ELŐSZÓ.
ELŐSZÓ.
Ennél a kötetnél lezáródik Kossuth Lajos életének cselekvő korszaka.
Midőn a nemzet többsége elhagyta azt az utat, a melyen ő haladt, Kossuth visszalépett a cselekvés teréről és az után már csak birált, intett, irányitott, tanácsolt és a gondolatok világában tartotta fenn a magyar függetlenség eszméjét ép oly állhatatossággal, mint az előtt a tett mezején, még akkor is, midőn saját nemzetének, saját fajának többsége elhagyta őt.
A jelen kötetben utolszor látjuk felcsapni a lángot, melyet Kossuth keze táplált s a mely folyvást elhamvasztással fenyegette az osztrák császári alkotást.
Itt veti ránk utolsó, kihaló világát e láng, a melyet végtelenül nehéz volt szakadatlanul táplálni a hatalmasok gyanakvó tartózkodása, az eszközök csekélysége, az emigráczió pártoskodása, egyesek hiu dicsvágya és irigysége s az egész nemzet tétlensége közepette.
Megható látványt észlelhetünk ezen utolsó kihaló világosságnál, midőn szétoszlik az a vitéz csapat, mely a magyar zászlót, magasan lobogtatta a külföldön és a hősiesség számtalan jelével arany betükkel irta be a magyar faj katonai erényét a délolaszországi Bourbonista mozgalmak ütközetei történelmébe.
Ez volt a magyar függetlenségi eszme fegyveres erejének magva.
Magyar zászló, magyar vezénylet, magyar egyenruha a külföldön! A mai napig sincs meg mind ez, saját hazánkban!
Nagy volt Kossuth érdeklődése a szétoszló hősi csapat tagjai iránt, a kik közül talán minden harmadiknak mellén a katonai vitézségi érem ragyogott, melyet az olasz hadseregben a legmagasabb rangu tisztek is többre tartottak, mint bármely más kitüntetést.
Mintha édesatyja lett volna a szétoszlóknak, ugy igyekezett minden egyes ember érdekét megvédeni.
Az ő szive világában, a mely egész nemzetét forró szeretettel karolta át, e vitéz katonák méltó helyre találtak, de távozni kellett nekik is. Mert mit is keresett volna a magyar független hadsereg jelvénye olasz földön, mikor a magyar nemzet nagy többsége már megalkudott?
A magyar Legio feloszlására vonatkozó iratok foglalják el a jelen kötet első részét.
Ez az első rész szoros összefüggésben van a VI-ik kötet tárgyával. Oly annyira, hogy abba a kötetbe foglaltam volna bele, ha annak anyaghalmaza már is nem haladta volna túl a kiadó által biztositott keretet.
A Csáky és Komáromy-féle üzelmek részletesebb ismertetése követi a Legio ügyét. Ezt mellőzni nem lett volna szabad, bár a VI-ik kötetből már eléggé ismeretesek ezek a megbotránkoztató tények. A mellőzhetés lehetőségét kizárta az, hogy ezen ismertetéseket Kossuth sajátkezüleg irta, az akkoriban titokban kiadott 1849 czimü lap számára, a hol mint hirlapi czikkek jelenvén meg, nem voltak ellátva Kossuth aláirásával, sőt ő maga is, saját magáról, a harmadik személyben irt e munkálatokban.
Tovább lapozva a jelen kötetben, Szilágyi Virgillel folytatott levelezésére talál az olvasó, a mely élénk szinben tünteti föl Kossuth eszmevilágát az 1866-iki korszakot közvetlenül követő időben.
A naplónak tárgya, mely a kötet III-ik részét képezi, a VI-ik kötetből már nagyrészben ismeretes, de mégis kiváló érdekességü, mert ez volt az egyetlen napi jegyzet, melyet Kossuth, a tett mezején, sajátkezüleg papirosra vetett. Bárcsak tette volna ezt 1848–49-ben is! Mily kincs lenne e feljegyzés a történelem és az igazság számára!
A kötetnek végét és illetőleg ennek nagy részét önálló értekezések foglalják el, a melyek, a kiadás exigencziája folytán, szintén a jelen kötetbe foglaltattak, bár ennek tárgyával csak annyiban vannak összefüggésben, hogy Kossuth iratainak ezek a gyöngyei, az 1867-es korszak teljes kezdetén születtek, tehát keltezési idő tekintetében e dolgozatok közlésére került volna most amugy is a sor.
A kötetnek talán éppen ez a része a legérdekesebb, a mennyiben elejbénk tárja Kossuth nézeteit és birálatait oly kérdésekről, a melyek még most is alkalomszerüek és ilyenek maradnak mindaddig, a meddig az 1867-iki alkotások képezendik a fennálló magyar közjog alapját.
E kötethez van mellékelve Kossuth Lajosnak és kisérőjének (Ferencznek) utlevele az olasz főhadiszállásra 1866-ban; továbbá egy érdekes irat-boriték, mely egy kiadandó könyv német forditására vonatkozik, mely jellemzi az akkoriban létező viszonyokat Németországban.
Ide foglaltatott még Kossuth sajátkezüleg irt utasitása a velenczei titkos bizottság által Magyarországba küldött kiáltvány behozatala tárgyában, a mely utasitásra az V-ik kötetben már hivatkozás történt.
Kossuth Ferencz.
