PÁL JERUZSÁLEMBEN
PÁL JERUZSÁLEMBEN
Meg is érkezik. Vegyes a fogadtatás. A testvérek örvendeznek, bizonyára az átadott adományoknak is. Jakab, az Úr testvére azonban szigorúan megrója. Jeruzsálemben a Törvény teljes szigora köti még Krisztus híveit is, ő pedig kárhozatos szabadosságra bujtogatja a pogányok közt élő zsidókat!
Páltól nem megalkuvás, hogy Jakab felszólítására hajlandó a békesség kedvéért végigcsinálni a zsidó szertartást. Mindig is azt hirdette, hogy a zsidóból lett keresztény tarthatja magát a törvényhez és a tilalmakhoz, ha lelkiismerete úgy diktálja – ha azonban ilyen lelkiismerettel vét ellenük, bűnt követ el, miközben a pogányból lett keresztény ugyanazt cselekedheti, pl. bálványáldozati húst ehet, mégsem vétkezik.
Hiába azonban a demonstrált jámborság, ellenségei mégis Pál ellen lázítják a tömeget, és ő kevés híján István diakónus sorsára jut. Életét a római helyőrség gyors közbelépése menti meg. A közeli Antonia-várból, ahol a római katonaság állomásozott, le lehet látni a templom udvarára, így érthető, hogy a nagy csődület láttán a katonák oly gyorsan a helyszínre érkeznek.
Mint kiderül, az ezredes a tömegerőszak áldozatát egy veszélyes lázadóval téveszti össze, aki nyilván körözés alatt áll. Meglepő módon engedélyt ad neki, hogy a felizgatott tömeghez szóljon (aminek eredménye már kevésbé meglepő), majd meg újra mint közönséges bűnözőt kezeli, megkorbácsoltatná, ha Pál nem hivatkozna római polgárjogára.
A Szanhedrin előtt az apostol ügyes taktitkát követ: a feltámadásba vetett hitét nyilvánítja ki, amellyel megosztja a Főtanácsot, maga mellé állítva annak farizeus frakcióját. A rögtöni elítéltetést így sikerül is elkerülnie.
A negyven fanatikus, aki élete ellen esküszik, bizonyosan a szikáriusok közül való; Pál családjáról itt tudunk meg annyit, hogy van nővére és annak egy fia, aki Jeruzsálemben él, és eléggé szemfüles, hogy a merénylők terveiről értesülve megmentse rokona életét.
Kissé meglepő az a nagyarányú katonai készültség – öt század! –, amelyet Lysias ezredes rendel ki Pál kíséretére. Vagy nagyon félnek a szikáriusoktól, vagy a csapatok létszámában lehet némi túlzást sejtenünk, ami nem áll példa nélkül a szent iratokban.
