Napló 1866-hoz.
Napló 1866-hoz.
III. Napoleon császár Vilmos porosz királyhoz 1866. julius 5-én (4-én) a sadovai ütközet után a következő távsürgönyt intézte:
Felség!
Felségednek gyors és csodálatraméltó sikerei engem tartózkodó álláspontom elhagyására kényszerítenek. Austria császára tudatta velem, hogy átengedi nekem Velenczét és kész közbenjárásomat oly czélból elfogadni, hogy a Porosz-, illetve Olaszország és Austria közt támadt viszálynak vége vettessék. Sokkal jobban ismerem Felséged nagylelkű érzelmeit és irántam táplált baráti jóindulatát, semhogy egy perczig is kételkedném abban, hogy Felséged a fegyvereinek szerzett dicsőség után csak megelégedéssel fogadja odairányuló törekvésemet, hogy Felséged országai és Európa ismét a békeállapot becses előnyeiben részesülhessenek. – Ha Felséged javaslatomhoz hozzájárul, kétség kivül czélszerűnek is fogja tartani, hogy egy Német- és Olaszországgal kötendő fegyverszünet előzze meg a béketárgyalásokat.
Felséged szerető testvére
Napoleon.
Sándor czár pedig Vilmos királynak ezt telegraphálta:
»«Reménylem, Felséged kegyelmes lesz a legyőzött iránt.«
* * *
A königsgrätzi csatát is oda értve az osztrákok addig nyolcz tábornokot, negyvenkilencz törzstisztet, köztük tizenkilencz ezredest vesztettek a csatákban.
Vilmos király a königsgrätzi csata után igy nyilatkozott: »ich habe es gleich gesagt, als Benedek über die Elbe ging und bis an die Bistritz rückte. Wie kann man mit einer ganzen Armee in einen solchen Sack gehen!« – Gyanította, mondta is, hogy »die Österreicher müssen sehr en deroute sein« minthogy Goblenz tábornokot küldték hozzá – de a háborut bevégzettnek annyira nem hitte, hogy utána tette: das schwerste steht uns noch bevor, denn die Österreicher ziehen ihre italienische Armee heran. (Aus dem Leben Kaiser Wilhelms. L. Schneider, geheimer Hofrath und Vorleser des Kaisers.)
* * *
III. Napoleon császár, miután nem találta meg a keresett halált a sedani csatában, Vilmos porosz királyhoz a következő levelet intézte:
Sedan, 1870. szeptember 1.
Uram, Testvérem!
Minthogy seregem közepette nem halhattam meg, nem maradt fel más számomra, minthogy kardomat Felséged kezeibe letegyem.
Vagyok felséged jó testvére
Napoleon.
Vilmos király válasza
Uram, Testvérem!
Sajnálva, hogy ily körülmények között találkozunk, elfogadom Felséged kardját, s kérem, nevezze meg tisztjei közül felhatalmazottját az Ön vezérlete alatt oly hősiesen küzdött hadsereg átadásának tárgyalására. Részemről én e czélra Moltke tábornokot biztam meg.
Vagyok Felséged jó testvére
Vilmos.
»Welche Wendung durch Gottes Fügung«, irta nejének Vilmos király.
Minő jó testvérek!
* * *
Victor Emmanuel király juliusban már ajánlkozott Róma kiürítésének árán szövetségesévé lenni a németek ellen Napoleonnak. – Napoleon ily áron a szövetséget el nem fogadta. A wörthi csata után a francziák sietve kivonták Rómából seregüket s Victor Emmanuel szeptember 20-án fegyverrel vette el Rómát, a vatikáni zsinat által alig két hónap előtt »csalhatlannak« nyilatkoztatott IX. Pius pápától.
»Welche Wendung durch Gottes Fügung!«
