1833 július 16, 18 Országos ülések. Tárgy: Az Urbarium kerületi javaslatának vitája. Az I. törvénycik első hat paragrafusa. Az us…
1833 július 16, 18
Országos ülések.
Tárgy: Az Urbarium kerületi javaslatának vitája. Az I. törvénycik első hat paragrafusa. Az usufructuatio eladása ellen szólók beszédei.
Országos ülések.
Tárgy: Az Urbarium kerületi javaslatának vitája. Az I. törvénycik első hat paragrafusa. Az usufructuatio eladása ellen szólók beszédei.
Julius 16-án a KK és RR 62-ik országos ülésében az urbéri munkálat tárgyában készitett kerületi javallat vizsgálat alá vétetvén, azóta kevés közbeszakitással folyton folytattatik. Az országos küldötség munkája után a kerületi magyar szerkeztetés* szokott olvastatni, s a tanácskozás a felett tartatik. – Az eddigi tanácskozások resultatuma az érdekesebb vitatásokkal imigy következik:
Az előző szám 23. és 24. jegyzetében említett munkálatok.
A bévezetést, melly igy szóll: Hogy az 1790/1: 35. cz[ikkely] következésében a földesuri és jobbágyi kölcsönös viszonyok törvényesen és álandóul biztosittassanak, határoztatik: a Personalis kihagyatni kivánta. Itt ugyan rendszeres munkában elösmeri, hogy maga helyén van, de ha több törvényekkel együt decretumba megy, nem lesz maga helyén. 1723-ban és 1729-ben is felvétettek némely operatumok,* azért különös bevezetés nem ment a törvénybe. De minthogy különös codexnek is kivántaték az urbarium, azon bévezetés Deák, Gr. Andrásy és Pázmándy által támogatva* meghagyatott.
Az 1723-i decretumba az 1717–1722 közt működő rendszeres bizottság jogi javaslatainak egy része került be, az 1729-be pedig az országgyűlés által kiküldött jogi bizottságé.
Deák „codexeket ohajt, mellyek osztályonként menjenek a törvény könyvbe”. (Jegyzőkönyv, II. k. 165. l.)
Az 1-ő § szólt a szabad költözködésről s egyben foglalván az országos szerkezetés 1-ő s 2-ik §-át azt rendeli, hogy „a jobbágyi kapcsolat költözés, vagy elmozditás által megszünvén, ha hogy az elköltözni akaró jobbágy vagy zsellér földes uri és köztartozásait leróvja, magános adósságira nézve pedig a hitelezőktől elfogadott kezességet állit, őtet letartoztatni nem lehet. Vagyon hijánya esetében pedig azt kell tenni, mit a hazai törvények rendelnek”.*
A törvényjavaslat-idézetek általában nem szószerintiek.
ANDRÁSSY és VÁGHY, nehogy a hitelező önkényének legyen a költözködő kitéve, elfogadott kezesség helyett elfogadható kezességet javalnak tétetni.* – BÖTHY a Sz[olga]biró elitélésére kivánja bizatni. – GR. LA MOTTE ellene szóll, mert ennek czéliránytalan itélete esetében, ki fogja a hitelező kárát megtériteni? – ASZTALOS sem akarja azt, mi a Contrahens felekre tartozik, biróra bizni. – MAJTHÉNYI (Bars) ugyan kérdé: hogy a felek meg nem egyezvén, ki tesz itéletet? vagy talán egy hitelező makacsága miatt a földes ur legyen e kéntelen megszenvedni azon jobbágyot, kit elmozditani kiván? de K. HORVÁTH azt felelé, az adós fizetni tartozik, ez az igazság, kezesség elfogadása csak kegyelem, kegyelmet pedig biró nem osztogathat. – Az inditvány félre vettetett.
Javaslatuk visszatérést jelent a bizottsági munkálat szövegéhez: „praestita duntaxat acceptabili fideiussione”.
A 2. § értelme ez: A költözendőnek földes urátol elbocsájtó, az Alispántol vagy birótol* utilevele legyen. Elmenés ideje Gergely napja,* a helybeli előljárók jelenléttében történendő béjelentés ideje pedig September 1-ő napja.
szolgabirótól.
Március 12.
SISKOVICS és HEGEDŰS kivánják hogy ha tartozásainak eleget tesz a jobbágy, akár mikor szabadon költözhessék.
Ezt CZINDERY ugy módositja, hogy ha maga helyet más alkalmas embert állit, a ki minden kötelességeknek meg tud felelni. Ezután is tartóztatni, személyes szabadság tetemes sérelmének tartaná. DESSEWFFY, BÖTHY pártolja, PALÓCZY ellenben ugy vélekedik, ez attol fog függni, mit fognak a RR a szabad adás vevésről határozni. Felkiáltás által helyben hagyatik a § amint van.
A 3. §. ezt tartja: A földes ur csak az 1-ő §-ban érintett okbol tagadhatja meg az elbocsájtó levelet, ha pedig azt ki nem akarná adni, s megtagadásának a költözni akaró jobbágy panaszára őtet meghalgató Alispán előtt okát nem adná, csupán az alispán bizonyitványa mellet is szabad a költözés. Az alispán bővebb megvisgálás végett a dolog folyamatját köteleztetik a közelébbi közgyülés elébe terjeszteni.
PÁZMÁNDY: Ezen felterjesztést kihagyatni vélé, mert ha nem ellenkezik a földes ur, hogy jobbágya elmenjen, nincs vizsgálatra szükség, ha ellenkezik, brachium kell s e végett a következő §. szerint ugy is a gyülés elébe fog a dolog kerülni.
SISKOVICS:* Ezen két §. eseteit egészen különbözőnek itéli s arra nézve is csak kell biráskodni valakinek, ha volt e oka a földes úrnak megtagadni az elbocsájtó levelet, s volt e igaza az al ispánynak bizonyitványt adni. – MAJTHÉNYI (Bars) vigyázatot ajánl, ne hogy az alispányi hatalom kiterjesztése iránti aggodalom miatt a szegény embernek szabadsága korlátoltassék. Nem azért szóll, mivel ő is alispán, mikorra ezen törvény foganatba megy, bizonnyára sem ő, sem társai nem lesznek alispányok, – ő csak azt kivánja, kétszer ne fussa meg a dolog a gyülés hosszú útját, hanem először referáltatván, azonnal szükség esetére a hatalom kar is elrendeltessék.
A Jegyzőkönyv (II. k. 170. l.) szerint nem Siskovics, hanem Trencsén második követe, Marczibányi Antal volt a felszólaló.
A többség itt is a kerületi szerkeztetés mellett maradott.
A 4 §-us azt rendeli: hogy ha valamely földes ur még ezután is letartóztatná a jobbágyot, őt az alispán szükség esetében, de mindenkor a közgyülés által rendelendő hatalom karral is a le tartóztatás okozta károk és kölcségek megtéritésével rövid uton szabadságba helyezze, azon kivül a tiszti ügyésznek a letartóztató ellen 200 ft büntetés megvételére keresete leend, – ennek fele a megye házi pénztárát, fele a jobbágyot illeti. Bizonyság nélkül béfogadni valamely jobbágyot, szint azon felperesség alatt, egészen a házi pénztár részére megveendő 200 ft büntetés alatt tilalmas.
Erre nézve GR. LA MOTTEnak azon inditványa, hogy valamint a jobbágy letartóztatásábol eredett kárt a földes úr tartozik megfizetni, ugy a jobbágy törvénytelen elköltözéséből a földes urra háramlott kárt viszonyosan az tartozzék megtériteni, ki a jobbágyot bizonság nélkül béfogadta – ámbár ezen inditványt a PERSONALIS annálfogva, minthogy ezen egész munkálat az 1791: 35. t. czikelyen* alapul, pártolta, – a többség által elmellőztetett, mivel harmadiknak tettéért senki sem büntettetik. – El mellőztetett azoknak inditványa is, kik a brachium különös megemlitését szükségesnek nem vélték. – Továbbá
Ennek ide vonatkozó pontja értelmében a földesurat, aki bizonyítvány nélkül fogad be jobbágyot, terheli a szökevény jobbágyok rejtegetőire kiszabott büntetés, a jobbágy köz- és magántartozásainak, továbbá a perköltségeknek a megtérítése.
A PERSONALIS azon észrevételt tette, hogy mivel azon summarius ut, mellyet a RR az urbariumban több helyütt meghatároztak, eddiglen törvényeink előtt ösméretlen s egy helyütt az alispánt más helyütt szolga birót tiszti ügyésszel, más helyüt ismét csak magát a tiszti ügyészt rendelték birónak; talán a biró határozását a törvényes munkálatra kellene halasztani, itt pedig a rövid utat csak általánosan emliteni, annyival inkább mivel azon biráskodásokba egyenlőséget szükség behozni. Ezt többen szükségesnek nem itélték, ellenben megjegyzék, hogy ezt azért mivel rövid út, nem tekintik politicus útnak, a törvényes munkálat idejére tartozhatik, s tartozik is azon rövid út természetének meghatározása, itt mindazáltal a birót meghatározni annyival szükségesebb, mivel a Juridicum felvétele bizonytalan. – Az inditvány tehát el nem fogadtatott, ámbár MAJTHÉNYI B[ars] figyelmezteté a RR-ket, hogy azon gondossággal, mellyet a politicai kormányszékek béfolyásának elháritására forditanak, nem igen egyez meg az, hogy a jelentés közgyülésre tétetni rendeltetett.
Végtére hoszabb szóváltás forogván fel a felett, mi legyen azon rögtön itélő, s végre is hajtó útnak tárgya? csak az e hogy a letartóztatott jobbágy személye szabadságba helyheztessék, vagy egyszersmind személyivel együtt tartoztatott javai is kiadattassanak, s lucrum cessans, damnum emergens és büntetés megitélése pedig perre halasztassék? – PÁZMÁNDYnak azon kijelentéséhez ragaszkodva, hogy valameddig nálunk via facti szabad lesz kárt tenni a nélkül hogy hasonló rövid uton kárpotlás eszközöltetnék, mindaddig az ököl törvényéhez közel vagyunk, fejenkénti felszóllamlás után a többség egyenest a kerületi szerkeztetés mellett maradott.*
Az a sopronmegyei javaslat tehát kisebbségben maradt hogy a jobbágy „minden vagyonával együtt” nyeri vissza szabadságát, ugyanakkor azonban elmaradt a javaslatnak reá nézve kedvezőtlen része is, hogy kárai és költségei megtérítését nem azonnal kapja meg az alispán intézkedésére, hanem bírói úton kell igazát keresnie. (Jegyzőkönyv, II. k. 176. s köv. l.)
Julius 18-án a 63-ik országos ülésben Napi renden következék az Urbéri 1-ő t. czikelynek a kerületi szerkeztetés szerint 5-ik §-ussa melly egész községeknek szabad költözködéséről rendelkezik. Az országos küldöttség javallata* ezen pontra nézve annyiban változott a kerületi végzés által, hogy a Helytartó tanácsnak nem a szabad költözés megengedése, vagy megtiltása, hanem csupán tudomás végett fog ilyes esetekről jelentés tétetni.
Proiectum, 2. l.
PLATHY: Az országos szerkeztetés szerént az elköltözés előtt re interea integre servata kivánta a jelentést megtétetni, mind azért mivel az 1723-ki: 102. t. cz, szerint a Helytartó tanács hatóságához tartozik a törvény bétöltésére felügyelni, mind azért mivel egész községek elköltözésének, a rajtok feküdött adozás tekintetéből az Adó- s Biztosi igazgatás ágával szoros ösze függése van.
GR. DRASKOVICS szintén attol tartott hogy ha minden gát és korlát nélkül megengedtetik a szabad költözködés egész helységeknek, a kevésbé boldog vidékek egészen elnéptelenülnek. Ő tehát a földes ur vétkén kivül közbenjöhető ilyes elköltözéseket tilalmaztatni s a nép ingerlők ellen büntetést szabatni ohajtana. Ellenben
DUBRAVICZKY ugy nyilatkozott hogy ha szabad egyes jobbágynak elköltözni, szabad többnek is együt, s földhöz ragasztani egész községeket nem lehet. Az előbbi §§-ban ellátás van az iránt téve, hogy el ne költözhessen, mig köz és magános tartazásait le nem róvja, kötelességeit nem teljesiti, s miután teljesitette, tartóztatnia az emberi szabadság természeti jusának sérelme nélkül lehetetlen. Ezen eset egyéb iránt is nagyon ritka lesz. Már természettől is kiki szülötje földjéhez ragaszkodik, meg kell azt vele szerettetni, jól kell a jobbágyokkal bánni, s talán soha sem fordul elő egész községek kiköltözésének szomorú esete.
A PERSONALIS: Elösmeri ugyan az eset ritkaságát de még is úgy vélekedik, hogy eggyes jobbágy és egész község elköltözése között igen nagy a különbség, valamint amazt gátolni már csak az 1791: 35-ik törvényel is ellenkeznék, ugy emez oly fontosságú történet, hogy annak okait megbirálni, s ha lehet elháritani valóban a Statusnak kötelessége.
MAJTHÉNYI (Bars), BÖTHY, CZINDERY, K. HORVÁTH, BEZERÉDY és mások ugy látják, hogy a két eset közt magok a RR is tettek különbséget midőn azt rendelték, hogy egész községek költözködési szándékának okait a törvényhatóság megvizsgálja s őket maradásra birni igyekezzék.* Nagyon szomorú helyzetnek kell annak lenni, mely egész községeket arra biztat, hogy szülötte földjöket elhagyják. Lehet az physicai vagy politicai ok, az elsőnek alatta (ha hogy azt elháritani nem lehetne) szenvettetni egész községeket embertelenség lenne, az utóbbit ha megszünteti a törvényhatóság, önként lemond a község költözködési szándékárol. Hogy pedig valaki akaratja ellenére földhöz ragasztassék, vagy az elköltözködést okozó szomoru helyzet alatt huzamosbb ideig szenvedni kényszeritessék, ez annál sulyosabb lenne mivel a Helytartó tanács tömérdek foglalatossága között hoszabb időre haladhatna a szükséges intézkedés. Az adó tekintete sem tartozik a Consiliumra, részint mivel az ilyes költözködésből eredő csökkenés tekintetéből az illető törvényhatóság adóbeli járandóságát kevesbiteni a Helytartó tanácsnak hatalmában nincs, mert az adónak portalis elosztása diaetára tartózik, részint mivel az ilyes csökkenés sokkal sulyosabban érdekli magát a törvényhatóságot, mint a dicasteriumot, s azért amaz kétség kivül mindent el fog követni a lebeszéllésére. Nem is tanácsos dolog a megyék hatóságát mindinkább szoritani, s köz dolgaikbani önállásuk függetlenségét nyirbálni. De jusa is van minden polgárnak ott keresni szerencséjét, hol azt leginkább elérhetőnek véli, a tiltó törvény csak elégedetlenséget szülne.
A kerületi javaslat szerint a megyei hatóság, mihelyt értesül a földesúrtól az elköltözők szándékáról, mindkét fél meghallgatása után igyekszik kinyomozni annak okát és eredetét, „és ha némelly alapos okok adatnak elő, ezeket jó móddal elháritni” iparkodik. (Iratok, I. k 261. l.)
A többség tehát e szerint maradott a Kerületi szerkeztetés mellet s némely más aprób inditványokat is elmellőzött. Ilyen volt a GYERTYÁNFYé, ki azt kivánta hogy egész községeknek csak azon esetben adjon a törvényhatóság engedelmet az elköltözésre, ha hitelesen bé tudja mutatni, hogy van helye, a hová költözik, mellyre feleletül adatott hogy ez a dolog természetében fekszik, hogy addig senki sem hagyja el házát hazáját, mig nem tudja hová mehet, s hogy ezen a Helytartó tanács sem segitene, mert az nem képes élelem módját mutatni, s a ki élni nem tud, azt halni hagyja. Ilyen volt azon indítvány is* hogy az 1795: 35. czikelyre hivatkozás kihagyassék nehogy az egészen megerősitetni látszassék,* – de ez is elvettetett, mert ezen törvényben vannak ama fontos okok, mellyeken épül a megyéknek ezen tárgyra nézve engedett hatalom. Végre az is, hogy a költözködés külföldre is megengedtessék – ennek a RUTKAY által kért módositásával egyetemben hogy csak azon országokba, mellyekből a beköltözés meg van engedve – mint az urbéri szakaszba nem tartozó elmellőztetett.
Nógrád megye második követe, Szent-Iványi Anselm tette. (Jegyzőkönyv, II. k. 181. l.)
Az idézett törvénycikk érvényben hagyta a Mária Terézia-féle úrbéri szabályzatot.
Következék a 6-ik §. tudni illik azon szabadság hogy: feltartatván a 40: 1. rendelete, a jobbágyok vagy zsellérek nemcsak a telekbe fektetett javitásokat, de a telek haszonvételét is (beneficium usufructuationis) szabad adás vevés utján a földes urat és községeket kivéve más akárkinek eladhassák.*
Iratok, I. k. 261. l.
Az usufructuatio szabados eladhatásának ellene szóllottak terjedékenyebb okoskodással e következendők:
ANDRÁSSY (Esztergom): Okai ezek: 1. A tulajdonnak mindenhol sérthetetlennek kell lenni. A jobbágy teleknek tulajdona az úré, ha tehát annak haszonvétele másnak adatik, a földes uri tulajdon sértetik. 2. A jobbágynak ezen idealis engedésből nem csak haszna nincs, sőt mivel azt pénzen fogja venni, mit eddig a földes ur jóvoltábol ingyen kapott, helyheztetése ugy a telek szerzés, mint az osztály esetében roszszabb karba tétetik. 3. A földes ur és jobbágy közötti kötelék csökkenni fog, sőt ezen ut az, melly annak tökéletes feloldozására vezet.
BUSÁN ily okokkal harczolt: 1. A ki mit nem vett, azt el sem adhatja, a jobbágyok pedig nem vették meg pénzen a telek haszon vételét, s igy azt el sem adhatják. 2. Az usufructuatio felől nem tud magának a jobbágy abstracta idaeát képezni, s magát tulajdonosnak fogja tartani, mind ezért tehát, mind különösen az osztályok és kibecslések alkalmával csak zavarra nyujt okot ezen egész engedély, melly egyéb iránt is kárára van a jobbágynak, mivel 3. Azon oltalom fő jótéteményétől, mellyel addig a törvényből birt, tudni illik hogy gyámság alatti árvának tekintetett, megfosztatik. A tékozló apának becsületes fia hijában folyamodand az ur kegyességéhez, nem lesz az képes őtet telekkel boldogitani. Csak a pénzes idegen, német, s talán zsidó is fogja hasznát venni ezen törvénynek, magyar pedig, ki vérét ontotta hazánkért, s országunk legrégibb honnos lakosa, a tót kizavartatik a telkek birtokábol, szaporodik a koldusok száma s alkalmas ut nyilik felszedni a telek árát, s pénzestől együtt elhagyni a hazát.* Kivánja tehát, hogy vagy csak az adhassa el a telek haszonvételét, ki azt elébb maga is megváltotta, vagy pedig első eladás alkalmával csak a javitások árát kapja, a többi pedig földes urát illesse.
Mint azok a stájerországi bevándorlók tehetnék, akiket egy uradalom kész telekre telepített, lakóházakat, gazdasági épületeket bocsátva rendelkezésükre. (Jegyzőkönyv, II. k. 189. l.)
GR. LA MOTTTE: Szintén ellene szóll az usufructuationak, s ezen okokat hozza fel: 1. Eddig a meg üresült telket ingyen kaphatta a szegény ember, ezentul nem. 2. Kevesebb pör az egész világon nincs, mint mi nálunk a helységbeliek közt, a mostani állapot mellet. 3. A birtoki egyenlőséget, melly eddig minden irigységet és gyülölséget ki zárt, a szabad adás vevés fel fogja zavarni. 4. Minden nemzetségben van három négy generatio alatt egy pazarló, ki az egész nemzetséget megronthatja. Ezt a nemességre nézve fidei commissumok, majorátusok által korlátozta a törvény, a minek ugyan a szónok nem barátja, mert az ilyes majorescókat ugy tekinti, mint a halas tóban a csukát, melly a kisebb halakat elnyeli, de a jobbágyoknál máskép áll a dolog, ott minden teleknek majorátusnak kellene maradni; ott a szabad adás vevés által fognak a csukák támadni. 5. Öröm látni, minő patriarchalis életet élnek a jobbágyi ház népek. Ezen törvény által felzavartatik a testvérek közötti egyetértés, s amelly testvér a telek haszonvételéből ki fogja fizetni a többieket, adósságokba veri magát, s tönkre lesz. 6. Ingert foglal magában az eladásra, s igy elszegényedést szül, az elszegényedett pedig gyermekeit nem nevelheti, sőt azokat erkölcstelenségbe hagyja keverni, de maga sem talál menedéket, kivált ha minden határ commassáltatik, s a legelő mindenüt elkülönöztetik.* 7. Most ha szerencsétlenség éri a jobbágyot, a földes ur segíti, de meg csökken ezentul az érzés, s a földes ur atyai jovoltának kapcsolata megszünik. Végre sérti a földes ur jusait, nem engedi, hogy a 1: 9* szerint javaival szabadon élve, telkét annak adja, kinek akarja, oly embert tol nyakára a földes urnak, kit el nem mozdithat a vételtől, mivel nem tehetetlen a terhek elviselésére, de kivált compossessoratusban ezer bajt okozhat. De ha szabad lévén az adás vevés, négy különbözö úrtol 4 telket veszen össze egy jobbágy, hogy fogja teljesiteni a földes uri kötelességeket? Azon ellenvetés, hogy a Bánátban nem volt káros következése a már eddig is divatozott szabad adás vevésnek, semmit sem bizonyit, mert eddiglen a ki ott eladta telkét az egész országban ingyen kaphatott mást, a mi most egészen megváltozik. Azonban Krassó vármegyében mily számos az elpusztult telek? habár terméketlen is, Gömör bizonnyal terméketlenebb, még sincsenek elhagyott telkei. Az usufructuatio szabad eladhatása tehát káros az urnak, káros a jobbágynak, és igy káros az egész hazának.
Kénytelen városba költözni – folytatja –, itt azonban, mivel a lakosság nagy része inkább földmíves, mint iparos vagy kereskedő, nem tudja kenyerét megszerezni „s az illyen elszegényedett munka nélküli népesedésbeli szaporodás csak városaink csendességének felbontásával lenne össze kötve”. (Jegyzőkönyv, II. k. 191. l.)
Hármaskönyv, I. 9.
BENCSIK: Küldői mélyen érzik, hogy a századokkal haladni, s a kor kivánatinak engedni kötelesség, ennek meg is fognak felelni; de oly kétes dolgot adni nem akarnak melly a nagyobb részint tudatlan népnél csak visza élésekre nyujt alkalmat. Az usufructuatiora tehát reá nem áll, mert ez valósággal sajátságot rejt, mellyről ha hogy a tulajdonos akaratján kivül egy harmadik rendelkezik, meg rendül a birtoki biztosság meg az 1-ő R. 9-ik czimje által garantierozott szabad használás igaza, meg rendül a tanácskozás alá sem vehető 1741: 8. czikkely, mert valósággal onus inhaerebit fundo.* Feltartatván továbbá az 1-ő R 40-ik czimje,* még földes uri ajándékbol birt telek elbecsültetése esetében vagy nem kapja meg a jobbágy a telek haszon vételének árát, s ekkor megrendül az usufructuatio principiuma, egyszersmind ösztön lesz az eladásra; vagy tartozik a kibecslő földes ur soha el nem adott saját tulajdonának árát megfizetni s ekkor semmivé tétetik a sajátság sérthetetlensége. Az országos küldötség nem volt eléggé bátor kimondani, hogy a jobbágy telkek tulajdonát a jobbágynak adja, s azért teremtette az usufructuatiot, mi hasonlit a polypushoz, a miről nem tudjuk, mellyik természeti országba tartozik. Itt is tudjuk, hogy lesz valakinél a telek tulajdona, de nem tudjuk kinél. Ugy de azt mondják: „csak a haszonvétel engedtetik által a jobbágynak, az ur marad a tulajdonos”, ő nem irigyli legyen akár ki, bár Croesus minden kincsének tulajdonossa, csak engedjék neki annak haszonvételét. Annyi igaz, hogy az egész dolog olygarchicum principium, s csak a szegény nemesnek árt. – Végre, valaha csak ugyan el jön azon idő, hogy sajátsági jusal is fel kell ruházni a jobbágyot, s ekkor vagy kétszer fogja megfizetni telkének árát, vagy a földes ur ingyen fog tulajdonátol megfosztatni a mi egyiránt igazságtalan.
Az idézett törvénycikk tiltja a nemesi kiváltságok, főleg az adómentesség és azon elv országgyűlés alá vételét, amely szerint a telekkel semmiképen sem jár együtt a közteher.
A Hármaskönyvnek ez a címe megengedi az apai örökségükön osztozó nemeseknek, hogy abban az esetben, ha hajlékokat nem építhetnének maguknak örökölt földjeiken, erre a célra jobbágysessiót is igénybe vehessenek.
NAGY: Nekem nincs kötve kezem, meggyőződésemet követhetem, mellyel ha utasitásom ellenkeznék, a követséget soha sem válalnám fel. Én nem azon régi törvényekből okoskodom, mellyeket a feudalismus szennye bélyegez, a rendszeres munkákra nézve vezér elvet csináltam magamnak, s ez azon demarcationalis vonatban áll, melly a nemesi birtokot az adózótul elválasztja, ez utolsónak körében minden engedélyt örömmel adok. – Tehát ezen elv sem állana ellent hogy az usufructuatióra adjam szavazatomat. Nekem egyetlen egy argumentumom az usufructuatio ellen, hogy a jobbágynak nem hasznos, sőt káros. Annak ki tegnap béresem volt, s én neki ingyen telket ajándékoztam, mellyet ő hólnap elád, s egy pár ezer ftot zsebre tesz, maga sem tudja hogy, és miért? ennek elhiszem, hogy hasznos, de a többiekre nézve mind örökre káros. A törvényhozásnak kötelessége nem pillantatnyi, de állandóan boldogitó haszonról gondoskodni. Minő jótétemény az? hogy a telek használásával járt minden terhek megmaradnak, sőt szaporodnak, mert az eddig ösméretlen austriai Laudemium* is hozájok járul, azon felül pedig még a vételbe fektetett tőke pénznek a kamatját is kéntelen a jobbágy számitani. Én ilyen jótéteményt ellenségemnek sem kivánok, s jó lélekismérettel nem is ajánlhatnám a jobbágynak. Itt következik: Salvo titulo 40: 1. salva comassatiane regulatione* s a t. s a szegény jobbágy olvas mit veszen, a minek se mennyiségéről, se minőségéről nem tudja, hogy mi? valjon birtok ez? Nyitra attol fél, hogy tulajdont adunk; nem csak hogy nem adunk, sőt még kizsebeljük a jobbágyot, adunk neki valóság helyett árnyékot, mert valóban csak árnyék az egész, jus fitogtatás, nesze semmi fogd meg jól. Adjunk, ha adni akarunk just, hogy magát szabad egyezés utján megváltván, telkét szabadon birhassa, arra örömest reá állok, de az usufructuatiora nem. Most a hány jobbágy telek van az országban, annyi majoratus, bár a nemesre nézve is hasonló pravisioval dicsekedhetnénk, nem lenne annyi szegény nemes, kinek sorsa rosszabb mint a jobbágyé, másként nem iparkodna jobbágytelekre. A Banátus példája semmit sem bizonyit; ha törvény hozatik, minden ember neki tódul az eladásnak, kivált a kik adóval tartoznak. Ezen csoportok nem mennek a Bánátba, mert ingyen ott sem kapnak telkeket, hanem járni fognak fel s alá az országban. Gyáraink nincsenek, nem tudunk nekik keresetet nyujtani, zugni fognak tehát egy uj törvényért, hogy Armen taxát* teremtsünk, mi pedig teremtettük a népnek egy uj különös osztályát, teremtettünk veszedelmes paraszt aristocratákat, s egy uj még ennél is veszedelmesebb nemét a democratiának.
Hűbérátvételdíj, Lehenwaare, amelyet a hűbérúr kapott az investitura alkalmával. (V. ö. 584. l.)
A commassatio és regulatio kérdését a törvényjavaslat itt nem érinti. L. az I. art. 9. §. és a III. art. tárgyalásánál.
Az angol szegényadóra vonatkozólag l. 141. l., 16. jegyzet.
BEZERÉDY: Tolna V[árme]gye az urbariumban teendő intézetekre nézve is vezér elvül vevé, hogy egy részről a földes uri tulajdont, ugy mint akár melly tulajdont a törvény megőrizze. A polgári társaság ezen fő alapja megrenditésének kártékony következéseit még azok is megérzik, kiknek az talán szempillantatnyi nyereséget igérne, mert a tulajdoni jus ellen vétő principium ő ellenek szinte fordulhat. Szóllván pedig az urbariumhoz, azon principium, melly az adófizető jobbágyság szükségeit, s a reájok szánt köz terhekre való elégtelenségét egyedül az urbarialis földes uraknak rovására akarná pótolni és ha kell segedelem, azt nem az egész Status által adatná, nem volna más mint a papiros pénz szerencsétlen emlékezetü devalvatiójának igazságtalan principiuma. Mellynek az urbarialis telkeket biró földes urakra alkalmaztatása annál igazságtalanabb lenne, mivel a contributionalis fundust egyedül ők alkották s tartják fel tennen áldozattal és igy a puszták s allodiaturák tulajdonosai, a capitalisták, s mind azok, kik eddig amaz áldozatban részt nem vettek, tovább is menten maradnának, sőt mentségök, s az adó talán helyes ellenvetést szenvedő systemájának fentartása az urbariális földes urak ujabbi terheltetésökkel eszközöltetnék. – Más részről szinte vezér elvül vevé Tolna V[árme]gye, hogy a tulajdonénál nem csekélyebb természeti jus, t. i. mindenki sorsa, s állapatja tehetsége szerinti javithatásának jusa Hazánkban a jobbágyság urbariális állapotjára s viszonaira nézve is törvény által életbe hozassék s a tulajdonnak becsét érző s azt szerezni is tudó szántó vető paraszt ne legyen a végett kéntelen elhagyni az életnek ezen tiszteletre méltó nemét, hanem iparkodása után abban is tehessen szert tulajdonra, s maradékira bocsájthassa. E szerint küldőim a jobbágyi telek használatának szabad adása vevésére nézve a kérdésben forgó intézet határozását helyesnek nem látták, mind azért, mivel a földes urnak századok által erősitett tulajdoni jusát s birtokát sérti és igy a tulajdon bátorságának statusi principiumába vág, a mi jóra nem vezethet, mind azért, mivel a jobbágyság érdekeire nézve sem tesz eleget, sőt azokat igazi szempontból nem is fogja fel. Nem ad t. i. a tulajdon szereztetésére s birhatására utat, módot; hanem nyujt egy kétes birtokot, ez által pedig a jobbágyság polgári jusai kifejezésében és tágitásában törvényhozásunknak nem kedvező irányt ád, mert ezen törvény mellet nem fog a jobbágy tulajdont szerezhetni, s ezen a természet leghatalmasb ingereivel ütköző hijány miatt mint hazafi, s háznép feje naprol napra inkább fogja érteni, quod non e solo pane vivat homo, a haza pedig minden állapotban kárát fogja látni hogy legszámosb fiai polgári jusokkal nem élhetvén, nem élhet bennök a tulajdonnal járó lelkesedés, mellynek hatalmas szüleményeit az itt ajánlott törvény soha pótolni nem fogja. Midőn tehát az usufructuationak szabad adása vevése ellen voxolok, egyszersmind a jobbágyság sorsának valódilag alapos emelése tekintetéből arra is voxolok, hogy a jobbágyok nem csak adózásaikat örökösen megválthassák, de magának a jobbágy teleknek is tulajdonát megszerezhessék, azt minden urbarialis függéstől ment szabad polgárokként birhassák, s arra nézve oly feltételek alatt mint azt magukévá tették, a szabad adás vevést is gyakorolhassák, s ez által a tulajdon szerezhetés igaza minden hazafira kiterjesztetvén, polgári alkotmányunk bázisa tágitassék, s erősitessék. Csak igy lehet a jobbágyság polgári jusait életbe hozni, egyszersmind a földes uri tulajdont is megóvni, s az azt környékző sok féle zavarnak egyszerüen véget vetni, igy eszközöltetik az is, hogy a változás ne egyszerre öntse el a hazát, a mi materialis álapotokban mindég bajos, hanem a szerint történjék, mint azt a változást kivánó érdekek és tehetségek kifejlődése hozza magával.
VITÉZ a bőven mondottakhoz ezt teszi: mi adatik el? azon tiszta haszon, melly a köz és uri terhek fedezéséért adott hasznon felül marad, adva jutalomúl a földes urtol a jobbágynak azért, hogy dolgozik. Ha megálapitatik a kérdésben forgó törvény, ki kapja ezen hasznot? nem az, ki a telken van, nem az a ki dolgozik, hanem az ki a Status terhét le rázza nyakáról s a telket eladja. Valóban méltán fogja mondhatni a vevő: „Én robottot nem szolgálok, mert a hasznot, mellyért szolgálnom kellene, vettem”. Legyen csak sok ember, ki ezt kivánja, meglátjuk a küldötség javallatának irányát.
POGÁNY attol tart, hogy az usufructuatio nem csak czéliránytalan a jobbágy sorsának boldogitására s a nemesi jusokat sérti, de midőn az volt czélban, hogy az adózó népen segitsünk, ha lehet az egészen, – ha nem lehet legalább a nagyobb, a szegényebb részen; ez egyenest megforditva vezetne.
NÉMETH fél, hogy ha ezt megadjuk, nem lesz viszalépés, sőt mind addig fel kellene menni, mig a terhek egyenlő viselése létre nem jő.
Gr. ANDRÁSSY szoros utasitásánál fogva kijelenté, hogy küldői meg nem egyeznek, s ha még is a többség elfogadná az usufructuatio szabad eladását, oly intézeteket kivánnak tenni, hogy földes uri jussaik megóvassanak.
Leginkább ezekben adattak elő az usufructuatio elleni nyilatkozások, mellette csak HERTELENDY, RUDICS, BORSICZKY és némely részben MAJTHÉNYI szóllottak terjedékenyebben, mivel a felkiáltás oly nyilvánosan jelenté a többséget, a szerkesztetés és igy az usufructuatio szabad adása vevése mellett, hogy az végzésnek jelentetvén további vitatásokra szükség nem vala.* – Jövő levelemben közölni fogam az emlitett szónokok által felhozott okokat.* – Egyébiránt minthogy a vallásos tárgynak részletes előadása több helyet kivánván, bár az urbarialis ülések resultatumait torlottan közlöttem is, de a tanácskozások detailja hátra maradott, azon véleményhez fogom szabni tudósitásaimat, mellynél fogva hiszem, hogy tisztelt levelezőim előtt kedvesebb lesz, ha a történteket mindég pontosan megtudják, egyszersmind a vitatások rendjét, hár egy pósta nappal későbben is, de kimeritőbben megkapják, s e szerint az egész urbarialis munka felett systematicus tudositásuk lészen, mintha sietőleg, de érdek nélkül félszegen és szárazon adnám.
A július 18-i, 63. országos ülés hivatalos jegyzőkönyvét l. Jegyzőkönyv, II. k. 179.
L. a következő szám alatt.
Julius 20-áig a történteket immár megirtuk.* Julius 21-én vasárnapi szünet, Julius 22-ik. 23-ik és 24-ik napjain folyvást tartatott országos ülések előtt kurta kerületi ülések is tartattak, mellyekben az eladáskor a földes urnak fizetendő 1/60 rész iránt az határoztatott, hogy azon summa melytől ezen hatvanad résznek fizettetni kell, egész telektől 600 p. ftot felül nem haladhat, a kisebb telkektől arányos idom lefelé, a zsellér telek pedig 1/16 rész jobbágy telekhez hasonlitatni rendeltetvén.
V. ö. 564. l.
Az országos ülésekben pedig az 1-ő Urbar. t. cz. utolsó előtti §-áig haladtak a K és RR. E következendőkben változtatván a kerületi végzéseket:
A 10-ik §. melly azt rendelé, hogy a telkeket 1/4 alól szétdarabolni nem lehet, s igy 1/4 részig az uraság engedelme nélkül is megengedte az eldarabolást, ugy változtattatott, hogy a földes ur engedelme minden szétdarabolásra szükséges. Meddig szabad pedig szétdarabolni? a 2-ik czikely 4-ik §-ában fog elhatároztatni.
Azon vélemény hogy a jobbágyok szabadsága a telkek számára nézve korlátozva ne legyen, ugy itt, mint a kerületi ülésben 20 voxal kisebb számban maradott.
A telkek elzálogositására nézve az országos szerkesztetés fogadtatott el, a hol nincs ki téve hogy az ilyes kötés a sz[olga]biró által semmisitethetik meg.
Igy az Amotio okai között az a) ponthoz, melly az uri és köz terhek viselésére elégtelen jobbágyrol szóll, az „és” helyett „vagy” tétetett s nehogy a bűnös és szerencsétlen jobbágy között különbség nem tétetni látszassék, ez országos szerkesztetés ezen szavai: „propria presertim culpa” elfogadtattak.*
Az első határozat éppen ellenkezően hangzott: az „és” megmaradt. (V. ö. 594. l.)
Végre a desertáknak béjelentésére nézve a Sz[olga] biróra büntetésül szabott amissio officii, kihagyatott, valamint az is, hogy az ur kegyetlensége miatt elpusztult telket a közönség minden jobbágyi adózás nélkül használhatja, – mivel itélet előtt senkit sem lehet büntetni, s ez egyébiránt is a büntető t[ör]vény könyvre tartozik.*
A fenti tárgyakról olv. részletesebben a 64. számban.
