XII. Ludvigh János küldetése Belgrádba.
XII. Ludvigh János küldetése Belgrádba.
A mint Turinból Londonba visszaérkeztem, Ludvighnak Brüsszelbe szeptember 27-én e pár sort irtam:
»Megjöttem Olaszországból. Ott értik az olasz kérdés elmészetét, felfogják minden exigentiáit s el vannak határozva minden következményeire. Meg vagyok elégedve s igérkezőbbeknek látom kilátásainkat még a tavalyiaknál is, mert az alap: érdekközösség, nem egyéni szeszély. A combinátiók annyira értek, hogy szükség a fonalat amott, hol tavaly jártál, ujra felvenni; a hol megszakadt. Mehetsz-e? Akarsz-e menni? Ha igen, ird meg tapasztalásaid folytán, mennyi kell gazdálkodó számvetéssel utadra a mennyivel jöhetsz ki ott helyben naponkint? Rendkivüli költségeket, miket eljárásod sikere igényelhet, ne végy számba; azokról gondoskodva lesz. Felelj tüstént.«
Ludvigh válasza:
»Brüsszel, szeptember 30. 1860.
Én magamat semmiféle teendőkből ki nem huzom. Neked kell azt megitélned, hol s miben felelhetek meg legjobban várakozásodnak, mely a hazáé is, melynek életed minden perczét feláldoztad s veled feláldozzák hiveid. Én oda megyek, a hova parancsolod. Nem válogatok, nem halogatok, hanem megyek. Ird meg, mikorra legyek készen; készen leszek.«
»Utiköltségül bizony sok kell. Ha egyenesen mehetnék a legrövidebb uton, a költség ötödrészét sem tenné annak, a mit a hosszu kerülés kiván. Magát az utiköltséget háromezer frankra kell tenni. A többi költség naponként felmegyen tiz franktól huszig, a helyhez képest, a hol leszek. Ha kirándulásokat nem kellend tennem, beérem naponkint tiz frankkal. Szükség esetén meg tudom magam huzni. – – – – – –«
Közlöttem igazgatósági társaimmal. Elfogadták. Hanem abban állapodtunk meg, hogy tanácsos Ludvigh utját kissé késleltetni, két oknál fogva: 1. mivel Mihály herczeg csak épen most jutván uralkodásra, alkalmatlannak találhatná az ilynemü érintkezést, mielőtt administratióját berendezné; 2. mivel Teleki László T.... K.... n által az Igazgatóság nevében lelkére kötötte politikai barátainknak a hazában, hogy horvát atyánkfiaival s a nemzetiségek vezéreivel egyezkedjenek s nekik e végre némi pénzsegélyt is küldöttünk haza, tehát tanácsosnak látszott hirt várnunk az egyezkedések felől, nehogy Ludvighnak hasonirányu lépései az otthoniakéit keresztbe vágják.
Ez alatt közbejött az október 20-ikai diploma s én október 26-án Ludvighnak ezeket irtam:
»Most már menned kell mielőbb. A teendő épen most sürgős Belgrádból Horvátországra. Nekünk előre kell mennünk előkészületeinkben, mintha semmi sem jött volna közbe. A nemzet lássa, hogy mit csinál; de nekünk dolgoznunk kell, hogy a harczot lehetővé tegyük a nemzetnek azon estre, ha magát harczra akarná elhatározni.«
Tehát Ludvigh átjött Londonba, velem személyesen értekezni. A hajók járását Konstantinápolyig s onnan Galaczig átnézve, ugy találtuk, hogy ez utóbbi helyre a hajózás már fel lehet függesztve, mikorra L. a keletre érkezhetik. Ludvigh tehát arra határozta magát, hogy szárazon fog utazni Galiczia, Bukovina, Moldva felé, természetesen álnév alatt.
Közlöttem vele a számára kidolgozott utasitást melyet, tekintetbe véve utjának veszélyességét, tanácsosnak látszott a turini kormány utján expediáltatni Durando tábornok szárd követhez Konstantinápolyba, azon meghagyással, hogy azt futár által a belgrádi szárd consulhoz küldje.
Utasítás
Ludvigh János belgrádi képviselőnek.
Ludvigh János belgrádi képviselőnek.
1. Képviselő ur megbizatásának három főágazata lesz; az első a belgrádi szerb kormányra, a második hazánk azon részeire, melyek most Vojvodinának s Bánátnak neveztetnek, a harmadik Horvát- és Tótországokra vonatkozik.
I. A mi Szerbiát illeti.
2. Különös óvatossággal lesz képviselő ur, nehogy akár Obrenovics Mihály fejedelem állását a külhatalmak irányában compromittálja, akár pedig az osztrák, orosz vagy angol consul figyelmét felébreszsze.
A franczia consul iránt is tartózkodással lesz, mig ellenkező utasitást nem veszen.
A szárd consul: Durio Jenő urnak magát, mint a turini kormány megegyezésével közös érdekben Belgrádba kiküldött magyar képviselőt bemutatandja, tudomást szerzend, vajjon kormányától egyenest, vagy pedig Cerruti Marczell lovag urtól vett-e Durio ur e tárgyra vonatkozólag utasitást s bizalmas közléseiben magát a veendő felelethez alkalmazandja.
Mindenesetre szükséges, hogy megérkezéséről Cerruti lovag urat mihamarébb értesitse, ki az Ön kiküldetéséről különben tudósitva lesz kormánya által. Ha ő vagy Belgrádban volna, vagy Ön vele utközben találkoznék, vele a B B B jelszót kicserélendi s vele való érintkezésének módja iránt rendeletét kikérendi, különben pedig Durio ur utján levélben teendi magát vele érintkezésbe.
3. Ha Durio urat már kormánya által az Ön támogatására utasitottnak tapasztalandja, mielőtt további lépést tenne, tájékozni fogja magát; vajjon a viszonyok általában s különösen Garasanin és Zukics uraknak a fejedelem iránti állásukra nézve nem változtak-e? s ha ugy látandja, hogy nem: Zuhics ur által, különben pedig más, a körülmények által javasolt módon Obrenovics Mihály fejedelemnek érkezését bejelentendi, s őt leggondosabb discretiójáról biztositván, titkos kihallgatást kérend. Garasanin urral mindenesetre (ha ott van) eleve értekezend.
4. Megnyervén a kihallgatást, mindenekelőtt a fejedelemnek mind a M. N. Igazgatóság nevében, mind különösen saját nevemben is uralkodásra-lépéséhez szerencsekivánatát fogja kijelenteni, egyszersmind gyöngéd modorban tudtára adandja, miként én arra való biztomban, hogy a fejedelem nemzetünk irányában még mindig azon szándokban s azon készséggel van, melyről tavaly, londoni találkozásunkkor biztositott; boldogult Milos fejedelem halálának első hirére kedves kötelességemnek ismertem mind a Tuilleriá-kat, mind a turini kabinetet Mihály fejedelem örökösödési joga támogatásának szükségére figyelmeztetni, de örömömre szolgál tudni, hogy a szerb nemzet ragaszkodásánál fogva Mihály fejedelemnek semmi támogatásra szüksége nem vala.
További közléseiben a fejedelem nyilatkozata fog képviselő urnak zsinórmértékül szolgálni.
5. Mindenesetre azonban emlékezetébe hozandja Ön az érdekegységi indokokat, melyek Magyarországnak osztrák uralom alóli felszabadulását Szerbia jövő függetlenségére és szabadságára nézve nélkülözhetlen előzménynek bizonyitják. Azon érdekeltség tekintetében pedig, melylyel a fejedelem a magyarországi szerbek sorsa iránt faj-, nyelv- és vallásegységnél fogva viseltetik, ujabban is biztositandja a fejedelmet, hogy mind magam, egyértelmüleg a M. N. Igazgatósággal, mind az egész magyar nemzet nyelv, nemzetiség; vallás és közös szabadság tekintetében mindazon biztositékokra most is határozottan készen vagyunk, melyeket a fejedelem nem csak ismer, hanem tavaly tökéletesen kielégitőnek is nyilatkoztatott.
Mindkét tekintetben vezérfonalul veendi Ön előadásaiban az Igazgatóság által Conza herczegnek irott levél tartalmát, mely Önnel e végre közöltetett.
6. Ha a fejedelem, tavalyi megegyezésünk értelmében, függetlenségi harczunk előkészitésére nekünk segédkezet nyujtani késznek nyilatkozandik, értesiteni fogja Ön, hogy kiküldetésének tárgyai ujolag azok, a melyek tavaly voltak, u. m.
a) a fegyver- és hadkészlet-tárakat Szerbiában biztositani;
b) annyi szervezésre, a mennyi a fejedelem compromissiója nélkül lehetséges, a fejedelem megegyezését kinyerni, s vele annak módja iránt értekezni;
c) a magyarországi szerbekkel egyetértésre jutni a szabadságharcznak közös erővel leendő felvételére s erre a fejedelemnek a magyarhoni szerbekre befolyásos közremunkálását kikérni;
d) a fejedelem segitségével Horvát- és Tótországgal hasonló egyetértésre lépni.
7. Ezen működés szükségességének igazolására annyit fog Ön emliteni, hogy Velencze miatt az olasz-osztrák háboru kikerülhetlen lévén, mi azt szabadságharczunk felvételére alkalomnak tekintjük, hogy e háborunak jövő tavaszszal leendő megkezdését okunk van bizonyosnak tekinteni, hogy nemzetünk azt felhasználni el van határozva s hogy e határozatot a közbejött osztrák engedmények nemcsak nem gyengitették, sőt inkább megerősitették, a mennyiben az osztrák erőtlenségének s önmaga feletti kétségbeesésének bizonyságát nyujtották.
Emliteni fogja Ön azt is, miként a varsói conferentia kimenetelét – kapcsolatban az angol-külügyminiszter legujabb sürgönyével – annál nagyobb okunk van biztositónak tekinteni arra nézve, hogy ezuttal orosz közbelépéstől nincs mit tartanunk, minthogy az orosz kormány sem pénzügyi tekintetben, sem katonailag, sem belpolitikailag nincs azon helyzetben, hogy az orosz nép s hadsereg által engesztelhetlenül gyülölt osztrák ház fenntartásara háborut merhetne, – minek különben is elejét vette a Napoleon császár és Anglia által felállitott azon elv, hogy »külavatkozás a nép akaratja ellen meg nem engedhető.«
Emlékeztetni fogja Ön a fejedelmet, hogy tudja, minő feltételekhez s minő segitséghez kötöttem volt tavaly Magyarországnak felkelését s biztositani fogja, hogy most is ugyanazon nézetekre, hasonló óvatossággal vannak számitásaink alapitva s hogy ha a tavalyi, előtte tudvalevő combinátiókba e szó helyett: »franczia császár«, e szót-teszi: »olasz király«, érteni fogja, mi alapon fekszenek terveink s a győzelemre való kilátásaink, – mikre nézve csak annyira kivánom őt figyelmeztetni, hogy nem a kis Piemont, hanem a nagy egyesült Olaszország kormányáról van szó, s hogy a jelen tervek a tavalyiaknál annyival biztosabbak s biztatóbbak, hogy most feleuton való megállástól s Villafranca-forma csapásoktól nem tarthatunk, mert Olaszország győzelme a harczban s biztossága a jövőben a magyar ügy győzelmével a legelválaszthatlanabb kapcsolatban van.
Ha kérdezné Önt a fejedelem, miként állunk e dolgokra nézve a francziák császárjával, azt fogja Ön felelni, mikép képzelheti a fejedelem, hogy ily, Olaszhonra nézve élet-halál-kérdésben, ily kombinácziókba, mint a minőkről szó van, sem Victor Emánuel király; sem Cavour nem ereszkedhetett a nélkül, hogy a francziák császárjának megegyezéséről magukat biztosakká tennék. Mondhatja azt is, hogy én ugy a Palais Royal-lal, mint a Tuilleriákkal a tavaly megkezdett jó viszonyt folytatom. S hogy egyébiránt nem kételkedik Ön, miként a fejedelem a turini kabinetnek Napoleon császár iránti viszonyáról Cavour gróf specziális küldötte: Cerruti lovag által kellőleg értesitve van.
8. Ezeknek folytán a 6. pont a) szakaszára nézve oly raktárakról iparkodandik Ön gondoskodni, melyek 10–15.000 fegyvernek s egy pár üteg ágyunak s a hozzájuk való municziónak letárolására elegendők s a Duna közelében oly helyen fekszenek, hogy mind a hajóról való lerakodás, mind annak idejében a határon leendő átvitel a lehetőségig könnyü legyen, de főképen, hogy az osztrák ügynökök és kémek figyelmét kikerülje.
Azért is minden hadkészletnek, melyet oda szállitandunk, azon szint kell viselni, hogy az a szerb kormány tulajdona.
Iparkodni fog Ön kieszközölni, hogy Mihály herczeg valami fegyverzettel, különösen ágyúkkal s ágyukészletekkel saját hadszertáraiból is segitsen. Minden, akárminemü segélyének megtéritésére nemzetünk nevében formaszerinti kötelezést vállalhat Ön.
A mint a fegyvertárak ügye el lesz rendezve, arról értesiteni fogja Ön Klapka tábornok urat. E végett, de általában is szükség, hogy vagy Cerruti lovag vagy pedig de Place franczia consul utján Jassyban tudomást szerezzen magának, mily uton kivánandja a tábornok, hogy Ön vele érintkezzék.
A fegyvertár-ügy elrendezéséről engem is rögtön, a legrövidebb uton tudósitand, egyuttal a fejedelem által miként történt fogadtatásról is értesitend. Ily rövid jelentések, mint »bien reçu«, »le passé confirmé«; vagy »on est changé«, »il y a indécision« s a raktárakra nézve: »arrangements faits«: »logis loué« s más hasonlók könnyen érthetők lesznek:
Körülményes jelentését Turinba küldendi Ön, – minden lehető sietséggel – Cavour grófhoz czimezve kivül; belül hozzám, igy Rapport pour le C. N. H.
9. A 6. pont b) fejezetét illetőleg biztositandja Ön a fejedelmet, hogy seregszervezés tekintetében a leggondosabb óvatossággal kivánunk eljárni; értesitendi, hogy az ezen oldalról megkezdendő hadműveletek vezényletére Türr tábornok van kijelölve, ki a fejedelem megegyezésével egy pár hónap mulva oda fog menni, tisztében eljárandó. Értekezni fog Ön a fejedelemmel; mi módon lehetne a szervezést legbiztosabban intézni s tájékozandja magát, vajjon a majdanbecki bányamunkák vagy más valamely iparvállalat nem nyujthatna-e módot, Magyarországból netán kivonható egy pár ezer embert tömegbe gyüjteni, fegyelem alatt tartani s a harczkezdet bekövetkeztéig foglalkoztatni, a nélkül, hogy gyanut ébresztene. Mint szintén az iránt is tájékozást szerzend Ön, lehetne-e egy pár ezer szerb alattvaló önkéntesre számitani s minő feltétel alatt? – magában értetvén, hogy oly önkéntesekről lehet csak szó, kiknek fegyelmére számitani lehet. Oly elemektől, melyek a háborut zsákmány alkalmának hajlandók tekinteni, szorosan óvakodni kell. Mindenesetre pedig, ha egy pár zászlóalj szerbországi önkéntes biztositása a magyarországi szerbekre való hatás tekintetéből kivánatos is, azoknak száma egy fél dandáron túl (négy zászlóalj ) semmi esetre sem növelendő.
10. A 6. pont c) fejezetére nézve a vezérelv ez: Az osztrák pátensek által a Vojvodinának s a Bánátnak Magyarországhoz vissza- vagy nem-csatolása nagy részben az ottani népesség nyilatkozatától látszik felfüggesztve lenni. Ha már a népesség, vagy különösen annak szerb töredéke, a visszacsatolás ellen nyilatkoznék, a nyilatkozat a Vojvodinát s Bánátot vagy legalább az ottani szerbeket irányunkban a szabadságharczra nézve ujolag ellenséges lábra állitaná. Figyelmeztetni fogja Ön e körülményre a fejedelmet s a következésnek azon alternativájára, mely a Couza herczegnek irott levélben ki van emelve, t. i. hogy a népfaj-ellenségeskedés vagy meghiusitja Magyarország függetlenségének kivivását vagy meg nem hiusitja; első esetben nemcsak saját szabadságuk, hanem Szerbia jövő függetlensége is kompromittálva lesz, – második esetben nem lehetend várni a magyar nemzettől, hogy szabadságának semmi tapasztaláson nem okuló ellenségeit egyenjogu testvérekül fogadja s nekik érdemlett megtorlás helyett jutalmat adjon.
Azért iparkodni fog Ön reábirni a fejedelmet, hogy befolyását a magyarországi szerbeknél haladéktalanul arra használja fel, hogy a visszacsatolás mellett nyilatkozzanak.
Ez irányban arról is gondoskodni fog Ön, hogy ugy a belgrádi, mint az ujvidéki és temesvári szerb hirlapok a visszacsatolást sürgessék. Ez némi pénzkiadást fog igényelni, minek fedezhetéséről alább gondoskodva van.
11. E speczialitáson kivül igénybe veendi Ön mind a fejedelemnek, mind Garasanin urnak közrehatását a magyarhoni szerb főnököknél s különösen a papságnál a végett is, hogy a szabadságharczra szerb honfitársaink velünk szövetkezzenek.
II. A magyarhoni szerbeket s Horvát- és Tótországot illetőleg.
A czélnak, mely már fentebb kitüzetett, elérésére az utak, módok és eszközök megválasztásában saját tapintata fogja Önt vezetni, de a következő vezérnézetekhez Ön szorosan alkalmazkodni fog.
12. Az otthoni mozgalom vezérei fel vannak szólitva, hogy a szerbekkel, oláhokkal és horvátokkal tisztába jöjjenek, s erre – kivánságuk folytán – költségekkel is elláttattak. Lehet, hogy már minden tisztában van; lehet, hogy épen folyik az egyezkedés; lehet, hogy holmi általános fraternisatión kivül (a minek még magában gyakorlati nyomatéka nincs) semmi sem történt.
Akármint legyen ez, Önnek különösen óvakodnia kell, nehogy a honi működés szálait keresztülvágja, vagy azt zavarba hozza.
Azért használja fel Ön a most Belgiumban mulató hazánkfia (báró P. F.) hazamenetelét s küldjön izenetet az illető mozgalomfőnöknek; tudassa vele, mikor remél Belgrádba megérkezhetni s kösse lelkére, hogy Önhöz Belgrádba azonnal küldjön ki egy avatott megbizottat, kitől Ön megérthesse:
történt-e valami, s ha történt, mi és mennyi a szerbekkel s horvátokkal való kialkuvásra?
ha akadály van, hol és miben fekszik az s mi tekintetben kivánatos Önnek az Igazgatóság nevében közrehatása vagy a szerb kormány gyámolitása?
különösen pedig: történtek-e sikeres lépések a horvát-szlavon határőrvidékek megnyerésére, s ha (mi valószinü, hogy) nem, vállalkoznak-e az otthoniak e mondhatlanul fontos tárgynak az Ön közreműködése nélkül leendő elintézésére? s ha nem, minő neveket tudnak Önnek ajánlani polgári Horvátországban, mint olyanokat, kikkel már egyetértés van, s kiket e szintoly kényes, mint fontos tárgybán használnia lehet?
Mielőtt ezen izenetére hazulról választ kapna, ne küldjön Ön senkit sem a Vojvodinába s Bánátba, sem Horvátországba s csak tájékozni iparkodandik magát az iránt, hogy ha a határőrvidéken működnie kellend, honnan lehetend azt a határ hosszában legjobban tennie?
Ha pedig a válasz megérkezik, Ön a következökhöz fogja magát tartani:
a) Ha arról értesittetik Ön, hogy ezen fontos tárgy tökéletesen és kielégitőleg rendben van, nem kellend abba avatkoznia;
b) ha történtek valami lépések, de még nincs végeredmény, iparkodni fog Ön a sikerre azon irányban közreműködni, melyről a hazából értesitve lesz
c) ha pedig vagy nem történt semmi practicus lépés, vagy pedig legalább a három nagy munkakör közül (a szerbek, polgári Horvátország s horvát-szlavon határőrvidék) valamelyikre nem történt, azt munkába fogja Ön venni s a honi mozgalom főnökeinek közremunkálását határozott irányban igénybeveendi.
13. A szerbekkel s horvátokkal meginditandó egyezkedésben a vezérelvek ezek:
Most többé nem testetlen jóindulatról, hanem harcz-előkészitési combinatiókról; s ennek folytán alkuról van szó. Alkudni csak egyénekkel lehet, s csak oly egyénekkel sikeres; kik vagy egészben vagy vidékenként a nép vezéreinek tekinthetők. Barátainkkal ugyis tudják a mozgalom vezérei, hányadán vagyunk, velük az egyetértést fenntartani és növelni bár nagyon fontos, de nem nehéz; az ellenséget és közönyöst megnyerni, s ha meg nem nyerhető, elszigetelni, tehetetlenné tenni: ez a fontosabb, mert nehezebb feladat s a megnyerés feltételeit ő tőle lehet csak megtudni, s azután megitélni, olyanok-e, miket mint hazafiak elfogadhatunk, vagy mint egyének teljesithetünk.
14. Közjogi tekintetben ismeri Ön nézeteimet a szerbekkel való kiegyenlités módjáról (Irányi történelmi munkája I. kötetének végén közölve vannak). A horvátokra nézve a vezéreszme »regnasocia« s nem »partes adnexae«. Nemzetiségüknek s beligazgatási autonomiájuknak tökéletes biztositását megadjuk. Ezen eszme folytán a magyar és a társországi országgyülések közti viszonyt; annak meghatározását, hogy ha a magyar országgyülés horvát ügyekbe nem avatkozhatik, a magyar országgyülésre küldendő horvát követek minő tárgyakra folyhassanak be; mik a középponti kormánynak fenntartandó közös érdekek; minő legyen a horvát kormánynak állása a középponti kormány irányában: s ezekhez hasonló, a részletekbe vágó kérdéseket nem kell provocalnunk, ha a másik alkuvó fél nem prevocálja: ha pedig provocálná, könnyebb leszen az alku, ha mi kérdjük meg: mit kivánnak s ahhoz képest történik az egyezkedés. Kényes vagy kétséges kérdésekben végkötés előtt jelentés leszen teendő.
Ha pedig ugy tapasztaltatnék, hogy a horvát vagy szerb vezérekkel az alkut a velünk való személves értekezés előmozdithatná s erre hajlandóság mutatkoznék, azt létesiteni kivánatos, s ha költség kellend reá, azt Ön Cerruti lovag urtól igénybe veendi.
15. Ha az egyezkedés a horvátokkal vagy a mozgalom honi főnökei által, vagy az Ön közbejöttével megtörténik, két dolog leszen gyakorlati szempontból nélkülözhetlen.
a) Hogy Horvátországban egy központi bizottmány alakuljon, mely a magyar bizottmánynyal egyetértve, a mozgalmat Horvát- és Tótországban, s a határőrvidéken is vezesse, a felkelést szervesen is előkészitse, a várakra (s különösen Károlyvárosra) s a határezredi telepekre figyelemmel legyen s Dalmátországgal magát öszszeköttetésbe tegye, Ezen bizottságnak ugy kellene szervezve lenni, hogy az expeditionális sereg odaérkeztével magát Horvát- és Tótországok ideiglenes kormányának nyilatkoztathassa
b) ezen horvát bizottmánynak velünk – s nekünk ő vele – folytonos egyenes viszonyban lenni elkerülhetlenül szükséges. E végett ki kell valakit – saját választottját – külföldre küldenie, ki mint utazó télen át külföldön maradhasson s a M. N. Igazgatóság mellett a horvát bizottmányt képviselje. Egyelőre Angliába kellend utlevelet vennie s Londonba jönnie. Uti költséggel Ön fogná őt ellátni, künnidőzése alatt pedig a M. N. Igazgatóság költségül neki havonkint 750 frankot biztosit hat hónapra, előre fizetendőt.
Ezt Ön most Brüsszelből szintén meg fogja haza üzenni s magának Belgrádba erről is választ kérend.
Az otthoniaknak a horvát küldöttekre nézve jelszót kellend megállapitaniok s engem arról értesiteni kell, hogy biztosak legyünk annak azonossága felől, ki magát horvát küldöttként jelentendi.
16. A határőrvidékek, meglehet, némely különös engedményeket kivánandaak. Ezek közt a katonai szolgálatra nézve az ország lakosaival egyenlőlábra-tételüket, telkeiknek, földjeiknek teljes tulajdonjoggal való birtokát, s a falvak határaiban levő kincstári legelőknek s erdőknek az illető helység tulajdonául ingyen átengedését mint olyanokat emlitem, a mik alkalmasint kedvesen fogadtatandnak.
Igen valószinü azonban, hogy a határőrvidékeken egyes személyek megnyerése némi áldozatokat kivánand. Ha igy, ez iránt Cerruti lovag urral kellend Önnek értekeznie, mert csak ő az, kinek megegyezése nyujthat módot ily áldozatokra.
17. Temesvárra s Péterváradra Önt különösen figyelmeztetem.
18. Ön oda- s visszautazási s három hónapra egy helybenmaradási költségekkel el levén látva, átadatik Önnek még két szelvény öt és öt, tehát összesen tizezer frankról, mit Cerruti lovag ur honorálni fog. Ebből fedezend Ön minden nem személyes kiadásokat, mint szintén három hónapon túl saját havi diját s netán szükséglendő utazásainak költségeit. Az ezen szelvényekre felveendő pénzről Ön számadást vezetend.
19. Garasanin és Zukics uraknak a küldött kis emléket tisztelet jeléül legyen szives átadni.*
Ezt a keleti szokás hozta magával. Csekélység volt, mindössze hatvan font sterling értékű. Megvétele az angol népjellem egy gyönyörü vonásával ismertetett meg. Megvévén a City egyik ékszerészénél a kis emléket, kifizettem és átadtam névjegyemet, hogy tudja; hova és kihez küldje. Másnap két munkás hozta el a csecsebecsét, letették asztalomra s mellé, már nem emlékszem hány guineát. Kérdésemre, hogy mit akarnak vele? ezt felelték: »gazdánk elveheti aranya, drágaköve árát, ez az ő dolga: de mi, többi munkás társainkkal egyetértve, tudtára adtuk, hogy mi szégyenelnénk Öntől csekély munkánk bérét elfogadni.« Hiába tiltakoztam; annyi bensőséggel, oly érzékenyen rimánkodtak: ne foszszam meg őket a kis önelégedéstől, mely nekik oly nagyon jól esik, hogy lehetetlen volt nem engednem. Megilletődve szoritottam velük kezet s nekik sugárzott szemük az örömtől.
Emlithetnék egy más országot, a hol viszont egy vétel alkalmával az történt velem, hogy midőn jegyemet átadtam, az árus fejvakarva adott kifejezést sajnálatának, hogy előbb nem tudta, ki vagyok. »Miért?« kérdezém. »Nem adtam volna olyan olcsón!«
Sok mindenféle tapasztalásra bukkanik az ily szegény, hánytvetett hontalan vándor.
Kelt Londonban, november 5-én 1860.
A M. N. Igazgatóság nevében
Kossuth.
Kossuth.
Ez utasitáson kivül Ludvigh esetleges használatra még egy franczia nyelven irott külön megbizó-levéllel is el volt látva Horvátország számára, melyben hivatkozva Horvátországból vett azon tudósitásaimra, hogy horvát-szlavon atyánkfiai, okulva a keserves tapasztaláson, belátják, miként ugy nemzetiségüknek, mint szabadságuknak s önkormányzatuknak legbiztosabb garantiáját, a kellő javitások mellett, csakis a nyolczszázados kapocsnak Szent-István koronájával megujitásában találhatják fel: én viszont Ludvighot felhatalmaztam nemcsak a magam s igazgató-társaim, hanem összes nemzetünk nevében is horvát szlavon atyánkfiait biztositani, hogy a magyar nemzet őket szövetséges társnemzetnek tekinti s velük nem mint »kapcsolt részekkel«, hanem mint »társországgal« kivánja az uniót akként megujitani, hogy ugy nemzetiségük, mint nemzeti létük s közigazgatási autonomiájuk minden kivánható módon biztositva legyen; tudtukra adván egyszersmind, hogy Ludvigh, ki őket külviszonyaink, összeköttetéseink s kilátásaink felől tájékozandja, ez alapon van megbizva, velünk erőnknek a közös,járom lerázása végett egyesitését concertálni.
Hogy miként fútt akkor a szél Horvátországban, annak jeléül egy kis kivonatot iktatok ide egy nem is forradalmi szellemű, hanem az október 20-ki diploma alkalmából törvényes téren mozgó német levélből, melyet Bogovich Mirkó, kit leveleimben illyr-pártinak látok jelezve, Jósika Miklós sógorának, br. P. Fr.-nek irt s mely velem Brüsszel utján közöltetett:
»Mit kivánunk s mit akarunk mi? – mondja a levél – azt a következő rövid programmba lehet összefoglalni. Mi kivánjuk, magyar testvéreinkkel egyesülve visszanyerni a történelmi jog-alapot, ugy miként régenten az octroyált charta előtt fennállott: kivánjuk külömben is határozatlan időre elnapolt tartományi gyülésünk összehivását, miszerint a kapcsolat Magyarországgal ott, a hol felbontatott, törvényes formában ujra felvétessék: kivánunk czélszerü, a kor szellemének és szükségleteinek megfelelő reformokat, egy szóval: kivánjuk az ujból egyesülést Magyarországgal Szent-István koronája alatt, de nem mint partes adnexae, hanem mint socia regna; végre kivánjuk; hogy ha a magyar országgyülés, melyen természetesen mi is jelen leszünk, össze talál hivatni, a magyarokkal egyesülve, közös alkotmányunk oly biztositékokkal vétessék körül, miszerint az soha többé kérdésbe ne vétethessék, vagy épen az önkény nyers ökle által halomra döntethessék.«
Ilyen levén Magyarország iránt az érzelem Horvátországon, az osztrák iránti harag és gyülölet pedig a legáltalánosabb kiterjedésben nyilatkozván: alapos okunk volt remélleni, hogy külföldi összeköttetéseink hordereje felől kellőleg felvilágositva, horvát testvéreink a közös felszabaditás munkájára velünk kezet fognak; mire, tekintve egyrészt a bennük rejlő erőt, másrészt azt, hogy az általuk feltételül szabott olasz expeditiónak a dalmát partokon kell vala kiszállani, végtelenül nagy sulyt helyezénk.
Ludvigh, ez egyetértést előmozditandó, november elején rendeltetése helyére utnak indult.
