Szinnyei Józsefnek
Szinnyei Józsefnek
Graglia, Biellese Prov. di Novara. Italia, 1888. julius 23.
Tisztelt Uram!*
* Szinnyei Józsefnek. K. F.
Folyó hó 4-éről hozzám intézett sorai helyről helyre kerestek hegyközi kóborlásomban, míg csakugyan megtaláltak. Van szerencsém válaszolni. Tisztelt Uraságod engedélyemet kivánja bizonyos magántermészetü levelek közzétehetésére, melyek az általam ezelőtt ötven évvel budai fogságomból édes anyámhoz irottaknak másolatai gyanánt kerültek kezeihez. Vajjon igazán azok-e? ezt csak úgy ismerhetném el, ha az eredetiebben saját kezeirásomra ismerhetnék, a tartalom után bajosan, mert hogy mit írhattam egy félszázad előtt anyámnak? arra csakugyan lehetetlen emlékeznem. Hanem föltéve, hogy azok általam irottaknak hü másolatai, köszönettel tartozom s köszönetet mondok Önnek, tisztelt Uram, azon gyöngéd figyelemért, hogy közzététel előtt a dologhoz hozzá szólanom engedett. Oly figyelem ez, melynek illeme – ne mondjam kötelessége – nem mindenki által tartank szem előtt Magyarországon. De nem tagadhatom, hogy kivánsága engem zavarba ejt; mert sokkal nagyobbra becsülöm Önnek a hazai történészet ügyében kifejtett buzgalmát és szerzett érdemeit, mintsem hogy nehezemre ne esnék várakozásárat: meg nem felelni, pedig a kivánt engedély megadása annyira ellenkezik érzelmeimmel s annyira beleütközik a nézetekbe, melyeket a családias jellegü magánbizalmas levelek felől táplálok, hogy a kivánt engedély megadására nem tudom magam elhatározni. Nem vonom én kétségbe, hogy emberöltők multán, midőn a családias érzelmet bizalmas ömlengéseinek a nyilvánosság piaczára vonszolása már az élők közt senkit sem érinthet gyöngédtelenül, korrajzok megirásához segédkutfőkül egészen magántermészetü levelek is jogosan felhasználhatók, ha tartalmuk olyan, hogy a kor politikai, társadalmi vagy közgazdászati állapotának megismertetéséhez adalékul szolgálhat, vagy biografiáknál valamely jellemző mozzanatra nézve hézagot tölthet be, ámde egyrészt daczára a félszázadnak, mely azóta lefolyt, hogy én a hatalom által jogtalanul rám rótt fogság magányából szegény, bánatos anyámnak levelet irtam, még mindig élek, örömtelen, haszontalan, de élek és élnek a nemzetünk soraiból velem együtt törvénynyel kirugott fiaim, kikeet ép úgy, mint önmagamat, atyjuk fiui érzelmeinek s családias viszonyainak a közönség elédobása igen kellemetlenül érintene, másrészt meg tekintve a feszélyező körülményeket, melyek közt azon levelek irattak, én látatlanba is teljesen bizonyos vagyok a félől, hogy bennük még csak akkori állapotomnak s az irányomban gyakorlott bánásmódnak megismertetésére sem szolgálhatnak, mert hiszen én leveleimet nyitva voltam kénytelen átadni fogságom katonai felügyelőjének, az pedig a királyi fiscusnak tartozott azokat átküldeni s leveleim annak utján csak úgy juthattak el anyámhoz, ha még csak árnyéka sem volt bennök semminek, a miben az engem üldözőbe vett hatalom gyanakvó féltékenységének túlbuzgó közegei felakadhattak volna, hát el lehet képzelni, hogy én tudva, minő censurának vagyok alávetve, bizony gondosan óvakodtam olyasvalamit irni, a mi családom körén kívül is érdeklődéssel találkozhatnék, nehogy még attól a vigasztalásból is megfoszszanak, hogy irhassak szegény anyámnak. Ezek így lévén, én annyira nem látok arra okot, hogy azok a levelek nyilvánosságra hozassanak, hogy, ha az eredeti levelek volnának Önnek kezei közt, én egyenesen kérném Önt (a mint ezt hasonló esetekben mindig megtettem), legyen szives az irántam tanusitott gyöngédséget azzal tetézni, hogy azokat a leveleket tüzre dobja, de minthogy csak másolatok másolatai forognak fenn, ez nem biztosithatna az ellen, hogy a mit csak az anyának szánt a fiui kegyelet, piaczra kerülhessen; annálfogva csak azon kérésre szoritkozom, hogy legyek én megkimélve a szóban forgó levelek közzétételének kellemetlenségétől azon parányi kis időn át, mely még szánomra e földön kimérve lehet, halálom után, a mi már nem késhetik, fiaimat fogja megilletni az engedély felőli rendelkezés, s én csak azon óhajomnak adhatok kifejezést, hogy, ha lesz, a ki e leveleket, mikor akkor felhasználandja, tartalmuk kivonatozásánál ne felejtse, hogy a családiasság szentélyének a profanatiótól mentnek kell lenni. Van szerencsém stb.
Kossuth Lajos.
