a) 1833 január 10 Országos ülés. Tárgy: A kerületi ülésekben megállapított izenetek megvitatása. Az országgyűlési napló, az ujság…
a)
1833 január 10
Országos ülés.
Tárgy: A kerületi ülésekben megállapított izenetek megvitatása. Az országgyűlési napló, az ujság és a Cenzura kérdése.
1833 január 10
Országos ülés.
Tárgy: A kerületi ülésekben megállapított izenetek megvitatása. Az országgyűlési napló, az ujság és a Cenzura kérdése.
Januarius 10-én 4-ik Országos Ülés a Karok és Rendek teremében.
BORSITZKY mint kerületi Előlülő által adván a Personalisnak azon 4 rendbéli izeneteket, mellyek a Magyar nyelv, Pesti Diaeta, és az előleges sérelmek tárgyaiban, a KK és RR Kerületi Üléseikben meg állapitattak,* a Personalis azt akará fel vétetni, melly által már a jelen Ország Gyülésnek Pestre által tétele szorgalmaztatik; de a fel olvasást meg előzé
L. 56. s köv. l. és a sérelmekre vonatkozót Iratok I. k. 11. l.
PRÓNAY, itt is, valamint a Kerületi Ülésben küldőinek azon kivánságait jelentvén hogy ők az országos Napló könyvbe minden eggyes kijelentéseket olvasni kivánván, azt nem a Királyi Tábla tagjai, hanem gyors irók által szerkeztetni, egyszersmind az országos tanátskozások rendjét minden megszoritás és privilégium kérés nélkül tellyes szabadsággal szerkesztendő Ujság által a közönség tudomására el juttatni kivánják, ennek nyomába
DUBRAVITZKY szükséges elő lépés gyanánt javallá a Fő Rendeket fel szóllittatni, hogy mivel ők is, bár nem képviselők, de a Hazának fiai s fő birtokosai, és igy a Hazának feleléssel tartoznak, ők is vigyenek napló könyvet tanátskozásaikról.
PRÓNAYnak első indítványára nézve a Rendek többsége azon intézetekbe, mellyek a Napló könyv hellyesebb és pontosabb szerkesztése eránt tétettek, tovább is meg nyugodott ugyan, de második inditványa Pázmándy által oda modosittatva, hogy a javallatba hozott ujság a napló könyv kivonatját foglalja magába s igy hiteles is légyen, s első lépésül is szolgáljon a nyilvánosságnak töretlen ösvényén, – igen kevés ellenzéssel a követek részéről, a Dubravitzky javallata pedig tsak nem eggyes akarattal el fogadtattak. Az Ujság kérdése valamint a Kormány Jussai egyedülvaló kutfejének s ez által a Nemzet és kormány közötti visszonyok alapján nagyon érdekes ki fejtésére, ugy a gyülöletes Censura Szónak a Parlamentaris élet köréből ki küszöbölésére, végre a Kormány által bitorlot Censurával fajdalmasan meg szoritott Sajtó jussának, mint nemzeti tulajdonnak meg óvására nyujtott egy előre nem is álmodott érdekes alkalmat.
Bajos a nagy számú jeles mondásokba ereszkedni, ne hogy mind említeni nem lehetvén, az el halgatottnak érdeme láttassék tsonkítatni BEZERÉDY a nyilvánosságot minden nemzet Constitutiója Palládiumának, PALÓCZY az olvasást Lélek eledelének, BALOGH nyilvánosság nélkül alkotott törvényt az eső és nap fény nélkül nevekedet plántához hasonlónak s inkább tsak ordonánznak nevezé s a nyilvánosságnak magasztalására azt emlité, hogy ez emeli fel az értelmet, ez az erkölcsi erőt s a kettő együtt a köz boldogság rugója.
KOTSI HORVÁTH a felettünk fénnyel diszeskedő Fő Rnek Napló könyvök által azon leg szebb fényre kivánt alkalmat nyúlytani, hogy a Haza szine előtt mint igaz hazafiak ragyoghassanak.
FEKETE a Censura szükségét törvény által el esmérve nem látván, diaetalis Censura által sem kivánt jelt adni a nemzeti szabadság azon meg kötésére, mellyet a Törvény még edig meg nem kötött.
TISZA természeti s viszonyos igazság szerént kivánná hogy valamint a KK és RR, ugy a Mágnások Táblájától is minden személy válogatás nélkül el jusson a Publicum tudomására hogy ki az igaz hazafi.
KOMÁROMY nem igen ohajtá az ujságot, anak pedig hogy a követi hivatal, az Ujság iró Censurája alá verődjék s Comittensei által Ujságból itéltessék, ellene mondott.
RADVÁNSZKY feudalis Constitutioval biró Országba a határ nélküli nyilvánosságtól fél, de PALÓTZY a feudalismus szennyének ellene mondott.
ZMESKÁL és KOMLÓSY Országunk miveltségi fokán irtódznak az Ujságtól;
RÉPÁS ellenben azt vélé, 800 esztendő alkotmányi létel után ideje el jutni oda, hová más nemzetek most született szabadságoknak garantiát keresve 10 esztendő alatt el jutottak.
A PERSONALIS ellenvetésekbe ereszkedett, a nyilvánosságot, ha magok körül tekintenek a RR, elég láthatónak mondá, de KÖLTSEY azt feleli, hogy az Auditorium még nem a Nemzet, s a nyilvánosságot ezen falak közzé szoritani annyi, mint azt el nyomni, továbbá azon czélt hogy a maradékra el jussanak tanátskozásaink, a Napló könyv által el éretve lenni állitá az előlülő, ezt sokan tagadták s TÖRÖK azt tartá hogy az eleink oly gondal viseltettek vólna arra, hogy a törvények inditó okai s elveinek kifejezései a maradékra el jussanak, mint mi viseltetni kivánunk, nem kellene törvény könyvünk sok helyén el oszlathatatlan homállyal küszködnünk; ez felelet volt azon 3-ik ellen vetésre is, hogy ha 800 esztendőig el lehettünk Ujság nélkül, tovább is el lehetünk, mellyre még KÖLTSEY azon hasonlitást téve hogy a 15-ik század végéig el lehetett a világ könyv nyomtatás nélkül s összve nem dült, el kell e tehát a sajtót rontani; kérdé azt is a PERSONALIS hogy [1]830-iktól annyira ki fejlődtünk e, hogy már szükséges tovább menni, mint akkoron mentek.
PÉCHY azt hivé, a szükség felől nem fog kételkedni, aki meg emlékezik mily sensatiót gerjesztett ezen kérdés el vesztése már [1]830-ban is.
KÖLTSEY állítá hogy el nem lehet a Nemzet Ujság nélkül, nem azért pedig mintha két év ólta szörnyüt haladt vólna a miveltségben, hanem azért, mivel ezen szükséget már régen érezé s kérdé a Personalist, tsak akkor adjuk e a Culturára való eszközt a népnek, mikor már egészen Cultus léssz, ez annyit tenne mintha a Csillagász tudományt tanulni okozónak nem adnánk kezébe tanúlásra szükséges instrumentumokat, mivel még nem tud astronomiát. A 800 esztendős parificatióra meg BEZERÉDY azt mondá, hogy igen is fenn állott Nemzetünk, de Constitutiónknak mindég lelke volt a Publicitás, hajdan a század lelke szerint divatozott az a Rákos mezején, most a Század lelke szerént divatozzék Ujjság által; – még azt is mondá a PERSONALIS hogy Ujság által nem nyer semmit a közönség, mert [1]825-ben egész könyv tárrá nevekedett a Napló könyv, s 7, 8 ftért, az Ujság pedig 12-ért vólt kapható, de PÉCHY azt válaszolá, hogy ők, kik meg vették, illy szerentsések nem lehettek mert 100 ftnál jóval többet kellet a Napló könyvért fizetniök. Végre arra, hogy per excerpta ne dólgozzanak a rendek, PÉCHY azt válaszolá hogy a Pázmándy javallata nem vág a sajtó kérdésébe.
BERNÁTH pedig imigy felel: Igaz hogy a Diarium a Diaeta Coordinatiójának kérdésére tartozik, de tul hatott rajtunk a mesterség, a gyors irás utol ért, hogy tehát ki ne világítsa hibánkat, szükség, hogy azokon halasztás nélkül javitsunk, második kérdés, légyen e a Fő Rnek Napló könyvök, igen is légyen, ha tellyesitik kivánságunkat jó, ha nem, factó el esmerik, hogy a mi napló könyvünk a Törvény hozó Test Diariuma s mivel a Personalis még azt is mondá, hogy az Ujság birálást vagy szerkeztetést egy nemzetnél sem viszi a Törvényhozó Test, s innen Bernáth publ[ico-]politicus erősséget szőtt, mert néki mind egy, ugymond, szavai akár a Csillagok közt ragyogjanak, akár a tenger méllységébe temettessenek, de mivel tudja és vallja, hogy a Kormány más just nem birhat mint a mellyet néki a Nemzet ád, épp azért hogy ő oly just gyakorol, mellyet nem bir a nemzettől, szükség hogy azt a nemzet, kinek tulajdona gyakorolja; Ezen juris publici nézetet B. PRÉNYI is erőssen ki fejtvén a szóba forgó Ujságot tellyes szabadsággal kiváná fel ruházni.
PERSONALIS: Ujság sajtó nélkül, ez privilegium nélkül nem lehet, ennek jussát a kormány gyakorolja, s ha de facto belé ereszkednék, ez a kormány jussát sértené; ezen szavak nagy moralis lángra gyujták az egész Követi kart.
BORSITZKY lépett fel leg elébb tagadni és ismét tagadni, hogy a Kormánynak akár jussa, akár privilégiuma lenne a szabad sajtót gátolni. Constitutionalis Országba tsak az lehet juss, mit a nemzet akaratja által szabott törvény ád s ő inkább törvény nélkül megy haza mintsem hogy bár a legliberalisabb alapokra épített Censura által a Nemzet törvényes szabadságát sértetni engedni, utánna ismét erős tagadással lépett fel
PRÓNAY és CSAPÓ.
BENYOVSZKY (a mérész) sajnállá hogy a Personalis most inti a Rket hogy per excerpta semmibe se ereszkedjenek, mégis maga görditett illy kérdést előkbe, meg emlité hogy a sajtónak nem tsak jussa a Nemzetnél van, de szokásába is privatusok vóltak, mig tőllök a Kormány a Sajtót erőszakkal el nem ragadá s ő azt, amit a Kormány gyakorol, nem jusnak de bitorlásnak vissza élésnek nevezi.
PÁZMÁNDY még erőssebben kifejté milly szabadon gyakorolták privatusok a Sajtót, s fel szollitá a Rket, hogy midőn olly szelid móddal meg akartak elégedni, mint az ő általa javallott Ujság, s még ez is tagadtatik, a sajtó eránti köz értelmeket izenetbe foglalva küldjék a Fő Rendekhez.
PERSONALIS engedni akart, meg nyugodott Pázmándynak az Ujság eránti javallatába, de késő vólt. Benyovszkynak azt mondá hogy alkalmasint tsak azt akarta érteni, hogy a Censurát nem a Nemzetnek világos megeggyezésével gyakorolja a Kórmány, de majd NYITZKY (Vas) állott fel rotunde tagadni, majd PRONAY a gyakorlásból következhető Jusnak ellene mondani, majd SZINYEY és KLAÚZÁL a Nemzetnek egyesített tagadását napló könyvbe iktattatni, és ismét
BORSITZKY a gyakorlás szónak ellene kellt ki, ezt tsak erőszakkal ragadta törvényeink ellenére magához a Kórmány, nem gyakorlás az tehát, hanem vissza élés, gyakorlás tsak a Nemzet meg eggyezésén, tsak törvényen épülhet, külömben majd azt mondanák, adót is, Katonát is lehet az Ország eggyezése nélkül szedni, mert az erőszak tett illyes probát 1823-ban.
PÉCHY hellyesnek nevezi a Benyovszky szavát s tsak ugy nyugszik meg, ha ez igy megy bé a napló könyvbe, sokan: ezt mindnyájan kivánjuk.
HERTELENDY: De nem ugy, hogy gyakorlás hanem ugy, hogy vissza élés.
PERSONALIS: Ha a köz állapodás azt kivánja, menjen bé a Napló könyvbe, de az ő részéről is az, hogy ahol élő törvény meg sértése nints, ott visszaélést el nem esmérhet.
SZINYEY ennek ellene mond, van élő törvény, ott van az 1791: 10. cz. a mely azt rendeli „non nisi in sensu Legum gubernabit”* és igy minden lépése a Kórmánynak a melly nem in sensu Legis történik, törvény ellen történik, ezt pedig nem lehet másnak mint vissza élésnek nevezni.
Az utalás a Magyarország függetlenségét kimondó 1791. évi 10. tc.-re nem pontos, mivel e szerint a királynak az országot „propriis legitbus et consuetudinibus, non vero ad norman aliarum provinciarum” kell kormányoznia.
Conclusum: Ujság mint Pázmándy, felszóllitás a Fő Rendekhez mint Dubravitzky.
Ezután fel olvastatik a Diaetának Pestre által költöztetése tárgyában kőlt izenet s Pest város követje lágyitó modositó kijelentése után a fel találtatás hellyet alkalmaztatás* s a diákban adinventio hellyett adaptatio tétetvén az izenet meg hagyatott.*
Az első javaslat szerint Pest városa „az országgyűlés tartására szükségeseknek … azonnal leendő feltaláltatását” jelentette.
A negyedik országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, 1. k. 32. s köv. l. – V. ö. Kölcsey VII. k. 61. s köv. l., Széchenyi IV. k. 361. l.
