a) 1833 január 5 Kerületi ülés. Tárgy: A főrendeket magyar viszontizenetre felszólító izenet és az országgyűlés Pestre tételét, v…
a)
1833 január 5
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendeket magyar viszontizenetre felszólító izenet és az országgyűlés Pestre tételét, valamint a magyar nyelvű királyi leiratokat és törvényeket szorgalmazó feliratok.
1833 január 5
Kerületi ülés.
Tárgy: A főrendeket magyar viszontizenetre felszólító izenet és az országgyűlés Pestre tételét, valamint a magyar nyelvű királyi leiratokat és törvényeket szorgalmazó feliratok.
Poson Januar 5. 1833. December 26-ától ma vólt az első kerületi ülés.
Praesid[ium]: Nyitzky (Sopron), Szinyei (Sáros). Minek előtte az elkészitett üzenet és Fel irás javallatok rostálás alá vétetnének, HERTELENDY az Országos Napló könyv bírálásáról jelentést tészen s tudatja a RRel hogy a Personalis jobnak látná, ha az egyik példány nem a mint rendeltett, Posony Vármegyének, hanem az Országnak levéltárába tétetnék – ez el fogadtatott, s némellyek szorgoskodása következésébe Dokus javallatára el rendeltetett, hogy a Censura eránt tett intézeteknek az Országos napló könyvbe iktatása véget, az illető Circularis praesesek jelentést tégyenek, ezután
KÖLTSEY fel olvassa a fő RRket magyar viszon üzenetre fel szólító nunciumokat.* Nro. 1-o, a melly Ghyczy és Prinyi által javallott némelly erősségeknek, s Atzél, Péchy, Benyovszky és Rudits által felhozott szó változtatásoknak el mellőzésével LAMOTTEnak azon inditványára, hogy szomoru dolog lenne, ha e tárgyban egy bizodalmas hazafiui felszollitáson kivül más erősségeket is kell keresni, minden változtatás nélkül el fogadtatott, ellenben a szintén
L. 56. l.
KÖLTSEY által fel olvasott 2-ik üzenet sok, és kellemetlen vitatásokra nyujtot alkalmat, a resultatum a lett, hogy a javallat némelly kitételei, mint a tzélra nem alkalmatosok ki hagyattak, eggyes szerfelett alázatoskodó szavak meg változtatak, s BERNÁTHnak a javallat módositásokhoz alkalmaztatott igazitása, s PRONAYnak azon inditványa hogy a Magyar fel irásra Magyar kir. válasz is kéressék, el fogadtatott, s az üzenet, ugy amint a rekesztményben olvasható, meg állapittatott. A nevezetesebb vitatások között első vala
EBERGÉNYINEK derék előterjesztése, mellyben minden azon kifejezéseknek, mellyek a nemzeti nyelvel való élés természetes jussát kegyelem és kedvezés gyanánt láttzattak kérni, ellene mondott, igazságosnak látván, hogy a Király, ha szereti a magyarnak gazdag jövedelmeit, s Thronjának védelmére a magyar hőst, szeresse nyelvét is a magyarnak, nemzetünket talán leg szerentsétlenebbnek tartván tsak azért is, mivel itt törvényt kel elébb alkotni arra, hogy nemzetünk nyelvével élhessünk. – Ehez
PÉCHY azt adá, hogy az Ország Rendei, mint a Törvényhozó hatalom egyik fél része, valamint nem kivánják hogy ők a másik részhez le ereszkedni mondassanak, úgy leereszkedést nem is kérhetnek hanem tsak hozzá járulást. (Kevéssel ez előtt Péchy olly kifejezéseket javallott a nádorra nézve, mellyek miatt hizelkedéssel vádoltatott, ő azt mondá, hogy hizelkedni nem szokott, s azt meg is fogja mutatni.)
BORSITZKY szokott kimélletlenséggel még erősebben azt mondá, az Orosz és Török Császár, kik most a leg nagyobb Despoták, sem tagadják meg alattvalóiktól, hogy hozzájok Hazai nyelven szóljanak, hogy tagadhatná tehát azt meg Constitutionalis Nemzettől Constitutionális Király, ehez a nemzetnek természeti jussa van, minden jusból kötelesség következik és igy a ki király akar lenni, kötelessége hogy tudjon magyarúl.
CSAPÓ: Practicum Argumentum gyanánt kivánná be vétetni hogy valamint a Némettel Németül, az olasszal olaszul folytatnak az köz dolgok, ugy a magyarral magyarul folytattassanak, erre nevetést gerjeszte
NAGY PÁLnak azon inkább elmés, mint hellyes tzáfolása hogy ebből a következnék hogy valamint a lengyellel németül, a morvával németül, ugy a magyarral is németül. Csapót – G. ANDRÁSY, BEZERÉDY s mások pártolák – a többség tsak maradjont kiáltott. – Diplomaticus betse vólt azon vitatásnak mellyet a Honti
MAJTHÉNYI gerjesztett, azt tartá hogy ha az üzenethez tsatolt fel irási deák javallatba szóról szóra tsak az van, ami a magyarban foglaltatik, ugy ezt puszta Comitivának tekinti s tsak keves szavakkal kivánja szerkesztetni, – mert
ASZTALOS hibásnak tartá azon diaetalis szokást hogy mindjárt az első üzenethez fel irás tsatoltatik, mert erre tsak a költsönös értekezésről ki őrlődő eggyezés adhat materialét – de
DUBRAVITZKY meg tzáfolá, mert épp ezen [1]830-ba fel vett mód adá a SSok kezébe a tollat, külömben az RR. vetélkednének az üzenetek felett s a Repraesentatiót végtére is Itélő mester tenné fel. – Sok vita vólt még eggyes szavak felett, mellyeknek azzal szakasztott véget
NAGY PÁL hogy értelmünket kimeritvén, a javallott üzenet szavakon ne vesződjünk, mert egy dólgot száz féle kép is jól meglehet mondani, aki ebből nem érti, mit akarunk, az nem tud magyarúl.
KÖLTSEY olvassa a Diaetának Pestre költöztetése tárgyában javallott üzenetett.
SOMSICH azon inditványt tevé hogy a hellyesen fel hozott Physicus erősségek mellé* morális erősséget is szükség csatolni, amint azt már az [1]830-iki fel irásba megtörtént, t. i. hogy a követek és küldőik között a törvényhozásnak törvényesen gyakorolt modjára nézve szükséges közlekedést nagyon elősegéllené a Diaetának Pestre által tétele.*
Ily érvek voltak: Pest központi fekvése, gyors fejlődése, a felsőbb biróságok és kormányszékek levéltárának ottani őrzése.
Az 1830. okt. 17-i feliratat l. az országgyűlés Irásai közt, 164. l.
KÖLTSEY ezen erősség el mellőzésének okául az 1830-iki resolutio azon szavait hozza fel, quod haec suam ma[iesta]tem non moveant,* – s ámbár
Az 1830. dec. 2-i királyi válasz, bár reményt nyujt, hogy a következő országgyűlés Pesten tartható, elhárítja a feltevést, mintha az uralkodót meggyőzték volna a rendek (deductum argumentum suam maiestatem sacratissimam movere non potest), amidőn a követeknek küldőikkel való szorosabb kapcsolatára, a törvényhozásnak jövő boldogságát munkáló hatására hivatkoznak. (U. o. 407. s köv. l.)
BENYOVSZKY azt tartá hogy e miatt nem kell az Ország már egyszer Comitialiter kijelentett meg győződésének most is fenn állását elhalgatni s ámbár
BERNÁTHnak azon aggodalmát, hogy ezen inditó ok fel hozásával a potlólagos instructiók eránt egy veszedelmes negativum principiumnak a Coordinatiót praeoccupaló enuntiojára nyujtatnék alkalom.
SOMSITS az által el oszlatá hogy ezen törvényhozási principiumnak minden érdeme kivetkeztetik, ha az ami országosan enunciálva, s az Országos irományokba is bé foglaltatva van, minden erővel fel nem melegittetik, s hogy felőlről akár mi jön, az ország jussai tsonkolást nem szenvedhetnek, mert az minden esetre a Diaetale Tractamentum tárgyává válik, ott ideje lessz fel vigyázni, s hogy ez széllesitheti a kérelem basisát, a többi tsak Commoditáson épül, ez az egy moralis ok.
BEZERÉDY pedig azt adá hozzá, hogy ha ezt be nem tegyük, meg nyugodni láttzatunk a non movent válaszba, a minél veszedelmesebb nem történhetnék, a többség még is Somsits inditványát el nem fogadta.
KORHER (Pest város követje) köszönetet tesz a RRnek s bizonyosokká tészi, hogy őket Pest várossa vendéglő karokkal fogadja, igyekezni fog ott mulatásokat, nem tsak alkalmassá, hanem kellemetessé is tenni. Erre igen sokan azt kivánják, hogy mivel az 1830-iki resolutio tsak attol függeszti fel a Diaetának Pesten tartását, ha a Király a szükségeseknek fel találásáról tudositást vesz, a helybéli akadályok meg szünése Pest várossa követjének ezen nyilatkoztatására állapitva adassék a Felség tudtára s igéretének tellyesitésére emlékeztessék. KORHER meg ijjed látván milly erőt fektetnek a szavaira, tsak minekutánna a többszöri rángatások, ismételt felszóllitások miatt hibázásba is jött, utóljára ugy enuntziálta magát, hogy szála ugyan még nints, de addig is, mig épittetnék a Város fog alkalmas helyről gondoskodni, ebben némellyek tsak igért jövendőt és nem positivus valóságot láttak, s az ülés el oszlott a nélkül, hogy a Conclusumot tudni lehetett vólna, mert szombath lévén Nyitzky Conclusum helyett butsuzott egy napos praesidiumától. Érdekes volt még
TISZÁNAK azon kijelentése, hogy midőn a törvényhozó hatalom egyik alkotó része a másikhoz szóll, Committensei hellytelennek tartják a király eránti függés tekintetéből tsak eggyes polgárt illető aláirásnak eddig gyakorlott módját, s a jobbágyai szó hellyett ezzel kivánnak élni, „alázatos hivei” minthogy a Király mint másik alkotó rész sem szollitja máskép az Ország Rendeit, ellenben nagyon kellemetlen volt e következendő személyeskedés:
PÉCHY: Sajnállom hogy az Unghi követ Pest városa követjének magyarázatját meg nem értette – BERNÁTH felelé: az értelem attól függ kinek hogy adja a providentia, mind az által bizonyossá teszem Pest vármegye követjét, hogy tőlle semmi magyarázatott el nem fogadok.*
V. ö. Kölcsey, VII. k. 47. s köv. l., Széchenyi, IV. 360. l.
Január 6-án Kerületi Ülés. Praesid[ium] Borsitzky, Bernáth.
A tegnapi üzenethez tsatolt Deák projectumok* olvastatván fel, minek utánna HAVAS Pest várossa részérül nagyobb praecisioval azt declarálá, hogy a város tsak ugy tehet szükséges építési változtatásokat, ha felülről engedelem jönne, – BERNÁTH hellyesen ki fejté, hogy már tsak a király tulajdon parantsolatjától függ, azon végrehajtó hatalomtól tehát, melly önként csupán a szükségesek feltaláltatásától függeszté fel a diaetának Pestre által tételét, kétszeres igazunk van megkivánni, hogy ne halassza kiadni parancsát, melytől egyedül függ, hogy légyen, ami szükséges s erre az üzenet és repraesentatio ugy modosittatott, amint most van.
Iratok, I. k. 9. l.
