ellenben mind a két számot.
BŐTHY erre azt jegyzé meg, hogy ha már a maximum is itt határoztatik el, az minél kevesebb számra szoritassék, mert előre látni való, hogy nem a minimum, hanem mindég ez fog betöltetni a v[árme]gyéken, igyekezvén a főispányok, kiket a candidatióból kiszoritni nem lehet, kedvenczeiket betolni a pénztár kölcségeire. Tetszett e figyelmeztetés és utána azon kérdésre: Mennyi legyen a legnagyobb szám? öt felé mentek a szavaztok oly fentartás mellett, hogy a kisebbségben maradandók tetszésök szerint mehessenek átal egyik vagy másik szavazó felekezethez. 4-re szavaztak Poson, Liptó, Baranya, Veszprém, Fehér, Zólyom, Tolna, Bács, Thurócz, Szerém, Abauj, Sáros, Ung, Szabolcs, Gömör, Heves, Bereg, Torna, Bihar, Arad, Krassó. 6-ra Trencsén, Nógrád, Borsod, Szepes, Torontál, Nyolcra Vas, Zala, Komárom, Bors, Hont, Moson, Esztergom, Szatmár, Mármaros, Csongrád, Békés, Csanád, Temes, H [orvát] Ország. Tizre: Zemplén, 12-re Nyitra, Pest, ekkor a 4-re átal jöttek: Trencsén, Nógrád, Szepes, Borsod, Sopron és igy a többség 4-re határozta a fizetésbeli táblabirák legnagyobb számát
[II.] December 31-én a voltak előlülése alatt az előlülő POGÁNY azon kérdést veté fel, miután tegnap a maximum 4-re határoztatott, kivánnak e a RR a minimumról is voxolni, vagy talán azt is átalában 4-re határozzák, ez felkiáltás által helyben hagyatván az előlülő folytatólag az országos szerkeztetés rendén haladni czélirányosnak, s azért azon kérdést tarta legelsőnek: Mikép választassanak ezen fizetésbeli táblabirák; a főispány candidatiója következésében e, vagy tiszta választás által mint az országgyülési követek?
DUBRAVICZKY bajosnak látja ily incidentalis módon a restaurationalis kérdésről rendelkezni, s azért annak idejében a publico politicumban gondolja helyét az errőli tanátskozásnak.
SISKOVITS: Hogy a restauratio kérdése ugyan a publico politicumba való, elismerem; de nem azon tisztviselőkről vagyon itt a szó, kikről az 1723: 56.* rendelkezik, hanem azon birákról, kik iránt, hogy a többi törvényeket elhalgassam, az 1613: 24. világosan azt rendeli: ut per Comitatum e potioribus nobilibus deligantur.* Oly világosan jussa tehát ez a megyebéli nemeségnek, hogy biráskodási jogának sértése nélkül azt másra ruházni nem lehet. Azért a propositio és candidatio megemlitését kihagyatni kivánom, helyette pedig az idézett törvényekre hivatkozás nyilván történjen.
A törvénycikk a főispánnak megyéjében lakásáról és a három évenkénti tisztújításról szól, amelynek során az alispánokat és a többi megyei tisztviselőt az egész megye hozzájárulásával kell választani, mégpedig a valódi, birtokos és érdektelen nemesek közül.
A törvénycikk elrendeli az igazság jobb kiszolgáltatása érdekében, hogy a rendes esküdt ülnökökön kívül a megye a tehetősebb nemesek közül több ülnököt válasszon, akik esküvel köteleztetvén az igazságszolgáltatásban való részvételre, közreműködnek az ítéletek meghozatalában; rajtuk kívül pedig másoknak nem lehet szavuk a perek tárgyalásánál.
BEZERÉDY szinte lehetetlennek látja a választás emlitésénél a restauratio kérdésébe be nem vágni. Ő is azt kivánja, hogy a candidatióra befolyással legyenek a karok; de ha a választás például per scrutinia történik, akkor már máskép kellene rendelkezni, igy tehát Pestel egyet tartván, csak átalános emlitést ohajt. ROHONCZY, noha a politicumot a Juridicummal összegfügésben kivánná tartani, mégis itt, a hol egyedül a birák választásáról forog fen a kérdés, nem akarna a főispányok politicai hatáskörébe terjeszkedni. Többnyire ha, ezen birák fizetéséről nem gondoskodunk, nem igen nagy örömmel fogadandja a nép az ujonnan reá hozott terhet. Mondatik ugyan hogy ezen fizetés a perek taxáiból bekerül; ez hihetőleg ugy lesz most az elem, hol nagy áradása leend a pereknek, de későbben ezeknek számával kevesellni fog a jövedelem is; pedig most, miután a Sedriák huzamosb ideig tartandnak, nem lehet kivánni, hogy a biró, kivált ha birtokos és gazdaságát elhagyni kéntelen, egész esztendeig 200 ftért folyvást dolgozzék. DÓKUS: A főispány a választás előtt conferentiát tartson és csak azt candidálja, ki ott kijeleltetett. Ennél tovább itt ne terjeszkedjünk. Ezt pártolja ASZTALOS, leginkább azért, mivel itt egy részről nagyon kell az önkényre vigyázni; más részről pedig tudjuk, hogy a köz nemesség nem mindig képes megitélni, kiben van a szükséges törvény tudomány. A conferentiában ki kell szemelni az alkalmatos férfiakat; de ne avatkozzunk itt a candidatio és választás kérdésébe. Azonban nem egyezhet Pestel, hogy minden rendelkezés nélkül csak a publ[ico] politicumra halasszuk a kérdést, mert Isten tudja mikor kerül a sor ezen munkálatra. Legjobb lenne a voxolás. A többség is ezt kivánván, az előlülő FEKETE ugy gondolja az 1-ő kérdést felállitandónak: Valjon a szerkeztetésből maradjanak e ki azon szavak per Supremum Comitem proponendi,* az az a választandó birák candidáltassanak e a főispány által, vagy nem? Arra hogy a főispány candidáljon, voxolt Sopron, Liptó, Fehér, Zolyom, Moson, Esztergom, Bács, Thurócz, Szerém, Abauj, Zemplén, Sáros, Ung, Szepes, Gömör, Borsod, Bereg, Ugocsa, Csanád, Krassó, és az Egyházi rend, a főispán candidatiója ellen, s igy a szabad választásra Poson, Trencsén, Vas, Nógrád, Zala, Komárom, Somogy, Baranya, Veszprém, Szatmár, Szabolcs, Heves, Bihar, Békés, Temes, Torontál, Jászok és Hajdu Városok – a candidatio előtt okvetlen conferentiát kivántak, a hol a candidatusok meghatároztassanak Nyitra, Hont, Marmaros, Pest, és Tolna. – A többi megyék és H[orvát] Ország jelen nem voltak. Az Előlülő arra mondá ki a többséget, hogy candidáltassanak a főispány által.
Az országos bizottság javaslatának szövege: A megyei törvényszék állani fog: „a quatuor in quovis comitatu per supremum comitem proponendis liberisque statuum et ordinum generaliter congregatorum eligendis … assessoribus”. (Proiectum de coord. 13. l.)
Ezen kijelentés a tanátskozások folytában többféle meg jegyzésekre alkalmat ada. CZINDERY és mások nem látták az absoluta többséget, mivel azon megyék, mellyek a Conferentiát szükségkép megkivánták, nem jelentették ki, hogy azokhoz állanak kik a főispán candidatióját feltétlenül kivánták. Mivel azonban egyedül B. SZTOJKA arra nyilatkozék, hogy követtársa elesvén kivánságától, azokhoz csatolja magát, kik a tiszta választást akarják, az előlülő, POGÁNY pedig az absoluta többségnek kijelentését többek által pártoltatva erősen védné, a végzés megállott, ugy szinte SOMSICHnak azon kivánsága, hogy a vitatás alatt megérkezett megyék szava kivétessék, B. PRÉNYI ellenmondására a többség által elmellőztetett.
DUBRAVICZKY most már magából következőnek látja, hogy a restaurationalis kérdésbe belévágandnak a RR, azért a már elhatározott candidatiót a conferentia által megkorlátoltatni javalja, mellynek következésében csak az ott kijelelteket candidálhassa a főispány. BEZERÉDY ehez azt kivánja adatni, hogy ha candidatus a Rnek nem tetszik, ujra meg ujra candidáljon a főispány másokat. Ez azonban ellenzést okozván, a szólló azon sok zavarokra és visza élésekre emlékeztet, mellyek a főispányok e tárgyu önkényéből szoktak keletkezni, ez nem jót, nem hasznost szülend; a törvényhozás előre látásának pedig megfelel, hogy ily szükségkép várható esetekről eleve gondoskodjék, de siker nélkül ujitá javaslatát.
MARCZIBÁNYI: Sem Pestel, sem Tolnával egyet nem érthet. Tudjuk, mikép szoktak menni a conferentiák, csak azokat candidálja a főispány, kiket akar, és kik cliensei, a Tolna inditványa pedig zavarokra és pártoskodásokra adna alkalmat, olyat candidáljon a főispány okvetetlen, ki a hivatalra alkalmatos, ki ellen törvényes kifogás nints, a közbizodalmat birja, s a mennyire kivihető, birtokost.
MARICH: Ettől éppen nem tart, mert hiszen már most is ugy csak olyanokat lehet candidálni, kik nomine et omine törvénytudók vagy inkább juris consultusok. A Tolnai javaslat pedig a mindent kivivni szokott factiók miatt, a perlekedők biztoságát nem eszközölné. Azért a RR egyetértésével candidáljon a főispány. RUDITS be nem akarja vágatni a restauratio kérdését, hanem a fentartott regressus erejével* módositassék annak idején a kérdés. ÓCSKAY küldői látván a sok viszaélést, azt hagyták meg követeiknek, hogy a főispány candidatiójába csak ugy egyezzenek meg, hogy előre egy számos küldöttség dolgozza ki a candidatusok lajstromát, a főispány pedig csak ezeket nevezhesse ki; egyedül igy magyaráztatik ki a közbizodalom. Erre azonban az előlülő, POGÁNY megjegyzé, hogy ez a végzés ellen vólna. BREZOVAY mást javalt, a ki közgyülésben felkiáltás által legelői kijelelteték, neveztessék ki első candidatusnak, s igy tovább. PRÓNAY nem igen örvendezve veszi észre, hogy a RR ezen kérdések fejtegetése által a vitáknak oly örvénye felé sietnek, mellyből hihetőleg 3 hétig sem fognának ki gázolni. Talán elég volna e helyen a szerkeztetéshez tenni: cum influxu Statuum. Uj just adni a főispánynak elég bajos ott a hol a R jogai korlátoltatnak. Óvások tétessenek, noha ezek is könnyen kijátszathatnak, de itt csak a 4 fizetési birákra szoritassék e candidatio; a többiekről majd a 4-ik §-ban rendelkezünk.
A rendek a királyi válaszokra adott válaszukban (1833 márc. 26. Iratok, I. k. 122. s köv. l.) fenntartották maguknak azt a jogot, hogy végzéseiket később még a szentesítés előtt módosíthassák, ha az szükségesnek mutatkozik. E jogokhoz a második, május 27-i feliratukban is ragaszkodtak. (Iratok, I. k. 226. s köv. l.) A tárgyalásokat e kérdésben l. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 98., 116., 122., 137., 246., 251., 352., 376. l.)
BÖTHY: Miután a RR bölcsessége azt végezte, hogy ezentul a legfontosabb Tabularis perek a megye törvényszék előtt folyanak: a jelen kérdés legnagyobb érdekü. Most az rendeltetett, hogy a fizetésbeli táblabirák a főispány által candidáltassanak. Megvallom, hogy sehol a főispányok visza élésének nagyobb mezőt nem nyitotunk, mint itt. Törvényeinkben nem találunk más tulajdonait a candidatusnak, mint hogy nemes és birtokos legyen, és hogy az első alispánynak candidáltatnia kell. A birtok nagy, kis, és középvoltának megállapitása már magában is nehéz, de még bajosabb, ha a scálája a főispányra bizatik. Tolnának inditványa nem ugyan egészen alkalmaztatható; de mégis sok önkénynek eleit veszi. A conferentiában éppen semmi garantia; a szólló maga tapasztalta, hogy a főispányok az ott előadottakra nem figyelmeznek, s az végső végre igen nevetségesé vált, kiki bejött, szóllott, okoskodott, a főispány pedig tett, amint akart. Miután most már oly fontos itélőszéké lett a Sedria, megnyughatunk e ily kinevezésben? Előttem ugy is kétséges, lehet e azon önkénynek mindenütt gátat vetni. Ha tehát a Tolnai inditvány el nem fogadtatik, legalább rendeltessék, hogy a főispányok conferentiában kijelelt tagokat, mindenkor szükségkép candidálják. Igaz a Fehér v[árme]gye követnek állitása, hogy a választás alkalmával visza élések történek; de talán sokszor a főispányok önkénye okozza azokat, mivel nem mindig azokat candidálják, kikben a közbizodalom.
B. PRÉNYI ugy vélekedik, hogy a Tolnai inditvány által a főispányi tekintet csügedne, melly törvényes és alkotványunkkal egy koru, igaz ellenben a Fehérvári állitás, mivel leginkább ujabb időkben vesztegetések által oly factiók keletkeznek, mellyeknek szomoru következései, a legdurvább kicsapongások, a közbátorságnak veszedelmeztetése, vérontás és gyakori ember halál. A candidatióban sem talál garantiát, mert azt vagy a főispány önkénye, vagy a hatalmas pártnak emberei többnyire ki szokták játszani, azért a szerkeztetésben csak azt akarja nyilván kimondatni, hogy a candidatus birtokos, törvénytudó, s a közbizodalommal felruházott legyen, ha pedig ilyeneket nem candidálna a főispány, maga a candidatió foganatlan legyen. SZÉL pedig conferentiát kiván, és nem csak kit a főispány akar, hanem kik ott proponáltatnak, akarja kineveztetni. A Tolnai inditványt ellenzi; mert ki lenne az, ki megbirálná, valjon a közbizodalmat birja e ez vagy amaz?
HERTELENDY abból, hogy az országos szerkeztetésnek elein a főispánynak a propositió, végén pedig a candidatio megrendeltetik, a conferentiának hasztalanságát következteti, s azért az elsőt kihagyatni kivánja. A többi 6 táblabirákban sem lát annyi garantiát, mint mások, mert ki tudja, valjon még azoknak candidatiója is nem fog e a főispányra bizatni? Bácsnak regresusában sokat nem bizik, kivált ott, hol a nemzet legszentebb jusai kérdésben forognak.
SISKOVITS: Egyik fő talpköve az alkotványos szabadságunknak, hogy a birói hatalom mindenkor a megyei nemesség egyeteménél vala, melly törvénykönyveink bizonsága szerint eleinte a közgyülekezeteikben gyakoroltatott, és noha többféle alakban jelent meg, még is mindenkor épen fentartotta azon egyetemnek egyenes befolyását. Most tehát, midőn nem az eddigi alkotványos biróskodás alapos változtatásáról lehet a szó, hanem arról, hogy az eddigi pedaneus birók helyébe a régi törvénykezés, a kifejlett jelenkor szükségeihez hasznosan illesztve sértetlen visza állitassék: a nemesi egyetemnek korlátlan befolyását fentartani törvényhozói kötelesség; azért a törvényszérki táblabirák egyedül a nemesség által minden vidéki befolyás nélkül választassanak, annál is inkább, minthogy a haza boldogságára és a nemesi kiváltságok védelmére alkotott 1681: 10. az idézett 1613: 24. törvényt megerősiti* – nem csökkentik a főispányi tekintet; mert ha ezt az ország gyűlési követek szabad és befolyás nélküli választása nem csonkitja, nem kevesiti bizonyára a törvényesen biztositott szabad birói választás. Az sem tartózhat, hogy a választások több kelemetlenségekkel vannak össze kötve, mellyeknek kutfeje gyakran maga a nemesség. Fő elv előttem, hogy ki szabadságot kiván, az a vele egybe kapcsolt nehézségeken azon fő jó tekintetért eltűrni kész legyen. De kérdem, valjon elháritá e ezen kelemetlenségeket a candidatió? nem könyebb e a nemeség áthágásait, mellyek tetleg mutatkozni fognak, gátolni, mintsem a canditatióval birói önkényét? tisztelem a főispányi hatalmat és törvényes jusait, de azt, a mit a törvény a nemeségnek világosan biztositott, átadni nem szándékom, azon oknál fogva is, mivel más fenálló törvényünk is van, melly az akarat elleni biró itélet elleni büntelen szegülést megrendeli.
Az 1681:10. tc. a nemesi kiváltságokat és szabadságokat megerősítő törvények között sorolja fel, a Hármaskönyv, I. 9-el és az Aranybullával együtt, az idézett törvénycikket.
HORVÁTH (Zala) e helyen a conferentiát csak a 4 táblabirákra szoritatni kivánja, ott pedig mást ne candidálhasson, mint a kit a közbizodalom kijelelt. TORKOS a tárgy elhalasztását kivánja annál inkább, mivel az urbérben is több kérdések végső elrendelkezése más munkálatokra utasitatott.* NÉMETH azt akarja, hogy a főispány csak némellyekkel tanátskozzék, ha azonban olyant candidálna, ki a közbizodalmat nem birja, nyilatkoztassák ki a RR meg nem elégedésüket, és mást kiáltsanak fel, kit a főispány okvetetlen candidálni tartozzék.
Az úrbéri javaslat I. cikkének tárgyalása során az adóügyi, a VIII. cikknél pedig a jogügyi munkálat figyelembevételét tartották a felszólalók szükségesnek. (V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 153., 467., 474., 477. l.)
SOMSICH: Minden választáson tul elismert igazság, hogy azon nemzetek, mellyek polgári szabadsággal birnak, annak renditlen alapjául teszik azon igazokat, melyek szerint törvényhozó képviselőiket, ugy a biráikat, kik életökről, vagyonukról, épen mi legtöbb, betsületökről itélnek, szabadon és minden befolyás nélkül választassanak. Gondosan figyelmeztek erre atyáink, és hogy ezen nemzeti igazunk gyakorlása hazánk alkotványának egyik sark köve, reménlem senki kétségbe hozni nem fogja. A mostani kérdés oly nagy tekintetü, hogy valóban kevés fog a törvénykezési munkálatban ennél fontosabb előfordulni. Ugyan is eddig a v[árme]gyékben az vala szokás, hogy a fennálló táblabirákból szabadon minden főispányi befolyás nélkül választattak a törvényszéki táblabirák és igy ha most ezeknek választásához főispányi candidatio szükséges, akkoron a v[árme]gyék igaza e tárgyban csorbát fog szenvedni. A mostani zados szokás szerint, a főispányok nevezik a megyebeli táblabirákat; ha most kirekesztő jusuk lesz, candidatio által a törvényszéki itéletre is azokat felemelni, valjon nem fog a főispányoknak ezáltal majdnem teljes hatalom kezeikben játsztatni, hogy a megyejök törvényszék tagjai tetszésök szerint rendelhessék? továbbá eddig a v[árme]gye tiszti karból szabadon akár ezt, akár amazt választhatta a perlekedő fél, most pedig köteles leszen minden esetben csak ezen biróság előtt folytatni ügyes dolgait és igy bizonyos, hogy biróságot magának nem választhat? végre valjon per analogiam, nem nyit e ezen mód utat arra a főispányoknak, hogy az országos követeknek választásában is propositiók által befolyhassanak, amint ily forma lépések utáni vágyat már némelly megyékben tapasztalni lehetett. Valóban kötelességünk rémitő figyelemmel ezen igazát nemzeti szabadságunknak épségben tartani, és még a hasonlatoság káros formájától is menteni. Tisztelem a főispányi diszes hivatalnak igazait és azokat csorbitani nem szándékom: azonban szentül tartani kivánom a nemzeti szabadság igazit, és vétkesen teljesiteném követi köteleségemet, ha abból melly kicsin részt is elfoglalni hagynék, vagy annak nagyobbitásával ezt kisebbiteni engedném. A mi illeti azon ellenvetést, hogy az urbéri tárgyban 1-ő és 8-ik t. cz.-t is ugy alkottuk, hogy azokban más rendszeres munkákra provocatio tétetik, igaz ugyan, de csak azon különbséggel, hogy az első illeti az adó s biztosi tárgyat, a második pedig a Criminalét, már pedig ezeknek felvétele remélhető e jelen országgyülésén? nem azonban a publ[ico] politicum, mellynek rende oly hosszu porázra van fűzve, hogy bizonyára több évek fognak lefolyni, mig tanátskozásában fáradni fog az országgyülése, és igy most oly rendelkezést tenni, melly ott kapja határozását, czéliránytalan, de káros is lenne. Mind ezek után az vólna vélekedésem, ha már a mostani többség határozatának maradni kelletik, hagyassék az az országos szerkeztetés szerint, reménlvén hogy addig, mig e jelen tárgy az országos ülésbe kerülni fog, oly módok előadandják magokat, melly szerint a most kérdésbe hozott nemzeti igazat sérthetetlenül maradékinknak át adni tilalmaztatva nem leszünk.
(Folytatása következik.)
A végzés szavazás által az lőn, hogy a candidatio kérdése ne a publioo politicumra halasztassék, hanem itt vétessék tanátskozásba.
A Fő Hg. Nádor még nem érkezett Bécsből.
